Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-24 / 46. szám

1971. FEBRUAR 21., SZERDA rt»i utc tn 'sJCtrlap 3 A TANÁCSOK NÉGY ESZTENDEJE Igények — és lehetőségek Leányfalun sem könnyű... Leányfalun sem könnyű.. Jiogy két gépkocsijuk „bedög­lött”, de már elindult a ke- nyérazállitmány, minden perc­ben megérkezhet. ígéri, hogy csütörtöktől (február 18-tól) nem lesz ok panaszra, mert váci központjuktól két teher­autót kapnak. Beszélgető partnereim rezig­nál tan legyintenek: hiszik, ha látják. Akik eddig irigykedve azt gondolták, „könnyű egy üdülő­hely tanácsi vezetőinek, min­denfelől dől hozzájuk a pénz, csak győzzék elkölteni”, sürgő­sen revideálhatják véleményü­ket. Nem könnyű a tanács dol­ga az üdülőhelyeken sem. Az igények itt is mindig előtte járnak a lehetőségeknek. A belföldi üdü'lővendég ide pi­henni jön, szórakozást, kelle­mes időtöltést remél. S mit ta­lál? Egyetlen zenés éttermet, ahol' ötven decibellel zúg a beatzene. Talál továbbá Gyöngyszem Éttermet-Esz- presszót de zene nélkül; kis- vandéglőfélét melegkonyha nélkül, s egy magánházban működő, elavult mozit, kes- kenyfilmvetítővel. Nincs cuk­rászda, pedig kellene, nincs szabadtéri színpad — ráfizeté­ses volt, megszüntették —, nincs csárda, bisztró, szalon­nasütő, grillcsirkebár — van viszont igény mindezekre. S a belföldinél is igényesebb a külföldi vendég, aki teljes ké­nyelmet — egyben-másban luxust — vár a pénzéért. Nyíri Éva Uj vezetők \ pedagógus-szakszervezet megyei bizottságának ütése A Pedagógusok Szakszerve­zete Pest megyei Bizottsága február 11-én tartotta küldött- értekezletét Ekkor megválasz­tották a tizenhárom tagú me­gyebizottságot. A titkos száva- záson azonban a megyebizott­ság addigi titkára nem került be az újonnan megválasztott tagok közé. Altkor megállapod­tak, hogy a titkár és az elnök személyéről később döntenek, hiszen a titkári funkció füg­getlenített állás, s az új tiszt­ségviselőt ki kell kérni koráb­bi munkahelyéről. Február 23-án, tegnap tar­tatta a pedagógusok megyebi­zottsága első ülését, ahol a ta­gok egyhangúlag Kiss Bélánét, a verőcei általános iskola igaz­gató helyettesét választottált titkárrá. Az elnök Dizseri Sán­dor, az érdi gimnázium igaz­gatója lett. A megyebizottság tagjai ezután felosztották egy­más között a reszortfeladato­kat. • Baráti találkozó Tegnap a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának rendezésében magyar—bolgár baráti találkozóra került sor az ürömi művelődési házban. Az összejövetelen Lengyel Károly, a Bolgár Kulturális Központ titkára tartott elő­adást Bulgária mezőgazdasá­gának . fejlődéséről. A meghí­vottak — a budai járás ter­melőszövetkezeti vezetői, vala­mint agrár szakemberei — nagy érdeklődéssel hallgatták az érdekes beszámolót. — Például azért bosszanko­dom, mert meglepik az embert ilyen kérdésekkel — fogad Hajdú László. — Nem inkább az ember optimista megnyilvá­nulásairól kellene tájékoztatni a közvéleményt? — kérdez vissza. — Kire tartozik az, hogy egy vállalati igazgató miért bosszankodik ? — Éppen a közvéleményre. — Most éppen azon bősz- szankodom, hogy nem kaptuk meg idejében azokat az építő­iparra vonatkozó új jogszabá­lyoknak, rendeleteknek a vég­rehajtási utasítását, amelyek szerint már ebben az évben dolgoznunk kellene. Tervünk már csaknem készen állt, most újból kell kezdeni a tervezést a megváltozott rendeleteknek megfelelően, hiszen öt évre kell kollektív szerződést kötnünk, öt évre újítási tervet készíteni, új munkanormákat kialakítani, új besorolási kategóriákat fel­állítani. — Milyenek a tanácsi építő- ipar körülményei? — Már húsz éve nincs meg­felelő központi telephelyünk itt Vácott, embertelenül rosz- szak a munkakörülmények így, központi műhelyeink ezt na­gyon .megsínyük. Mindig sze­rettük volna, de még az el­múlt évben sem pályázhattuk meg a telephelyfejlesztésre a megfelelő összeget. Pedig a ta­nácsi építőiparnak olyan lehe­tőségeket biztosítanak most, amilyeneket eddig sohasem, a Megfenyegették levélírónkat OSZLOPTÁNC Történt pedig egyszer, hogy a túrái Szabadság utcában nagy sürgés-forgás támadt. Ovenallos munkások jöttek- mentak, óriási kötegekből dró­tokat húzgáltak, kátrányos villanyoszlopokat görgettek. Az asszonyok egymásnak kiabáltak át a kerítések fölött, hogy néz- zén csak ki ángyom, estére ki­állhatunk a kapuba, felújítják, lesz már villanyunk az utcánk­ban. Lett is. Az U-alakú utca egyenes, rövid szárába. Akku­rátusán, takaroson megcsinál­ták, még a hosszabb, kanyar - gósabb utcaszakaszból is in­kább idehoztak néhány osz­lopot. Százhúsz méterre jutott belőle öt darab, nyomban fel­szereltek rájuk négy nagyere­jű égőt. «• • Egy ideig zavartalan volt az öröm az utca mindkét szárá­ban. Emezek örültek a villa­nyuknak, amazok örültek eme­zek örömének, közben várva várták, mikor kerül rájuk a sor. — Hosszú betegségnek halál a vége — morfondírozott az egyik lakó, Gólya József több­heti várakozás .után. Különö­sen, miután szemrevette, hogy a ■ röyid szakaszon négy körte ég, a háromszáz méteres hosz- szún kettő, de az egyik azok közül hetek óta nem világít. Irt tehát a lakosság nevében a Pest megyei Hírlapnak egy dörgedelmes levelet, amelyben az Eszakmagyarországi Áram­szolgáltatót hibáztatta. Ugyan­akkor — miután már úgyis belefogott a gépelésbe — levelet küldött a vállalathoz is. Sorra vette az összes panaszt, s felhívta a figyelmüket rá, olvassák el a Pest megyei Hír­lap legközelebbi számát. Ha ezután sem történne intézke­dés — biztosította őket levél­ben — a Nehézipari Miniszté­riumhoz fog fordulni. Nyugodtam fordulhatott, mert közben mindössze annyi tör-- lent,' hogy az ÉMÁSZ .gyön­gyösi üzemigazgatósága feb- uár 10-én arra hívta fel a figyelmét — nyilván központi utasításra —, hogy minden­nemű munkára csak a tanács­tól fogadnak el megrendelést, azzal állnak üeleti összekötte­tésben. — Nahát, ez igazán egyszerű — gondolta a fiatalember és máris letette a tanács aszta­lára az üzemigazgató levelét. — Nahát, ez igazán egy­szerű — szólt a tanácstitkár s március 5-én máris feladta a rendelést a gyöngyösieknek. Csakhogy amíg vártak a ré­giek helyett elvitt új oszlopok­ra a Szabadság utca hosszabb szárában, a két körte helyett rendületlenül egy világított. Tehát-Gólya tózsef elküldte beígért levelét a Nehézipari Minisztérium energiagazdál­kodási főosztályához. Megírta azt is, hogy valami hiba lehet a vállalati dolgozók munka­erkölcse körül, mert a tanács­nál elfekvő javítási könyvbe beírják a javítás tényét anél­kül, hogy annak az utcának akár a tájára is mennének. Azt meg mégsem lehet elkí­vánni a tanácstól, hogy a munka átvételekor aláírás előtt loholjanak ki minden egyes helyszínre, valóban ég-e már ott a lámpa? Az energiagazdálkodás nagy energiával látott az ügyhöz. Rögtön írt a bejelentőnek, hogy Heveiét továbbította a Magyár Villamos Tröszt vezérigazgató­jához. Ugyanaznap a községi tanács is kapott egy levelet a gyöngyösi kirendeltségtől -r- amit, ha lenne elég helyem, szószerint leközölnék — pél­dázatul arra, hogyan lehet édes magyar anyanyelvűnket kerékbetörve az egyszerűt is bonyolultan elmondani. A summája az, mérje fej a ta­nács (mintha már nem mérte volna fel jó néhányszor!), ho­vá kíván új lámpahelyeket felszereltetni s azokra adjon megrendelést Közben telt az idő, Gólya József május 13-i kelttel most már egyenesen Miskolc­ról kapott 1 ajánlott levelet. Megállapították benne, hogy a községi tanács mind a mai napig nem adott fel rendelést illetve nem tekintik annak a március 5-én Gyöngyösre kül­dött levelüket. Pedig abban ez áll: „Probléma a Szabadság út közvilágítási igényének ki­elégítése is. Ezen útszakaszon egyetlen oszlop van elhelyez­ve, így két oszlop bővítést és az út északi részén elhelyezett lámpákból áthelyezést kérünk/ mert ott minden oszlopon lett közvilágítási lámpa felszerel­ve. Ugyancsak szükséges len­ne a Felszabadulás és az Ara­di utcákban egy-egy közvilágí­tási lámpa felszerelése ...” Hát mi ez, ha nem megrende­lés? Ezenkívül a miskolci levél megrója Gólya Józsefet azért is, miért állítja, hogy a Sza­badság és a Petőfi utcákat ösz- szekötő köz középső része nincs megvilágítva, amikor megvan? Különben is, mind­két lámpa világít, nemcsak az egyik, minit ahogy Gólya Jó­zsef állítja. Ez mind igaz. Csakhogy a kivizsgálok nem ott vizsgáltak, ahol kellett volna. A Szabad­ság utca és a Petőfi utca kö­zötti közben járhattak, ahe­lyett, hogy a Szabadság utca hosszú, kanyargós részébe tér­tek volna. De oda nem men­tek, mert ott nagyon sötét volt. Ezután már nem maradt más hátra, minthogy a túrái községi tanács ismét levelet írjon most már Hatvanba, az ÉMÁSZ-kirendeltség ottani vezetőjének és ismét megren­delje a már korábban Gyön­gyöstől kért munkálatokat. És mivel az ismétlés a tudás any- já, 1970. augusztus 21-én ezt a kívánságukat ismét a hatvani kirendeltség tudomására hoz­ták^ Azóta elmúlt a tavalyi év 1971-et írunk. A kis ügy szüle­tésnapi tortácskáján már egy gyertya világíthatna. Gólya József csak azért nem meri rátűzni, hátha ismét rossznéven veszi az a két udvarias úr, akik be­mutatkozás nélkül felkeresték és megígérték neki az ÉMÁSZ nevében: ha legközelebb megint az áramszolgáltatással foglalkozik, velük gyűlik meg a baja. ■Jó lenne, ha megkeresnék: kik voltak? Komáromi Magda napokban értesültem erről a minisztériumban. — Tehát akkor reményked­hetnek a fejlesztésben is. — Enélkül nem is tudnánk megoldani feladatainkat. Las­san olyan kívánalmakkal lép­nek fel velünk szemben, mint az állami építőiparral, de le­hetőségeink korántsem olya­nok. Az állami építőiparban a gépesítettség háromszoros, te­hát amíg ott kiküldenek egy árokásáshoz egy árokásó gé­pet egy emberrel, addig nekem esetleg 15 embert kell odairá­nyítanom. Elképzelheti a kü­lönbséget termelékenységben, bérben stb. Ugyanakkor a gaz­dasági szabályozók ugyanazok, mint az állami építőiparban, így aztán nehezen lehetünk versenytársak. — Nincs mód gépesítésre? — Most már lesz, 11 milliónk van már rá, de a gépesítés ha­tása csak két év után mutat­kozhat meg. Tehát elmaradunk az államiaktól, ahol 10—12 százalék a normál nyereség- szírit, nálunk csak 1—4 száza­lék. — És a még kisebbek, kez­detlegesebbek, mint például a téeszközi építőipari vállalkozá­sok, a ktsz-ek, hogyan tudnak érvényesülni? — Náluk másként állapí­tották rneg a gazdasági szabá­lyozókat. Például sokkal ala­csonyabb termelékenységgel dolgoznak, mégis több bért fi­zethetnek — olyan sokat, hogy versenyezni nem tudunk Ve­lük —, alig kell valamit lead­niuk a nyereségükből. Ez de- zorganizálja a munkaerőpiacot, mindenki hozzájuk áramúik, a megyében az ilyen kisebb vál- lalkQzások összlétszáma kétsze­rese a. mienknek, de termelési értékben alig adják a mi tel­jesítményünk felét. — Milyen az anyagellátás? — Munkaszervezésünket ál­talában az anyaghiány borítja fel, sokszor kénytelenek va­gyunk állni, ez megdrágítja az építkezéseket, hiszen a terme­lékenységhez képest ilyenkor jobban növekednek a bérek — az állásidőt is fizetni kell —:, ez pedig hátrányos a népgaz­daságnak. — Az igényeket kielégíthe­tik? — Kapacitásunkat bővíteni kellene, de ehhez először for­góalap-növelés szükségeltetne, erre nincs lehetőségünk — olyanok a feltételek, hogy a forgóalaphiány csak állandó­sulhat —, sőt forgóalap-elvo­nás érvényesül — például nem engedik a részszámlázást —, így nem lehet kapacitást bőví­teni. A forgóalap kicsisége miatt nem tudjuk az anyag- szállítóknak előre kifizetni a rendelt anyagot, tehát nem tudjuk azt jó előre beszerezni, s ezért áll sokszor a munka. — Megfelelő ütemben korsze­rűsödik az építőipar? — Igen. Építőipari forrada­lom előtt állunk, öt év múlva a hagyományos építkezések ré­szesedése 30 százalékra csök­ken. — A korszerű technológia mit von maga után? — Gyorsabban épülnek majd a lakások, minőségben korsze­rűbbek lesznek, de olcsóbbak nem, sőt a korszerű technoló­gia bizonyos mértékig drágít­ja a lakások költségeit — a •személykocsi sohasem lesz olyan olcsó, mint a szekér —, a megtakarítás népgazdasági szinten jelentkezik: munka­erő-, idő- és anyagtakarékos- ságbari. 0 — Mi a véleménj’e arról, ahogy az építőiparról véleked­nek! — Az építőiparral szemben sokkal nagyobb az elvárás, mint amennyire képes, és sok­kal kevesebb segítséget kap, mint amennyit nyújthatnának neki. (berkovits) ben részletes tervekkel egé­szítettünk ki. Most akarjuk elkészíttetni az újabb, 15 esz­tendőre szóló összevont köz- ségrendezési tervünket. Erre I már • csak azért is szükség ; van, mert községünk öveze- | tekre oszlik. Van olyan öveze­tünk, amelyet az intézményi üdülők építésére tartunk fenn; van, ahová lakóházakat és hétvégi házakat képzelünk, és végül van olyan, ahol kizáró- | lag víkendházak építését lát- I * jux célszerűnek. I, Leányfalu belterülete 530 katasztrális hold. Ennek tény- j leges beépítettsége jelenleg i nem éri el az ötven száza­lékot. Ez azt az előnyt bizto­sítja a nagyközségi tanács­nak, hogy a legideáiisabban választhatja meg a további középületek helyét. Úgy, hogy az mind az üdülő jellegnek, mind pedig az urbanizáció Követelményeinek megfelel­jen. | — Említette, hogy a telepü­.ísiejiesztes kövéte.menyei is I mások egy üdülőnelyen, mint | egy ipari vagy mezőgazdasági i jüi-egú nagyközségben. Mi a í különbség? I — A különbség az igények- ! ben is, a lehetőségekben is [ megmutatkozik. Egy példa: 1 inas, folyóparton épült nagy- | községben — egyelőre legalább- I is — nem merül fel a meleg vizes strandfürdő iránti igény, j Nálunk, az idegenforgalom ezt már régen sürgette, de I csak tavaly nyílt lehetősé- | günk — a megyei tanács anya­gi segítségével — az építkezés megkezdésére. Három meden­cét és az öltözőket már az ! idén üzembe helyezzük, a tel- i jes befejezésre a következő „evekben kerül sor. Többet J kell adnunk a község „kül- j ésin-jéré 'is-”. -’Félreértés ne eä- ' sék: másutt sem mindegy, milyen a község külső képe: tiszták, rendezettek-e az ut­cák, van-e pormentes út­burkolat, megfelelő közvilá­gítás, parkosítás. Ezek meg­valósítását azonban — időle­gesen — háttérbe szoríthatják nagyobb, sürgetőbb gondok: a jó ivóvíz biztosítása, tan­teremépítés, orvosi rendelő stb. Nálunk minden egyfor­mán fontos és sürgős: a hi­ganygőz-kandeláber és a kert- mozi, a kulturált zenés szóra­kozóhely és a belvízrendezés, a parkosítás és a kövezett járda építés stb. Nem panasz­kodni akarok, hiszen fejlesz­tési terveink megvalósításá­hoz sok segítséget kapunk a megyei tanácstól, s a külön­böző szervektől. De ez renge­teg többletmunkát is jelent, s a tanácsi apparátus szakem­ber-ellátottsága nálunk sem jobb, mint piásutt. — Milyen terheket ró a ta­nácsra a megfelelő ellátás biztosítása? A nyári szezon­ban ... Késik a kenyér Eddig jutok, amikor meg­szólal a telefon. Tanúim van­nak rá, hogy így történt. A teléfonban Szabó Viktorné, a 7-es számú élelmiszerbolt vezetőjének feleségé jelentke­zik, s közli, hogy a mai na-, pon — február 16-án — délig még egyetlen gramm kenyér, I egy darab péksütemény sem j érkezett a szentendrei sütődé- ! bőj. A tanácselnök intézkedé- j >ét kéri... Egyszerre nézünk az óránk­ra: dél múlt tíz perceel. Aztán Benyó Mihály, a 8-as számú bolt vezetője csönget, s meg­ismétli ugyanezt a panaszt. Míg Bálint József sürgős be­szélgetésre • kéri Szentendrét, bejön a vb-ti tikár, Szeberényi Lehelné: — Ebédelni .voltam, s útköz­ben hallottam, hogy ma sincs kenyér a boltokban — mondja j bosszúsan. Mi az, hogy ma sincs? — Három napon belül má­sodszor: szombaton még kA‘ ; órakor sem jött meg a száll: ■ tókocsi. „Bejött” Szentendre, Szűcs '■ Béla sütőüzem! vezető közli, | Miért bosszankodik? Beszélgetés Hajdú Lászlóval, ,a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalat igazgatójával Közéleti demokráciánk erő­sítése, az államigazgatás me­chanizmusának és működésé­nek tökéletesítése az utóbbi időkben meggyorsította az al­sóbb szintű tanácsolt önállésá- gának növelését, hatáskörűit bővítését E folyamat fontos állomása volt a különböző el­ső fokú hatósági jogkörökkel felruházott nagyközségi taná­csok kialakítása. A nagyközségi tanácsok autonómiája nemcsak tágabb jogikört, nagyobb felelősséget, de sóit fajta új feladatot is ho­zott magával. Különösein sok­rétű munka hárul az üdülőjel­iegű nagyközségi tanácsokra. Érthető: az üdülőhelyeken nemcsak az állandó lakosság problémáira kell odafigyelni, hanem az üdülök, víkendezők, kirándulók igényeire is. Visegrádot megelőzve Leányfalu a Dunakanyar egyik legkedveltebb -üdülőhe­lye. A falu már évtizedekkel ezelőtt vonzotta a pihenni vá­gyókat. Kevesen tudják,1 hogy Leányfalu — időben jócskán megelőzve Visegrádot — már 1935-ben hivatalosan elnyerte az üdülőhlely. rangját. , A mi­niszterelnöki hivatal 8583/1935 M. E. I. számú utasítása per­sze,, csak üres óimat jelentett a községnek: anyagi támogatást, fejlesztési távlatokat, az in­tézményes üdültetés lehetősé­gét annál kevésbé. Egyetlen üdülő épült akko- niban csupán, az OTI ifjúsági üdülője, az is — természetesen — elsősorban a biztosító inté­zeti alkalmazottak, tisztvise­lők gyermekei- számára. Vol­tak ezenkívül elegáns magán- nyaralók, hétvégi házak, a nagyszámú pesti újgazdag és néhány tehetősebb művész tu­lajdonában. ■ • Az intézményes üdültetés csak 1952-ben, a házingatla­nok államosítása után kezdő­dött Leányfalun. Az addig ex­kluzív zárkózottságban tetszel­gő, csendes falu megélénkült: a nagyobb villákban berende­zett vállalati üdülőkben meg­jelentek a pihenéshez nem szokott bányászok, kohászoik, vasmunkások. Aztán sorra épültek a szebbnél ázebb üdü­lők, s a Duna-part megtelt jó­kedvű fürdőzőkkel, -esténként messzire hallatszott a gyer­mekzsivaj. Jelenleg 19 nagyobb, intéz­ményi üdülő működik a nagy­községben. a SZOT, a szakmai szakszervezetek és a különbö­ző vállalatok dolgozóinak pi­henését szolgálva. Télen 1500, nyáron 4000 Bálint József, a nagyközségi tanács vb-elnöke sorolja a to­vábbi adatokat: a község ál­landó lakosainak száma 1500, ám nyaranta — a hétvégi há­zak tulajdonosaival, a felnőtt-, családos- és gyermeküdülők beutaltjaival együtt — a lélek- szám 4000 főre duzzad. — Milyen különleges fel­adatok hárulnak abból a ta­nácsra, hogy i a község üdülő­hely? — Az üdülőhelyi igazgatási feladatoktól ui ellátás biztosí­tásáig, a speciáüs fejlesztési célkitűzésekig soli minden, ami másutt nem található. Sok munkát ad például az üdülő­helyi díjak kivetése, beszedé­se, fejlesztést szolgáló felhasz­nálása; az I. fokú építésügyi szakigazgatási feladatok — hi­szen itt évente 60—80 hétvégi ház épül! —; az adóügy terén adódó többletmunkák, s végül, a speciális községrendezési fel­adatok. Távlatokban, tervszerűen — M;ért jelent az utóbbi itt speciális feladatot? — A tervszerű községren­dezés mindenütt fontos, még­sem érvényésült minden nasvközségben. Leányfalu 1961 óta rendelkezik az egész köz­séget átfogó, egyszerűsített, általános községrendezési tervvel, amit 1964-ben és 65-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom