Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 22. szám

1971. JANUÄR 27., SZERDA 7S'&úrlap 3 KNEB-munkaferv Dr. Dabrónaki Gyula ál­lamtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke kedden sajtótájékoztatón kö­zölte, hogy az első félévi KNEB-munkatervben több mint tíz kiemelkedő vizsgala­ti téma szerepel, közöttük olyan, mint a sütőipar hely­zete, a kereskedelmi vendég­látás munkája, a lakosság húsellátásának alakulása. Ter­mészetesen a KNEB prog­ramja az országos tájékozódá­sok közül is csak a legfonto­sabbakat tartalmazza; ezen túlmenően a népi ellenőrzés szerteágazó munkát végez. Be­szédes bizonyítéka ennek, hogy 1970-ben 6000-nél több vizsgá­lat történt a különböző ■«szintű NEB-ek részéről,, nagy há­nyadban több megyére kiter­jedően, máskor egyedi és he­lyi témában. KGST­divat- Az öltözködési kultúra kér­déseivel foglalkozó KGST- munkacsoport február 13 és 20 között tartja Moszkvában XIII. ülését. Ebből áz alkalomból hét ország mutatja be négy év­szakra szóló mintakollekcióját, amellyel az 1972-es divat fő irányait kívánják meghatároz­ni. A magyar kollekció 40 al­kalmi és sportos összeállítást tartalmaz — ruhával, kabáttal, cipővel és kiegészítőkkel együtt. Klapka-kardok Értékes emléktárgyakkal gazdagodott az Országos Had­történeti Múzeum. Klapka György négy kardját küldte el a legendás hírű honvédtábor­nok Párizsban élő unokája, Marie-Therése Masselin de Klapka. Az ajándékok között van egy különleges szépségű, erősen ívelt díszkard, amely a solingeni fegyvergyárban ké­szült Hüvelye vasalt, bordó bársonnyal bevont díszes mar­kolatéi pengéjét aranyozott be­rakás ékesíti, -s rajta láthatók az 1848—49-es szabadságharc nevezetes csatái színhelyének neve, dátuma. A négy Klapka- lcard a múzeum történelmi fegyvergyűjteményébe kerül. tőségválasztást megelőző he­tekben több ellenjelölt lépett fel, s ennek következtében megbomlott a tagság egysége, különböző csoportok szerve­ződtek, részint a régi elnök, részint pedig az ellenjelöltek mellett. Ebben a gazdaságban több mint félszáz a párttagok száma. Szavuk és súlyuk van a helyes döntések meghozata­lában. És a kommunisták él­tek is jogukkal. Taggyűlésen tárgyalták meg, ki mellett fog­laljanak állást. Viharos tag­gyűlés volt,, szenvedélyes vi­tával, de végül is a tagság többsége a régi elnök mellett adta le a voksát, és a vezető­ségválasztó közgyűlésen a kommunisták már egységesen foglaltak állást a korábbi el­nök mellett. Vagy egy másik példa: néhány esztendővel ez­előtt a dömsödi Dózsa Terme­lőszövetkezet tagságának át­lagéletkora elérte a hatvan évet A pártszervezet kezde­ményezésére az eredményes gazdálkodás mellett fő felada­tul tűzték ki a fiatalítást. Nemcsak szavakban, hanem tettekben is, a nagyobb anyagi juttatásoktól kezd ve a fiata­lok részére szervezett külföldi utazásig a legkülönfélébb mó­dokon. S az eredménye ma már a tagság fele fiatal, s az átlag­életkor negyvenöt év. Az ok: a gazdasági eszközök tudatos fel- használása a politikai célok érdekében. Ez is a korszerű propagandamunka egyik esz­köze, módszere lehet. • A korszerű párt-propa­gandamunka egyik fontos cél­kitűzése a valóságnak megfe­lelő tájékoztatás. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban a ráckevei járásban? — Az igazság kimondása, még ha fájó dolog is néha, a legjobb politika. Hadd kezd­jem ezúttal pozitív példával. A . Jubileum, tettekkel kösz öntve Beszélgetés Szabó Ferenccel, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkárával A főtitkár szobájában remek kép: vörös nyaikkendős úttö­rőik sakkoznak. Az elmélyült- ség sugárzik a festményről, a játék átélése és a nyugalom. — Szeretem ezt a képet. Ha elfáradok, rátekintek: nyugta- tóként hat. Szabó Ferenc előadásáról érkezett: három órán át be­szélt az ifjúság feladatairól. Félretette a papírt, érezte: anélkül jobban megy. A téma most is hasonló: az úttörő- mozgalomról beszélgetünk, a szervezet megalakulása kö­zeledő 25. évfordulójáról. — A főtitkár hogyan ítéli meg a Magyar Úttörők Szö­vetségének helyzetét? — Az úttörőszövetség ma már egyértelműen nevelési té­nyező. Ezzel számolt, ennek munkáját értékelte az V. ne­velésügyi' kongresszus is. Ott állapították meg: a szocialista nevelés elképzelhetetlen az if­júsági mozgalom nélkül. S áz ifjúsági mozgalom fogalma ter­mészetesen együtt jelenti a KISZ-t és az úttörőszerveze­tet. — Adottak ehhez a feltételek? — Sok minden hiányzik. A föltételek egyik légiontosabb- ja: szemléletbeli. Azaz, hogy a közvélemény és szőkébben a pedagógus-közvélemény meny­nyire ismeri el, épít és veszi számításba azt,: hogy a gyere­kek szervezete, nevelési erő­ként is létezik. Ebbem javulás tapasztalható, bár sok helyen leszűkítik az úttörőmozgalom funkcióját iskolai egyesületre, vagy éppen, a MÉH fiókválla,- lataként kezelik. Ennél sphikal több a mozgalom! Számúnkra nem mindegy, hogy a gyer­mek csak formai szempontból viseli a nyakkendőt, vagy va­lóban úttörőnek érzi magát. Nem mindegy, hogy egy osz­tályon belül a raj csak névleg létezik, semmi különösebbet nem jelent az úttörőknek, vágy valóban alkotó, demokratikus közössége a gyermeki életnek. Arra törekszünk, hogy min­den, smi hamis, eltűnjön a mozgalomból. — Mit tart ilyen értelemben a legfontosabbnak? — Arról a közegről kell be­szélni, amelyben a gyermek él. A gyermek részvétele ott kezdődik, hogy ismeri-e az őrs ügyeit, ismeri-e szomszédjá­nak gondját-baját, tud-e együtt érezni padszomsaédjával és képas-e tenni érte, javítani: ha kell közbeavatkozni, ahogy az úttörőélet törvénye megfo­galmazza. — Például? — Keveset ér, ha a gyermek együttérez szenvedő vietnami testvéreivel, de ugyanakkor társaival nem törődik, azok bajai hidegen hagyják. Az ilyen „szolidaritás” a levegő­ben lóg és a legkisebb vihar is elfújja. — Mit jelent a közelgő ne­gyedszázados jubileum a gyer­mekmozgalomban ? — Próbára tehetjük önma­gunkat ebben az évben. Elké­szíthetjük a mérleget: meddig jutottunk, mire vagyunk ké­pesek, hogyan menjünk to­vább. Így fogalmaztuk meg ezt jelszóban: Tettekkel kö­szönt jülk az úttörőmozgalom negyedszázados évfordulóját. Az embert tetteivel, cseleke­deteivel lehet a legjobban mérni. Ez érvényes a gyer- mtík'k özösségr e is. — A jubileumi év a próbaté­tel éve? — Próbázzon le önmaga és a társadalom előtt: minden út­törő és kisdobos, minden kö­zösségünk, vezető szerveze­tünk. El kell készítenünk a negyedszázad értékelését, fel kell mérnünk használható ha­gyományaink tárházát és meg kell kezdenünk az újabb ne­gyedszázad úttörőmozgalmá­nak alapozását. Tovább kell lépnünk a korszerűsítés útján. Az évfordulóban mi nem az ünneplést tartjuk a legfonto­Pest megyei Tanács 4.- számú Sütőipari Vállalatának párt­ós gazdasági vezetése minden esetben pontosan és a tények­nek megfelelően tájékoztatja a dolgozókat. Nem hallgatják el az eredpiényeket, a terveket, de a nehézségeket sem. A dol­gozók tudják, mert megma­gyarázták nékik, hogy miért lesz szükség még egy ideig a nehéz fizikai munkára ennél a vállalatnál. Az őszinte szót megértették az emberek, és három járás a tanú rá, hogy nem lehet panasz a dunaha- raszti központtal működő vál­lalat munkájára. Nem hallgat­ják el a problémákat és ne­hézségeket a Pestvidéki Gép­gyárban sem, ám az őszinte beszéddel — furcsa módon! — mégis az ellenkező hatást ér­ték el, mint amit vártak. A pártértekezletükön ugyanis szinte kizárólag a hibákról és nehézségekről beszéltek, pedig az élüzem-kitüntetés és sok más eredmény a tanú ra: nem a megoldatlan problémák jel­lemzik ennek az üzemnek a létét. A következmény: bizo­nyos pánikhangulat s ennek velejárója, a megalapozatlan kilépések. Ezzel ellentétben a MAHART dunaharaszti gyár­egységében a vezetés jónak ér­tékelte a kollektíva tevékeny­ségét és az üzemben kialakult helyzetet. Hogy mennyire nem volt reális ez az értékelés, az is bizonyítja, hogy tavaly negyvenöt százalékos volt eb­ben az üzemben a fluktuáció, elsősorban az alacsony bér­szint és a rossz munkakörül­mények következtében. A va­lóságos alapot nélkülöző elé­gedettséggel gyakran találkoz­hatunk még a termelőszövet- kezetekben is. Előfordul olyan kirívó példa, hogy abban a gazdaságban, ahol a nyár vé­géit még viszonylag jó kilátá­sokról tájékoztatták a tagsá­got, most kiderült, veszteség­gel zárják az elmúlt évet. Ilyen esetben az emberek joggal ér­zik becsapottnak magukat • Sok szó esett a pártkong­resszuson arról is, hogy a pro­paganda színvonala emelésé­nek fontos követelménye: az eddiginél fokozottabban figye­lembe kell venni az emberek tudati állapotának különböző­ségét, magatartásuk, gondolko­dásuk összetevőit és fejlettségi fokát. Mit kívánnak tenni en­nek érdekében? — A járás gazdasági szerke­zete összetett. Gyárak, mező- gazdasági nagyüzemek, kutató- intézetek és intézmények egy­aránt találhatók ezen a tájon. Mindez természetszerűen meg­követeli a propagandamunka differenciáltságát. Nyilvánva­ló: másként kell szólnunk egy hat elemit végzett parasztem­berhez és egy tudományos fo­kozatot elért kutatóhoz. És ők is másként reagálnak erre vagy arra a kérdésre. A hely­zetet bonyolítja, hogy járá­sunkban nemcsak a tudati kü­lönbözőséget kell figyelembe venni, hanem a különböző nemzetiségeket is. A propagan­da- és a tömegpolitikai munka feladata: a gazdasági és poli­tikai döntések lényegének, ösz- szefüggéseinek megértetése és az ennek megfelelő közhangu­lat, cselekvő tömegtámogatás biztosítása. Ez csak differen­ciált módon hajtható végre eredményesen. Ez a differen­ciáltság jut kifejezésre pártok­tatásunkban is, amely az alap­szinttől a legmagasabb fokig a legkülönbözőbb tanulási le­hetőségeket biztosítja. Prukner Pál sabbnak. Az évfordulót úgy tartjuk számon, hogy — ösz­tönző eseményként — hasson a gyermekekre, s lehetőséget adjon a társadalomnak arra. hogy ebből az alkalomból is kinyilvánítsa ' a gyermekek iránti vonzalmát, áldozatkész­ségét, és megmutassa a gyer­mekek számára azt, ami a szo­cialista társadalom nagyon fontos gondolata: a jövő és a gyermek összefüggő fogalom. — Végezftiil, a Magyar Út­törők Szövetségének főtitkára mit üzen a gyermekeknek? — Ilyenkor jó lenne szem­től szembe állni és közvetlenül elmondani, hogy tekintsétek és tegyétek valóban saját szer­vezetetekké az úttörőmozgal­mat. Ez a szervezet azért van, hogy a ti számotokra lehető­séget adjon saját elképzelései­tek, terveitek, kívánságaitok teljesítésére. Mi az őrsöt te­kintjük az úttörőmozgalom sejtjének. Ha a sejt nem él, akkor alhat a szerv és a szer­vezet is. Tegyétek minél élet­képesebbé, vidámabbá az órái életet. Az úttörőmozgalom olyan, amilyenné ti magatok formáljátok, teszitek. Molnár Zsolt Új gyógyszer A Debreceni Biogál kutató­mérnöke, Bálint János az ed­dig ismert penicillin-alapanya­gú gyógyszernél hatékonyabb penicilliinféleséget, a Mari pent kísérletezte ki. Ez az új gyógy­szer az eddig ismert penicilli­nes gyógyszereknél hosszabb ideig hat, jobb hatású, és az eddiginél több betegségnél, például a bronchitisznél is al- ikalmaZhaitó. A gyógyszer klinikai kipró­bálása Magyarországon befe­jeződött és az eddigi eredmé­nyek alapján igen jónak és minden mellékhatástól men­tesnek .mondható. Előrelátha­tólag ez év második felében kerül forgalomba. A Maripen- re felfigyeltek a Szovjetunió­ban, és .jelenleg ott is törzs­könyvezés alatt áll. Tárgyalá­sok folynak több nyugati or­szággal és természetesen a sízo- cialista országokkal is a törzs­könyvezést illetően. Bálint Já­nos kutatómérnöknek ez az első gyógyszere. A képen: Horváth Gézáné és Márton Lászióné a Mari- pen alkotó részeinek desz ti ná­cióját végzi. MIÉRT NINCS TÚRÓ SÜLYSÁPON? Átszervezés — „suba alatt" Kérjetek és adatik nektek?! Január 14-én, csütörtököm rövid — de meghökkentő — közlemény adta tud túl vidéki tudósítónk tollából, hogy Süly­sápon nem lehet tejterméket kapni, mert a Jászberényi Tej­ipari Vállalat beszüntette a sajt, vaj, tejföl,'túró szállítá­sát. Megtudtuk még, hogy a helyi ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályvezetője többszöri te­lefonérd eklödésre csak január 10-én kapott a vállalattól ér­demleges válaázt. Így szólt a hír^ aminek nyo- máp elindultam — előbb Süly­sápra. Január 22-ét írtuk, és a következőket sikerült megál­lapítanom: a monori és a nagylkátai járás 13 községét évek óta a Budapest és Vidé­ke Tejipari Vállalat jászberé­nyi üzeme látta el tejtermék­kel; heti két alkalommal, ked­den és pénteken. Január el­seje után azonban hiába várták a boltvezetők az úgynevezett „túrakocsikat”. Egy kis késle­kedés, értetlenség, kapkodás után, a Sülysáp és Vidéke ÁFÉSZ vezetői megkönnyeb­bülten nyugtázták, hogy ezen­túl a gyöngyösi tejipari üzem biztosítja a körzet tejtermék­ellátását. Közben azonban el­szaladt két hét. A gyöngyösiek először :13-án, szerdán hoztak árut Sülysápra, másodszor 16- án, szombaton jelentkeztek, de ekkor már csak ícéí bolt­ban — a kilenc közül... Nyéki Ferenccel, az ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetőié­vel elindultunk Jászberénybe. Bejelentésünket, hogy veszekedni jöttünk, Bíró István üzemvezető ud­varias mosollyal fogadta: — Nem értem, mi a baj. A MÉM még a múlt év második felében határozatot hozott a tejipari vállalatokhoz tartozó ellátási területek átszervezé­séről. December elején a Tej­ipari Tröszt kidolgozta a rész­leteket. December közepétől kereskedelmi ügyintézőnk. Kollár Ferenc végigjárta azo­kat a fogyasztási szövetkeze­teket, amelyekről tudtuk, hogy január elsejétől nem tartoz­nak tovább hozzánk, és beje­lentette az átszervezést. Nyélki Ferenc meglepődik: ezt most hallja először. Érde­kes: kivel beszélt vajon Kol­lár Ferenc? Vele nem, azt ta­núsítja. Az ÁFÉSZ igazgató- sági elnökével sem; Mátyás Endxe kereskedelmi főosztály­vezetővel, az ÁFÉSZ más munxatársaival sem. Hát ak­kor?! — Sajnos, éppen üres volt az ÁFÉSZ kereskedelmi osz­tásának irodája, amikor ott jártam — közli Kollár Ferenc. — Ezért aztán az 1-es bolt vezetőjével közöltem, hogy a jövőben Gyöngyöshöz tartoz­nak. Az iroda üres volt, és Kol­lár Ferenc nem vett annyi fáradtságot, hogy benyisson egy másik szobába. Érthetet­len. Ugyanilyen érthetetlen az is, hogy ha beszélt valamelyik boltvezetővel, miért reklamál­ta kivétel nélkül valamennyi üzlet a jászberényi szállítóko­csik elmaradását? —‘ Kérem, azt a gyöngyösi­ek is megtehették volna, amit én — fűzi hozzá Kollár Fe­renc. — Január 3-án, az új év első munkanapján sorra jár­tam az újonnan hozzánk csa­tolt fogyasztási szövetkezete­ket, bemutatkoztam, s meg­mondtam, hogy ezentúl tő­lünk kapják a tejterméket. A gyöngyösiek miért csak janu­ár 13-án jelentkeztek? Eddig ez az egyetlen kér­dés, amiben tökéletesen egyet­értünk. A következő kérdés az le­hetne: rendben van, mulasz­tás történt — sőt: mulasztások sorozata — de végül is meg­oldódott a rejtély. Most már minden . érdekelt tudja, hogy ezentúl Gyöngyösről jön az áru, minek ezt még bolygat­ni? Sajnos, a helyzet ma sem megnyugtató. Az a bizonyos területi átszervezés, a „világ újrafelosztása”- nem a legésszerűbben történt. Figyeljük csak! December 31-ig a következő Pest megyei községek tartoz­tak a jászberényi tejüzemhez: Nagykáta, Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta, Tápiószecső, Sülysáp, Kóka, Úri, Gomba, Bénye, Káva, Tápióbicske, Farmos, Pánd. A Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat ja­nuár elsejevei háromfelé osz­lott: Budapesti Tejipari, Kö- zep-magyárországi Tejipari és Szolnoki Tejipari Vállalatra. A felsorolt 13 Pest megyei köz­séget össze-vissza profilíroz­ták. Valahogy így: Káva, Bé­nye és Gomba tejfelvásáriás tekintetében Váchoz tartozik, tejtermék-ellátását viszont Ceglédről kapja. Sülysáp és Kóka Hatvanból kap tejet es Gyöngyösről tejterméket Szentlőrinckáta, Szentmárton­káta, Tápiószecső és Tápióság ellátására minden tekintetben a gyöngyösi vállalat hatvani üzeméi jelölték ki. És így to­vább ... Az átszervezés célja az volt, hogy csökkentsék a termosz­kocsik üresjáratát, az ellátás­ra kijelölt községekig ne kell­jen a kocsiknak nem hozzájuk tartozó községeken áthalad­niuk. És az eredmény? A Ká­ván, Bényén, Gombán felvá­sárolt tejet Budapesten ke­resztül zötyögtetik Vácig. A gyöngyösi vállalatról az első napokban kiderült, hogy ke-, vés a szállítóeszköze, s így képtelen a tőle nagy távolsá­gokra eső Pest megyei közsé­gek megfelelő ellátására. Egyetlen áruterítés -*• 300 ki­lométeres utat jelent Gyön­gyösről a monorí járásba és vissza! Nos, számoljunk: a termoszkocsi megengedett maximális sebessége 30 kilo­méter óránként. A 300 kilo­méteres utat tehát akkor is tíz óra alatt tenné meg, ha útközben sehol sem kellene megállnia. De meg kell, még­pedig minden bolt előtt. Sőt:' rakodni is kell. Vajon mannyi lehet — ezek után — a túra­kocsik személyzetének napi munkaideje? És ez még nem minden. — Éppen ma jártak nálam a gyöngyösiek — mondja Bi­ró István. — Panaszkodtak, hogy képtelenek ellátni vala­mennyi, hozzájuk csatolt köz­séget. Könyörögtek, hogy feb­ruár elsejétől vegyük vissza legalább Szentlő rincká tát cs Szpntmártonkátát. Mit tehet­tem? Megígértem. Szóval, van azért kiskapu. Csak könyörögni kell.., Nyiri Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom