Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-24 / 46. szám

MST

uccrei

sjűrlap

1971. FEBRUÁR 24., SZERDA

Roscsín-beszéd Genfben

A tárgyalások hete Moszkvában

AZ USA MIÉRT NEM AKAR KIVONULNI INDOKÍNÁBÓL?

/

Az SZKP és a szovjet kormány a seremetyevói repülőtéren.

vezetői fogadták Kckkonen finn köztársasági elnököt

Az eseményekben gazdag kedd fókuszában Moszkva állt.

Miután hétfőn a Kremlben, a kongresszusi palotában Leo- nyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj - Podgornij és más szovjet párt- és állami vezetők részvételével ünnepi gyűlésen emlékeztek meg arról, hogy Lenin rendelete alapján 50 évvel ezelőtt, 1921. február 22-én alakult meg az Állami Tervbizottság, kedden a Szovjet Állami Teivbiaottság épületében a szocialista államok tervhivatalainak tanácskozása kezdődött m^g az együttműködés fejlesztéséről. Hazánk küldöttségét Párái Imre, az Országc« Tervhivatal elnöke vezeti. Tegnap egyébként Moszkvában megnyílt a KGST Végrehajtó Bizottságának soron következő ülése is.

Moszkvába érkezett tegnap XJrho Kekkonen finn köztársasági elnök és Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter. A finn elnök látogatásának különösen nagy fontosságot kölcsönöz az a tény, hogy Finnország kezdeményező, előrevivő szerepet vállalt az európai biztonsági értekezlet megvalósításában, a konferencia útjában álló akadályok elhárításában.

A jugoszláv külügyminiszter Gromiko szovjet külügyminiszter 1969 szeptemberi jugoszláviai látogatását viszonozza, de érkezésének időpontja különlegesen hangsúlyos: Tepavac ugyanis most érkezett vissza Kairóból, ahol a jugoszláv küldöttség tagjaként részt vett Tito és Szódat megbeszélésein, Gromiko viszont a Varsói Szerződés tagállamainak tanácskozásán volt jelen, amely láthatóan új ösztönzést adott az európai biztonsági konferencia összehívásának. A szovjet—jugoszláv párbeszédnek pár zavaró momentumot is ki kell küszöbölnie, hisz bizonyos feszültséget okozott a zágrábi Vjesnik című lapnak „Atomarzenál úszik a Földközi-tengeren” című cikke, melyet Grbac jugoszláv ezredes írt. A szovjet Za Rubezsom című hetilap válaszolt a zágrábi lapnak a közel-keleti és földközi-tengeri „szovjet katonai jelenléttel” kapcsolatos, kellően meg nem fontolt cikkére.

A moszkvai diplomácia azonban nemcsak odahaza, hanem világszerte érezteti pozitív jelenlétét. Tegnap nyílt meg Genfben, 25 ország képviselőinek részvételével, a leszerelési értekezlet ez évi első ülésszaka, melynek megnyitó ülésén a szovjet küldött, Alekszej Roscsin, többek között kijelentette: „A Szovjetunió síkraszáll egjj teljes atomstopegyepnéliy ; mellett, amelynek értelmében■ még a föld alatt végrehajtott kísérleti atomrobbantásokat is betiltanák”.

Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a Szovjetunió új bonni nagykövete Valentyin Falin. Carapkin utóda a fiatal szovjet .diplomáciai nemzedék tagja, csupán 45 éves,

Haiphongban meleg fogadtatásban részesítették a Szovjetunió segélyszállítmányát hozó Ho Si Minh nevű tengerjáró motoroshajót. A szovjet hajó érkezésére összegyűlt tömeg a szovjet—vietnami barátságot és szolidaritást éltette. Ezzel egy időben Giap tábornok, a VDK nemzetvédelmi minisztere üzenetet intézett Grecsko marsall- hoz, a Szovjetunió honvédelmi miniszteréhez, megköszönve azt a hatalmas segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújt a VDK-nak, és üdvözölte a szovjet hadsereget, születésének 53. évfordulóján.

S miközben Laoszban megakadt a saigoni bábhadsereg Ho Si Minh-ösvényt elvágni készülő, Amerika segítette kísérlete, a moszkvai Pravdában érdekes módon világít rá Jurij Zsukov: az USA miért nem akar kivonulni in-* dokinából? Az indokínai amerikai agressziót mindenekelőtt az olajmonopóliumok érdekei diktálják, ezek a monopóliumok meg akarják kaparintani azokat az óriás kőolajlelőhelyeket, ' amelyek fiz indokínai félsziget partvidékén, továbbá bél-Vietnam, Kambodzsa és Thaiföld kontinentális területein húzódnak...

A. B. T.

1971. szept. 27—okt.-14

A japán császár Európába látogat

A több mint 2000 éves

hagyomány „halála"

Hirohito japán császár és

Nagako császárné ez év őszén látogatást tesz hét európai országban — közölte kedden a japán külügyminisztérium.

A császári pár hivatalos látogatáson lesz Angliában, Nyu- gat-Németorszp.gbpn és Belgiumban, Dániát és Hollandiát pedig nem hivatalosan keresi fel.

A japán uralkodó és felesége magánjellegű látogatást tesz Párizsban és Genfben.

A császári pár szeptember 27-én indul el Tokióból és európai körútját október 14-én fejezi be.

Hirohito az első japán császár, aki külföldre utazik. A császár trónörökösként 1921- ben már járt Európában, Nagako császámének ez lesz az első tengerentúli útja.

Szibériai

telepesek

Vlagyivosztokba hétfőn megérkezett az év első, telepeseket szállító személyvonata. A telepesek a primorszki terület kolhozaiban és szovhozaiban vállalnak munkát. Eddig több mint 100 család érkezett Ukrajnából a Szpasszkij körzetbe, amely a Távol-Kelet egyik fő mezőgazdasági területe. A telepesek új házat kaptak, kijelölték a háztáji gazdaságukat és hitelt folyósítottak .nekik, hogy szarvasmarhát és baromfit vásárolhassanak. Az oroszországi föderációból és Ukrajnából több telep es verdat indult a Távol-Keletre. A tavasz elejére már több mint 2000 család' érkezik a pri- morszki terület gazdaságaiba.

MINT a Csehszlovák Távirati Iroda jelentette, hosszú és súlyos betegség után, 42 éves korában, egy prágai kórházban elhunyt Jan Pro- chazka író.

Nixon amerikai elnök természeti katasztrófa sújtotta körzetté nyilvánította Mississippi állam azon területeit, ahol a hétfőre virradó éjszaka forgószél pusztított. A szélvihar a Mississippi deltájában 90 százalékban elpusztította a képünkön látható Inverness várost. 81-en vesztették életüket, a sebesültek száma meghaladja a lél- ezret. az anyagi károkat több millió dollárra becsülik.

Hol, mennyit fizetnek?

(Folytatás az 1. oldalról.)

vek diósdi gyára: a debreceni vezérigazgatóság még nem tájékoztatta a diósdi vezetőket a várható felosztásról.

Iklad. Ipari Műszergyár: Annak ellenére, hogy százak és százak hiányoztak, s a létszámhiányt nem sikerült enyhíteni, a nyereség több lett, mint amire számítottak. A múlt évben 8 napi bérnek megfelelő összeget fizettek, most körülbelül 6 napi bér kerül a részesedési borítékba.

Gödöllő^ Fémtömegcikkipari Vállalat: A tavalyi termelési érték 30 millió forint, ennek egy harmada nyereség. Előzetes

adatok szerint egymillió forintot oszthatnak fel 200 dolgozójuk között. Év közben már 250 ezret kifizettek, így „csak” a meglévő 750 ezer forinttal gazdálkodhatnak. Átlagban 50 napi keresetnek megfelelő ösz- szeget kapnak most a dolgozók.

Pest megye tanácsi vállalatai — mint az itt említett gödöllői is —, nyereséggel zárták a múlt évet. Az eredmények hasonlóak az 1969-eshez, talán valamivel több jut most a borítékba. Egyetlen üzem, a nagykőrösi Faárugyár (Pipagyár) volt veszteséges.

(paládi)

Sürgős belépésre keresünk:

villanyszerelőket

szerszámkészítőket

szerkezeti és géplakatosokat

forgácsoló és sajtoló gépmunkásokat

női és férfi segédmunkásokat

takarítónőket *

műszerészeket

FŐVÁROSI GÁZKÉSZÜLEKGYÁRTÓ VÁLLALAT

Budapest XIII., Révész utca 27/31.

Francia utazás kezdőknek és haladóknak (2.)

A fogyasztó zsenik világa

Belép az ember a párizsi Lafayette áruházba, s azt hiszi, színházterembe érkezett — óriási, többezres nézőközönség befogadására alkalmas a terület, amfiteátrúmhoz hasonló köralakú alaprajz, valahol a negyedik emelet magasságában homályba vesző mennyezeten „barokk” freskók —, tehát olyan színházba léptünk, ahol az áruk a színészek; teátrálisan kínálják magukat. Az ember megy, megy, megy, néz, néz, néz, választana, de hát mit válasszon, nem mer választani, mert hátha a következő emeleten, a következő Lafayette-épület- ben — négy óriás egymás mellett a Haussmann bulvár és a Lafayette utcán

— szebbet, jobbat, különlegesebbet, olcsóbbat, drágábbat stb. kap. Vagy a következő áruházban, például a Brummel- ban, ahol egy fél „amfiteátrum” alapterületen csak nyakkendők vagy csak ingek, vagy csak alsónadrágok, vagy csak... Ha a vevő elfárad — csak a vásárló zsenik nem fáradnak el, de ők kevesen vannak —, akkor besüppedhet akármelyik mély fotelba pihenni es gondolkozni, mit is fogyasszon?

A kereskedelem már nem üzlet, az üzlet ma a fogyasztás. S ez nem kereskedelem. A kettő között lényeges különbség van: amíg kereskedelem volt

— jó értelemben —, a óevő nem fáradt el, nem fásult el, nem szikkadt ki az agya, hogy mit is vásároljon, hanem a kereskedő fáradt és fásult el, s neki szikkadt ki az agya, amíg eladott; most a vevő önmagát szolgálja ki, ha képes rá. Állandó lelkiismeretfurdalást érez, hogy talán rosszul választott. Szóval a vásárlás szakmává vált — fogyasztássá. Kialakult a fogyasztó ember típusa, akinek egész élete arra megy rá, hogy az árudömpingből kiválassza azt, ami neki szükséges, vagy úgy gondolja, hogy az. S minthogy neki minden szükséges, miiraent megvesz — tehát, elkölti a pénzét. Minden persze nem lehet szükséges — sohasem hordott ruhadarabok. hasznavehetetlen tárgyak sokasága szaporodik minden lakásban, hogy aztán kidobják és vegyenek helyette újat, amit ugyanúgy sohasem használnak, vagy rettegnek attól, hogy valaha használni is kelljen. Viszont van — mert van a szomszédnak is, meg másoknak is. Régi jó dalgokat is kidobnak — ma már csak a ritka egyéniségek ragaszkodnak állhatatosan régi, jól bevált holmijaikhoz —, mert új jelent meg a piacon és azt el kell fogyasztani.

Nem mondom, hogy némely dolgot nem szívesen fogyasztanék vagy a honi választékot nem bővíteném sok mindennel — no de, én nem akarok szellemi és fizikai hullává válni a vásárlásban, mivel nem ambícióm, hogy vásárló — illetve fogyasztó — zsenivé váljak. A fogyasztó zsenik beszédtémája az áru — és nem az ember. Szeretném, ha az én beszédtémám az ember maradna. De itt az ember eladja Volkswagenjét, hogy Citroent vegyen — így mindenki azonnal tudni fogja, hogy emelkedett a ranglétrán, mondjuk előléptették, magasabb lett a fizetése, többé már nem járhat Volkwagenen. Vagy túlad Renault—lü-esén, Fiat Sport kocsit vesz, s ebből sokan egyből rájönnek, hogy elvált a feleségétől, „sportfiúvá” vedlett.

A felesleges fogyasztás az áruviszonyokat helyezi előtérbe, az embert azon méri le, hogy milyen dolgokkal s nem azon, hogy milyen emberi tulajdonságokkal rendelkezik. Az emberi kapcsolatok helyébe az áruk egymáshoz való viszonyai lépnek, s az áruk határozzák meg az embert, nem az ember munkája, gondolkodása, eszméi, tettei.

Az emberek pedig kétségbeesve fogyasztanak Svájcban is, Franciaországban is. A kiskeresetűek — ők vannak sokkal többen — pénze az olcsó cikkek dömpingjében úszik el. Párizsban a szakképzetlen nők keresnek a legkevesebbet, 700—1000 frank között. Egy közepes minőségű maxi télikabát 200—300 frank, 700—1000 frankból nagyon nehéz megélni, hiszen az élélmiszer, a lakbér, a közlekedés, a szolgáltatások nagyon drágák, a fizetés több mint 50 százaléka Viszont ehhez képest a ruházati cikkek és némely iparcikkek olcsóbbak, kivéve a luxuscikkeket. Erős a csábítás, hogy egyhavi fizetésből vegyenek mondjuk egy maxi kabátot és így tovább... A fogyasztás mechanizmusa nem engedi ki karmaiból a legkisebb keresetűeket sem. Akik közepesen keresnek — szakmunkások, tisztviselők: 2000 frank körül —, még jobban érzik a szolgáltatások drágaságát, mert nagyobb az igényük, s még inkább az áruvásárlásba menekülnek, mert az viszonylag olcsóbb.

A magánvállalkozók óriási adót fizetnek — egy kereskedő jövedelmének akár 60—80 százalékát is befizeti — és óriási adócsalásokat hajtanak végre. Könnyedén hazudják le jövedelmüket, s amennyit így megmentenek, azonnal „elfogyasztják”.

Egyszóval a többség megélhetése nem egyszerű — drága szolgáltatások, nagy adó —, a fogyasztói társadalom mégis a karmaiba kaphatta őket, mivel ügyesen olyan képzetet szült, hogy az árufogyasztás a legolcsóbb, s a legolcsóbb dolgot művelni természetesen a legpraktikusabb. A legdrágább éppen az, ami nélkülözhetetlen: lakni keli, enni kell, közlekedni kell, adót fizetni kell... Viszont vásárolni nem mindent kell, ezért látszik olcsónak a vásárlás, és ezért nem valódi a fogyasztásra való lélektani kényszer.

S aki nem fogyaszt — főleg a diákok —, az idegen, az a polgár számára furcsa szerzet, aki különcködik.

S aki rendszeres fogyasztó, az óhatatlanul hasonlóvá válik a másikhoz — például Svájcban hasonló bundákban, maxi kabátokban és ruhákban, cipőkben és csizmákban, nyakkendőkben és ingekben, pulóverokban és sapkákban járnak az emberek, hasonló hajviselettel, annyira hason! óaknak tűntek, hogy az már egyforma volt. Érdekes ez az egyformaság, amikor a választék óriási. De úgy látszik, hogy ez a választék is csak lélektan, a sokaság dömpingje valahol az egyformaságban találkozik, mert változékony és végtelen ez a világ, de ha mindenki ugyanazt csinálja benne, akkor elveszti egyéniségét.

A fogyasztási hajsza az ember érdeklődését, gondolatait az árura irányítja és nem az emberre; az üzletekre irányítja és nem a problémákra.

Berkovits György KÖVETKEZIK:

A MŰVÉSZETBE MINDEN BELEFÉR'

A Hungcsi, a Kínai Kommunista Párt elméleti folyóirata legújabb számában erőteljesebb fellépést sürget a „négy régi”, azaz a régi gondolkodás, kultúra, erkölcs és szokások ellen, mert — mint a cikkből kitűnik — a vezetők hajlamosak a feladat elhanyagolására, sőt, attól tartanak, hogy ha erőltetik, „elszakadnak a tömegektől”, népszerűtlenekké válnak, A folyóirat elsősorban a régi paraszti hagyományok, hiedelmek, babonák elleni küzdelem fokozására szólít fel — ezek még ma Is hatnak a kínai falun, ahol ötszázmillió ember él. A Hungcsi elítéli „az istenségek ima- dását”. a régi kínai paraszti vallásosság megnyilvánulását („a sírok és az ősök kultuszát”), „a vendégeskedést és az ajándékok küldését” (házasságkötéskor, ünnepek idejéin). A párt elméleti folyóirata kemény szavakkal ostorozza azokat az „osztályellenségeket'-, akik a családi összetartást hirdetik és megpróbálják figyelmen kívül hagyni az osztályszempontokat. Bírálja a Hungcsi a „nők megvetésében megnyilvánuló feudális gondolkodást” és harcot hirdet „a nép egészA „négy régi

ségére ártalmas elmaradt szokások” ellen. Az elsősorban a helyi vezetőknek szóló cikkből kitűnik, a káderek gyakran úgy vélekednek, hogy a „négy régi” jelent éktelen dolog, ami nem érinti a termelést és politikát, sőt, egyesek „a helyi szokásokhoz való alkalmazkodást” hirdetik. A Hungcsi szerint ez tévés nézet s veszélyes következményekkel járhat, mert igenis kihat a termelésre és a politikára.

A kérdésnek külön aktualitást ad, hogy a kínai lap a .mégy régi” közé sorolja a „kulturális forradalom” idején felszámolt régi kultúrát is, vagyis az egész kínai és világirodalmat (kivéve a műsoron lévő nyolc, Mao Ce-tung proletárforradalmi vonalát tükröző, úgynevezett forradalmi minta- operát). A „régi irodalom” reakciósnak számít, terjesztőit „osztály ellenségnek” minősíti a kínai folyóirat s azzal vádolja őket, hogy .mérgezik” az emberek, különösen pedig a fiatalok tudatát. Márpedig — írja a Hungcsi — „az ifjúságot mérgező reakciós kultúra i elsöprése elengedhetetlen az i ifjúság aktivitásának ki- • bontakoztatásához”.