Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

".Sr""1' neon 1911. JANUAR 1., PÉNTEK Sikeresen zárták az évet (Folytatás az 1. oldalról.) Pest megyei Vegyi- és Di­vatcikkipari Vállalat, Édes István igazgató: — Sikeres esztendőt zár­tunk. Vállalatunk kiegyensú­lyozott, jó alapokon áll, egyen­letes és folyamatos a fejlődé­sünk.'1970-ben közel 6 száza­lékos volt a növekedés, közel 330 millió forint értékű árut adtunk a hazai és külföldi piacokra. Termékeinknek kö­rülbelül fele exportra megy. Fokozatosan gépesítünk, mo­dernizáljuk üzemeinket, s nem feledkezünk meg a mun­kások jogos igényeiről siem. Több új szociális léte­sítménnyel gyarapodtunk, a béreket több mint 3 százalék­kal emeltük, s a nyereségré­szesedés is közel lesz a maxi­mumhoz. — Jövőre még többet ter­melünk, elérjük a bűvös 400 milliós értéket. Programunk nem változik: tervszerűen gé­pesítünk, javítjuk a munkakö­rülményeket Remélem, egy év múlva az eddigiekhez ha­sonló szép eredményekről ad­hatunk majd számot. Pest megyei Víz- és Csator­naművek, Radovits József igazgató: — Százmilliós tervünk felét az építőipari tevékenység al­kotja. Éppen ma értékeltük eredményeinket, s az előzetes becslések szerint sikerült ter­veinket megvalósítani, s talán sikerül a tavalyihoz hasonló nyereséget fizetni. Bár ke­vesebbet épi tettünk, mint amennyire igény lenne, min­den városban, községben érzé­kelhetik a fejlődést, a víz- és csatornahálózat bővülését. — 1971-ben 20 százalékkal többet szeretnénk építeni. Az új megyei kórház építéséhez kapcsolódva felépítjük a Kis- tarcsa—Kerepes—Nagytarcsa vízmüvet, befejezzük a rác­kevei és a budaörsi csatorná­zást, s szeretnék megoldani Abony vízellátását. Emellett természetesen számtalan „ap­rómunkát” végzünk el. Három árvíz sújtotta községben hoz- zákezdtünk a vízvezeték ki­építéséhez. Négy millió forint értékű munkát végeztünk ta­valy, s most szeretnénk befe­jezni, ötmillió forintos munká­val. (—di) Szuper­hóbort Nem cirkuszi mutatvány: a ké­pen látható hölgy különös kedvte­lésnek hódol, az elefánt hátán lo­vagolva. Férje, az amerikai Carl Pfeffer karácso­nyi ajándék gya­nánt bérelte az elefántot a hóbor­tos asszonynak. Eritrea a fókuszban ■ jmr -wt-w. A sikeres akció után. Tizenkét esztendő Ma tizenkét éve, az 1959-ik évre virradó éjszakán, drámai gyorsasággal zajlottak le a ku­bai népi felkelés záróakkord­jai. A főváros elleni roham si­kere következtében a gyűlölt diktátornak, Fulgencio Batistá- nak alig maradt ideje a me­nekülésre, de még így is egy- miliiárd dollár értéket hurcolt magával Kuba nemzeti kin­cseiből. A főváros elfoglalásá­val a forradalom győzelme ja­nuár elsején beteljesedett. Az Egyesült Államok akkori vezetői hamar felismerték, hogy Kubában minőségileg más jellegű fordulat történt, mint amilyeneket a sűrű latin- amerikai puccsok során meg­szoktak. A kubai forradalom belpolitikáiig demokratizmust, a népjogok kiterjesztését hoz­ta, külpolitikai tekintetben pe­dig szilárdan antiimperialista lett. Nem csoda, hogy az Egyesült Államok rögtön meg­szakította diplomáciai kapcso­latait a forradalom kormányá­val és mindent elkövetett an­nak megdöntésére. Befogadta, pénzelte és felfegyverezte a kubai nép ellenségeit, a Ba- tista-rendszer híveit, zsoldoso­kat toborzott, szabotőröket, merénylőket küldött, majd in­tervenciós csapatokat küldött a néphatalom megdöntésére. De minden imperialista merénylet meghiúsult Kubában és a nyugati félteke első szabad ál­lama rátérhetett a szocialista építésre. A népi forradalom győzel­mének évfordulóján meleg szeretettel köszöntjük a kubai népet és vezetőit. Ismerjük hő­sies küzdelmüket, eredményei­ket, de a nehézségeket is, amelyekkel az új élet megte­remtése során kell megküzde­niük. Mélységesen meg va­gyunk győződve, hogy a kubai nép — kommunista pártja ve­zetésével — sikeresen teljesí­ti az önmaga által kitűzött fel­adatokat, megvédi a forrada­lom vívmányait, felépíti szo­cialista társadalmát, és köve­tendő példát mutat az egész nyugati kontinens felszabadító mozgalmainak. A A BOLDOG UJ EVET KÍVÁNOK! AZT AJÁNLOM: 1971-BEN IS KERESSE FEL A MINTABOLTJÁT! Gyártmányainkat a Helyszínen megvásárolhatja. BŐSÉGES VÁLASZTÉK SZAKMAI TANACSADAS Használja a kiváló minőségű, MÁRKÁS papírokat és filmeket! CÍM : Budapest V., Mérleg utca 12. NYITVA : naponta 10-től 18 óráig, szombaton 10-től 13 óráig. (Folytatás az 1. oldalról.) j helyzete még csak fokozza: a ! Vörös-tenger egyik stratégiai- | lag igen fontos partszakaszán | terül el. Az Eritreai Felszabadítani Front akcióiról az elmúlt hó­napokban csak távirati stílus­ban foglalkoztak a különböző távirati irodák (még az emlé­kezetes nyári repülőgéprablás­sal is), de most, hogy e héten j Stockholmban az Eritreai Fel- szabadítási Fronttal szimpati­záló szeparatisták elfoglalták és egy jó ideig megszállva tar­tották az etióp nagykövetség épületét, sikerült felhívni ma­gukra a figyelmet. A nagykö­vetség-megszállás ürügyéül a szeparatisták azt hozták fel, hogy az etióp kormány a ka­rácsonyi ünnepek alatt a légi­erők bevetésével 500 eritreait ölt meg. Az etióp kormány most cáfolja ezeket az állítá­sokat, s egyben több arab or­szágot azzal vádol, hogy segít­séget nyújt az eritreai szepa- ratistáknak. Egy azonban kétségtelen. Az utóbbi időben a felszabadítási front akciói szaporodtak. Ezek egyikéről számolunk be két képben. A gerillák kisiklatták a Keren és Eritrea fővárosa, Asmara között közlekedő sze­mélyvonatot. NYOLCSZÁZHATVANEGY mérföldet tett meg az utóbbi négy nap során Sir Francis Chichester, aki jachtjával Londonból úton van Portugál- Guinea felé, hogy Bisszau-ból Nicaraguába hajózva átszelje az Atlanti-óceánt, s ezzel újabb rekordot döntsön meg. Hideggel köszönt az új év (Folytatás az 1. oldalról.) záporok jó terepet biztosíta­nak a Pilisben és a Börzsöny­ben a sízőknek. Szilveszter­kor telt ház lesz az idén meg­nyílt új Express üdülőben Ki­rályréten is. A gyerekeknek azonban egy bánatuk van — sok megyei boltból kaptunk értesítést, mint minden évben, úgy most is hiánycikk a szán­kó. A síkos utakon óvatosságra intjük a gépjárművek veze­tőit, bár az utakat éjjel-nappal sózzák. Lapzártáig megyénk területéről nem kaptunk bal­esetről szóló jelentést. A 17. EMELETRŐL zuhant le egy New York-i fiú, de cso­dával határos módon életben maradt, bokrokra esett. 20. — Negyven éve vagyok a szakmában, de ilyet nem lát­tam — sopánkodott Gruber, a bár vezetője. — Ez skanda­lum! Gruber úr csodálkozása nem volt alaptalan. Alig ta­karították el a parkettről Pi­pit, aki Rita számának végén esett le a bárszékről és nyom­ban mély álomba szenderült, máris ledőlt a következő. Zsu- zsu tánc közben aludt el egyik lovagja vállán és lehetetlen volt felébreszteni. Egy másik lány félig lehunyt szemmel elindult az asztalok felé, há­rom széket összetolt, levetette a ruháját és lefeküdt. — Azonnal vigye innen a barátnőit — ordított Ritára a bár vezetője és két pincér se­gítségével a már alvó lányo­kat felpofozták és mind a ki­lencet kitámogatták az utcá­ra. A friss levegőn újra ma­gukhoz tértek egy kissé. Ter­mészetesen azonnal akadt néhány segíteni kész férfiú, aki vállalta, hogy a lányok­nak éjszakai szállást nyújt. Gruber megnyugodva lát­ta, hogy mindegyik lánynak a Írad t gyámola és már humo­rosan fogta fel a dolgot: — Ezekkel népi sokra men­nek — mondta Ritának, és utolsóként távozó Manszi felé intett. A lány, akinek hóna alá Bódis nyúlt, a férfi vál­lára hajtotta a fejét és mé­lyen aludt. Lábai összeakad­tak, Bódis alig bírta tar­tani. Azt már Gruberék nem láthatták, hogy amikor el­hagyták a sarkot, a férfi meg­unta a kilátástalan küzdel­met, Manszit a falhoz támasz­totta és csalódottan hazabal- gott. Gruber levonta a tanulsá­got: — Hiába, ezt teszi a haj­sza. Régen az ilyen lányok nem dolgoztak. Most kényte­lenek valahol állást vállalni, hogy le ne bukjanak. Aztán ez a vége. A munkájukat sem képesek ellátni és az állásuk­ban sem veszik hasznukat. Kinek jó ez? Odabent Spitzer fokozta a tempót. Az ötkonyakos órán­kénti sebességről rákapcsolt a nyolc konyakosra. A mixernő már régen magyar konyakot töltött a Napóleonos üvegből, később már teával hígította is: — Sok lesz. Józsikám — óvta. — Ma bánatom van ... — Az özvegy kitűnő parti... Szőlő... Vagyon ... Arany életed lesz — vigasztalta a lány. — De elbukott a Z-akció — kesergett Józsi. — Már félrebeszél — álla­pította meg a mixernő. Józsi lekászálódott a bár- székről és leült egy asztalhoz. — Konyakot a vendégnek — rikkantott a pincérre... — Részeg vagy, Józsikám — mond la a kolléga. — Na és? — Ittas vendéget nem szol­gálunk ki — tréfálkozott a pincér. — Akkor éhen dögöltök — mondta Józsi és egy százast gyűrt a fiú zsebébe. Ettől kezdve semmi akadálya nem volt, hogy rákapcsoljon az óránként tízkonyakos szédítő tempóra. — Ezt a Z—28-as ügynök egészségére iszom — motyogta és konyakját a fa­zonjára öntötte. — Érdekes, milyen gyenge ez a Napóleon — méltatlankodott és bánatá­ban felhajtotta a kisérő szóda­vizet. — Ez már, mintha erő­sebb lenne. .. A szomszéd asztalnál egy magányos férfi ült. Gyakran megfordult a bárban, de nem sokat tudtak róla. Soha nem ivott sokat, általában nem kö­tött ismeretségeket. Azt be­szélték, hogy külföldön élő ro­konaitól sok pénzt és csoma­got kap. A férfit Schrődernek hívták és a Felsőhegyi Gép­gyárban dolgozott. — Megengedi, hogy átüljek magához? — lépett Józsi asz­talához. — Megtisztel — motyogta Józsi. Schröder odaintette a pin­cért: — Két konyakot! — De Napóleont — tette hozzá Spitzer... — Természetesen — bólin­tott Schröder. Megitták a konyakot, Schrö­der felkínálta a pertut, amit Józsi megtiszteltetésnek vett és a következő rundot ő ren­delte. — Remélem, nem tartasz kí­váncsinak, drága Józsikám, de ugyebár barátok vagyunk ... — Arany haverom vagy, pajtikám, hogy is hívnak? —Schröder, de csak szólíts Vilinek... — Puszit Vilikének... összecsókoloztak. — Szóval, mondjad csak, haverom, miféle Z-akcióról meséltél. És főleg ki az a Z— 28-as? — Egy ügynök ... Isme­red ... He-he! — kacarászoU Józsi. — Ne törd a fejed ... A haverjaim előtt nincs tit­kom. A Z—28-as egy ügynök... Egy átdobott ügynök, fontos feladattal. De az akció elbu­kott ... — Ki a Z—28-as? — rázta meg Józsit Schröder, mert lát­ta, hogy a főúr szemei lassan félárbocra ereszkednek. — Hát a Rita... A sztriptíz­görl... De ne ráncigái j. aranypajtikám, mert felkenlek a falra... Többet úgysem mondok el, mert ez titok... — Ha titok, hát titok! — Schröder elengedte Józsit, aki azonnal rádőlt az asztalra. Schröder ezután f^lrehívta a pincért., kifizette a számláját és egy ötvenest csúsztatott a kezébe: — Mondja meg, hol talá­lom Rita művésznőt... — Már régen hazament... A címe... — mondta vonta­tottan a pincér, majd egy újabb papírpénz után folyéko­nyan folytatta: — Kossuth ut­ca 26. A kapu alatt balra... ★ Rita csak hosszas kopogta­tás után nyitott ajtót': — Ki maga? Mit akar? Schröder fojtott hangon vá­laszolt: — Engedjen be... Majd odabent elmondom! — Mit képzel rólam? Taka­rodjon, mert rendőrt hívok! — Ne játssza meg magát, Z—28-as! — sziszegett a férfi és Rita azonnal kinyitotta az ajtót. Odabent már barátságo­sabb hangon folytatta: — Kész káosz! Azt tudtam, hogy kül­denek egy ügynököt az anya­gért, de arról szó sem volt, hogy Z—28-nak nevezik. Két hónapja nem kapok jelszót... Apropó! Maga tudja az ehavi jelszót? Rita bambán nézett a jöve­vényre. Emlékezetében kuta­tott, hogy hol is látta, aztán rájött, hogy a bárban találkoz­tak ___ — Valami félreértés lehet...' — Ez a jelszó? Ügyes — csettintett Schröder. — Elhoz­tam az anyagot... — Táskájá­ból egy vastag borítékot vett elő. Ritának kezdett rémleni va­lami. Biztos Kristóf embere az éjszakai látogató. — A felállítás van benne? — kérdezte, mert olvasta az újságokban, hogy a csapatok az utolsó percig titkolják a felállítást. — Az is benne van — bólin­tott Schröder. — Mikor talál­kozik a főnökkel? — Hétfőn este a sóváradi szállodában... — Ügyes! — mondta a férfi és szó nélkül távozott. A bo­rítékot az asztalon hagyta ... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom