Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-25 / 47. szám
1971. FEBRUAR 25., CSÜTÖRTÖK "“<£/Űrlap VÁROS-GYEREKCIPŐBEN Gödöllő öt esztendővel ezelőtt kapott városi rangot. Ez akkor elsősorban a várossá fejlődés lehetőségét' teremtette meg. Gödöllőn azóta kétségtelenül szembetűnő a változás. Alakul új városközpontja, új lakótelep épült, bővül üzlethálózata — ennek ellenére csak a megoldásra váró probléma. A gödöllőiek megértőek. Tudják, hogy a várossá fejlődés folyamata nem egy-két esztendő feladata. Türelmesek, de bosszúsak. Joggal. Sok olyan dolog keseríti az életüket, ami nem feltétlen velejárója a fejlődésnek. Erről beszéltek az egy héttel ezelőtt rendezett sajtóankétunkon a Ganz Műszer Művek Árammérőgyára dolgozói és erről beszélnek városszerte a gödöllőiek. A posta nem kézbesíti időben az újságokat. Rossz a húsellátás. Hiába épült meg az áruház, továbbra is a fővárosba járnak vásárolni az emberek. Az új éttermeit nem a munkásembereknek építették és így tovább. Elindultak tehát a panaszok nyomán... Miért késik az újság? Húszezer napilapot és csaknem hatezer hetilapot kézbesít a posta Gödöllőn. Az újságok hajnali öt óra négy perckor érkeznek meg a gödöllői állomásra. Ugyanakkor sokan panaszkodnak, hogy csalt délelőtt kilenc órakor kapják meg a reggeli újságokat. Akkor pedig már dolgoznak, vagyis a Nagy István: — Tizenhárom kézbesítőnk reggel hatkor indul a lapokkal... reggeli lap csak este kerül a kezükbe, akkor viszont már nem sok újat találnak benne, mivel délután két órakor már az Esti Hírlapot is megvásárolhatják Gödöllőn. — Miért késik az újság kézbesítése? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Nagy Istvánt, a gödöllői posta vezetőjét. — A kérdés jogos, a megoldás azonban korántsem egyszerű. Gödöllő nagy kiterjedésű város. Tizenhárom kézbesítőnk reggel hat órakor indul a lapokkal. Normális időjárási viszonyok között általában reggel nyolc óráig minden előfizetőhöz eljuttatják a megrendelt újságokat. Ha sár van, vagy hó, a munka érthetően lelassul. Nem a város központjában, ahol viszonylag jók az utak, hanem a külső kerületekben. Természetesen nemcsak a rossz utak nehezítik a kézbesítők munkáját. Nagyon rossz a város közvilágítása. Azután: tavaly átszámozták a város házait. Nem kell mesz- szire mennie, csak a mi utcánkat nézze meg, pedig mi itt vagyunk a város közepén. A házak többségén nemcsak az új számokat találja meg, hanem a régieket is. Kézbesítő legyen a talpán, aki kitalálja, melyik szám az igazi. Az elkészült új lakóházakban — például a Mosolygó Antal utcában, ahol öt darab ötös számú ház található — nincs kint a lakók névtáblája. Ha ehhez hozzászámítom, hogy általában öt-hat a stabil újságkézbesítőnk — januárban például kettő huzamosabb időre megbetegedett, egy felmondott, egy bevonult katonának, egynek pedig mi mondtunk fel —, akkor érthetőbbé válik, miért késik olykor az újság kézbesítése. Feltétlenül gyorsítaná a munkánkat, ha a tanács végre jelszer éltetné a lakóházakba a levélszekrényeket és kötelezné a lakókat, hogy vegyék le a házakról a régi számokat. Több kézbesítőt munkába állítani nem tudunk, mert az a keresetek csökkenését jelentené, magyarán mondva: kétezer forint alatt senki nem vállalja ezt a munkát, főállásban. Időszakonként az egyetemisták „besegítenek”. Ez minden, amit pillanatnyilag tehetünk. Az érvelés logikusnak tűnik, mégsem elfogadható. Egy újság addig „él”, ameddig új. Egy reggeli lap pedig délután már „öreg". Módot kell találnia a gödöllői postának arra, hogy a hajnali öt óra négy perckor érkező újságok reggel hét óráig eljussanak az előfizetőkhöz. Kevés a disznóhús Valóban a hiánycikkek közé tartozik Gödöllőn. Karácsony óta. — Karácsonyig havi har- minc-harminokét mázsa disznóhúst kapott az üzletünk a váci vágóhídról... — mondja Bakos Ferenc, a Gödöllő központjában levő hentesüzlet vezetője. — Januárban és februárban azonban már csak tizenhat-tizenhat mázsát kaptunk. A szállítások csökkenését a házi disznótorokkal magyarázták. Az eredmény: péntek délután és szombaton már nyoma sincs üzletünkben a disznóhúsnak. Hiába kínálunk marhahúst és baromfit a vásárlóknak, azokból ugyanis elegendő készlet áll rendelkezésünkre. És hasonló a helyzet a város hat másik húsboltjában is. Higgyék el nekünk a vásárlók, mi szívesen árusítanánk disznóhúst, ha lenne. A nincsből viszont eladni nem lehet, Ez tény, amit az illetékesek szíves figyelmébe ajánlunk azzal a megjegyzéssel: tudomásunk szerint országosan nincs pillanatnyilag gond a sertés- húsellátással. Vajon miért gond akkor Gödöllőn? Az áruházban minden kapható? Látszólag igen. Gödöllő egy esztendővel ezelőtt megnyílt új áruházában a szögtől a hálószobabútorig minden kapható. Tizenkét osztálya legalább tízezerféle árucikket kínál eladásra. Az igazgató véleménye szerint ma semmivel sem kisebb az üzlet választéka, mint volt a megnyitás napján. Ezt példával is illusztrálja: tavaly például a bútorvásárlók több mint hat százaléka budapesti lakos volt, ami azt bizonyítja, hogy itt olyan cikkeket is kapni, ami a fővárosban a hiánycikkek listáján szerepel. Sok gödöllői viszont azt állítja, hogy változatlanul a fővárosba jár vásárolni, mivel kicsi az áruház választéka, ugyanakkor az áruház „léte” megváltoztatta a város üzlet- hálózatának korábbi struktúráját, az üzletek többsége szakosodik, vagyis amit eddig helyben megvásárolhattak az emberek, azért most esetleg a város másik végébe kell menniük. Több órát töltöttünk az áruház különböző osztályain. Egyaránt beszélgettünk vásárlókkal és eladókkal, ugyanakkor megnéztük az áruház készleteit is. A tapasztalat: az áruházban nagyon sok keresett cikk kapható. A választék azonban színben, minőségben és nagyságban már korántsem ilyen gazdag. Erről — megítélésünk szerint — nem az áruház vezetősége tehet: nagyon sok forrásból szerzik be áruikat. Azt viszont el kellene dönteni végre: kell-e, hogy ennyiféle árut árusítsanak? Ugyanis az áruház éppúgy szűkös, mint a raktározási lehetőség ennyi áruféleséghez. Nehéz megérteni például, mi szükség van élelmiszerosztályra az áruházban, amikor szemben egy gazdag választékú élelmiszerüzlet van. És az is megfontolandó lenne — látva a bútorok elképesztően zsúfolt raktározását, ahol egymás hegyén-hátán halmozódnak a legkülönfélébb garnitúrák —, nem lenne-e helyesebb egy bútoráruházát létesíteni valamelyik gödöllői, profilváltoztatásra ítéltetett üzletből. Alig ötven méternyire az áruháztól például vas- és műszaki bolt van, jóllehet az áruház földszintjén kizárólag vas-, edény- és műszaki cikkek kaphatók. A kevesebb osztály az eddiginél minden bizonnyal sokkal gazdagabb választékot kínálhatna a gödöl- lőieknek. Ha a Volán időben szadi tana? Panaszkodnak az emberek: kénytelenek kivenni egy nap szabadságot, mert nem tudják Polgár Mihály: — A megrendelő határozza meg, mikor kívánja a házhoz szállítást. előre, hogy a nap melyik órájában szállítja házhoz a Volán gödöllői üzemegysége a gáztelepen megrendelt propánbután gázpalackot. A panasszal Polgár Mihályhoz, a Volán 1, számú Vállalat 12. üzemegysége osztályvezetőjéhez fordultunk. — Valóban, többször előfordul, hogy a gépkocsink kiviszi a megrendelőnek a gázpalackot, de azt nem találja otthon. A hiba ott kezdődik, és ezúton is szeretnénk felhívni az érdekelt lakosság figyelmét: a megrendelő a gáztelepen határozza meg, hogy a nap melyik órájában kívánja a házhoz szállítást, A megrendelők Melyik az igazi? De a Mosolygó Antal utcában meg cifrább a helyzet: öt darab 5-ös számú ház van... ugyanis csak a legritkább esetben közlik ezt a gáztelepen, így történhet meg, hogy a megrendelő kivesz egy nap szabadságot, vagy az, hogy megunja a várakozást odahaza s ilyenkor a gépkocsink hiába megy ki a házhoz. Persze, nehezíti a dolgunkat, hogy a teli gázpalackok Budapestről érkeznek, bizony tálán időben. Nemegyszer előfordul, hogy reggel hiába megy a telepre a gépkocsink, üresen jön vissza onnan. S egy furcsa dolog: a gáztelepnek máig sincs telefonja. Állítólag nincs pénzük rá, hogy beszereltessék. Pedig a városon kívül van a telephelyük. (A posta vezetőjének információja szerint lehetőség lenne a telefon beszerelésére. Bár a kiépítés negyvenezer forintba kerülne, de ötszáz forintos költséggel már ikresíthet- nék a termelőszövetkezet telefonját, a gáztelep vezetőinek azonban, úgy tűnik, nem sürgős a dolog! — A szerk.) Hdgy- gye el, a Volánnak nem üzlet a házhoz szállítás (kilenc forintért visznek haza egy palackkal), mégis szívesen csináljuk, mert feladatunk a lakosság szolgálata. Hogy ez mennyire így igaz: már elkészült a terve annak, hogy a jövőben nemcsak a gázpalackokat, hanem a háztartási fűtőolajat is házhoz szállítanánk. Ez persze megkövetelné, hogy mind a gáztelep, mind a fűtőolajtelep legalább egy részét felbetonoznák. Sáros időben szinte mindkét telep megközelíthetetlen. Ez nem csupán a mi érdekünk lenne, hanem azoknak az igénye is, akik személyesen járnak el gázpaváros központjában, s máris nagyon sok gödöllői ember panaszkodik. Ugyanis amíg épült, mindenki abban reménykedett, hogy végre lesz egy olyan vendéglátóhely Gödöllőn, ahol nemcsak étkezni lehet kulturált körülmények között, hanem szórakozni is. Gödöllőn ugyanis a szórakozás a legmostohább dolgok közé tartozik. öreg, rozzant művelődési házára ugyanis minden illik, csak nem a művelődés háza név. A Pálma presszó — a város egyetlen szórakozóhelye — legfeljebb harminc pár számára kínál nem éppen eszményi szórakozást. Ezenkívül van még két — étteremnek nevezett — vendéglátóhely, az Utasellátó és a Halászkert. (Ez utóbbi rövidesen bezárja kapuit.) Érthető tehát, ha a gödöllőiek nagyon várták az új étterem megnyitását. Aztán nagyot csalódtak. Elsősorban a munkásemberek. Mert az étterem árai nem az ő keresetükhöz méretezettek. íme, néhány kiragadott példa. Székelygulyás: 18 forint. Finomfőzelék párizsi feltéttel: 18,70. Pirított máj: 19,30. És ezek a legolcsóbb ételek. Menü nincs. A kapható ételek általában húsz forint felett kezdődnek, és hogy hol fejeződnek be, azt jobb, ha nem írjuk le. És az italárak még borsosabbak. Fél deci magyar pálinka egységesen 15 forint. Ugyanez külföldiben: 40 forint Mit mond minderről Fehér György üzletvezető? — Véleményem szerint Gödöllőnek szüksége van egy Ezért tíz forintért előfizetéses étkezést biztosítunk. Napi öt- ven-hatvan adagot Véleményünk: nem az a baj, hogy Gödöllő gazdagodott egy reprezentaitív étteremmel. Az a baj, hogy nincs egy szerényebb, de nagyon kulturált, családi étterme, ahová az ezernyolcszáz forintot kereső munkásember is elviheti a családját, s ahol nemcsak kulturált vendéglátásban, hanem kulturált szórakozásban is része lehet És ahová a kevés pénzű Mindez állva kapható. fiatalok is eljárhatnának, mivel még egy ifjúsági klub simes a városiban. Mi lesz a híres parkkal? Sok kisebb -n agy óbb bosszúságuknak adtak még hangot a gödöllőiek. Sokan megkérdezték például: meddig pusztul még a park s lesz a huligánok búvóhelye? És elhangzott néhány megszívlelendő ötlet is ennek kapcsán: miért nem követi Gödöllő Vác példáját, utaltak arra a nagy társadalmi összefogásra, amelynek eredményeként művelődési házat épít a város, a gyárak és a társadalmi szervezetek összefogásának eredményeképpen. A park szinte kínálja erre a helyet s a lehetőséget hogy a művelődési ház körül ifjúsági parkot is létesítsenek, játékszobákkal, klubokkal. Gödöllő öt esztendővel ezelőtt kapott városi rangot. Azóta szemmel látható a változás, mégis sok a gond és a bosszúság is. A gond még sokáig gond marad, a bosszúságot azonban nem érdemes „tartósítani”. Nagyobb körültekintéssel, a tanács erélyesebb közbelépésével rövid időn belül megszüntethetne. Gyakorlati foglalkozáson a jövő mezőgazdasági mérnökét Szöveg: Prukner Pál Foto: Gábor Viktor lackért, illetve fűtőolajért a két telepre. A tanácsnak köteleznie kellene erre a két vállalatot! Kiknek készült az étterem? Alig egy hete avatták fel a Gödöllő éttermet és bisztrót a ilyen színvonalú étteremre. Akik drágálják az árakat, azok számára ott az Utasellátó vagy a Halászkert. Vagy pedig állva étkezhetnek « bisztrónkban. Egy tál étel ott már kilenc forintért kapható. Az étterem nyolc és fél millióba került. Ehhez a tanács csupán egymillióval járult hozzá.