Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
FEST megyei k/CMao 1971. FEBRUAR 28., VASÁRNAP FEHÉR KOPORSÓ A festetten falú házak ablakai a völgyben pihenő községre néznek. Kerítés nem szegélyezi a portákat, földek szalagja indul innen meredek domboldalakra kapaszkodva, lejtőkön ereszkedve. — Itt élt, itt játszott a gyerek. Ez volt az ő világa... Az apa szeme végigfut az udvaron, mintha egy eldobott játékot keresne. Emlékeit egy kislánynak, akinek nevét fehér betűkkel rótták a fejfa fekete lapjára: Bangó Erika — élt 3 évet. ★ A történteket szűkszavú jelentés rögzíti. Február 15-én délután Pécelen, Pesti úti lakásuk udvarára, édesanyja kiengedte játszani a hároméves Erikát. A kislányt 10—15 perc múlva kereste, de nem találta. Körbejárták a szomszédokat, benéztek minden házba. Sehol sem volt. Értesítették a körzeti megbízó „tat. Este 6 óra után a telep lakói láncban átfésülték a környéket. Eredménytelenül. Hosszabb szakaszon bejárták a Pest felé vezető utat. Számításba vették, hogy a gyermek esetleg elérte a közeli fővárost. A körzeti megbízott felkereste a XVII. kerületi rendőrkapitányságot, azonban sem ott, sem a budapesti főkapitányság gyermekvédelmi osztályán nem tudtak a kislányról. A kutatás a késő éjszakába nyúlt. Erikának nyoma veszett. Hiába keresték szülők, rokonok, hiába érkezett hajnalban Pécelre az urh-s járőr. ★ — Kiáltoztam a nevét: Erika... Erika! Begyalogoltuk a kukoricást, az erdőt, túl a dombon is. A háztól eltűnt a kutyánk, Cézár. Együtt lehetnek, gondoltuk. Kiáltoztam utána is: Cézár... Cézár! Már rekedt voltam, szólni alig bírtam. Csak mentünk, mentünk előre. A feleségem állapotos volt, alig bírta a lábait, de csak mentünk, kiabáltunk ... Este volt, hideg, és fújt a szél... Az apa arcát átf orrásítja az emlékezés. 22 éves. Ujjaival fekete hajába markol, férfias, kemény vonású arca esendő lesz, amikor megremegteti a sírás. Bangó Erikát másnap reggel, lakásuktól több kilométerre, a szőlőben találták holtan. Ott feküdt a földön, ahogy elesett egy szőlőgyökérben, átfagyva a dermesztő éjszakai széltől. Kísérője, a farkaskutya, mellette őrködött. — Ha többen vagyunk, megtaláljuk. Élve hozzuk haza... — tör ki a szó a férfiből. Kevesen voltunk. Négyszáz méterre mehettem el mellette, és nem tudtam, merre van, hol szenved. Az udvar szegletéből kutya oldalog előre, lapított fülekkel, gyáván meg-megtorpanva. Cézár az, Erika utolsó útjának tanúja. Agyon kellene ütni — mondják az emberek. Nem vigyázott a kislányra. ★ Ide-oda billeg a harang rozsdás nyelve, monoton kon- dul a sírdombsorok szélén. Sáros ösvény kanyarog lefelé a dombon, fej fák útjelzői mellett vonul a gyászoló tömeg. Férfikarok óvatos ölelésében ring a fehér koporsó. Jajszó fut végig a könnyáztatta arcú emberek sorain, föld pereg a kihantolt földágyba, agyagos domb kuporodik a koporsó fölé, s virágos koszorúk takarják. Zene csendül. Cigánynóták. A sír szélén állnak a hegedűsök, ujjúkkal pengetik a húrokat, s komor ünnepélyességgel, szebben, panaszosabban, mint a templomi orgona, száll a muzsika hangja, viszi a szél a völgy felé. Szitnyal Jenő Magyarországot hívták meg az idén a sorrentói fílmnapokra Immár hagyomány, hogy az olaszországi Sorrento városa felajánlja a lehetőséget egy- egy országnak legújabb, illetve már klasszikusnak számító alkotásai bemutatására. Az idén, szeptember végén 8 napon át a magyar filmművészet mutathatja be alkotásai legjavát a sorrentóiak meghívására. Bemutatják a magyar filmgyártás legfrisebb alkotásait, lepergetnek néhány klasszikusnak számító régebbi magyar filmet, sor kerül a Balázs Béla filmstúdió fiatal művészeinek alkotói bemutatkozására, és reprezentálják a magyar dokumentum-, illetve rövidfilmgyártás legjavát. Két elnökség alakul az olasz szakemberek mellett az adott ország — most Magyarország — alkotóiból. Az elnöki tisztség betöltésére hazánk részéről Déry Tibort kérték feL Renaissance farsang Az idén került sor tizedszer a nyugat-dunántúli ifjú muzsikusok fesztiváljára. Az egyhónapos eseménysorozat szombaton a Renaissance farsang című kosztümös hangversenynyel vette kezdetét Győrött, a zeneművészeti szakközépiskolában. DR. D. F. 1957 óta lottózik. Heti szelvényekkel játszik, havit nem vesz, mert babonás. Az összes variációs füzete megvan, maga is kidolgozott szisztémákat. Sokszor órákig számol, jegyez és lapoz évekre visszamenőleg, hogy az öt ikszet szelvényén bejelölje. Aprólékos ember, kiszámította, 1970 decemberéig 2230 forint 80 fillért költött lottóra. Nem sok, mondja, hiszen kettese sokszor volt. Ismer olyan embert, aki tízezrekért vásárolt szelvényeket, és nem nyert sokkal többet. „Ügy látszik, az idén sem esik ki városunk Fortuna kegyeiből. A hatodik játékhéten ismét négyes találatot ért el lottószelvényén egy ceglédi játékos. Nyereménye: .?2 ezer 676 forint. A negyedik heti lottó- tárgynyereménysorsoláson is több, Cegléden vásárolt lottószelvény-tulajdonos számát húzták ki a szerencsekerékből. Táskarádió, 10 ezer forintos vásárlási utalvány, háztartási gép, OFOTÉRT-utalvány talált gazdára.’’ (Ceglédi Hírlap) Cegléd tehát szerencsés város. Sütő Ferencné, a totó-lottózó vezetője: — Sűrűn nyernek erre az emberek... Napi öt-, hatezer forintot fizetünk ki... Állandó vásárlóink vannak, leginkább kollektiven játszanak húsz-harminc szelvénnyel, de vannak, akik százzal. Egy „lottóbrancs” — heti harminc szelvénnyel játszanak — négy év alatt három négyes találatot ért el. — Van egy magányos bácsink, heti hússzal játszik. A tárgynyeremény-sorsoláson egymás utáni hónapban kétszer nyert tízezres vásárlási utalványt. Mindenáron készpénzben akarta megkapni, és a második lottószelvényét nyolcezer forintért eladta, hogy a pénzt takarékba tehesse... Tavaly fiatal házaspár örülhetett egy négyes találatnak. A férfi a boltban pörgette ki a számokat, 144 ezer forintot nyertek, felépítették a házukat. Legújabb: a hetedik játékhéten is volt négyes találat Cegléden, nyereménye: 82 ezer forint. Január hónapban a városban 9 ezer lottószelvény fogyott. K. I. káromkodik, ha a lottóra gondol. Kéri, ne írjam ki a nevét, fenyegetőzik, ha kiírom, feljelent, s utána örül, hogy kiöntheti bánatát: „Betege vagyok a lottónak. És a feleségem is. Kis fizetéSiBlftjf&i és Ifi Igazgatósai • t ««Óink tol sűek vagyunk, és minden héten megálmodjuk a komfortos lakást, kocsit, betétkönyvet, víkendházat. A hét közepén már kiegyeznénk egy négyessel is. Aztán: semmi. Húsz szelvénnyel játszom: semmi, ötvennel: semmi. Többet nem veszek, a szájunktól nem vonhatom meg a falatot. Minden héten elhatározzuk: nem játszunk. Aztán: mégis. Olyan szép tervezgetni, álmodozni, vitatkozni, mi lenne előbb, autó, víkendház?... Kiszámítom: K. I. lottóra költött pénze évenként körülbelül négyezer forint. Tíz éve lottózik. A Sportfogadási- és Lottóigazgatáson dr. Gálfalvi István adatai: — 1957-ben, az első játékhéten 1 millió 200 ezer lottó- szelvény fogyott el. Most: hat és fél millió. A boltokon, trafikokon és OTP-fiókokon kívül 11 ezer nyugdíjas árul. A húzás előtt hat városban rakják sorszám szerint a szelvényeket, kötegelik, majd félbe vágják őket és a vágási felületet különleges vegytintával látják el. Ezzel igazolják, hogy a szelvények már sorsolás előtt bent voltak. Utána a kötegelhet páncélszekrénybe zárják és a közjegyző lepecsételi. Az egyik kulcs a Pénzügyminisztérium megbízottjánál, a másik a Sportfogadási- és Lottó- igazgatóság megbízottjánál marad a húzásig. Utána 6 ezer nyugdíjas, háziasszony és diák szortírozza a szelvényeket. A többtálálatosákat reagens- próbának teszik ki — ha a papír színt változtat, minden rendben van. Egyébként ezzel kapcsolatban visszaélés még nem történt. „Lottóvariációkat tartalmazó füzetünk az ilyen természetű kiadványok sorában immár az ötödik. Címében és részben tartalmában is megegyezik az előző „Lottóvariációk gyűjteménye’’ címen forgalomba került füzettel. Az előző füzet, mint annak bevezetőjében utalás is történt rá, válogatást GALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI XXIII. Bajor Gizi, Ambrus távozásakor, fölfedezőjét, és legfinomabb ízlésű pártfogóját vesztette el. Hevesi kinevezésével pedig igazi mestert kapott. Az új igazgató kerek tíz évig maradt tisztében. De már 1922-ben, igazgatása elején hozzákezd Az ember tragédiája felújításához; 1923- ban három Shakespeare-cik- lust állít össze, tizenkét, illetve tizennégy-tizennégy drámával, s a művek javát később is repertoáron tartja; 1924 júniusában megindítja a Klasszikus Hétfők sorozatát, amelyben Szophoklészt, Schillert, Tolsztojt, Gogolt, Ibsent és Shawt viszi színre — sőt, csappant anyagi lehetőségei ellenére, külön diákelőadásokat is tart, filléres helyárakkal. Bajor csak a felszabadulás után játszott több klasszikus szerepet, mint a Hevesi-korszak első két évadában: tizenhárom közül összesen hatot! \Az ember tragédiájá-ban Ki- 'mont játssza, a Vízkereszt-ben Violát, A makrancos hölgyben bősz Katát, a Szentivánéji álom-ban Puckot, Tolsztoj Az élő holttest-jében Mását és Ibsen Soilness építőmesterében Wangel Mildát. Mi a közös ezekben az alakításokban? Az ösztönök alvajáró biztonsága, amellyel a klasszikus hősnők — alkatától sokszor idegen — világában is tájékozódni tud (Mása). A legtermészetesebb kedély, lényének benne-termett, vele-nőtt játékossága, amellyel fiúruhában udvarol, makrancos Kataként toporzékol, vagy gonoszcsont manó képében ugrál; anélkül, hogy manége-mutatványokra szorulna (Viola, Puck). A színészi pillanatok ezerfélesége: egy megkezdett mozdulata még ki sem élte magát, már más lelki rezzenést jelző gesztusra vált át (Mása, Wangel, Hilda). És végül az utánérzések tökéletes hiánya: Váradi Aranka után úgy éli át Puckot és Csillag Teréz után bősz Katát, mintha ezeket a szerepeket előtte még senkisem játszotta volna. Jóllehet nem tartja „klasz- szikus színésznőnek” magát. „Félek Shakespearetől — mondja egyik nyilatkozatában. Persze, félelem nélkül nincs igazi színpad. A színészeknek ugyanolyan eleme, segítsége a szorongás, mint sokat emlegetett hite a művészetben. Én legalább sose titkoltam, hogy ma is úgy tudok drukkolni, mint növendékkoromban. De ez a félelem más. Ez nem az átélés forróságában tart, hanem megbénít.” Bálint Lajos pedig megírta, hogy a Soilness építőmester próbáján bemenekült hozzá a titkári szobába, leomlott a ka- napére s úgy kérlelte: vegyék el tőle Hildát! Ibsen nőalakja túl komoly neki. Érzi, hogy meg fog bukni benne ... Bajor Gizi, pályája jelen szakaszában — hasonlatosan a múlt század extázisuktól ragyogó, kései mimusaihoz: Dúséhoz, Sarah Bemhardthoz, Rossihoz, akik talmi iparosdrámákban is világraszóló sikert arattak — a „könnyű” feladatokat kedveli; az íróilag „könnyűt”, amely egyedül a színész számára „nehéz” — hiszen nem annyira reprodukálni, inkább produkálnia kell. Azokban a darabokban játszik legszívesebben, ahol az alkotó művész a lángelmék terrorjával nem nő az alakító művész fölé; ahol a szerep csak üres pléhedény, hideg öntvényforma, s a szöveg csak jelzi a szenvedély lehetséges jelenlétét; ahol a kevésből kell elő- vajákolni a sokat, sőt a legtöbbet — tehát az alakító rákényszerül, hogy az alkotó munkájának részét is elvégezze. Hevesi Sándor is tudja ezt. Hiszen Shakespeare legmozgékonyabb, kamaszos-boszorká- nyos-manós hősnőit: Violát, Katát, Puckot bízza rá. „Egyenrangú a legigazibb és legnagyobb költői feladatokkal — írja Bajor Giziről —, másfelől silány alakokat beA Solness építőmesterben ödry Árpáddal. futtat saját lelkének arányával, úgyhogy, mint valóságos és hiteles teremtmények élnek nem a maguk szövegében, hanem a színésznő személyén keresztül.” Bajor ezeket a könnyebb feladatokat a Nemzeti Színház „háziszerzői”: Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán és Zi- lahy Lajos darabjaiban találja meg. Közben Bajor az 1924—25-ös évadot idegenben, az Izabella- téri Magyar Színházban tölti. De kilenc év alatt Herczegnek 7, Csathónak 4 és Zilahynak ugyancsak 7 darabjában lép fel; szereplistájának egyhar- madát tehát a „háziszerzők” művei töltik ki. S még ez a számítás is megtévesztő. Hiszen az említett írókat sorozatban futtatják s újra meg újra műsorra tűzik. (Folytatjuk) tartalmazott a korábbi kiadványokból, magában foglalta a legtöbbet használt és leginkább kedvelt variációkat, kiegészítve azokkal az időközben szerkesztett újakkal, amelyek további lehetőségeket jelenthetnek a variációs játékot kedvelőknek.’’ (Részlet a „Lottóvariációk gyűjteménye” címmel kiadott, hat forintba kerülő füzet elő* szavából.) Az átdolgozás eredménye, hogy ez — az előző kiadással szemben — 92 variáció helyett 124-et tartalmaz. Harminc szám teljes variációjához 142 ezer 506 szelvény szükséges. A Nagykőrösi Konzervgyárban Marosfi Györgyöt szerencsés embernek ismerik. Nála azonban a szerencse és a munka egymást kiegészítve hozta meg azt, hogy új lakása van és Ford Escort gépkocsija. Marosfi György újítási felelős 27 éves. Életében érték pofonok, de nem álmodozó ember, munkával igyekezett biztosítani szerencséjét. — Az általános iskola után, Budapestre, a Kandóba jelentkeztem. Akkoriban oda bekerülni egy 14 éves srácnak azt jelentette, mint egy 18 esztendősnek a Képzőművészeti Főiskola. Nem vettek fel, így hát maradtam Kőrösön, az Arany János Gimnáziumban. Érettségi után nem jelentkeztem egyetemre, négyes voltam és nem bíztam a szerencsében. A Beloianniszba akartam menni híradástechnikai műszerésznek. És jött a pech: valami előírás miatt géplakatosnak vettek föl. Ide mentem, egy évig külső áruátvevő voltam, s csak utána lehettem ipari tanuló. Albérletben laktam Pesten. Mikorra a szakmunkás bizonyítványt megszereztem, már előkészítőre jártam, s jelentkeztem a Felsőfokú Villamosgépipari Technikumba. Felvettek. Második évben már szerződést kötöttem a konzervgyárral. Megnősültem és 1968-ban ke- rültern vissza szülővárosomba. Szerencsém volt, a szerződés ideje alatt is — míg tanultam — befizethettem KlSZ-lakás- ra Féléves gyakorlat után újítási felelős lettem. Az állásom népszerű, szeretnek az emberek, úgy érzem. Évenként körülbelül száz újítást fogadunk el, s vezetünk be. Ez a népgazdaságnak 1 millió forint körüli hasznot hoz. Eddig két újításomat fogadtak el, az egyiket kollégámmal közösen csináltuk, mágneses felhordószalagot. Mágnessel rántja magához a konzervet. A munkámat szeretem és az embereket is. Aztán a Ford Escartról beszél: — Mikor megnősültem, apósomék gépkocsinyeremény- betétkönyvet adtak. Augusztus 4-én kiváltottuk 1969-ben, de még számított az augusztusi húzásnál. Augusztus 20-án láttam az újságban — Ford Escortot nyertem. Felesége pár nappal ezelőtt szült. Mindketten lányt akartak. Marosfi György azt mondja, ez a legújabb szerencse — lány lett: Zsuzsa. Az egyik tábor a Szerencsé-f ben hisz. És nevetve gyűri ősz-' sze a nem nyert lottószelvényt. A másik tábor Fortunára esküszik. És dühödten tépi szét a nem nyert lottószelvényeket Tamás Ervin
