Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

re*» uvovn K^Ciriap 1971. JANUAR 17., VASÁRNAP Nagy családban Kissék Galgamácsáii Az országgyűlés nyári ülés­szakán, a X. pártkongresszus előkészítésekor, később pedig a kongresszuson, sok szó esett a nagy családosokról. Megállapí­tották. hogy életük a megvál­tozott viszonyok között sem könnyű. Sorsukon intézménye­sen és a társadalmi erők ösz- szefogásával, főleg a szemlé­letmód változtatásával segíteni kell. Ezek után meglepetésként ért, hogy sehol nincs róluk át­fogó kimutatás. Egy részükről *— azokról, akik átvették a sokgyermekes anyáknak járó jutalmat — a megyei tanács szociális csoportjában tudnak, másakat — főleg, ahol valami baj van — a gyámhatóságok ismernek. A legjobb módszer *— ajánlották — kimenni a falvakba és megkérdezni felő­lük az iskolaigazgatót, esetleg a tanácstitkárt, aki hivatalból foglalkozik ügyes-bajos dol­gaikkal. Ekkor került kezembe a napi postabontáskor egy hét­gyermekes parasztasszony sű­rű sorokkal írt, négyoldalas le­vele. „Háztartásban dolgozom, hét élő gyermekem nevelem. Há­rom már kimaradt az általá­nos iskolából, négy még oda­jár. Férjem a helyi termelő- szövetkezetben dolgozik, élde­gélünk szépen. De még min­dig van, ami nem úgy megy, mint ahogy kellene, és vannak emberek, akik türelmetlenek a nagycsaládosokkal. Sajnos, ilyesmi előfordul velem is; le­néznek. Az iskolában nem sok megértéssel vannak irántunk. Előfordult, hogy bezárták az egyik gyereket, mert nem vitt pénzt a takarékba. A szülőnek kell adni függönyre, névna­pokra, gyermeknapra, kirán­dulásokra, és nem kérdik, hogy honnan? Képzeljék el, amikor egyszerre négy viszi a húszasokat. Nem értem, hogy azt a pénzt, amit a gyerekek az állami gazdaságban vagy a termelőszövetkezetben keres­nek és nem osztják ki közöt­tük, miért nem fordítják ilyen célra? Már nagyon régen készülök az írásra. Szeretem a családo­mat, nekem olyan a hét gye­rek, mintha egy volna. Nem ilyennek gondolom a nagy csa­ládokkal való törődést. Ha mégis akarnak segíteni, mond­ják meg a hivatalos hely ne­vét, panaszaimat ott is szíve­sen elmondom.” Pohárka szilvőrium Kukely István iskolaigazgató modern, ízléses berendezésű lakásában. Sorra jellemzi a Kiss család gyermekeit. Nem szól róla, hogy ellentét lenne közöttük, még a provokáló kérdésekre is egyértelmű választ ad. A Versegről jött családot a falu már befogadta. Házat vettek, szorgalmasan dolgoznak. Nem isznak, kiegyensúlyozott életet élnek. Három gyerek már dol­gozik, azóta jobbak a körül­ményeik. A többiek rendesen járnak iskolába, elérik a köze­pes szintet, csupán egy kisebb fiúval van több baj, már kér­ték a szülőket, fogják otthon szigorúbban. A galgamácsi Hétház utca olyan betyár sötét, hogy az már képtelenség. Házszámot látni? Nevetséges óhaj. Levélírónk alacsony, jó for­májú, sötétbarna asszony, még nincs negyvenéves! Azonmód belopja magát a szívembe, amikor éneklő hangon meg­szólal, amúgy palócosan: — A gyerekcsékről kérdez? — A ház tiszta. Két szoba, konyha, hátul még egy konyha és a kamra. Vizük az utcán, tavaly vettek televíziót, ősszel olaj­kályhát. Az egyik az tiszta­szoba, az üveges konyhán lát­ni, hogy csak reprezentálásra kell. A másik szoba már ba­rátságosabb, a megszokott kombináltbútorral. A szekrény vitrinrésze tele könyvekkel, krimi és rangos irodalom keveredik. A családban a „rossz” fiún kívül mindenki olvas. Még Kiss Béláné is, csak elalszik felette. Akár­csak a tv előtt. A gyerekek kedves gúnnyal mondják — Anyu „színesben” nézi a mű­sort. A családfő kivételével — raktáros a termelőszövetke­zetben — mind otthon van­nak, a hátsó konyhában, ahol tűzhely ontja a melegét, öt fiú, két lány. Mintha kevés lenne a gyerek, néhány még a szomszédból is ott tanyáz, szemmel láthatóan „halában” érzik magukat. Kutya, macs­ka. teli zsák tengeri. Sütni való tök az ablak alatt. Ilyen lehe­tett a „Családi kör” konyhája a versbéli estén. Hogyan él egy ilyen nagy család? Mennyi forintot fogad be a háziasszony bukszája és mennyit ad ki belőle? Mert azt rögtön közük, hogy ná­luk minden fillér közös, a családanya elnökletével a házi tanács dönt, kinek mi kell és mire jut. Nem sok jut. A ki­lenc emberből négy hoz haza pénzt, összesen valamivel töb­bet, mint hatezer forintot ha­vonta. Feri, a legnagyobb gye­rek, tizenhét éves, autósze­relő a termelőszövetkezetben. Édesapjuk és Miklós, a má­sodik gyerek raktárosok ugyanott. Irénke, a harmadik a sorrendben, tekercsel az aszódi ktsz-ben. Imre, Jóska, Terézke és Jancsi még mind iskolások. A házra havi 700 forint OTP-részletet fizetnek. Egy hold háztájijuk a néhány ba­romfinak és az évi egy disz­nónak megtermi a kukori­cát, a 300 négyszögöles kert a zöldséget. Ezzel aztán be is zárul a jövedelemforrás. Itt A művelődésügy területén is nő a helyi tanácsok hatásköre Az Élelmiszer-nagykereskedelmi Vállalat VÁCI MUNKAHELYRE FELVESZ FÉRFI HÁLÓZATI ELLENŐRT Feltételek: közgazdasági technikumi végzettség, gyakorlat, vagy mérlegképes vizsga. FÉRFI ARUREVIZORT élelmiszerszakos boltvezetői, illetve szakmunkás-bizonyítvánnyal vagy közgazdasági technikumi végzettséggel. FÉRFI RAKTÁROSOKAT éielmiszerszakos vagy vegyi-háztartási gyakorlattal vagy közgazdasági technikumi végzettséggel. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Közgazdasági technikumot végzett ADMINISZTRÁTORNŐKET (kezdőket is). Kizárólag Vác és környékén lakók jelentkezését kérjük. Az aszódi munkahelyre felvesz FÉRFI LERAKATVEZETÖ-HELYETTEST Feltételek: közgazdasági technikumi vagy élelmiszer­szakos végzettség, gyakorlat, boltvezetői vizsgával. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Kizárólag Aszód és közvetlen környékén lakók jelentkezését kérjük. Kérjük a jelentkezőket, hogy az eddigi munkakör leírását tartalmazó pályázatukat Vác Pl. 54. címre küldjék. ugyancsak meg kell nézni a kiadást. Minden este kismo- sás, egy héten egyszer nagy­mosás, géppel. Csak tisztító- szerre és fűszerre mennyi megy el havonta! A boltba a nagylány jár el vásárolni. Ű mondja, hogy sóra, papriká­ra, ilyen apróságokra több mint kétszáz forint kell ha­vonta. Ehhez jön a többi. Na­ponta négy kiló kenyeret, két liter tejet hoznak, pedig azt csak a kisebbek isszák. A fel­nőtteknek tea jár. Bablevest 15 literes fazékban tesznek oda főni, egy este kenyérrel elfogy. Vasárnapi ebédre rán­tott húsnak két kiló kell és egy kacsa melléje, hogy va­csorára is jusson. Ha pörköl­tet készít az asszony, a másfél kiló húshoz két kiló lisztből kavar nokedlit. Beigliből a sü­tést egyből hat rúddal kezdi, leves mellé pogácsából sza­kajtónyit szaggat. Később hazajött az apa és a nevelési gondokra fordult a szó. Sok gyerekkel több a gond, nehezebb mindegyikre annyira odafigyelni, mint ahol csak egy van. Náluk valahogy megromlott a kapcsolat, éppen az anyagiak miatt az iskolá­val. Ahogy hallgatom őket, az az érzésem — amit közlök is —, hogy eléggé elfogultak. Amiért kisebb tehetősségű em­berek, kevésbé törődnének gyermekeikkel a tanárok? Igaza van a családfőnek: sok gyerekkel nemcsak az anyagiak miatt nehezebb. Több megértést, emberi törő­dést várnának. Péiidául, ha az iskola nem is négyszeres, de legalább kétszeres segíteni- akarással kísérné sorsukat... Ám mindezek ellenére, ami­kor a felnőttek kikísérnek a hideg téli estébe, az utcai nagykapuhoz, a több órás be­szélgetés nyomán úgy érzem: önmaguk körében egymásra talált, kiegyensúlyozott csa­ládtól búcsúzom. Komáromi Magda A szocialista demokrácia fej- ] lesztése szükségessé teszi, hogy nagyobb önállóságot és hatás- | kört kapjanak a helyi taná- | csők a művelődésügy terüle­tén is. Az ezzel kapcsolatos tervek, elgondolások már konkrét formát öltöttek. Ezek szerint bizonyos oktatási in­tézmények létesítéséről a jö­vőben a helyi — a községi, a nagyközségi, városi — taná­csok döntenek majd. Itt tudják ugyanis leg­jobban, szükségük van-e újabb óvodára, általános iskolára, napközi otthonra, általános iskolai diákott­honra, továbbképző isko­lára, gyógypedagógiai is­kolára, vagy egyes osztá­lyokra. Ezek esetleges megszüntetésé­hez azonban a jövőben is a megyei, a fővárosi tanács elő­zetes jóváhagyása lesz szük­séges. Ugyancsak a helyi ta­nácsok gyakorolják majd ál­talában ezeknek az oktatási intézményeknek a fenntartá­sával kapcsolatos valamennyi jogkört. Az eddigi gyakorlat­nak megfelelően a helyi ta­nácsszervek hatáskörében ma­rad a tervek szerint a helyi közművelődési intézmények — művelődési otthonok, könyv­tárak — fenntartásának és működtetésének összes jogkö­re. Az eddigi járási közmű­velődési intézmények — a já­rási könyvtárak és művelődési házak — fenntartó szerve pe­dig a városi — esetenként a nagyközségi és a községi ta­nácsok lesznek. Általános törekvés, hogy a művelődési intézmények veze­tőinek hatáskörét és ezzel fe­lelősségét is — növeljék. Az eredményesebb munka érde­kében elengedhetetlen, hogy mind hozzáértőbb szakembe­rek kerüljenek ezeknek az in­tézményeknek az élére. Ügy tervezik, hogy középfokú ok­tatási intézmények, továbbá a nagyobb alsófokú oktatási in­tézmények, a gyógypedagógiai iskolák és a jelentősebb nép­művelési intézmények vezetői nagyobb hatáskört is kapnak, így például az oktatási, a gyermekvé­delmi, továbbá a népmű­velési intézmények belső munkarendjét a felettes szervek jóváhagyása nél­kül az igazgatók állapít­hatnák meg, természetesen az érvényes jogszabályok keretein belül. A tervezett változtatásokkal párhuzamosan szükségessé vá­lik az iskolai rendtartások módosítása, illetve az új rend­tartások kiadásának előkészí­tése. A változtatásokkal össz­hangban korszerűsíteni és egyszerűsíteni kell az intéz­mények költségvetési gazdál­kodásának rendjét, gazdasági ügyvitelét is. Miért nevet a fóka ? A mackó nem mormota Didergőnk, lúdbörös a lábunk. Bezzeg a messzi Észak ál­latai derülnek rajtunk. Könnyű nekik, a tél az ö szezonjuk. Fóka mama is vidáman lubickol az Állatkert hideg vizében, míg rokonai a sarkvidéken és Antarktiszon, az 53—57. széles­ségi fok között nászukat ülik. Persze, nem olyan békés az a nász. Azt mondják a tudó­sok, élethalálharcot vívnak a hímek, hogy megtarthassák a 30—10 feleségüket. Egyébként jámbor állatok, hal, madár, rák, kagyló a mindennapi eleségük. S amilyen gyámoltalanok a szá­razon, olyan ügyesek a vízben: akkor is tudnak úszni, ha a ha­suk van felfelé. Könnyű, mert ujjaik közt úszóhártya képző­dött. A mamák egy borját ellenek, s a kicsikkel aztán órák hosszat heverésznek az úszó jégtáblákon. A madáchi mondás szerint leevés a fóka. Ez bizony igaz. Az Allatkertben is csak kettő látható. De ők legalább, ha jó hideg van, vidámak. Es a medve? Az csak mese, hogy átalusszák a telet. Szun­dikálnak, szundikálnak, el kell ismerni, de nem igazi alvás az. Az állatkerti mackómama például decemberben hozott a ‘vi­lágra három apró, 60 dekás bocsot. Teljesen tehetetlenek, na­gyon kell vigyázni rájuk, hogy is aludhatnának mellettük. Egyébként a mama 160 kiló. Nem szereti a telet, hisz nem mormota, bár megszokta már. (—di) Válóperek és gyermekvédelem Interjú dr. Nyíri Bélával, a Pest megyei Bíróság elnökhelyettesével A közvélemény úgy tartja, hogy Magyarországon nagyon sok házasság bomlik föl, sok a válóper. Tény, hogy orszá­gosan évente bíróságaink mintegy 21 ezer házasságot bontanak föl. E témáról foly­tattunk beszélgetést és kér­tünk interjút dr. Nyiri Bélától, a Pest megyei Bíróság elnök­helyettesétől. — A legutóbbi statisztikai adatok szerint valóban ennyi a bíróságok által felbontott házasságok száma hazánkban. Ezzel világviszonylatban a harmadik helyet foglaljuk el. A válások kb. 10 százaléka jut Pest megyére. Érdekes jelen­ség azonban, hogy a felbontott házasságok száma nem azonos a házasság felbontása iránt benyújtott keresetek számával, így Pest megyében 1969-ben 3179 házassági bontópert tet­te!: folyamatba. A perek egy- harmad részében bontásra nem került sor, a bíróságok mindössze 2017 esetben bon­tották fel a házasságokat. Több mint 1100 ügyben a fe­lek az első tárgyalást követően nem kívánták az eljárás foly­tatását, illetőleg nem rótták le az eljárás folytatásához szük­séges további illetéket. Felte­hetőleg az ilyen esetek túl­nyomó részében a házastársak kibékültek, helyreállították az életközösséget. A kibékülések­nél, különösen rövid különélés esetén, véleményem szerint, feltétlenül szerepet játszott a bíróságok békéltetési tevé­kenysége is. Az ítélettel befejezett perek túl­nyomó többségében a bíróságok a házasságokat fülbontották, csupán 1.6 százalékban hoztak elutasító ítéletet. Mi ennek az oka? — A bíróságok által ho­zott fölbontó, illetve elutasító ítéletek érdemben rendszerint helyesek. Általában fennáll­nak a bontáshoz a családjogi törvényben megkövetelt ko­moly és alapos okok. Az ese­tek többségében csak az a kér­déses, hogy a házasság ún. kö­zös megegyezéssel vagy e nél­kül bontassék íel. — A Legfelsőbb Bíróság ez­zel kapcsolatos 13. sz. irányel­vinek gyakorlati alkalmazása előtt a peres felek nemegy­szer arra kényszerültek, hogy bontóokként meg nem történt tényekre hivatkozzanak. Más esetekben a házasság fölbon­tására vezető okok szükségte­len boncolgatása még tovább rontotta a felek közötti vi­szonyt, amelynek következmé­nyeit rendszerint a gyerekek sínylették meg. — A Legfelsőbb Bíróság irányelve lehetőséget ad arra, hogy a bíróságok a társadalmi rendeltetésük betöltésére al­kalmatlanná vált házasságokat az elhatározáshoz vezető fo­lyamat részletes föltárása nél­kül bontsák fel. Ilyen esetek­ben is azonban csak akkor le­het a házasságot föibontani, ha a házastársak szándéka szabad, befolyásmentes, komo­lyan megfontolt, végleges el­határozáson alapszik. Ha a há­zastársak az életközösséget megszakították és az együvé tartozást minden vonatkozás­ban fölszámolták, az a felek egyetértő válási szándékának megfontoltságára és végleges­ségére utal. Amióta ilyen mó­don is lehet a házasságok fel­bontását kérni, a házasfelek a bontóperek 40—60 százaléká­ban élnek ezzel a lehetőséggel. Mi történik akkor, ha nincs kö­zös megegyezés, ha a válást az egyik házastárs ellenzi? — Közös megegyezés hiá­nyában rendszerint azért ké­rik a házasság fölbontását, mert a házasság reménytele­nül elromlott, hosszú ideje él­nek külön, többször 10—15 esztendeje. Sok esetben a há­« zasság fölbontását kérők arra hivatkoznak, hogy házastár­suk durva, tettleges magatar­tást tanúsít, iszákos életmódot folytat, vagy megszegte a há­zastársi hűséget. — Ilyen, ún. nem közös megegyezéses bontások esetén a bíróságok a házasság föl­bontására vezető okokat már részletekbe menően kötelesek föltárni és bizonyítani. — A bíróságok döntésének helyességét az is bizonyítja: a felek az elsőfokú ítéletek kö­zül átlag minden tizediket fel­lebbezik meg. De a fellebbe­zések túlnyomó részében is nem a házasságot fölbontó döntést sérelmezik, hanem a vagyonjogi megosztást, a la­káshasználatról hozott dön­tést vagy a gyermek elhelye­zéséről hozott határozatot. Elválasztja-e azokat a bíróság, akik már nem szeretik egymást? Vagy a durvaság, a veszekedés, a házasságtörés szükséges a válás kimondásához? — A családjogi törvény sze­rint a házasságot csak „alapos és komoly okból” lehet fel­bontani. Ennek megállapítása a bíróságok feladata. A Leg­felsőbb Bíróság ezzel kapcso­latos állásfoglalása kimondja, hogy valamely körülményt önmagában nem lehet felbontó oknak tekinteni, csak az ösz- szes körülmények figyelembe­vételével hozható meg a dön­tés, a társadalmilag is re­ménytelennek, véglegesen megromlottnak ítélhető ese­tekben. Kérünk néhány példát ennek a bírói gyakorlatnak az alátámasz­tására. — Néhány éve történt az egyik pedagógussal... Fel akarta bontani a házasságát, hogy egyik tanítványát vehes­se feleségül. A biróság eluta­sító ítéletet hozott. A szobán^ forgó pedagógus ezután le­mondott állásáról és a volt diáklánnyal a fővárosba köl-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom