Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 22. szám

4 / / 1971. JANUAR 27., SZERDA Aki példát mutat — kővetőkre talál 4 Több mint egy évtizede is­merem s tűnődöm rajta, ho­gyan fér ennyi vitalitás és cse­lekvőkészség ebbe a kicsiny, törékeny, szemüveges ember­be. — Képzelje csaik,! — mond­ja. — Egyetlen nap alatt há­rom Röpülj, páva! előadásSze- csőn! És még így sem fért be mindenki a nagyterembe. Jó nép ez, csak érteni kell a nyel­vén, ismerni kell szokásait és vágyait. A három előadás be­vétele tizenkétezer forint volt. Ebből a tiszta haszon hatezer! Akkor, amikor a beathangver- senyekre ráfizetünk! Hogy eb­ben mennyi szerepe van a te-, levízió Röpülj, páva! műsorá­nak, az nem mérhető. De hogy az utóbbi idők egyik legsikere­sebb programja volt, az bizo­nyos. Erről jut eszembe, hogy rövidesein a televízió három napig a vendégünk lesz. Fil­met készítenek a falu zenei életéről... Szóval ilyen ember Ofella Sándor. Ha a falujáról kell szólnia, nem fogy ki az igaz történetekből, mesél, mesél vé­get nem érően az emberekről, akiket már gyermekkora óta ismer, s olyanokról, akik még mint úttörők lépték át először a szecsői művelődési ház ka­puját, énekeltek, játszottak, táncoltak színpadán, párt is választottak maguknak és né­hány esztendő múlva a gyere­keik is ide járnak majd. S hogy ez így legyen igaz, ahhoz maga mutatott jó példát. Három lánya van. A legidő­sebb Mária, a középső Vali, a legfiatalabb pedig Ági. Már asszony mind a három. De mert. több mint évtizede is­merem az apjukat, így volt szerencsém gyakran látni őket lánykorukban énekelni, játsza­ni, táncolni a művelődési ház színpadán. Hogy mit is csinálnak ma? Azt hiszem, nem érdektelen egy rövid számvetés. Mária ma Rákosi Györgyné. Asszisztensnő a járási rende­lőben. Szabad idejében az út­törő táncegyüttes és a híres menyecskekórus vezetője. A férje géplakatos és a felnőtt táncosok oktatója Valit Madai Zsigmondnénak hívják, anyakönywezető és igazgatási csoportvezető a sze^ csői tanácson. Munka után a művelődési ház gazdasági ügy­intézője. A férje a járási ta­nács dolgozója, s egyben ő a művelődési ház technikai ki­vitelezője. Ágiból Walter Jánosné lett. Régebben táncos volt, most a menyecskekoszorú tagja. ''Szombaton azonban újra tán­cosként lépett a színpadra. Szükség volt rá, az egyik tán­coslány, Heinsz Juli megbete­gedett, Ági pedig még ma is tud minden táncot. Iga4 hogy a férje — „civilben” hegesztő — a szecsői ÁFÉSZ-tánccso- port vezetője. Hogy az Ofella lányoknak az életeleme a játék, a muzsika, a tánc, az érthető. De az apjuk­ba vajon ki oltotta a népmű­velés olthatatlan szeretetét? — Talán Honti Ferenc taní­tó úr több mint négy évtized­del ezelőtt. Azt hiszem, ott kö­vettem el a „hibát”, amikor tanítómtól megkaptam az első szerepemet, én pedig megta­nultam az egész színdarabot. Vonzott a rivaldafény, a csil­logás. Nem hiúságból, inkább azért, mert otthon nyolcán vol­tunk testvérek,' tíz ember pe­dig egy fedél alatt sohasem ál­modozhat, mert ha elszakad­nak, akárcsak egyetlen napra is a rideg valóságtól, éhesen maradnak. Nekem pedig a ter­mészetem az álmodozás. Hogy mitől lettem ilyen, megmond­hatom azt is. Gyengébb és ki­sebb voltam a többieknél. Ezért is lettem szabóinas a ha­todik elemi után. Apám meg­sajnált, nem bírnám én a mun­kát a határban, az öt hold földön. Valahogy így kezdő­dött, s folytatódott azzal, hogy a tamoncévek alatt önképző­körbe jártam, s bérletem volt a Nemzeti Színházba. A többi már jött magától: amit meg­tanultam, vittem haza a fa­lumba, csoportot szerveztünk, hogy játszhassunk. Játszani, muzsikálni, táncol­ni, ez a mindene. S hozzá a folyamatos tanulás, önműve­lés. A hat elemi mellé gimná­ziumi érettségit és rendezői működési engedélyt szerzett. Szerzőként is gyakran szerepel a neve a szinlapokon: népi já­tékokat ír, dalokat, táncokat gyűjt, s közben vezeti, irányít­ja a művelődési ház életét. . Egy kis statisztika. Szecsß hatezer lakosú nagyközség. Ta­valy az ismeretterjesztő elő­adásokat háromezer-hatszázan hallgatták végig. A négy szín­házi előadásnak ezer látogató­ja volt. ' — A tavalyi költségveté­sünk százhatvanezer forint volt. Ebből állami támogatás mindössze negyvenezer. Igaz, kaptunk még a Művelődésügyi Minisztériumtól húszezret a kísérleti klubfoglalkozásokra, ötezret pedig a helyi tanácstól. Ahhoz, hogy valóban művelő­dési ház legyünk, a szó nemes értelmében, több támogatás kellene. Honnan? Miből? Tá- piószentmártonban ezt már megoldották. A kétszázhetven­ezer forintos költségvetésből a művelődési háznak mindössze hetvenezer forintot kell „meg­termelnie”. Százezret a tanács ad, százezret pedig a négy ter­melőszövetkezet. Váratlanul témát vált. — Most újabb nagyszabású programra készülünk. Téli ter­més címmel állítunk össze mű­sort. Hogy mi minden lesz ben­ne? Két rövid színdarab. Ki emberként született, ember­ként is éljen. Egy cigány fiú életét szeretnénk bemutatni benne. A másik: Szivárvány mindig lesz címmel egy folk­lór darab. A népi együttes a Jegykendő című tápiósági gyűjtéssel lép majd színre. Most van alakulóban a citera- egyűttesünk és a férfikóru­sunk. Pávafészek címmel ké­szülnék első bemutatkozásukra. No, és természetesen a me­nyecskekórus sem maradhat ki egy ilyen programból. Biztos vagyok benne, hogy Ofella Sándor győzi mindket­tővel. Aki pedig példát mutat, az mindig követőkre talál. (prukner) BODNÁRNÉ Premier csütörtökön : 40 év késéssel Csütörtökön tartják a Ma­dách Színházban Németh László 1931-ben írt első szín­padi műve: a Bodnárné ősbe­mutatóját. A görög sorstragé­diákra emlékeztető kétrészes színművet Ádám Ottó rendezi, a címszerepet Kiss Manyi játssza. Az idősebb Bodnár fiú szerepében Huszti Péter, a fia­talabb szerepében pedig Balá- zsovits Lajos mutatkozik be. A további szerepekben — többek között' — Almási Éva, Dégi István és Schütz Ila, lép szín­re. A díszleteket Köpeczi Bócz István, a jelmezeket Mial- kovszky Erzsébet tervezi. Levélportrék Érdekes kiállítás nyílt Ka­posvárott, a TIT Somogy me­gyei székhazának nagytermé­ben. Körmendy Mátyás, a So­mogy megyei erdő-és fafeldol­gozó gazdaság technikusa sok színű növényi levelekből készí­tett tájképeit, portréit mutat­ja be. Körmendy Mátyás több mint 30 féle levéllel dolgozik, köztük tölggyel, hánssal, pla­tánnal, berkenyével, turbo- lyával, juharral, eperrel, or­gonával és nyárfélékkel. A kívánt színeket a levelek gyenge vagy erős préselésé­vel. napon érlelésével vagy itatóspapírok közötti szárítás­sal állítja elő. E módszerek mindegyike másképpen befo­lyásolja a levelek színét. Múzeum a cukrászda alatt Múzeum nyílik a szombat­helyi romkertcukrászda alatt. Ott állítják ki az épület ala­pozásaikor előkerült római ko­ri emlékeket, köztük egy nyolc centiméter átmérőjű vámpecsét „óriást”. Ezt az egykori Pahnónia tartomány­ban nagy forgalmú, 2000 éves borostyánkő út mentén, mű­ködő vámhivatal tisztviselője használta. Az országnak ezt az, elhelyezését tekintve egye­dülálló múzeumát az év első felében nyitják rpeg. NAPLÓ Birkás tanár úr di.) D élután Birkás elvitte az osztályt moziba. Két tel­jes sort foglaltunk le, meglehetősen nagy lár­mával. A jegyeket ő vette ne­künk. „Good bye, mister Chips!” — Isten vele, tanár úr! volt a film címe. Nagy film volt. A végén az egész osztály sírt, Kilián és Semperger is. Az, osztályfőnökünk a néme­tekről sohasem beszélt, pedig az akkoriban már kötelező sikk volt. Az előírt német filmek­re nem jött el. Csak a rajzta­nárunk bolondult meg. Gátlás nélkül, kéjjel kezdte verni Krausz Bandi kezét és fülét, mert nem tudott szép piros tu­lipánokat és szép zöld levele­ket festeni, legalábbis a tanár úr szerint nem. Nekem tet­szettek Krausz Bandi lila le­velei, olyan jókat röhögtünk vele ezen, de csak délután, amikor már semmi sem fájt. Bahala, a rajztanár azt mond­ta, hogy a klasszikus görög művészetet a prostituált fran­ciák és a bikkfafejű angolok tönkretették, erkölcstelenül a posványba taposták. Most a németek visszatértek a tiszta ősi hagyományokhoz. Minden órára behozott az osztályba nyolc-tíz férfiaktot. — Tökéletes arányok — mondotta hadaró beszédével • —, pontosan úgy, mint a gö­rögöknél. A fej egynyolcad ré­sze a testnek. Amint később megtudta, hogy a Führer a homoszek­szuálisofoat is likvidálta a bi­rodalomban, rajztanárunk bús­komor lett. Birkás nem beszélt a néme­tekről, és az angolokról- se már. Még kétszer befizette az osztályt a moziba. A Légy jó mindhalálig-ra azt mondta, hogy Móricz élő klasszikus. A Pál utcai fiúk-ra, hogy jó fiú volt ez a Nemecsek. Azután Birkás teljesen váratlanul megnősült, ezt ő jelentette be, amikor elbúcsúzott az osztály­tól. Arca most is komoly volt és j bánatos, pedig Semperger már hallotta otthon az apjá­tól, hogy a tanár úr a leggaz­dagabb Csipay lányt vette el. Szombaton volt az esküvőjük a Szent Bertalan-templomban. Ez nagy szó volt N.-ben, mert ott a legszegényebb Csipaynak is ötven hold szőlője volt, a házakról, tanyákról és egyéb jószágokról nem is szólva. Az osztályfőnökünk mesébe illő tettel búcsúzott tőlünk, senkit sem buktatott meg. Nemcsak az osztályt hagyta el, az iskolát is. Fél füllel hallot­tuk, hogy utoljára a rajztanár belekötött. Állítólag Birkás nem volt hajlandó behozni a rádiót az osztályba, pedig Ma­hala szerint az osztály öröm­mámorban hallgatta volna a felvidéki bevonulást. És ez nagyszerű lehetőség lett volna a hazaszeretet nemes érzésé­nek plántálására. Peches volt ez a rajztanár. Később a rend­őrségen egy pirospozsgás, harcsabaj uszú, bunfardd őr­mester megpofozta őt, mert a tanár úr statárium ellenére ké­sőn szolgáltatta be a rádióját, és még feleselt is a hatósági közeggel. Birkás tanár úr nem olyan ember volt, aki- csak úgy be­nősült. Hogy abbahagyta a ta­nítást, szisztematikusan és tu­dományosan kezdett új életé­hez is. Amilyen könyvet Ma­gyarországon kinyomtattak a szőlőtermesztésről,. a borkeze­lésről és a gyümölcstermesz­tésről, mind megvásárolta és... A felesége iskolázott, igé­zőén szép szőke asszony volt. Tanárképzőt végzett, de ő sem tanított. Kaptak az apóstól egy úri portát a város közepén és egy darab szőlőt, hogy ne za­varják egymást De ezt csak két év múltán, amikor az apóst már nagyon idegesítette tanár veje szőlőtermesztő tu­dománya, Birkást pedig az apósa primitívsége. A felszabadulás után Birkás tanár úr belépett a Paraszt Pártba, de ott semilyen szere­pet nem vállalt. Nem is te­vékenykedett, illetve egy fura, de fölöttébb hasznos dologba kezdett. Előbb azonban vissza­ment az iskolába tanítani. Az apósa orosz bérencnek nevez­te, Birkás először mosolygott, azután kikérte magának, és többé soha egyetlen szót sem váltott felesége apjával. Hogy ezt a dolgát rendbe rakta, be­ment az elöljáróságra és meg­kérte a vezetőket, hogy enge­délyezzék, és azok engedé­lyezték ... Sokáig tanakodott különböző iparos mesterekkel, végül a mű készen állt a város főte­rén, és az alkotó nem pihent. Okos ember volt, ebben is okos. Ott állt a Szent Bertalan templom is a Fő téren. Oda legalább egy héten egyszer, az isten-napján elmennek a pa­rasztok, ha pedig elmennek, akkor már nyert ügye van. Birkás tanár úr a mester­emberekkel egy hatalmas ba­rométert készíttetett Csakhogy ez precízebb, ugyanakkor egy­szerűbb és érthetőbb volt min. den eddigi hasonló szerken­tyűnél. Jósolt ez napfényt, esőt, szelet, hideget-meleget, sőt fagyot, jeget is. Mindent, ami a szőlőre áldás vagy átok. A készülék nem volt automa­ta, a tanár a Meteorológiai In­tézettel levelezett, és minden vasárnap reggel, amennyire lehetett, megjósolta az egész hetet, hétfő, kedd, szerda... A ravasz szerkentyű mellett állt két lábon, masszívan egy hatalmas tábla is, rajta egy szintén egyszerű, de nagyon szemléletes és hasznos óra- grafikonos munkaprogram. „Nyitunk, metszünk, kötözünk, permetezünk...” Nézték, bámulták a táblát és bajszuk alatt jókat mosolyog­tak a parasztok. Ej, ez a tudá­lékos Birkás. A tudálékos Bir­kás a permetlé keverési ará­nyát is feltüntette, a trágya érlelési idejét is, és azt is, hogy fagyveszély idején füs­tölni kell a szőlőbarázdákban. És azt is oda írta, hogy mivel legjobb és legolcsóbb és leg­hatásosabb ilyenkor füstölni. Először csak néhányan írták a ‘markukban tartott papírra az olvasottakat, később már sok helyre meghívták télen a gazdák a tanárt. Megállították az utcasarkon is, és kikérték a tanácsát. Ekkortájt történt, hogy egy beszélgetésünk alkalmából ar­ra kért, tegezzem vissza. Ne­hezen ment, ő bort sohasem ivott, másképpen hogyan le­het az ilyesmit... Értette ő, hogyne értette volna, hogy mi­re gondolok. Levitt a pincéjé­be, a szentélybe, amely oly­annyira pedáns és tiszta volt, Hobbyjuk a kertészet ünotán, a November 7. Erőmű és Alumíniumkohó kultúr- kőzpontja biológusszakkörének 83 tagja van. Mintegy 170 vi- rágritkaságot és számtalan értékes, apró díszhalat nevelnek, gondoznak melegházukban. ősbemutató: Halotti beszéd Omega csak Bécsben ­Először is egy helyesbítést, előző heti slágerlistánkban té­vesen írtuk meg a Pest me­gyei tánczenekari fesztivál idő­pontját. A Csepel Autógyár művelődési házában február 21-én, vasárnap rendezik a döntőt, maximálisan tíz zene­kar részvételével. Természete­sen addig lezajlanak a városi, járási selejtezők; Nagykátán a nagykátai és a dabasi járás együttesei szerepelnek, míg Vá­cott és Cegléden a város és a járás zenekarai. Ahol nem ren­deznek selejtezőt, mert nincs elég jelentkező, ott egyéni meghallgatás után dönt a szak­embergárda : döntőben a he­lye az együttesnek, avagy nem. Március 14-éri Budapesten már a megyék döntőm továbbjutott együttesek csapnak össze: Pest, Komárom, Fejér • és Nógrád megyéből. Ezen eldől, hogy ki jut el Salgótarjánba és az egri diáknapokra. A megyei döntő­ről -még csak annyit, számos vállalat, intézmény ajánlott fel értékes díjakat; a résztvevők tehát nem távoznak üres kézzel a Csepel Autógyár kultúrházá- bóL A döntőn természetesen mint ő maga. Fogta a lopót, nagy szakértelemmel szívta a bort a hordóbóL Megilletődöt- ten tartottam poharam, tele engedte. Meggondolta magát, egy másik pohárba is eresztett az arany színű nedűből. Föl­emelte, és azt mondta kedve­sen: — Szervusz. Néztem az arcát a pince pis­lákoló félhomályában. Alig változott. Talán a homloka lett magasabb, és a fehér foltok nőttek hullámos fekete hajá­ban. Valamit fogyhatott, vo­násai erősödtek, és úgy tűnt, az orra is nagyobb lett. Ide a pincébe is jól szabott, ele­gáns ruhában, francia cipőben jött. Hirtelen és váratlanul agyam elkészített egy különle­ges mérleget, kettőnk kapcso­latának új és teljesen hiteles mérlegét. Azt addig is tudtam, Hogy írni, helyesen írni, iro­dalmat, könyvet szeretni ő tanított. De hogy tudatom mélyén, szerényen megbújva, eddigi ^letemben ő volt az esz­ményképem, arra csak most, itt a pincében döbbentem rá. És mindezért cserébe én sem­mit sem adtam, ha csak azt nem, hogy bármit tettem, cse­lekedeteimmel, tudat alatt mindig neki bizonyítottam. („Tetszik látni tanár úr, már helyesen írom a szót, egészsé­ges.”) Ha ruhát választottam, ha nyakkendőt kötöttem, no lám, ezért hasonlítottak a szí­nek. — Szervusz — ismétli a kö­szöntést. — Szervusz — válaszolom, és nézem őt, amint fenékig üríti poharát. Jó volna elmon­dani néki gondolataimat, sze­retném pontosan visszaigazol­ni az iskola utáni éveket, de lénye most is hallgatásra int. Hallgatok hát, ő is hallgat, az­tán búcsúra nyújtja a kezét. (s) (Folytatjuk) Tolcsvayék Gyömrön mi is ott leszünk... Addig is sok sikert a felkészülésben! Ismét híres vendég érkezik hazánkba. Mister Aclcer Bük és együttese mutatkozik be február 8-án a közönségnek. Az Országos Rendező Iroda idei első nagyobb szabású ren­dezvénye az Erkel Színházban lesz. Az Omega-együttes viszont nem utazik Cannes-ba és Fran­ciaországba, csak Bécsben ad koncertet. A Tolcsvay-együttes Györo- rőre látogat január 28-án. A Magyar Rádió és Televí­zió Szimfonikus Zenekara hat hangversenyt ad a Zeneakadé­mián áprilisban és májusban olyan világhírű karmesterek vezényletével, mánt Karl Rich­ter, Lovro von Matacic, Fe- rencsik János. Műsoron szere­pelnek Beethoven, Liszt, Mo­zart, Berlioz, Haydn és Bach művei, de természetesen a mai magyar zeneköltők sem ma­radhatnak el — két ősbemu­tatót hallhat a közönség: Pet- rovics Emil Halotti beszéd cí­mű alkotását és Mihály And­rás Monodiáját. A Fühairmónia tavaszi bérletében három világot járt karmester mutatkozik be Budapesten, E heti nyerteseink: Józsa Gábor (Főt, Vöröshadsereg u. 10.), Németh László (Farmos, Jászberényi u. 674.) és Reggel Mária (Cegléd, IV. kér., Lach- ner György u. 22.). SLÁGERLISTÁNK: Művészlemezek: L (3) Bach: Or­gonaművek. 2. (1) Kodály: Háry János. 3. (5) Liszt—Paganini: La Campanella 4. (—) Liszt: Kórus-, művek. 5. (—) Vezényel Herbert von Karajan. Tánclemezek: 1. (1) Kégli-dal (Illés). 2. (2) Éjszakai országút (Omega). 3. (5) Kócos ördögök (Metró). 4. (—) Ment az utcán ha­zafelé (Neoton). 5. (—) Nem hi­szem (Illés). 6. (4) Olyan szépen mosolygott (Omega). 7. (3) És köz­be szólt a colt (Metró). 8. (—) Drága lányok (Tolcsvay). 9. (8) Jaj'j, nem vigyáztam (Kovács Ka­ti). 10. (9) Füttyös Pepi (Echo). sunyó — falus — tamás Vágja ki, töltse ki, tegye borí­tékba, vagy ragassza levelezőlap­ra „Kedvenc lemezem” szava­zószelvényünket és ügy küldje szerkesztőségünkbe: Pest megyei Hírlap, Budapest VHL, Somogyi Béla u. 6. A borítékra ne feledje el ráírni: Kedvenc lemezem. Sza­vazóink között minden héten há­rom hanglemezt sorsolunk ki, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom