Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

1970. DECEMBER 17., CSÜTÖRTÖK ^K^Círlttp 3 AZ ORSZÁG KÖLTSÉGVETÉSE Jogaink alapja A kialakult gyakorlat sze­rint várható, hogy az ország- gyűlés pénteken kezdődő ülés­szakán vitatja meg a követ­kező évi állami költségvetést. A költségvetés összeállítása több hónapos előkészítő mun- | kát igényel. Idén ez a tevé­kenység a korábbinál is ala­posabb volt. mert összekap­csolódott a IV. ötéves terv ki­dolgozásának munkáival. Ez azt jelenti, hogy már az 1971. évi feladatokat is ötéves táv­latra előretekintve határozták meg. A költségvetés előirány­zatai részben a középtávú tervidőszak gazdaságpolitikai céljainak megalapozását is elősegítik. Középtávra kellett előrete­kinteni azért is, mert az idén tárgyalásra kerülő törvényjavaslat tartalmaz­za a tanácsok 1971—75. évi pénzügyi tervét. A középtávú pénzügyi terv — amelynek készítésében aktí­van közreműködtek a külön­böző színtű takácsok — figye- lernbé veszi, hogy az 1971-től érvényes közgazdasági szabá­lyozóknak megfelelően bővül a tanácsok saját bevételeinek köre és az előirányzat az egyes területek fejlettségében mu­tatkozó eltérések fokozatos csökekntésére is megfelelő fe­dezetet biztosít. A költségvetés összeállítása elsősorban — de nem csak —, a Pénzügyminisztérium fel­adata. Ebben a munkában részt vettek a különböző testü­leti szervek, a minisztériumok, a népgazdaság ágazatainak képviselői, a tanácsok, és ki­fejezésre juttatták elképzelé­seiket, észrevételeiket. (A Pénzügyminisztérium jelentős feladata volt az igények ösz- szehangolása a terv céljaival és a reális pénzügyi lehetősé­gekkel,) Már az előkészítő munka egyes fázisaiba bekap­csolódtak és útmutatást adtak ,áz előirányzatok kialakításá­hoz az országgyűlés bizottsá­gai, a megyék képviselőcso­portjai-is. Az állami költségvetés be­vételeinek több mint 80 szá­zaléka az állami vállalatait be­fizetéseiből származik. A költ­ségvetés vállalatoktól szárma­zó bevételeinek tervezése a gazdasági fejlődés sokrétű elemzése és értékelése alap­ján törtéhhet, mivel a felső­szintű pénzügyi tervezést vég­ző szerveit rendelkeznek azok­kal az információkkal, ame­lyekkel megalapozhatók a reá­lis előirányzatok. Ehhez kellő biztonságot nyújt a közgazda- sági szabályozók rendszere, amelynek alapvető elemei több évre érvényesek. Ilyen körülmények között már nincs szükség arra, hogy a vállalati tervek összegezésével kerüljenek kialakításra a központi költségvetési előirányza­tok. i A szövetkezeti szektorban létrehozott tiszta jövedelem és az állampolgárok jövedelmé­nek égy részéből származó adóbevételek tervezésénél szá­mos sajátosság érvényesül, így például a szövetkezetek befizetésének mértékénél és részben az elvonás formáinál is kifejeződnek a csoporttu­lajdonból adódó különbségek, míg az állampolgárok befize­téseinél figyelemmel kell len­ni az állami adópolitika érvé­nyesülésére. Minden forrás tervezésének közös vonása azonban az, hogy az állami pénzbevételek számításba vé­telének alapja a népgazdasági terv. Ez ugyanis a gazdasági fejlődés mellett meghatározza a jövedelmek képződését is. Az állami költségvetés ké­szítésénél a várható bevételek mellett megtervezik a várható kiadásokat is. Ennek kapcsán elsőrendű feladat az államra háruló kötelezettségek reális felmérése és az elismert szük­ségleteit rangsorolása. Ennek keretében kell , figyelembe venni, hogy még mindig az ál­lam finanszírozza a termelés bővítésénél: jelentős részét, a társadalmi közös fogyasztás­nak csaknem egészét, jelentős összegeket juttat a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek és a vállalatok támogatására, to­vábbá jelentős részt kell ma­gára vállalnia a bel- és kül­földi árszínvonal különbségei­nek kiegyenlítésében is. A ma — a történelem szer­ves folytatása. A történelem összefüggései a ma összefüg­géseivé válnak: a korábbi hi­bák, kitérők, erények mind a mai valóság részei. A tegnap ismeretében értékelhető igazán a jelen. o 1960. december 21-én alakult meg a mogyoródi közös gazda­ság. A szervezés előtt két hét­tel néhány egyéni gazdát be­hívtak a községi tanácshoz: is­mertették velük a tervet. Pest megye hajdani „kulákfaluja” csendesen, passzív reziszten­ciával fogadta a hírt, tsz lesz Mogyoródon. Tíz évvel ezelőtt 4500 hold föld került a közös­be, 430 tagja lett a termelő­szövetkezetnek, akkor.,- 120 öregségi járulékos volt. Tizen­öten—húszán lehették, akii: keveset hoztak a közösbe, de egyetlen tag sem étkezett „üres kézzel”. 1960 decemberében a szer­vező bizottság tervezetet dol­gozott ki arról, hogyan gazdál­kodjon az első évben a közös. A javaslatot átadták Albert Károlynak, a későbbi elnök­nek, hogy este a falugyűlésen olvassa fel a tervezetet. Albert Károly egyszer elolvasta a „be­szédet”, és azt érezte: „a sor­som megpecsételődött, lesz, ahogy lesz”. Amíg az estére készült, másra is gondolt: „én sokat szenvedtem, amíg nem volt tsz. Talán a bilincseim­től szabadulok, nem kérdezik meg: hány hold földed van?” Albert Károly este beszélt a falugyűlésen, a legkedvesebb barátai közül kerültek ki el­lenségei ... 0 1961. június 23-án volt a lo­vak összevonása. Közös terme­lőeszköz kellett, s azt is el akarták érni, hogy az otthon lóval végzett munka ne vonja el az embereket a közös tevé­kenységtől. Mogyoródon 124 ló gyűlt össze, egyetlen állat sem maradt a házaknál. A ló­összevonásnál minden gazda sírt. Kurucz János (most a pin­cészet vezetője) ezt mondta Al­bert Károlynak: „Elnök, hogy volt erőd odaadni a lovadat?” Az állatokat növendékistállóba hajtották, s mivel kevés volta hely, több paripát áz erdő fái­hoz kötöttek. Másnap reggel a vezetők indultak, hogy meg­etessék a lovakat, de délelőtt már egyszerű tagok is jelent­keztek erre a munkára. Né­i A költségvetési kiadásai: leg- I nagyobb összege a társadalmi közös fogyasztásra — egész­ségvédelemre, nyugdíjellátás­ra, közoktatásira, kulturális ki­adásokra, igazgatás és honvé­delem céljaira stb. — nyújt fedezetet. Éppen ezért az ellátási színvonal elem­zésére, a különböző igé­nyek indokoltságának vizsgálatára különös fi­gyelmet kell fordítani. A Pénzügyminisztérium ebben a témában már júliusban ter­vezési irányelveket és keret­számokat közölt a jövő évi költségvetési előirányzat ösz- szeállí fásához. hány lovat el kellett vinni a vágóhídra, de a gazdák vala­mit mindig eldugtak, hogy ne lehessen befogni... Kurucz János így értékelt: „A Károly el tudta adni a lelkét!” Tud­ták, hogy a ló elvételével csú­szott ki a magyar paraszt lába alól a talaj: a magánboldogu­lás utolsó lehetősége. o 1961- ben enyhe tél volt, el­kezdtek szántani, február ele­jén már a borsót is vetették. Ebben az évbian 24 forintot ért egy munkaegység, a mogyoródi közös gazdaság — a járásban egyedül — veszteség nélkül zárta az évet 1962- ben még egyéni mun­kavállalás volt, tíz forint mun­kaegység-előleget fizettek, ösz- szel a bankban megtudták, nem is nagyon lesz több pén­zük. Várták a csodát. Aztán: a KÖZÉRT vezetői megkérdez­ték a mogyoródi gazdaság tag­ságát, nem vállalnák-e kb. 300 vagon burgonya tárolását. Igent mondtak, október 23-tól november 10-ig 420 vagon bur­gonyát tároltak — Budapest élelmét. Nagyon hideg tél volt, a higanyszál mínusz 31 fokot is mutatott. A burgonyapriz­mákat katonák robbantották, napi 5—6 vagon burgonya indult Mogyoródról a fővá­rosba. Óriási felelősség ne­hezedett a gazdaság veze­tőinek vállára. Albert elnök­nek megsúgták: „ez do­tált dolog, minden pénzt meg­adnak ezért a munkáért, ne szégyellj e magát, Károly bá­csi ...” Egymillió 800 ezer fo­rintot hozott ez az akció a kö­zösnek, ebből lett pénzük, ha a „csoda” nem jön, mérleghiány­nyal zárták volna a második évet. (A munkaegység 10 fo­rintról 32,60-ra emelkedett!) J5gy bérmunka hozta fel a tsz-t, e „plusz” pénzből vásá­rolták az első teherautót... o 1963- ban kialakult a csapat­rendszer, azaz a növényter­mesztők tízes csapatokban vál­lalták a földet: tíz hold para­dicsomot, 20 hold kukoricát, tíz hold burgonyát, uborkát, tíz hold borsót. A területet sorshúzás alapján kapták a csapatok, a munkát saját szer­vezésük szerint végezték el. A díjazás: az eladott paradi­csom, uborka 100 forintjából 40—40, a burgonya 33 százalé­ka természetben, ugyan így a kukoricánál is, egy hold bor­só kaszálásáért 450 forint. 1963-ban 41 forintot ért egy munkaegység. Ez a sajátos ré­szesművelési forma annyira bevált, hogy a mai napig így szervezik a növénytermesztők munkáját 0 1970: háromszáz szarvas­marha, 50 anyakoca, a ter­melőszövetkezet éves termelé­si értéke 30 millió forint, en­nek fele a mezőgazdaságból származik, a másik 50 száza­Lenin emlékére Tegnap délelőtt kétnapos tudományos ülésszak kezdő­dött a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság, az Országos Béketanács és a Magyar Tu­dományos Akadémia rende­zésében „Napjaink lenini bé­kepolitikája” címmel. A kon­ferenciát Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére hívták össze. Nemes Dezső akadémikus, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora fő­referátumában a lenini béke­politikáról beszélt. A tudomá­nyos és technikai forrada­lom, a béke és a háború al­ternatívája címmel pedig Er- dey-Grúz Tibor akadémikus, az MTA elnöke, tartott elő­adást. A tudományos konfe­rencia ma folytatja munká­ját, ahol többek közöt Ortu- tay Gyula akadémikus, Po­gány ö. Gábor művészettör­ténész és Simon István Kos- suth-díjas költő is felszólal. léka a lakatosüzem, az öntö­de és a sóderbánya hasznából, tíz erőgép, öt tehergépkocsi, egy Nysa-busz, a két tehénis­tálló gépesítve, a silózás, a szárítás is, a dolgozó tagok idei átlagbevétele húszezer forint felett lesz; a termelőszövetke­zetben dolgozik egy agrár­mérnök, egy kertészmérnök, egy felsőfokú kertészeti tech­nikus, egy agrárközgazdász, két gépészmérnök, két techni­kus, öt mezőgazdasági szak­munkás ... Albert Károlyt a Munka Érdemrend bronz fokozatával Az Építőipari Tudományos Egyesület szerdán a Fővárosi Tanács klubjában robbantás­technikai ankétot rendezett, amelyen számos új módszer alkalmazásáról tanácskoztak a szakemberek. Többek között gazdaságos módszer lehet az épületek ala­pozásánál is. mert a robban­tás tolóerejének felhasználá­sával tömöríteni lehet a gyenge altalajt. így elegendő a szokásos alap, tehát nem kell különleges erős „beton­talapzatot” készíteni. A ha­gyományos épületrobbantás A mögöttünk maradt ne­gyedszázadnak talán legnagyobb politikai­erkölcsi sikere, hogy az embert egyenrangú emberré formálta, biztosította a jogot az emberi méltóság számára. A javako­rabeli és az idősebb nemzedé­kek nagyon jól érzékelik e mondat súlyát; hiszen aki egy­kor két kezével kereste a ke­nyerét, megkülönböztetetten kevesebb jogokkal rendelke­zett, mint az, aki vagyonából, bankbetétjének kamataiból élt. A szocialista társadalom­ban az emberek érezheti!:, hogy az alkotmány, a törvény érettük van, védelmezi, s biz­tosítja jogaikat. De a most lezáruló huszonöt évnek ez csak egyik vonása. Legalább ilyen fontos a má­sik: a munkások, parasztok, értelmiségiéi: beleszólhatnak országos kérdésekbe, és dönte­nek helyi ügyekben. Nemcsak beleszólnak, véleményük, el­gondolásuk az országos politi­ka kialakításában éppen úgy, mint a helyi kérdések megol­dásában — mérvadó. Különösen az utóbbi né­hány évben sikerült közéle­tünket erőteljesebben fejlesz­teni úgy, hogy hazánk felnőtt lakossága mindjobban érezze: ez a haza az övé. A párt X. kongresszusán megfogalmazás • ra került, hogy célunk a szo­cialista demokrácia fejlesztése, ami körülbelül egyenlő a jogok és kötelességek további bőví­tésével.* A következő négy év­ben népünk még inkább ér­zékeli, hogy a haza dolga, sor­sa „fönt” és „lent” egyaránt személyes ügye is. E kedvező fejlődéssel egy időben sokkal erőteljesebben, mint eddig, jelentkeznek ná­lunk olyan íratlan erkölcsi szabályok, amelyek a jövőben sem kerülnek jogi formulákba, és mégis az írott törvényekhez hasonló erővel hatnak. Mi ez? Vegyük például az írott szabályt, hogy „a szocia­technológiája is megváltozott. Nem aknázzák alá a falakat nagy töltetekkel, nem röpítik levegőbe az épületet, inkább apró töltetekkel dolgoznak, hogy a ház csak leroggyon. „leüljön”, és így minél több használható tégla, cső és egyéb szerkezeti elem marad­jon az omladékban. Az apró robbantó töltetek alkalmazása újabban a ko­hászati rekonstrukcióban, a kemencék „szétszerelésében”, régi üzemépületek lebontásá­ban is hasznosnak ígérkezik. lizmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes em­bernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek”. Ha ezt egyé­nekre vetítjük, . akkor azt mondhatjuk, hogy íratlan er­kölcsi szabály szerint hazáink­ban mindenkinek annyi joga van, amennyit hasznos, tisz­tességes munkájával biztosít önmagának. Ez sehol sincs le­írva. Az életben azonban még­is így van, helyesebben: így kellene lennie mindenhol. E rről azért is érdemes szót ejteni, mert az al­kotmány biztosította jo­got néha különválasztják attól az erkölcsi szabálytól, hogy annyi- jogod van, amennyit te­szel a szocialista haza, a kis és nagy közösség boldogulá­sáért. Az írottakat és az írat­lant tehát nem lehet elválasz­tani egymástól. Sajnos azonban, ez az egy­ség gyakran megbomlik. Van­nak olyan emberek például, akik szívességből dolgoznák a szocializmusért. S úgy visel­kednek, élnek, mintha nekik is annyi joguk lenne, mint azok­nak, akik szívvel-lélekkel, be­csülettel végzik el vállalt mun­kájukat. Erre a furcsa helyzetre utalt a párt X. kongresszusának zárszavában Kádár János elv­társ, a csepeli pártértekezlet egy felszólalóját idézte: „Kényszer volt egykor a mun­ka, vagyis a kapitalista rend­szerben. Majd dicsőség. Most meg egyesek számára „szíves­ség” . S azután hozzátette, hogy „nálunk a munka becsület dol­ga is kell legyen. És ha netán akadnak olyanok, akik ezt nem fogadják el, ahogy annak ide­jén társadalmi osztályok szá­mára' volt kényszer a munka, majd most egyes emberek szá­mára lesz az. Be fogjuk bizo­nyítani, hogy nálunk nem le­het munka nélkül és a többi dolgozó rovására jól megélni”. így függ össze az íratlan er­kölcsi szabály a mi társadal­munk egészséges törvényeiveL Akik „szívességből” dolgoznak, vagy csak ímmel-ámmal vég­zik el munkájukat, azoknál: semmilyen fórumon nincs jo­guk ahhoz, hogy kibic módján kritizálják azokat, akik a tár­sadalom életének, fejlődésének alapját jelentő munkával élik éveiket. Az baj, hogy ennék az írat­lan erkölcsi szabálynak az ere­jét nem tudjuk mindenütt jól megmutatni, és főleg érvénye­síteni. Pedig enélkül nehezen, érhető el a jogok és kötelessé­gek egységes gyakorlása és számon kérése. S főleg a konk­rét, személyhez szóló alkalma­zását sürgeti az idő. Pedig egy-egy üzemben vagy termelőszövetkezetben, kutató- intézetben a dolgozók többsége azok mellé áll. akik személy­re szólóan megmondják: „Ná­lunk mindenkinek annyi joga van, amennyit munkájával és emberi magatartásával szerep S annyi fizetése, amennyit munkájával kiérdemel.” A be­csületes többségre kell tá­maszkodni ahhoz, hogy érvé­nyesíteni tudjuk azt a kong­resszusi álláspontot, hogy a szocializmus sehol sem tart igényt szívességből végzett munkára. A határozott föllépés mindenütt azt eredmé­nyezi majd, hogy míg a többség támogatja ezt a sze­lektálást, addig a rosszul dol­gozó, másodállásokat hajszoló, fusizásból élő, szívességi mun­kát végző ember kezdi magát rosszul érezni. Szükséges ezt a tisztességes elven alapuló sze­lekciót elvégezni, mert enélkül nem tudjuk jól megkülönböz­tetni azt sem, hogy kinek mi­hez van és mihez nincsen jo­ga. A jogot és a kötelességet együtt érvényesítve lehet el­jutni azoknak a politikai, gaz­dasági és társadalmi felada­toknak a megoldásához, ame­lyeket a párt X. kongresszusa reánk bízott. S. J. Vállalat Angyalföldi Gyára (Budapest XIII., Frangepán utca 7 —11.) F E LV E S Z épület-, általános és géplakatosokat, betanított munkásokat, női és férfi segédmunkásokat, darukötözőket, fűtőket,; alacsonynyojnású kazánokhoz, portásokat, éjjeliőröket, főportást több éves gyakorlattal, asztalosokat. Egy kis tsz-lörlénelem A mogyoródi tíz év tüntették ká. Fóti Péter PRÓBAGYÁRTÁS A gépek szerelésének utolsó szakasza és az üzemszerű próbák megkezdése jelzi, hogy a Debreceni Házgyár építése befejezéséhez közeledik. A III. ötéves terv legnagyobb Hajdú- Bihar megyei beruházása évente 2500 lakást készít majd, amely Hajdú-Bihar megye és Nyíregyháza lakásgondjait enyhíti. Ké­pünkön: Az 5-ös csarnokban a homlokzati elemek próbagyár­tása folyik. Talajtömítés — robbantással

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom