Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
10 re*» MEOYfU k-f£ívlap 1970. DECEMBER 35.. PENTETC Az Esterhdzy-gyüjtemény remekei Hogy és mint? A budapesti Szépművészeti Múzeum a közepes közgyűjtemények közé tartozik. Abban viszont, hogy anyagában minden korszak, stílus, jelentősebb ról, a márványterembe gyújtván az állandó kiállításon szereplő remekművek javát. A reneszánsz mestereinek: a velencei Cleveliinek, a Mediciek mmmmi ■i: >s>x.-.' Raffaello Santi: Esterházy Madonna. Részlet iskola és mester — ha csak mutatóban is — képviselve van, a nagyok közül is csak néhány versenyezhet vele. Éppen ezzel a teljességgel szerezte nemzetközi jóhírét. A Múzeum Régi Képtárának karakterét, meghatározó sokrétűség törzsanyagára, az Esíér- házy-gyűjterhényre vezethető viss2a, amely éppen száz éve, 1870 decemberében került köz- tulajdonba. Ekkor adta el ugyanis a pénzügyi gondokkal küzdő hercegi család a magyar államnak európai hírű gyűjteményét: 637 festményt, 3535 rajzot és több mint félszázezer metszetet. Becsületükre szolgált a méltányos ár: a párizsi Louvre szakembere szerint értékének az egyharmadáért, más külföldi vevők magasabb ajánlataival szemben, 1 200 000 aranyforintért váltak meg a család 200 év óta gyűjtött remekeitől. Esterházy Miklós nádor, s fia Pál herceg Fraknó váraba gyűjtötte a képtár elsőit. Haydn mecénása, „Fényes” Miklós, „tündérbirodalmában”, a fertő- di kastélyban külön szárny- épületet, „Képes palotát” emeltetett a gyűjteménynek, ö szerezte meg a róla elnevezett, hires Raff aello Madonnát,' A főként muzsikát, udvari bálokat, zenés mulatságokat szerető nagy mecénás másod- j ran’gúnak tartotta a gyűjteményt; igazi megalapozója: unokája, Miklós nádor, akinek: ügynökei byrtazták Európát, í hogy képtáffejlesztő céljának: eleget tegyenek: minden kor,| stílus és mester műveit egybe- j gyűjtsék. Ö vásárolta meg a| családi gyűjtemény zömét, köz- í tűk Goreggio híres Szoptatós: Madonnáját, amelyet Goethe még Nápolyban látott. A múlt: század elején kora másik híres műgyűjtőjétől, Kaunitz herceg- j tői megvásárolta annak bécsi! palotáját, s itt állította ki gyűj- j teményét, amely 1815-től a] nagyközönség előtt is nyitva: volt, s mintegy ötven észtén-i dőn át Bécs egyik nevezetessé- i gének számított. Fia, Pál herceg pótolta a gyűjtemény legnagyobb hiá- j nyosságát, 22 spanyol festmény megvásárlásával. Kilenc évvel később megvásárolta az európai hírű gyűjteményt a magyar állam, s a képtár 1906- ban végleges helyére, az akkor épült Szépművészeti Múzeumba került. Remekművei — amelyeket ma már lehetetlen volna megszerezni — a további fejlesztés alapjai maradtak mindmáig. Méltán emlékezett meg tehát az intézmény az alapítók'SSSSSSSSSSjrSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSrSSS/; x SIMON ISTVÁN: I Hazafelé Goya: Leány korsóval Forog az éjjel, mint a rhézpergétő; olyan bizony sejtalakú drótjával a havas kapu, mint a mézzel teli lép. Csönd hull és béke, hóban a faluvég, hold legelész Sümeg felett, s betlehemes süvegemet föltenném, de elveszett. Csak a csillag van ... most is a táj felett7 , mintha sapkám hegyén égve egész kapunkig kísérne,' ahol vakkan a kutyánk. Hó a kapura és a hídra dől az út, én meg majd a régi ágyra, amelyben a régi párna kövér s puha, mint a lúd. KAMILLA, VEIÚSCSONTTAL \ A MÁVAUT-sofőr röhögött, J amikor gázt adott. Rám né- § zett és röhögött. Anyám esetlenül integetett, alig láttam, 5 mert a lehelete ott maradt $ az ablakon. Nehezen álltam a $ bőrtalpú cipőben, csúszkáltam ^ a keményre fagyott havon, j Anyám meg csak integetett, Részre sem vettem, hogy tétova $ integetés volt az, olyan emberré, mint aki már nem jön ^ vissza. A sofőr röhögött, a ! szél lefújta a fejemről a sap- ; kát, kergettem és csúszkálva $ futottam vissza a busz ablaka $ alá, hogy puszit dobáljak, de $ a sofőr gázt adott és a , kocsi 5 kerekei alól hóié csókolt a ! szemembe. V him---------5 E gy hét múlva kaptam le- ; velet. Zsíros volt a boríték S széle, megnyugodtam. Jó hegyen van anyám. A háborúból J maradt bennem: a zsír, jólét. JA bélyegen öreg Ford kocsi ; kacsázott, egészen a pecsét ; helyéig. 5 „Drága, egyetlen fiacskám! $ Itt élek ebben a palotában, $ ahol kímélnek engemet és én ^ végre pihenhetek egy kicsit, J látod mindég mondtam, légy 5 jó, az" isten is megáld. Ezt az J áldást élvezem én mostan: 5 nagy a csönd, gyönyörűek az $ erdők. Fehér itt minden. Az 5 ellátással sincs semmi baj, ha J megboldogult apád élne, el J lenne ragadtatva — gyakran J adnak aranygaluskát. Fiacs- ^ kám, sok. szépet kívánok ne- S ked a szeretet ünnepén, viselkedj okosan, szenteste nyúlj be a sublód harmadik fiókjába, ott találod az ajándékokat. Vettem neked theleg sálat, körbetekerheted végre a nyakadon, ahogyan te akartad, viseld egészséggel. Vigyázz rá, kényes a színe. A beiglit a speizban hagytam, egyszerre csak egyet vágj fel. A karácsonyfadíszekre vigyázz, emlékszel, egyszer majdnem ránk égett a lakás apád. miatt, a gyertyákat ne nagyon gyújtogasd. És ha már magadért nem jársz templomba, énérettem imádkozhatnál, fiam. Nem tudom, mikor engednek haza, vigyázz a lakásra, takaríts és ne nyisd ki idegennek az ajtót. * Sokszor csókol: készültünk a fogadására. Aztán mégis jött, míg én kimentem, hozott egy fa-teherautót, meg fülessapkát. Ahogy hazaértem, elővettem a díszeket és átmentem a szomszéd lakásba.* Furcsán nézett rám a háziasszony, azt hitte, azért jövök, mert kiszálláson van a férje, és amikor a gyerekét kerestem, izgatottan felnevetett: — Jancsika, maga soha nem komolyodik meg... Még oviban van a nagyfiú ... A kezét koszos konyharuhába törölte, a liszt a körme szélén maradt. Feldíszítettem a karácsohyfát és elköszöntem. Zavartan utánam szólt: — Igazán megvárhatná Andriskát ... Anyád" Az utolsó napon akartam venni karácsonyfát. Ólmos eső esett, „senki nem ért még” kedvvel bóklásztam az árusok között, mustrálgattam a fákat, rondák voltak, olyan rondák, hogy még az orkánszőrmés eladók is ázt mondták: vigye, amennyiért akarja. Nem .kellett. Mit vacakoljak egy ormotlgn fával. Kissrác kóromban apa ide-oda kötözgette az ágakat, hogy kinézzen valahogy, aztán bicskával megvágta a kezét és sziszegett, ordított. Az összes gézt az uj jára * tekerte, én meg bőgtem, hogy csupasz a fa, és azért nem jön hozzánk a Jézuska, mert látja, nem is Kinyitottam a sublódunk harmadik fiókját. Beletúrtam a haskötőkbe, a kendőkbe, a habtiszta, takaros fehérneműk közé, az öregesen rózsaszín, csipkés kombinék . birodalmába. Megtaláltam a selyempapírba csomagolt sálat, rajta bicegő betűikkel ..János”, mellette bonbon „Marika” felírással és sorban a becsomagolt meglepetések, keresztnevekkel. * Elővettem a fekete műbőr sportszatyrot, amivel röplabdaedzésekre jártam, belegyömöszöltem az ajándékokat, a meleg sálat a nyakam köré tekertem és indultam Jézuskának. Anyám Jézuskájának. Marika nénit kölyökkorom óta ismerem. Apám nem bírta, repedtsarkúnak nevezte és Mariskának hívta. Kopott bérházban lakott Marika néni, olyan ósdi csigalépcsős házban, amilyet a filmekben fényképeznek, ahol a folyosón a vécé. Barna tölgyfaajtó, zománcozott postaládával. A csengő kopogva szólt, meg lehetett számolni, mennyit. Marika néni fűzőt hordott, és elszálló kilókról álmodott. Anyám mondta róla, kétszer is élt. Szeretet hintázott a szemében, öröm az ölelő kezében. — Na lám, hát meglátogattál? Megnézted Marika nénit? Hogy van anyád ?... — Nem maradok sokáig. Válaszoltam, ügettettem a szememet a vert csipkéken, az agyonporeelánozott szobán. Marika néni közben konyakot töltött és pilótakekszet rakott az asztalra. Kotorászni kezdtem a sportszatyorban. — Ez a Marika nénié .*.. ' Bőgni kezdett, az anyám még a nagy bajban is gondol őrá. — Nekem ne tessék azt mondani, hogy nagy baj van. Anya a jövő héten hazajön. Mikor elköszöntem, Marika néni jobbról-balról megcsókolt és két zsebkendőbe törülte a szemét. Halat nem tartott. „Az büdös, hamis-hús, hamis-csont állat.” Értette a' szakmáját, talán álmodni is csak vörös színű húsról, meg velőről mert. Kikukucskált az ajtóból, hallottam, ahogyan kiakasztja a láncot. Kérdezte, kit keresek, mondtam, őt és mond- tám anyám nevét. Fülig húzta a száját: — Óh, a nagyságos asszony... Nem is tudtam, hogy fia van... Panasza van talán anyukának? Nem is tudtam, hogy anyám engetii magát lenagyságozni. — Semmi panasza szegénynek. Kórházba ment.' Pár napra be kellett feküdnie. A hentes kapkodni kezdett, azután betessékelt a szobába és gyorsan a rengeteg kiadásról kezdett mesélni, mutatta a gombóc gyerekeit, azoknak minden játék kevés. A két gyerek egyik lábáról a másikra állt, aztán elkezdte a fán fogdosni a szaloncukrot. Előszedtem anyám ajándékát, a kezébe nyomtam és éreztem, ha most nem köszönök el, előttem bontja ki, anélkül, hogy megkérdezné, mi van anyámmal. A hentes, az üzletben lakott. Egy hentes jól él ilyen kisvárosban, mint a miénk, mindenki-barátja. Anyám is dédelgette. Kövér szeméi ember volt a hentes. Disznón, meg mar-_ hán bíbelődve töltötte el’ ötvenvalahány esztendejét. Zia nénit nem szerettem, apám körüludvarolta. Anyám sem hiszem, hogy szerette, de felnézett rá, mert ő igazi úri-, nő volt. Lány korában krino- linban járt. Pipiskédé asszony lett belőle, csordultig jelzőkkel. A házban mindent szobrok tartottak, erőlködő, sziszifuszi szobrok: a kaput, az erkélyeket. Apám azt szerette Zia néniben, hogy úrinő. Anyám azt sogatja a reuma a nyamvadt testét. Ez épp olyan, mintha én most neked elmesélném, mit szenvedek, valahányszor front- átvonulás van. Tudom, neked is van egy kis migréned, tehát ez a téma érdekel, de nem most, amikor rohansz. 'Igaz? Hej, hej, öregem, van fogalmad róla, mit kínlódom én ezzel az átkozott fejemmel? ÉS nincs rá orvosság, Érted? Nincs. Jártam én már a világhírű professzortól kezdve a javasasszonyig mindenkinél, megfogadtam ezeregy tanácsot, de hiába ... Ügy látszik, benne van a levegőben, ebben az örökös rohanásban. Hát rohanj csak, pregem, rohanj, de gondold meg, mielőtt megkérdezed a te ismerősödet: Hogy és mint?! Mert vannak Cse- metkék, akik... No, persze, meg lehet érJ teni őket. Elvégre mindenkinek vannak problémái, amelyekről jól esik beszélni. Például — nem azért, hogy segíts, vagy akár csak vigasztalj, de — már az érdekesség kedvéért is —, hallgasd meg a következőt. Van nekem egy főnököm, egy olyan... Most hova rohansz? Azt se mondod, hogy volt szerencsém, csair itt hagysz faképnél. Szeretném tudni, miért kérdezed, hogy és' mint vágyóit, ha egyszer nem érdekel* hogy és mint vagyok ...?! Sólyom László te, hogy képzeljem, odaköltözött hozzájuk az anyósa és ... és miközben én tűkön álltam, mint te mostan, ő aprólékosan részletezte, hogyan veszekednek reggel, délben és este, hogy mit raond a felesége és mit válaszai ő, hogy milyen nyugtátokat szed és milyen terveket forgat a fejében az öngyilkosságtól a gyilkosságig. Az ember az il/esmit általában érdeklődéssel szokta hallgatni. Kíváncsian, részvéttel, vagy kárörömmel, de odafigyel. így van? Azonban nem olyankor, amikor ki van számítva minden perce! Képzeld el, ha én most neked elmesélném, hogy milyen zűröm van mint fűtési felelősnek ... Te rohansz, biztos várnak rád, vagy valami fontos megbeszélésre sietsz, esetleg egy fejeshez, akit nem illik megvárakoztatni, én pedig szép komótosan beszámolnék arról, hogy van a házunkban egy lakótárs, aki havonta tíz forinttal kevesebbet akar fizetni ... Érted, képes tíz forint miatt vitatkozni, pedig... Node látom, sietsz, hát nem tartalak föl. Ezt is csak azért mondtam, hogy légy óvatos máskor, mert vannak Csemet- kók, akik ... öregem, hidd el, legszívesebben azt mondtam volna a Csemetkének, menj a fenébe, de sajnos kultű rém berek vagyunk ... Tehát nyeltem és' végighallgattam, hogyan haJ ' \ Azt kérdezed, öregem, $ hogy és mint vagyok? Mit J szólnál, ha válaszolnék a kér- J désedre — mégpedig nem a J sablonos „csak-csak”-kal, vagy J „kösz, vagyok”-kal, vagy más 5 effélével ? Hm ? 5 5 * Jó_jó, látom, hogy lóg a $ nyelved, hogy rohansz. Épp J ezért, figyelmeztetlek, vi- J gyázz ezzel a könnyelmű kér- J déssel, nehogy úgy járj, mint J én a minap, Csemetke Bálint- $ tál. Ismered őt? $ Nos, én is épp így rohan- J tam, mint te mostan, de azért J futtában, a velem született udvariasságból megkérdeztem a ^ szembejövő Csemetkétől: J hogysmint? 5 Erre ő megáll szép kényel- s mesen, sóhajt, legyint és nagy Jbúbánatosan azt mondja: Ne 5 is kérdezd! Hát nem is kér- J deztem, mert épp úgy siettem, i mint te mostan. J öt azonban ez csöppet sem ! zavarta, hanem mesélni kezd5 — egyben a magyar főúri < gyűjtök jó szemét. ízlését di-! cséri. A gyűjtemény szám szerint ! legnagyobb, 17. századi, német- i alföldi anyagából kiemelkedik i a „nagy hollandus”, Rembrandt, i Öreg rabbinusa és a délen, \ Flandriában alkotó Van Dyckj — Rubens tanítványa — ifjú- > kori remek kettős arcmása. A! német reneszánszot Dürer kor-! társa, a protestáns szász fe-! jedelem udvari festője, Lucas ; Cranach, valamint a klasszt-j cizmus egykor nagyrabecsült; mestere, Anton Raphael Mengs! Szent Család-ja képviseli, ame- ! lyen a művész — önmagát és! családját örökítette meg. A jubileumi kiállítás méltó; évadzárója a Szépművészeti! Múzeum idei rendezvényeinek, i Hozzá kapcsolódik majd 1971! első tárlata, amely az Ester- ; házy-gyűjtemény legszebb gra-; fikáit tárja közszemlére. | Artner Tivadar : udvari festőjének, a firenzei Ghirlandaionak, a milánói Boltraffionak (kinek Madonnáját jóidéig mestere, Leonardo művének hitték), a parmai Correggio, s a velencei érett reneszánsz szenvedélyes ecse- tü mestere, .Tintoretto, valamint honfitársai, a- főúri pompa festője, Veronese, s a lagúnák városában működő genovai mester, Bernardo Strozzi vásznait. ’ Múzeumunk méltán világhíres spanyol gyűjteményének „sztárjai”: Murillo, Ribera és Zurbaran. Goya Vízhordó lánya és Köszörűse 1822-ben, még az utolsó .nagy spanyol mester életében kerültek az Esterházy-gyűjteménybe, ami a forradalmár festő művészetének korai elismeréséről vall
