Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

4 ""xrMíriap 1971. JANUÄR 1., PÉNTEK gépíró, s morzejelben — ki tudja, honnan — jön egy kér­dőjel ... A padlásszoba rádiós- boszorkánykonyhájában a diplomák és QSL-lapok trófeái mellett teljes üzemben dolgo­zik az adóvevő, kilengenek a műszerek mutatói, s Bárányos Mihálynak, a Pest megyei MHSZ munkatársának bizony már kissé rekedtes a hangja. — Itt a HA 7 RH, tessék jönni! — YO 2 AAG! Bobby va­gyok Temesvárról! — hallat­szik a hangszórón, s Bárányos Mihály már jelentkezik is, amikor valaki átharsog a hangkáoszban: — Misikém, jó lenne, ha be­tartanád a sorrendet! Kiderül: a magyar—jugosz­láv—román rádióskörbe „bot­lottunk”, s rajtunk kívül Esz­tergom, Komló, Békéscsaba egy-egy állomása is vonalban van. hallatszott, s lehet, hogy ezen Belgrádban is jót nevettek. — Drasztvujtye! Sz novüm godom! — Köszön ránk Oleg Kievből. Egymás után érkezik az üd­vözlet Valerijtől a bulgáriai Sumenből, Debrecen testvér- városából, és valamivel köze­lebbről — Gödről Bársonyos Gusztávtól, a Pest megyei rá­dióbázis vezetőjétől. — Halló! Bjudökalasz! Ha a távolság nem is, de a magyar község neve minden­esetre gondot okoz LA 8 PN- nek. Ez a hívójele a Geyr nevű amatőr rádiósnak, aki Oslo külvárosában pásztázva az étert, jutott el hozzánk. TÁVOLRÓL STOCKHOLM Jani bácsi Kölnből gyakori „vendége” a kalászi rádióklub­Torok, böllérek, hagyományok Ha kostolot ígérnének, I sem tudnám meghatározni, milyen emberek hizlalnak mostanság disznót, de meg­kísérlem kizárásos módszer­rel behatárolni őket. Aki sertést nevel, nem pesszimis­ta, mert az éhén, gyomrán, ínyén kívül a benne munkál­kodó életkedv az, amely a hurka és disznósajt íze, tar­talma mellett a készítés és a látvány örömét is óhajtja. Egy pesszimista kiszámítja, mennyi pénzbe, fáradozásba kerülnek a kolbászkák, fel­méri az elhullás, romlás koc­kázatait, és lemond. A gazda­sági számítások és elvek szerint igaza van, viszont gondoljuk meg, hogy a disz­nóölés, mint minden életje­lenség, nemcsak a logika, ha­nem a lélektan, az érzelmek köreibe is tartozik, és idéz­zük fel Chesterton figyel­meztetését: „Az őrült az, aki mindenét elvesztette, kivéve az eszét”. Aki sertést hizlal, nem beteg. Ahogy az ünnepi asztalra méltó májashurkát akarunk, a hurka is megkí­vánja a magához méltó em­bert. Különben nem a disznó ura eszi meg őt, hanem a töpörtyű és a sonka a gazdá­ját. Aki a többi évszakon a téli disznótorra készül, az nem éppen szegény. Először is van egy ólja, az ólhoz ud­var tartozik, ahhoz fák és vélemény, a kerthez ház. Nem éppen szegény, bár meglehet, év közben magától vonja meg a falatot, hogy a ser­tést táplálja, de túl sokat nem vonhat el, mert akkor az múlna ki, akit majd a disznó­nak kell táplálnia. Aki mala­cot nevel, fölös tőkével ren­delkezik. De nem is lehet na­gyon gazdag, mivel az egyéb javak könnyen kiszorítják a sertést. Ahol Oper Record van, ott villa is nő, a villá­hoz gladióluszok kellenek, és sorolhatnám tovább a von- zatokat, amelyek egyszer oly együttessé állnak, aminek a harmóniájából bántón kirí a röfögés. Mikor a lánygyer­meket Andreának kereszte­lik, a disznót elfogja a sor­vadásérzet. Aki sertést hizlal, nem kószál el otthonról, nem kalandozik külföldre, nem vá­gyódik más életbe, nem be­csüli le környezetét. Aki ser­tést hizlal, nem lehet lusta, nem élhet kizárólag az álmai­ban, bár bizonyos fantáziát sem nélkülözhet, mert amikor a malacot hazahajtja, füstölt oldalasról és szárazkolbász­ról ábrándozik. Ép érzékkel bír a finomságokra, de nem finomkodó. Néni rúg be gyak­ran, mivel helyt kell hagyjon az ételnek is, s mert gyomrát a tepertők, szalonnák és hur­kák ellenállásra nevelik, de nem veti meg a bort, mert ha ő nem is, a szalonna és hurka megkívánja. Nem ma­gányos, mert akkor rárom- lik az éléskamra, és nem akar meghalni, mert . egy sertés felnevelése és teljes elfo­gyasztása talán két eszten­dőt is betábláz, ha a zsírját is számítjuk. Amint látható, a sertéshizlalás arányérzéket, rendszerességet, alaposságot és több mást is feltételez, de teremt is: nemcsak a gazdá­ja neveli fel a malacot, a malac is felneveli gazdáját. Az értelmiség és disznó­hizlalás kapcsolata még nem tisztázódott. összeillenek? Fordítsanak hátat? Egy te­hetséges kollégám szemére vetette riportjában pár vi­déki tanárnak: nem a köny­vespolc a fontos nekik, hanem a disznó! Deliát kizárják egy­mást, amikor a művészet többnyire az életről szól, s a hurkatöltésnek is megvan a művészete? A népi csere­pek gyűjtéséből kiindulva, a jövőt tekintve, ily kérdések is elhangozhatnak: őszintén, szükségből, vagy sznobizmus­ból, tán pótkiélés végett ne­velik a malacot? Nézzünk tü­körbe. Melyikünk alkalmas disznótartásra? Melyikünk méltó, hogy disznótort üljön? Disznótort, amelyet tudni­valón Disznóölő András, má­sok szerint Disznóölő Tamás napjától lehet tartani, ahogy az újbor és a liba Borkóstoló Mártonra érett meg. Disz­nótort, amelyet a népszokás a kiváló ünnepek közé, a la­kodalom, kézfogó mellé so­rolt, amely egykor az isko­lákban igazolás volt a kima­radásra. Disznótort, ahol a gyerekek, perzselés után, rög­tön megették, éhgyomorra a hízó fülét, farkát, ahol este a ház előtt is idegen gyerekek kunyeráltak, míg éjjel a le­gények nyársat tettek az ab­lak alá, s azon hajnalra kós­tolót találtak. De hol élnek már az egykori szokások, ba­bonák? A hiedelem, hogy mi­nél jobban sajnálják az álla­tot, annál nehezebben megy ki belőle a pára, hogy ami­kor pörkölik, nem szabad a fülét leszegni, mert leugrik a füstről, hogy újholdkor nem jó ölni, mert a húsa ha­mar megnyüvesedik, hogy a disznóölés előtt a gazda nem hálhat a feleségével? Ki em­lékezik az ötven, hetven, száz évvel ezelőtt elfogyasztott disznókra, amelyekből tor után sokszor a szalonnán, son­kán, zsíron kívül nem maradt egyéb a háziaknak? A disznóhizlalás azonban túlélte a babonákat, a hagjm- mányt. A harmincas években Krúdy Gyula szerint „az élet­nek ezen cselekedete” még mindig azok közé tartozik, íj dröslet Commersy-ből Tahitótfaluba SZILVESZTERI VILÁGKÖRKAPCSOLÁS IDÉN ELŐSZÖR rp *i• • w leli primőr pecsenyekacsa Sikeresen zárult a nagy ün­nepi pulyka- és libaszezon a Baromfiipari Országos Vállalat törökszentmiklósi gyárában. Félmillió pulykát dolgoztak fel, amiből a hazai szükségleten túl bőségesen jutott külföldre is. A karácsonyi asztalon nyolc ország, köztük a Szovjetunió, az NSZK, Svájc, Olaszország háziasszonyai tálalták fel a tö­rökszentmiklósi csemegét. Űj vásárlóként jelentkezett Ju­goszlávia, amely ötszáz mázsa pecsenyepulykát rendelt. Hízott libából harmincezerrel többet dolgoztak fel, mint egy évvel korábban. Januárban újdon­sággal is jelentkeznek: első ízé­ben adnak piacra téli primőr pecsenyekacsát. Kincses Kalendárium Külföldön élő honfitársaink­nak ezekben a napokban kéz­besíti a posta a Kincses Ka­lendáriumot, az év egyik leg­kedvesebb olvasmányát. A több tízezer példányban meg­jelent, gazdagon illusztrált kö­tet szóban és képekben foglal­ja össze a szülőföld legfonto­sabb eseményeit, történéseit. Hírt ad az ország politikai, gazdasági és kulturális fejlő­déséről. A három és fél száz oldalt tartalmazó könyvecske közli a legjelesebb magyar költők, novellisták, írók ver­seit, írásait is. TÜRBE TURBÉKON Türbe — mohamedán sírká­polna — építését tervezik a Szigetvár melletti Turbékon, II. Szulejmán halálának szín­helyén. A legnagyobb török szultán emlékét őrző kegyhe­lyet a közelmúltban, magyar- országi tartózkodása során, felkereste Ihsan Sabri Cag- layangil, a Török Köztársaság külügyminisztere és a helyszí­nen tolmácsolta kormányának óhaját türbe építésére. A na­pokban Törökország budapesti nagykövetségének tanácsosa, egy török építész társaságában már a megvalósítás ügyében járt Baranyában. Felkeresték a kegyhelye.t, s a helyszínen szerzett ismeretek alapján megkezdik az. előkészítő, ter­vezői munkákat. A klubszobát betöltik a da­loló rádióhullámok, rendezés nélkül folytatódik a nagyvilág szilveszteri műsora: Glückli­ches Neujahr! Sz novüm go­dom! Bone nouvelle année! Happy new year! Boldog, békés új esztendőt az egész világnak! — Szltnyai — Óévből — új évbe ERRE SZOKTAK MONDANI: „A POHÁR FENEKÉRE NÉZETT”. DE SZILVESZTERKOR MINDENKI KÍVÁNCSI LEHET... Vedd kezedbe a mikrofont, tnondd meg, ki vagy, s szil­veszteri üdvözlő szavaid átre­pülnek országokon és konti­nenseken. hullámok hordozzák szerte a nagyvilágban. S csak egy kapcsolás, és sokféle nyel­ven kapod a választ Szibériá­tól Kaliforniáig: Boldog új esztendőt! A rádióamatőrök, kedves ha­gyományként, az év utolsó napjaiban mintha csak diplo- fnavadász-yersenyen vennének részt oly nagy szorgalommal keresik,.kutatják régi barátai­kat, új ismerőseiket az éterben, hogy az óév búcsúztatása al­kalmából jókívánságaikat tol­mácsolják. A Budakalászi Len­fonó MHSZ-rádióklubjában is ennek jegyében tartottak szil­veszteri világkörkapcsolást. HA 7 RH — Itt a HA 7 RH magyar amatőr rádióállomás. Általános hívás!... This is Hotel Alfa Seven Róma Hotel... — ­A hangszóróban zsong az étér, magas és mély hangon váltakoznak a rádióhullámok, a hangkavalkádban olykor be­lekopog valahonnan egy táv­F 6 ARS, vagyis Géza je­lentkezik a Fárizs melletti Commersy-ből. — Tulajdonképpen Icával van randevúm a budakalászi operátorral, de örülök, hogy ta­lálkoztam veled is, Misi, 71- ben még többször szeretném hallani a hangod ... F 6 ARS egyébként 18 éves, szüleivel él kint Franciaor­szágban, és most készülődik az érettségire. S Commersy-ből most a Tahitótfalun lakó nagy­szülőkhöz is küldi újévi üdvöz­letét. KICSI A VILÁG — Attenzione Italia Uno. Buon giomo! — Köszöntjük Valtert az olaszországi Torinó­ban ... — Come e piccolo il mondo! Milyen kicsi a világ — örven­dezik az olasz rádiós, s „Ogni bené”-t és „Buon Annó”-t — minden jót és boldog új évet kíván a budakalásziaknak.- ’—•■Csak- -a* -mikrofonba- ne öntsd a pezsgőt! — hallatszik váratlanul egy figyelmeztetés, amit Rózsika kapott klubtár­saitól az egri MHSZ rádiós­klubjában, de Budakalászig nak. DK 4 BA hívójélével most is menetrendszerűen érkezik. — Mindennap itt vagyok a 10—15 méteren, örülök, hogy újra megfogtalak titeket. Kö­szönöm Icának a névnapi és karácsonyi üdvözletei. Nyáron jövök Pestre, méghozzá nem is egyedül. A stockholmi La­jossal, aki szintén rádiósisme­rősöm. Bárányos Mihály továbbfor­gatja az adóvevő keresőgomb­ját. — Pista bácsi vagyok Stock­holmból. Gyerekek, várjatok egy kicsit, ha elhallgatok, nem tűntem el, csak megálltam a pirosnál. A hordozható adóve­vőmmel dolgozom ugyanis, ami az autómban van... no, sikerült a dugóból kijutnom... hát ha gondolatban is, nem pezsgővel, hanem jó magyar tokajival koccintva kívánok nagyon boldog új esztendőt... ' "S'az'adóvevő dolgozik to­vább. Körülötte a rádióklub népes gárdája serényen jegyzi a hívójeleket, új barátok ne­veit, sokfelől várhatók újabb QSL-lapok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom