Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
1971. JANUAR 24., VASÁRNAP “”^Cúrtap 3 Vlastimil Neubauer Budapesten Vlastimil Neubauer, a Cseh Sajtó- és Táj ékoztaitásügyd Hivatal elnöke dr. Várkonyi Péternek, a kormány Tájékoztatási Hivatala elnökiének meghívására néhány napos hivatalos baráti látogatást tett Budapesten. Vlastimil Neubauer megbeszéléseket folytatott az MSZMP KB agitéciós és propaganda osztálya, a Tájékoztatási Hivatal, a Magyar Üjságírók Országos Szövetsége és a Magyar Távirati Iroda vezetőivel. A takaró hosszabb Lakásépítés, vállalati támogatással Lakás. Egyetlen, ötbetűs szócska, s mégis, viták, szenvedélyek, keservek s örömök fűződnek hozzá, kavarognak körötte. Viták. Szakkörökben és a társadalom minden rétegében arról, milyen úton, módon lehetne a lakáskérdés megoldását szolgáló erőforrásokat bővíteni, ésszerűbben fölhasználni. Szenvedélyek, j amelyekben jóakarat, józanságé Abony ipart kapott KONGRESSZUSI ÚTMUTATÁS A művész mit és hogyan Interjú Császár Ferenccel, a szentendrei járási pártbizottság első titkárával A televízió emlékezetes, Pest megyével foglalkozó interpel- lációs adása óta — mint azt Sziics László tanácselnöktől megtudtuk — 41 vállalattal tárgyaltak, Illetve tárgyalnak még most is az ipartelepítéssel kapcsolatban. Képeinken azokat az üzemeket örökítettük meg, amelyek most már végérvényesen helybeli munkalehetőséget biztosítanak az abony laknak. Közös vonásuk: mindenütt várják az újabb jelentkezőket. és naivitás, irrealitás vegyül. Keservek. Más kapott, mi nem kaptunk. A másé szebb, nagyobb. örömök. Elkészült, fölépült a lakás. Minek hol legyen a helye, futja-e új bútorra, hogyan teremtsük meg a falak között tárgyak és emberek harmóniáját... A negyedik ötéves tervben — a törvény szavaival — „mintegy 400 ezer lakást kell megépíteni.” Ebből 180—200 ezret központi állami és vállalati források b ÓL A MÓD: LEHETŐSÉG A vállalatoknak 1968 óta van törvényes módjuk arra — a korábbi években a jogszabályok nem nyitottak ilyen lehetőséget, bár elvétve, „feketén” a rendkívül rászorultakon itt-ott segített egy-egy vállalat —, hogy pénzzel és más úton támogassák dolgozóik lakásproblémáinak megoldását. Mint minden új, ez is nehezen nyer polgárjogot a gyakorlatban, a lehetőség és a tényleges cselekvés összhangja még nem teremtődött meg. Igaz, három esztendő alatt fokozatosan nőtt a vállalatok által ilyen célokra fordított ösz- szeg — a meghatározott rendeltetésű pénzbeni juttatásoknak alig hat százalékát tette ki 1968-ban, míg a következő évben a húsz százalékot közelítette meg —, de tény: a lakásépítés vállalati támogatása, mind módszerként, mind formaként, ma még csecsemőkorát éli. Sok minden közrejátszik ebben. A vállalati szemlélet éppúgy, mint a jogszabályok merevsége, a gyakorlat nehézkessége. Példa sok, s sokféle akad. A megye majd’ minden táján találni olyan lakótelepeiket, emeletes lakóházakat, amelyek létrejöttében nagy szerepet játszott a vállalati segítség. Ilyen támogatást adott például dolgozóinak a Csepel Autógyár, a Nagykőrösi Konzervgyár, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, a Mechanikai Művek, hogy csak néhány esetet említsünk. A tetszetős, modem lakótelepek — mint amilyen például Nagykőrösön a Tormási — létrehozásán kívül családi házak százai épültek fel úgy, hogy a vállalat — megintcsaik például a Forte Fotokémiai Iparvállalat — jelentős összegű jutatással, illetve kamatmentes kölcsönnel támogatta az építkezni szándékozót, s akkor még nem szóltunk az olcsó bontási anyagokról, a kedvezményes fuvar megadásáról, sok minden más- róL (így a lakásgond enyhítésének sajátos formájáról, az épülő üzem mellett létrehozott lakóteleprőL mint történt ez a DCM esetében, Százhalombattán a hőerőműnél és az olaj- finomítónál stb.). Van vállalat, amely százezer forint lakásépítési hozzájárulást fizet ki egy-egy arra érdemes műszakinak, szakmunkásnak, ha az illető szerződésben kötelezi magát, hogy húsz évig a gyárban marad. Másutt a tanácsnak utal át tekintélyes summát a gyár, s annak fejében meghatározott számú lakás bérlőit dolgozói közül jelölheti ki. Találni példát arra is, hogy maga a vállalat, saját kezelésben építtette a lakásokat, a jövendő tulajdonos aktív, nagymértékű közreműködésével ... TOVÁBB LEHET NYÚJTÓZNI Nem az a baj, hogy a példák sokfélék. Ez örvendetes. A gond ott van, hogy — szemben a szokásossal — a takaró tovább ér, mint ameddig a vállalatok nyújtóznak. S ott, hogy a lakásépítés vállalati támogatása ma még esetleges, rendszerbe alig foglalható, s több tekintetben jogilag sem egyértelműen tisztázott A kiindulópont viszont világos. A párt Központi Bizottsága, s a kormány 1970. április 18-i együttes ülésén hozott határozat a lakásépítés fejlesztésere, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerére, kimondja: „Az állami és magánlakásépítés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igények közötti feszültségek 1 csökkenését, a fennálló társadalmi és szociális problémák megoldását. Ennek érdekében növelni kell a központi költségvetés lakásépítésre fordítandó eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a lakosság erőforrásainak bevonását a lakáskérdés megoldásába.” Témánknál maradva: a vállalati erőforrások fokozott bevonása a lakásépítésbe nemcsak társadalmi szükségszerűség, hanem növekvő jelentőségű tényező a napjainkban egyre fontosabb szerephez jutó vállalati életszínvonal-politikában is. Tehát a dolgozók megtartásában, új, magas képzettségű dolgozók fölvételében, a munkaerő összetételének, minőségi javításában, a törzsgárda megszilárdításában. Ehhez nem elegendő a vállalatok jószándéka. Sőt, még pénze sem. .A műszaki, szervezeti feltételek javítása és bővítése is elengedhetetlen. S az utóbbiakat tekintve, rengeteg a tennivaló. A legegyszerűbb megoldás kétségtelenül az, amikor a vállalat meghatározott összeget fizet ki dolgozójának, kamatmentes kölcsönként, írásban rögzített törlesztési feltételek mellett. A vállalat pénzt adott, a többi már az építkező, építtető dolga. Jóval bonyolultabb, ha megértve a nehézségeket, a vállalat lép az egyéni építkezők helyébe, magára véve a kivitelezés gondját. Seregnyi engedélyeztetés, vállalkozó utáni futkosás, anyaghiány miatti idegeskedés, az építés műszaki ellenőrzése, mi tagadás — a tapasztalatok is ezt igazolják — külön apparátust kíván, aminek terhét nem szívesen vállalják. A tanácsok és a vállalatok együttműködése sem zökkenőmentes. Mert a pénz átutalása a legkevesebb. Utánia — ezt is tapasztalatok tükrözik — kezdődnek a viták, az épület helyéről, típusáról, felszereltségéről, a sokféle kívánalom egyeztetéséről, s mire a lakók beköltöznek, az érintettek úgy érzik, torkig vannak az egésszeL s soha többé nem vágnak neki ilyesminek. TERVEZÉS, ÖT ÉVRE Nem könnyű tehát a lakásépítés vállalati támogatása ma még. Magyarázat ez arra is, miért marad meg — nem lekicsinyelhető — pénz a támogatásra szánt összegből. Magyarázat, de: nem mentség! Több kezdeményezésre, bátorságra, önállóságra van szükség. A formák — például a szövetkezeti lakások építése esetén — bővítésére, az előta- karékosság s a vállalati hozzájárulás ésszerűbb összekapcsolására, s ugyanakkor a törvényi, jogi rendezés meggyorsítására is. Ahogy elengedhetetlen az építési előkészületek, s maga az építés szervezeti feltételeinek mainál rugalmasabb kezelése is, a különböző engedélyeztetésektől az anyag- ellátás jobb keretein át a lakhatási engedély kiadásáig. A gyárakban, vállalatoknál most készülnek az öt évre, az 1971—1975 közötti időszakra szóló kollektív szerződések. E szerződések keretén belül jusson hely a lakásépítés támogatásának is, tervezzék meg, mégpedig öt évre tervezzék meg a gyárak, vállalatok, milyen mértékben, miféle utakon segítik dolgozóikat; biztatást, távlatot adnak ezzel. A lakásépítés vállalati támogatása közügy! Legyen tehát valóban az, mindenki számára, minden tekintetben. Akár segíteni, bátorítani, akár ha — cselekedni kell! Mészáros Ottó „Az elmúlt években gazdagodott az ország Irodalmi és művészeti élete. Számos új, értékes alkotás született... nemzeti kultúránk fejlődését a szocialista tendenciák térnye-, rése ... segítette elő ... Az előrehaladás ... ezután is megköveteli, hogy pártunk és kormányunk rendszeres segítséget nyújtson az írók és művészek alkotómunkájához”. (A X. kongresszus határozatából.) A megyénkben élő alkotó- művészek többsége SzenVend- rén, illetve a szentendrei járásban lakik, a Dunakanyar a megye művészeti centruma. Nem véletlenül kértünk interjút e témában a szentendrei járási pártbizottság első titkárától, Császár Ferenctől. S Hogyan értékeli a közelmúlt művészeti életét? — A járásunkban élő alkotóművészek álláspontja lényegében egységes: lehetőségük van az alkotásra, mind eszmeileg, mind anyagilag. Tehát a légkör megfelelő, csak ezt szűrhetem le tapasztalataimból • A művészeti életen belül, miről vitatkozna, ha arra kerülne a sor? — Nemcsak vitatkoznék, hanem vitatkozunk is a párton belül azon, hogy milyen műveket kell erőteljesen támogatnunk, milyeneket kell csak éppenhogy megtűrnünk, s milyenek ellen kell hatékonyan fellépnünk. Eszmeileg persze nem lehet vitás, hogy art kell támogatnunk, ami elkötelezett, szocialista, azt kell támadnunk, ami ellenséges. Csakhogy a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, mert a művészet nemcsak fekete, vagy nemcsak fehér, hanem sokkal bonyolultabb, Összetettebb társadalmi mozgásforma. Az a véleményem, hogy az elmúlt néhány évben is napvilágot láttak olyan alkotások, amelyeknek nem lett volna szabad teret adni, ugyanakkor szocialista tendenciájú művek esetleg nem részesültek megfelelő támogatásban. Mindezzel együtt kultúrpolitikánk alapvetően jó irányban fejlődik. A járásban élő művészek alkotásai bizonyítják ezt a helyes politikát a gyakorlatban is. 41 Hogyan tükröződjenek vissza az elméleti viták a valóságban, illetve a művészeti alkotómunkában? — Meg kell állapítanunk, azzal mi nem törődünk, hogy melyik művész milyen eszközökkel fejezi ki magát, ez mindenkinek művészi sajátosságaiból fakadjon. Tehát nem a hogyan a lényeges, hanem a miit? Ha az alkotás szocialista tendenciájú, akkor a hogyan nem számít • A „mlt?”-töl szinte elválaszthatatlan a „hogyan?”. Sokszor a „hogyan?” kerülhet előtérbe, tehát a kifejezési forma, amely a tartalmat befolyásolja. — A lényeg a „hogyan ?”- nál: az alkotó úgy fejezze ki magát, hogy közérthető legyen, ne csak szűk rétegnek írjon, fessen, rendezzen. Az a művészet szoríthatja ki a silány álművészi árut, amely széles rétegeket érint, mert ma még sajnos a giccs is széles rétegeket vonz. A giccs „közérthető”, tehát csak közérthető művészettel vehetjük fel eleve a harcot. • Egyes kiemelkedő alkotások meghaladhatják a tömegek gondolati- és ízlcsnormá- ját, esetleg nem lesznek azonnal mindenki számára érthetőek, s mégis értékesek ezek a művek, tehetségek hozták létre azokat. — Egy művészit az egész társadalom értékel, s akit értékel, az a tehetség. A politikus legfeljebb érzékelheti, hogy egy-egy alkotó milyen érzékeny a most fellelhető problémák iránt, milyen gondolatai támadnak, hogy az emberek eszmevilágát továbbfejlessze. A tehetséges mű pártos. 41 Vannak elkötelezett, pártos művészek, akik időnként értetlenségbe ütköznek. — Őket meg kell védeni, de csak az igaztalan támadásokkal szemben. Persze az alkotók megítélése nem mindig objektív, szubjektív tényezők is közrejátszanak. Például az is szubjektív, hogy kitől rendelem meg erről és erről a témáról, a festményt, a szobrot, vagy mást. Lehet, hogy a megrendelő téved, másnak kellett volna szólnia, aki érzékenyebb a témával kapcsolatban, s jobban kielégítheti a társadalom igényét. m Hogyan nyújthatnak a pártszervezetek rendszeres segítséget az alkotóművészeknek? — Járásunkban például arra törekszünk, hogy a művészeknek aktív kapcsolatuk legyen a társadalni élet különböző területeivel. Tehát árra ösztönzünk, hogy vegyenek részt a közéletben. Jobban érzékeljék azt a közeget, amelyben élnek, hogy jobban ki is tudják fejezni azt. Fábián Zoltán író például a járás szinte minden kulturális eseményének egyik fő szervezője, Sze- berényi Lehel író a Hazafias Népfront járási bizottságának elnöke, megyei tanácstag. Kezdeményezünk író—olvasó találkozókat. Felkérjük őket, tartsanak előadásokat, legyenek ünnepek alkalmával szónokok, hogy mondják el véleményüket a párt kulturális politikájáról... A segítség tehát egyáltalán nem direkt, inkább kapcsolatfelvétel. • Mi a véleménye a szocialista társadalom alkotóművészéről és általában a művészetekről? — A művész és alkotása minden társadalomban igen jelentős funkciót tölt be: feltárja a valóságot és elgondolkodtat. A szocializmusban a valóságnak és gondolkodtatás- nak sokkal nagyobb jelentősége van, mint más társadalmi rendszerekben, ezért az a véleményem, hogy nálunk a művészetek nagyobb jelentőséggel bírnak. A társadalom felismerte a művészetek jelentőségét nálunk, tehát jobban meg is becsüli, elismeri az alkotókat. B. Gy. A „Budapest” Kötőipari Ktsz gépein kesztyűbéléseket készítenek. December 1 óta két műszakban a művelődési ház tánctermében kezdődött meg a munka. Két hónap múlva elkészül végleges otthonuk. A Budapesti Egyesült Ruházati Szövetkezet abonyi telepe áz úgynevezett kastély épületében talált végleges otthonra. Az asszonyok konfekcióipari termékeket készítenek majd. Most egy hónapig még csak tanulnak. A Nagykőrösi Konzervgyár abonyi telepén üvegzárő gyűrűt készítenek az asszonyok. Egy műszakban 80—90 ezer is a iádákba kerül. A gépállomás területén nemsokára a Mechanikai Művek íelepe nyílik meg. Olajkályha-alkatrészeket gyártanak majd. Képünkön a hegesztőműhelyek boxait alakítják ki a szerelők. Foto: Gábor Sárospataki faházak Sárospatakon két évvel ezelőtt kezdték meg a termelést az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság fafeldolgozó üzemében. A korszerű és nagy teljesítményű gépekkel felszerelt üzemben a Bodrog és a Tisza ártéri erdeiből kivágott fákból elsősorban az árvízvédelmi munkákhoz szükséges eszközöket, deszkákat és szádpallókat készítenek. A rönkök feldolgozása során nagymennyiségű hulladékfa keletkezett, amelynek gazdaságos felhasználására az idén érdekes tervet valósítottak meg. A hulladékfából — könnyen szétszedhető és mozgatható — konyhából, szobából vs fedett teraszból álló nyári házakat gyártanak, amelynek nyerges tetőrészét náddal fedik be. Így padlástere is kényelmes szálláshelyet biztosit. A szép kivitelű faházakból egyelőre tízet készítenek, és azokat a különböző vízügyi szerveknek adják át munkásszállásnak.
