Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
uvri. JANUÁR 24., VASÁRNAP “"kJCAtUip 5 „...életét másokért áldozta” Emlékezés Mosolygó Antalra, születésének 80. évfordulóján TELI SZÁMVETÉS Sikerült a házasság S zabolcs-Szatmár megye Opályi községében született Í891. január 25-én, /.seller paraszti családból. Hat elemit végzett, majd fényező is mázoló szakmát tanult Má- i eszaikan és a fővárosban. Pes- len ismerkedett meg a munkásság életével, sorsával, s néhány hónapos fővárosi tartózkodása után felvételét kérte a szakszervezetbe és a Szociáldemokrata Pártba. Segédlevelének birtokában külföldi útra határozza el magát. Ebben kettős cél vezeti. Beteg a t üdeje, s a déli tájaktól remél gyógyulást. Másrészt tökéletesíteni akarja szakmai tudását. Fiumébe jut el, a Torpedó- és Hajógyárba. Ez a hely tetszik neki, élénk a munkásmozgalmi élet is. Néhány hónap múlva már megbízást kap sztrájkok szervezésére. 1912-ben tér haza. A Váci úti Repülőgép- gyárban kap állást, s hamarosan megtalálja az utat a baloldali szervezetekhez. Különösen jelentős életének további éveiben Szabó Ervinnel való megismerkedése. Eljár szemináriumaira, szorgalmasan tanul. Az első világháború kitörésekor Mosolygó bevonul alakulatához, a Hadik laktanyába, de háborúellenes agitáció- ja miatt leszerelik, hazakül- dik. Folyamatos betegsége miatt nem indítanak ellene büntető eljárást. Szabó Ervin körében ismerkedik meg a Galilei Kör vezetőivel: Korvin Ottóval, Kelen Jolánnal, Sallai Imrével, Révai Józseffel és több baloldali értelmiségivel. Röplapokat írnak és terjesznek, kialakul a világháborúval szemben álló antimilitarista csoport, melyben Mosolygó is jelentős feladatokat kap. Ekkor már a gyár költözése .folytán Mátyásföldön dolgozik. 1917. november 7-én győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A forradalom győzelmének híre a hadifoglyok, vörös katonák révén, majd későbben a sajtó útján elterjedt hazánkban is. A fiatalokból álló forradalmi szocialisták csoportja megkezdi i röplapok sorozatos kibocsátását. 1917 szilveszterét Mosolygó Jusztus Valdemár bolsevik orosz hadifogoly lakásán töltötte. Itt döntenek egy újabb röplap kibocsátásáról, melyben többek között olvashatjuk: „Katonatestvéreink! Az új esztendőre meglepően nagyszerű ajándékról gondoskodtak készetekre azok, akik jól fűtött palotáikban élve más emberek utolsó csepp vérét is hajlandók feláldozni a hazáért ... Testvéreink! Eszméljetek! Az orosz katonák már rájöttek arra, hogy az a föld, melyet meg kell hódítaniuk, a saját országukban van. Morajlik a föld! Készülnek a ki- uzsorázottak, az elnyomottak, hogy felelősségre vonják azokat, akiknek a vér és könnytengerért felelniük kell!’’ Mosolygó és társai ezt a röplapot januárban terjesztik. A nyomozók rájönnek, és a Galilei Kör vezetőinek nagy részét elfogják, Mosolygó is a rendőrségre kerül, de szabadlábra helyezik. Ezután még nagyobb feladatot kap, a börtönbe kerültek munkáját kell tovább folytatnia. Vállalja, és szerencsére igen nagy segítséget kap azáltal, hogy Sallai Imre és Korvin Ottó lesznek munkatársai. 1918. május 1-én a munkás- osztály hagyományos ünnepén nagy tömegek vonulnak ki a Városligetbe. Mosolygóék tevékenységét újabb röplap jelzi: „Ébredő munkástestvérek! A világ proletárjainak a mai ünnepnapján még mindig vérben fürdik a világ! Magyar munkások! Ha meguntátok ezt a szolgaságot, ha békét és jobb életet akartok, vegyetek példát orosz testvéreinktől! Csináljátok meg a felszabadító forradalmat!’’ A monarchia összeomlása után, 1918. október 31-én győz a polgári demokratikus forradalom. Amikor a köztársaság kikiáltásának a Parlament előtti ünnepélye zajlik, három repülőgép repült be a tér fölé, ahonnan piros papírra nyomva Lenin és Szverdlov üdvözletét közlő röplapokat szórtak le. A repülőgépek beküldése Mosolygó indítványa és szervezése alapján történt. A KMP megalakulásakor ott találjuk a Városmajor utca 24. számú házban. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Mosolygó pártszervező munkát végez Mátyásföldön, a Repülőgépgyárban, ö hozza létre a gyári munkástanácsot, melynek rajta kívül tagjai: Thicán Henrik, Mikulik József, Illek Ferenc. Ezután a gödöllői járás direktóriumának lesz at elnöke. Az áprilisban megtartott tanács választó sokon Mosolvgót a megyei tanács tagiává választják. s megbízást kan a Tanácsok Országos Gyűlésén való részvételre. A katonai helyzet súlyosbodásakor kéri a frontra való vezénylését. Május 7- től a 69. dandár egyik zsázló- aljának politikai megbízottja. A Tanácsköztársaság megdöntése után Mátyásföldön elfogják. A fehérterror börtöneiben raboskodik a Margit- körúton, Vácott és Szegeden. A miskolci megyei bíróság 8 évre ítéli. Embertelenül sokat szenvedett a börtönben: hiszen tbc-s és ólommérgezése van. Leromlott szervezete nem is bírta volna már soká. amikor a szovjet kormány fogolycsere-akciója során kijut Moszkvába, több forradalmár társával együtt. Kint mindent megtesznek érte, hogy megerősödjék. Hónapokat tölt el szanatóriumokban, s már-már úgy látszik, rendbe is jött. Tevékenyen részt vesz a moszkvai Magyar Klub megalapításá- t>an, tagja lesz az SZKP-nek. Szorgalmasan látogatja a Marx—Engels Intézet könyvtárát. Tanulmányt akar írni, hogy a forradalmi munkás- mozgalomban a proletároknak a kommunisták között van a helye. Ezt a tanulmányát nem fejezhette be. 1927-ben újra visszaesik betegségébe. Élettársa, Adler Gizi (1919- ben fővárosi tanárnő) Mosolygó szüleit levélben értesíti fiúk haláláról: „Őrá, Mama, kedves Papa, csak büszkén gondolhatunk. Elvtársai és barátai felváltva álltak őrt koporsója mellett. Nagyon szerették a maguk Anti fiát, mert egész lelkes életét másokért áldozta, mert egész fiatal életén át harcolt, hogy felszabadítsa a szenvedőket.” A moszkvai Novogyevicsi temetőben nyugszanak hamvai. Harminchat évet élt. Kardos Győző igazgató Aszód A január a mezőgazdaságban a számvetés hónapja. A kora tavasztól késő őszig a földeken dolgozó emberek ilyenkor pihennek, ám nem így a gazdaságok irodáiban, ahol ezek a hetek adják a munka javát. A számvetésre kíváncsian nyitottam be a ke- repesi és kistarcsai határt egyesítő Szilasmenti Termelő- szövetkezet irodaházába, Koós Lászlót, az elnököt keresve, hogy megkérdezzem: milyen esztendőt hagytak maguk mögött, de az adminisztrátorlány, akitől az elnök után érdeklődtem, meglepő tényt közölt velem — Az elnök elvtársat keresi ? Már egy hónapja elköltözött... — Az elnököt keresném — közöltem Pupek Márton párttitkárral —, de azt mondták a másik irodában, hogy... — ... elköltözött — fejezte be a megkezdett mondatot. — Ami azt illeti — tette még hozzá —, jómagam is csak odakirm találkozom vele már éppen egy hónapja. Amióta felcsapott építésvezetőnek. Előkerült a főmezőgazdász, Varga Tibor és a főkönyvelő, Hrágyel Mihály is. És mindketten megerősítették a párttitkár szavát. Nem maradt más hátra, ha az elnök valóban elköltözött innen, mondják el ők az elmúlt esztendő tapasztalatait. — Nem volt könnyű évünk — kezdte a szót a párttitkár. — Az időjárás, mint a többi gazdaságot, bennünket is alaposan próbára tett. Ráadásként ez volt az első közös évünk: esztendeje egyesült egy gazdaságba Kistarcsa és Kerepes. Nem titok: sokan „fáztak” ettől a házasságtól, pedig az adottságokban, sőt még a jövedelmekben is altig-alig volt eltérés a két termelőszövetkezet között. Kerepesen huszonháromezer, Kistarcsán huszonnégyezer forint volt az elmúlt gazdasági évben a tagság átlag j ö vedelme. A kérdés akaratlanul is kikívánkozott: és mit várnak most, a közelgő zárszámadás előtt? A főkönyvelő válaszolt. — Huszonnégyezer forintos átlagjövedelmei terveztünk. Bár még nem készültünk el az elmúlt esztendő számvetésével, így is minden jel arra mutat, hogy amit a vezetőség Ígért, azt valóra váltja. Igaz ugyan,- hogy ennek a huszonnégyezer forintnak az értéke más lesz, mint korábban volt. Esztendővel ezelőtt ugyanis még sok olyan tag keresete beleszámí- tott, aki tíz, húsz vagy legfeljebb ötven napot dolgozott egy év alatt, most viszont kétszázharminc nap a tagság munkában eltöltött átlagideje. Vagyis míg korábban nagy eltérések mutatkoztak az emberek keresetét illetően — mert az egyik nagyon keveset dolgozott, a másik nagyon sokat —, most ez az eltérés lényegesen kisebb lesz. — Ha rossz volt az év, hogyan tudják biztosítani a korábbi esztendő viszonylag magas jövedelmét? A fömezögazdász adta meg a magyarázatot — A kedvezőtlen időjárás elsősorban a kalászosokat sújtotta, ebből volt a legnagyobb a veszteségünk. A kapáskultúrák megfizették azt, amit vártunk és terveztünk. A kertészetünk viszont átlagon felüli hasznot hozott. Egy példát említek csupán. Holdanként negyven mázsa uborkával számoltunk. És tudja mennyit fizetett? Száz mázsát holdanként, négyforintos értékesítési átlagár mellett. Persze, hadd tegyem hozzá nyomban, ez a rekordtermés nem a véletlen műve volt. A kertészeti brigád átlagon felüli munkájának és a rendszeres, következetes növényvédelemnek köszönhető. Nem volt ellenvetése senkinek azért, mert például tízszer kellett permetezniük. A végeredmény: harminckétmillió forintos bruttó termelési érték. A következő kérdésre: milyen az emberek hangulata esztendővel az egyesülés után és két héttel a zárszámadás előtt, a párttitlcár válaszolt: — Gyakran beszélek az emberekkel mindkét kérdésről. A többség véleménye az: helyes és megalapozott volt a két gazdaság egyesítése. A miértre az elért eredményekkel válaszodnak. S azzal, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére sem lépett vissza gazdaságunk. És mondják érvként azt is, nagyon helyesen, hogy az egyesülés nélkül egyik gazdaságnak sem lett volna ereje olyan nagyszabású beruházásokra, mint amilyenekbe belefogtunk. — Ez a beruházás — vette át a szót a fömezögazdász —, az élelmiszerfeldolgozó kombinát és az illóolaj lepárló. De erről beszéljen maga az elnök. Jöjjön velünk, ugyanis oda készültünk valamennyien... Havas úton visz az út Kerepesre. Az állomástál alig kő- hajításnyira óriási építkezés, emberek sokasága. S az élen, szárközépig sáros csizmában az elnök, Koós László. — Itt, ahol a földgyalu egyengeti a talajt — mutat körül —, épül majd fel a ki- lencszázhatvan négyzetméteres nyersanyagraiktár. Ami már tető alatt van, kétezerhatszáz négyzetméteren, maga a feldolgozó üzem, amely három egyenlő blokkra oszlik. Az első blokk lesz a százvagonos hűtő-tároló, a második az előkészítő, a harmadik pedig a tulajdonképpeni zöldség-gyü- mölcsszárító és -feldolgozó. Az épület-monstrum túloldalán épül fel a kilencszázhatvan négyzetméteres készáru raktár. Amott a kazánház, mellette pedig az illóolaj lepárló. Emitt a szociális épületek és az iroda. — A beruházás összege, a lepárlóval együtt — egészítette ki a főkönyvelő —, tizennyolcmillió forint. — A szárítóüzem júniusban kezdi meg működését. — Mindez természetesen szerkezeti változtatást is igényel — tájékoztatott már visszafelé úton a főmezőgazdász. — A korábbi években a hagyományos kultúrákat a vetésterület nyolcvanöt százalékán termesztettük. A kertészet tíz-, a gyógynövény pedig ötszázalók arányában szerepelt. Ezzel szemben az idén a hagyományos kultúrák már csak hatvannyolc százalékot tesznek ki, a kertészet huszonegy, a gyógynövény pedig tizenegy százalékra emelkedik. Ugyanakkor paradicsomtermesztés- sel az idén már nem foglalkozunk. A kérdés akaratlan: a szerkezeti változásnak biztosítottak a feltételei? Gondolok elsősorban a gyógynövény-termesztésre. — Igen. Akik a korábbi években a kísérleti táblákon foglalkoztak a gyógynövényekkel, azok alkotják majd most a törzsgárdát. Szakképzett vezetőt is szerződtettünk január elsejével, dr. Sváb Já- nosné kertészmérnök személyében. És a téli hónapokban, a pártszervezet szervezésében, szakmai tanfolyamot indítunk. Aki eredményesen elvégzi, az oklevelet és magasabb fizetést kap. Eddig a termelőszövetkezet vezetőivel folytatott beszélgetés. Ami viszont még ide kívánkozik: ezen a télen a tagság hatvanszázaléka dolgozik, a nagyszabású építkezésen, az állattenyésztésben, a raktárakban, a kiegészítő üzemágakban és az irodákon. Szinte nem is tudni, mikor jut idejük a hagyományos disznótorokra és a farsangolásra. Pedig ezen a télen több, mint háromezer hízó szendéről jobblétre a két faluban ... Prukner Pál Az új év kezdetén megszólaltattuk a Pest megyei vállalatok vezetőit: hogyan zártak, hogyan indulnak az új esztendőben? A fejlődést lehetetlen összegezni, hiszen pontos mérlegadatok nincsenek. Ám a tanácsi vállalatok tevékenysége hozzávetőlegesen már feltérképezhető. Ezért kértünk felvilágosítást Takács Lajostól, a Pest megyei Tanács ipari osztályának vezetőjétől. Kérdés: Milyen eredmények születtek tavaly a tanácsi iparban? Válasz: Előzetes adatok szerint 1970-ben a vállalatok elérték az egymilliárd forintos termelési értéket. Rendkívül pozitívan értékelhető, hogy a tőkés piacon 6—700 ezer dollár értékű árut értékesítettek, másfélszer annyit, mint 1969- ben. Ez is mutatja, hogy termékeik egyre versenyképesebbek, keresettebbek. A fejlődési ütem 7,5—8 százalékos volt. A terméktöbblet 60—65 százaléka a termelékenység növeléséből származott. A keresetek az országos átlagnak megfelelően javultak, s gazdaságpolitikai- laig nagyra értékelhető, hogy ezen belül a munkások jövedelme nőtt nagyobb ütemben. Egyetlen veszteséges vállalat volt csupán: a nagykőrösi Faárugyár. Kérdés: Hogyan készültek fel az idei évre, s a negyedik ötéves terv feladatainak megvalósítására? Válasz: 1970 valóban a felkészülés éve volt: koraőszre kidolgoztuk az öt évre szóló fejlesztési koncepciókat. Elkészült számos hitelkérelem, illetve javaslat, amelyek most realizálódnak. Erőteljesen fejlesztjük a műanyagipart — Solymáron a teflon- és olefin- cső gyártását, Zsámbékon az építőipari anyagok és háztartási kisgépek készítését. A bútor, a bőrdíszmű és cipőipar, valamint a nyomdaipar bővítését tervezzük. Tárgyalunk a számítógép-programhoz való csatlakozásról, a nyomtatott áramkörök alugrafikai gyártásáról. A vállalatvezetők felismerték a fejlesztési tervek jelentőségét, mindent elkövettek a kellő megalapozottság érdekében. A terveket most kicsit át kell dolgozni, a szabályozó rendszerben bekövetkezett változás miatti Kérdés: Hogyan befolyásolják a munkát a január elsején életbe léptetett előírások? Válasz: Az új szabályozó rendszer már az idén is érezteti hatását: ahol nem volt megfelelő a felkészülés, a felosztható részesedési alapok tekintetében érzékeny nehézségek jelentkezhetnek. Az igazgatókkal összevontan is tárgyaltunk, s vázoltuk a várható hatást, ám a fő forma a kétoldalú tárgyalás volt, ahol az egyes vállalatok sajátosságainak megfelelő alternatívákat vitattuk meg. Mindenütt az intenzív gazdaságfejlesztést kell szorgalmazni, a technikára alapozni, mert a létszám növelésével történő termelésbővítés egyre drágább. De minden vállalatnál külön kell megvizsgálni, hogy a létszám-bértömeg reláció milyen adóztatással jár. Vadvendéglő Szarvasbikák lencsevégen Naponta 300—400 gímszarvas, őz és vaddisznó „fordul meg” a gemenci erdő keselyűs! vadászháza előtti nagytisztás „vadvendéglőjében”. Ezen az etetőhelyen lucernaszénával tele jászlak várják a négylábú „törzsvendégeket”. Főleg a déli órákban forgalmas a keselyüsi etetőhely. Ilyenkor 100—200 nagyvadat, köztük szép agancsú szarvas- bikákat kaphatnak lencsevégre a kiránduló fokosok, amatőrnem célszerűbb-e 3—4 gépet beszerezni, s azzal fokozni a termelést? Erre az évre már két-három alternatívát dolgozott M a vállalatok többsége, s azt választhatják közülük, amelyik legjobban megfelel érdekeiknek. Kérdés: Milyen feladatok várnak az idén a tanácsi vállalatokra? Válasz: Tovább kell javítani termékeik minőségi színvonalát; illetve, ahol kooperációban dolgoznak, a kooperáció fenntartásáért kell megküzdeniük. Egyik leggyengébb pont: a vállalati közgazdasági munka. Ezen belül is az árakkal kellene többet törődni. Ahhoz, hogy 1971-ben jó eredményt érjenek el, „közgazdá- szibb” gondolkodás kell: piacelemzés, optimális belső szervezés, több variáció a döntések előtt stb. A negyedik ötéves tervben évi 8—12 százalékos fejlődési ütemmel számolunk, s ez nagyjából erre az évre is érvényes. Vagyis: 1,1 milliárd forint lesz a termelési érték. A növekedés 70 százalékát a termelékenység javításával kell elérni. Szükségesnek tartjuk a többcsatornás értékesítési rendszer kialakítását, hogy vállalataink ne legyenek kiszolgáltatva egy-egy partnernek. Ez a folyamat már megkezdődött. de tovább kell szélesíteni. Nem kevésbé fontos: a termékek 4—8 százalékának újnak, újdonságnak kell lenniük. Ez az arány 1970-ben 5 százalék körül mozgott. A szolgáltatásokban is nagy előrelépéssel számolunk. Kidolgoztuk a gépkocsik szervizhálózatának építési programját, kijelöltük a városokat, községeket. ahol a vállalatok, és szövetkezetek versenytárgyalás után hozzák létre az új szervizeket Kérdés: Milyen lesz öt év múlva a megyei ipar? Válasz: A tanácsi vállalatok 1975-ben már 1,6—1,8 milliárd forint értékű árut adnak. Alapvető szerkezeti változással is számolnunk kell. A műanyagfeldolgozás megkétszereződik: a múlt évi 270 millió forint helyett 6—700 millió forint lesz a műanyagipar termelési értéke. A szolgáltatásokat á jelenleginek nyolc-tízszeresére akarjuk emelni. Bútorból 50—60 milliós lesz a termelési érték, főként a szoba-, konyhabútorból — mivel az ajtó, ablak készítésében nem versenyképesek a kisvállalatok, kivonulunk a piacról. Megkétszereződik a bőrdíszművek termelése is. A tervek megvalósításához 5—600 milliós beruházásra lesz szükség. Az új szabályozók szerint 250—280 milliós fejlesztési alap képződik a vállalatoknál. A különbözetet csak hitelből pótolhatjuk. Ám a hitel felvételét meg kell alapozni, a programok kidolgozásakor ezzel is számoltunk. Nyugodt, kiegyensúlyozott, céltudatos fejlesztésre van szükség, hogy a vállalatok hitelképesek legyenek, s a beruházást a termékbővítéssel egyidőben meg tudják oldani. Paládi József HOLLANDIÁBAN, NÉMETÜL A borostyánkőik Savariája Az amszterdami Haket cég és az Akadémiai Kiadó gondozásában német nyelvű könyv jelenik meg Savaria kőemlékeiről. Először gyűjtötték össze Savariának, valamint Ager-Sava- riának (a római városhoz tartozó teljes terület) összes kőemlékét, amelyek a szombathelyi Savaria Múzeumban, a Magyar Nemzeti Múzeumban, a veszprémi múzeumban, valamint a helyszínen, a templomok falában elhelyezve találhatók. A földközi-tengeri területet és a Balti-tenger vidékét összekötő borostyánkőül és más fontos pannóniai utak mentén fekvő virágzó városban és kultikus központban nagy, díszes középületek, műhelyek, lakóházak álltak. 445-ben földrengés pusztította el Savariát, és a földben pihenő maradványokat mintegy száz éve tárják fel. Ezek legérdekesebbjeit ismerteti a könyv, a 2000 éves sírköveket, épületfeliratokat, táblákat, ókori vallási emlékeket, szarkofágokat stb. filmesek. Egymillión! értékű áru a tanácsi üzemekből 1975-re megkétszereződik a műanyagtermelés
