Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
1971. JANUAR 1., PÉNTEK 3 Tízezer ember húsz milliója Húszmillió forint még a takarékszövetkezetben. is nagy pénz. Eddig Pest megyében egyetlen takarékszövetkezetben sem volt ennyi betét. Most az Érd és Vidéke körzeti Takarékszövetkezetben a betétállomány elérte a bűvös húszmillió forintot. Nyolc község lakói gyűjtik itt pénzűket. Takarékos emberek lakják ezt a vidéket. Az idén négymillió forintot spóroltak és 1200 új taggal nőtt táboruk. Már majdnem tízezren vannak. Tokajhegyalja „szívében”, Tolcsván, az egykori Rákóczi— Uessetr//y-kastélyban szőlészeti-borászati kiállítást rendeznek. A korabeli állapotban helyreállított XVIII. századbeli kastély két boltíves szobájában bemutatják a világhírű borvidék szőlőművelésének kezdetét, az aszukészítést, a rekonstrukció eredményeit. Kiállítják a Tokajhegyaljára vonatkozó irodalmat, valamint a hajdan használt munkaeszközöket. Óévből — új évbe Néhány órán át megszűnt a csendrendelet: pezsgés üvegek pukkantak, kígyósípok, trombiták harsogtak, autók tülköltek. Hajnalban aztán már csak föl-fölkiáltottak a papírtrombiták és a becsípett óévbúcsúztatók rekedt magyarnótái. Fotóriporterünk pillanatképei erről a néhány óráról számolnak be. a teátrum Étterem pincérei Éjjel 12 óra ELŐTT NÉHÁNY PERCCEL TETTEK AZ ÜNNEPI ASZTALOKRA A HIDEGTŐL PÁRÁS PEZSGŐSÜVEGEKET. Jóslatok új évtizedről az Fordult a naptár, űj évtizedbe léptünk. Milyen tíz év vár ránk? Kis költői túlzással azt is írhatjuk: évtizedek meglepetései várnak ránk 3650 valahány napban. A fejlődést belátni lehetetlen, az új évtized küszöbén csak a képzelet segít A képzelet, amely a mából indul, a mából nyeri gondolati alapját, de végtelen területeket járhat be. Az évtizedek jósai: fiatalok. Olyan if jak, akik tehetségüket, tudásukat, ambícióikat ebben a tíz évben bontakoztatják ki: válnak hasznossá mindannyiunk, a társadalom számára. FÉLSZEG ABRAND Burlovics Ferenc, a tököli Vörös Csillag Tsz növénytermesztő, növényvédő gyakornoka 1971-ben áUamvizsgázik a keszthelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. A 21 éves fiatalembert arra kértem, képzelje el, milyen lesz tíz év múlva a gazdaság, a modem falu és a saját sorsa? A gazdaság: „A vegyszeres növényvédelem erőteljesen fejleszti a növénytermesztést. Remélem, javul a szerek hatásfoka, mert ma még az elmélet nincs összhangban a gyakorlattal. Az iskolában azt tanultam, hogy egy hold búza gyomirtásához 1 kiló Dikonirt kell, a gazdaságban másfél— két kilót is kiszórunk, s ez sem elegendő. Ma több száz szer között válogathatunk, a jövőben ne legyen, mondjuk csak száz, de azok hatásosak, s könnyen kezelhetők... A búzát, kukoricát kombájnnal aratjuk. Ennél többet kívánni nem is tudok...” A modern falu: „A nagyközség sokat fejlődik majd. Emeletes házak épülnek. A modem falu városias jellegű, azzal a különbséggel, hogy nálunk a jövőben is több lesz a zöld.” A saját sorsa: „A jövedelmemet kiegészítem, 2—300 baromfit fogok a ház körül nevelni, a háztáji földön takarmányt termelek majd. Kalkulációt nem végeztem, de kétszáz baromfi után 8—10 ezer forint tiszta jövedelemre számítok — ebben nincs benne a saját »munkabérem«.” A fiatalember, miközben képzeletét ambicionálta, megjegyezte: „Talán kevés a fantáziám!" FELSŐFOKÚ FANTÁZIA Két váci Sztáron Sándor gimnáziumi tanuló, Imecs Zsuzsanna és Molnár János — mindketten idén érettségiznek — képzeli el a jövőt. Témájuk: a tudomány, az oktatás, a város. A tudomány: „A tudomány vívmányai meghatározzák életünket, s az eredmények teljesen kiszámíthatatlanok. Tíz év múlva a Vénuszon ugyanúgy járhat ember, mint ma a Holdon. Üj energiákat fedeznek fel, nem biztos, hogy az atom lesz a legjobb energia- forrás, lehet, hogy a földhőt fogják hasznosítani. A rák ellen megtalálják a szérumot. Gyakorlattá válik az álvatcmu- lás, de a jövő tíz évében sem nélkülözhetjük az éber okoso- dást...” Az oktatás: „Szemléletesebbé válik a tanítás, a vizualitás fokozódik, a szem és a fül együtt szolgálja a tudás megszerzését. Az új évtizedben sem fogják a földrajzórát repülőgépen tartani, azaz marad a fantáziatanítás: képzeld el... Megjelennek az órákon a tanítógépek, a diák gombnyomással jelzi, ha nem érti a szöveget, a gép ismételten elmagyarázza, nem fárad ki a masina, és berendezés vizsgáztat majd, remélhetőleg csalhatatlan pontossággal, igazságossággal. Az emelt szintű általános iskolában már szakosodnak a tanulók, a gimnáziumokban csak tagozatos osztályok lesznek, a technikumokban, a szakközépiskolákban a gyakorlati oktatás válik döntővé. Igazságosabb egyetemi felvételi rendszer lesz.” A város: „A váci alsóvárost teljesen felszámolják, Deákváron és Lajosvárosban új városrész születik, a Pokolszigetre ráférne egy kis fejlesztés. A település lakói megkapják az új művelődési központot. A barokk stílusú városmag köré modem város nő fel... És tíz év alatt a DCM-ben biztos felszerelik a porfogót.. Imecs Zsuzsanna tanár szedetne lenni, Molnár Jánost a műszaki pálya vonzza. BÁTOR KÉPZELET Fejős András, a váci Lőwy Sándor Gépipari Technikum végzős tanulója. Édesapja a tápiószenfcmártoni tsz tagja, s bizonyára büszke kiválóan tanuló fiára. Hogyan fejlődik majd a gépipar, a közlekedés, milyen lesz a jövő jó szakembere? — ezt kérdeztem a XV. B. tanulójától. A gépipar: „Automatizálás, ez a lényeg. Egész termelési ágak automatizálása várható. Az automatizálással meg lehet kímélni az embereket a nehéz, egyhangú fizikai munkától. A gépek önálló „munkásként”, emberek nélkül dolgoznak majd. A gépgyártó ipar területén lesz óriási fejlődés és a kohászatban, az öntészet- ben.” A szakember: „A munkás magánélete felszabadultabbá válik, erejét, idegrendszerét nem veszi igénybe a monoton munka, több ideje marad a családjára, szórakozásra. Nemcsak a szakmája iránt fog érdeklődni, nem lesznek „szakbarbárok", a munkás sokoldalúvá válik, átlagműveltsége és szakmai tudása is nő. Megváltozik a gondolkozása, erősödik majd közösségi ambíciója.., A műszaki gárdának állandóan tanulnia kell, hogy lépést tartson a tudományostechnikai forradalommal.” A közlekedés: „A nagyvárosi közlekedésben sok probléma vár megoldásra. Nagy jövő áll a metró előtt, a trolibuszok száma csökken majd, mert nem gazdaságos az üzemeltetése, a szakemberek kifejlesztik az elektromos autót. A gépkocsik kisebbek lesznek, s nem nő a sebességük, mert a nagyvárosokban nem lehet kihasználni gyorsaságukat. Programozott közlekedési lámpák irányítják majd a forgalmat, helikopteres megfigyelőbázisokat szerveznek, számítógépekkel derítik ki, hogyan lehet megakadályozni a forgalmi dugókat...” Fejős András tovább szeretne tanulni: a Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karán. ★ — Milyen lesz a jövő sajtója? — kérdeztem a két váci gimnazistát. — Szemléletesebbek lesznek az újságok, több képet jelentetnek meg, színes nyomással teszik szebbé a lapot. Inkább elemző írásokra lesz szükség, az információ úgyis óriási ... Fóti Péter Két tervidőszak fordulóján K ét ötéves tervidőszak fordulója az 1970-es esztendő vége, s az 1971-es év kezdete. Jelentős állomás tehát, ha csupán a szűkén vett gazdasági feladatokat tekintjük is, ám' jelentősége tovább nő, mert hozzátehetjük: a harmadik ötéves terv időszaka alatt került bevezetésre a gazdaságirányítás új rendszere, s a közeli hetekben fejezte be munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa, amely nemcsak gazdasági, hanem társadalmi értelemben is évekre szóló útmutatással szolgált. A két tervidőszak fordulója tehát nemcsak képletesen, de a szó szoros értelmében is kiemelkedő állomás újabbkori történelmünkben, mert hisz’ most kezdjük el gazdaságfejlesztésünk intenzív szakaszát öt évre visszatekinteni nem egyszerű, mert bár sokat mondanak az összefoglaló adatok, nem közölhetnek mindent. Az erőfeszítéseket a gazdasági reform bevezetéséért és kibontakoztatásáért, a kezdeményezéseket a termékszerkezet megváltoztatására, a küzdelmet a mostoha időjárással a mezőgazdaságban nem részletezheti egyetlen terv jelentés sem, ám örömeink és gondjaink mérlegéből nem hiányozhatnak. Hazánk napjainkban a gazdaságilag közepesen fejlett országok csoportjába tartozik. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem a tervidőszak végére elérte a 750 dollárt, s ezt tükrözi az ipar színvonala épp úgy, mint a társadalmi munka termelékenysége s a lakosság fogyasztása. A negyedik ötéves terv nem kevesebbet tűzött ki célként, mint azt, hogy az egy főre jutó nemzeti jövedelem elérje az 1000 dolláros színvonalat, s ezzel átlépjünk azon a küszöbön, amely' a közepesen fejlett és a fejlett országok csoportját elválasztja. Azaz: megkezdjük felzárkózásunkat a gazdaságilag fejlett országok közé. Az európai szocialista országokat tekintve hazánk fejlettségi szintje mintegy 15 százalékkal magasabb, mint Romániáé, azonos Lengyelországéval és Bulgáriáéval, míg a Szovjetuniótól 20, Csehszlovákiától és a Német Demokratikus Köztársaságtól 50 százalékkal marad el. A hetvenes évek a különbségek csökkenését, a kiegyenlítődést ígérik. Ma már tény, hogy a harmadik ötéves terv legfőbb céljai megvalósultak, sőt, több területen túlteljesítésre is mód nyílott. A nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedése, a beruházásoknál — 1968-as árakon számítva — az 50 milliárd forint körüli túlteljesítés megvalósítása, az ipari termelés 33—35 százalékos emelkedése nemcsak azt bizonyítja, hogy erősödött a népgazdaság, s vele az ország ereje, hanem azt is, hogy a források észszerűbb, hatékonyabb kihasználásával, a munka gazdaságosságának előtérbe helyezésével sikerült az eredeti tervcélok egy részét túlhaladni. Ennek köszönhető, hogy a lakosság reáljövedelme 31—32 százalékkal emelkedett a harmadik ötéves terv esztendeiben, a foglalkoztatottak száma elérte az ötmilliót, s bevezetésre kerülhettek az életkörülményekre jelentősen kiható intézkedések, A‘ mint például a 44 órás munkahét, a gyermekgondozási segély. z országos eredményekből és gondokból természetesen súlyának megfelelően részesedett Pest megye, öröm, hogy az ipari termelés a tervidőszakban az országos átlagot meghaladó mértékben emelkedett, s olyan, az egész népgazdaság szempontjából nagyjelentőségű létesítmények magasodtak fel a megye területén, mint a hőerőmű és a kőolajfinomító Százhalombattán, a házgyár Dunakeszin, a mészmű a DCM-ben, s olyan üzemek rekonstrukciója fejeződött be, mint a Nagykőrösi Konzervgyáré, a Forte Fotokémiai Iparvállalaté. A harmadik ötéves terv időszaka alatt a megyén belül egy- egy esztendőben a beruházások értéke átlagosan há- rommilliárd forint fölött volt, s számottevően nőtt a kommunális célokat szolgáló pénzkiadás. (1969-ben megközelítette a 700 millió forintot.) Fontos szerepet játszott az eredmények élérésében a gazdasági reform, de nem kétséges: nem oldhatott meg mindent rövid idő alatt. A munka termelékenységének lassú emelkedése, a beruházási piac feszültsége, a műszaki haladás hem kielégítő üteme olyan ismert problémák, amelyekre egyaránt rámutatott az országgyűlés ülésszaka a negyedik ötéves terv tárgyalásakor, s a párt X. kongresszusa is, a következő évek teendőit elemezve. Az eredmények mellett tehát a gondok is indokolják, hogy az 1971— 1975 közötti években, a negyedik ötéves terv időszakában olyan fejlődés menjen végbe, amit a tervtör- vényben így fogalmaztak meg: „A népgazdaság olyan dinamikus fejlődését kell elérni, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres és viszonylag gyors növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon gyarapítását. A növekedés üteme teremtsen kedvező feltételeket a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásához, biztosítsa a népgazdaság arányos fejlődését." A tervtörvényben levő világos útmutatást a párt X. kongresszusa minden tekintetben még inkább kibővítette, s a következő évekről szólva, a határozatban joggal állapította meg: „Folytatódik a szocializmus építése magasabb szinten, bővülnek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, erősödik az ország védelmi képessége, s tovább emelkedik a lakosság életszínvonala, javul a dolgozók anyagi, kulturális és egészségügyi ellátottsága. E célok elérését a termelékenység erőteljesebb emelésével, az ipar szerkezeti összetételének további javításával, a mezőgazdaság belterjességének és jövedelmezőségének fokozásával, a termelési, technikai és technológiai folyamatok korszerűsítésével és színvonalas, kulturált kereskedelemmel kell elősegíteni. Az országépítő célok elérésének követelménye az alkotó szellem további kibontakoztatása.” Korábban utaltunk rá: a tervtörvények, határozatok, összefoglaló közlemények tömören fogalmazot- tak, nem részletezhetik mindazt, ami az eredmények, sikerek elérésében B közrejátszik. Az áldozat- készséget, a többet tevés nemes elégedettségét, az alkotókedv serkentését — vagy éppen lelohasztását —, mindazt, amit termelés, gazdálkodás emberi tényezőinek nevezünk. Aligha lehet e tényezők szerepét, jelentőségét túlbecsülni! Mert éppen az emberi s a közgazdasági érdekek, indokok, szempontok közössége az, ami sikert kovácsol, ám nem könnyű e közös alapot helyben megértetni, megmagyarázni. Nem könnyű, de elengedhetetlen! A gazdaságfejlesztés intenzív szakaszának kibontakoztatása — a szocializmus építésének folytatása magasabb szinten — ugyanis parancsoló- an megköveteli, hogy helyben világosak legyenek a részletek, minden ember egyre inkább tisztában legyen saját szerepével, tevékenysége jelentőségével. Valamennyi kollektíva dolga, hogy egészt és részt egyaránt lásson és láttasson, megvilágítva a becsületes munka és a nemzeti vagyon gyarapodása közötti összefüggéseket. ecsületes munka. Sokszor leírjuk, sűrűn kimondjuk. Mégis, a cselekedetekben a lehetségesnél, a szükségesnél kevésbé tükröződik. Emberi gyengeségeknek épp úgy szerepe van ebben, mint a szervezési, technikai feltételek hiányainak. Ám aligha tévedünk, ha azt állítjuk: a következő öt esztendőben csak az együttes tökéletesítéssel, az emberi gyengék csökkentésével, a szervezési, technikai feltételek javításának egyidejűségével juthatunk előbbre. A nemzeti jövedelem 5,5—6 százalékos növelése, az ipar termelésének évente hat- százalékos emelkedése, a mezőgazdaság belterjességének és jövedelmezőségének fokozása, mint kiragadott példa is érzékelteti a teendők alkotta utat, amelyen a következő években járunk. Ehhez azonban nem elegendő egyetérteni az országosan meghatározott célokkal. Elsősorban önmagunkra, majd környezetünkre tekintve kell meglelnünk a tökéletesebbet, értékesebbet, egyénnek és köznek hasznosabbat. Igaz ez, bárhová tekintünk is. A Csepel Autógyárban a termékösszetétel megkezdett, jó irányú változásénak erősítése, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál az eddig importból származó vegyipari alapanyagok előállításának időbeni megkezdése, az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a húsprogram sikeres megvalósítása épp úgy feltételezi a gazdasági környezet tökéletesítését, mint az egyéni alkotókedv, s felelősségvállalás fokozott kibontakozását. Mindenki jobban akar élni, mindenki terveket dédelget, álmokat sző. Egészséges, érthető emberi törekvés ez, csak éppen érvényesülésének útja nem mindegy. Jusson ezért több pénz, nagyobb megbecsülés, fokozott tisztelet azoknak, akik — bármilyen poszton állnak — , értékesebb produktummal szolgálják a társadalmat, s érezzék a fegyelmező szigort azok, akik csak markukat nyújtják. Két tervidőszak határpontján állunk. Jó, nyugodt légkörben zárjuk a harmadik ötéves tervet, s bizakodva kezdhetjük a negyediket. Bizakodva: erőnkben, tehetségünkben, s céljaink országgyarapító, népjólétet emelő eredményeiben. Mészáros Ottó
