Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

1971. JANUAR 10., VASÁRNAP ?T#ipíílP 7 Az Interkozmosz-program A szocialista államok kö- tzötti közös űrkutatási program alapját 1965-ben rakták le. Az Interkozmosz program nem­zetközi egybehangolása 1967- ben kezdődött, majd a tervek megvalósításába 1968-ban a Magyar Tudományos Akadé­mia Napfizikai Obszervatóriu­ma is bekapcsolódott. A program során szovjet hordozórakétákkal olyan szov­jet gyártmányú mesterséges holdakat állítanak pályára, amelyek műszerezésének ter­vezésében és gyártásában más szocialista államok, elsősorban cseh és német szakemberek is részt vállaltak. 1969. október 12-én állították pályára az In­terkozmosz—1 mesterséges holdat. Ennek az első közös szocialista mesterséges hold­nak a célja a Nap röntgen- és ultraibolya sugárzásának a vizsgálata. 1969. december 25-én már a világűrben keringett az Inter­kozmosz—2 is, amelynek fő feladatául az ionoszféra ta­Tűzvédelem a XVIII. században Amint az esztergomi városi tanácsnak a Komárom megyei levéltárban őrzött irataiból ki­tűnik, már a XVIII. század­ban is nagy gondot fordítottak a tűzvédelemre. A t. n. ma- gistrátus végzéséből: „Kemény büntetés alatt parancsoltatott az egész városban a gyulladás Heti krónika Párbaj Megkezdődött a tanítás — Na, ez a fdlév is jól kez­dődik! ... 75 éves az IKARUS ellen és a tűznek elojtására célzó rendelések” megtartása. A rendelkezés, amely „költ Esztergomban die 30. juni 1770”-ben, előírja többek kö­zött, hogy ,,Minden háznál egész esztendő által bizonyos edényben és tágas helyen leg­alább 2 akóra való víz készen legyen. Nagyobb házaknál pe­dig több vizet tartsanak a há­zigazdák és a zsellérek.” Elő­írta a rendelkezés azt is, hogy minden háznál legalább egy, a nagyobb házaknál pedig kettő jó nagy létrát tartsanak. Minden gazdaember köteles volt üveglámpást beszerezni, mert a „padláson, vagy féhaj- ban, vagy pajtában, s alzár- mely veszedelmes helyen üveg­lámpás nélkül senki se me­részkedjen járni”. Akit pedig az istállóban, a pajtában, a szérűskertben, és „más ollyas veszedelmes helyen dohányoz­ni tapasztaltatik, minden ir­galmasság nélkül egy forintra fog bűntetteim, melyből 50 dénár az bévádlónak, 50 dé­nár pedig az N. város cassájá- ba fog adattatni. Aki pénzűül meg nem fizetheti, 25 pálcát fog szenvedni.” Létezett már ebben az idő­szakban városi tűzoltó felsze­relés is, ugyanis a rendelkezés előírja, hogy „az Fekete Sas vendégfogadóban fog még az N. város egy vasas szekeret, érj vasabroncsos víznek való lajtot, egy nagyobb, kettő ki­sebb létrát, és ugyanannyi csáklyát csináltatni.” Szigorúan megszabta a ren­delkezés a kéményseprők ten­nivalóját, sőt kötelezővé tette a kályhák, kemencék vizsgá­latát is: „Az kémények vizs­gálója október közepétől fog­va fél márciusig minden há­rom hétben, nyári üdő ben minden hat napban rendelte­tik úgy, hogy azok, akiknek hivataljában áll, az kéménye­ket szorgalmatosán vizsgálja és az első vizsgáláshoz az fa­zekast maga mellé vegye, aki is az kályhákat és kemencé­ket vizsgálja. Mindezeknek megtartása és véghezvitele ke­ményen parancsoltatik”. nulmányozását tűzték ki. 1970. augusztus 7-én állították pá­lyára az Interkozmosz—3 jel­zésű mesterséges holdat, szin­tén az ionoszféra kutatására. Végül 1970 novemberében kö­vetkezett az Interkozmosz—4 pályára állítása. A legutóbb fellőtt mesterséges hold az In­terkozmosz—1 tökéletesített műszereit hordozza és szintén napfizikai kutatásokat végez. Mind a négy szputnyikot a Szovjetunió területéről lőtték fel, szovjet rakétákkal. Az Interkozmosz-program- ban bizonyos mértékig minden európai szocialista ország részt vállal. A szovjet és csehszlo­vák kutatók elsősorban a Nap röntgensugárzását vizsgál­ják. A program keretén belül jelentős súlyt kaptak a nap­kitörésekkel kapcsolatos vizs­gálatok is. Az Interkozmosz- programba a debreceni Nap­fizikai Obszervatórium is be­kapcsolódik. A tervek szerint 1971-ben Debrecenben egy napkorona figyelő távcsövet állítanak fel. A távcsövet szovjet szakemberek tervezték és a Szovjetunióban építik. Ezzel a berendezéssel' más ob­szervatóriumokkal és a mes­terséges holdakkal párhuza­mosan végzik majd 1971-től a napfizikai méréseket és meg­figyeléseket. Az Interkozmosz-program keretén belül a hetvenes év­tizedben további nagyszabású űrkutatási programokat haj­tanak végre, egy részüket egyes nyugat-európai orszá­gok űrkutatási szerveivel kar­öltve. Jelentősnek ígérkezik például a hetvenes évtized kö­zepén a magnetoszféra vizsgá­latára irányuló kutatási prog­ram. E. I. Az ondrejovi (Csehszlová­kia) szputnyikfigyelő állo­más rádiótechnikusa az Inter­kozmosz—4 hold jeleinek vé­tele közben, illetve ugyanennek az állomásnak a holdkövető speciális radarberendezése az antennákkal, látható képün­kön. BORKŐSAV-ÜZEM Elkészült a Kunfehértói Ál­lami Gazdaság borkösav-üze- me. Az új létesítmény gépi berendezését Olaszországból vásárolták, s azt a gyártó cég szakemberei szerelték fel. A próbagyártás után, január utolsó felében helyezik teljes üzembe a gépeket. Kétezeröt­száz vagon törköly, illetve borseprő feldolgozására alkal­mas üzemben évente 4400 mázsa borkősavat gyártanak. A melléktermék 13 000 hekto­liter pálinka, valamint 50 000 mázsa takarmányliszt lesz. Kéregető fácánok Nemcsak a hőmérő higany­szála mutatja a napok óta zord, ködös hideget, hanem a mezei vadak viselkedése is, amelyek a lakott helyek, ta­nyák közelébe húzódnak. A nagy határú — erdőben sze­gény — hajdúsági községek­ben nincs állandó szálláshe­lyük a vadaknak, ezért első­sorban a fácánok — az állat­tenyésztési központok, majo­rok körül keresnek menedéket, élelmet. A Hortobágy környé­kén a fácánok a kövesút mel­lett szinte „kéregetnek” s az autó közeledtére sem riad­nak fel. Amphora cs Optimist Hamburgban Két sporthajóval és két jég­szánnal szerepel a Magyar Hajó- és Darugyár balatonfü­redi gyáregysége a január 20- án Hamburgban megnyíló nemzetközi sporthajó-kiállítá- son. A balatoni gyár sport­haj óüzemének „Amphora” és „Optimist” típusú vitorlásai és a magyar tenger jégmező­jén kitűnően vizsgázott DN típusú jégszánok reprezen­tálják a magyar sporthajó­gyártást. A hajókat és a szá­nokat szombaton indították útnak az NSZK-ba. Fakutyák A jégpáncél megerősödésé­vel előkerültek a fakutyák a Balatonon. A téli Balatonnak ez a régi szórakozási eszköze ismét kezd terjedni. Csaknem valamennyi üdülőben felújí­tották a régi alkalmatosságo­kat és újabb fakutyákat ké­szíttettek a környékbeli aszta­losokkal. ZALAKOMAROM „Gazdaságos" szarvasmarhák Zalakomárom, a megye egyik legnagyobb termelőszö­vetkezetében kidolgozták a szarvasmarhaállomány növe­lésének gazdaságos módját, amit már az idei tavaszon megvalósítanak. A terv a ter­melőszövetkezeti tagság és a közös gazdaság együttműkö­désén alapszik. Tavasztól 150- nel növelik a közös állományt, s Vecsembükk Ű tlevól v izsgálat (Zsoldos Sándor rajzai) A Bódvaszilas feletti Alsóhegyen két évvel ezelőtt kezdték meg a Vecsembükk zsombolyvizsgá­latát és további feltárását. A budapesti és borsodi hegymá­szók, illetve bar­langkutatók a függőleges, akna­szerű szűk szikla­folyosóban igen nehéz körülmé­nyek között két­száznyolcvan mé­ter mélységig ereszkedtek le. Munkájukat se­gítették a VITKU jósvafői karsztvíz­kutató állomásá­nak dolgozói is, akik tudományos kísérletekkel ki­mutatták, hogy a zsomboly alatt vízelvezető hasa- dék, minden való­színűség szerint vízszintes bar­langrendszer hú­zódik. Ilyen mélység­ben hazánkban még nem ismer­nek barlangot, ezért elhatározták a föld alatti szik­laüreg felkutatá­sát. Az előkészülete­ket már az elmúlt év őszén meg­kezdték. A zsom­boly sziklafalába vaslétrákat épí­tettek, betonállá­sokat készítettek a motoros csör- lőknek, s mintegy kilencven méter mélységig beve­zették a villany- világítást. Ilyen előzmé­nyek után a kü­lönböző budapesti és borsodi egye­sületek hegymá­szói — Kessler Hubert neves geo­lógus szakmai irá­nyításával — ta­vasszal kezdik meg a vízszintes cseppkőbarlang feltárását. az állatokat késő őszig a legelőn tartanák, ott is fe­jik. Ősszel azután a tsz-tagok ház­táji portáján levő istállókba kerülnek. A háztáji portákra kihe’-ezett állatok gondozá­sáért ugyanolyan díjazás jár, mint a tsz tehenészetében vég­zett munkáért. A háztáji istállókat is fel­szerelik fejőgépekkel, így mindössze 5—6000 forint beruházásra van szükség, job­ban hasznosítják a rét- és le­gelőterületeket, télre is bizto­sítják a tagság foglalkoztatá­sát, s nem utolsósorban több tejet, húst adnak közfogyasz­tásra. A VISELKEDÉS ÉLETTANA A bioáramok valódi szere­pére vonatkozó feltételezések az agy bioáramának felfede­zése óta nagyot változott. A kezdeti kutatások alapján megállapították, hogy az agy elektromos aktivitása alvás idején, ébren vagy az agy megbetegedése esetén, külön­böző. A tudósok azt a követ­keztetést vonták le, hogy a bioáramok képezik azt a jelet, kódot, amellyel az idegsejtek rögzí­tik a külvilág eseményeit. Ezt az elméletet hamarosan egy másik, jóval pesszimistább hi­potézis váltotta fel, amely sze­rint a bioáramok egyszerűen semmit sem jelentő zajjelek. Szovjet tudósok kísérletei azonban igazolták az agy elektromos aktivitása és a viselkedés közötti szoros kap­csolatot. A kísérleteket nyulakon vé­gezték, elektródákat helyezve el agyuk különböző részeiben. A kísérleti nyulak továbbra is nyugodt, normális életmódot folytattak, míg a kutatóknak lehetőségük nyílt az állatok agyi elektromos aktivitásának zavartalan vizsgálatára — az állatok mozgása, ismeretlen tereppel való ismerkedése és táplálék keresése közben is. Három elektromos aktivitási típust határoztak meg ily mó­don, amelyek szigorúan há­rom különböző típusú viselke­désnek feleltek meg. Nyugal­mi állapotban az állatok agyá­nak elektromos aktivitása például 4—5 rezgés volt másodpercenként. Ké­sőbb azonban egyszerű fejfor­dulatok hatására a rezgésszám 6—8-ra, míg táplálék keresés közben ez a szám 8—11-re nőtt. Ezután a kísérleti nyúlnak egy fenamin nevű serkentő­szert adtak be, mire azok ak­tív mozgásba kezdtek és a rezgések száma 3—10-re nőtt. A depressziót kiváltó amino- zin beadása után viszont ez a szám másodpercenként 4—5 rezgésre csökkent. így tehát nem maradt kétség afelől, hogy szoros kapcsolat áll fenn az agy elektromos aktivitásá­nak jellege és a viselkedés kö­zött. Akkor viszont jogos a kérdés: milyen hatást gyako­rol a viselkedésre az agyveiő központi része, valamint az azt az agy előrésze felől ha­tároló limbikus rendszer, amely a tudósok szerint a vi­selkedés „érzelmi kísérletéért” felelős ? A fenti kérdésre választ ke­resve elektródállat helyeztek el az agy megfelelő részeiben, majd a kísérleti nyulakat új ketrecben helyezték el. Az is­meretlen környezetben azok éberen, veszélyt szimatolva körbeszagolták a ketrecet, mi­alatt a limbikus rendszer elekt­romos aktivitása megnőtt. Kis idő után az állatok megismer­kedve új környezetükkel, hoz­zászoktak az új körülmények­hez — az aktivitás csökkent. Alvás közben a rezgések üte­me lassult. Ezután kiszélesítették a kí­sérleti programot: egy feltéte­les jel segítségével feltételes reflexeket alakítottak ki az állatoknál. Ekkor — „tanulás” közben bizonyult az agy elekt­romos aktivitása a legmaga­sabbnak — jóval meghaladta még az állatok védekezése közben mért értékét is. A ku­tatók feltételezése szerint ez az aktivitási szint a központi idegrendszerbe jutó különféle jelek széles kölcsönhatásának elengedhetetlen feltétele. Ily módon tehát neurofiziológiai igazolást nyert a különféle vi­selkedési típusok realizálásá­hoz szükséges optimális funk­cionális állapot. Korábban azt tartották, hogy az agy elektromos akti­vitása a limbikus rendszer egyik részéből, az emlékezés funkcióját ellátó területről to­vaterjedő erős elektromos tér következménye. A moszkvai biológusok eredményei bizo­nyítják, hogy léteznek olyan rendszerek az agyban, ame­lyek dinamikus egyensúlya határozza meg a viselkedést. Az agy elektromos aktivitá­sának vizsgálata értékes segít­séget nyújthat különféle em­beri idegbetegségek diagnosz- tálásánál is. BAJA Névadási szokások „Névadási szokások Baján” címmel, tanulmány jelent meg a bajai Türr István Múzeum kiadásában. Elemzi az állami anyakönyvvezetés 1896-os, el­ső teljes évének névadási szo­kásait, s tükrözi az eltelt 70 esztendő névdivatváltozása- it. A modern életkörülmények jórészt elsöpörték a régi me­rev szokásokat, névadási in­dítékokat, s ezek helyébe újak léptek. Hetven év alatt a leg­gyakoribb férfi és női nevek hatvan, illetve nyolcvan szá­zaléka kicserélődött. A szá­mos régi magyar keresztnév­vel együtt feledésbe mentek azok a nevek is, amelyeket ál­talában a nemzetiségi csalá­dok használtak, mint Boszilka, Danicza, Darinka, Nina, Rozi­na, Dusán, jóllehet a nemzeti­ségek Baján is megtartották, s gyakorolják ősi szokásaikat, anyanyelvűket. // Góliát" — profilból A teherszállító járművek fejlesztése terén alkalmazkod­ni kell a sokoldalú igények­hez, így alakul ki egy-egy or­szág jellegzetes járműparkja, beleértve a fürge kis teher- taxikat és az olyan óriásokat, mint amilyen a képen is lát­ható (a kerekek között „meg­búvó” Volga gépkocsi jól ér­zékelteti az arányokat). E tízkerekü szovjet „góliát” tervezői érdekes megoldást alkalmaztak az erőforrás ki­alakításánál. Egy nagytelje­sítményű Diesel-motort, egy generátort és egy elektromo­tort építettek be a járműbe. A villanymotor vagy a Diesel­motorral meghajtott generátor áramával üzemelhet, vagy pe­dig a városi trolibuszok felső vezetékéhez csatlakozva (az elől elhelyezett áramszedők segítségével) juthat elektro­mos energiához. A villanymo­toros hajtásnak az az előnye, hogy nagy indítónyomaték kifejtését teszi lehetővé, egyenletesen, megbízhatóan üzemel. A járműóriást érc-, szén- és építőanyag-szállításra hasz­nálják. Hatalmas rakodó­szekrénye — puttonya — a vezetőfülkéből irányított hid­raulikus karokkal billenthető, így mindössze egy ember, maga a gépkocsivezető, el­láthat minden feladatot a ra­kodásnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom