Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-31 / 26. szám

8

"“'ZfCírlap

1971. JANUAR 31» VASÁRNAP

Csend xett, véglegesnek ható, történelem előtti csend, a mester tekintete suhogó szárnycsapásokkal szállt, nem állta útját sem a könyvesszekrény, sem a fal, sem a város, sem a budai hegyek. Rozálka tekintete megtapadt a mester tekintetén s ahogy követte szálltában, / olyanformán nyúlt, akár a léggömb madzagja: ez volt immár az egyetlen szál, mely a mestert szerencsétlen bolygónkhoz kapcsolta.

Halk huppanással a mester visszatért a földre.

— És igaz — kíváncsiskodott Rozálka —, hogy a nővéreivel az eperfa alatt tanult meg japánul?

— Nem — rázta meg a fejét a mester —, az eperfa alatt perzsául tanultunk. Akkor hát a viszontlátásra.

Azzal felállott, Rozálka követte példáját, elcsukló hangon rebegte:

— Nem tetszik elfogadni a meghívást?

A szoba megtelt csendes, gyanakvó és kissé szemrehányó mozdulattal, melyet a mester szeme választott ki, Rozálka hideget érzett a bokájánál, önkéntelenül felhúzta a lábát.

— Gyermekem, ha csak felületesen ismerné műveimet, gondolataimat, tudhatná, hogy úgy élek, mint egy remete, aki mindentől visszavonultan áll a vártán, behunyt szemmel, de éberen, tudhatná, hogy irtózom minden nyilvános szerepléstől, az én exhibicionizmusom befele fordult, s átalakult önfeláldozássá, a legdíszesebb ki rakatban sem hozna szégyent a magyar iparra, akarom mondani, szellemiségre. - Most láttam hozzá, hogy megírjam azt az új hat-hétszáz oldalas regényt, amely megfogant bennem, a református anyai ág s a katolikus apai ág együttes belső sugallatára, s melyhez immár a maga kedves személye is hozzájárult. Nem térhetek ki előle, csupa írásjel a lelkem.

Megszállottan rogyott le írógép« előtt a székre, ujjai rácsaptak a billentyűkre. Rozálka a harmadik utcában járt, de még hallotta az írógép kopogását, keble büszkén emelkedett fel és alá a nagy élménytől, hogy íme, emberi közeibe került az alkotás titokzatos folyamatával...

KETTEN

(Foto: Gábor)

kép>es dolgozni. Ugyanazt ismételgetik évről évre. Az ördög sem tudja, hogy mivel foglalkoznak önök. Egy biztos, a földrajzzal nem. Azt nem ismerik. De most jöjjenek valamennyien ide közel hozzám!

A jelenlévők kíváncsian állták körül a mull elyfőnököt.

— Mit látnak önök az asztalomon?? — kérdezte a műhelyfőnök.

— A Szovjetunió térképét — volt kórusban a felelet.

— Nagyszerű — hagyta jóvá a műhelyfőnök. — Hány óra van most nálunk?

Valamennyien az órájukra néztek.

— Jól járnak az óráik — erősítette meg a műhelyfőnök. — Újévig még van pontosan három óra. Ez alatt a három óra alatt a tervet semmiképpen sem tudjuk teljesíteni. De számítsák csak ki, hogy hány óra van még az újévig hazánk nyugati övezetében?

A felcsillanó szemek arról tanúskodtak, hogy valamennyien felfogták a korszakalkotó gondolat jelentőségét.

— Hát így állunk. Időt így nyertünk. A gyűlést befejeztem — mondta a műhelyíő- nök. — A repülőgépek felszállásra készen állnak. Itt vannak a jegyek. A felszerelést és az elvégzendő munkához a szükséges kellékeket a munkatársaik már berakták a repülőgépekbe.

Egy fél óra múlva néhány ezüstösen csillogó gépmadár versenyt futva a föld forgásával, az idővel, már száguldott is hazánk nyugati határai felé. A műhely baráti kollektívája Zsitomirba repült, hogy mire ott beköszönt az új év, teljesítse tervét...

Késő éjjel a gyár igazgatójának a lakásán megszólalt a telefon. A műhelyfőnök jelentést tett:

— A tervet teljesítettük. Űjévig még van három perc.

— Derék kollektíva — mondta örömmel a hangjában az igazgató. — Gratulálok munkasikerükhöz.

— Semmiség az egész — duruzsolta a műhelyfőnök. — Még túl is tudtuk volna teljesíteni, ha egy kicsit még tovább repülünk.

A. L. Sargorodszkie

DERÉK KOLLEKTÍVA

• Éz az eset a Szovjetunió egy Csendes-óceán : partján fekvő városában történt.

i Néhány órával az új év beköszöntése előtt i a műhelyfőnök irodájába rendkívüli ülést hív- ;tak össze.

; — Barátaim — mondta a műhelyfőnök —,

;a kerület minden üzeme teljesítette évi ter- ; vét, mi meg itt állunk megfürödve. Fuccs |a terv teljesítésének. Mit tudnak mégis aján- i lani?

; Valamennyien lógó orral ültek a néma : csendben.

; — Mit tudunk ajánlani? — állt fel Szemjo• nov mester. — Ideje, hogy véget vessünk en• nek az egész komédiának.

: — Minek? — kérdezték csodálkozó szemjmel a jelenlevők —, a terv teljesítésének? j — Nem — vágott vissza ingerülten Szem- : jonov. — Az új évnek. Még el se múlt be• csülettel az ó, és már itt is van az új. És jráadásul a terv minden évben ugrik.

• — Igaz beszéd! — kiabálták a jelenlévők. ;— Rég meg kellett volna már szüntetni ezt íaz egész ceremóniát. Az új évből kétévenként ! is elég lenne egy.

! — Ez szent igaz — hagyta jóvá a műhelyfő:nök. — Én a vendégeket sem fogadom szíve• sen, nem hogy az új évet.

• — Nemcsak, hogy a tervet nem teljesítjük,

• de így egyetlen mutató sem ér semmit — ! mondta Petruhova elvtársnő, a technológus, i — Azt ajánlom — húzta ki magát a szak- ! szervezeti bizalmi —, hogy számítsuk az új i évet január harmadikától.

! — Nem hagyják jóvá — vetette ellen ko• molyán Szemjonov.

• — A hatos műhely talán becsületesen iel- Sjesítette a tervét — jegyezte meg valaki.

! — A hatos műhely becsülettel helytáll —

! állítja a technológusnő. — Ott az elvtársak ! szilárd elvi alapokon állnak.

! — No, tudják mit — szólt közbe a műhely>főnök —, ebből elég! Még a fantáziájuk sem

RUDNAI GÁBOR:

Játszótér, vihar előtt

Üres a tér, még leng a hinti

mintha időtlen órainga

szelne szelet

s a tér felelt

lebegő

levegő

levelet

sodor

s a por,

mintha a bánat

nyúlna utánad,

fröccsen feléd,

amíg az ég

megreped,

s minden sötét,

mintha.

tinta

folyna szét.

ss/rsssssssssssmrjrssssMmmn

BESZE IMRE:

Hej, diófa, diófa!...

Hej, diófa, diófa! sokat nőttél azóta: ágad alatt kedvésem öleltem szerelmesen.

Hej, diófa, diófa! ágad megnőtt azóta, hogy alatta kedvesem csókoltam szerelmesen.

' Hej, diófa, diófa! Kiszáradtál azóta, ágad alatt gyászruhát hordott szívem, bánatát

neked sírta el s ágad letörte a búbánat...

' Hej, diófa, diófa!

Hej, diófa, diófa...

Xrssssssssssssssssssssssssssssssst

EGYPÉTER IVÁN:

Barna manó dal

Minden kincs eltemetetlen versenyt cseng barna szemedben,

Ahány dal elhangzott hajdan, mind ott szól barna hajadban...

... Barna a lelked

legbelül,

kis barna manó

hegedül,

csak én hallgatom egyedül.

varodva bele a levegőbe. Ro- zálka szeretett volna legalább egyet szipantani belőle, hogy az emléket a tüdejében hazavigye ...

— Ezek szerint, drágám — szólalt meg a mester, s két lábát eltűnődve vetette keresztbe — arról volna szó, hogy szívesen látnák, ha személyesen részt vennék a kultúr- ház megnyitó ünnepségén, mely olybá vehető, mint a kultúra zászlajának kitűzése hazánk egyik fehér foltján. Egész életem egyetlen harc a fehér foltok elleii. Mélyen megindít, hogy hozzám fordultak. Jól értettem?

Rozálka hevesen bólintott. Közben szemével kutatta az imponáló könyvszekrényen a mester műveit, melyeket végül is Tolsztoj és Balzac művei között fedezett föl:

— Ott vannak a művei!

Az író gyanakvó pillantással követte a lány tekintetét, vajon nem történt-e valami szentségtörő tévedés, nem Szabó Dezső vagy a Passuth László műveit néz- te-é övéinek.

— Mondja, drágám, mit olvasott tőlem?

Rozálka sorolni kezdte a műveket, míg a mester nem intett, hogy hagyja abba.

— A kérdés értelmetlen volt — állapította meg önkritikusan —, azt kellett volna kérdeznem, hogy melyik művemet kedveli leginkább ? Melyik áll legközelebb a szívéhez?

— Mindig az, amelyik éppen a kezemben van. A Mester művei olyan... — Karja tehetetlen körözésével kereste a megfelelő kifejezést.

— Enciklopédikus — segített a zavart vendégen az előzékeny házigazda.

— Igen, átfogja a szellem egész látóhatárát. Nekem az imponál borzasztóan, hogy a Mester mindenhez ért.

— Nem az én érdemem — vonta meg vállát amaz szerényen —, a feleségem csinált belőlem hadvezért... őőőő... akarom mondani, ő vett rá, hogy a hadtörténetet tanulmányozzam, az is az ő ötlete volt, hogy vasalás közben az anyag összetételével foglalkozzam...

— A Mester vasal?

— Hogyne! Főleg nadrágot. Néha a magamét, néha a másét. Kezdő koromban az apósom nadrágjait vasaltam, s

: eközben vasakarattal beha- i toltam a quantum-elméletbe. i : A kémiai tudásomat is a fe- $ | leségemnek köszönhetem, ő !

• magyarázta meg, hogyan kell ! •szappant főzni; ez még az;

• életszínvonal előtti időkben $

• volt. Természetesen ez adta $

• a kiindulópontot, ahonnan $

• aztán játszi könnyedséggel;

> jutottam el a kolloidkémiá- 5

• nak nem is a tájaira, hanem ;

• legmélyére. Mindennel így;

> voltam, elég volt egy piciny- *

• ke rés a tudatlanság falán,; t rátapasztottam a szemem s ;

• nemsokára a tudomány egész!

• rejtett világa kitárult előttem.! ! Nem készültem írónak, a vé- | ! letlennek köszönhetem, hogy • ! egyáltalán írni kezdtem. Egy •

• este történt, lefekvés előtt, a ! ! pádon üldögéltem a ház előtt, ! ! amikor a feleségem megkér- ! ! dezte, hogy tulajdonképpen : ! miért nem írok? Csakugyan?! ! — kérdeztem vissza —, j |miért nem írok? Alig hang-| ! zott el a kérdés, már írtam, | | s azóta egyfolytában írok, | ä képletesen szólva egymásod-! | percre sem hull ki a toll a | ! kezemből. Vagy ha kihull, a ä I feleségem azonnal a mar- ! ! komba nyomja. Néha fárasz- 5 ! tó, hogy a feleségemnek ré- ; |sze van az életem minden; | mozzanatában, de ezt a súlyt; ! épp úgy nem érzem, mint | !ahogy nem érzékelem a rám! 5 nehezedő légnyomást.

! Rozálkából kifakadt a női ! {kíváncsiság:

; — Hol van a felesége?

$ A mester tétova mozdulat- i $ tál mutatott a könyvszekrény j $ megfelelő polcára, s álmata- ! 5gon suttogta:

! — A műveimben.

^ Rozálka, természetesen éelőzetes bejelentés után, szorongó kebellel, repeső szívével csengetett be a Mesterhez, é akit a legnagyobb élő próza- é íróként tartottak számon. Ro- é zálka feladata az volt, hogy ^a Mestert megnyerje a med- é gyesgyarmati kultúrház ün- é nepélyes felavatásán való érészvételre. Művein kívül a é szobráról ismerte, egyik leg- é nevesebb művészünk alkotá- é sáról, aki nem tömör vas- é ból öntötte ki a dicsőséges é fejet, hanem maga formálta é egy vaslemezből, olyanfor- ^ mán, hogy a vonások félre- ^ ismerhetetlenek voltak, a ^ boltozatos koponya úgyszintén, csakhogy belül üresen. ^ Ez sok léha megjegyzésre {adott alkalmat, holott az iga- é zi magyarázat abban rejlett, é hogy amiként olykor nincs é papír némely könyvek ki- ^ adására, ugyanúgy néha nincs |vas némely fejek kiöntésére, é Impozáns fej volt valóban, é valamelyest kopottas, mint é a cirkuszi oroszlánok moly- 5 ette feje, de hatalmas és le- ^ nyűgöző. A pusztulás jelei ^nemhogy csökkentették vol- |na, inkább még hangsúlyoz- ^ ták a vonásokból áradó erőt. ^ A lépcsőházból, ahonnan Ir- ^ muska megpillantotta, az elő- 5 szobai ablak szűk keretébe § foglaltan, a mester feje va- ^ lószínűtlenül nagynak hatott, é A fej eltűnt, az ablak szá- éraz kattanással bezárult s é csaknem egyidejűleg kitárult éaz ajtó.

é — Parancsoljon — mondta é a mester s a szoba ajtaja felé é mutatott.

$ Rozálka görcsösen a csípő- $ csontjához szorította retikül- ^ jét. Lassan szeretett volna é menni, hogy élvezze, miként étárul ki előtte a nagy író szo- ébája, de nem bírta legyűrni é idegességét.

é — Üljön le, drágám, üljön éle — biztatta amaz barát- é ságosan. Közelnézetben vala- é melyest megtöppedt, nagy é fejét cingár testre illesz- é tették s ez az aránytalanság éazt a látszatot keltette, mint- §ha a test a valóságosnál is | kisebb, a fej pedig valódi ^kiterjedésénél sokkalta na- { gyobb lenne.

é ^ levegőt megkeserítette a ésok elhamvadt szivar. Most ^ is füstölgőit egy, kékesen csaREAN BIKCSENTAJEV:

A pedagógia buktatói

Akkor kezdődött az egész, mikor a fiam iskolába kezdett járni. Ahogy hazajött, kijelentette:

— Apui Azt mondta a tanító néni, hegy a holmijainkat rendesen össze kell rakni, nemcsak úgy szétdobálni.

Feltűnés nélkül kivittem a cipőmet az előszobába, a helyére tettem a kalapomat, és bealcasztottam a szekrénybe az öltönyömet.

Másnap a gyerek megint nyilatkozott:

— Tudod, apu, hogy a dohányzás ártalmas. A dohányosok hamarabb halnak meg, mint akik nem cigarettáznak.

— Az iskolában hallottad?

— Igen — felelte a fiam.

Azóta nem dohányzom otthon.

Szombaton vendégeink voltak, ám a fiam nem zavartatta magát:

— Apu, hát nem tudod, hogy inni is veszélyes? A bűntettek ötven százalékát ittas álapotban követik el.

A vendégek sietősen eltávoztak, én meg azon kaptam magam, hogy félni kezdek első osztályos csemetémtől.

Hétfő reggel véletlenül meghallottam, ahogy a nejem kioktatta a gyereket:

— Ma ne felejtsd el megemlíteni a házi munkát. A férfinak mindenben segítenie kell otthon.

— Remélem, rám ez nem vonatkozik? — mondta a fiam.

— De bizony rád is — válaszolta határozottan az anyja.

... Több megjegyzést ezután már nem hallottam a fiamtól.

(Fordította: Zahem^zky László)

SSSSS/SSSSS/SSSSS/SfSSSSSSSSfSfSSSS/Sf/SSSfSM/S/S/SSSSS/SSf/fSSSSfSSSSfSSft

KISS KÁROLY: "

Földutakon, holt legelők mentén...

Földutakon, holt legelők mentén, ködtengerben gázoltunk előre, meg-megálltunk minden kis bereknél egy kortyintás szívmelegítőre.

Foszladozni kezdett a köd habja, idegesen károgtak a varjak, s földek, egek egymást betakarva hallgatták a megfagyott nyugalmat.

Aztán újra. Szállni kezdtünk újra.

Négyen ültünk a gépkocsi mélyén, s mintha nem is a gépkocsi futna y az elfáradt pusztaság szegélyén, de a tanyák, falvak, szénaboglyák összevissza, szép csapata szállna!

S már odafönn megnyílt a magosság mondhatatlan aszimetriája.

rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSff

NÁDASDI ÉVA:

Útközben

tm erdőnyi a fák magányossága,

Fáradtan a férfiak ledőlnek,

Várják, aki nem jöhet.

A fák kérgét kaparásszák, aztán köpnek egyet, gondolatban otthon járnak.

A fák kérge őrzi a szerelmeseket.

| KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL:

{Látogatás a Fáesternél