Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

1970. DECEMBER 19., SZOMBAT nsr ffccrei KONGRESSZUSI VERSENYBEN Janus-arcú vállalat — egyértelmű eredmény — Még jóformán ki sem nőttük a gyerekcipőt! — sza­badkozik a Pest megyei 4. számú Szövetkezeti Közös Építőipari Vállalat, Aszód ve­zetősége. — Korához képest a neve szépen megnőtt! — Korunkhoz képest már sokmindenen mentünk át. Még csak kétéves születés­napunk előestéjét értük meg — de már nem vagyunk azok, akik akkor voltunk. A nevünket is megváltoztattuk. Gödöllői Járási TÖVÁLL néven láttuk meg a napvilá­got, mint 60 fős vállalat, 1968. január 1-én. Létrejöttünk a a mogyoródi Arany János Tsz és a hévizgyörki Dózsa Tsz „frigyének” eredménye. Ma már — alig két év múlva — 800—900 létszámú szövetkezeti vállalat vagyunk. — Szövetkezet vagy válla­lat? — Egy kicsit ez, egy kicsit az. Eredetünk kétségtelen: az imént említett két tsz adta a tőkét; első évben nyeresé­get sem vettek ki. 1969 első félévében az igazgatósági ta­nács eldöntötte, hogy válla­lattá fejlődünk, hogy mint ilyenek, nagyobb mértékben vállalkozhassunk mezőgazdasági létesítmények építésére. 1969. augusztus el­sejétől vagyunk, ami ma va­gyunk ... — Vagyis szövetkezet? Vagy vállalat ? — Kötnek bizonyos szövet­kezeti formák, de dolgozóink mind alkalmazottak. Kétar­cúságunk sok problémát fel­vetett már, ez a kérdés or­szágos szinten is téma — egyelőre folytonosan ismét felmerülő formában. De az a lényeg, hogy dolgozunk; és talán nem szerénytelenség, ha elmondjuk: eredményesen. Kovacsik Elemér igazgató és Búzás Pál szállítási osztály- vezető, párttitkár — aktuális­nak tartja a beszélgetést, hi­szen a zsenge korú vállalat már kitűnően dolgozó bri­gádokkal büszkélkedhet, s a X. kongresszus idején érté­kelt brigádmunka szocialista címre érdemes produktumot is felmutatott. — Nálunk meg kell dolgoz­ni a keresetért. De ez a kere­set mérhető — és aki tud dol­gozni, megtalálja a számítá­sát. Mi ipari munkaidővel dol­gozunk: heti 48 órát. De egy jó kőművesünk megkeresi a 3000—3500 forintot! Van ná­lunk is fluktuáció, de sokan a kilépettek közül visszajön­nek, belátják, hogy elhamar­kodottan cselekedtek. — „Kiskorúságukra” visz­szatérve: milyen nehézsé­gekkel járt a kezdet? — Nem is a kezdet, hanem a fejlődés volt a nagy zök­kenő. Szerencsétlen helyzetet teremtett, hogy egyik hónap­ról a másikra 500 főnyi mun­kaerő-gyarapodás következett be. Adott tömeg — szervezeti feltételek híján! Az új for­ma új kérdéseket vetett föl. Szövetkezeti vállalattá lettünk. Szövetkezetnél nincs szb. Ne­künk sem volt. Sem szak- szervezeti bizottságunk, sem pártszervezetünk — mint tsz- „függvény”-nek, ezért küz- denünk is kellett. Pártszerve­zetünk csak 1969 júniusában, szakszervezeti bizottságunk december 8-án alakult meg. (S hogy jól dolgozott az új pártszervezet, azt bizonyítja, hogy azóta újraválasztották Búzás Pál párttitkárt.) — 1970-es évi tervünk 60 millió — a jelek szerint sike­rül a kitűzött cél, vagyis túl­teljesítjük. Jó pár komplex munkabrigádunk dicsérettel, határidőben, vagy azt meg­előzve adja át a munkákat. Profilunk elsősorban MÉM- hez tartozó építkezések, me- gyeszerte — a 10 millió forin­tos beruházással épülő gödöl­lői állatkórház, korszerűsítési munka a budapesti Közvágó­hídon, a Budapesti Szeszipari Vállalat korszerűsítési mun­kálatai stb. De szabad kapaci­tásunkat tanácsi igény kielé­gítésére használjuk, hiszen a kisebb munkákat a nagyválla­latok nem szívesen — vagy egyáltalán nem — csinálják meg. Járásunk nem dúskál építőipari kapacitásban, ahol lehet, „besegítünk”. Az év utolsó napján adjuk át a nyolctantermes túrái ál­talános iskolát... — Beszélhet-e igazi szocia­lista brigádmozgalomról az eddig elmondottak értelmében végül is csupán 16 hónapos vállalat? — Harminc brigádunk egymás között versenyez, hat már a szocialista brigád címért, a 11 fős Petőfi brigád — az autószerelő műhelyünk­ben működik — célul tűzte ki, hogy a X. kongresszushoz egy évre elnyerik a szocialista bri­gád címet. A kongresszus ide­jén értékeltük az eddigi ered­ményeket és megszületett az első szocialista brigádunk, a Ho Si Minh komplexbrigád. — És azt vajon értékelték-e, hogy mitől jó egy jó brigád? — Föltétlenül, és elsősorban szükséges, hogy olyan példa­mutató, lelkiismeretes, a bri­gád tagjait eggyékovácsoló ve­zetője legyen — mint például a Ho Si Minké: Molnár János. — Sorozatosan dicsérettel veszik át jól dolgozó brigádja­ink munkáit. A Hoíecz-brigád, a Bojtár-brigád, a Király-bri­gád, a Varga-brigád és a töb­biek példamutatóan dolgoz­nak. Átlagos életkoruk 35—40 év, azaz nem mondható idős­nek a vállalat ilyen tekintet­ben sem, de nagy gond: az utánpótlás! 15—20 ipari tanu­lót akartunk szerződtetni — lett belőle 7. A legjobban fi­zető szakmák egyike, de nem divat. Ma egy apa, ha akarná, sem vehetné rá a fiát, hogy kőműves váljék belőle. És ke­vés is az olyan kőműves, aki fiát nem szánja, valami más pályára, mondván: „Több le­gyen, mint apja volt!” Most közbeszól Szalóki And­rás ács. — Pedig szép dolog a szak­ma szeretete, ha apáról fiúra öröklődik. Én bizony szeretem a szakmámat, meg is találom a számításomat. Családi szak­ma ez minálunk: mindhárom fivérem, de már a nagyapám is ezt művelte. Hátrahagyott szerszámaival bíbelődtünk már mint gyerekek. Nem bán­tam meg! Péreli Gabriella Elutazott hazánkból Francesco de Martino A kormány meghívására hazánkban hivatalos látoga­tást tett Francesco de Mar­tino, az Olasz Köztársaság miniszterelnök-helyettese pén­teken elutazott Budapestről. A vendéget Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese, Mar­jai József külügyminiszter­helyettes, dr. Szálai Béla külkereskedelmi miniszterhe­lyettes, dr. Bényei József, ha­zánk római nagykövete és Ludovico Barattieri di San Petro, Olaszország budapesti nagykövete búcsúztatta. Ilku Pál hazaérkezett Hazaérkezett Moszkvából csütörtökön a késő esti órák­ban az Ilku Pál művelődésügyi miniszter által vezetett kül­döttség, amely a magyar— szovjet kormányközi kulturá­lis vegyes bizottság soros ülé­sén vett részt. A delegációt a Keleti pályaudvaron dr. Or­bán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese és F. J. Tyitov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete fogad­ta. TEENAGEREK A sokarcú nemzedék Augusztusban írtuk le elő­ször sorozatunk állandó címét: „Teenagerek”, s most a ripor­tok végére érkeztünk. Hét írás­ban sok kérdésre kerestünk választ: megtudtuk, hogyan választanak az ifjak pályát, ki és mi befolyásolja őket; meg­ismertük, hogyan fejlődnek a középiskolákban, a szakmun­kásképző intézetekben; milye­nek az elképzeléseik a mun­káról; hogyan fogadják őket a munkahelyeken; mi a vélemé­nyük a társadalomról, a poli­tikáról és kerestük az okát, hogy egyesek miért jutnak az „utcasarki társadalomba”, a galerikbe. Sok mindenre kíváncsiak vol­tunk, de a témát természete­sen nem meríthettük ki. A ta­pasztalatok összegezésére, a gondolatok általánosítására a fiatalok között dolgozó kollé­gáimat kértem meg. A Pest megyei Hírlap 19—24 éves új­ságírói — Varga Vera, Falus Gábor, Mészáros Sándor, Szit- nyaí Jenő és Tamás Ervin — mondják el véleményüket a tizenévesekről. — Mi érdekli a teenagere- ket? — Elsőként: saját maguk! Ebben az időszakban kerül­nek először olyan konfliktusok­ba, amelyek nem mások által meghatározottak, hanem az if­jak által előidézettek. A test­test elleni, a gondolat-gondolat elleni összecsapásokban figye­lik önmagukat és levonják a következtetéseket. Az érdeklő­dés másik területe: társaik. Rendkívül szoros a kapcsolat e nemzedék tagjai között — az uniformizálódó divat is ezt fejezi ki — tehát egyéni és közösségi az érdeklődés. — Milyen tartalmú az egyé­ni és a közösségi érdeklődés? — Értékeli a fiatal önma­gát, viszonyítja személyét tár­saihoz és a felnőttekhez — ez utóbbiból származnak a gene­rációs ellentétek. Akár érett, akár éretlen az ifjú, a vizsgá­lódás eredményeként nagy kérdések fogalmazódnak meg benne: életcél, közösségi ambí­ció, boldogulás stb. A kérdező nemzedék információs anyagot akar szerezni! — Az nézi felszínesen az if­júságot, akinek kevés az in­formációja az ifjúságról. A fel­színesség szélsőséges vélemé­nyekhez vezet: a fiatalság cso­dagyerekek gyülekezete, illet­ve elvetemült bűnbanda. A ti­zenéveseknek több igaz infor­mációt kellene adniuk — ön­magukról ! — Hogyan informálják a fiatalok az idősebbeket? — A fiatalok nem szívesen adnak információt magukról, a felnőttekkel, szüleikkel csak látszat a barátságuk. És nem szívesen tárulkoznak fel, ha nem éreznek bizalmat. A bi­zalomhiány kialakít egy visel­kedési formát, amely hamis és külsődleges. A felnőttek első­sorban ezeket a hamis, külsőd­leges, felszínes információkat észlelik: divat, pimaszság, le- zserség, cinizmus, beat. A je­lenséget vizsgálják, s nem a lényeggel foglalkoznak. Ha igaz az információ — pl. „Ki, miben tudós” — ezt tekintik hamisnak, kirakatpolitikának... — Hogyan informálják az idősebbek a fiatalokat? — A felnőtt nemzedék sem ad őszinte információt önma­gáról. Elhallgatja hajdani ti­zenéves kora összetettségét, személyisége fejlődésének el­lentmondásait, a mai élet problémáit: nem beavatott a tizenéves nemzedék! A mai fiatalságot saját ifjúságához akarja hasonlítani — pedig változott az idő, a társadalom stb. A felnőttek bezárkóznak saját véleményükbe, s azt a valósággal nem szembesítik. — Minden ellenkezés az in­formáció, az ösztönös kérdés- feltevésre való válasz hiányá­ból fakad. Ugyanis a felnőtt nem az ifjú személyiségéhez közeledik, hanem a sémához. A tizenéveseket ideális felnőtt­típussá akarják nevelni anél­kül, hogy kíváncsiak lennének: a fiatalok szemében ideális-e ez a típus? — A felnőttek tehát hozzá­látnak a neveléshez ... — Igen, s gyanítom, hogy ez az ideálképzés nem a legjobb a tizenéveseknek. Az állandó befolyásolás a bizonytalansá­got erősíti, a felületi tulajdon­ságokat gyarapítja — a szemé­lyiségszerkezet rovására. A gyerek tehát vagy alkalmaz­kodik, vagy lehetetlenné teszi a helyzetét. Illetve olyan kö­zösséget keres, amely számára ideális, még ha nem is helye­sek a csoport normái. — Válaszoljunk a sorozat el­ső riportjában megfogalma­zott kérdésekre: jó vagy ke­vésbé jó ez az ifjúság? — Nyitott és nyíló nemze­dék, a társadalmon múlik, hogy milyen lesz! — Mi legyen a felnőtt-társa­dalom első feladata? — Értelmes célt adjunk az ifjúságnak, lehetőséget, hogy beleszólhasson saját életébe és a felnőttekébe is. A nemes célhoz nagy, szabad mozgáste­rület is szükséges. — Mi legyen a tizenéves nemzedék első feladata? — Nyugodt szívvel mutas­sák fel a generáció értékeit, s tudatosan keressék meg azo­kat a hibákat, amelyek önma­gukból nőnek ki, s önkontrol­lal lenyesegethetők. És bizo­nyítson e nemzedék, tegye ál­talánossá, s ne kivételessé tett­vágyát! Maga keressen vagy kérjen célt, feladatot. — A riportok címében jel­zőkkel szerettem volna meg­rajzolni a teenagernemzedék jellemzőit. Például ilyenekkel: csodálkozó, hajlékony, okosko­dó, munkás, dolgozó, politizá­ló, utcasarki. Hogyan folytat­nátok ezt a sort? — Kérdező, nyitott, nyíló, könnyelmű, közömbös, zabo­látlan, törekvő, szabad, szaba­dos ... Teenagerek — sokarcú nem­zedék! Fóti Péter A TITKÁRNŐ KÖNNYE A z obiigát kérdésre, hogy vannak, mi újság, a ked­ves, szelíd arcú fiatal- „„....ony sírni kezd. Meghökke- nek, mert hisz’ sűrűn jártam a gyárban, sokat tehát itt, a titkárságon is, s a fiatalasz- szonyt, az igazgató titkárnő­jét, mindig kedvesnek, kész­ségesnek, mosolygósnak talál­tam. Egyedül van éppen, fő­nöke benn a fővárosban, a mi­nisztériumban, értekezleten, ezért, hogy kibuggyant köny- nyen a könnye, nem kellett tartania, visszafognia magát. Mi a baj? Lényegében sem­mi... csak.,. Látom, röstelli már a könnyeket, a hirtelen gyengeséget, de valakinek csak el kell mondani, ami össze­gyűlt benne. Igen, a főnök. Goromba, nyers, csapkod, sok­szor szólni sem lehet hozzá, káromkodik. Pillanatok alatt elviselhetetlenné teszi a lég­kört, megríkatja a kézbesítő­nőt, legorombítja az éppen elé­je kerülő osztályvezetőt, s amikor más nem akad, marad ő, a titkárnő... A fizetése ezernyolcszáz fo­rint. Ezért postát bont, iktat, telefonokat kezel, gépel, kávét főz, előjegyzési naptárt vezet, fogadja a vendégeket, meg­hallgatja a gyáriak panaszait, ki tudná pontosan elsorolni, mi mindent kell csinálnia az ezernyolcszáz forintért. (Az ilyesfajta „irodisták” munká­ját csak az irigyli, aki soha nem látta, mit kell kiáll- niuk!) S akkor még tűrjön is? Hat éve csinálja a dolgát. A főnök nem volt ilyen. A leg­utóbbi két évben fölfelé megy a gyár csillaga, s a főnök — véli — többet megengedhet magának. Tipikus helyzet, ám jogos kérdés: szabad-e ilyes­fajta tipikus helyezeteknek teremtődniük társadalmunk­ban, annak bármely zugában? Nem lenne szabad, de ki ta­gadhatná: ilyen helyzet szép számmal akad. H l ezt elfogadjuk — már­pedig el kell fogadnunk, hiszen sok példa bizo­nyítja —, akkor máris tág a kör, s azt látjuk, nem egy tit­kárnő, s nem a titkárnők könnyéről, tűréséről van csu­pán szó, hanem jóval nagyobb dologról. Arról, hogy társadal­munk elveivel, erkölcseivel szemben létezik egy olyasfaj­ta magatartás, amelynek meg­testesítői összetévesztik az irá­nyítást a hatalmaskodással, a határozottságot a gorombás­kodással, a szókimondást a sértegetéssel. E magatartást széles körben fellelhetjük, so­kan vélik úgy, hogy ha hatal­mat kaptak — legyen bármily piciny is az a hatalom —, ak­kor különleges előjogokat is kaptak. Mert nemcsak az igaz­gató goromba, s adja ki a mérgét a titkárnőn, vagy azon, aki éppen eléje kerül. Gorom­ba a művezető, a tisztviselő, a bolti eladó, s goromba a sze­relő is, aki úgy hiszi, örüljön az ügyfél, hogy megjavít va­lamit a lakásban. A szerelőt, a bolti eladót még úgy-ahogy le­intheti az ember, legrosszabb esetben más javítja meg az elromlott holmit, s más üzlet­ben vásárolunk. A baj, a gond akkor kezdődik, amikor a go­romba, az elviselhetetlen mo­dorú embertől függ valami: ügyünk elintézése, a fizetés- emelés, a jutalom. Nyersen hangzik, de igaz: a titkárnő azért tűri igazgatója enyhén szólva rossz modorát, mert — a kenyeréről van szó. Az emberi önérzet vív keser­ves csatát a mindennapi ke­nyér adta biztonsággal, s csak keveseknél kerekedik felül az önérzet. A nagy többség tűr, hallgat, nyel, s ha kitör belő­le a panasz, akkor csak ott­hon, az ismerősök körében. Aligha lehetne kibogozni, hogy a kenyérféltésben mi­lyen arányban keveredik a jogos ijedelem az indoko­latlannal. Mert igaz, nem ritka példa — lapunk is szol­gál ilyenekkel —, amikor a sokat emlegetett kisember megtalálja a jogorvoslatot a rajta esett sérelemre. Ám sajnos, az sem ritka példa, amikor egyik meg másik fő­nök úr — mert csak ez, s nem a vezető megjelölés illik az ilyenre — emberek egész cso­portjának életét keseríti meg, táncol idegeiken, hosszú ideig, s büntetlenül. M iként történhet meg az ilyesmi? Csakis akként, hogy a figyelni, bírál­ni, követelni hivatottak, a kommunisták, a pártszerve­zet nem tölti be feladatát. Sőt, az sem ritka, hogy a magát kivételezettnek tekintő főnök — a párt tagja! Azaz: taggyű­lésen, mint párttag, helyesli a vezetéssel szembeni foko­zott követelményeket, s ahogy elhagyja a termet, más bőr­be bújik, másként tesz. A párt X. kongresszusán, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság je­lentésében hangzott el: „Pár­tunkban olyan közszellemet kell teremteni, amelyben a kom­munista szerénység megbe­csülendő és követendő erény, sőt kívánalom.’’ E párton be­lüli közszellem megterem­tése természetesen elválaszt­hatatlan attól, hogy köve­tendő — és kötelező! — pél­daként párton kívül is, a ve­zetők körében — bármilyen rangú vezetők körében — él­jen ez a közszellem. Semmi­féle siker, eredmény, tehetség nem menlevél a gorombásko­dásra, az emberi önérzet meg­sértésére, arra, hogy bárki a vezetés jogát pöffeszkedéssel cserélje fel. A titkárnő köny- nye nemcsak együttérzésre in­dít, hanem: cselekvésre is kö­telez. Cselekvésre, azokkal szemben, akik ahelyett, hogy rangjukhoz, felelősségükhöz illően könnyeket törölnének le, bánatot, keserűséget eny­hítenének, azt hiszik, akár könnyeket is fakaszthatnak. Ideje, hogy tisztába jöjjenek tévedésükkel! Mészáros Ottó A KÁVÉBAN! BIZTOS, HOGY KEDVES VE­VŐINK RÁISMERNEK ERRE. A NOVEMBER ÓTA TÖBBSZÖR MEGJELENT KÖZLEMÉNYÜNK­RE. AZÓTA NAGYON SOKAN ÖRÖMMEL TAPASZTALTAK, HOGY A MAGYAR ÉDESIPAR 20 DKG-OS ALI BABA ÉS 20 DKG-OS ORIENT MOKKA KA- VÉCSOMAGJAIBAN A SZEREN­CSÉSEK 100 FORINTTÓL 5000 FORINTIG TERJEDŐ ÉRTÉKŰ VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT VAGY KÁVÉUTALVANYT TALALNAK. A VÁSÁRLÁSI UTALVÁNY A KA- VÉVASARLÁS HELYSZÍNÉN, VIDÉKEN A CENTRUM ARU- A LUXUS ÁRUHÁZBAN VAGY A CSEMEGE ÉS A KÖZÉRT ÜZLETEKBEN VÁLTHATÓ BE KÜLÖNFÉLE ÁRUCIKKEKRE. A 20 DKG-OS ALI BABA KÁVÉCSOMAGBAN ELHELYEZETT KAVÉUTALVÁNY 20 DKG AMIGO KÁVÉRA, AZ ORIENT CSOMAGBAN TALÁLHATÓ KAVÉ­UTALVÁNY PEDIG 20 DKG ORIENT MOKKA KÁVÉRA VÁLTHATÓ BE, BÁR­MELYIK ÁRUSÍTÓHELYEN, VAGY POSTA ÚTJÁN A MAGYAR ÉDESIPAR, BUDAPEST XI.. BUDAFOKI ÚT 64. CÍMEN. ÉS MÉG EGY KITŰNŐ ÖTLET: A FINOM KÁVÉ MAGA IS ÖRÖMET SZERZŐ KARÁCSONYI AJÁNDÉK, AZ ALI BABA ÉS AZ ORIENT MOKKA KÁVÉCSOMAGJAIBAN ELHELYEZETT ÉRTÉKES VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYOK PEDIG BŐVÍTHETIK AZ ÖNÖK AJÁN­DÉKAINAK SZÁMAT. SOK SZERENCSÉT KIVAN A MAGYAR ÉDESIPAR HÁZAKBAN, BUDAPESTEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom