Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-12 / 36. szám

«ST MECrKI sMrtap mi. febrttAk it.. Lam Son 719 Laosz: amerikai technika, dél-vietnami emberanyag. A „Lám Son 719” fedőnevet Viselő laoszi invázió során a saigoni kormánycsapatok egye­sültek a Cl A által kiképzett és támogatott laoszi „különleges erőkkel". Az egyesülésre a 17. szélességi kör magasságában, a stratégiai fontosságú 9-es főútvonal és a Tche- pone melletti támaszpont közelében került sor. Az amerikai légierő által tá­mogatott saigoni csapatok ked­den foglalták el a határtól 40 kilométerre levő Tchepone tá­maszpontját, ahol az úgyneve­zett Ho Si Minh-ösvény ka­nyart vesz. A 9-es főútvonal ettől nyu­gatabbra levő pontján, Muong Pha Lane térségében, a vien- tianei kormány csapatait to­vábbra is erősen szorongatják a népi erők. Miután a saigoni csapatok megszállták a Ho Si Minh-ösvényt, a Muong Pha Lane melletti kis katonai állás stratégiai jelentősége megnőtt. A demilitarizáit övezet köz­vetlen közelében szerdán part­ra tett 1500 tengerészgyalogo­son kívül további tengerészgyalogos egységek állnak készenlét­ben az amerikai 7. flotta közelben tartózkodó ha­jóin. Washingtonban hivatalosan nem nyilatkoztak a partra tett tengerészgyalogosok feladatá­ról, de azok a nem hivatalos jelentések, amelyek szerint egy „esetleges észak-vietnami tá­madás kivédése” a dolguk, elő­készíteni látszik későbbi beve­tésükre a szokásos ürügyet. A tenger mélyé (Folytatás az 1. oldalról.) Zik ki megfelelően a szakmai képzettséget, s a rangfokozati bérek sem alkalmasak a törzs­gárda megbecsülésére. • “ t Arra kell törekedni, hogy a kedvezőtlen munkakö­rülmények között dolgozó forgalmi és vontatási dol­gozók alapbére az átlagos­nál intenzívebben emel­kedjék. A területi bizottság fontos feladatának tekinti a vasuta­sok munkavédelmét. A jól szervezett oktatással, a mun­kavédelmi őrök anyagi jutal­mazásával sikerült elérni a balesetek csökkentését. Bár itt van még tennivalójuk: so­ha ne maradjon el az indo­kolt felelősségre vonás. A vi­tában is hangsúlyt kapott, hogy egyes munkahelyek rossz körülményei, fürdők, mos­dók hiánya mozgásszervi és egyéb betegségek idő előtti bekövetkezését idézhetik elő. A vasutasdolgozók egyötöde nő. Az egyenlő bérezés elve » nem érvényesül maradék­talanul, sőt arra is van példa, hogy a munkaerőhiány ellenére tar­tózkodnak az asszonyok mun kába állításától. Felvetődött a nyugdíjas .vasutasok gondja; javasolták vasutas szociális otthon létesítését. Másik el képzelés; az egyediül élő nyugdíjas vasutas özvegyeket rendszeresen támogassák a részesedési alaipból. Minderről majd az új vezetőség dönt. A jelenlevőit tizenkilenc ta­gú területi bizottságot válasz­tottak, amelynek titkára ismét Rékasi Isitván lett. Hetvenöt küldöttet szavaztak meg a Vasutasok Szakszervezete VIII. kongresszusára. s. i. (Folytatás az 1. oldalról.) írók száma, a negyven, koránt­sem végleges. A cím önmagában is elég ahhoz, hogy megtudjuk, mi ennek a szerződésnek a lénye­ge: a tengerfenék atommente­sítése. Hogy miért olyan je­lentős feladat ez? Glóbusunk felszínének nagy részét tenge­rek és óceánok borítják. Erre a hatalmas térségre is vonat­kozik az a szabály, hogy föl­dünk óriási lehetőségek és óriási veszélyek forrása. A szovjet külpolitika roagvát pedig valahogy úgy lehetne megfogalmazni, hogy — ter­mészetesen a haladás pozí­cióinak világméretű erősítése mellett — a szocialista szuper- hatalom igyekszik növelni a lehetőségeket és csökkenteni a veszélyeket. Pontosan ez történt most is. Már a technika jelenlegi állá­sa mellett is komoly nukleáris hadibázisokat lehetne létesíte­ni a tengerek mélyén, nem is beszélve a jövő mérhetetlen — és ugyancsak különböző elője lű — távlatairól. Ha tehát ezt a legújabb moszkvai egyez­ményt annak rendje és mód­ja szerint sikerül életbe lép­tetni, nem kevesebbet jelent­hetünk ki. mint hogy földünk területének jelentős részét megszabadítottuk a gombafel­hő iszonyú rémétől. Jelentős gesztusnak tekint­hető, hogy az egyezményt a Szovjetunió, Nagy-Brttannia és az Egyesült Államok, tehát három nukleáris nagyhatalom után elsőnek a szocialista or­szágok külügyminiszterei köztük hazánk képviseletében Péter János látták el névje­gyükkel. Országaink támogat­nak minden olyan kezdemé­nyezést, amely hozzájárulhat a nemzetközi feszültség enyhí téséhez és a legújabb moszk­vai szerződés ilyen lehetőség. Az emberiség előtt álló al­ternatíva az atomhalál vagy a leszerelés. Csakhogy a leszere­Ipari tanulónak felveszünk 14—16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-AUVANYOZO, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLÓZÓ ÉS MOANYAGBURKOLÓ KOZPONTIFÜTÉS-SZERELÖ VIZ- ÉS GÁZVEZETÉK-SZERELŐ VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ ÉPÜLETBURKOLÓ (hidegburkolatok) MOKÖKÉSZITÖ, VASBETONSZERELŐ VÍZSZIGETELŐ. BÁDOGOS, TETŐFEDŐ Tonulőszállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. lés nem valósítható meg egyik pillanatról a másikra. Ezért a célért hosszú esztendők óta küzdenek a szocialista orszá­gok és ez a küzdelem nyil­vánvalóan nagyon sokáig tart még. A SALT-tárgyalások és az összes leszerelési tanácskozá­sok valamennyi részeredmé­nye növeli a reményt arra, hogy bolygónk egyszer atom- mentes égitest lesz — a sztra­toszférától egészen a tenger mélyéig. ATLASZ KUBÁRÓL 168 térképet tartalmazó at­laszt készített Kubáról a Ku­bai Tudományos Intézet föld­rajzi intézete. Az óriási mű először 30 példányban jelenik meg, S számos értékes adatot tartalmaz a tengerfenékre, a növényzetre és állatvilágra, valamint más témákra vonat­kozóan. Az új atlasz összeál­lításában kubai tudósok mel­lett szovjet szakemberek is közreműködtek. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) sor. A kormány Budapest és környéke általános rendezési tervét jóváhagyta. A kormány megtárgyalta és elfogadta a pénzügyminiszter előterjesztését a vállalatok és szövetkezetek pénzügyi reví­ziója során megállapított mu­lasztások bírságolási rendsze­rének módosításáról. Az új rendelkezések a kiszabható bírság felső határát az adó­hiány, vagy a jogtalanul igénybe vett költségvetési jut­tatás egyszeres összegében ha­tározzák meg. Bírság kiszabá­sát vezetik be olyan esetekre is, amikor a vállalat vagy szövetkezet éves mérlegében (zárszámadásában) a jogsza­bályok alapján számíthatónái nagyobb nyereséget mutat ki ós ennek alapján a jogosnál magasabb alapokat képez. A rendelet célja a vállalatoknál és szövetkezeteknél a pénzügyi és gazdálkodási fegyelem meg­szigorítása. A mulasztások ön­kéntes feltárása esetén fize­tendő pótlék mértéke — a be­vezetett szigorítás ellenére — nem változik. A kormány ezután ügyeket tárgyalt. JUGOSZLÁVIA JBe valválás után áremelés Belgrádban csütörtököm köz­zétették a Jugoszláv Szövetsé­Északír lángok tüzet is gyújtogatás okozta. Belfastban folytatódnak a zavargások. A rendőrség biz­tosra veszi, hogy ezt a gyár­gí Végrehajtó Tanács (kor­mány) döntését a villanyáram, a kőolaj és kőolajtermékek, vasúti szállítás új áráról, va­lamint a telefon előfizetési díj módosításáról. Határozatot hoztak a napraforgó és a cu­korrépa felvásárlási növelé­séről. A villanyáraim elíja maxi­málisan 30 százalékkal emel­kedett A benzin literenkénti ára 20 paraval emelkedik, a vasúti áruszállítási díjakat 17 százalékkal emelik. Nem hagyták jóvá a levelek és le­velezőlapok postai szállítási díjának növelését viszont a telefonelőfizetés haivi dija ezentúl 30 új dinár lesz, ami magába foglal 50 helyi be­szélgetést is. Ez a jugoszláv kormány el­ső áremelési határozata a ja­nuár 23-án bejelentett dinár- devalválás óta. Liberman uj könyve A szocializmus nem jön létre felső utasításra jelentkezés levélben vagy személyesen a kővetkező címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXI., (Csepel), Kiss János altábornagy utca 19-21. Jevszej Liberman profesz- szor, akit régebben a sízenzá- cióihajhászó nyugati sajtó „a szovjet gazdasági rejorm aty­jának” kiáltott ki — noha a harkovi professzor tiltakozott ez ellen a legerélyesebben —, nagy érdeklődést keltő köny­vet tett le az olvasók asztalá­ra. A 173 oldalas kötet — A társadalmi termelés haté­konyságának gazdasági mód­szerei — már csak terjedel­ménél fogva sem lehet átfogó jellegű mű, mindamellett a szerző érinti a témakör leg­lényegesebb kérdéseit. Ezek: a gazdasági reform legfontosabb vonásai, a megvalósítás sike­rei és fogyatékosságai, az áru- és pénzviszonyok, valamint a nyereség problémája a szocia­lizmusban, a központi terve­zés optimaJitása, a termelésre való gazdasági ráhatás mód­szerei. Liberman abból indul ki, hogy a Szovjetunió gazdálkodá­si rendszere egészében véve a gazdasági reform előtt is hatékonyan mű­ködött. Ennek bizonyítékaképpen utált a cári Oroszország gazdasági elmaradottságának leküzdésé­re, a szovjet termelésnek a történelemiben páratlan ütemű felfutására, a magas fejlettsé­gű szovjet társadalom kiala­kulására, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa felté­teleinek megteremtésére. Mindamellett — húzza alá’ a professzor — a szocialista gazdasági rendszer előnyeit és lehetőségeit nem aknázták ki teljes mértékben. Az admi­nisztratív módszerek túlsúly­ba kerültek a gazdaságiakkal szemben. A vállalatok nem voltak sem erkölcsileg, sem anyagilag érdekelteik abban, hogy szoros terveket dolgoz­zanak ki. A nyugati propaganda tor­zításaival szám,ben — amelyek elferdítették egész sor szovjet közgazdásznak, s magának Libermannak nézeteit is — a harkovi professzor könyvében rámutat arra: közgazdász tár­sai és személy szerint maga a professzor is sokszor hang­súlyozták, hogy a központi irányítású tervezési rendszer tökéletesítésének, a szocializ­mus objektív törvényei még teljesebb kihasználásának az anyagi érdekeltség lenini elve alapján kiéli végbemennie. A szerző önkritikusan vizsgálja saját korábbi megállapításait. Azzal természetesen ma is egyetért, hogy a nyereség a termelési volumen növelésé­nek fontos ösztönzője, azt azonban nem szögezte le an­nak idején kellő világosság­gal — mutat rá könyve elő­szavában —, hogy az anyagi ösztönzést nem lehet kizárólag a nyereségi mutatóra leszűkí­teni. Ami a szovjet gazdasági re­form „előtörténetét’’, a vitá­kat illeti, Liberman ennek kapcsán fontos észrevételt tesz. Mint nyomatékosan rá­mutat: a vitával párhuzamo­sam egész sor gazdasági kí­sérletet végeztek el. Először két nagy ruhaipari egyesülés tért át az anyagi ösztönzés és a tervezés új módszerére. A hatvanas évek első felé­ben kellőképpen „kipróbál­ták” a reformot a szénbányá­szatban, a közlekedésben és több más népgazdasági ága­zatban is. Ezután hozták lét­re azokat a bizottságokat, amelyek az összegyűjtött ta­pasztalatok és javaslatok ki­munkálásával előkészítették az anyagot a párt részére. En­nek alapján jött létre a Köz­ponti Bizottság 1965 szeptem­berében tartott plénumán az a határozat, amely nem más, mint az irányítás, a tervezés és az anyagi ösztönzés töké­letesítésének, a reformnak a programja — fejti ki Liber­man professzor. A reform végrehajtásának Során adódó „nehézségeket”, Liberman objektív jellegűnek tekinti. A nehézségek jelent­kezését a professzor össze­függésbe hozza a korábbi gazdálkodási módszerekhez, a régi mutatók megőrzéséhez való kötődéshez. Mindenki előtt világos volt azonban, ! hogy az új gazdálkodási rend­szer nem fog valamiféle varázsütésre, cgycsapásra mindenütt kialakulni. Az akadályokat elemezve, Liberman üzemi szinten a fejlődés kerékkötőjének látja azt a sok vállalatnál bevett gyakorlatot, hogy nincs kellő ösztönzés és érdekeltség a minden tartalékot feltáró és mozgósító szoros tervek ki­dolgozására. Számos vállalat „biztonságból” eleve alacso­nyabbra szabja célkitűzéseit. A nyereséggel kapcsolatban Liberman könyve megálla- I pítja, hogy a szocializmusban i a nyereség bármennyire is ; hasonlítson formailag a ka- j pitalista nyereséghez, tartal­mát tekintve gyökeresen kü­lönbözik tőle. A tőkés magán- vállalkozás egyetlen célja és mozgató ereje: a nyereség, a szocializmusban, ahol a ter­melés célja az emberek tár­sadalmi és egyéni szükség­leteinek minél teljesebb ki­elégítése, a nyereség és a rentabilitás a vállalati haté­konyság mutatója. A professzor külön kitér arra, hogy a szocializmus vi­szonyai között nem lehet és nem szabad a nyereséget ár­emeléssel növelni (az állam a dolgozók érdekében ellenőrzi az árakat). A központosított tervezés­sel összefüggésben Liberman visszautasítja a szocializmus ellenségeinek és kritikusai­nak azokat az állításait, ame­lyek szerint a centralizmus és bürokratizmus — úgymond — kölcsönösen feltételezik egymást, vagyis a centraliz­mus szükségszerűen meg­szüli a bürokratizmust. A szerző Leninre hivatkozik: „A szocializmus nem jön lét­re felső utasításra”, s hangsú­lyozza a centralizmus ,,demok­ratikus összetevőjének” fon­tosságát a bürokratikus jelen­ségek leküzdésében. Liberman professzor ellene van annak a felfogásának, amely a cent­ralizmusban a bürokráciát, a deeentralizmusban pedig a demokratikus elvek megnyi­latkozását látja. Nézete sze­rint a demokratikus centra­lizmus áll szemben a bü­rokratikus centralizmus­sal. Mint rámutat: „Egész irá­nyítási rendszerünk felülről lefelé centralizált rendszer, ugyanakkoj az egész irányí­tás össznépi jellegű, demok­ratikus szellemtől áthatott az irányítási hierarchia minden lépcsőfokán”. Liberman professzor köny­vének külön jelentőséget köl­csönöz az a tény, hogy a ta­valy december 31-én véget ért 8. ötéves tervidőszakot már a reform szelleme hatotta át, hiszen a reform nagyjá­ból az ötéves terv indulá­sával kezdte meg fokozatos térhódítását. Az értékelések arról tanúskodnak, hogy a gazdasági reform hatékonyan mozdította elő az ipar és a mezőgazdaság termelékenysé­gi szintjének emelését, a gaz­daság belterjes fejlesztését. A 8. ötéves terv átfogó és irány, mutató elemzését az SZKP március 30-án összeülő XXTV. kongresszusa adja majd meg. Vmtäsok küldöttértekezlete

Next

/
Oldalképek
Tartalom