Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-05 / 3. szám

4 z‘^/CMap 1971. JANUÁR 5., KEDD „Az óvodások műsora Andor Éva, a Magyar Állami Operaház magánénekesnője, a Magyar rádió „óvónénije”, kedves hangját naponként hallhat­ják a rádióhallgatók, és gyakran felcsendül az Operaház szín­padán, illetve a hangversenytermekben. Az énekes „óvónőt” a rádió stúdiójában örökítette meg a fotoriporter. ASZÓDI FIATALOK A lelkesedés sokat ígér Egyszer Hungária-koncertet rendezték Aszódon a művelő­dési házban. A neves fővárosi zenekar ugyan híréhez mél­tóan játszott, mégis ráfizetéses volt a koncert. Az egykori já­rási székhelyen nem érdeklőd­tek a műsor iránt... Érdekes viszont, hogy a közeli Bagón, a sokkal kisebb hírű Sakk- Matt zenekar estje nagy pénzt hozott! — Mit lehet Aszódon csinál­ni a művelődési ház adta le­hetőt-íjoken kívül? Négy hely (két zenés eszp­resszó, egy étterem és a mű­velődési ház) áll a fiatalok rendelkezésére. A nemrégiben megalakult ifjúsági klub (a Fegyveres erők klubjában) új színt vitt Aszód fiataljainak életébe, ám ez még mind sem­mi ahhoz képest, amiről Andó Edit KISZ-csúcstitkár és Szentiványi Aliz területi titkár tájékoztatott. i — Tavaly, a tanács segítsé­gével, megkaptuk azt az épü­letet, amelyben 1919-ben a di­rektórium és 1957-ben a KISZ- szervezet megalakult. E hó­napban ebben a házban nyílik meg, új ifjúsági klubunk. Egy kis termünk (30 négyzetméter) és egy nagy termünk (105 négyzetméter) van itt — Kitől kapnák támogatást? — A KISZ Pest megyei Bi­zottsága 50 ezer forintot, a Vegyipari Ktsz az ablakokat és a kályhát a tanács az épí­tőipari anyagokat, a termelő­szövetkezet ötezer forintot adott Segítséget ígért az ÁFÉSZ is, s ha már a segít­ségnél tartunk nem felejthet­jük ki a katonákat, akik ren­geteg társadalmi munkát vé­geztek és végeznek még most is. — Mi lesz a neve az ifjú­sági háznak? Mi van veled pol-beat? Alig néhány éve még azt gondoltuk, hogy a pol-beat ha­zánkban ás elindult dia da tát­jára. Fesztiválok, újságcikkek, rádió- és tv-felvételek; leme­zek ... aztán hirtelen nagy csend lett legfeljebb néhány klub műsorán találkozhatunk még egy-egy pol-beat esttel, műsorral. < Miért, mi történt ez~ hat ígérő, érdekes m mai? Volt, nincs Doleviczényi Miklós, az 1067-es pol-beat fesztiválon még a mozgalom egyik lelkes képviselője volt — Most sokkal hasznosabb munkát végzek. Jó ideje a Sex-együttessel lépek fel. Koncertjeinken megpróbáljak megteremteni az dnteltakituáüs beat-zenét. Miért szakítottál a poű-beat- tel? — Teljesen elavult, önmagát | lejáratott műfajnak tartom. A fiatalok között nincs tábora. A magiam részéről csalódtam benne, s úgy látom, a hazad pol-beat mozgalom mindin­kább feledésbe merül Egysze­rűen voilt, nincs. Nagyobb nyilvánosságot Keresztül-kasul beutaztam már az országot, sokfélé fel­léptem ... A hetek összeugra- nak előttem, annyi helyre hív­nak! — meséli az ismert pol- foeat énekes, Dinnyés József. — Ha nem hinnék az egészben, képtelen lennék erre a roha­násra. Ellóg kevesen vagyunk. A pol-beat mint műfaj egyelőre nem létezik. Tény viszont, hogy sokaknak tetszik ez a ze­ne. Pláne, ha belpolitikai a szöveg..-. — Véleményed szerint ho­gyan kellene foglalkozni ez­zel a műfajjal? — Ha valamivel „foglalfcoz- naik”, az már meghalt. Inkább azt nézzük meg, mire volna szükség. — Dinnyés József nagy lendülettel magyarázza: — Először is újabb tehetséges, előadók kellenének. Legyenek találkozók, fesztiválok! Bizto­sítsanak nagyobb nyilvánossá­got az új műveknek! Több pól-beat klubra is szükség volna. A zenei képzést itt sze­mezhetnék meg az indulók. Az illetékesek Hogyan vélekednek a pol- beatról az illetékesek? A KISZ KB ágit.-prop. és kulturális osztálya szerint: — Mi támogatjuk a pol- beat mozgalmat. Várjuk a te­hetséges fiatalok felbukkaná­sát. Az április 23—24—25-én megrendezendő Salgótarjáni Könnyűzenei Fesztiválon a pol-beat és a folk-beat önálló kategóriaként szerepel. A mű­faj reprezentánsainak itt kell bizonyítaniuk. Ha látjuk ered­ményeiket, könnyebb lesz dön­teni a továbbiakról. A Rádió könnyűzenei rova­tának vezetője, Révész László hiányolja az új pol-beat szá­mokat. Mint mondotta, a heti 2x15 perces adásidőt 5,s alig tudják kitölteni. Hasznosnak látná, ha a KISZ az eddiginél nagyobb szerepet vállalna a pol-beat kibontakoztatásában.. A rádió a műfaj támogatása érdekében nem kéri előre írásban a szá­mokat, hanem stúdiót biztosít az amatőr együtteseknek. A felvett dalokat hallgatja meg a zsűri és így dönt értékükről. A jelentkezni kívánó pol-beat énekesek vagy Maróthy Já- ínost keressék meg az MTA Zenetudományi Intézetben, vagy a működő pol-beat klu­bok útján fordulhatnak a rá­dióhoz. ■ A Televízió álláspontját Fellegi Tamás, a könnyűzenei főosztáty helyettes vezetője foglalta össze. — Pol-beat fesztivált egye­lőre nem rendezünk, mert ke­vés a valóban színvonalas mű. Ettől függetlenül egyes sike­rült dalokat időnként szíve­sen sugárzunk. Felmerült az az ötlet, hogy a már meglevő 22. Délelőtt 10 órára megteltek az FFC pálya lelátói. A kö­zönség — a szokástól eltérően — ezúttal most nem a meccs esélyeit tárgyalta. Mindenki a reggeli eseményekről beszélt. A történet persze egyre izmo­sodott: már ötven alvó lányról tudtak és csiklandós találga­tások születtek a lányok ere­detét illetően. Senkinek nem tűnt fel, hogy a mérkőzések megszokott szín­foltja', a tűzoltó-zenekar har­sány játéka ezúttal hiányzik. Látták ugyan, hogy Berkenye — aki legnagyobb sajnálatára csak egy részeg suhancot ta­lált egy bokor tövében — iz­gatottan rohangál. Hiányzott két kürtöse, valamint eltűnt a dobos és szamara a hangszer­rel együtt. Valaki látta a jám­bor jószágot, amint a városi tanács előtti kővirágtartókból a tulipánokat legelte, aztán el­indult a váróé széle felé... Biener az öltözőben torka szakadtából szidta Botkát, aki háromnegyed tízre érkezett meg, bedagadt szemekkel, gyűrött ábrázattal. — Kicsit elaludtam, mes­ter — mentegetőzött. Az öreg fegyelmivel fenyegetőzött.* Hátha még sejtette volna az igazságot... Botkát ugyanis Rita keltette fel. Egy órán keresztül rázta, két ibrik kávét töltött a szá­műsorainkhoz is kapcsolhat­nánk a pol-beat együttesek műsorát. Ilyen például a Tá­bortűz című adásunk, ahol mozgalmi dalokat elevenítünk feL Elgondolkoztató problémák, itt-ott ellentmondással. A fi­gyelem, a megértés, a több sze­replés is elősegítheti, hogy a pol-beat újra elfoglalhassa méltó helyét a fiatalok szóra­kozásában, nevelésében. Fáy László jába és becsületszavát vette, hogy soha nem árulja el, hol töltötte az éjszakát. Rita ugyanis megijedt Bienertől, olyannyira, hogy elhatározta: hétfőn bejelenti Kristófnak le­mondását. Berek már régen nem érdekelte, helyét tökéle­tesen elfoglalta Csata I, aki iránt olyan szerelmet érzett, mint amilyet gyerekkorában az öreg számtantanárja gyúj­tott ábrándos és ártatlan leányszívében. 10 óra 10 perckor a bíró fel­szólította a csapatokat a kivo­nulásra. A mocsolaiak .edzője íélrehívta Bienert: , — Gáz van, öregem! — mondta. — Állítólag két ellen­őr jött az MLSZ-től. Hajta­nunk kell,, mert bukfenc lesz. A csatáraink hacsak lehet, nem lőnek, de ennél többre ne számítsatok... A pályán felharsant a szur­kolók bíztatása, majd —ahogy azt a sportriporterek szokták mondani: a bíró sípjelére el­indult a labda, kétszer negy­venöt perces útjára. Fergeteges felsőhegyi táma­dással indult a mérkőzés, és ez lázba hozta a szurkolókat. A fiúk látható küzdeni aka­rással ostromolták a mocsolai kaput, melyben az ötödik perc után bent táncolt a lab­da. Ahogy ezt a sporttudósí­tók mondanák: a felsőhegyiek csatársorának korszerű táma­— Négy lehetőség között vá­logathatunk: Ságvári, Kilián és Váci Mihály neve mellett Csiky Imre, az aszódi Lloyd repülőgépgyár egykori párttit­kárának a neve is számításba jöhet. — Bizonyára korai még a kérdés, de talán gondolkodtak már azon; mi lesz a klub programja? — Szeretnénk itt ifjúsági centrumot kialakítani, hiszen a Fegyveres erők klubjában (bár kitűnő a klub), sok kö­töttség van. Mi nem kötjük a haj és szoknya hosszúságához a belépést. Egyébként jövőre ez a klub is megpályázza a „kiváló” címét. Reméljük, si­kerrel. — ms — dása végén az i-re Csala I tet­te fel a pontot A lelátókon zászlókat len­getve, örömmámorban úszva üvöltöztek a szurkolók. Bie­ner Ferenc edző a kispadon elégedetten morzsolta a - kezét és néha kicsit gúnyosan Ri­tára kacsintott, aki nem mesz- sze tőle, a korlátnál állt. Ritát is magával ragadta a szur­kolók lelkesedése és szinte ön­kénytelenül velük kiabálta a véreikét: — Resszkess Újpest, FTC! Győzni fog az FFC! Először fordult vele elő éle­tében, hogy nem vette észre, valaki figyeli. Ritában különö­sen kifejlődött a nőknek az az ösztöne, hogy megérezzék, ha felkeltették valakinek az érdeklődését. Ritától alig két méterre állt Sándor hadnagy és elgondolkozva nézte. Vala­mi azt súgta néki, hogy Rita sokkal jelentősebb ügy részt- yevője, mint az egyszerű fut- ballbundáé, mint ahogy ázt eleinte gyanították. Bizonyí­téka persze, nem volt, csupán megérzésére támaszkodott és azzal bíztatta magát, hogy egy jó rendőrnek nem szabad szá­mításon kívül hagynia, amit ösztönei súgnak. Lent a pályán még mindig az FFC támadott, a labda alig jutott át a hazaiak térfelére, így Jenkinek nem tűnt fel, hogy a kapuban a kapufának támaszkodva Botka László ka­pus — mélyen alszik. Még Biener sem figyelt fel a szo­katlan jelenségre. Botka álmát nem zavarta a viharos erejű ordítás sem. Talán öt perc lehetett még hátra az első félidőből, ami­kor a mocsólai kapus kirúgása az FFC térfelének közepén pattant le. Békési, a hátvéd A ságvári kék-szalon Kulturális ide­genforgalmi köz­pontot alakítanak ki a ságvári vár­ban. Az egykori, öt­szög alakú vég­várban múzeu­mot, járási és vá­rosi könyvtárat rendeznek be. A török háborúkat ábrázoló, nagy­méretű csataké­pekkel ékesített híres díszterem­ben, a kék-szalon­ban és még né­hány helyiségben állítják majd ki a Nádasdy-mú- zeurn iparművé­szeti gyűjtemé­nyét és helytörté­neti néprajz anyagát. Szállodát is be­rendeznek a vár­ban. A helyreállttá megkezdődött, el készült a kilem lyukú bejárati hí< rekonstrukciója. A munkákat a idén folytatják. KÖNYVESPOLC ACZÉL GYÖRGY: ESZMÉNK A kötet Aczél György kul­turális életünk problémáiról szóló előadásainak, interjúinak válogatása. Ezek a megnyilat­kozások funkciójukat tekint­ve elemzések, műfajuk sze­rint tanulmányok, hatásukat vizsgálva élmények. Mégpe­dig frissek: kulturális éle­tünk elmúlt években felme­rült problémáival, a változó valóság mindennél aktuáli­sabb gondolataival és tényei- - vei szembesítenek ma is. Nem kronologikusan, hanem -a ki­alakult problémák, folyama­tok, viták összetettségének szintjén, olyan szintézisben, ahol az összefüggések vilá­gossá, a konzekvenciák el­kerülhetetlenekké Válnak. Mi teszi vonzó olvasmány- nyá, a témák sokszor rapszó- dikus változásában is folya­matosan érdekessé, izgaltnas stúdiummá könyvét? A vá­laszt könnyű megadni: min­denekelőtt a szerző fáradha­tatlan erőfeszítése és hiva- tottsága, hogy alakuló szo­cialista kultúránk! jelenségei­ről hatékony marxista elem­zést adjon. Ahogy másokra vonatkozóan egyik előadásá­ban konkrétan is megfogal­mazza: „A közvélemény azok­ra figyel, akik a valóságos, kérdésekről beszélnek, akik elvszerűen kezelik a lényeges­nek vélt problémákat, akik­nek szellemi rangját az ad­ja meg, hogy alkotóan képei sek megfogalmazni marxista álláspontjukat”. A megállapításban termé­szetesen leglényegesebb az, hogy Aczél maga is alkotóan alakítja ki marxista állás­pontját az általa felvetett, megoldásra, vagy megvitatás­ra érett kérdésekben. Ez a tény alapvető, gyakorlattá vá­lása pedig azért oly terméke­nyítő, mert nem a múlt, ha­nem napjaink művészi és tud- dományos produktumaira, a kiadást, a népművelést, az ismeretterjesztést érintő kér­désekre alkalmazza. Éppen ezért szükséges a kö­tet írásainak néhány általá­nos, Aczél GyörgyI szemléle­tét meghatározó vonását ki­emelni. Annál is inkább, mert ezek a tételek ma már kultu­rális életünk gyakorlattá vált alapelvei. Így mindenekelőtt az a tétel, amelyet nemcsak EREJÉVEL kimond, hanem következteté­seiben hitelesít is — hogy a politika és kultúra között igen szoros, de nem mechanikus az összefüggés. A kötet konkrét példái igazolják, hogy a szerző a művészi érték és humá­num értője és tisztelője. Gon­dolatmenetében nem a napi politika téziseitől jut el az értékítélethez, hanem az alko­tói tendencia és eredetiség bázisát, elvszerűségét kutat­va mutatja fel, hogy szá­munkra mit jelent, mit ér a mű. E módszeréből követke­zik a köteten is végigvonuló, minden kultúrpolitikus szá­mára nélkülözhetetlen emberi alapállás: a tehetség védelme. S minthogy a tehetség önma­gában még nem eredmény, nem gondolati, vagy művészi önmegvalósulás, csak alkotói lehetőség, a szerző tisztában van e lehetőség veszélyeivel és buktatóival. Fenntartja számukra — és ezzel önmaga számára is — a tévedés jogát. Saját szavaival: „Nem abból kell tehát kiindulnunk, hogy nincsenek hibák, s hogy min­den tekintetben megoldottuk faladatainkat, hanem abból, hogy eddigi eredményeink, objektív és szubjektív adott­ságaink, kellő alapot biztosít­hatnak a meglevő problémák megoldásához”. E tételekből alakul ki az Eszménk erejével című köte­tet átható elvi-ideológiai po­zíció, e sajátos vonásokkal jel­lemezhető területen, a kul­túrpolitika frontján. A dog- matizmus és revizionizmus zá­tonyai között kalauzolja az olvasót, a tudomány és művé­szet marxista elemzésének és értékelésének nyugtalan vi­zein. Avatott és gyakor'ott érzékkel alkalmazza egész politikánk kétfrontos gya­korlatát, kulturális életünk jelenségeire, nem fosztva meg magát stílusának és gondo­latmenetének egyéni ízeitől. Ily módon, a változó és alakuló valóság reményeiben, sikerei­ben és kudarcaiban segít rendezni gondolatainkat, ösz- szegezésének kísérleteiben a múlt és jelen tapa .lalatai alapján megrajzolja azt a po­litikai erőteret, amelyben to­vábbi feladataink és tenniva­lóink kibontakoznak. K. L ügyesen lekezelte a labdát, egy darabig kereste azt a csatárt, akinek előreadhatja, közben három mocsolai csatár futott felé, ettől megzavarodott, de azért látványos mozdulattal hátrasarkallta Csala II-nek, aki úgy ítélte meg a helyze­tet, hogy leghelyesebb lesz, ha kapusáriak gurítja haza a lab­dát. — A tiéd, Laci — kiáltotta és az FFC kapuja felé gurí­totta a bőrt A közönség tor­kára fagyott a hang. Döbben­ten látták, hogy a labda las­san gurul, Botka mozdulatlan, ekkor már több ezren észre­vették, hogy a kapus alszik, sőt valami jót álmodhat, mert ajka szögletében elégedett mo­soly bújkált A labda egyre vesztett len­dületéből, a vérfagyasztó ti- zedmásodpercek alatt az em­berek felmérték, hogy itt már csak az segíthet, ha erejét vesztve, a gólvonal előtt meg­áll. Csala II. is észre vette a veszélyt, irtózatos erővel eredt a labda után, de a tribünön mindenki látta, hogy mérnem érheti el. Valaki Botka nevét kezdte ordítani a tribünön, aztán a többiek is csatlakoz­tak hozzá, de Botka meg sem mozdult. És a labda utolsó erejével átgurult a gó^ormion, majd alig öt centiméterrel utána megállt. A felharsanó kettős bírói sípszót elnyelte a tömeg ordítása. Közben Csala II is odaért, irtózatos erővel meg­lökte Botkát, aki beleesett a hálóba, majd elterült a föl­dön. Kezét védekezőén maga elé tartotta és halkan nyöszö­rögte: — Babette, ne... Hagyjál— Holnap meccsem van. A félidőt jelző sípszó után Botka csak a pálya biztonsá­gára kivezényelt munkásőrök védelmi gyűrűjében érte el baj nélkül az öltözőt. Odabent azonban már nem védte senki. Még Biener sem, aki pedig a jo csapatszellem miatt min­dig vigyázott, hogy a fiúk kár­tya-nézeteltérései és lovagias ügyei sohase fájuljanak a tett- legességig. A második félidőben Kese­rű Béla tartalékkapus védte a felsőhegyiek hálóját, százszá­zalékos eredménnyel Egyet­len labda se ment kapura. Sajnos Csaláék legalább ilyen eredménytelenek voltak. így a mérkőzés 1:1 arányú döntet­lenre végződött A gólszerzők Csala I és Csala II voltak. A verés, de még inkább az esemény, melyet Botka csak az öltözőben tudott meg, telje­sen felébresztették a kapust. Még tartott a második félidő, amikor elhagyta a pályát. Egyenesen a vasútállomásra sietett, hogy elérje a fél ti­zenkettőkor induló vonatot. Az állomáson előbb azt hitte, hogy a szeme káprázik: a restiben egy asztal körül ül­ve látta a tegnapi lányokat. Ott voltak mind a tízen, köz­tük Babette is. — Utánam jöttél? — kér­dezte Babette. — Kénytelen voltam... Ha nem menekülök, meglincsel­nek. Én ide többet nem jöhe­tek vissza. — Azt hiszem, ml sem — jelentette ki ManszL —- Rám persze, ne számíts, hapsikám! Itt persze, lehet, hogy menő voltál, de odafönt nem rúghatsz labdába — mondta- Babette és. tüntetőén hátat fordított. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom