Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

rtsi megyei i&tíriap 1971. FEBRUÁR 2., KEDD Még ha tíz diplomája van is...! Sz. Mária két éve diplomá­zott a Debreceni Agrártudo­mányi Egyetemen. Huszonöt éves, szentendrei lakos. Mér­nöki diplomája megszerzése után a dunabogdányi Üttörő Tsz-ben töltötte gyakornoki évét, ezután lakóhelyéhez kö­zelebb, a pomázi Árpád Szak- szövetkezetben helyezkedett el mint agronómus. Nyolc hónap alatt helyzete itt annyira el­mérgesedett, hogy semmikép­pen nem maradhat. Nevét azért nem írom ki, mert főnö­kei nyilatkozatában becsület- sértést és hitelrontást is kime­rítő kitételek zsúfolódtak. Hogy ez a féktelen ellenszenv miből táplálkozik, azt felderí­teni szinte lehetetlen. De akár­hogyan is: e riasztóan gyűlöl­ködő, durva hangnemű vádas­kodás rosszindulatúan elfogult. Sz. Mária elbeszélése 1970. március elsejétől va­gyok itt. Az írásbeli munka- szerződésben foglaltakkal el­lentétben kezdettől napi tíz- tizenkét órát kell dolgoznom. Belépésem után három hónap­pal egyoldalúan osztott mun­kaidőt állapítottak meg a szá­momra, holott a felügyeletem alatt dolgozók munkaideje osz­tatlan. Motorhasználatot is ígértek. A tsz-nek öt motorja van, én mégis a magamét hasz­nálom, tönkre is ment az enyém is, aztán apámét hasz­náltam, az is. Az elnök és a íőagronómus saját gépkocsi- használatáért ezer-ezer forint térítést kap — én még térítést sem, pedig ők nem saját jár­művön járják a határt, mint én. Állandóan egymástól távo­li területeken dolgozom, élel­mezési pótlékot sem kapok. Panaszaimmal végigjártam a szabályszerű utat: az Árpád Szakszövetkezet mellett műkö­dő vezetőségi bizottságtól a Pest megyei területi munka­ügyi döntőbizottságig. És me­gint előlrőL Ráuntak, hogy nem nyugszom bele az igaz­ságtalanságokba: indokolás nélkül elbocsátottak. Most ez az ügyem van a TEB előtt. Ott az előzmény ügyiratai is meg­nézhetők. Idézetek a becsatolt iratokból Munkaszerződés... Sz. Má­ria (sz. 1945. aug. 12.) munka­ideje heti 48 óra... A 15/1968. (V. 15.) MÉM. sz. rendelet ér­telmében havi díja 1800 Ft, plusz prémium, évi alapbéré­nek 50 százaléka. Próbaidő 30 nap. Kikötés: köteles megsze­rezni a növényvédő szakmér­nöki képesítést 1973. dec. 31-ig. Szakmai javaslat a Pest me­gyei Növényvédő Állomásnak. Sz. Mária agrármérnök szak­szövetkezetünk beosztott agro- nómusa 1970. III. 1-től. Mun­kaköri feladatai közé tartozik 85 kh termő őszibarackos mun­káinak irányítása, növényvé­delme, 30 kh szőlő telepítése, 30 kh bogyós kultúra munkái­nak és növényvédelmének irá­nyítása, 800 kh szántóföldi ter­més növényvédelme. Munka­köre ellátásához föltétlenül szükséges a növényvédelmi szakképzettség megszerzése. 1970. jón. 13. Balogh Albert íőagronómus Heti 48 órás munkaidejének figyelembevételével napi mun­kaidő-beosztását az alábbiak­ban határozom meg. Reggel 6 —9-ig, 11—12-ig, 12—13-ig ebédidő, 13—14-ig, 16—18-ig, összesen 8 óra. 1970. jún. 19. Dr. Golub Atanáz elnök Dr. Golub Atanáz elnöknek Pomáz. Kézhez vettem iktatás nélküli, jún. 23-i keletű értesí­tését, melyben munkaidőmet egyoldalúan módosítja.., stb. 1970. jún. 29. Sz. Mária. T. Vezetési Bizottság! Miután Golub elnök elvtárs panaszomra 15 nap után sem válaszolt, Önökhöz fordulok... A járás termelésben dolgozó egyetlen agrármémöknőjeként sokkal kevesebb díjazásban ré­szesülök, mint a férfiik. Elnök elvtárs megígérte... stb. 1970. júL 13. Sz. Mária Jegyzőkönyv, készült a Szentendrei Járási Tanács mellett működő közös munka­ügyi döntőbizottság ülésén. Az Árpád Szakszövetkezet jogi képviseletében nem jelent meg senki. Elnök tanúként előadja, hogy a tsz-nek van öt motor­ja, használatát Sz. Máriának megígérték. Tanú saját gépko­csija használatáért 1970. I. 1- től havi 1000 Ft átalányt kap... Főagronómus tanúként előad­ja, hogy nem tudja, beosztott­ja, Sz. Mária esetenként hány órát dolgozott. Tanú saját gép­kocsija használatáért havi 1000 Ft térítést kap. Határozat. A járási KMDB kötelezi az Ár­pád Szakszövetkezetei, tartsa be a nyolcórás munkaidőt, és 15 napon belül fizessen Sz. Má­riának 4500 Ft-ot... főnöke úgy nyilatkozott, hogy bizo­nyos okok miatt nem ellenőriz­te beosztottja munkavégzését, bár ez munkaköri kötelessé­ge... 300 többletmunkaóra — 2700 Ft — igénye megalapo­zott, és részben a saját motor- használat miatti térítés igénye is. 1970. szept. 23. Dr. Czink József KMDB-elnök A Pest megyei TMDB hely­benhagyja a Szentendrei KMDB határozatát. 1970. okt. 30. Felmondólevél Ezutáh, 1970 decemberében indoklás nélküli felmondólevél következett. Ez az ügy is a me­gyei munkaügyi bizottsághoz került, 1971. január 22-én tár­gyalta. Dr. Boruzs Mihály el­nök az utólagos indoklás há­rom pillérét értékelte: 1. fe­gyelmezetlenség, 2. igazolatlan hiányzások, 3. munkaköre el­látására alkalmatlanság. Sz. Mária soha semmiféle figyel­meztetést, megrovást, fegyel­mit nem kapott. (A munkál­tató jogi képviselője: — Ké­rem, szakszövetkezetben erre kapacitás nincs. Nincs írásbeli figyelmeztetés. Elnök: — Erre nincs ' kapacitás? Hogy képzett mérnök esetében há­rom sort legépeljenek?) Iga­zolatlan mulasztásként egyet­len napot tudott felhozni a munkáltató. A fiatal agrár­mérnökig „alkalmatlansága”? Az egyetlen brigádvezető is az ő irányításával dolgozik. Most vizsgázik a Magyaróvá­ri Agráregyetem növényvédő szakmérnöki karán — hogy felvették, az bizonyos krité­riumok meglétét igazolja... Határozat: A felmondás utó­lagos indokaiból kettő kétség­telenül megdőlt. A munkavál­laló fellebbezésének a megyei MDB helyt ad. Munkaviszo­nya folyamatosan folytatható. Nem folytatható! Felkerestem az Árpád Szak- szövetkezet vezetőit. Sem dr. Golub Atanáz elnök, sem Ba­logh Albert főagronómus nem akart nyilatkozni. Az elnök pulykavörösen kiabálta: Írjon amit akar! Halottakról, elmen­tekről vagy jót, vagy semmit! Egy szót sem nyilatkozom! A főagronómus mélyen egy (hir­telenjében nagyon fontossá vált) karton fölé hajolt. — Kérem, a másik oldalról elejétől végig minden apró részletet ismerek. Szeretném hallani az önök érveit. De ha nem — nem. Ez is érv. A má­sik oldal mellett. Ezután másfélórás, egymás szavába vágó, fel-fel csapó, olykor durva szidalmakkal tarkított, többrendbeli súlyos vádat is tartalmazó, de mind­végig megfoghatatlan ele­mekből táplálkozó pocskondiá- zás következett. — Ez a lány gyógypedagó­giai eset! A fejével van baj! A gimnáziumot is, az egyete­met is családi protekcióval vé­gezte. Még mi is protekcióval vettük ide! Nem tudja ez megkülönböztetni az árpát a rozstól, a csicsókát a lucerná­tól. Nyáron bikiniben megy ki a határba! Egyszer valamit mondtam a cigányokról, de mellékíz nélkül, erre ő lehor­dott, hogy nekem a cigány nem ember, és másnap úgy adta le a munkalapot, hogy „dolgozott nyolc cigány” ... Sosem köszönt, sosem mond­ta, hova megy. A beosztottai­nak meg elment bevásárolni, cipekedett nekik szatyorszám­ra! Csak röhögtek az ilyenen! Hogy miért nem figyelmeztet­tük egyetlenegyszer sem ? Hát majd most fogjuk! Minden másodnap kap egy fegyel­mit. Ha elmegy, olyan minő­sítést kap a sorok között, hogy az országban sem tud elhe­lyezkedni! Ha csak ez hiány­zik! Tegnapelőtt bejön, mond­ja, hogy a megyei döntőbizott­ság visszahelyezte. Nekünk ugyan ne üzengessenek! Haza- küldtük. Mi diplomás embert vettünk fel, nem kötelessé­günk oktatni. Ha az apja meg az anyja nem gyámkodna, nem erőszakoskodna, meg fenye­getőzne miatta, talán nem mérgesedik idáig a dolog. Minket elmond járásszerte mindennek, akkor minek eről­teti a lányát közénk? Hunga- zínnal akar vegyszerezni, ott ahol tilos, meg szuperfoszfát­tal fejtrágyázni! Dunabog- dányban volt gyakornok, ott is megvan róla a véleményük! Ide a lábát be nem teszi. Vagy ő, vagy én! És még tízszer ennyi. Duna- bogdányban ottléte alatt ezer forint prémiumot kapott Sz. Mária, nagy bajuk tehát nem lehetett vele. Azért elmen­tem oda is. Csak egy irodai dolgozó nőt találtam ott, de ő is ismeri, nem emlékszik, hogy bármi probléma lett volna Sz. Máriával. Csak azért enged­ték el, mert nem volt he­lyük .. Azóta Sz Mária levizsgá­zott. Kémiából négyesre, jog­ból ötösre. Mi lesz vele? Péreli Gabriella Nagypréló A bácskai farsang kiemel­kedő eseményére, a bunyevá- cok nagy fonóünnepségére, a hagyományos nagyprélóra, február 6-án kerül sor Baján. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének meghívására ezúttal a belgrádi rádió és televízió népi zeneka­ra és több jeles népdalénekes is fellép a vidám, mókás nép­ünnepélyen. A jugoszláv mű­vészek a járás néhány nem­zetiségi községében is műsort adnak. EÖTVÖS JÓZSEF: Gondolatok 1871. február 2-án, ma száz esztendeje hunyt el nagy, klasszikus írónk. Ebből az al­kalomból közlünk néhány sze­melvényt „Gondolatok’* c. mű­véből. Életünk égő szövétnekhez hasonló, mely majd lassab­ban, majd sebesebben, de szüntelenül fogy. Boldog, ki midőn létének e múlandóságá­ra gondol, azzal vigasztalhat­ja magát, hogy sokaknak vi­lágított. ★ Kevés embernek van annyi ereje, hogy a körülmények ro­hamának, melyek őt állásában ostromolják, saját erejével el- lentállni tudjon, s biztosan csak az állja meg helyét, ki magát áhhoz kötelességeinek erős kötelékével láncolva ér­zi. w Életem különböző viszonyok között folyt le. Voltam oly helyzetben, midőn sorsomat irigyelték, éltem napokat, mi­dőn talán részvét tárgya va- lék, de csak egyet tanulom mind e tapasztalásaimból, sez az: hogy megelégedésünk nem helyzetünktől, hanem annak felfogásától függ. Akár ked­vez, akár üldöz a sors, min­dig találunk valakit, ki ná­lunknál még kellemesebb vagy még szánandóbb helyzetben áll. S hogy el ne bízzuk ma­gunkat vagy el ne csügged­jünk, nem szükséges egyéb, mint hogy szerencsés pillana­tainkban azokra, kik még sze­rencsésebbek, s ha szenve­dünk, azokra, kik még szeren­csétlenebbek, fordítsuk figyel­münket. — Aki helyzetét meg­fontolva az egyik mérlegbe azon javakat teszi, melyeket nélkülöz, a másikba azon ba­jokat, melyektől ment: az sem arra, hogy magát elbízza, sem arra, hogy kétségbeessék, nem talál elég okot. ★ Ha a tengeren távolból ha­jót latunk, mely duzzadó vi­torlákkal egy irányban to­vábbhalad, szívünket vágy töl­ti el. A magas árbocokon szí­nes zászlók lobognak, vitorlái hófehérek, s oly nyugodtnak látszik, mintha csőik állna, s mégis tudjuk, hogy kedvező szelekkel kitűzött célja, felé halad. De ha ugyanezen hajó fedélzetén lennénk, nem ítél- nénk-e másképp? A nagy gá­lya, mely a távolban oly nyu­godtnak látszik, nem halad-e éppen úgy ingadozva, mint az amelyen magad ülsz; nem szántja-e föl a karcsú habo­kat, melyek tajtékozva csap­nák föl elején, míg a szoron­gatott oldalak a küzdelem kö­zött recsegnek s n\<ikorognak, mintha a roppant teher alatt, mely rájuk nehezül, szét akar­nának tömi? S nem járunk-e éppen így azon nagy férfiak s események emlékeivel, melyek az idő távolában előttünk fel­tűnnek? A történet keserű tengerén nem evezett keresz­tül senki nagy küzdelmek nél­kül! TV-F1GYELO Magyarázom a bizonyítványt Osztályozzuk le a múlt hét főbb műsorait. Nem lesz könnyű feladat, mert az osz­tályzat olykor szubjektív, igaz­ságtalan, egyértelmű és dur­va. Talán egyetlen magyará­zatot a bizonyítvány elejére: az érdemjegyekkel nem egy­máshoz viszonyítom a prog­ramokat, hanem műfajukon belüli értéküket próbálom meghatározni. A bizonyítvány első cso­portjában az informatív adá­sokat helyezem mérlegre, ösz- szegzett értékük: jó.' Részletes érdemjegyek a következők: A biológia forradalma — kitű­nő, A technikusképzés mai gondjai — jeles, dokumentum­játékfilm Dzseniről — elégsé­ges, India felfedezése — je­les, riport a ceglédi járás ta­nyavilágáról — közepes, A hét — jeles, Színházi album — kitűnő. A bizonyítvány második csoportjában a szórakoztató adásokat helyezem mérlegre, összegzett értékük: elégséges. Részletes érdemjegyek a kö­vetkezők: Jowita — elégtelen, Szakadék — elégtelen, Egy önérzet története — közepes, V. Frank — elégséges, A főúr a pokolban is főúr — elégte­len. Szokatlan, de most mégis az osztályozó magyarázza a bi­zonyítványt. Egyre jobbak a GALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI 1. Február 12-én lesz húsz éve, hogy meghalt Bajor Gizi, a magyar színháztörténet egyik legnagyobb alakja. Tisztelgés­ként közöljük ezt a sorozatot, bízva abban, hogy azok is megismerik Bajor Gizit, akik nem látták nagy sikerei színhelyén, az egykori Nemze­tiben. A színházak látványosan halnak meg. A nyílt színen, tömegek sze­me láttára. Pusztulásukban te­hát nem tapintatosak. Vissza­élnek a közönség szeretetével, kizsarolják a szánalmat. Meg­követelik az embertől, hogy el­múlásuk gyalázatát végignéz­zék, elmerengjenek fölötte, s még némi könnyet is kicsikar­nak az érzékenyebb szemekből. Egy színház nem tűnik el percek alatt a föld színéről. Részletekben omlik össze. Emeletenként. Falanként. Megújuló robajokkal. Téglaez- redek és emléktömegek zúdu- lása közben. A régi Nemzeti Színház ki­végzése is hetekig tartott. Mielőtt a tűzszerészek ro­hamra indultak az épület egy- egy testrésze ellen, a Blaha Lujza téren lezárták a forgal­mat. A környező kirakatüve­geket begittelték. A lakókat elkiabálták az ablakokból. A villamosok, autóbuszok lefé­keztek. Utasaikat a kapualjak­ba menekítették, hogy a netán szétfröccsenő üvegszilánkok kárt ne tegyenek bennük. Ez a kétemeletes, több szin­tes, bonyolult építészeti szer­vezet így vált hetek alatt sem­mivé. Először csak a homlok­zat szakadt le. S mögötte látni lehetett a lépcsőház fogsorát. De a szemtanúk már akkor is őrá gondoltak. Nagyszélű ka­lapjában, lengő köpenykabát­jában ezeken a lépcsőkön su­bánhatott fölfelé. Aztán a néző­tér tárult fel, mint hasműtét közben a gyomor. A széksoro­kat már kiszakították a he­lyükről. De ebben, az immár széljárta burokban figyelték s hallgatták őt milliónyian. Itt verte fel a taps alakításainak csöndjét. Majd a színpad nap­fény nem látta deszkáira sü­tött rá a nap. A megemelt tér, szinte a semmibe függesztve, A Rákóczi út és Lenin körút sarka: Bajor Gizi szülőháza. most érintkezett először a ter­mészettel. A színpadi kör, ahol Puck ugrándozott a papírvirá- gö(k között, Ásvayné babrált a tolókocsi kerekén, Gautier Margit omlott bele a tüllhalál- ba. Míg egyszer csak, a zsinór- padlás szintjén, a falmeredek­be kapaszkodva, láthatóvá vált öltözőjének bordó tapétája. S rajta, sötétebb kontúrral, egy tükör nyoma. A tüköré, amely a Hamupipőke királynőjének hasonlóan, felelgetett neki. Közben, a kivégzés szünetei­ben, megrohanták az elítéltet az emlékgyűjtők. A színház- történeti relikviák ájtatos ke­resgélő!. S a romok között gu­berálva, ki a kis kapu szemöl­dökfáját, ki a súgólyuk bur­kának narancshéjszeletét, ki egy kilobbant rivaldaégőt vitt magával. Aztán már a megszállottak se találhattak semmit a kotra- lékban. A Nemzeti Színház eltűnt. ■Helye üressé vált. S a tér bármelyik pontjáról szembe lehetett kapni a Rákó­czi út és a Lenin körút sarkát. Azt a század végi, hagymaku­polás, törekvőén méltóságtel­jes épületet, amelyben valaha Bttaha Lujza, Küry Klára la­kott. És amelyben Bajor Gizi megszületett. 1893. május 19-én. A kislány tehát, akit édes­anyja a Madonnák közhely­mozdulatával a karjára ülte­tett, majd az ablakhoz vitt, hogy bemutassa neki a gyer­mekszobán túli világot: a régi Nemzeti Színház hátára látott. Ezt a látványt pillantotta meg először. Az épületet, ahol legnagyobb sikereit aratta. S amelynek emlékén ma szabadon átfúj a szél. (Folytatjuk) tévé ismeretet adó műsorai. Különösen fontos korunkban a tudományos ismeret terjeszté­se, öröm tehát a laikusnak it betekinteni a biológia robba­nó fejlődésébe. Ilyen műsoro­kat várunk a műszaki tudo­mányok többi területéről is A humán ismeretterjesztés ki­forrott, s ennek remek pél­dája a Színházi album. Ilyen műsorokat várunk a művésze; többi területéről is. És ilyer. tudományosan értékes útifil­meket, mint az olasz tévé in­diai sorozata Aktuális kérdés elemzése, ez jellemzi A hét című képes folyóiratot, amely­nek mélysége teszi bocsánatos bűnné az egy-, illetve kétol- dalúságot. Izgalmasan, bátran, felelősségteljesen vitatkoztak t. stúdióban a technikus-képzés­ről. E jeles műsor akkor lett volna tévészerűbfc, ha az el­mondottakat riport, vagy do­kumentumfilm összetettségébe ágyazzák. Ne úgy, ahogy Dzse- nit bemutatták nekünk. Az irodalmiaskodás nem tesz jót a reális témának, rontja a do­kumentum-hatást. A legna­gyobb gond azonban itt a fel­színesség, amelyet a film utá­ni beszélgetés csak tovább fo­kozott. A szórakoztatás nem na­gyon megy. A Jowita című lengyel filmről már bemutatá­sakor leszedték a keresztvizet a kritikusok. Darvas József Szakadékénak sokat ártott az idő, ezt erősítette a gyenge rendezés, s néhány szereplő kimondottan dilettáns játéka. Kár volt a tévének ezt a pro­dukciót bemutatnia. Esztergá­lyos Károly képernyőre adap­tálta Gelléri Andor Endre több novelláját, s Egy önérzet tör­ténetében egységbe kovácsol­ta. Csak éppen egység nem volt, éreztük az alkotó ambí­cióját, de az összetűzés nem eredményezett logikai láncot, s nem motiválta a befejező képsorokat. Friedrich Dürren­matt tudja mit akar, lebilin­cselő fanyarsága, groteszksé- ge. de nem ilyen ritmusban, vontatottságban, terjengősség- ben. Dürrenmatt jobb író mint rendező. Szereti a néző a. „mai témájú” zenés bohózatokat. így a pokolbeli főurat is várta, csak azt nem értette, hogy miért ilyen múltbeli a mai bohózat, miért nem szórakoz­tat, sőt untat. És láttuk az Apollo-sttartot. Ez igen! (fóti).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom