Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
6 tBsr megyei 1971. JANUAR 24., VASÁRNAP Fedőneve: Jégvirág Elsötétítés 1970. november közepén a Könnyűipari Minisztérium illetékes osztálya értesítette a budakalászi lenfonó polgári védelmi törzsparancsnokát: január közepén a gyár polgári védelmi szervezetének gyakorlatot kell tartania az üzem területén. A gyakorlat előkészületei, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatójának, Nyitrai Ferencnek és a budakalászi gyár igazgatójának, Borzák Istvánnak felügyeletével, Beck Alfréd pv- törzsparancsnok irányításával azonnal megkezdődtek. Az akció fedőneve Jégvirág Volt. Január 22. reggel 8 óra. A parancsnoki kar elfoglalja helyét az egyik irodában berendezett vezetési ponton. Az asztalokon vaskos dossziék őrzik a terveket, kinek mi a feladata a gyár megtámadása esetén. Mennyi gépkocsira van például szükség az anyagszállításhoz, hogyan lehet az ivóvízellátást biztosítani, s mindehhez hány ember, hány órai munka kelL Jelentést tesznek a gazdasági vezetők, szolgálat- parancsnokok. A gyakorlat egyelőre „papíron” folyik, de minden jelentés percre időzített gépek helyreállítása... Utasítás: minden körülmény ellenére újra indítani kell a termelést ... 17 óra. Esti sötétségben több mint 300 ember sorakozik fel a készültségi helyen. Nők, férfiak. Pufajkában, védőfelszerelésben. Előkerülnek a gázálarcok, védő szemüvegek, kesztyűk, sisakok. A zászlóalj bevetésre készen álL 18 óra, A riasztó- és rendfenntartó egység két rajának feladata: üzemrészek elsötétítése. Varrodában készített, fekete textillepel borul a hatalmas ablakszámyakra. Szövetburkot kapnak a lámpák, halvány fényt sugározva világítanak az utak mentén az irányjelző lámpák. A műszaki mentőraj egyik csoportja, a szeny- nyezettségtől védve, fóliába Csomagol egy szövőgépet. A másik csoport tűz- és robbanásveszélyes gázpalackokat mély gödörbe temet. 18 óra 40 perctől 19 óra 10 percig. A tűzvédelmi szolgálat a „szennyezett” utakon több száz méter hosszúságban járdát fektet ládaelemekből, A szolgálat másik csoportja teherautót tisztít a szennyezettségtől, saját készítésű vasszerkezetből ömlő vízsugarak alagútján halad át a gépkocsi. A harmadik szakasz feladata lángmentesítés: fabarakk falára meszelnek szorgos kezek fagyálló folyadékot. 19 óra 10 perctől 20 óráig. Vasbeton fallal elzárt ablak az óvóhely beomlott bejáratát jelképezi. Zseblámpák fénykörében házilag gyártott „faltörő kos” légkalapácsa sújt a betonra, omlik a törmelék, tágul a nyílás. Védőruhás műszaki mentők kúsznak a pincébe a .sebesültekhez”. Elsősegély- nyújtás, kötözés. Sínpárt csúsztatnak a mélybe, saját tervezésű, golyóscsapágyakon gördülő hordágyon húznak fel huszonhat sérültet... Az önvédelmi egészségügyi század a sebesülteket a segélyhelyekre,, a gyár orvosi rendelőjébe, az átrendezett óvodába szállítja. 20 órától 21 óráig. A mentés gyakorolt mechanizmusa percre pontosan működik. Az alegységparancsnokok és beosztottaik izzadságcsöppeket törülnek arcukról, sárosak a ruhák, lucskosak a csizmák, nincs megállás, a gyakorlatnak sikerülni kell. A feladat: életmentés — emeletről. Szakemberek is érkeznek: a megyei tűzoltó-parancsnokság egysége. A filmnyomó üzem emeleti ablakából először egy szál kötélen tűzoltók ereszkednek alá. Aztán fent, a magasban két „sebesült” derekára hurkoló- dik óvatosan a kifeszített kötél, levegőben lengve, épen érkeznek mindketten a földre, támogató karok ölelésébe... 21 óra, gyári kultúrterem. Értékelő megbeszélésre gyülekeznek a vendégek: a járási és községi pártbizottság, tanács, a munkásőrség, a Könnyűipari Minisztérium képviselői, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat gyárainak polgári védelmi törzsparancsnokai. Beck Alfréd beszél a gyakorlat megszervezésének rendkívüli erőfeszítéseiről, több száz dolgozó áldozatvállaló munkájáról. S a vendégek elismerő, dicsérő szavakat mondtak. A Lenfonó bejárata fölött ismét kigyulladt a lámpa, a gyárkapun immár újra „civilben” hazafelé indult a gyakorlat minden részvevője: segédmunkások, szövőnők, mérnökök, adminisztrátorok. A Jégvirág akció véget ért. — Szitnyai — Állaga Gyulát, a Maglódi Vasipari Vállalat dolgozói egyhangúlag megválasztották szb-titkárnak. Mivel viszonozza ezt a bizalmat? _ Van tennivalónk bőven, szerencsére nem vagyok egyedül. Huszonöt tagú szakszervezeti tanácsot választottunk és a héttagú szakszervezeti bizottságunk is bővült a nőbizottság képviselőjével és a KISZ szervező titkárával. Sok kérdésben döntünk mostanában, de segítenek a bizalmiak is, akik valamennyien részt vesznek a szakszervezeti tanács munkájában. Tavaly sokat vitatkoztunk a gazdasági vezetőkkel. Normarendezést akartak a szakszervezeti bizottság hozzájárulása nélkül. Majdnem vétót mondtam, de aztán megegyeztünk. Határozattá emelte a küldöttértekezlet, hogy bizottság mérje fel nálunk a nők és az ifjúság helyzetét. A témát szb-ülésen vitatjuk meg, amelyre meghívjuk a vállalat vezetőit, hogy a helyzet ismeretében ők maguk is tegyenek javaslatokat. Eddig is igyekeztünk segíteni az asszonyoknak. Van centrifugánk, mosógépünk, porszívónk. Az idén még egy mosógépeit veszünk. Napi négy forintért bármelyiket hazavihetik. Kollektív szerződésünk elég jól sikerült, de ki kell egészítenünk a módosított munkaruha-szabályzattal. Eddig csak a szabadban dolgozóknak írták elő a vattamellényt. Az emberek fáztak a műhelyekben is. Sok vita után azokban a műhelyekben is jár a vatta- mellény, ahol a hőmérséklet 15 fok alatt van. Ki kell dolgoznunk a szocialista brigádok anyagi ösztönzését, a törzsgárdatetgok fokozottabb megbecsülésének formáit. Tervezünk külföldi kiküldetéseket, tapasztalat- cseréket. Az idén avatjuk az új épületet, amelyben öltöző, fürdő, klubterem, és az irodák kapnak majd helyet. Sokat költünk segélyekre, sportra és üdülésre is. Vállalatunk Zamárdiban bérei egy kis házat három hónapra. Tavaly megállapodást kötöttünk egy lengyel vállalattal csereüdülésre, nagyon jól sikerült. Egy-egy dolgozónk 650 forintért üdülhetett két hétig a Lengyel Tátrában. Az idén megújítjuk a megállapodást. Ebben az esztendőben ismét visszaállítjuk a munkavédelmi őrhálózatot, amely korábban eredményesen dolgozott. Szerszámkészítő vagyok, napi két óra munkaidő-kedvezményem van a titkári teendők ellátására. De ha túllépem, soha nem szólnak érte... s. L Növénynemesítők kitüntetése Fleischmann- emlékplakett A MÉM-ben, alapítása Óta hanmadízben, kiosztották a kiemelkedő nővén ynemesítöt munka elismeréséin járó „Fleischmann Rudolf’’ emlék- plakettet. A kitüntetést dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes adta át. Dr. Angeli Lambert és dr. Maliga Pálnak, a Kertészeti Kutató Intézet fő- munkatársainak, dr. Gruber Ferencnek, a szarvasi öntözés Kutató Intézet tudományos osztályvezetőjének és dr. Kol- baí Károly Kossuth-díj as nyugalmazott egyetemi tanárnak. CIKKÜNK NYOMÁN Mi káros — a cikk, vagy a régi vezetőség? „Mire szövetkeztek? Nehéz az üres bukszára járni” címmel megírtuk a Budai Járási Szállító Szövetkezetnél történi kirívó visszaéléseket A cikkre reagált a Pest megyei Kisipari Szövetkezetek Jogi Irodája. Levelet küldtek, amelyből idézünk: „.. .A cikk lényegében helyesen, a valóságnak megfelelően tükrözi, kronológiai sorrendben az eseményeket, nem von határvonalat azonban az 1970 október előtti és utáni események között. .. .az újonnan választott vezetőség minden igyekezete arra irányul, hogy... a szövetkezet működését törvényes alapokra helyezze. .. .a cikk, a jelenlegi vezetőség ... működésére rendkívül káros ... a jelenlegi vezetőség tagjait is megbélyégzi. .. .Sérelmes továbbá azon megállapítása is, hogy a szövetkezetnél mellőzik és üldözik a párt tagjait... csupán azon párttagok ellen léptek fel erélyesen, akik... vezetésre alkalmatlanná váltak...” A kedves jogi irodának a következőket válaszolhatjuk: Említett cikkünk a szövetkezetben történt visszaélésekkel foglalkozott és nem azzal, hogy az új vezetőség hogyan működik. Különben is: az még nem dicséretre méltó, hanem természetes, hogy a vezetők igyekeznek a törvényes keretek között tartani a szövetkezet működését. Szerintünk nem a cikk volt káros a jelenlegi vezetőkre, hanem a régi vezetők működése, mert nem a cikk, hanem a régi vezetőség feketítette be a szövetkezetei, mi csak megírtuk ezt — s idézzük az önök levelét: — „...a valóságnak megfelelően.. Ismételnünk kell újra, hogy nem a szövetkezet jelenlegi működéséről és nem az ott jelenleg uralkodó politikai légkörről írtunk, hanem az október előttiről, amikor is felsőbb pártszervek állapították meg, hogy a párttagokat semmibe veszik, Mi nem azon párttagokat védtük, akiket később le kellett váltani, hanem azokat, akik becsületesen dolgoztak és később sem merült fel ellenük semmi vád. NAPLÓ Utcák, házak m. 10 óra. Feltételezés szerint a Könnyűipari Minisztérium elrendeli a magasabb harckészültséget. A gyár pv-parancsnoka, Borzák István, utasításit ad a mozgósítás végrehajtására. Megkezdődik a Jégvirág akció. Újabb utasítás a járási polgári védelmi törzsparancsnokságtól : a gyárban meg kell kezdeni a termelést. 11 óra 30 perc. Légiriadó. A hadműveleti csoport vezetője és az anyagi pénzügyi helyettes beszámol a polgári védelmi erők készültségi helyzetéről. A fekete táblán terpeszkedő térképekre új és újabb jelzések kerülnek. Kuti Ferenc, a járás pv-törzsparancsnoka közli a meteorológiai adatokat. 11 óra 45 perc. Budapestet — feltételezés szerint atomcsapás érte. Adatelemzés, értékelés: a veszélyes zóna kívül esik az üzemen. 12 óra 10 perc. Újabb atom- csapás érte L. városát. Buda- kalászon másodlagos hatással kell számolni. A feltételezés: 2 óra 50 perc múlva ide ér a radioaktív felhő. 12 óra 35 perc. A gyárat '„bombatámadás” éri. Az üzem négy pontja lángokban áll, két helyen vízbetörés történt, két épület súlyosan, négy köny- nyebben megsérült. Egy óvóhely beomlott. A vezetési pontra telefonon érkeznek a hírek, kárhelyek rajzával zsúfolódik a térkép. ■ 14 óra 10 perc. Elkészült a karok felmérése. A műszaki osztályvezető beszámol a kazánházban, osévelőteremben, készáruraktárban, fonalpincében, más épületekben feltételezetten megkezdődött mentési munkákról, a károkról sorolja az adatokat, mennyi anyag, munkaerő szükséges, mennyi időbe telik az üzemek, B érkocsis utca. Csak az öregek vannak otthon. A ligeti pádon a fiatal nő már harmadszor kérdezte meg a fiút és az mindahányszor egy hosszú csókkal nyugtatta meg: igenis szeretlek, nem csallak meg, és te vagy a legkülönb nő a világon. Juci megnyugodott, megnézte az óráját és gyakorlatias hangon így szólt: „Gyere, Gyuszikám, már elmúlt tíz óra. Ha sietünk, még kapuzárás előtt be tudunk menni, megússzuk a kapupénzt.” Kulcsos Gyula 30 éves, anyagbeszerző, ért a szóból, két forint is két forint, és haza kíséri 23 éves feleségét a Kossuth utcába. Még egy hosz- szú csók, azután ő is elindul haza, szüleihez, a Bérkocsis utcába. Gyalog megy, igaz így nem ússza meg a kapupénzt, de nem bánja. El játszadozik gondolataival. Szíve és esze a Kossuth utcai lakásban marad. Juci most vetkőzik a konyhában, magára ölti hálóingjét, beoson az egyetlen szobába, ahol már öten alszanak. Apa, anya, a nővére és férje, meg a pici újszülött. Ö, Juci a hatodik. Csoda, hogy férnek! Érzi. tudja, most bújik az asz- szonv a paplan alá. és 5 is rá- Rondol. Kíséri útját, álmait, életét. E gondolat a férfit megnyugtatja. ió érzés a bizalom. Ismét, megállaoítia, mint négyéves házasságuk óta annyiszor, oda semmiképp sem mehetnek, ott már nem férnek többen. Megérkezett, észre sem vette. Felment az első emeletre, belépett az előszobába. Azután a szobában az ágy szélére ült, levetette az egyik cipőjét, és eszébe jutott az első házassága. Itt ebben a lakásban ment tönkre. Nagy törvényű ember a nevelő apja, és idegbeteg. Először az asz- szonyka menekült el, később a békíteni jött anyóst is kidobta az öreg. Végül úgy elromlott minden, hogy azt már a magasságos égiek sem tudták volna helyre hozni. Amikor újra nősült, egy idős néni eltartásért lakást ígért. Ettől elestek. Itt a szüleinél sincs bőviben, öt felnőtt lakik másfél szobában. A levegő mindig villamossággal telített. Itt nem lehet senkinek véleménye, itt viccelni sem szabad, a mosoly is bűn. Elég egy bátortalan ellentmondás, és már robban is a levegő. Nem, ide sem hozhatja az asszonyt, még egy házasságát nem engedi tönkretenni, gondolja fáradtan és nagy nehezen elalszik. Álmában az új lakásban, az ágyhoz viszi a reggelit feleségének. Vidáman ébred, jóval munkakezdés előtt. Elsiet az asz- szonyért, bevásárolnak a csarnokban. Azután mindketten bemennek dolgozni a hivatalba. Délután az asszony lakásán főznek. Megvacsoráznak, elmennek a moziba vagy a ligetbe. A moziban időnként rájuk kiabálnak, mit képzelnek, otthon vannak? Legszívesebben visszakiabálnának, hogy igen, otthon vagyunk. Most, két hétig nem jártak sehová. A fiú szülei nyaralni voltak. Az asszony pongyolába bújt, s mint igazi asszony tett-vett a lakásban. A férfi fotelba ült, s mint igazi férj, olvasott. — Gyuszikám, ne légy útá- latos — szólt az asszony, és átölelte férje nyakát. — A ligetben sokkal aranyosabb, kedvesebb voltál. — Szóval, kérjem vissza a lakásigénylésünket, maradjunk a ligetnél? Ezen mind a ketten jót nevettek. Nem tudom, hány helyen jártam akkoriban, nem tudom, hogy most e néhány kiragadott példával nem túlságosan sötét-e a kép? Hogy mégse legyen az, illetve hogy a kép teljes legyen és igaz, elmondom még akkori látogatásom happy endjét. A kerületi tanácselnök rendkívüli kedves, megértő ember, hogy kértem, azonnal fogadott. Próbáltam röviden összefoglalni a látottak alapján impresz- szióimat, elébe raktam a neveket, de ő, a tanácselnök csak mosolygott, sőt bosszankodtam is egy kissé, mert úgy éreztem, mintha kedves mosolyába valami enyhe gúny vagy fölény keveredne. Tíz perc múlva tudtam meg, hogy erre minden oka megvolt. Az ő feljegyzései között is ezek a nevek szerepeltek, sőt a vb döntése alapján az emberek sorsa eldőlt, mindahányan lakást kaptak. Különös boldogságot éreztem, feléjük sem mertem menni, féltem a hálálkodástól, vagy talán hogy észreveszik arcomon, amit érzek. Hiába magyaráztam volna, hogy a kerületi tanács már megelőzött engem, én csak idegen toliakkal ékeskednék. Különös év volt 1962. Talán 1932-ben voltam ilyen boldog, amikor N-ben a Petőfi utca 86. számú házba költöztünk. A házigazda Szorgalmatos bácsi volt, lópatkoló kovács, és én kilencéves. Értik ezt? Raktam a tüzet a műhelyben, később, amikor kiérdemeltem, fújtattam. Szorgalmatos bácsitól először nagyon féltem, fekete arca volt, egyforma hatalmas és dús szürke bajusza és szemöldöke. Bütykös kezébe belefért az egész kobakom, amikor megsimogatott. Később azt hittem róla, ő a jóisten vagy a Mikulás, mindenesetre aranyos, jóságos ember. Amikor már rendszeresen fújtattam, szombatonként kaptam tőle húsz fillért és egy simogatást. Másnap reggel anyám elküldött a templomba, ő otthon maradt főzni. A mise alatt állandóan azt a freskót néztem, amelyen a jóisten annyira hasonlított a kovácsmesterre. Annál is inkább, mert a mennyezeti freskón a jóisten is galambokkal volt megmintázva. És az öreg kovács is imádta a galambjait. Rengeteg galambja volt, rokona, gyermeke mindegyik. Etettük, itattuk őket, délután a saját szárnyukra eresztettük őket, tapsoltunk, búgtunk nekik. Örömükben hálásan visszatapsoltak szárnyaikkal. Azután egy éjszaka megkezdte a gyilkossági sorozatát Szorgalmatos bácsi hatalmas, vörös kandúrja. Rákapott a gyönge galambhúsra ez a csúnya dög. Reggel ott feküdtek az ártatlan, élettelen parányi testek megcsúfítva a dúcokban. Szorgalmatos bácsi könnyei potyogtak. A macskát halálra ítélte. Ott előttem hangosan mondta ki a megfellebbezhetetlen ítéletét. Iskolába kellett volna már indulnom, nem mentem. Különös lázban égtem, láttam a kandúrt a tűzön, és én fújtattam ... Azután egy vasdarabbal verte az öreg a fejét... De legjobban ez a kép tetszett: húzzuk az öreggel a kandúr nyakára a szekeret, azt a nagy vasalt parasztszekeret, amely időtlen idők óta itt áll az udvaron. A kovács odacsalta a gyilkost, nyakát hirtelen hatalmas markába kapta. Iszonyatos, hörgő nyávogás, Szorgalmatos bácsi fekete bütykös kezét azonnal vörösre mosta saját vére. Az öreg csak állt, arcizma se rándult, szeme a távolba nézett, amíg az állat haláltusájában körmeivel agyonmarta mind a két kezét. Félelmetes jóisten volt Szorgalmatos bácsi. A macska élettelenül, csúnyán huppant a műhely koromszínű porába. Megbabonázva, meredett szemmel, kiszáradt torokkal álltam a mester mellett. Ö odament a hatalmas favödörhöz, amelynek vizében a piros színű patkókat szokta edzeni. Belemártotta kezét, a víz is bíborszínűvé változott. Megjött jóanyám a piacról. Rám nézett, és szó nélkül adott egy pofont. Másnap írt egy papírt, adjam át a tanítómnak! „A gyereknek fájt a hasa, azért nem ment...” Délután felemeltem a jan- csikalapácsot, hogy segítsek ráverni, de nem bírtam még rendesen. Az öreg nevetett, és megsimogatott friss sebekkel borított kezéveL (S> (Folytatjuk) Ssb^titkar — két órában Több megbecsülés a törzsgárdának
