Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
1970. DECEMBER 20., VASÁRNAP riop 3 Elutazott az SZMBT küldöttsége KONGRESSZUSI ÚTMUTATÁS Munhásoh* parasztok, jövedelmek Virágtelep Idén készül el teljesen az alsógödi tsz hatalmas, üvegházas virágtelepe. Évente két és félmillió szegfűt, rózsát, évelő és cserepes növényt szállítanak majd innen a megyei és a fővárosi virágüzletekbe. (Fotó: Urban) TOBOZSZÜRET Vas megye magtermesztő ültetvényein és a mintegy húszezer hektárnyi fenyvesekben megkezdték a tobozszüretet. A következő hetekben több száz mázsa fenyőtobozt szednek le a fákról, majd szárítás után hozzálátnak az értékes fenyőmag pergetéséhez. , Szombaton elutazott Buda ■ pestről a Szovjet—Magyar Baráti Társaság P. N. Fedoszejev akadémikus vezette küldöttsége, amely aláírta a két társaság 1971. évi együttműködési tervét és részt vett a Tudományos Akadémián megrendezett Lenin-szimpóziumon. A küldöttséget Katona István, az MSZMP KB tagja, a KB osztályvezetője, Révész GéErd és környékének lakói mától kezdve jó kenyeret ehetnek. Ezen a területen — legalábbis egy időre — lekerül a napirendről a kenyérellátás ügye. A Pest megyei Tanácsnak azonban továbbra is sóik feladatot ad a kenyérgond. A jelenlegi helyzetről, a III. ötéves terv -eredményeiről, s a negyedik ötéves terv fejlesztési céljairól Pénzes Jánost, a megyei tanács elnökhelyettesét kérdeztük. O — A megyei tanács figyelemmel kíséri a kenyérellátást és a sütőipar helyzetét. Amellett, hogy a kenyér napi fogyasztási cikk, a lakosság élet- színvonalának növekedése maga után vonja a sütőipari termékek iránti kereslet változását. Az, aki tegnap barna kenyéréit reggelizett, ma már za, az MSZMP KB tagja és Ligeti Lajos akadémikus, az MSZBT alelnökei, Nagy Mária, a társaság főtitkára, Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója, Monori István, a Külügyminisztérium főosztályvezetője búcsúztatta. Ott volt Sz. Sz. Szatucsin, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa. kiflit vesz, holnap esetleg brióst. A pékeknek ezekből a termékekből is elegendőt kell sütniük. — A megyében az ellátás problémái hatványozottabban jelentkeznek, mint az ország más vidékein. Nálunk növekszik a leggyorsabban a lakosság, Budapest közelsége miatt, s itt csökken leggyorsabban a házi sütésű kenyér mennyisége. A Dunakanyarban pedig a hétvégeken egyre több fővárosit is el kell látnunk péksüteménnyel, kenyérrel. Ehhez a sütőipari kapacitás fokozott bővítése szükséges. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt öt esztendőben javult az ellátás. Míg 1965-ben az összes kenyérnek alig 32 százaléka volt finom fehér kenyér, addig 1970-ben már 93 százalék. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenütt rendben vannak a dolgok.. Például a Váci Sütőipari Vállalatnál, s a gödöllőiek ellátási körzetében gyakoriak voltak a panaszok. A minőséget, mennyiséget, vagy a szállítás időpontját kifogásoló észrevételek sok esetben orvosolhatók lennének a helyi szervezőmunka javításával, a technológiai fegyelem betartásával. Másutt viszont kapacitás és szállító- eszköz-hiány miatt nem áll a helyzet magaslatán a sütőipar. A kapacitás okozta gondokat kiegészíti a munkaerőhiány is. A megye négy vállalata 119 üzemében sütnek kenyeret, s több, mint 2000 boltba szállítják. Mindezt 1233 munkás végzi. Közülük csalk 432 a szakmunkás, es 205 a betanított pék. A szakmunkások szama 12 százalékkal csökkent 1965 óta. A sok éjszakázással járó, nehéz fizikai munkát igénylő hivatást ma már kevés fiatal vállalja, mert a megterheléshez képest ala-. csony a kereset. Hiába növekedett a sütőiparban dolgozók átlagjövedelme 18 százalékkal az elmúlt öt esztendőben, még így is csak 25 ezer forint körül keresned évente. A sütőiparban dolgozók bérezése azonban nem megyei specialitás, országosan kell megkeresni a megoldást. — Jelenleg nemcsak a sütőipari kapacitás kevés. Nincs elegendő raktár sem, ahol tarolni lehetne a lisztet, hogy csak a szabványban előírt 15 nap pihentetés után használják fel. A sütőipari gépeket szinte kivétel nélkül importáljuk. Rossz az alkatrészellátás is, s napokig használhatatlanok a gépek egy-egy csay®r miatt. Ugyanezért sokszor állnak a szállítókocsik is. Itt azonban nemcsak az alkatrészhiány okozza a termelésből való kiesést, hanem az, hogy nincs elegendő műhely. — Ezek a tények szépítés nélkül. Ezeknek a gondoknak ,a megoldása a feladatunk. A harmadik ötéves tervben 54 millió forintot költöttünk a sütőipar kapacitásának fejlesztésére, korszerűsítésére. Ebből az utóbbi két esztendőben 36 millió forintot használtunk fel. Ennek eredménye, hogy 1970-ben 28 százalékA Központi Bizottság jelentése a X. kongresszusnak a többi között megállapítja: „A parasztság jövedelme — a IX. kongresszus céljainak megfelelően — gyorsabb ütemben emelkedett, mint a munkásoké és alkalmazottaké. A munkások és a parasztság szemékal több termék állítható elő, mint 1965-ben. Ügy terveztük, hogy 1969—70-ben 57,5 tonna napi kapacitással bővítjük a megyei sütőipart. Az érdi kenyérgyár tegnapi üzembe helyezésével meghaladtuk a 60' tonnát. öt éve még csak 71 kocsi szállította, ma 140 teherautó viszi a boltokba a pékárut. Huszonnyolc szakbolt helyett kilencvennyolcban árusítanak •kenyeret a sütőipari vállalatok. A szakbolthálózat fejlesztése helyes törekvés, hiszen a jobb ellátást segíti elő. Nem megengedhető azonban, hogy a vállalatok az alapvető termékek ellátásában előnyben részesítsék a szakboltokat, mivel ez csak a lakosságot bosszantja. A kenyér minőségének mindenütt egyformán jónak kell lennie. A szakbolt csak annyiban különbözhet a többi elárusítóhelytől, hogy bővebb választékot kínál, új termékeket mutat be. — örülünk — s biztos vagyok benne, a .lakossággal együtt —, hogy a termelőszövetkezetek is bekapcsolódtak a kenyérellátás javításába. 1967 óta öt termelőszövetkezet nyitott pékséget, s 49 kisiparos is süt kenyeret. A több szektorú termelés a választék bővítését segíti amellett, hogy jobb minőség elérésére serkenti a tanácsi vállalatokat. A negyedik ötéves tervben fokozottabban támogatjuk azokat a mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezeteket, amelyek sütödét építenek. A szövetkezetek éppen úgy megkapják az anyagi hozzájárulásunkat, mint a tanácsi vállalatok. Ez azért is fontos, mert az elkövetkezendő öt esztendőben 150 tonna napi kapacitással kell növelnünk a sütőipar teljesítőképességét. A tervet a szövetkezetek támogatása és más források igény- bevétele nélkül nem tudnánk megvalósítani, annak ellenére, hogy közel háromszor any- nyi pénz áll rendelkezésünkre, mint a harmadik ötéves tervben volt. Már eddig mintegy tíz termelőszövetkezet bejelentette, hogy sütőüzemet épít. O — A negyedik ötéves terv megyei sütőipari céljai között szerepel a kapacitásbővítésen túl, hogy 20 kilométer átmérőjű ellátási . körzeteket alakítunk ki. Így csökken a kenyér és péksütemény útja, hamarább ér a fogyasztókhoz. Bővítjük a választékot a finomabb árukból. Raktárakat építünk a liszt tárolására, s a szállítóparkot korszerűsítjük. A magasabb szintű szakmunkásképzés lehetőségét is biztosítjuk, hogy a korszerű berendezésekkel felszerelt új üzemekben jól képzett szakemberek dolgozzanak. — Van tennivaló- bőben, s azt hiszem nem utoljára beszéltünk a sütőipar helyzetéről. Egyben azonban bízunk: idővel kevesebb hibát kell felsorolni, s több kedvező eredményt — fejezte be az elnökhelyettes. lyes jövedelmének — az élet- színvonal legfontosabb tényezőjének — színvonala országos átlagban kiegyenlítődött 196S—69-ben”. .Az. idézett szavak az utóbbi időkben sokat vitatott témára utalnak. Tévhit, elfogultság, egyedi esetekből kinövő általánosítás torzítja a nézőpontot sűrűn, s ezért, hogy — mindkét részről — olykor a végkövetkeztetés is hamis. A helyes megítéléshez elengedhetetlen az arányok ismerete. 1969-ben a nenzeti jövedelem 42,2 százalékát az ipar, 21,7 százalékát a mezőgazdaság állította elő. A munkások a népesség 38,8 százalékát alkotják, s a jövedelmek 38,6 százalékát élvezik. A paraGitság a népesség 20 százalékát teszi ki, s az összes jövedelmek 19,8 százalékát mondhatja magáénak. A TÖBB FEJÉBEN Tény: a parasztság személyes átlagjövedelme — országos átlagban — elérte a munkásokét. Tény viszont az is, hogy a mezőgazdaság bruttó termelési értéke 16 százalékkal haladja meg a második ötéves tervben elért színvonalat, azaz csökkenő létszám mellett a termelés egyenletesen emelkedett! Több munka szülte tehát a nagyobb jövedelmet, s ezt senki sem tarthatja igazságtalannak. Hiba lenne ugyanakkor elfeledkezni arról, hogy nehéz örökség legyűrésének eredménye a kiegyenlítődés. A felszabadulás előtt ugyanis a parasztság jövedelme a munkásokénak mindössze 50 százalékát tette ki, volt tehát mit korrigálni huszonöt esztendő alatt! Sőt, napjainkban sem fögytak ki á tennivalók, Mert ugyan a jövedelmek kiegyenlítődtek — nyomatékosan ismételjük: országos átlagban! —, azonban a munkások és a parasztok élet- körülményei, szociális helyzete ma sem azonos. A mérleg serpenyőjében ennek is helyet kell kapnia. Pillantsunk vissza távolabbra. 1950—1969 között a reálbérek 90 százalékkal emelkedtek — a névleges bérek megháromszorozódtak, az áremelkedések mérséklik 90 százalékra az emelkedést —, a parasztság egy főre jutó személyes fogyasztása ugyan ez idő alatt megkétszereződött, A termelőszövetkezeti átszervezés, tehát a hatvanas évek eleje óta a paraszti jövedelmekben nagy szerepe van a foglalkoztatási időszak megnyújtásának, valamint a társadalmi juttatások — társadalombiztosítás stb. — emelkedésének. A növekedési ütem különbsége tehát eltérő volt már korábban is, de annyira mérhető, mint a legutóbbi Jcét esztendőben. FORINTBAN MÉRVE Mielőtt az olvasó azt mondaná, hogy ez „szöveg”, a föntebb leírtak után nézzük a lényeget, a forintot. Pest megyében 1966-ban a munkások átlagos havi keresete 1652 forint volt, 1969-ben ez 1804 forintra emelkedett. A megye állami gazdaságaiban — a mezőgazdaságban mindig évi jövedelmet számítanak, mert az idény jelleg miatt a havi átlag rendkívül torz lenne — 1969-ben egy munkás évi jövedelme 23 362 forintra rúgott. Ha a munkások átlagos havi keresetét megszorozzuk tizenkettővel, valamint hozzáadjuk a havonta mintegy 130 forintot kitevő egyéb személyi jövedelmet — nyereség- részesedés stb. — nem találjuk igazoltnak azt a vélekedést — vitákban hangoztatott véleményt —, hogy „a mező- gazdaságban óriási pénzeket fizetnek”. Na és a termelőszövetkezetek? Itt lenne a kutya elásva? A megye közös gazdaságaiban az egy dolgozó tagra jutó jövedelem 1966-ban 13 523 forint volt, ami 1969-re 21 190 Í forintra emelkedett. Ha most ismét elvégezzük a szorzást, újra csak oda jutunk, hogy nincs nyoma a „horribilis pénznek”. Hol vannak hát a — mindkét részről — sokat vitatott nagy jövedelmek? Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, próbáljuk világosabbá tenni a részleteket. A társadalom két alapvető osztályának érőekei egybeesnek, ezen nem lehet vita, az ország gazdagodása s ezzel arányban az egyéni jólét emelkedése éppúgy érdeke a munkásnak, mint a parasztnak. A közös és az egyéni érdekek lényege is azonos. Miért mégis a viták, az indulatos kifakadások? Az igazság ugyan soha nem kétarcú, de olykor annak tűnhet. Jogosan panaszolják a munkásoka termelőszövetkezetek neve mögé bújt kufácek, kiegészítő üzemág leplét öltő harácsolok piszkos dolgait? Jogosan! Jogosan panaszolják, hogy nem nő keresetük olyan arányban, mint amilyen mértékben jó néhány mezőgazdasági termék ára emelkedett. A munkás, a paraszt, így, fogalomként, társadalmi, gazdasági, statisztikai kategória. Benne van a háztájiját zöldségtermesztésre fölhasználó, piacozó, jószágot nevelő — napi tizenhat órát is dolgozó —, s mindezekből szépen pénzelő paraszt éppúgy, mint a gyenge földön, nehéz adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezet tagja, aki ha megfeszül, sem hoz össze havonta 1500 forintnál többet, s ráadásul télen, három-négy hónapig alig-alig akad munka, amiért pénzt látna... E kategóriában benne van az 1400 forintot kereső munkás éppúgy, mint a bérfizetéskor 2800, s háromezer forintot átvevő ... TÁGABB LÁTÓHATÁRT Amikor tehát valaki megfellebbezhetetlen igazságként azt közli, hogy a paraszt jobban él, mint a munkás, többféle okból sem mond valót. Nem, mert a jövedelmeknek az országos átlagon belül is, a megyén belül is erősen eltérőek, ahogy szakszerűen jelölik, „^zéródnak”. (Egyetlen példát csak erre: a múlt esztendőben a ráckevei járásban az egy dolgozóra jutó évi részesedés — munkabér — 26 552 forint volt, a. váci járásban viszont 17 684 forint.) Nem állít valót azért sem, mert az életszínvonalat nem csupán a személyes jövedelem alkotja. Nem, mert erősen eltérőek az életkörülmények. A pénznél maradva: 1969-ben egy munkásháztartásra 48 463 forint személyes rendelkezésű jövedelem jutott, a paraszti háztartásokban 41216 forint volt ez az összeg. Igen ám, de ha egy főre számítjuk családon belül, akkor meg a parasztok kerülnek áz első helyre, évi 15 214 förinttal, szemben a munkások 14 884 forintjával ... Hol hát az igazság? Ott, hogy csakis saját anyagi helyzetünk alapján nem ítélhetjük meg százezrekét. Ott, hogy a szomszéd, az ismerős tehetőssége vagy szűkölködése nem okvetlen kifejezője egész osztálya jövedelmi helyzetének. S ott, hogy senkitől ne sajnáljuk a többet, ha a társadalomnak többet adott érte, ha annak az elvnek a gyakorlati érvényesítése segítette a jobb élethez, amelyet a X. kongresszus határozatában így fogalmaztak meg: „Javítani kell a vállalati bérgazdálkodást, valamint a jövedelemelosztás rendszerét a termelő- szövetkezetekben, mégpedig úgy, hogy a jövedelem alakulása az eddiginél jobban függjön a végzett munka eredményétől. Aki munkájával többet nyújt az átlagnál, annak jövedelme is az átlagosnál jobban emelkedjen, viszont akinek teljesítménye nem éri el az átlagot, annak jövedeme se érje el azt.” Mészáros Ottó ÉPÜL A HÁZ Pilis községben az Üj Élet Tsz tagja, Homyik Sándorné. Jelenleg két gyermeke van, a 3 éves Sanyika és a 3 hónapos Erika. Férje a vasútnál teljesít szolgálatot. Fiatalon kerültek össze, és egyelőre a szülőknél laknak, összespórolt pénzükből már lerakták az alapjait egy kétszobás lakásnak. Homyikné az anyasági segéllyel otthon maradt, s ha van ideje, szülei segítségével az új házon dolgozik. Betanító átképzős tanfolyamot indítunk ács, kőműves, parkettás, műanyagburkoló, festő, tapétázó, épületasztalos, villany-, vízvezeték- és gázszerelő szakmákban. A tanfolyam időtartama 5 hónap. Jelentkezési határidő: 1971. január 10-ig. A tanfolyam ideje alatt 1700 Ft bért fizetünk. JELENTKEZHETNEK A NYOLC ALTALANOS ISKOLÁT VÉGZETT, 18. ÉLETÉVET BETÖLTÖTT SZEMÉLYEK, 40 ÉVES KORIG. Vidékiek részére szállást adunk. Jelentkezés személyesen: 43. sz. ÁÉV. Szakoktatási Csoport Budapest XI., Dombóvári út 19. 'Megközelíthető: 4-es, 41-es, 43-as, 47-es villamossal.) NAPONTA 150 TONNÁVAL TÖBB KENYÉR ; A sütőipar jelene és jövője Nyilatkozik: Pénzes János vb-elnökhelyettes
