Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-05 / 3. szám

1971. JANUÁR 5., KEDD rt*t UtCYK I kSCíHup TIT — népfront ülés A téli tömegpolitikai okta­tás helyzetéről, az eddig le­szűrt tapasztalatokról, a TIT és a népfront közösen elvégez­hető feladatairól, valamint a népfront által szervezett és jelentős eredményeket hozó kongresszusi verseny tapaszta­latairól tárgyaltak tegnap' a Hazafias Népfront járási, vá­rosi titkárai és a TIT megyei iroda munkatársai a Pest me­gyei TIT székházában megtar­tott együttes ülésen. A napirendi pontok előadói S. Hegedűs László, a népfront Pest megyei bizottságának tit­kára és Földes István, a TIT megyei irodájának titkára vol­tak. — Negyvenkét kilométe­res elektromos távvezeték készült el Sopronkövesd és Szombathely között. Az új vezeték rendeltetése, hogy váratlan üzemzavar esetén is biztosítsa a lakosság és az ipar áramellátását. KONGRESSZUSI ÚTMUTATÁS Kockázat a pódiumon „Nagyobb bátorságot kell tanúsítani abban, hogy a tehet­segükkel, eszmei és erkölcsi szilárdságukkal, jó emberi tulaj­donságaikkal kiemelkedő fiatalokat vezető tisztségek ellátásá­val is megbízzák.” (A X. pártkongresszus határozataiból.) Beszélgetés Pádár Sándor­ral, a váci hajógyár műszaki osztályvezetőjével, a KISZ vá­rosi végrehajtó bizottságának tagjával — aki decemberben felmérést készített Vác fiatal műszaki értelmiségének hely­zetéről: — Mi a véleménye a kong­resszusi határozat előbb idézett mondatáról? — Amikor a felmérésen dol­goztam, találkoztam egy eléggé számottevő fiatal értelmiségi „csoporttal”, akik panaszkod­tak, hogy nem kapnak megfe­lelő feladatokat munkahelyü­kön, keveslik keresetüket, és többen úgy érzik, hogy feles­legesen tanultak. A megnyi­latkozások egyéni igazságát nehéz ellenőrizni, de hogy ál­Taknyáról látott nagyvilág — Az ötszáz holdas gazda­ságban mindössze hét ember dolgozott, köztük a két tehe­nész százötven tehenet gondo­zott, fejt, nálunk az utóbbit hét ember végezné. Korszerű istállójuk rövid állásos, ahol az állat fejét befogják, tehát ke­veset mozog, aknába trágyázik. A tejet vezeték szállítja, ha elromlik a berendezés, fél órán belül kint van a szer­viz ... Gyomot egy szálat sem láttam a gazdaságban, jól hat a vegyszer, mivel egyenletes a kiima, de különben is hazájuk vezet a világranglistán mű­trágya-, növényvédőszer-fel- használásban... öt traktorral szánt egy ember, URH-irányí- tással, száz, száztíz lóerős trak­torokkal ... — Kis Miklós, a szigetcsépi Lenin Termelőszö­vetkezet főállattenyésztője dá­niai utazásáról, tapasztalatai­ról mesél. Szövetkezete küldte ki az agrárszakemberek járási klubjának közreműködésével. Három éve került a szövet­kezetbe. Tanyán él, motorke­rékpárral járja a határt. Élete, munkája, de szórakozása, hob­byja is a mezőgazdaság. A baromfiüzemben, elég kezdetleges, bár nagyüze­mi körülmények között, éppen három éve, hogy komoly járá­si, megyei rekordokat érnek el az asszonyok. Az ottani No­vember 7 szocialista brigád gondozásában a vágóbaromfi 2,71-kiló táppal nyolc hét alatt 1,42 kilóra nő. Előbb egy bethlehemies, öreg, pókhálós istállón, majd két modern, száznyolc-száz- nyolc férőhelyes szarvasmar­ha-istállón megyünk át. Kor­szerű, kocsis trágyakihúzó, ta­karmánykiosztó rendszer —de ez csak ötször ekkora üzemben volna kifizetődő, önitatás, gé­pi fej és. Azért átlagban há­romezer-egyszáz liter tejet ad egy tehenük évente. A tervekről: — Szigetszentmártonban majd háromszáz férőhelyes is­tállót létesítünk fekete-fehér öltözővel, központi takarmá- nyozóval — szalaggal, géppel napi százhúsz mázsa silót ké­szít el —, keverőüzemmel, ahol a tápot keverik. Mesél az ideálisról. Tízezres sertéstelepről, ott kezdődik a gazdaságos hizlalás. Van olyan nagyüzem, ahol nyolcezer ser­tést két ember gondoz. Ahol vízsugárral megy a takarítás... De ez a borjúnevelő, ez már mintha elérné az ideális szín tét. Itt valóban vízsugárral ta' karítanak... A sovány tejport laktin tejzsírpótlóval dúsítják — gépi berendezés keveri - ezzel táplálják az állatokat... Külön helyiségben folyik az etetés... Ó állította be annak 'idején az új borjúnevelőt, sa beállításnál egy elhullás sem akadt... Borjúszaporulatuk Különben magasabb az orszá­gos átlagnál. S a tejüzem is. Csupa csempe, ultramodern forralóüstök, pasztörizáló-, hű­tőberendezés. Az itt készülő vaj, túró, tejföl legjobb propa­gandája az lenne, ha a vásárló látná, milyen körülmények kö­zött csinálják. Kiss Miklós tulajdonképpen öntözési szakemberré akarta képezni magát a gyakorlat ál­tal is, az egyetem után, azért választotta első munkahelyé­nek a Duna menti termelőszö- yetkezetet. Az élet másképpen rendelte- éppen megüresedett a főállattenyésztői beosztás. Ma már munkaterületéről min­den ideköti, hiszen valameny- nyi ágazatukban történt válto­zás, fejlődés az eltelt idő alatt. Ha jobb lakással, nagyobb jö­vedelemmel más gazdaságba csábítanák? Képtelen volna munkáját félbehagyni, elhagy­ni. S hogy befejezést mikor nyer? Ismét dániai, NDK-beli, csehszlovákiai tapasztalatairól beszél. A célt számos külföldi útján, olvasmányokban, tanul­mányokban fogalmazhatta meg magának. A cél, talán nem is az a legjobb meghatározás, hogy a világszínvonal. Az is. De a saját legjobb lehetősé-1, geik, képességeik megismeré­se, kiaknázása, a saját legjobb forma megalkotása révén. P. A. PÉCS ODON HAZAK Hasznos szenvedélynek hó­dol Pécsett Németh János, a Mecseki Ércbányászati Válla­lat osztályvezetője. Az elmúlt tíz év alatt mint­egy száz tekercs filmet készí­tett a rekonstrukció miatt pusztulásra ítélt ódon házak­ról, majd a helyükre emelt modern épületekről. A három­ezernél több kép őrzi már a mecsekaljai város múltját, a városépítés eddigi történeté­nek legmozgalmasabb szaka­szát, eseményeit. Németh Jánost jóelőíe érte­sítik a városr#idezők, terve­zők, mikor hol szanálnak. Így szinte hiánytalan a pusztuló- megújuló negyedekről készí­tett várostörténeti képsor. A felvételekkel egyidejűleg fel­jegyzéseket is készít a hely­színen, utcanevekről, házszá­mokról stb. Németh János tervezi, hogy feldolgozás, rendszerezés után kiállítást állít össze „beszédes” képekből. tálában és tendenciájában igaz, az biztos. — Tehát a határozat e ten­dencia el)en veszi fel a har­cot, de miért válhatott ez „irányzattá”? — Nem azért, mintha vala­milyen „fal” épült volna a fia­talok elé, ilyen nincs, nem kell ledönteni. Viszont a KISZ nem ismerte fel időben, hogy a fiatal értelmiségieket szakmai­lag is támogassa, így magukra maradtak, „védelem” nélkül. — Mi derült ki a felmérés­ből: szakmaUag felkészültek, tehetségesek ezek a fiatal mű­szakiak? — Megkérdeztük a város minden jelentősebb üzemének vezetőit, mindnyájuk vélemé­nye a lehető legjobb volt fia­tal értelmiségi gárdájukról. Ez nagy tanulság számunkra. — Es eszmeileg? — így már nem egységes a kép. — Erkölcsileg, emberileg? — Sokan közömbösek társa­dalmi-politikai értelemben, s ez ront emberi magatartása kon. Bár még így is aktívab bak, mint az ifjúság többi ré­tege. — Miért készült a felmérés? — Hogy a KISZ megismer­je azt a rétegét, amelyet a legfontosabbnak tart, ugyanis a KISZ-munka színvonalának emeléséért ez a réteg, képzett­ségénél fogva, sokat tehet, az ifjúság hivatott vezetője lehet. A felmérés megállapítja, hogy Vácott a fiatal techniku­sok, mérnökök, közgazdászok 44 százaléka érzi csak, hogy képzettségének megfelelő fel­adatokat kap. 33 százalékuk részben elégedett, 13 százaié kuk azonban szakértelmét egy­általán nem hasznosíthatja. Több mint negyedrészük szak­mái előrehaladását nem látja biztosítottnak jelenlegi mun­kahelyén. 70 százalékuk elégedetlen jövedelmével. A szakmai és anyagi elége­detlenség miatt 27 százalék foglalkozik azzal a gondolat­tal, hogy munlzahelyet változ­tat. „E tények kedvezőtlenül be­folyásolják ipari üzemeink gazdasági és politikai tevé­kenységét” — állapítja meg a felmérés. Pedig: „A szakmai képesítésnek megfelelő felada­tokat minden üzemben meg lehet találni. Óriási tartalékok vannak... ezek kihasználásá­ért elsősorban a gazdasági ve­zetők a felelősek”. Taláp az első és a legfonto­sabb feladat lenne, hogy a Fiatal Műszakiak és Közgaz­dászok Tanácsát lényeges és hasznos feladatokkal lássák el. Különösen azok után, hogy a vállalatok vezetőinek a követ­kező a véleménye a fiatal mű­szakiakról: „Szakmai képzett­ségük jó, munkához való vi­szonyuk jó” (DCM). ,;Műszaki fejlesztésben, újításokban a fiatalok élenjárók” (hajógyár). „Munkatársaikhoz való viszo­nyukat tisztelet és tanulni vá­gyás jellemzi” (kötöttárugyár). „A fiatal műszakiak elméleti­leg képzettebbek a régieknél” (fonógyár). Az Egyesült Izzó váci gyár­egységében nemcsak elégedet­tek a fiatalokkal, hanem fel­adatokat is bíznak rájuk, elő­menetelüket Is biztosítják. Jánossy Árpád például 29 éves és technológiai csoport- vezető. Miskolcon végzett, hat évvel ezelőtt gépgyártástech- nológiai szakon, a gyár ösz­töndíjasaként. Kezdettől fogva az elektromos vákuumtechni­ka érdekelte, így ő és a gyár megtalálta egymást. Az üzem értékelte, hogy Jánossy szen­vedéllyel dolgozik, állandóan a gzakirodalmat bújja, enged­te, hogy fokozatosan .gyara­podó szakértelmét a termelés­ben közvetlenül kamatoztat­hassa. — Szerencsés találkozása volt a gyárral? — Lehet, de ennyi nem elég. A lényeg, hogy az ember ener­giát fordítson az új dolgok el­sajátításába, ne várjon arra, hogy egyszer majd úgyis meg­tanulja. — De ehhez támogatás is kell. — Aid kedvvel és fáradha­tatlanul dolgozik, azt nem le­het nem támogatni. Sapka György 26 éves, már energiaszolgáltatási üzemve­zető. Munkája teljesen leköti, kielégíti, kezdettől fogva az említett üzemrészben dolgozik, kitartóan. — Miért volt ez a következe­tesség a munkában? — Mert rengeteg érdekes probléma megoldásába bevon­tak. Kékesi István az üzem KISZ-titkára: — Mi vállaljuk a rizikót, hogy a fiatalokat vezető be­osztásba helyezzük, mert nem vagyunk kényelmesek. Sok helyen azonban nem kockáz­tatnak, ezért jó, hogy megszü­letett az idézett‘határozat. Berkovits György SZENDVICSPANELBŐL Elkészült a 12 millió forint költséggel épült, úgynevezett alumínium szendvicspaneles hűtőház. Itt tárolja a dánszent- miklósi Micsurin Tsz az almáját, és berendezkednek a cseme­geszőlő téli tárolására is. NAGYKÖZSÉGEK A cím jobb munkára kötelez Új, de máris széles körben ismert, használt fogálom: nagyközség. Tanácsoknál jár­va, települések lakóival be­szélve egyre sűrűbben hallani a megállapítást: nagyközség lettünk, s ez többre, jobb mun­kára, gyorsabb ügyintézésre teremt alapokat. Hozzátehet­jük: nemcsak alapokat teremt erre, hanem kötelezettségeket is szül. A nagyközség az ál­lamigazgatási munka korsze­rűbb, célratörőbb végzésének új kerete, olyan lehetőség, ami­lyet korábban nem élvezett egyetlen tanács sem. Mert bármilyen egyszerűen hangzik is, de nagy dolog, hogy hely­ben döntenek mindarról, ami g települést s lakóit helyi kér­désként érinti. A lakosság egyetért Pest megyében 1970-ben — három fokozatban — negyven- nyolc település kapta meg a nagyközségi címet, s ez nem­csak azért nagy dolog, mert országosan is a megye mond­hatja a magáénak a legtöbb nagyközséget, hanem azért is, mert a lakosság összességé­nek, 870 ezer embernek a fele nagyközségekben él, tehát gondok és örömök a település­fejlesztésben több mint 400 ezer ember gondjait és öröme­it is jelentik egyben. A nagy­községgé nyilvánítás minde­nütt a lakosság teljes egyet­értésével találkozott. Fölis­merték, hogy az egyén és a közösség érdekét egyaránt szolgálja a változás. Legjob­ban bizonyítja ezt, hogy a nagyközségekben jelentősen megnőtt a tanácsülések látoga­tottsága, a korábbiakhoz mér­ten jóval több tanácstag vesz részt az üléseken s szólal fel. Különösen igaz ez az agglome­rációs övezetben fekvő tele­pülések esetében, de olyan he­lyeken is, mint a gyorsan ipa­rosodó mezőgazdasági közsé­gek, így például Nagykáta, Tápiószele. A lakosság egyetértése elvá­laszthatatlan attól a várako­zástól, amely a nagyközségi címhez kapcsolódó gazdasági és hatósági önállósághoz fű­ződik. E várakozások egy ré­sze már nem csupán várako­zás, hanem a gyakorlatban le- mérhetővé vált tény; míg ko­rábban az építési engedélyek kiadása átlagosan egy hónapot vagy még hosszabb időt vett igénybe, addig a nagyközségi tanácsok mint elsőfokú építé­si hatóságok általában két hét alatt döntenek a kérelmező ügyében. A meggyorsult ügy­intézési, igazgatási munka, az utazások fölöslegessé válása, valamint az, hogy a döntések­nél nagy helyismerettel ren­delkező emberek mondják ki az igent vagy a nemet, az ál­lampolgárok szemében hamar megteremtette a nagyközségi tanács rangját, tekintélyét. Ez fontos pozitívum, amit az igaz­gatási munka további tökéle­tesítésével, szakmai színvona­lának növelésével szükséges megszilárdítani. Ami már keményebb dió: a lakosság várakozása a telepü­lésfejlesztés meggyorsításában, a különböző kommunális léte­sítmények megvalósításában. Hiba lenne ugyanis hallgatni arról, hogy a lakosság igényei jóval meghaladják azokat az anyagi forrásokat, amelyeket a nagyközségek a településfej­lesztésre igénybe vehetnek. Nem csodaszer A nagyközségekben szerzett tapasztalatok szerint ugyanis a lakosság egy része — nem le­becsülhető része — a változást úgy fogta fel, mint valami nagy hatású csodaszert, amely­nek segítségével egyik napról a másikra sikerül régóta va­júdó kérdéseket megoldani, hiányzó létesítményeket tető alá hozni. E várakozásban sze­repet játszott az is, hogy né­hány helyen még dívik a nem eléggé megalapozott tervezge- tés, amikor a tanács vezetői kívánságaikat fogalmazzák meg tervként — ez is lesz, az is lesz —, a megvalósítás reá­lis alapjainak vizsgálata nél­kül. Nem szabad figyelmen kí­vül hagyni azt a nagyon fontos jellemzőt sem, hogy ugyan 48 település viseli a nagyközségi címet Pest megyében, de e 48 település fejlettségi szintje, adottsága erősen eltérő, s le­hetőségei is különbözők. Csupán az érzékeltetés ked­véért: egészen mások az agglo­merációs övezetben fekvő nagyközségek csoportjának jellemzői, mint azoké, amelyek ezen kívül találhatók. Továb­bá: egy csoporton belül is más és más fejlettségi szintet ta­lálunk — például Budakeszi és Vecsés egyaránt nagyközség, s egyaránt agglomerációs öve­zetben fekszik, de fejlettségük színvonala erősen eltérő — sőt gazdasági adottságaik is nagy­mértékben különbözőek. Az ipari jellegű települések ugyanis jóval nagyobb forrá­sokra támaszkodhatnak, mint a mezőgazdaságiak. (A nagy­községek ilyesfajta lehetőségeit vizsgálva, nem ritkaság a la­kosság egy főjére számított fejlesztési alap hét-nyolcszoros eltérése sem.) Olyasfajta igénnyel fellépni tehát, hogy egységes és egyazon idő alatt minden nagyközség azonos fej­lődést érjen el, nemcsak alap­talan, hanem oktalan álmok dédelgetése is lenne. Rosszul teszik bárhol, ha ezt tanács­üléseken, tanácstagi beszámo­lókon, a lakossággal való bár­milyen eszmecserekor elhall­gatják. A nyíltság, az őszinte szó sokkal többet ér — mert reális helyzetfelmérésre s terv- készítésre serkent —. mint az óhatatlanul kiábránduláshoz vezető délibábkergetés. Ez el­sősorban politikai feladat, amit nyomon kell követnie az éssze­rű, a valóban a leglényegesebb feladatokra koncentráló fej­lesztési tervek kimunkálásá­nak. Mérce: a tényleges lehetőség Érdekes eredményre vezet­ne, ha most összevetnénk a nagyközségek egymáshoz vi­szonyított adatait olyan terü­leteken, mint az egy orvosra jutó lélekszám, a lakosság jó ivóvízzel ellátott hányada, a tantermi, tanerői helyzet s így tovább. Érdekes lenne ez, ám éppen azt a törekvést erő­síteni, amely sok gondot okoz. E törekvés megtestesítői ugyanis éppen így méricskél­nek. Bezzeg ott... — hangzik sűrűn, s soha nem a tényle­ges lehetőség, hanem a szom­szédos vagy távolabbi telepü­lések — nem ritkán járások — szolgálnak mérceként. Le­szögezhetjük: hamis, rossz mérce ez. Minden nagyközség számára a maga sajátos hely­zete, tényleges lehetősége szol­gálhat csak mérceként, s nem az, hogy másutt hol tartanak. Nem azt kell számonkérni, miért nem tartanak ott, ahol néhány, városias jellegű tele­pülés tart, hanem azt, hogy tényleges lehetőségeiket mi­ként használták, használják fel! (Budakeszi már több év­tizede városiasabb település, mint Pilis, holott mindkettő nagyközség. Évtizedek örök­ségét, akár gondokban, akár eredményekben, nem lehet rövid idő alatt egyensúlyba hozni.) Ami a tényleges lehetősége- ’ két illeti: a 48 nagyközségből 17 olyan település akad. amely megfelel a városias jel­leg követelményeinek, de ezekben is sok a tennivaló az ún. alap-ellátás hiányainak fölszámolásáért. A víz, a vil­lany, a csatornázás, a bolt­hálózat, a bölcsődei, óvodai, iskolai helyek száma, a lakás­ellátottság, az utak, járdák kiépítettsége külön-külön is nagy összegű ráfordításokat igényel, együttesen pedig csak fokozatosan, s nem egyik napról a másikra lehet előte­remteni. Ezt nem elég, ha a tanácsi émberek tudják. Tud­nia kell ezt a lakosságnak is. mert csakis így teremtődhet összhang igények és azok ki­elégíthetősége között. Mészáros Ottó (A cikk befejező részét la­punk következő számában kö­zöljük.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom