Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
1971. FEBRUAR 2., KEDD ““kMMop 3 A munkás védelemről tárgyalt A SZOT munkásvédelmi tudományos kutatóintézetének eredményeit vizsgálva, a SZOT elnöksége tegnapi ülésén megállapította, hogy az elmúlt öt évben a munkásvédelem sok problémáját megoldották a kutatók. Űj módszereik 70 százalékát a gyakorlatban is bevezették, Illetve elterjesztésük folyamatban van. A kőbányászatban csökkentették a szilikózisveszélyt, a kohászat és a vegyipar részére hatásos porleválasztó berendezést dolgoztak ki. A következő években még hatékonyabb eszközöket akarnak feltárni a foglalkozási betegségek megelőzésére, s gondoskodnak újfajta biztonsági berendezésekről is. Szinte valamennyi KGST-or- szág társintézményével konzultálnak a munkapszichológia legújabb eredményeinek alkalmazásáról. Szurdi István Varsóba utazott A lengyel—magyar belkereskedelmi munkacsoport hatodik ülésére hétfőn Varsóba utazott Szurdi István belkereskedelmi miniszter, hogy aláírja az 1971. évi magyar— lengyel belkereskedelmi választékcsere megállapodást. Ülést tartott a Fogyasztási Tanács KIADVÁNY A LAKÁSRENDELETEKRŐL Megkezdődött a lakásrendeletek népszerű kiadványának kidolgozása. A lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló kormányhatározatokat előkészítő tárcaközi bizottság megbízta az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Igazságügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium szakembereit — akik a rendeletek megszövegezésében is részt vettek —, hogy a lakosság tájékoztatása érdekében dolgozzák ki a lakásrendeleteket egyszerűen, közérthetően és sok példával ismertető népszerű kiadványt. Az új jogszabályok e hét második felében jelennek meg, de a szakemberek már megkezdték a népszerű tájékoztató megszerkesztését. Az első idei ülését tartotta hétfőn a Béke-szálló kupolatermében az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa. Dr. Molnár Frigyes, a SZŐ VOSZ elnöke, valamint Bartolák Mihály és Patay János elnökhelyettesek előadói beszéde nyomán megvitatták egyebek között a legutóbbi ülés óta végzett munkát, az érdekképviseletbe tartozó szövetkezetek negyedik ötéves tervének és az 1971-es tervnek az irányelveit; a közös fejlesztési alapok képzését és felhasználását, valamint a szövetségi intézmények fenntartási rendszerét. Az ülésen részt vett dr. Sághy Vilmos, a belkereskedelmi miniszter és dr. Soós Gábor, a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter első helyettese, Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke, Fehér Lajosné, az. Országos Szövetkezeti Tanács Nőbizottságának elnöke és Nagy László, a KPVDSZ titkára is. Készülő kollektivek Tények, tanulságok, teendők Az SZMT tapasztalatai három esztendőről Vasárnapi lapszámunkban adtuk közre azt a cikket, amelyben egy országos vizsgálat, valamint hét megyei üzemben szerzett tapasztalatok alapján összefoglaltuk a kollektív szerződések végrehajtásának, illetve kidolgozásának legfőbb jellemzőit. Vasárnapi közleményünk végén tudattuk, hogy a kép teljesebbé tétele érdekében beszámolunk a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa megállapításairól is. Beszélgetőpartnerünk Kovács István, az SZMT titkára. — A két ízben, három évi időtartamra készült, kollektív szerződések a gyakorlatban megfeleltek rendeltetésüknek? — A kollektív szerződések túlnyomó többsége megfelelt céljának, nagymértékben elősegítette a gyárak, vállalatok s a munkavállalók közötti kapcsolatok, a jogok és kötelességek kétoldalú tisztázását. — A végrehajtás részleteit tekintve az egyértelmű megítélésben nyilván nemcsak poziPáty9 Komarov brigád Étterem, üzlet, konyha, istálló, mindegy: a rend, a tisztaság, az ott dolgozók megjelenése a lényegre, a tartalomra utal. A pátyi Petőfi Termelő- szövetkezet tehenészetében az istállóikat bejárva, majd hallván, hogy itt országosan is kiemelkedő eredmények születtek, az avatatlan látogató bólint: nem véletlen. És magá•Mtíl bírták a máterheSvst Mit tud az M-10-es? Több ülőhely — Csúszásgátló automata A metró építése miatt feb- tuár 28-tól a szentendrei HÉV Margit-hídi végállomása a Császár-fürdő elé költözik. A tervek szerint még 1971-ben elkezdődik a szentendrei HÉV vonalszakaszának korszerűsítése is. A kényelmesebb, gyorsabb és biztonságosabb közlekedés érdekében pedig az NDK-beli Henningsdorf bői 16 gyorsszerelvény érkezik hazánkba. Az első szerelvény — két motorkocsi, valamint egy pótkocsi — már befejezte pró- baútját: összesen 26 ezer kilométert tett meg az Örs vezér tér és Gödöllő között — műterheléssel. Jelenleg a BKV cinkotai főműhelyében műszaki vizsgára készítik elő az M— 10-es típusú szerelvényt. A 80 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó kocsik jelentősen meggyorsítják majd a Budapest—Szentendre közötti utazást. Az M—10-es előnyeiről beszélt Szenk András, a BKV cinkotai főműhelyének vezetője: — Az M—10-es szerelvények tervezésénél figyelembe vették a szentendrei vonalon most közlekedő M—9-es kocsik hiányosságait. A korábbi négy ajtóval szemben itt három helyen történik majd a le- és felszállás. Ez azért lényeges, mert így .több ülőhelyet helyezhettek el. A három ajtó — a korábbi négggyel szemben — reméljük, nem akadályozza az utasáramlást így viszont eleget tehetünk a modern közlekedés egyik alapvető követelményének: több ember ülve utazhat. Az ülőhelyek száma — egy kocsiban — 57, a három szerelvény összesen 543 utast szállíthat. A korábbinál nagyobb méretű ablakok a jobb szellőzést segítik elő. — Műszakilag mennyivel korszerűbb az M—10-es elődjénél? — A szerelvények forgóvázai egymástól eltérő nagyságúak. Minden keréknek külön rugózása van, így az M—10-es a pálya egyenetlenségeit sokkal jobban elviseli: ez a szerelvény kevésbé ráz. A motor- vezetőnek is könnyebb a dolga. Ha a nyálkás, síkos sínen a kerekek megcsúsznak, egy automata berendezés önműködően kioldja a futóműt, a szerelvény további csúszását megakadályozza. Tehát baj esetén a vezető reflexeinek kisebb szerep jut, mint korábban. A tervek szerint a szentendrei vonalon jelenleg közlekedő HÉV-szerelvények — az M— 10-esek beállítása után — Budapest és Gödöllő között szállítják majd az utasokat. — tg — Foto: Gábor ban megállapítja, itt bizonyára rendes emberek dolgoznak. 1965-ben létesült e 300 férőhelyes tehenészet, 1966-ban már 593, 1969-ben 834 szarvas- marhájuk volt, miközben nagyarányú szelektálást hajtottak végre. Miután Horváth József főállattenyésztő a szövetkezetbe került, 1968-ban a szarvasmarhával, sertéssel, juhtenyésztéssel foglalkozó majorság 56 dolgozója közül tizennégyet kicseréltek. Azóta a munkafegyelem megszilárdulása, helyesebben egy nagy munkaszeretettel párosult belső fegyelem megteremtése óta a brigádok maguk re- kesztenék ki azokat, akik alatta maradnak a kívánt színvonalnak. Biztos nem tévedünk, ha elsősorban a főállattenyésztőnek tulajdoníthatjuk még a következő újításokat is a pátyi termelőszövetkezet tehenészetében: 1969-ben az Állattenyésztési Kutatóintézettel egyedekre bontott tenyészpórosítási tervet dolgoztak ki, s kezdtek meg. Ugyanebben az esztendőben gondozókra bontották a feladatokat. Bevezették az egyedi takarmányozást. Az állatokat a nagyobb hozam, jobb minőség végett „felültáplálják”. Hamarosan jelentkeztek az eredmények. 1968-ban egy tehenük átlag 2450, 1970-ben már 3500 liter tejet adott. Ez országszerte kiemelkedő eredmény. Tavaly a szarvasmarha- hizúalási tervük hízómarhánként napi 99 deka súlygyarapodást írt elő — a hízás egy kiló 20 deka volt naponta, hagyományos takarmányozással. (Ezután rátérnek a minőségi szárazdara-etetésre.) A borjaknál a múlt évi terv napi 80 deka hízást írt elő — a valóságban 91 dekát értek el. De mindez a modem istállókon, korszerű technológián kívül az itt dolgozóknak is tulajdonítható. Mert az eredmények java Horváth József főállattenyésztő megfogalmazásában a „nüanszok” betartásán múlik. A takarmánykeverés gondosságán, a tisztasági kívánalmak figyelembevételén, a gondozás minőségén, a folyamatok pontos kapcsolódásán. \ A Komarov szocialista brigád. e tehenészetben a legjobb kollektíva, 1967-ben alakult meg. Egy év múlva valamennyi tagja letette a szakmunkás vizsgát. (A tsz is elősegítette a szakmunkásképzést, hogy kihelyezett tanfolyamon három évig helyben hallgathatták az elő! adásokat.) A brigád vezetője, Szekeres István 1949 óta termelőszövetkezeti tag. A Komarov brigádban sok a házaspár. A nők keresete nagyjából azonos a férfiakéval, hi szén itt az egyéni eredmények után fizetnek, s a munka olyannyira gépesített a fejéstől, itatástól a trágyaeHiordásig, hogy nem számít a fizikai erő- különbözet. Férjek, feleségek között a férfiak gyakran átengedik a szabadnapokat a háztartásban inkább elfoglalt asz- szonyoknak. (Naponta kétszer négy órát dolgoznak, megszakítással, az első műszakot hajnali fél négykor kezdik, és persze szombaton, vasárnap sincs megállás.) így van ez például a négygyermekes Farkas házaspárnál. (Tavaly ketten együttvéve 84 000 forintot kerestek, de még otthon is foglalkoznak háztájival, a két anyakoca után most is 16 sertést gondoznak.)... A Komarov brigádba egyébként nem gond az utánpótlás, az egyik fiatal szakmunkás, a 19 éves Mátyus Károly máris havi kétezernyolcszáz forintot keres. A brigádnak tagja a főállattenyésztő, s a majorság állatorvosa. A szocialista összetartozás és szellem bizonyítékául a sok adódó példa közül csak említsük meg, hogy társadalmi munkában segítették a növénytermesztést a nyári csúcsidőben, vagy a fürdő-zuhanyo zó építését, a telep rendezé sét. Van, ahol a jó munkához, nagy eredményekhez elég a kiváló felszereltség, a jó technológia, az értő vezetés, legfeljebb még megfelelő szakemberek szükségesek. Van, ahol a sikerhez más is kell, van, ahol kifejezetten rendes emberek kellenek. Beszámolónk elején nem véletlenül tettük az istálló mellé, bizonyára szokatlan párosítással egy étterem vagy egy üzlet példáját... Sokszor ez sem elég. Oly sok helyen megvolna az adottság — azután valahogy mégis minden romlásnak indul. A Komarov brigád arra ad szép példát —, s ne szégyelljünk hangot adni érzelmeinknek: ezért volt oly nagy öröm a velük való találkozás, — mert itt a közösség kikényszerítette, hogy a rendes ember mentalitása győzzön. Példát adnak arra, hogy igenis lehetnek ők az erősebbek. Egy kollektíva, amelyből törvényszerűen mindig a hanyagnak kell odébb állni: ez ér annyit, mint az országosan kiemelkedő tejhozam! Padányi Anna tiv, hanem negativ tapasztalatok is sűrűsödnek? — Nem szabad elfeledkezni arról, hogy hosszú éveken át a különböző munkaközösségek nem készítettek kollektív szerződéseket. Ennek tudhatok be az olyasfajta gyermekbetegségek, hogy néhány helyen a Munka Törvénykönyve kivonatolására szorítkoztak, vagy ennek az ellenkezője: mindent belezsúfoltak a kollektív szerződésbe, akár odavaló volt, akár nem. Törvényességi szempontból különben valamennyi szerződés felülvizsgálatra került, s a most kidolgozandónál is hasonló lesz a helyzet. Ez biztosítja, hogy egyetlen helyen se létezhessék a törvényeknek, rendeleteknek ellentmondó gyakorlat. — A kollektív szerződések egyik nehéz területének látszik a bérfejlesztés, bérgazdálkodás, a bérpolitika, mindaz, ami pénzzel függ össze. Önök mit tapasztaltak? — Valóban nehéz terület ez, bár nem mindenütt. így például a Pest megyei Műanyag- ipari Vállalatnál, a Pestvidéki Gépgyárban, a Mechanikai Művekben a kollektív szerződés a bérfejlesztés világos meghatározásával biztonságérzetet nyújtott a dolgozóknak. A túlmunkát, túlórát tekintve, a szerződések többsége, sajnos — így például a Telefongyár bugyi üzemében, a Csepel Autógyárban —, nem teremtett szilárd kereteket. A gyorsan emelkedő túlóraszám természetesen felborította a bérfejlesztési tervet; elvitte a pénzt. S ha már pénzről beszélünk: sokat vitatott kérdés a nyereségprémium felosztása. A szerződések többsége a munkásokra, az alkalmazottakra csak nagy általánosságban utalt, a vezetőkre viszont konkrétan. Ennek következményeként született az a vélekedés, hogy a nyereségprémium csak a vezetőké ... Ami a bérgazdálkodást, a bérpolitikát illeti, a vállalatok túlnyomó többségénél — s erről nemcsak ők tehetnek, sokféle körülmény közrejátszik benne — ma még nincs ilyen. Egy kicsit még a „rések betömését” szolgálják a bérfejlesztési intézkedések, illetve — ez sem ritka — a munkaerő megtartását, függetlenül annak tényleges teljesítményétől. Magyarán: valahon- nét csalogatják el az embereket, erre hamar béremelést kapnak, hogy maradjanak... — Ez persze hosszú távon járhatatlan út, hiszen éppen eléggé kusza napjainkban is a bérhelyzet, nemcsak a szakmák, gyárak közötti bérarányokat tekintve, hanem a gyáron, vállalaton belülieket is. Nem ritkaság, hogy ugyanolyan munkát végző esztergályosok — vagy más szakmunkások — az egyik műhelyben két-három forinttal nagyobb átlagbért élveznek, mint a másik műhelyben. — A mi álláspontunk is ugyanaz, s a most készülő kollektív szerződésnél nyomatékosan fel is hívtuk rá a figyelmet. Hozzáteszem azonban: a változás csak fokozatosan, hosszabb idő alatt mehet végbe. — Az új, készülő szerződé- seket említette. Mire támasz- kodhatnak kidolgozásuknál a vállalatok? — Elsősorban természetesen az eddigi két szerződés tapasztalatainak elemzésére, átfogó értékelésére, azoknak a vitáknak a tanulságaira, amelyek a gazdasági vezető jelentéséről, s a szakszervezeti testületek ehhez fűzött kiegészítéséről zajlanak majd a dolgozók körében. Segítséget ad a munkaügyi miniszter és a SZOT elnöksége közös végrehajtási utasítása, valamint az, hogy a vállalatoknak el kell készíteniük középtávú tervüket, amelyekben rögzítik legfontosabb gazdasági teendőiket. — S ml az, amit az SZMT javasol? — Kerüljék el a gyárak, vállalatok a kapkodást, az idő — július 1-ig kell megkötni a szerződéseket — elegendő az alapos munkához. Javasoltuk ezen túl, hogy szakmánként vitassák meg a legfőbb tapasztalatokat; vonják be a szerződések előkészítésébe a nőfelelőst és a KISZ- titkárt; ne nagy létszámú, százötven-kétszáz fős csoportokban vitassák a szerződéstervezeteket, mert így aligha hangzanak el lényeges észrevételek, sokkal célravezetőbb a kisebb, munkacsoportonként rendezett vita, nyíltabb ott a szó... — Nyilván elkerülendő hibákra is fölhívták a figyelmet. Melyek a legfontosabbak? — A napi gyakorlatban szükséges nyomon követni a szerződések végrehajtását, éppen ezért ismerni, használni kell azokat. Ne csak a munkaügyi döntőbizottságok forgassák a kollektív szerződést — mert azok egyre sűrűbben nyúlnak értük —, hanem a munkások épp úgy, mint a gazdasági vezetők, a szakszervezeti tisztségviselők. Sok vita, bonyolult munkaügyi probléma elkerülhető lenne ezzel. — Tapasztalható hajlam arr*. hogy a Uolleküv szerződést valamiféle szakszervezeti hatáskörnek tekintsék kizárólagosan, s éppen ezért a vállalat felügyeletét ellátó állami hatóságok, a tanácsok nem sokat törődnek vele. — Sajnos, ez így van. Holott a felügyeleti szervezetnek — legyen az akár minisztérium, akár tanács — nemcsak joga, hanem kötelessége is minden oldalról ismerni, ellenőrizni a hozzátartozó egységek működését: ismernie kell tehát a kollektív szerződések végrehajtásának menetét is. Ez nem csorbítja a vállalati önállóságot, a törvényességi beavatkozás nem mond ellent az üzemi demokráciának. — Önállóság ... sokféle vélemény elhangzik arról, hogy fonák helyzet: egy önálló kis tanácsi vállalat, hetven vagy százötven emberrel, kollektiv szerződést készít, egy nagyvállalat egysége, ezer vagy kétezer emberrel ugyanakkor csak függeléket, de ha egy helye» műkődnek, még azt sem. — Létező gond ez valahaik Úgy véljük, a fejlődés magával hozza majd, hogy az olyan nagy cégek, mint például a Csepel Autógyár, a Pest megyei Vegyi és Divatcdkfkipari Vállalat, de akár az állami gazdaságok is — ahol egy-egy üzemegység 20—25 ezer holdon tevékenykedik — kollektív szerződésüket egységenként függelékkel egészítsék ki, s a függelékekben helyet kapjanak az általánostól eltérő feladatok, a sajátos teendők. Ahogy a gazdaságii fejlődés minden tekintetben az ésszerű koncentráció, s ugyanakkor a növekvő önállóság irányába hat, úgy kell ezt követnie a vállalati alkotmánynak, a kollektív szerződésnek is. — Hány helyen kerül sor á megyében az őt évre szóló szerződések kidolgozására? — A megyében 157 helyen készítenek kollektív szerződést, 43 gyáregység, telephely stb. pedig ún. függeléket, a gyári, vállalati kollektív szerződés helyi kiegészítését. Ha csak azt nézzük, hogy a megye ipara több mint százezer embert foglalkoztat, s rajtuk kívül a kereskedelem stb. egységei is elkészítik a vállalati működés e rendkívül fontos okmányát, akkor aligha szükséges bizonygatni, hogy érdemes mindent megtenni a szerződések alapos kidolgozása, s minél maradéktalanabb megvalósítása érdekében, hiszen százezrek boldogulását segítjük vele. Mészáros Ottó
