Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

' i Mit tenne a járás képzeletbeli karácsonyfája alá ajándéknak? XII. ÉVFOLYAM, 302. SZÄM 19™- DECEMBER 25., PÉNTEK Helytállás, áldozatkészség, a haza iránti kötelesség Az iskolai honvédelmi nevelés tapasztalatai Monoron Játsszunk. Gondoljuk azt, hogy a járás minden lakójá­nak van egy nagjr, közös ka­rácsonyfája, s az ünnepen mindenki azt az ajándékot tenné alá, amiről tudja, hogy sokaknak nagy-nagy örömet jelentene. Mit tenne a járás KISZ-fia- taljainak képzeletbeli, közös, fenyőfája alá Mocsári József, a járási KISZ-bizottság még­bízott vezetője? — A legszívesebben minden község alapszervének egy sa­ját KISZ-helyiséget, amivel maguk rendelkezhetnek. Szé­pen berendezve, minden szük­i ségessel fölszerelve... És ha már játszunk, azt is hozzáten­ném: nem ártana a közös fe- - nyőfa alá még néhány olyan lelkes, agilis fiatal vezető sem, aki a mozgalmat nemcsak szívügyének, de hivatásának is tekinti... Milyen ajándékot adna szí­ve szerint a járás lakóinak Gajdos Józsefné, a Vöröske­reszt járási titkára? — Egyetlen, nagy-niagy ajándékot tennék a fa alá: öregek otthonát. De nem is egyet. Minden községbe kelle­ne, hogy jusson egy kulturált, szép otthon minden magányos, idős embernek. Kerekes Ferenc, a nyáregy­házi Béke Tsz párttitkára: — Nyáregyházán a kisgye­rekek — a szívügyünk. Ha lenne a községnek egy közös fenyőfája, a tsz képviseletében nagyon szívesen tennék alá egy modern rádiót — az óvo­Elfásultság Hétköznap este. A vonat ki­gördül a Nyugati pályaudvar­ról. Szemben velem az ülésen egy 50 év körüli munkásasz- szony. Helyet foglal egy társ­nőjének is, akinek — mint mondja —, már fel kellett vol­na szállnia. Mindig együtt utaznak hazafelé. Pár perc múlva meg is találják egy­mást, s az élénk beszélgetés­ből megtudom, a társnő azért késett, mert brigádvetéikedő- jük volt, kicsit elhúzódott, s így csak éppen hogy fel tu­dott szállni az utolsó kocsira. — Aztán pénzt mennyit kaptatok? — kérdi az első asz- szony. A vetélkedés szabadko­zik: — Nem pénzért volt az, de kaptunk azért valamit mindannyian. — És elővesz a táskájából féltő szeretettel egy könyvet. A másik kézbe­veszi, fitymálva nézegeti és meg is mondja a véleményét az ilyesmiről. Aztán a könyv árát tudakolja. — Rajta van hátul — mondja a másik, és szinte restelkedve teszi hoz­zá: — De még rá kellett fi­zetni vagy két forintot, mert dának. Hogy mindig meghall­gathassák az óvodások műso­rát. Pintér Erzsébet járási úttö­rőtitkár : — A járás kis úttörőinek fenyőfája alá — úttörőházat tennék. És ha lehetne, egy új, igazi járási úttörőtábort is. Király János; a járási párt- bizottság agitációs-propagan7 da osztályának vezetője: — Óvodát, minden község­be, ahol most háromszor any- nyi jelentkező van, . mint amennyi kisgyerek óvodába járhat.. 4 És néhány jól föl­szerelt, több tantermes isko­lát. S ha még elférne a közös fenyőfa alattt, a többi ajándék között, egy olyan járási /mű­velődési otthont, ahol könyv­tárnak, színházteremnek, ifjú­sági kluboknak is jutna hely... Akiket megkérdeztük, szin­te alig győztek válogatni a képzeletbeli ajándékok között. Tehát, ha prózaian fogalmaz­nánk, ez azt jelenti, hogy van még megvalósításra váró fel­adat bőven. Ám — ha nem is éppen karácsonyra, esetleg nem is jövőre — de nem túl­ságosan távoli jövőben a most még csupán képzeletbeli aján­dékok — igazi ajándékok lesz­nek majd. Mindenki örömére. k. zs. A községi MHSZ munkájáról tárgyalnak hétfőn, december 28-án délután 2 órakor Mono- rom, a vb-ülésen. BEZÁRT TANYAI ISKOLÁK A tanyavilág szűkülésével párhuzamosan növekszik az elnéptelenedett általános isko­lák száma. Szolnok megyében ez évben több mint húsz olyan külterületi tanintézetet zártak be, amelynek tanulói belterü­leti iskolákban folytatják ta­nulmányaikat. Üjabban négy tanyai iskola bezárására hoztak határoza­tot. Diákjai tanyai kollégium­ba kerültek, illetve iskola­buszokon járnak tanulni. hogy ezt választottam és drá­gább volt, mint a többieké... Sietve teszi vissza a köny­vet a szatyorjába, hogy másra terelhesse a beszélgetést. Én meg közben arra gondolok, hogy amikor hazaér, egy ka­maszodó kisfiú, vagy egy kis­lány nagyon meg fog örülni ennek a könyvnek, „Az indián hercegnő”-nek... A monori járási könyvtár csütörtökön délben nyit. Ki­csit korábban érkeztünk, szin­te egyszerre a nénivel és tü­relmesen vártunk, amíg elha­rangozzák a delet, és Rózsika kinyitja az ajtót. A nénin be­kecs volt — azon egy nagy keijdő —, bő szoknya, fejken­dő. Beszélgettünk erről-arrői, az új ABC-ről, meg, hogy Mo- nor város-e már avagy még csak nagyközség? A néni állí­totta: neki valaki azt mondta már város. Csak lesz, mond­tam, évek múlva, de ahhoz még sok minden kell, jó ivó­víz, rendezett városkép, szennyvízcsatornák. Közben Rózsika kinyitott, s odabent folytatódott a csalá­t SZERETET Pataki Tibor rajza Kereskedelmi toví bhképző központ A belkereskedelmi miniszter utasítására hívták életre a ke­reskedelmi továbbképző és módszertani központot, amely oktatási programokat dolgoz ki, tankönyveket állít össze a továbbképzéshez, kialakítja az oktatás leghatékonyabb mód­szereit, minta-tanfolyamokat szervez, oktatókat képez ki. Az egész udvar olyan, mint egy háborús film külső felvé­teleinek díszlete. Két oldalon épületek, egyik sem ép. Az egyik tető nélküli, falai félig omlottak, a helyiség közepén méternyi „bombagödör”» „ Az istállót talán a ráülő vastag nádtető tartja össze. Leghátul, a főépület — ahová embert sejtve belépek — egy nagyon- nagyon régi cselédlakás képét idézi. A sarokban morzsolat- lan kukorica, a zsákokban már megőrölt liszt. Ez a szo­ba lehet... Közepén ágy, sántalábú szekrény, valaha­volt tükrös toalett, tűzhely. Fiatal férfi áll a tűzhely mel­lett, talán 25 éves lehet, ö az ... Az egyikük. .A vasadi ianyavilágban hírük, sőt nevük van már. Mindenki úgy ismeri őket, a két fiatalembert, hogy „a li- bások”. Kicsit meg is moso­lyogják őket. Információt ittlétükről elő­ször a vasadi tanácstól kap­tam. Mondták: nemrégiben két városi fiatalember közösen megvett itt egy elhagyott ta­nyaépületet, leköltöztek, libá­dias beszélgetés. A néni vá­lasztott magának könyvet, s ezalatt azt kérdezte: — Rózsi­ka, fogadtam én otthon a ve- jemmel, mondja meg most maga: kinek kell először ke­zet nyújtania, a férfinak vagy a nőnek? — Mindig a nőnek — mondta Rózsika. — A nő­nek? — hitetlenkedett a néni. — Miért a nőnek? — Hát — mondta Rózsika — ez az il­lemszabály. A nő megválogat­hatja, eldöntheti, kinek akar, és akar-e kezet nyújtani. — Akkor elvesztettem a fo­gadást, a vöm is ezt mondta. Dehát csakugyan így van? — fordult hozzám is. — így — mondtam. — Mennyi mindent nem tudok még, — gondolko­zott hangosan a néni. — Sok- mindent tanultunk meg mi is később — nyugtatta meg ba­rátságosan Rózsika, Benda La- josné, ä monori járási könyv­tár dolgozója, akinek közvet­lensége, barátságos modora biztosíték arra, hogy az olva­sók nemcsak a jó könyvet ta­lálják meg itt. De ugyanezt mondhatnánk el a monori könyvtár valamennyi dolgozó­járól is. Fogarasi Olga A honvédelmi ismeretek ok­tatásának első kétévi tapaszta­latairól kérdeztük Csák And­rást, Monor község MHSZ-tit- kárát. — Monor négy általános is­kolájában (beleszámítva a mo- nori-erdeit is), a József Attila Gimnáziumban és a szakmun­kásképző intézetben folyik honvédelmi nevelés. A tapasz­talatok kedvezőek. Mind a négy általános iskolában mű­ködik honvédelmi szakkör. A 7—8. osztályosok osz­tályfőnöki és testnevelési órán, a 6-osok szabad be­szélgetések és a különböző tantárgyak keretében még nem szervezetten — ré­szesülnek hazafias honvé­delmi nevelésben. Akadályversenyeket rendez­nek. Ezeken a tanulókat helyt­állásra, áldozatkészségre, a haza iránti kötelesség teljesí­tésére nevelik, s egyben előké­kat, malacokat vásároltak. Mindez azt hiszem elég ahhoz, hogy érthetővé tegye: miért kerestem fel őket. Ma, ami­kor maguk a tanyán lakók is sorra hagyják el otthonaikat, faluba, városba költöznek, s akkor ők éppen az ellenkező­jét teszik. Vajon miért?! Kezdő kérdésemre a válasz egy újabb kérdés: — És ha még azt is elmon­dom, hogy önmegtartóztató életet élek, tudományosan étkezem, módszeresen sporto­lok, nem iszom, nem dohány­zóm, lemondok a szórakozás­ról is, akkor mit szól? Bolond­nak tart, ugye? — Csak nem valamiféle val­lási megfontolásból teszi? — Hm... Nagyon is a föl­dön élek, amint látja, itt, ezen a földdarabon. — Akkor? Életelv, netán ön­kéntes száműzetés? — Inkább ez utóbbi... Hogy is magyarázzam, családi problémák, albérlet s'aztán szánalomból befogadó rokonok követték egymást. A szakmám gépszerelő, de meg­gyűlöltem, feladtam. Épp ezért... Ridegek, érzéketlenek voltak azok is, mármint a gé­pek, mint az emberek, akik­kel eddig a sorsom összeho­zott. Később tudományos se­géderőként bekerültem a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rovarprognózis tele­pére, de nem találtam meg ott sem a helyemet. Itt végre igen, itt megtaláltarh az én kis vi­lágomat. A befeléfordulást, a csendes, önmagámnak élő, tű­nődő magányt. Ügy véltem, hogy anyagi nehézségeimből, kisebbségi érzéseimből ez az egyetlen kivezető, járható út, a magamra kényszerített szi­gorúság, az önmegtartóztató élet. Hogy ne hulljak szét, ne aprózod jak fel... Később az ottani tsz alkalmazottja let­tem, állatok nevelésével fog­lalkoztam. Ott és úgy merült fel bennem ez az ötlet. El, el onnan, valahová az/isten háta mögé. Ahol nem ismernek, nem látják küszködésemet, sikereimet, vagy kudarcaimat. Ez most itt életem nagy kísér­lete ... Aztán ha majd bizonyítok, ha majd én is fel tudok mu­tatni valamit, énf a szánal­mas személy, akkor majd fel­bukkanok ismét. Hasonlóan barátom is, aki ugyanebből d szítik őket a honvédelmi fel­adatokra, természetesen játé­kos formában. Szerepel ilyen­kor: árokugrás, függeszkedés, kislabda-célbadobás, egyensú­lyozás gerendán, sebesültszál- Mtás, kúszófolyosó átmászása. A középiskolások ugyanezt, de magasabb követelményekkel végzik. Az általános iskolások megtanulnak emellett légfegy­verrel, a középiskolások kis­puskával lőni. — A honvédelmi szakkö­rökben külön foglalkoznak a legügyesebb tanulókkal. A középiskolások honvé­delmi tananyaga meg­egyezik a sorkötelesek előképzésének anyagával. A gimnáziumban és az ipari iskolában működik egy-egy rá­diósszakkör. A monori MHSZ tervez egy községi rádiósklu­bot, s az utánpótlást szeret­nék a két iskolai szakkörből biztosítani. az elgondolásból vállalta a re­meteéletet. — A pénzt honnan vötték az „új élet” indulásához? — Amennyire lehetett, taka­rékoskodtunk. Ez az egész tanya 15 ezer forintba került. — Más megoldási lehetősé­get nem láttak?. Mindenhol, faluban, városban egyaránt keresik a munkáskezet, még a nem is rossz fizetést biztosító munkahelyeken is... — Akkor megint csak albér­letben laktunk volna. De ez a miénk! Ha félelmetesnek lát­szó romhalmaz is, akkor is. És távol van minden csábító lehetőségtől, következetesek tudunk maradni elképzelé­seinkhez, önmagunkhoz. — De mégis csak fiatalok! Szórakozás, feloldódás ... Re­meteéleit 1970-ben? — Hát igen... A nappalok még csak eltelnek valahogy, de az esték, azok borzalmasak. Ülünk a petróleumlámpa hal­vány fénykörében, rádió, tele­vízió nincs, könyvünk se, a tá­lakon furcsa, riasztó árnyak... Az első napokban — bevallom — volt úgy, hogy felugrottam, kirohantam... De aztán ösz- szeszbrítottam a fogam. Ki kell bírni! Sikerülni kell, si­kerülni fog! Ez köt meg, ez tart vissza... A hit, a re­mény ... hogy sikerülni fog. Később akarunk venni egy rádiót. Tűnődve ballagunk ki, vé­gig a „gazdaságon”. Büszkén, megelégedéssel mutatja álla­tait. Hízásra fogott libák, a BARNEVÁL-nak szállítja őket, szépen fejlődő süldők. Aztán mégis megretten egy pillanatra. — Itt a tél, jön a havazás... Mindent ellep, betemet... Csak egy évig bírjuk ki leg­alább! Akkor visszaköltözünk Gödöllőre. A házat felújítjuk, megtartjuk továbbra is. Emlé­keztetőül ... De addig is... Valahol a vasadi tanyavi­lágban két fiatalember neki­rugaszkodott, hogy megváltsa a világot. Nem hiszek benne. Csak önmagukat akarják meg­váltani. Furcsa, szokatlan mó­don, az igaz, de szándékuk, hihetetlennek tűnő akaratere­jük így is — nem ismerve a jövőt —, önmagában is bámu­latos, tiszteletreméltó. Nevüket kérésükre nem ír­juk ki. Még annyit: tanyán tartózkodásuk teljesen jog­szerű. Baky László 2638 lakás 2638 lakás épült a monóti járásban az utóbbi négy évben, zömében magánerőből. A ma­gánerőből épült lakásokhoz az OTP 130 millió forint kölcsönt adott. Nőtt a műtrágyafelhasználás Közel három mázsa vegyes műtrágyát használtak fel hol­danként tavaly a monori já­rásban a közös gazdaságok, 50 százalékkal többet, mint 1965- berp A mennyiség valamivel több az országos átlagnál, vi­szont, például az NDK-b;an fel­használt műtrágyának csupán 20 százaléka. HÍREK — Fejlődik a járás kertésze­te. Még 1965-ben mintegy 1900 holdon, jelenleg közel 3800 hol­don folyik nagyüzemi kertész­kedés. Főleg a sárgarépa, a pa­radicsom, és a paprika területe nőtt meg. — Ezer vagonnál több ke­nyérgabonát vásároltak fel a járásban a felvásárló szervek az utóbbi három évben, éven­te. Korábban a mennyiség alig haladta meg az évi 800 vagont. — Közel 29 millió forint ér­tékű áru ment külföldre a mo­nori járás üzemeiből, az el­múlt, évben. — 15 pedagógus és 15 orvosi lakás épült a járásban a most befejeződő harmadik ötéves tervben. — Győz a Bezosztája. A bú­za összes vetésterületének kö­zel 80 százalékán Bezosztáját termesztenek a járásban. — A járás több mint 100 ezer lakosából körülbelül 41 ezer dolgozik az iparban, s kö­zülük mintegy 38 ezer Buda­pestre bejáró dolgozó. — Közel 1100 darab sertést dolgoz fel és értékesít saját üzleteiben az idén az üllői ÁFÉSZ. Ezzel jelentő® részt vállalt a lakosság hússál való ellátásában. — 812 hűtőszekrényt, 2448 mosógépet és 808 porszívót vá­sároltak meg a járás üzletei­ben az elmúlt négy évben. MŰSOR TUDOMÁNYOS ISMERET­TERJESZTŐ ELŐADÁSOK 28-án, hétfőn. Vasad, mező­gazdasági akadémia^ művelő­dési otthon, 6 órakor: Egész­ségügyi, balesetvédelmi rend­szabályok a növényvédő sze­rek alkalmazásában, előadó: Fekete József, Mende, mun­kásakadémia, művelődési ott­hon, 5 órakor: MSZMP X. kongresszusa, előadó: dr. Zi- mányi Gyula. Az előadások nyilvánosak, azon bárki részt vehet. MOZIK Péntek, Ecser: Hajrá, magyarok, sz—v: Brúnó, a vasárnapi gye­rek. Gomba, p: Rejtély a stadlon- bap, sz—v: „Z” avagy egy poli­tikai gyilkosság anatómiája. Gyömrő, p: Világfiak, sz—v: A kis lovag I—H. h: Modem Monte Cristó. Maglód, p: Lány az or- szágútról, sz—v: Japán feleség, h: Befejezetlenül. Mende, p: Japán feleség, sz—v: Lány az országúi­ról, h: Tiltott terület. Monor. p— sz—v: Szegény vagyok, de düpös. Első előadáson: Bosszúállók, h: Neretval csata I—Jl. Nyáregyháza, p: Dél csillaga, sz—v: Magasisko la. Péteri, p: Nemsokára itt a ta­vasz, sz—v: A halott gyanús. Pi­lis, p—sz—v: Bosszúállók újabb kalandjai, h: A veréb is madár. Tápiósáp, p: Vigyázat hekus, sz— v: öten az égből. Tápiősüly, p: Jégmezők lovagja, sz—v: Szerél- mesfilm. Űri, p: Adalen 31, sz— v: Nagykorúság. Üllő, p: Kőszívű ember fiai I—n, sz—v: Flórián ka­pitány I—n. h: öten az égből. Vasad, p: Gólzápor, sz—v: Bye, Bye, Barbara. Vecsés, p—sz—v: Szerelmi álmok I—II, matiné v: Hajnali találkozás, h: Nagyítás. CERUZAJEGYZETEK RÉM ETEÉLET Önmagukat akarják megváltani

Next

/
Oldalképek
Tartalom