Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-04 / 284. szám
1970. DECEMBER 4., PÉNTEK 3 A fejlődés gondjai a ráckevei járásban : Hat község az agglomeráció frontvonalában TÖBB LAKÁS, ÚT, ISKOLA, VILLANYVEZE 1 ÉK ÉS VÍZ KELLENE Az idők folyamán kialakult agglomerációs övezetbe — a főváros 30 km-es körzetébe — a ráckevei járásból hat helység tartozik: Dunaharaszti, Taksony, Szigetszentmiklós, Halásztelek, Szigethalom és Tököl. Ebben a körzetben jelentős iparfejlődés is tapasztalható, itt működik ugyanis a Csepel Autógyár, a Pestvidéki Gépgyár, a SZIMFI és a MAHART telepe is. A mezőgazdaság termelése is növekedett. Az MSZMP Ráckevei Járási Bizottsága érdekes statisztikát állított össze az agglomerációs l^özségek v lakosságának növekedéséről. Érdemes megfigyelni a változásokat! Dunaharaszti Taksony Szigetszentmiklós Halásztelek Szigethalom Tököl 1960 12 474 4178 10 420 2 206 2 826 4 660 1970 16 951 4 863 14 706 5 111 6 776 5 882 1985 (várható lakosság) 21 900 6 200 19100 10 000 10 100 7 700 Tizenöt év múlva tehát 22 696 emberrel több lakik majd ezekben a községekben, aminek nagyon lehet örülni, bár számos gondot okoz a járás vezetőinek. Az említett települések ugyanis városiasod- ni szeretnének, az emberek korszerű lakásokban lakni, ahol természetes a folyóvíz, a villanyvilágítás, jó utakon szeretnének közlekedni, kulturáltan szórakozni, művelődni. Az agglomerációs övezetben jelenleg 100 lakásra 400-500 lakos jut és hallatlanul magas az albérlők száma. A közműellátottság szintje alacsony, a víz- és csatornahálózat rosszabb, mint az országos átlag, viszont a villanyhálózat jobb. Jelenleg 2830 lakás építése szükséges. Az ivóvíz- és szeny- vízcsatoma csak részben van meg Szigetszentmiklóson és Halásztelken. Valamennyi községben készítettek fejlesztési tervet s ezek szerint 130 km víz- és kb 70 km csatornahálózat " építését kellene szorgalmazni. A községekben 67 km villanyvezeték építésére lenne szükség, különösen Szigetszentmiklóson, Dunaha- rasztiban és Szigethalmon lenne erre a legindokoltabb igény, ötven kilométer járdát kellene lefektetni, az előbbi községekben és Tökölön. A vezetékes gáz ma már szintén a lakók jogos kéréséhez tartozik, ám egyelőre csak Szigetszentmiklóson 282 lakásban van gáz és még 1218 lakásba kellene bevezetni. Az egészségügyi — szociális ellátottság terén az utóbbi években nagy javulás történt, de még sokat lehetne tenni. Egy orvosra 2857 beteg jut és jó lenne, ha csak 2500 jutna. Szükség lenne viszont ehhez minden községben orvosi rendelőre, orvoslakásra, fogorvosi rendelőre is. A szakorvosi ellátásban jelentős javulást eredményezett az 1969-ben Ráckevén átadott rendelőintézet és az idén kibővített szi- getszentmiklósi intézet. Dunaharaszti és Taksony betegei viszont még mindig a pesterzsébeti rendelőintézetbe kénytelenek járni, ide tehát rendelőintézet építése szükséges, Bölcsődék, óvodák, szociális otthonok építése, gyógyszertárak fejlesztése, sportpályák bővítése, újak építése is a jövő feladatai közé tartoznak. Az általános iskolai tanulók száma a jövőben is emelkedik Jelenleg az egy tanteremre jutó tanulólétszám országosan 43, az agglomerációs övezetben 90,9. Jelenleg is már 45 tanteremre lenne szükség. A napközi otthonokban a diákok 13,7 százaléka részesül ellátásban s ezt is javítani kívánják Szigetszentmiklóson és Szigethalmon nincs művelődési ház. A többi agglomerációs községben van, de felújításra szorulnak. A körzet mezőgazdaságának úgy kellene fejlődnie, hogy a gyarapodó, lélekszámban növekvő lakosság igényeit még jobban ki tudja elégíteni zöldséggel, gyümölccsel. Meg kell valósítani a zöldség és gyümölcs félkész, konyhakész állapotú feldolgozását. A nagyüzemi körülmények biztosítása mellett a sertéshizlalás fejlesztésére is megfelelő intézkedéseket kell tenni. És hogy a gondok enyhítéséről is beszámoljunk, Szigetszentmiklós térségében még az idén megkezdődik társulásos alapon egy 2000 férőhelyes hizlalda építése. Hasonlóan szükséges a szarvasmarhatartás növelése, a friss tejjel való ellátás érdekében. Mindezekhez persze az kell,, hogy a gazdaságok a munkafolyamatokat gépesítsék, a termelést korszerűsítsék. Ha a ráckevei járás agglomerációs községeinek jövőjéről beszélünk, fel kell tárni a szolgáltatás helyzetét is. Az itt levő üzletekre 2,5-szer több lakos jut, mint az ország más vidékein. Uj boltokra lenne szükség, modern ABC áruházakra, például Dunaharasztin, Szigetszentmiklóson és Halásztelken. Fontos feladat a közlekedés fejlesztése. A HÉV korszerűsítése megtörtént és folyamatosan tovább korszerűsítik. Jó lenne, ha megvalósulna a gyorsvasút Szigetszentmiklós Gyártelepig történő kiépítése. A MÁVAUT és a BKV autó- buszjáratait a taksonyi hídig és Szigetmajorig kellene Tökölön át meghosszabbítani, de sűríteni kellene a járatokat is. A ráckevei agglomerációs övezet ellátása, fejlesztése érdekében a megyei párt- és tanácsi vezetők már eddig is nagyon sokat tettek. Több alkalommal tanácskoztak országos szervekkel és hoztak konkrét intézkedéseket az itt dolgozók helyzetének javítására. A IV. ötéves tervben sok lakás épül fel, sok csatorna kerül lefektetésre, sok új üzlet nyílik meg. Az igények azonban jóval meghaladják az ország anyagi lehetőségeit és azoknak teljes kielégítésére csak a későbbi időben kerülhet sor. Ahhoz, hogy minden elképzelés valóra váljon, nagy összegek kellenének, de az itt élő lakosság összefogásával, a gyárak, tsz-ek bevonásával közelebb lehet hozni a megvalósítás idejét. A ráckevei járás vezetői ismerik a gondokat, foglalkoznak velük s módszeresen dolgoznak megszüntetésükön. Erejüket azonban meghaladja az agglomerációs problémák megoldása. Ezért a megye, s az országos hatóságok segítsége továbbra is szükséges. gzűts Dénes Néhány, perc Erdey-Grúz Tiborral A párt X. kongresszusán Erdey-Grúz Tibor a meghívottak között ült. Minden reggel elfoglalta kijelölt helyét és estig lankadatlanul figyelte a felszólalásokat. Néha villám- véleménycserére összesúgott szomszédjával. Érdekes, értelmet sugárzó portréját egyik rajzoló a helyszínen megörökítette. Ismerősök, tudósok, pártmunkások, barátok és tisztelők sora vette körül. A szünetben zajló élénk társadalmi élet közepette szakított néhány percet az újságíró számára is. Erdey-Grúz Tibor neves tudósa hazánknak. Fizikoke- mikus, tanít a budapesti tudományegyetemen és tudomány- politikai tevékenységet fejt ki a Tudományos Akadémián, az Akadémia elnöke. Kétszeres Kossuth-dijas, több tudományos könyv szerzője. Tudományos munkái a fizikai kémia, különösen az elektrokémia, az elektrolitoldatokban és az elektródok felületén végbement folyamatok tanulmányozásából születtek. Jelenleg a vizes oldatokban bekövetkező szállítási folyamatokról ír könyvet. A belső szállításról, a diffúziós vezetésről. Erről többet nem is hajlandó mondani a kíváncsiskodó újságíróknak — egy laikus úgy sem értené a lényeget, azonosulni sem tud a tudós lelkesedésével, minek fárasztaná \i országgyűlési képviseli Pest megyei csoportjának ülése Az országgyűlési képviselők Pest megyei csoportjának ülésén Szöllősi Sándor, a Pest megyei Tanács vb elnökhelyettese ismertette a megye jövő évi költségvetését. A bolgár katonaküldöttség a Honvédelmi Minisztériumban A bolgár néphadsereg küldöttsége — amely Velko Ivanov Palin vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter-helyettes, politikai főcsoportfőnök vezetésével tartózkodik hazánkban — csütörtökön tárgyalásokat folytatott a HonvéBolfodelmi Minisztériumban, gár katonavendégeinket gadta Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozón jelen volt a minisztérium több más vezetője is. KUKORICASZARITO - HÁZILAG Ötletes 20/B-sek Régi ötlet új alkalmazása — Rövidebb kombájnpihenő A tápiósági Kossuth Termelőszövetkezet elnöki irodájában hárman ülünk MíZó Béla elnökkel és Lengyel József főagronómussal. A berendezés régimódi. Nincs is nagy szükségük a korszerű, süppedős fotelokra, mahagóni íróasztalokra, hiszen a legritkább eset, hogy az irodában találhatók. Napszámra járják a határt, a műhelyeket, az istállókat és a takarmánykeverőt. Az iroda helyett inkább a közi» étkezdét rendezték be hangulatosan. A tsz étterme olyan, mint egy pesti I. osztályú szórakozóhely. A falakat lakkozott náddal burkolták, fölötte vadásztrófeák, népművészeti tárgyak. A csillár múlt századbeli, szúette kocsikerék. A koszt pedig... Szívesen befizetnék a menüre. A rövid beszélgetéshez, amelyben a gazdaság legújabb eseményeiről ad számot az elnök és a főagronómus, megteszi a keménylapú irodai szék is. Az elnök fejből mondja az összehasonlító adatokat. — Négy évvel ezelőtt nyolcmilliós volt a gazdaság árbevétele, idén 43 millió forint lesz. A bruttó jövedelmünk négy millióról 15 millióra növekedett. Ä munkadíjra pedig 3,5 millió helyett idén 9 milliót fizetünk. A tsz-nek 500 tagja, 70 alkalmazottja van. Négyezerkétszáz holdas a gazdaság, ebből 2900 a szántó. Rosszak a természeti adottságaink, úgynevezett 20 'B-sek vagyunk. Fő ágazatunk az állattenyésztés, különösen a baromfi. Évente száz vagon csirkét adunk át a BOV-nak. Bevételünk több mint 50 százalékát a csirkék hozzák. — Érdekes újításaikról beszélnek a járásban. — Üjítás? Lehet úgy is nevezni. Mi inkább hasznos ötleteknek tartjuk ezeket. Az egyik például kényszerhelyzetben született. Tavaly 60 hold kukoricánk maradt, amit már nem tudtunk silózni. Csövet is hozott, csak aprókat. Senki sem vállalta letörését. Akkor jutott eszünkbe, hogy nyolc éve Bicskén, az Szk—4- es kombájnokkal már „arattunk” kukoricát, adapter nélkül. Gondoltuk, ismét megpróbáljuk. A kísérlet jól sikerült, s így idén már 470 holdról kombájnnal szedtük a tengerit. Mint kiderült, a gépeknek csupán annyi megterhelést jelent a kukorica levágása, mintha 16—17 mázsás búzatermést aratnának. — Hogy győzték a szem szárítását? — Egy hideglevegős szárító- berendezés elé légcsatornát építettünk, s ebben egy• nagy teljesítményű olajégőt égetünk. Ez melegíti fel a szárítóba fuvatott levegőt. Mindössze 35 ezer forintba került. Ez a barkácsolt berendezésünk egy éjszaka öt vagon kukoricát szárít. — Olcsóbb-e kombájnnal a betakarítás? — Természetesen. Egy hold szemtermésének összegyűjtése, szárvágással együtt 200 forint, önköltségi áron. Ha ugyanezt kézzel végzik, 700 forintba kerül. Nem beszélve arról, hogy a kombájnjaink sem állnak, nem rozsdásodnak munka nélkül. Jelenleg is dolgoznak, igaz, már nem a földeken, hanem a tanyaközpontban. A csöves kukoricát morzsolják. — A megyében, úgy tudom, ez az egyetlen gazdaság, ahol a baromfialmot is hasznosítják? — A szakirodalomban már régóta foglalkoznak ezzel a témával. A baromfitrágya ugyanis gazdag fehérjében, így jó tápanyag a négylábúiknak. Keverőüzemünkben megőröljük és különböző tápsókat adunk hozzá. Ha hiszi, ha nem, kedvenc csemegéje a kocáinknak. — Hány újítás született az utóbbi esztendőkben a gazdaságban? — Tizenegy nagyobb ötlettel korszerűsítettük növény- termesztésünket és állattartásunkat. — Kik az újítók? — Vannak jó néhányan. Egyszerű tsz-paraszt éppen úgy, mint gépész vágy agro- nómus. — Ritka az olyan gazdaság, ahol a tagság minden rétege részt vesz a termelés korszerűsítésében. Rendezhetnénk-e önöknél egy újítók napját? — Örülnénk neki. De akkor inkább az étteremben hívjuk össze ötletmestereinket. Mert hosszabb időre azért rideg ez az iroda... M. Kovács Attila hallgatóját. Tartózkodásában szerénység' bujkál, beszéljenek helyette művei, s azok beszélnek is. Csupán a lexikon tizenkettőt válogatott ki felsorolásra, a tudományos körök ennél jóval többet tartanak számon. Ha könyveiről szűkszavú a nyilatkozata, egyéb kutatásairól azonban, amelyek még szélesebb közérdeklődésre számíthatnak, örömmel tájékoztat. Evek óta szüntelenül kísérletezik, melyek jelenlegi viszonyaink között a legmegfelelőbb módszerek a felsőfokú oktatásra. Az a célja, hogy segítsen megoldani azt az ellentmondást, amely korunkat jellemzi és évek óta gátlóan kíséri. Tudomásul kellene már venni — mint mondotta —, hogy az emberi agy befogadó- képessége, bármennyire erőltetjük, kevéssé nő, különösen, .ha a technikai, tudományos élet gyorsuló folyamatával arányosítjuk. Nem lehet versenyezni az egyetemi oktatásban sem a tudomány rohamos fejlődésével. Arra kell koncentrálni, hogy a fiatalság képes legyen önállóan gondolkodni, önmagától kiválasztani a lényegeset. Az egyetemi tanulmányok elvégzése után legyen a fiatalságban olyan készség és képesség, hogy önállóan is megszerezze alaptudásához a résztudást, amire társadalmi és szakmai munkájához feltétlen szüksége van. Az egyetemi tanulmányi idő rövid ahhoz, hogy mindannak a tudásnak birtokába jussanak a fiatalok, amellyel egy emberöltőt hasznosan munkálkodhatnak végig. Sokan érvelnek a következőképpen — és sajnos a felsőfokú oktatásban eddig ezek előtt az érvek előtt hajoltak meg: „fejlődik a tudomány, mindent meg kell ismertetni a diákokkal”. Minden tanár sulykolja saját tantárgya anyagát és eszébe sem jut tekintettel lenni tanítványai véges erejére. Kevés tanár hajlandó észrevenni, hogy ez a módszer kudarcra ítéltetett. Az egyetemisták pedig minden erejüket megfeszítik, hogy megfeleljenek a követelményeknek, jól vizsgázzanak, s az állandóan frissülő tudomány teljes megismeréséért versenyre kelnek. Ezt az igyekezetét azonban nem koronázhatja siker, legfeljebb elégedetlenség, idegeskedés. Ha „mindent” meg akarnak tanítani a tanárok és feltételezzük, hogy az egyetemisták „mindent” megtanultak, akkor is a tanulmányi évek befejezése után két-három esztendővel már elavult tudással rendelkeznek, hiszen a technika, a tudomány rohamosan változik, fejlődik. Az a véleményem — mondotta Erdey-Grúz Tibor —, nem az egész tudománnyal kell bírókra kelni, hane’m meg kell vizsgálni, mi az az anyaghalmaz, amivel az ifjú szakembereknek rendelkezniük kell. A tudomány alapjait, , a tudományos gondolkodásmódot sajátítsák el, legyenek arra képesek, hogy felkutassák, honnan kaphatják a korszerű információt, miképpen teremthetik meg önmaguk továbbképzését. Mindez biztosítja az alapokat, az igényességet, különösen akkor, ha az egyetemi tanároknak sikerült megértetniük diákjaikkal: az egyetemi tudás nem tőke, amelynek kamataiból egy életen át megélhetnek, hanem elindulási lehetőség, amellyel alkalmazkodni lehet a változó, fejlődő viszonyokhoz. Erdey-Grúz Tibor a természettudománnyal foglalkozik. Fontosnak tartja, hogy a természettudomány eredményeit, tanításait felhasználják a modern életben. Különböző körülmények között a törvények másképp érvényesülnek. Mindig a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján lehet csak vizsgálódni. Ami tíz esztendeig talán jónak is bizonyult, ma minden valószínűség szerint nem, állja meg a helyét — másra, újra van szükség. S ebben nincs semmi következetlenség, csupán az állandó változás tükrözéséről van szó. Példaként említette Erdey- Grúz Tibor a követ, amely a gravitáció következtében lefelé esik. De lehet olyan körülmény, amikor a kő felfelé esik: egy vékony fonalra függesztjük, s a fonalat csigára fűzzük. A másik oldalra nehezebb követ akasztunk. Ilyen esetben az előbb még lefelé eső kő felfelé fog esni. Ebben és a hasontó fizikai példákban semmi különös nincs. Ettől még a gravitáció törvénye nem, vált értelmetlenné. Ez egyszerű, primitív példa, de ez az egyszerű példa is hozzásegít csodálatos dolgok megértéséhez. Mint, ahogy a tudós elmondotta, a kongresszuson is az ragadta meg, hogy a társadalom összetett és ellentmondásos helyzetének részletes, tudományos elemzéséből alakult ki a megítélés és a cselekvés. A kongresszus előkészítésében és a határozatok megfogalmazásában is ugyanaz a gondolkodásmód volt jellemző, mint ami a természettudományok sajátja. S ez is természetes: nem lehet válaszfalat húzni a természet- és a társadalomtudomány közé. Csupán módszereiben, eljárásaiban más, mint ahogy más az eljárás az új technikai megismerés és a természettudományos megismerés során is. A fejlődést mindig az objektív törvények szabályozzák, és ezt tükrözik a vizsgálódások, amelyeknek módszere sajátosan alkalmazkodik a vizsgálandó témához. A tudós és a közéleti ember befejezte a kongresszusi szünetben adott nyilatkozatát. A családapa — mert Erdey-Grúz Tibor három gyermek édesapja — még tovább beszélget. Kiderült az Is társadalmi, közérdekű állásfoglalás, ahogy családjáról nyilatkozik. Fia mérnök, és megyénkben az iklddi Ipari Műszergyárban dolgozik. A Szovjetunióban végzett, felesége szintén mérnök, őt is már a közeljövőben alkalmazza a gyár. Gödöllőn vagy Aszódon szeretnének lakást vásárolni, hiszen a fővá- városból naponta utazni hosz- szabb időn át lehetetlen. Kár lenne utazással fecsérelni értékes alkotó idejüket. Erdey- Grúz Tibor leánya Kisvárdán lakik, és Mándokon tanít. Harmadik gyermeke él csak Budapesten, a Tudományos Akadémia könyvtárosa. Tanítónő leánya, csakúgy mint mérnök fia és menye egyáltalán nem vágyódik budapesti munkahelyre. Megmosolyogják azokat, akik kétségbevonják, hogy nem a szülők tagadták ki, vagy más súlyos okok kényszerítették vidéki állásba őket. Gyermekei sok reménnyel keresik boldogulásukat vidéken, és tettüket pillanatra sem tekintik áldozatnak. Furcsállják, miért érti meg oly nehezen környezetük, ami az ő családjukban magától értetődő: a tehetség pemcsak a fővárosban bontakozhat ki, és az igazi örömöt nem az égbe nyúló falak, kőrengeteg rejtegeti az ember számára, hanem az alkotás izgalma, az a munkahely, ahol szeretettel, ösztönzéssel kísérik az ifjú egyetemi végzettek szárnypróbálgatásait. Sági Agnes Rajz: Rozsnyai
