Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-25 / 47. szám
2 ff*r MEG sJCirlap 1971. FEBRUÁR 25., CSÜTÖRTÖK KOPPENHÁGA GENF Aláírással kezdődött Péter János külügyminiszter, aki kedd este hivatalos látogatásra Dániába érkezett, tegnap a Christianborg-palotá- ban dán kollégájával, Poul Ilartlinggal aláírta a két ország kulturális egyezményét. A magyar külügyminiszter ezt követően megkezdte tárgyalásait Koppenhágában. A. csehszlovák kormányfő hazautazott Prágába (Folytatás az 1. oldalról.) őszinték, szívélyesek, minden területen intenzív az együttműködésünk. Kádár elvtárssal, Fock elvtárssal és a többi elvtárssal folytatott megbeszéléseinken részletesen tájékoztattuk magyar barátainkat Csehszlovákia jelenlegi helyzetéről. Országunk fejlődésének legutóbbi szakaszát pozitívan értékeljük. Elmondhatjuk, hogy népünk túlnyomó többsége elkötelezte magát azok mellett a célók mellett, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja tűzött ki. Pártunk fő törekvése most at, hogy teljes összhang legyen á szavak és a tettek között. A magyarországi tárgyalásairól szólva kitért arra, hogy nagy figyelmet szenteltek a gazdasági integrációnak, majd hangsúlyozta: meggyőződése, hogy magyarországi látogatása jelentősen hozzájárul a két ország testvéri együttműködésének további elmélyítéséhez. A tanácskozásokon teljes egyetértés mutatkozott az alapvető kérdésekben, belpolitikai s nemzetközi kérdésekben egyaránt Tegnap délután a tárgyalások befejeztével közös közleményt adtak ki, majd a csehszlovák kormányfő és kísérete az esti órákban hazautazott Prágába. Korszerűsítési menetrend (Folytatás az 1. oldalról.) építést s 1972 végén fejezik be. Az összköltség 50 millió, az idén 15 millió forintot építenek be. Ha minden jól megy, az év második felében már Szentendréig lehet közlekedni az új nyomvonalon. — Vác és Nagymaros között már elkészült az út Nagymaros és Szob között csak a következő ötéves tervben készül el. Szobon viszont épül — nagy nehézségekkel —, az átkelési szakasz, s talán el is készül az idén. Elkerüli mindkét vasúti átjárót csökken a balesetveszély. Utána visszafelé haladnak az építők, Zebegény irányába... — Az 51-es utat Kiskunlac- háza és Dömsöd között 50 milliós költséggel, 1973-ra korszerűsítjük. Az átkelési szakaszokkal kezdik, s ezt még az idén befejezik. A régi balatoni utat (70-es) Budapest—Érd között szintén felújítjuk. — Az alsóbbrendű utak közül érdemes megemlíteni: befejezzük a péceli és a maglódi átkelési szakasz építését. Gödöllőn vasútpótló út épül az Irányi Dániel utcában, mivel megszűnt a veresegyházi vasút — Ut- és hídjavílásra 220 milliót költünk. Ennek csaknem felét a budai járás útburkolatainak megerősítésére, mivel az utóbbi években sok kárt okozott az olvadás és a fagy. — A Dunáharaszti és Taksony közötti híd építése megkezdődött, 1973-ban fejezik be. — A nagykovácsi és a szokó] yai bekötő úton 2—2 híd, a pilisborosjenői úton pedig egy híd épül az idén. Ebben az évben elkészül a félkilométeres herceghalmi bekötő út is. (paiádi) AZ „IRMA, TE ÉDES!” zenés játék szerzője, Alexandre Breffort, kedden párizsi otthonában, 69 éves korában elhunyt. Breffort népszerű újságíró és humorista volt. Sürgős belépésre keresünk: villanyszerelőket szerszámkészítőket szerkezeti és géplakatosokat forgácsoló és sajtoló gépmunkásokot női és férfi segédmunkásokat takarítónőket műszerészeket FŐVÁROS! GÁZKÉSZÜLÉKGYÁRTÓ VÁLLALAT Budapest XIII., Révész utca 27/31. Tanácsterem a tóparton A kötelező munkaerőközvetítés tapasztalatai (Folytatás az 1. oldalról.) a kötelező közvetítés alapján került a vállalatokhoz. Két hét alatt a megye hat városában 419-en jelentkeztek a tanácson. Közülük 279-et helyeztek el, s 153-an estek a kötelező munkaközvetítés alá. A különbözet onnét adódik, hogy 140-en nem fogadták el a felajánlott munkát. Természetesen előbb- utóbb rákényszerülnek, a főváros és a szomszédos megyék hasonló rendelkezései miatt máshol sem tudnak clhe-. lyezkedni. — Összegezve: remélhetőleg a rendelet sokat segít k munkaerőhelyzet stabilizálásában, bár a hatást csak később lehet jobban felmérni. — di. VATIK.ÁNVÁROS Casaroli bíboros Moszkvába érkezett Agostino Casaroli bíboros, külügyi államtitkár szerdán a Szovjetunióba érkezett, hogy a Vatikán nevében aláírja az atomsorompó-szerződést. A konferenciák városában, a Genfi-tó partján újabb jelentős tanácskozás kezdődött: megnyílt a leszerelési értekezlet ez évi ülésszaka. A munkában huszonöt ország vesz részt, és ez a szám önmagában is jelez valamit. Mindenekelőtt azt, hogy a világszervezet által hivatalosan kijelölt leszerelési bizottság egyik tagja, Franciaország változatlanul hiányzik a zöldasztal mellől. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy másik, nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalom, a Kínai Népköztársaság sem vesz részt a leszerelési megbeszéléseken, máris előttünk áll a témával kapcsolatos egyik legfontosabb feladat: el kell érni azt, hogy előbb- utóbb legalább a legérdekel- tebbek, a nagyhatalmak teljes számban képviseltessék magukat. Ehhez természetesen még sok mindennek kellene történnie. Francia viszonylatban annak, hogy Pompidou lemondjon az általában pozitív De Gaulle-i külpolitika e negatív örökségéről, kínai viszonylatban pedig egy ilyen Ötnapos minik Egy római bíró „csábítás” vádjával ötnapi börtön- büntetésre ítélt több római lányt, mert olyan rövid szoknyái hordtak, hogy kilátszott alóla a fehérneműjük. Valamennyi esetben rendőrök tanúskodtak arról, a lányok nadrágocskája olyannyira kilátszott „aligszoknyájuk” alól, hogy a tanúk még azt is el tudták mondani, milyen volt a színük és a szabásuk. Az ítéletet egy 12 évvel ezelőtt érvénybe léptetett törvény alapján hozták, arái eredetileg a prostitúció ellen irányult. Az egyik vádlott ügyvédje azt követelte a bírótól: ahelyett, hogy rövid szoknyát viselő, becsületes lányokat tartóztatnának le, inkább próbáljanak meg leszámolni a botrányos call- girl-hálózatokkal. A Momenta Sera olasz napi'ap az üggyel kapcsolatiéin első oldalán azt tanácsolja a lányoknak: ,Ne hajoljatok le!” folyamatnak alighanem a teljes jogú ENSZ-felvétellel kellene kezdődnie. E két példa is jól érzékelteti, milyen sokféle vonatkozása van a genfi tárgyalásoknak, még azokat illetően is, akik demonstratíven nincsenek jelen. Szerencsére nemcsak negatívumok léteznek a leszerelési problémával kapcsolatban. Hosszú esztendők kemény — és nem utolsósorban a genfi Nemzetek Palotájában a szovjet delegáció által végzett — munkája nyomán ma már olyan eredményekre emlékeztethetünk, mint az 1968-ban megkötött atomstopegyez- mény, a világűrről és legutóbb a tengerfenék atommentesíté- ] séről kötött moszkvai megállapodások. Az osztrák fővárosban rövidesen folytatódnak a SALT-tanácskozások, és ez a tény önmagában is jelentős vívmány, beszédes érv amellett, hogy az erőfeszítéseik nem reménytelenek. Nem véletlen, hogy sok éven át még ré-szmegálla- podásra sem volt kilátás, és szinte valamennyi lényeges haladás az utóbbi fél évtizedre esik. Addig, amíg Washington még egyáltalán megpróbálhatta fenntartani a nukleáris erőfölény illúzióját, a Potomac partjáról csak nemleges válaszok érkeztek mindem szovjet javaslatra. A változás oka ezen a fontos területen is az erőviszonyok látványos és visszavonhatatlan módosulása. Az emberiség jövőjének alternatívája az atomháború vagy az atombékc. A tóparti tanácsteremben is azért harcol a szocialista diplomácia, hogy ez a hamleti nagyságrendű kérdés valamennyiünk javára, az élet győzelmével oldódjék meg. FOG-JUNK ÖSSZE FÖLD: DOKTOR URAM! MÁR NEM BÍROM IDEGEKKEL, ÜGY FAJNAK A FOGAIM. DR. ENSZ, UNI- VERSUM-GYÓGYÁSZ: — SAJNOS, NEM TUDOM MEGMENTENI. KI KELL HŰZNI MINDKETTŐT... Zsoldos Sándor rajzai Francia utazás kezdőknek és haladóknak (3.) A művészetbe minden belefér A párizsi diáknegyed egyik legnagyobb mozijában, a St Michelben vetített, már hónapok óta csaknem telt ház előtt játszott, a híres amerikai hippitalálkozóról készült film, a Woodstock visszatükrözi a társadalom valóságos jelenségeit és problémáit — a fiatalság problémáinál valóságosabb és kiáltóbb pedig nem igen akad ma nyugaton. Ellenállásuk, életformájuk, közösségük, ideológiájuk magába sűríti valamennyi társadalmi problémát. Az, hogy fiatalok, lányok és fiúk szórakozása, a sárban való csúszkálás, hentergőzés, az, hogy közösen és tömegével fürdenek aztán a folyóban, hogy egymás hegyén-hátán alszanak, esznek, szeretkeznek, kábítószert élveznek — mindez önmagában még lehet „mulatságos”, a kuriózum, a cirkuszi érdekesség szintjén, de csak azok számára, akik nyugodt, konszolidált családi és egzisztenciális életük magaslatáról nézik ezt a „különleges állatfajt”. Persze, ez a nézőpont nem a legszerencsésebb. Mert aki legyint az egyforma arckifejezések és egyforma arcok láttán, amelyek közül egyre sem képes visszaemlékezni a film után, az a jelenségek mögött húzódó lényegről nem vesz tudomást Az ellenállásról, amely egyet jelent a társadalomból, a civilizációból való kivonulással; a közösségről, amelyben elvész az individuum, megszűnik az egyéniség, az egyéni akarat; az életformáról, amely egyenlő a nem cselekvéssel, a passzivitással; a tudatról, amely lemondott a gondolkozásról, hogy ne lehessen manipulált; az érzelmekről, amelyek kezdetlegesek és ösztönös emocionálisak, differenciálatlanok, és néhány sémával kifejezhetők. Egy nemzedékről van szó, amelynek nagy rétege lemondott a civilizációról és a kultúráról és a cselekvésről, tehát szükségképpen kiszolgáltatott. Három napig 300 ezren hallgatták a beat- együttesek zenéjét egy mezőn, s a beat- együttesek szólistái görcscs-tehetetlen, kínlódó mozgásukkal és énekükkel, mintha a fiatalok karikatúrái lettek volna. S talán a legelszomorítóbb az, hogy a Woodstockot a moziban néző közönségnek, a fiataloknak, ugyanazok a reakciói, mint a filmen látott közönségé. A valóság, attól, hogy nem fogadjuk el vagy nem veszünk róla tudomást, még nem változik. A társadalomban, amit ezeknek a fiataloknak nagy tömege visszautasít — továbbra is ugyanazok a törvények hatnak, amelyek miatt visszautasítják. A film tanulsága helyett egyetlen megjegyzés: valójában milyen lehet az az ország, amelynek ilyen a belső ellenzéke?! Az új hullámmal indult Chabrol, Trúffan, és helouch Is lázadók voltak. Lázadó fiatal filmrendezők, akik bíztak a művészet erejében, és a filmben, mesterségbeli tudásuk és felkészültségük elsőrendű volt — s minderről ma már csak múlt időben beszélhetünk, mert elég hamar letettek a lázadásról is, meg a művészetről is a pénz kedvéért; nevük ma már csak címke, amivel naiv nézők százait lehet még mindig becsalni a mozikba, olyanokat, akik még mindig várnak valamit ezektől a nevektől. Nos, amit kapnak, az Truffant esetében (hol van már a Négyszáz csapás megrendí- tően hiteles társadalmi, emberi drámája?) szalonvígjáték a házasság furcsaságairól, a Bözsi és a többiek legutóbbi „remekének” színvonalán, egy kis franciás charme-mal és némi kuriózummal nyakonöntve; a konfliktust egy ki tudja, miért, kacér, messze földről Párizsba szakadt kínai avagy japán hölgy képviseli. A film színes is, giccses is, természetesen megvásároltuk, nálunk is vetíteni fogják. Lelouch-tól — hogy a népszerű műfajoknál maradjunk — az Angyal filmkrimik sémájára készült bűnügyi történetet láthatunk, népszerű francia színészek nem túlságosan lelkes játékával. A film természetesen telt házakat vonz, Lelouch tehát, ha akar, találhat önigazolást. Chabrol az, aki még legjobban ügyel a látszatra, a Les Bichetes című film első tíz percében még fönn is tudja tartani. A későbbiek során an- dalgások és művészfilm-tempók közepette a legdurvább pornográfiát árulja, s ez a legveszélyesebb, mert a Champs- Élysées előkelő mozijának közönsége (a belépőjegyek ára magyarra átszámítva 90, 100 forint) valószínűleg éppen úgy ráér, mint a film szereplői, ráér arra is. hogy kellően aberrált legyen, s arra is, hogy ezt „mélylélektani” megfigyelésekkel kellően igazolja. Egyébként a bi- szexualitás témája nem új, a film pedig unalmas. Aki mindezek után még nem csömör- lőtt meg, vagy van annyira optimista, hogy tovább keressen, mert lennie kell azért olyasminek is, ami után nem marad keserű szájíz — netán savas — azt is igazolja Párizs. Csak a diáknegyed egy szűk utcájának, feltehetőleg üzlet- helyiségből átalakított, 50 embernél többet egyszerre fogadni nem tudó színházába kell elmenni, ahol akkora színpadon mint egy lakótelepi lakás kisebb szobája: valódi művészet — kitűnő előadás, kitűnő színészekkel és értő rendezővel — szórakoztatja és gondolkoztatja el immár 14 éve minden este a közönséget. Rendkívüli visszafogottság a mozgásban és cirkuszi harsányság a szövegben — ez a színészi játék szuggesztivi- tásának titka. Ebben az értelmezésben tökéletesen lelepleződik minden közhely, lelepleződnek az emberi kapcsolatok konvenciói. Ionesco két egy fel vo- násosát játsszák egy műsorban: A kopasz énekesnőt, és a Leckét. És végül a sok nyomasztó fiatalságélmény után — saját korosztályomról van szó, tehát képtelen voltam távolságot tartani, előítéletek nem zavartak — igaz (emberi és művészi értelemben) szót, dallamot, gondolatot, a Hair című musicaltől kaptam a fiatalokról, az érzéseket életrekeltő, indulatokat szülő, őszinte, ironikus és önironikus, fájdalmasan igaz, és a közönség heterogén tömegéből egy estére egy emberként érző sokaságot kovácsoló előadásban. Emellett az élmény mellett még gyászosabb kudarcnak hatott Antonioni oly sokat emlegetett új filmje, a Zab- riskie Point. Az amerikai fiatalok problémáját direkt eszközökkel ábrázolja, a robbanást robbanással, s a szerelmet olyan naturálisán, hogy az nevetséges banalitásnak hat. Hiányzik az áttétel, az a művészi erő, amely hitelessé és meggyőzővé tehetné a filmet. A fiatalokról, úgy látszik, még mindig a fiatalok tudnak legigazabban szólni. A Hair nemzetközi szereplőgárdájának tehetsége, és tizenéves volta szavatol értük. Jó, hogy Párizsból ezt és a Notre Dame tornyát láttuk utoljára. Varga Vera KÖVETKEZIK: AMIKOR A RENDÖRÖK MEGINDULNAK
