Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-12 / 36. szám
1*71. FEBRUÁR 12., PÉNTEK l“r&eíriap 3 # Nem elég gyárat építeni Nem szeretjük a főváros túlzsúfoltságát, a vidék helyenkénti elnéptelenedését, nem a távolabbról bejáró életformát, a családi élettől, szabadidőből napi négy, öt órát elvonó utazás gondolatát — már ezért is szimpatikusnak tartottuk, hogy Tápiószélén — (ahol a felszabadulás a lakosság kilencven százalékát agrárproletár sorban találta, és ez a tény máig sem elhanyagolható!), a Kohászati Gyárépítő Vállalat nagy beruházást végzett, önálló gyáregységet alapított Remdikívüil szép nagyüzemet! Az 1968 nyarán munkát kezdő gyár — elődje egy gépjavító állomás — lebetonozott nagy alapterületén a többi között egy, a legkorszerűbb szociális létesítményeket is magába foglaló emeletes irodaépületet, s egy kétezerötszáz négyaetmé- ter alapterületű üvegcsarnokot találunk, amely a következő esztendőkben a jelenlegi négyszeresére, a daruzott tér pedig többszörösére növekszik. Az üzem most évi négyezer tonna termeket állít elő, e kapacitás a tervek szerint húszezer tonnányira emelkedik. Elsősorban kohászati üzemek felújításával foglalkoznak — fél éve például a dunaújvárosi, II. számú kohó átépítését végezték villamos ívkemencékel készítenek exportra, ezenkívül vasszerkezet-épületelem eket gyártanak, szó esik a könnyű- szerkezetes építkezésekbe való bekapcsolódásukról is. Jelenleg négyszázkét ember dolgozik itt, a létszámot majdan kétezer főre kívánják növel- tájékoztat Babos János technikus, párttitkár. A legfőbb problémát _ am ely nemcsak náluk, de sok uj vidéki gyárban kísért — az üzem telepítésekor alig láthatta^ előre valaki. Nem kapnak eleg munkást. A gond eredőit, az orvoslás útját megkíséreld hetjük felpásztazni, de mérnöki. pontossággal felmérni a problémával kapcsolatos társadalmi mozgás mélyáramait, lelki mozgatóit, kijelölni a megoldást, erre aligha vállalkozhat most még bárki. A bejáró életformát megszokott munkásság egy — valószínűleg éppen értékesebb — része, amely máritörzsgár- datag a pesti üzemben, érzelmileg is kötődik helyhez, munkához, közösséghez ... Mostanáig — ma is? — a községbeli új nagyüzemben az emberek általában öt százalékkal kevesebb alapbért kaptak, mint a pesti gyárban, amelyet elhagytak, „A fizetésbe bekalkulálták a vidéken élő munkás kertjét, jószágát.” ... Hiába szólt a faluban létesült gyár mellett, hogy az alapvető szociális juttatások azonosak a fővárosival — sőt az új gyárban még korszerűbb a fürdő, öltöző —. hiába a kitűnő szerszámellátás stb ... Felvesznek, keresnek — jobbára — vasipari szakmunkásokat. Képeznek betanított munkásokat, és megalakulásuk óta ipari tanulókat. Jelenleg száz- harmincöt fiatalt oktatnak a hegesztő, szerkezeti és általános lakatos szakmára, a korszerű tanműhelyben. Ennek oka részint országos: a vasipari szakmák „nem divatosak”. E mesterségeket a közvélemény a népszerűtlen, mert „piszkos” és nehéz fizikai munkákhoz sorolja. Valójában ez új üzemben is a munka, bár meglehet, nem fehér köpenyben végzik, s fizikailag is igénybe vesz, rendkívül érdekes: a legkorszerűbb szerszámokkal állandóan más és más munkadarabokat készítenek. S miközben a mai iskola és maga a munka jelentős elméleti tudást követel, a vasipari szakmákba kevés kivétellel az általános iskolák leggyengébb tanulói jelentkeznek. A • tápiószelei KGYV iparitanuló-iskolájában is, elméleti tárgyaknál, magas a bukások száma. — Próbáltunk segíteni. Sokáig rendelet volt arra, hogy a felszabadult szakmunkást csak öthatvannal alkalmazhatták. Most helyi kezdeményezésből hét, nyolc forint a kezdő szakmunkás órabére, de már harmadéves inaskorban megkapja a hat, hét forintot, amelynek kilencven százalékát kifizetik... A környékbeli általános iskolákat s az érintett szülőket meghívjuk gyárlátogatásra... Hosszú távon visszaadná a vasipari mesterségek rangját az is, ha a szakmunkásokat osztályoznák, mint például az NDK-ban, ahol bizonyos évenként újból s újból bizonyítaniuk kell vizsgákon — mondja Mariok Károly fővárosi hegesztőokta- tó, akit a tizenöt forintos órabér, kiszállási dij mellett érezhetően a szakmaszeretet, az utánpótlás kinevelésének szép feladata is Tápiószelére hívott. Érdekesen alakul a gyárbeli értelmiség helyzete. Ellentétben egy sereg megyei üzemmel, amelyeknek vezérkarát a fővárosból szállítja a — vállalati — gépkocsi, a tápiószelei KGYV vezetői helyben élnek. (Az új gyáregységvezető, Várad» Imre, letelepült.) A mérnökölj és technikusok képzettsége, mint az üzemben hallani, „anyagiakban csak idővel realizálódik”. Miről van szó? Arról, hogy a KGYV-ben a hegesztő, előrajzoló, autogénvágó a „sztár”. Azért is, mert kevés van belőlük, és azért is, mert, mint említettük, a feladatok zöme egyedi, tevékenységük nem rutinmunka, rajtuk ; áll vagy bukik a legtöbb. (Túlórával, tizenkétórázással, célprémiummal havi három-, négyezer forint fölött keresnek.) Ugyanakkor, mert a tervezés központosított, a műszakiak feladatköre leszűkül. Sokan közülük a műhelyekbe kerültek. Kovács János huszonöt éves KISZ-titkár, technikus például lakatosmunkát vállalt, aztán kinevezték művezetőnek. Miért nem elég népszerű ma még a környékbeli munkások körében ez a küllemében,. tevékenységében, felszereltségében olyan megnyerő munkahely, ahol a kollektíva különböző szintjein is az egészhez való viszonyulás, úgy tűnik, egészséges, jó irányú? Vagy egy évé, mikor a községben jártunk, szép hírek szálldostak arról, hogy az új gyár felkarolja az egész falu sporttevékenységét. Valóban, kétszázezer forintot ajánlottak fel egy régi épület kitatarozdSürgős belépésre keresünk: ■ gépészmérnököt ■ technológust ■ technikust ■ gyártmányszerkesztőt ■ gyártmányfejlesztőt Fóvárosi gázkészülékgyártó vállalat Budapest XIII., Révész utca 27/31. sóra sportház céljára — a terv megbukott egy lakó kiköltöztetésén... Húszezer forint értékű könyvállományt és egy előadássorozatot is felajánlott a függetlenített könyvtárost alkalmazó, eddig hetvenöt olvasót gyűjtött könyvtárukba a Magvető Kiadó. Az ünnepélyes eszmei átadás megtörtént — a könyveket a mai napig nem hozták ki. (A községi tanács elnöke: „Kint jártak az SZMT-től... tárgyaltak a járási könyvtárossal... a községi párttitkárral... elvi probléma volt... hogy akkor az üzemi könyvtár elszakad a községi művelődési programtól ...”) ... A gyárbeli KISZ- tagok a járási úttörőtábor részére eddig kétszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Most talán elkészül egy üzemi ifjúsági klub ... Terveztek egy barkácsolószakkört, elsősorban az ipari tanulóknak, ahol hulladékanyagból dolgozhatnának. „De akkor biztos hazahordják, amit készítettek!” (Már miért ne vihetnék haza?) ... A fiatalság nagy gondja, hogy nehezen kapni telket a faluban. (A párttitkár: „Sokunknak valóban modem házra lenne igénye. Miért köteleznek bennünket arra, hogy unalmas típuskockákba fektessnük rengeteg pénzt?) Ne pásztázzunk tovább. A Tápiószeléh túlmutató ellentmondás máris nyilvánvaló. Hiába oly nagyvonalú egy ipartelepítés, ha az ipartelepen dolgozó emberek élettörekvései továbbra is csak a régi dűloutakon caplathataak. Az új, kétezer-ötszáz négyzetméter alapterületű gyárbeli üvegcsamok, amelyet szinte hónapok alatt emeltek, és a kis sportház között (amire hiába volt pénz, jó szándék, mégsem lehetett felavatni) az igazi távolság nem pénzben vagy nagyságban mérhető, hanertí időben, azaz koncepcióban. A távolság, az elmaradás, több évtizedes! Padányi Anna Megkezdődtek a magyar—jugoszláv gazdasági tárgyalások Tegnap reggel a Parlament épületében megkezdődtek Tímár Mátyásnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének és Alekszander Grlicskovnak, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesének gazdasági tárgyalásai. * A tanácskozásokon a többi között megvizsgálják, hogy a két ország milyen módon működhet együtt Magyarország és Jugoszlávia energiabázisának fejlesztésében. TANÁCSKOZÁS A JÁRÁSI HIVATALOK LÉTREHOZÁSÁRÓL Fontos értekezlet, volt tegnap délután a Pest megyei Tanácson: megvitatták, hogy az új tanácsitörvény alapján milyen feladatokat kell végrehajtani a tanácsi apparátusban. Az ülést dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke vezette. A járási tanácsok elnökei bészámoltak arról, hogy eddig milyen előkészületeket tettek az átszervezés sikeres lebonyolítása érdekében. Tudott dologi hogy a járási tanácsok szerepe a jövőben megváltozik: nem választott testületként működnek majd, hanem járási hivatalként végzik az irányítás és ellenőrzés munkáját. Ennek megvalósításához igen sok szervezeti és személyi kérdésit kell megoldani — s ezek adták a tegnapi értekezlet fő témáját A választások előkészítésének tapasztalatairól és a soron levő feladatokról Arany István, a megyei tanács vb- tltkára adott tájékoztatást A jobbik rész Emberek — szerepek A FODRÁSZ Csattog az olló, alakul az új frizura, a vendég pedig — 30 év körüli, alacsony ember — ül a székben és megállás nélkül beszél: — Már megint kitolt velem a főnököm. Csak tíz percet késtem reggel, hát nem észrevett? Ott állt az ajtóban, egyből kiszúrt. Egész nap ferde szemmel nézett rám. Most fordult elő negyedszer, hogy elaludtam, de hát mégiscsak emberek vagyunk, nem igaz? Most mondja meg... Hogy mijk vtnnak?! — Pontosabban kell bejárni. Holnap már biztosan nem fog elkésni ... A gödöllői Vegyesipari Ktsz férfi fodrászüzletében dolgozik Kecskés Jenöné. Naponta jó néhány vendég véleményét, panaszát hallgatja végig. Van, aki a családjáról mesél, más a kedvenc focicsapat legutóbbi eredményéről számol be — hajvágás köziben. És a fodrász mindenhez hozzászól. Akár tetszik neki a téma, akár nem.— Szerencsére, általában tetszik... Munka közben jólesik egy kis beszéd. — Mi a leggyakoribb be-i szédtéma? — Ha győz a Fradi, mindig elolvasom az újságok sportro- vatát, mert ilyenkor egészen biztos, hogy tíz vendégből nyolc ezzel kezdi: „Na, miit szól hozzá, győztek az aranylábú gyerekek!” És ezt nem hagyhatom válasz nélkül. Együtt örülünk a győzelemnek. Bár a foci nem érdekel túlságosan... Aztán arról beszél, mennyire szereti a szakmáját. Nyolc éve férfifodrász, s kimondhatatlanul örül, ha egy szép, formás frizurát elkészíthet. A fiatal fiúk körében már egyre kevesebben viselnek hosszú, 'ányos hajat. így a fodrásznak is könnyebb a dolga. — Bár, ha ápolt a frizura, nincs ellene semmi kifogás som. A múltkor bejött egy, hosszú hajú, bozontos legény. Régen moshatott hajat, ezt már az első pillantásra megállapítottam. „Mennyiért nyírna meg?” — k-érdezrte kissé flegmán, s amikor megtudta, hogy 4.60-ért, félrehúzta a száját, és beült a székbe/ Elfogadható frizurát kért. Kiderült: másnapi esküvőjére készült, s a menyasszonya kérésére vált meg bozontos sörényétől ... , Nincs több idő a beszédre. Nyílik az ajtó, s középkorú, jólöltözött férfi lép be. Helyet foglal, s a székben máris így kezdi: — Mit szól hozzá, milyen ragyogó színész az a Mikuls- ki ... A feleségem rajong érte... A fodrász most nem szól semmit. Mosolyog. Kezébe veszi az ollót és udvariasan megkérdezi : — Milyen frizurát óhajt a kedves vendég? (falus) Foto: Gárdos Nem szándékozom túlbecsülni a garázdaság — e periférikus társadalmi tünet — Jelentőségét, de úgy érzem, beszélnünk kell róla. Beszélnünk kell, mert az utóbbi időben ismét lépten-nyomon találkozhatunk az öncélú rombolás, az elvetemült kivagyiság, az oktalan gonoszság megnyilvánulásaival. Ki ne élné át újra — ha rágondol — azt a megdöbbenést, alnit a margitszigeti szoborrongálások híre váltott ki benne? Amikor művészeti életünk nagyjainak szobrait vandál kezek döntötték le talapzatukról, megtiporták, tönkrezúzták? A tetteseket máig sem sikerült megtalálni... A Magyar Államvasutak illetékes vezetői órákig sorolhatnák azokat a hatalmas ösz- szegű károkat, amelyeket a vasúti kocsik berendezésében okoznak évente ismeretlen tettesek. Milliókkal mérhető az a kiadás, amit csak az ellopott villanyégők pótlása Jelent. Ezek a viltanyégők a háztartásban egyáltalán nem használhatók: hálózati feszültség helyett akkumulátorral működnek, és foglalatuk mérete is eltér a háztartási szabványtól. Tudják ezt a tolvajok is; mégis ezrével lopják. És ösz- szetörik a vonat illemhelyén a kézmosó tartályát, ellopják a törülközőtartót, késsel hasogatják össze a kárpitozott ülések műbőrhuzatát. Pest megye közútjain újabban különös szokás kapott lábra: „tréfás kedvű” ismeretlenek elfordítják, hamis irányba hajlítják az útjelző táblákat, így kerül a járatlan idegen Vámosmikola helyett Balassagyarmatra, Bénye helyett Nyársapátra. Az Elektromos Művek a megmondhatója, mennyi kárt okoz a népgazdaságnak az a viszonylag szűk, de virulens kamaszréteg, amelyik az utcai villanyok lecsúzlizásában találja az élet örömét. A széttépett telefonkönyvek, a megrongált, használhatatlanná tett nyilvános telefonok helyreállítása sem egy-kétszázezer forintot húz ki évente a zsebünkből. Olyan nehéz elhinni, hogy az ilyesmi kizárólag éjszaka történnék, hogy soha, sehol ne akadna az ilyen esetnek szemtanúja... A serdületlen fiatalok körében dívik újabban a különböző táblák, feliratok gyűjtése is: utcanévtábláktól a Vészkijárat szövegű feliratig, cégtáblától az autóbuszmegállók jelzéséig, az új lakóházak közös helyiségeit feltüntető, az emeletek, lakások számát jelző fém- vagy kerámiabetűkig minden megtalálható ezekben a „gyűjteményekben”. Minden, ami pénzbe került. Az én pénzembe, a te pénzedbe, a mi pénzünkbe. És nem is kevésbe. Az ilyesfajta „gyűjtőszenvedély” rabjai — érdekes módon — mégsem kerülnek horogra... Nem kerülnek, mert nagyon sokan vélik és vallják, hogy az antiszociális, garázda elemek megfékezése — a rendőrség feladata. Kétségtelenül, a rendőrségé is. Meg a társadalomé is. Mindenkié, aki tiszteletben tartja a köztulajdont, kellő állampolgári fegyelemmel és ép erkölcsi érzőikéi rendelkezik. Ahogy nem jut közlekedést rendőr minden útkereszteződésre, forgalmi gócpontra, éppúgy nem várhatjuk, hogy csak a hatóságok, csak a rendőrök őrködjenek a közösség rendje, nyugalma, vagyona felett. A kiskorúakat vagy részegeket korlátlanul kiszolgáló vendéglátóipari dolgozó figyelmeztetése nemcsak a razziázó rendőrjárőr dolga, — mindenkié. A békés járókelőket molesztáló, rettegésben tartó huligánok megfékezésével sem kell feltétlenül megvárni az URH-kocsit! Jó lenne, ha az országúti „fenegyerekek” — gyakran balesetbe torkolló — közlekedési kihágásai, durva szabálytalanságai nem cinkos együttérzést, hanem közfelháborodást váltanának kt, és sosem maradnának megtorlatla- nul. Az emberek jobbik része ösztönösen irtózik a gátlástalan durvaságtól, garázdaságtól. Ám ez az irtózás sem menti a közönyt, a „mi közöm hozzá?” megalkuvó álláspontját. Sokszor hallani olyan ellenvetést: „Könnyen megjárhatom, ha beleavatkozom. Engem ki véd meg, ha megtámadnak?” Ki? Hát mi, a többiek! Végtére is a mi társadalmunkra hem a garázdaság, az ösztönök gátlástalan tombolába, a cinikus kiábrándultság a jellemző, hanem az alkotás szabadsága és a törvénytisztelet. Végtére ts a tisztességes emberek vannak többségben, nem a fékezhetet- lenek. Ezt — olykor — mintha elfelejtenénk. Nyíri Éva Régészeti kataszter a Jásznagykunságról Régészeti lelőhely kataszter, topográfia készül a Jásznagykunság területéről a szolnoki Damjanich Múzeum irányításával. A Jásznagykunság és a Tisza vidék ugyanis a régi korok sok, ritka történelmi maradványát őrzik. Szolnok környékén feltárták a szandai gepida temetőt. A jászberényi Cserőhalmon ötven kelta kori és hetv.enhárom későbronzkori sír került napvilágra. A sur- jáni újtelepen és Jászfelső- szentgyörgyön szkfta kori temetőt, illetve lakótelepet tártak fél. A rákóczifalvi kastélydombon végzett temetőásatás során talált száznyolcvankét sir, hat különböző kor emlékeit őrzi. A régészeik értékes feltáró munkát végeztek a kiskörei vízlépcső területén is. A topográfia elkészítése még több évet vesz igénybe, hiszen a szórványleletek és az eddigi ismeretek alapján mintegy ötezer lokalizált lelőhelyet kell tudományosan feltárni és feldolgozni a megye régészeinek. Á TATABÁNYAI SZÉNBÁNYÁK FELVESZ \ 14—17 éves, a* általános Iskola 8. osztályát végzett fiúkat vájár szakmunkástanulónak. A képzési idé: 3 év. A tanulók kollégiumi elhelyezést, teljes ellátást és a tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat kapnak. A harmadik évben már a teljesítménybérezés Is lehetséges. A tanulmányi ösztöndíjon és a teljesítménybéren felül a vállalat havi 250 Ft társadalmi ösztöndíjat fizet. A fenti feltételekkel építőipari tanulókat is felveszünk. Jelentkezni lehet a Tatabányai Szénbányák Személyzeti és Oktatási Osztályán, Tatabánya I., Vértanúk tere I.
