Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

lOGADéÓIIÁK Erdélyi Gábor járási vb-el- nökhelyettes december 29-én, délelőtt 8 órától 12 óráig fo­gadóórákat tart a járási ta­nácsnál, hivatali helyiségében. Múzeumba mennek : A FÉK, ifjúsági klubjának tagjai . vasárnap délután a Kossuth Múzeumba látogat-* jíxák, ahó);.--- az állandó kiállí­tás keretében — a Cegléd az - fakortól napjainkig című ki­állítás anyagával ismerked­nek. A GELKA iin i p: ügyele'e Ä GELKA december 25-én és 26-án reggel 8 órától feste 8 óráig, 27-én, vasárnap reggel 8, órától délután 2 óráig tart ügyeletet. A hibát személye­sen vagy: telefonon lehet beje­lenteni; Az ügyeleti Szolgálata '!lijbás készülékek gyors javítá- "sät’ csak a város belterületén vállalja, el. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6 XIV. ÉVFOLYAM, 302. SZÄM 1970. DECEMBER 25., PÉNTEK SZERVEZKEDŐ MŰSZAKIAK Kérjék ki a véleményüket Megalakult az ÉTÉ Dél-Pest megyei csoportja Technikusok, mérnökök, az építőipar szakemberei és a j vállalatok vezetői jöttek el> Gyömrőről, Dabasról, Nagykő- I rösről, Nagykátáról és a vá-1 rosbeli üzemekből a minap ar- 1 ra az értekezletre, amelyet a; városháza nagytermében tar­tottak. Cegléden megalakult az Építőipari Tudományos Egyesület Dél-Pest me­gyei csoportja. Az alakuló ülésen, amelyre ‘ MULT ES JELEN Az olvasó tanyafalu Polc és pénz a tsz ajándéka Földszintes épület, épp olyan, mint valami udvar­ház, .sárga falakkal, hosszú, üvegezett folyosóval: ez a nyársapáti kultúrház. A fo­lyosón belül a Szobádba, he­lyiségekbe nyíló hatalmas aj­tók valamikor a régi, buda­pesti „országháza” épületét díszítették, antik bútordarab­jainak egy része valamelyik minisztérium berendezése volt évekkel ezelőtt. Kettős életet él ez az épület: külsejével valami múlandót képvisel, fa­lai mögött viszont, a jelen él. Ét-ősén ét™ “ W5^°r Szerda este van, világít az egyik helyiség ablaka. Oda­benn amolyan „uraságtól le­vetett” kályharoncs birkózik a hideggel. Takács Imre peda­gógus-könyvtáros mentegető­zik: ők jobb kályhát szeret-, tek volna, de hót ilyet kap­ták, 'ez van. De nem is a kály­ha; most a lényeg, hanem a kölcsönzők, akik szinté hetente, két het en» te megjelennek új olvasnivaló­ért. Olvas, művelődik a tanya­falu. Az emberek télen jobban Hétnek és amióta villanyvilá­gítás van, szívesebben olvas­nak. Olvasnának itt is, hiszen asztal; van, mellette kényel­mes székek. Csak hát a kály­ha... az a kályha ... — Az jjranyhomok Tsz polcot csináltatott a könyvtár­nál',.'ezer forintot is adtak, függönyre —. tereli el figyel­mem a kályháról a lelkes könyvtáros. Azután az olva­sókról, a rendezvényeikről beszél. Arról, • hogy milyen nagy élmény volt, amikor a nyáron itt járt Bárányt Fe­renc költő. Az estjére 76-an [jöttek el! A szovjet művészet, I irodalom hete alkalmából egy I héten át kiállítás volt, azt is [ sokan megnézték. Mi! olvasnak a nyársapátiak? — A roman­tikus történetek mellett a tár- sádalmi regényeket és a leg­újabb politikai műveket ke­resik leginkább. No és a me­zőgazdasági szakirodalmat, A legifjabbak meséket . visz­nek. A legidősebbek, á 60 éven felüliek, mint például Gál Istvánná, vagy Deák bácsi, a „pikáns szerelmes könyvet” keresik, Jó az, a hideg téli na­pokon. Az ember szinte bele­feledkezik az olvasásba ott­hon, a meleg szobában. (eszes) több mint száz meghívót küldtek ki a műszaki értelmi­ségieknek, megjelent az ÉTÉ [ teljes vezérkara. A helybeli szervezők nevében Márkus ■ János, a Ceglédi Építőipari; Vállalat munkatársa arról be- j szélt, hogy az építőiparban a gyorsan j fejlődő technika újabbnál újabb eljárások bevezeté­sét teszi lehetővé. A műszakiaknak ismerniük kell ezeket a lehetőségeket, fi- | gyelemmel kell kísérniük a I tudományos kutatások leg- [ újabb eredményeit. Szakmai továbbképzéseivel j ezt a célt szolgálja az egye-, sülét. A városok és a községek I vezetői táx'sadalmi feladatok­kal láthatják el a szakembe­reket. A városrendezési tervek és más elképzelések tár­gyalásakor kérjék ki véle­ményüket, kérjék segítsé­güket az . egyes feladatok megoldásához. Az alakuló ülésen felszólalt az ÉTÉ főtitkára is, aki az egyesület tevékenységéről és célkitűzéseiről adott rövid is­mertetést. E tanácskozás alkalmával megválasztották a helyi cso­port tisztségviselőit, majd szakmai filmeket vetítettek. Az alakuló ülésről dokumen­tumfelvételt készítettek a vá­rosbeli amatőr filmesek. (tamasi) M'Jiómt érő ötletek Az első díj: külföldi üdülés HALLGAT A GITÁR Miklosovits László filerajza Téli vers „milyen világos a világ a teodolit hajszál-keresztjében” (Enzensberge*) Sokat ad az ott dolgozók vé- t leményére, észrevételeire a Ceglédi Állami Tangazdaság. A vezetőség legutóbb ötletna­pokat hirdetett a gazdaságbe­liek számára. Olyan javasla­tokra, újításokra van szüksé­gük, amelyekkel még színvo­nalasabban, eredményesebben tevékenykedhetnének. Ez az ötletnapsorozat a /gazdaságnak — de személyenként minden ötletadónak hasznos. Jeligével ellátott, zárt klisés borítékban érkeztek a javas­latok a tangazdaság központ­jába, „Milliókat érő ötletek” címszóval. Hogy valóban mennyit érnek, annak eldön­tésére egy szakértőkből álló bíráló bizottság hivatott. Egy- egy ember több témát is ki­dolgozhatott, több javaslatot is tehetett. A feladattervet, a gondolatot ébresztő kérdéseket — szakáganként csoportosítva az egész tangazdaság tudomá­sára hozták időben. A bíráló bizottságot megszervezték, a díjakat is kitűzték. A legjobb ötlet tulajdonosa két személyre szóló külföldi utat kap jutalmul. A második helyért 5 ezer forintot, a har­madikért kéthetes hazai üdü­lést ad a bizottság. Az olyan ötletért, javaslatért, amely újításnak is megfelel, a sza­bályzat alapján újítási szer­ződést kötnek az ötlettulajdo­nossal. Hullik a hó könyörtelen — csilingel-csöng a száncsengő. A havas ágakon, csendben, akár a harkályok, zengő fejszék vallatják az erdőt, s a szemedben csillanó táj képén az örökzöld fenyők elpirulnak minden csóknál. Arcod, hazám arca lehet: mikor tenyerembe veszem, lángol, fázós vetéseket melengetne a hidegben, végül sorsod is az enyém, jövőnk ki tudom mondani, és gyönyörködtet a remény. Meghallgatom, hallani, ahogy zenél, ahogy szitál, ugyan az a hó, mint ami Vietnam partjainál hullik, vagy az alaszkai! Major János ÚGY, MINT A TÖBBI EMBER A tanácstitkár két álma A ceglédi Kos­suth téren két ré­gi barátnő hirte­len összetalálko­zik. — Jaj, Mari­kám — kezdi az egyik —, milyen rég nem láttalak... — Tudod, bejá­rok Pestre dolgoz­ni, és minden es­te későn érkezem SIETŐS haza. De most már rohanok is, lelkem! — Ejnye, ejnye, hát hová sietsz olyan eszeveszet­ten? — sajnálko­zik a hűséges ba­rátnő. A válasz pedig így hangzik, csak úgy futtából: — Hogy hová sietek? Mihoz- zánk, aranyom! Kalapot vettem a lányomnak és at­tól rettegek, hogy mire hazaérek ve­le, kimegy a di­vatból! (rakovszky) Dolgozik, tervez, segít Csaplárosné a Kutyakaparóban HANGOSAN KÁROGNAK a varjak a sűrű ködbén, mmtha egymást keresnék. Az egyik sandán nézhet nagy szemével, a barázda szé­lén, -talán nem hiszi, hogy odaérünk. Aztán megroggyan acélos lába,* szárnyat- kibontja, elrugaszkodik a rideg földtől, fölszáll a fa te­tejére. Az út két oldalán zúzmarás akácsor^ áll, gyétnánt koszorút fon az utazó fölé. Körös- tetétlenröl Köcsérra visz ez az út. Ütitársam- mal félúton megállunk, közel a kunhalomhoz, áhoL 133 éve, amikor Petőfi erre járt, még állt a kősze nt,( Alig lépünk húszat, már a csárda elolt állunk. Kutyakaparó. Haj, hány ezer lépés után pihentette itt meg Petőfi fá­radt lábát, és oltotta él .szomját egy pohár borral. „Kívül-belül szomorú csárda ez a Kütyakaparó” — írta Pesten, útja végállomá­sán. Bizony. ,repedezett a fala, az ablaka kalendáriummal volt beragasztva, pózna vé­gére akasztott abroncs volt a cégér, a csaplár- nak dolga nem akadt, a száját is csak ásí- tásra használta. Már betyárok: is alig jártak arra, a. vármegye mind kipusztította őket, nem volt, ákik igyanak, egyenek. „És amilyen maga ez á csárda, olyan a. vidéke” — írta szomorúan' szeretett Alföldjéről, elhagyatott hazánkról. A CSAPLÁROSNÉ most kék pulóvert, zöl­des szoknyát Visel, lábán magasszárú cipő van. « Szőke, szépszemű fiatalasszony. A lámpában háromszázas izzóharisnya, alatta a padlón megsüllyedt a mozaiklap. Pince volt odalent, talán alagutak indultak ki belőle, mondják, hogy egy a kőszenthez is vezetett. A pince beomlott, feltöltötték földdel. Modern pult áll fölötte. A kotyogóban gázzal főzi meg a dup­lát, és a vendégkönyv szerint sokezret főzött már Kovács Gyuláné. Nyáron sokan kíváncsiak a híres csárdára. Most nem repedezik a fala, s van dolga a csapiárosnak. Új házak épültek a környéken, a homokbuckák távolabb kerül­tek. A közeli szövetkezetből sokan keresik fel délelőtt, délután, s körülállják a biliárdasz­talt. Fölöttük Petöfí-kég és egy pisztoly, amely a hagyomány szerint a költőé volt. Negyvenezer forint a havi forgalom. RITKUL A KÖD, idelátszik a kunhalom. Néhány száz méterre transziormátor áll, ar­rébb egy hidroglóbusz páncélját szorítja a fagy. Gépek pöfögnek a szín alatt, a varjakat az autóbusz hatalmas üvegszeme rebbenti fel. Keringenek, kárognak, aztán a gomolygó köd ellepi feketeségüket. Ahogyan a jelen ellepte a Kutyakaparó szomorú múltját (szabó) Ha Törteién az utamba ke­rülő első járókelőtől megkér­deztem volna, hol lakik Pász­tor Ferenc tanácstitkár, bizo­nyára pontos választ kapok. Ki ne ismerné a negyvennégy éves, mindig mosolygó tanács- titkárt, aki húsz éve végzi teendőit a községi tanácsnál? Az 5200 lakosú község fiatal­jainak Feri bácsi, a hozzá ha­sonló korúaknak Ferenc, és csak a pár évvel ezelőtt ide­települtek hívják titkár elv­társnak. Többen így mondták: 1967 óta illeti meg a titkári ti­tulus, de mint ember a régi maradt. Irodájában kerestem, hiába. — A járási tanácsnál van érte­kezleten — mondták az irodis­ták. De várakozzak csak tü­relmesen, mert ha megjön, ad­dig úgysem megy ebédelni, míg be nem néz. Mindig így szokta. Ilyenkor csak annyit kérdez: van-e valami újság? Ha várakozik valaki rá, bi­zony, sokszor „elcsúszik” az ebéd. Néha annyira, hogy há­romszor is meg kell melegíte­ni, mire hazaér. Én is ennek a „benézésnék” köszönhettem a szerencsémet. Pásztor Ferenc örömmel be­szél a község életéről. Kétség­telen, nagyon szereti a mun­káját és a községét, lakóival együtt. Csak amikor magánéletéről faggatom, keresi a szavakat. — Olyan, mint a legtöbb em­beré — mondja. — Két fiam van. Az egyik második gimna­zista, hatodikos a másik. Én is tanulok. Utolsó évemet ta­posom a jogi egyetemen, még egy vizsgám van hátra. Hogy miért csinálom? Mert most van rá lehetőségem. Húsz év­vel ezelőtt is elkezdhettem vol­na, de akkor nagyon sok mun­ka akadt itt a tanácsnál, nem volt rá időm. Az érettségit vi­szont akkor tettem le, mert mindössze négy polgárit vé­geztem, mielőtt ide kerültem. Ez is ritkaságszámba ment sze­gényparaszt család gyermeké­nél. Pedig nagyon szerettem volna tanulni. Tavaszra vég­zek, végre megvalósul gyerekkorom álma... A másik álom vagy inkább cél a köz­ség életével kapcsolatos. Ak­kor lennék igazán elégedett, ha Törtei minden utcája ki volna kövezve, és minden ház­ban lenne vízvezeték. Kopogtatnak. Fiatalasszony lép az irodába, magabiztosan, Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván minden kedves megrendelőjének BÉKÉSI VIKTOR, szabómester Cegléd, Béke utca 6. minden szorongás nélkül. Ta­nácsért jött bonyolult ügyé­ben. A tanácstitkár feláll író­asztalától, és a kis asztal mel­lé invitálja ügyfelét. Türelem­mel hallgatja a kérdéseket, majd készségesen válaszol. Pásztor Ferenc úgy él, dol­gozik, mint a többi ember, aki becsüli a munkáját. (Csat—) Az ÉVIG Villamos Kisgcpgyára felvételre keres esztergályos, géplakatos, szerszámkészítő szakmunkásokat, valamint férfi és női munkavállalókat könnyű, betanított munkára és segédmunkára. Bérezés a megállapodás szerint Jelentkezni lehet az ÉVIG munkaügyi osztályán Cegléd, Külső-Törteli út 12. Telefon: 307, 16-os mellék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom