Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

4 ™&€írlap 1970. DECEMBER 19., SZOMBAT Benyovszky Móric tv-filmsorozat Tizenhárom részes színes tv-filmsorozat készül Be­nyovszky Móric kalandos éle­téről. A sorozatot a budapes­ti televízió és a pozsonyi tele­vízió koprodukcióban készíti 1971-ben. A koprodukciós megállapodást a napokban írták alá Budapesten. abaj) OílBaT A legtöbb családban ilyen­kor bőven van tennivaló, kö­zeledik a karácsony. Mégsem lehet reggeltől estig csak a1 ház körül munkálkodni, kell a szórakozás is. Ezért olvassák el, mit javaslunk szombat- vasárnapra. MOZIMÉRLEG A KÖZMŰVELŐDÉS „BRONZÉRMESE“ A Művelődésügyi Miniszté­riumban összegezték a magyar filmforgalmazás és műsorpo­litika utóbbi évtizedének ered­ményeit. A tíz év folyamán 267 millió nézőt vonzottak a ma­gyar filmek. Ezután legtöbben — 153 millióan — a • szovjet filmeket tekintették meg. Sor­rendben a harmadik helyen a francia filmek nézőszáma áll: csaknem 130 millióval, majd az olaszoké következik 100 millió­val. Az ötven leglátogatottabb film között 27 magyar és öt szovjet alkotás szerepel. Kiemelkedő érdeklődés kísér­te például Ranódy László 1960- ban rendezett filmjét, a „Légy jó mindhalálig” című alkotást: 2 millió 738 ezren lát­ták. „A tizedes meg a többiek” — Keleti Márton rendezése — 2 millió 444 ezer mozinézőt vonzott. Sz Bondar csuk: „Em­beri sors” című alkotásának nézőszáma 2 millió 52 ezer volt, a „Ballada a katonáról” című G. Csuhraj-alkotást pe­dig egymillió 832 ezren látták. A múlt évben 82,3 millió volt a nézők száma, s így minden magyar lakosra évenként át­lagosan nyolc mozilátogatás jut. Ezzel az eredménnyel a Szovjetunió és Bulgária mö­gött Európában a harmadik helyen állunk. A tv és a könyv után te­hát a film, a mozi tovább­ra is nagy szerepet játszik a közművelődésben. A látogatottság csökkenése az 1960-as évek elején előbb a fővárosban és a városokban jelentkezett. Ennek ellenére változatlanul a főváros és a vi­déki városok lakossága jár leg­többször moziba, s legkevésbé a községekben élők. Az elmúlt évtizedben kor­szerűbb lett hazánkban a mo­zihálózat is. A legjelentősebb eredmény: 733-ról 1051-re emelkedett a normál — 35 mil­liméteres filmet vetítő — mo­zik száma. Tömörkény nyelvi laboratóriumban Á szegedi Tömörkény Gim­náziumban megkezdődött az oktatás a 400 000 forintos költ­séggel kiépített új nyelvi labo­ratóriumban. A 20 fülkéből, vezérlőasztalból álló berende­zés intenzív pyelvgyakorlást, sokszori ismétlést tesz lehető­vé. A diákok beépített fülhall­gatók, mikrofonok, magneto­fonok segítségével egymással és a gyakorlást irányító ta­nárral egyaránt megteremthe­tik az összeköttetést. Az el­mondott szöveget rögzíthetik, és többször visszajátszhatják. Bibó Lajos köszöntése Ma ünnepli szűkebb pátriája, Hódmezővásárhely iro­dalomszerető közönsége, a nyolcvanesztendős Bibó Lajost. Az állami zeneiskola dísztermében irodalmi esten kö­szöntik a vásárhelyiek — az írószövetség, az állami és a társa­dalmi szervek képviselői — a magyar prózairodalom és dráma­írás jeles mesterét. Hét kötet elbeszélés, húsz regény és tíz — többnyire a Nemzeti Színházban játszott — dráma jelzi élet­művét, írásművészetét, amelyet ugyanabból a forrásból merí­tett, mint Tornyai János festészete vagy Móricz Zsigmond fa­luábrázolása. SLÁGERRŐL SLÁGERRE FILM A SZÜLŐKNEK TANYAI ESTÉK Szombaton este a Csepel Autógyár művelődési házá­ban vidám estre készülnek. „Slágerről slágerre” címmel az Express zenekar és legneve­sebb táncdalénekeseink közre­működésével várják a szóra­kozni vágyókat. Ezt megelőző­en ötórai tea lesz, amelyen a PAX zenekar muzsikál. Va­sárnap ugyanez a zenekar szolgáltatja a délutáni össze­jövetelen a tánczenét. Üllőn szombat és vasárnap délután szintén táncolni fognak a fia­talok a Mokka együttes mu­zsikájára. ötórai tea lesz a Lars-együttessel Tóalmáson. Van, akinek inkább a ma­gyar nóta a kedvence. Szép, színes csokrot hallhat belőle az, aki elmegy a tápiógyör- gyei művelődési házba. Este nyolcórai kezdettel „Nótásked- vű volt az apám” címmel ne­ves művészek felléptével ma- gyamóta- és népdalest lesz. „Három éve végeztem a' Képzőművészeti Főiskolát. Ez a második kiállításom” olvas­hatjuk a meghívón Havas Esz­ter grafikusművész szavait, akinek szombaton délután 2 órakor nyitják meg a kiállí­tását Pomázon a községi ta­nács emeleti nagytermében. Megnyitó beszédet Cifka Péter művészettörténész mond. Szombaton több érdekes filmvetítés is lesz, mint pél­dául Szentendrén a művelődé­si házban, ahol este 9 órai kezdettel a Nagy színészek — híres filmek sorozatban a Ju­les és Jim c. archív darabot mutatják be Francois Truffaut rendezésében. A fiataloknak délután két órakor vetítik a tóalmási művelődési házban a Patyomkin páncélos c. szovjet filmet, amit a világ 25 legjobb alkotása között tartanak szá­mon. Fontos, közhasznú progra­mot iktatott műsorába a Jó­zsef Attila művelődési otthon Dunakeszin. Szombaton dél­után négy órára előadást hir­det a III-as számú iskola diákklubjában, ahol folytatják az „Illik — nem illik” soroza­tot A gyerekek és a vendégek most az otthonon kívüli tudni­valókkal ismerkednek. Az elő­adás után szellemi vetélkedő lesz, a győztes könyvjutalom­ban részesül. Az elmúlt hetekben hírt ad­tunk róla a Szabad szambáit keretében, hogy a solymári Apáczai Csere János művelő­dési otthonban bemutatták Maeterlinck csodálatos mese­játékát 7 képben. Szombaton este megismétlik a darabot, most a felnőtteknek szóló vál­tozatban. Vasárnapra is jut szórako­zás. Vácott délelőtt fél tizen­egy órakor a József Attila művelődési központ nyugdí­jasklubjában dr. Ábellá Mik­lós tudományos kutató beszél Indiáról. Délután Nagykörö­sön az Arany János Filmszín­házban a „Befejezetlenül” c. dokumentumfilmet adják, amely a tizenévesek nevelési gondjaival foglalkozik s ezért megtekintését ajánljuk a szü­lőknek. 20-án délelőtt tízkor a tápiógyörgyei szociális otthon lakóinak „Csillagszóró” címen ünnepi ajándékműsort ad a művelődési ház. Délután 3 órakor Pokoltanyán „A me­nyecske nyíló rózsa” címmel a tápiószecsői menyecskekórus ad műsort. Komáromi Magda „Az ég alatt a leggyengébbek Átfúrják ami legkeményebb.” Reggel, ha felnyitja szemét, fehér, fehér a fal, azután be­lép a szekrény, az asztal, a két szék, a sublód, a láda, s már tud mindent, hol van, ki­csoda. Éjjel a bútorok recseg­nek — egyszer megindulnak —, reggelre lenyugszanak. A láda teli ruhával. Most van a legtöbb ruhája, hány évtizedig hordhatná még? A legjobb idejükben járnak, amikor már felvették az ember formáját, mozdulatát. A széken a csíkos nadrág, a sublód lapján a bá­ránykucsma, és húsz forint. El kéne zárni a pénzt. Ezt ta­nácsolják, amikor elmondja, hogy azok a fiúk kilopták a háromszáz forintját a szobá­ból. Majdnem az egész nyug­díját. Nyitva volt az ablak felső kerete, onnan benyúltak, kitárták belülről az ablak­szárnyat, úgy jutottak be. Az anyjuk megadta a pénzt, csak ne jelentse fel a fiúkat. Eli ké­ne zárni a nyugdíját. De az ember a saját házában dug- dosson? Reggel, ha felnyitja szemét, eszébe jut a borotvál­kozás. Adni kell a baromfi­nak. Kimossa az ingeit, meg­főz. (A felesége, amikor beteg lett, mindenféle nem-odavalót főzött a levesbe. Akkor mellé­állt a tűzhelyhez, a taknőhöz, de vigyázott, hogy azért el- higyje, továbbra is ő főz, ő mos.) A konyhában, a kamrá­ban mindent megtalál. A té- esz adott krumplit, kukoricát, fát is — így aztán felkészült a télre. Csak a magánynak, a ré­gi társnak oly nehéz minden Osifepenc; A Z-as marad 11 Kristóf felment Berek laká­sára. Negyed óráig csengetett, míg végre kinyílt az ajtó. — Éppen vendégem van — mondta az ATC hajdan félel­metes csatára, és elállta a be­járatot. — Biztos voltam benne, de ezúttal nem ezért jöttem. Segí­tened kell. Berek kelletlenül engedett Utat edzőjének, aki a nyitott ajtón át egy lengén öltözött hölgyet látott a fürdőszoba felé suhanni. A szobában az alacsony, modern asztalon több üveg állt, és egyik sem volt érintetlen. Kristóf azonban most erre sem tett megjegy­zést. — Ha lehet, küldd el a höl­gyet, mert bizalmas dolgokról lesz szó — mondta. A fürdőszobaajtó felpattant. Egy fürdőlepedőbe öltözött fú­ria rontott a szobába! — Vegye tudomásul, hogy Laci a vőlegényem, és nincs titka előttem. — Örvendek, maga a husza­dik, akit ebbeli minőségében egy esztendő alatt szerencsém volt megismerni — hajolt meg Kristóf. — Ki ez a vén ürge? — for­dult Berekhez a lány. — Csak nem az ősöd? — Az edzőm — mondta a vő­legény. — És most öt percet adok, hogy összekapd a szere­lésed és elhagyd a pályát. — Ezt még megbánod — vicsorgott a lány. — Máris leszakad a szívem — mondta László és a lány, bár nem látszott észkombájn­nak, sejteni kezdte, hogy ez a kalandja sem az anyakönyv­vezető előtt ér boldog véget. — Minden férfi akasztani- való strici — mondta köszönés helyett és bevágta az ajtót. — Nem tudtam levakarni — mentegetőzött Berek. — Egyéb­ként mi volt ilyen sürgős? — Azért jöttem hozzád, mert az az érzésem, hogy az öreg Biener, az FFC edzője, szima­tot kapott. Találkoztam vele Sóváradon, már az is gyanús volt, hogyan került oda. Kép­zeld el, kiszúrta Spitzert és két tartalék játékost állított rá, akik napok óta gondoskodnak, hogy Józsi egy pillanatra se tudjon kijózanodni. — De Rita akcióban van! — mondta Berek. — Minden bizonnyal — fe­lelt az edző és megmutatta Ri­ta táviratát. — Óriási ez a nő! — lelken­dezett László. — És most mi az aggálya, mester? — Ez a Biener sem most mászott le a falvédőről. Ha ez egyszer nyomot fogott, azt nem engedi el. Nézz ki az ablakon. Látod ott azt az alakot? Reg­gel óta követ. — Na és? Sétáltassa! — Óriási tervem van. Most átvágom az öreg rókát. Az vi­lágos, hogy szombat reggel én nem vihetem a tízezer forintot a sóváradi szállodába. — Majd én elviszem, úgyis szeretném már látni Ritát — ajánlkozott Berek. — Nem jó. Lehet, hogy a lányt is figyelik, ezért nekünk mindenképpen ki kell marad­ni a buliból. Valami mást kell kitalálni — morfondírozott Kristóf. — Óriási ötletem van — csa­pott a homlokára Berek. — Küldjük el a pénzt ezzel a kerge ügyvéddel. A fél megye röhögi, ezért senkinek sem lesz feltűnő, ha a szerelmes kakadú titkos légyottot rendez szive hölgyével, egy másik városban. Minden jobb ember így csinál­ja. — Életedben először haszná­lod a fejed — dicsérte az ötle­tet az edző. — Na, és az a csodálatos fe­jes gólom, három évvel ez­előtt? — Azzal csak etesd a közön­séget! Mi tudjuk, hogy véletle­nül esett a fejedre a labda. Et­től függetlenül, ez a Falus-ötlet kitűnő. Én pedig ezzel egyidő- ben Mocsolára utazom. Az öreg róka ebből arra következtet, hogy megveszem a Mocsolai TE csatársorát, hogy kitömje őket. — Mester! Maga pályát té­vesztett ember! — lelkende­zett Berek. — Neked az lesz a felada­tod, hogy idehívd Falust. Az műhiba lenne, ha a kullan­csom kiszúrná, hogy találkoz­tunk. Berek egy óra elteltével visszatért dr. Falus Lóránttal. A szerelmes ügyvéd természe­tesen boldog örömmel vállalta, hogy elviszi azt a kis táskát Ritának. — Ö kérte, hogy magával küldjük — mondta az edző. — De miért Sóváradra? Hi­szen, ha informátoraim nem vezettek félre, a művésznő most Felsőhegyen lép fel — kételkedett az ügyvéd. Berek titokzatosan mo­solygott: — Drága ügyvéd úr, úgy lát­szik, maga még mindig nem is­meri a nőket. Rita biztos za­vartalanul akar magával eltöl­teni néhány órát. Ezért is hív­ja a szállodába. Falus feje vörös lett és da­dogva kérte: — Akkor kérném azt a tás­kát. — Szombat reggel hat órára jöjjön újra ide, akkor meg­kapja. És én autót is biztosí­tok az ügyvéd úrnak — ígérte Kristóf. Falusnak átsuhant az agyán, Várj, amíg sötét lesz A József Attila Színház ma mu­tatja be Frederik Knott: Várj, amíg sötét lesz című bűnügyi drámá­ját. Rendező: Hor­váth Jenő, m. v. A képen: Mádi Sza­bó Gábor, Bujtor István, Kállai Ilona. 95. nap újból a szeme közé néz­ni. De most itt ül, emberek kö­zött. Ügy fogja a bögrét a két tenyerébe, mint ahogy a for­ró levest, kávét szokták az öregek, hogy a szívüket is melegítsék. Pedig bor ez, ró­zsaszín, savanyú, amilyen csak régi kis szőlőkben te­rem, szilvafák alatt, ahol már egybecsomósodott gyökér, vessző és karó. Novemberre, decemberre, ha berozsdásod­nak, mindegyik tőke egy vén­ember. — A háborúban, negyven­évesen ... — Megjárta a második vi­lágháborút, a frontot, a fog­ságot? — kérdezi az idegen nő. — Az első világháborút! A testvére is sokáig élt, ki- lencvenhárom esztendőt ért meg. A házigazda ennek a testvérének az unokája. Már neki is lehet unokája. S a sa­ját unokái, hány is? Hány dédunoka? Hat ükunoka! Ha­nem ő határozottan mondani akart valamit a háziaknak, amiért eljött, csak most ép­pen nem jut az eszébe. — Mit tegyek, hogy ilyen sokáig éljek? — így az idegen nő. a kétely: miért e nagy titokza­tosság, miért Berek és Kristóf ügybuzgalma, de aztán megje­lent előtte Rita, úgy, ahogy az utolsó esti fellépésén látta. Ez a kép kitörölhetetlenül véső­dött fel szemének képernyő­jére és napok óta, ha a tár­gyalásokon a vádlottak padjá­ra nézett, Ritát látta cseppnyi nadrágjában fénylő alabást- rom bőrével. — Rendben, uraim! Szombat reggel 6-kor itt vagyok. ★ Rita ezalatt döntő támadás­ba lendült — Ha egy picit szeret, eljön szombat délután. Csala I. egyre gyengébben tiltakozott: — Drága, Ritácska, jól tud­ja, hogy meccs előtt este nyolc­kor ágyban kell lennem. — Értse meg, az érettségi ta­lálkozóm van. Az osztálytár­saim miattam jönnek Felső­hegyre. És én megígértem ne­kik, hogy magát bemutatom. Tudja, sokat írtam nekik ket­tőnkről. — Mit csináljak, én annyi lány között? — kérdezte ijed­ten Csala I. — Van egy meglepetésem a maga számára: meghívtam a többieket is, és ők megígérték, hogy ott lesznek. Ne féljen! Egy csepp alkoholt sem enge­dek — ígérte Rita. Csala, mint ez várható volt, már megingott. (Folytatjuk) — Nem tudom. Azt sem, hogy én miért élek. Mesél szívesen. Első kaszás volt az aratóbandában. Pedig nem látszott rajta az erő, nem mutogatta, nem fitogtatta, mint azok, akik két zsákot is megemeltek egyszerre, aztán a sorban ott lihegtek, izzadtak I mögötte. Nem szabad eről­tetni, kihozni, hivalkodni, pa­zarolni, maradjon belül az erő — élni kell vele. Ö vágta legelöl a búzát, a többi kaszás mögötte. Mint a darvak. S mint a precesszióban: ott sem sietnek. Tavaly is elzarándo­kolt gyalog Máriasbesnyőre, pedig az Tápiószecsőről egy­napi járás. Éppen századszor járta meg Besnyőt, míg Hasz­noson is már huszonötször volt, s jó párszor Szentkútve- rebélyen, amely öt nap járás. Meséli, hogy sokszor elharan­gozta a felhőket, a jeget a szőlő fölül — mert huszonöt évig harangozott a templom­ban. Azt mondja az idegen nő, nem hiszi, de tiszteli, ki se neveti, hát elbeszéli, hogy ami­kor eltemette az öngyilkos akasztott embert, akit a pap nem vállalt, énekelt, imádko­zott fölötte — s aznap este, hogy megy a toronyba, hát már szól a harang, felnéz: az öngyilkos ember rángatja a kötelet! De nem azért zarán­dokolt, harangozott, virrasz­tóit a halottak mellett — hogy a munkát kerülje. Azt nem, azt soha! Bárki, falubeli, bizonyítja. Most a háziak beszélgetnek az idegen nővel. Ha tovább idézné az emlékeit — talán nem is figyelnének. Most azt sem tudja, melyik kérdés szól hozzá, melyik a többiekhez. Az előbb válaszolt, de monda­tai idegenül kicsengtek. Tán nem is arról folyik a szó? De most újból világos a téma: nem lehet más, a fiatalok ta­nulása, hogy mindenki tanuL Ezt már nem tűrheti: — Baj lesz! Elszoknak a do­logtól! Aztán összecsap felette a szavak folyama. Ha akarná, feldobná magát a felszínre, a hullámok tetejére — de elég volt. Csak eszébe jutna, miért jött. Ne járna a fejében min­dig a magány. Igaz, elmehet­ne valamelyik gyerekéhez, unokájához. A szociális ott­hont is felajánlották. De a há­zát lakni kell, a jószágnak adni kell, a tüzet be kell gyúj­tani, hiszen felhasogatta hoz­zá a fát, a tűzhelyen főzni il­lik az elvermelt burgonyából amivel jól ellátta magát, mert felkészült a télre. A kutat húzni kell, a vízzel mosni kell. Ha máshoz menne, tán meg­kérdeznék: megint a vendég­lőbe? Vagy most a templom­ba? Pedig ő mindennap el­megy a templomba is, a ven­déglőbe is, ahol levessel kínál­ják. Most azonban felszede- lőzködik, és illő módon elkö­szön. ★ — Ferenc-napot jött köszön­teni Horváth János bácsi, mert hisz nyolc napig érvényes. Csak közben, valahogy elfelej­tette .,. Padányi Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom