Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-31 / 305. szám
MS» megyei 1970. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK KONGRESSZUSI ÚTMUTATÁS Az állami élet demokratizmusa Beszélgetés dr. Bencsik Mihállyal, a Monorí Járási Tanács vb-elnökével A kötelező munkaközvetítés új rendjének bevezetése ■ „A tanácsok munkáját oly módon kell fejleszteni, hogy erősödjön mind népképviseleti-önkormányzati jellegük, mind pedig államigazgatási funkciójuk.” (Az MSZMP X. kongresszusának határozatából.) — Még milyen előnyökkel jár a községi önkormányzatok önáUóságának erősítése? — Példaszerű a bemutatásra szabálysértéseket helyben bírálják el, az „ítélkező” tanácsban a vétkes szomszédja is helyet foglalhat, a szégyenérzet nagy erkölcsi visszatartó erő. A gyámügyi feladatokat, amelyekhez sok tapintat, élet- tapasztalat, türelem, helyi ismeret -kell, jobban oldják meg azok a dolgozók, akik minden részletet pontosan tudnak. És a lényeg, a helyi előadókkal, vezetőkkel fesztelenebb, bizalmasabb, azaz demokratikusabb a kapcsolat. — On mit ért az állami élet demokratizmusa alatt? — A többi között: a tömegek fokozott bevonását az állami munkába, a községi ön- kormányzatok hatáskörének bővülését, a választási rendszer demokratizmusát. TÁRSADALMASÍTÁS — Hogyan törekszenek a monori járásban az államigazgatási munka fokozott társadalmasítására? — A monori járásban 108 ezren élnek, 18 község — köztük hét nagyközség — tanácsa igyekszik feladatát jól ellátni. A tanácsok állandó bizottságai mellett 340 aktíva tevékenykedik. Ez természetesen még nem nagy szám, növelésre szorul. — Formális vagy tartalmas az államigazgatási munka társadalmasítása? — Nagyon is indokolt a tömegek bevonása a tanácsi munkába. Azt hiszem, bizonyításra sem szorul, hogy menynyire hasznosak az aktívák a gyermek- és ifjúságvédelmi munkában (felderítés, okkeresés), az óvodai helyek igazságos elosztásában, a kereskedelmi hálózat ellenőrzésében, a családi és társadalmi ünnepségek szervezésében stb. A társadalmasítás akikor formális, ha szakértelmet követelő feladatokba vonunk be laikusokat, vagy húsz aktívát tartunk számon, bár csak öt dolgozik ... — A tömegek részt vesznek az állami munkában, s ellenőrzik azt. Nincs ellentmondás a társadalmasítás és a munka szakszerű végzése között? — Nincs. Az igazgatás tagjainak képzetteknek kell lenniük. A tudás nemcsak az ügyek pontos, szakszerű elintézését eredményezi — s így erősíti a demokratizmust —, hanem kihat a lakosokkal való kulturált viselkedésre, udvariasságra, figyelmességre is, s ez utóbbi is a demokratizmust erősíti. Az aktívák tapasztalatai, javaslatai pedig élettel töltik meg .a hivatali munkát, azaz a szakszerű rrJunkavég- zést serkentik: így több oldalról is biztosított a demokratizmus. — A tömegek részt vesznek az áUami munkában, a hivatalnokok szakszerűen dolgoznak, s mégis mindent tönkre tehet a bürokratizmus. — Az az igazi bürokrácia, amely felesleges és nem általában a „papírmunka”. Egyrészt fel kell oldani a tanácsok belső „életének” bürokratizmusát, egyes hivatalnokok aktatologató szemléletét meg kell szüntetni, másrészt tudatosítani szükséges az ügyfelekkel, hogy ügyükben mulasztás vagy valódi munkaelhúzódás történt-e. Én mindig azt tanácsoltam az előadóknak, ne sajnálják azokat a leveleket megírni, amelyek hírül adják, hogy a kérelmező ügye ezen és ezen problémák miatt húzódik, de a megoldás biztosított. Nos, az ilyen levél nem növeli a „papírkí- gyót!” — Mi az államigazgatási munka társadalmasításának távlati előnye? — Minél többen ismerik meg közelről, cselekvőén a tanácsi munkát! Később kisebb községekben, tanácsi kirendeltségekben egyes feladatokat társadalmi munkában lehet elvégezni. ÖNKORMÁNYZAT — Hogyan bővül a községi önkormányzatok hatásköre? . — A járási tanács eddig mintegy 150—160 hatáskör'; adott át a községeknek, s a járásnál dolgozó szakemberekkel erősítettük meg a községi önkormányzatokat. így fokozatosan megvalósul, hogy az ügyek zömét helyben intézik el, méghozzá jóval gyorsabban, mint eddig. — Az emberek tehát tapasztalják, hogy ügyüket saját embereik oldják meg, érzik a beleszólás, az ellenőrzés jogát, vagyis a demokratikus légkört. De ez keveset ér anyagi lehetőségek nélkül. — A nagyközségek önállóan gazdálkodhatnak forintjaikkal, maguk állítják össze a tervet, a költségvetési összeg különböző tételeit átcsoportosíthatják, így nyer igazi, anyagi alapot a demokratizmus. — Önkormányzat és demokrácia — hogy kapcsolódnak e fogalmak egymáshoz? — önmagunk kormányzása hatalmas demokratikus vívmány. VÁLASZTÁS — * Nő a községek államhatalmi testületének, a tanácsoknak a tekintélye, feladata. Hogyan? — Nem kizárólag a tanácstagok számának növelésével. Sok tanácstag, nagy demokrácia — kevés tanácstag, kis demokrácia: nem helyes egyenlet. A jövőben a testület hatásköre is nő, vagyis bővül az egyes tanácstagok cselekvési területe. A tanácstag aktivitása — ez a demokrácia. — Hogyan lehet a tanácstagot jobban kötni választóihoz? — Szerintem a jövőben sem embercsoportokat, hanem területet képviseljen. így önmagában hordozza * szomszédja problémáit is. A községi tanács delegálja a megyei tanács tagját, azaz konkrét ember konkrét község érdekeiért dolgozik. — Mi lesz a községi tanácsülések legdöntőbb napirendje. — Bizonyára a községfejlesztés, a pénz hasznos elosztása. — Nem hat a társadalmasítás ellen, hogy a járási tanácsok testületi jeUege megszűnik? — A jövő járási hivatalai államigazgatási revíziót, a hivatali munkák segítését fogják megvalósítani. Később dől el, milyen hatáskörök maradnak a járásoknál. Ami a kérdését illeti, erre mai ismereteimben nem tudok válaszolni. — Mi lesz a megyei tanácsülések legdöntőbb napirendje? — A megye városainak, községeinek fejlesztése s a személyi ügyekben is e fórum dönt majd. — A jövő választási rendszere és államhatalmi, államigazgatási szerkezete szolgálja majd a demokratizmus kiszélesítését? , — Meggyőződésem. Fóti Péter Elutazott hazánkból Hoang Van Hoan Szerdán elutazott hazánkból Hoang Van Hoan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának tagja, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán a vietnami pártküldöttséget vezette, majd pártunk vendégeként Magyar- országon pihent. Repülőtéri búcsúztatásán megjelent Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja; jelen volt Chau Tho Thong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, valamint Le Huu Van, a Délvietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének első titkára. Pest megye tanácsa december 18-i ülésén foglalkozott a kötelező munkaközvetítés új szabályozásáról szóló rendelettervezettel. Az előterjesztés tartalmazta azokat az okokat, melyek szükségessé teszik a tanács közbelépését annak érdekében, hogy a megye munkaerőhelyzetében tapasztalható néhány negatív jelenség megszűnjön, vagy legalábbis káros mértéke csökkenjen. Elsősorban az egészségtelen mértékűvé nőtt munkar erőmozg^s visszaszorításáról van szó. Az elmúlt években — az országos helyzethez hasonlóan — a munkahely-változtatások száma Pest megyében is megnövekedett. A szocialista iparban 1967-től 1968-ig 30,7 százalékkal nőtt a felvettek és 35,9 százalékkal a munkaviszonyukat megszfin- tetők száma. 1969-ben — 1968-hoz viszonyítva — a felvettek számában további 1 százalékos, az állományból törötteknél pedig 12,7 százalékos növekedés következett be. Idén nem nőtt tovább hasonló mértékben a fluktuáció, de a vállalatokhoz ki-be lépő dolgozók száma még mindig olyan nagy, hogy ennek csökkenése érdekében sürgős intézkedésre van szükség. A munkahely-válogatás jelenlegi szintje ugyanis nemcsak a vállalatok vezetőinek okoz gondot, veszélyeztetve a feladatok teljesítését, hanem kárt okoz a népgazdaságnak is (egy dolgozó munkahely-változtatása 4000—6000 forintjába kerül a vállalatnak, illetve az államnak a kieső munkaórák, begyakorlási idő stb. miatt), és ezenfelül rontja a dolgozó kollektívák szellemét is. Azok h dolgozók ugyanis, akiknek munkakönyvé meg sem melegszik egy-egy vállalatnál, a munkaerőhiány következtében előállt konjunktúrát kihasználva, mindig magasabb fizetésért változtatnak munkahelyet. Így gyakran előáll az a helyzet, hogy a becsülettel dolgozó, régi törzsgárdatagok azt veszik észre, hogy az ügyeskedő „vándormadarak” bére magasabb, mint az övék. Bérfeszültség keletkezik tehát, mely megrontja a munkahely légkörét, visz- szahat a termelésre és a munkahelyéhez ragaszkodó dolgozók jogos fölhá- borodását váltja ki. A munkaközvetítést szabályozó és jelenleg is érvényben levő vb-eliiöki utasítás tartalmaz ugyan a csökkent munkaképességű dolgozókra, kereskedelmi és vendéglátó- iparban elhelyezkedni szándékozókra és bedolgozókra vonatkozóan kötelező előírásokat, azonban az említett vándorló réteg megkötése érdekében nem rendelkezik, mivel megjelenésekor a munkaerőmozgás még normális keretek között volt. Az új tanácsrendelet célja elsősorban tehát az, hogy gátat szabjon a „vándormadarak” nyerészkedést célzó munkahely-változtatásainak. • Ennek érdekében csak kötelező munkaközvetítés útján változtathat munkahelyet 1971. január 1-től kezdve az a dolgozó, akinek előző munkaviszonya „Kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel szűnt meg, vagy az elhelyezkedést megelőző 12 hónapon belül 3 vagy több esetben változtatott munkahelyet, kivéve az áthelyezést. Az ilyen dolgozók tehát január 1 után új munkahelyükre csak abban az esetben léphetnek be, ha az illetékes tanácsok munkaügyi szervei oda kiközvetítik őket. A tanácsrendelet a fluktuáció csökkentésének csak egyik eszköze. A központi szabályok, a társadalmi szervek munkája, a vállalatok magatartásának megváltozása — és nem utolsósorban — a közvélemény hatása mind szükséges jó hatásfokú érvényesüléséhez. A feltételek adottak. Jogos a remény tehát, hogy a megye munkaerőmozgásának alakulásában rövidesen a pozitív vonások erőteljes érvényesülésével számolhatunk. Hidas Pál, a Pest megyei Tanács vb munkaügyi osztályvezetője Tovább tart az uszályszezon HAJÓK - TELELŐBEN A kedvező vízállást kihasználva, a MAHART hajóparkjának nagy része még most is dolgozik. Bár itt a tél, még egyetlen úszó jégtáblát sem látni a Dunán, ezért mintegy 250 uszály közül 200 még mindig áruval megrakva járja a kikötőket, elsősorban az export- és importárukat szállítják, pótolva azt az időveszteséget, amelyet a Vaskapu zsilipjének kéthetes elzárása okozott. A napokban érkezik meg több uszály vasérccel megrakva Dunaújvárosba, más hajók pedig olajat visznek Ausztriába. Mivel a kavicsszállítások szokásos téli szünetelése miatt a belföldi teherhajó-forgalom nagyrészt szintén szünetel, a hajópark egy részét telelőbe küldték. A vontató- és tolóhajók egyharmadát, az uszályok egyötödét, ezenkívül valamennyi személyhajót már javítják Üjpesten, Csepelen, Dunaújvárosban, Tokajban és Tápén. A személyhajók közül a 60—70 éves gőzhajókat (— mint- a Kossuth, Petőfi, Fel- szabadulás, Dunaföldvár — alaposan, minden részükre kiterjedően átvizsgálják, és csinosítják is. Az újabb hajókon, a Rákóczin, a Táncsicson, a Hunyadin csak karbantartási munkákat végeznek. Ha beáll a Duna, valameny- nyi hajó téli kikötőbe kerül, hogy tavaszra megújulva szedhessék fel a horgonyt Akkor, a smuiíorúulóa Harangzúgás, mindenütt harangzúgás — búcsúzott a Világ a XIX. századtól és köszöntötte az újat, a huszadikat. A fővárosban lassan hullani kezdett a hó, s ahogy sűrűsödött s vastagodott az utcákon suhanó szánkókban bundákba, takarókba burkolt felhangolt utasok rikoltoztak. A köztisztasági hivatal telephelyei előtt pedig szedett-vedett holmikban didergő férfiak és nők kezdtek gyülekezni. A hóesés kinek így, kinek úgy hozott örömöt. így kezdődött az új század. Amúgy a búcsú a XIX. századtól nem volt sem túl vidám, se túl ünnepélyes, gazdasági válság árnyéka nehezedett a búcsúzokra. „Éheznek a fővárosban, szűkölködnek a rutének, Erdélyben pellagra pusztít” — jellemzi a helyzetet Vázsonyi Vilmos lapja, az Vj Század —, „nem alamizsna, de munka kell a munkásitak.” De munka nincs, csak alamizsna van, ha van ... Voltak, akik nyomorúságukon más módon próbáltak változtatni. Ezekről írja az Egyetértés 1900. dec. 31-i száma: „A New York-i statisztikai hivatal adatai szerint a század utolsó évében az Osztrák—Magyar Monarchiából közel félmillió ember vándorolt ki, többségük Magyarország területéről. A csinos barna asszony Azért itthon is akad munkaalkalom. A Magyar Nemzet 1901. január 1-i számában többen is keresnek apróhirdetések útján cselédet. Fizetés havi 4—7 forint. Aki nem akar hirdetni, az felkeresheti Martinovics E. „cselédintézetét”, József krt. 36., ahol „jó cselédek kaphatók a legnagyobb választékban”. Ám kenyeret keresni más módon is lehet Egy másik hirdetés ugyanabból a számból: „Intelligens úriember ismeretségét keresi egy 18 éves csinos lány. Leveleket „Csintalan” címen a kiadóba”. Vagy: Ki segítene ki 25 forinttal csinos barna asz- szonyt? Jelige: „Ámor”. Az ellenszolgáltatás módjához nem kellett dús fantázia... Akadtak még ennél is nagyobb csintalanságok. Nem minden lap írta meg, de a Népszava megírta utolsó 1900- as számában, hogy egy Erzsébet körúti kocsma különtermében a rendőrség 15 kislányt talált, amint éppen élőképet mutattak be — Éva paradicsomi öltözetében. — A legidősebb 14 éves volt. (Ah, régi szép erkölcsök!) A kihallgatáson elmondták, szép ruhákat és sok pénzt ígértek nekik a „fellépésért”. Különben a Népszava utolsó decemberi és első januári számában a munkanélküliség a fő téma. Beszámol arról a munkanélküligyűlésről és tüntetésről, amit karácsony előtt tartottak és arról, hogy szervezik a következőt, 1901. jan. 4-re. Természetesen' olyan újság is van, ami nem terheli olvasóit ilyen alantas dolgokkal. A Pesti Hírlap újévi számában a hírek zöme a magasabb körökből származik: így a királyi palotában Apponyi Lajos gróf és neje tartottak újévi fogadást őfelsége nevében. Tovább : Klementina koburgi hercegnő tudőhurutban megbetegedett, viszont a savoyai házban Helena olasz királynő anyai örömök előtt áll. A wei- mari nagyherceg állapota aggasztó (erről igen részletes orvosi jelentést közöl a P. H.), a cári pár pedig a Riviérára készül, és így tovább ... és így tovább... / Rigó Jancsi pofozkodik Azért közönséges halandó is belekerülhetett a lapba — ha kapcsolatba került magasabb körökkel. Csinos kis hír számol be Rigó Jancsiról — a híres vagy hírhedt cigányprímásról, akiről — minit a lap írja —, már sok hamis mendemonda terjedt el. De ők most egy Kairóban élő debreceni hazánkfiától hiteles beszámolót kaptak. Eszerint Rigó Jancsi pofozkodik, hegedül, és Szudánba készül oroszlánt vadászni. Hat hintója, egy autója, rengeteg szolgája van, és övé a szépséges Ward Klára szíve... Kis háborúk a nagy előtt Komorabb hírek érkeztek a világ két másik pontjáról, Dél-Afrikából és Kínából, ahol az első világháború előjátékaként a nagyhatalmak piszkos hódító háborúja folyt. Mégis, hogy ki mit várt a születő új századtól, az nem annyira a tényéktől, mint inkább kinek-kinek politikai nézeteitől és vérmérsékletétől függött. Vázsonyi Vilmos így fogalmazta meg elképzeléseit: „A küzdelem egyetlen értelmes célja a népállam. Ennek három oszlopa: az egyenlő jog, az általános kultúra és a gazdasági igazság. .” Ezért titkos választójogot, bírói függetlenséget, a katonai osztály előjogainak eltörlését követelte. A Magyar Szó másban bízott. Szerintük az új század jelszava az oligarchia és a kle- rikalizmus uralma lesz — mint vezető elv. A cél: a kormányzó férfiak csendes, tervszerű meg- nyerési politikája. (Vajh, mely nyelvből fordították ez ékes mondatokat?) — Mindjárt a vezércikk alatt egy örvendetes tudósítás: „Befejezett tényként adhatjuk hírül, hogy Ottó főherceget nevezik ki a közös hadsereg lovassági főfelügyelőjévé ... akinél a lovassági tisztikar szakértő köreiben nem képzelhetnek alkalmasabb személyiséget ...” Ez fgy is lehetett, hiszen a főhercegnek saját versenyistállója is volt. Álom, álom. A Pesti Hírlapot sem zavarta túlzottan a valóság. Megjósolta: „A Monarchiában a hatalom fenntartásának nagy feladata a magyarokra fog szállni, és mi — (vagyis a magyar uralkodóosztály) —' leszünk a fejlődés által a „Primus inter pares” — az első az egyenlők között. A magyar állam hatásköre egyre terjed, kultúránk erősödik, a magyar nyelv határai egyre kijjebb nyomulnak — (a szerző itt nyilván Amerikára gondolt) — és éppen nehéz földrajzi helyzetünk véd meg minden kapzsiság és pusztító hatalom ellen ...” Reálisabb képet rajzol az Egyetértés. „Belépünk abba a XX. századba, mely után any- nyira sóvárogtak a lelkek, s melytől annyi változást reméltek ... Költők, regényírók fantáziálgattak a jövőről, ahol nem lesz tőke többé, nem lesz magántulajdon, irigység, rosz- szaság, ingyenélők és munkában agyonsanyargatott emberek. És nem lesz anyáktól megátkozott háború ... Ilyennek kellene az új századnak lenni, s milyen mást mutat az élet valósága... Az éhezők serege megnagyobbodott, a gyárak redukálják üzemüket... A Távol-Keleten rablóháború folyik, ahol a civilizáltabb az embertelenségnek vérengző barbár tetteit produkálja, hogy a másikat leigázhaissa. Afrika déli csúcsán pedig... a leggazdagabb nemzet, az angol el akarja orrozni egy maroknyi nép aranybányáit ...” A kép komor, és a levont következtetés: „Ne várjunk ettől a századtól se valami sokat. Elégedjünk meg, ha legalább visszafelé nem zökken.” Így és még sokféleképpen meditáltak a jövőről hazai jósaink. Ha ma körülnéznének — ugyancsak elcsodálkoznának. Mi, akik már alaposan benne élünk a lassan öregedő században, nyugodtan elmondhatjuk: a lottó nyelvére fordítva, az alkalmi jövőbelátóknak, még kettes találatuk sem igen volt... Iiofman Éva
