Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

4 "%/firfiip 1910. DECEMBER 11., CSÜTÖRTÖK Ha a pásztorok bárányt vittek... Karácsonyi szokások, babonák / Az emberekben ősidők óta | gerezdet rágnak szét, amely el az igény, hogy életük fonto- megóvja őket a fej-, torok- és ! sabb eseményeiről külsősége­ikben is rendkívüli, a hétköz­ÜVEG ÉS SZŐTTES Belorusszia modern iparművészetének legszebb alkotásai, üvegfigurák, készletek, kancsók és dísztárgyak, valamint szín­gazdag népi szőttesek láthatók az Iparművészeti Múzeumban megnyílt kiállításon. VACKA NEM MENNEK EGYETEMISTÁK... Tíznapos falukutatás napok rendjétől eltérő formá­ban megemlékezzenek. Az ün­nep így lesz a társadalmak ki­alakulása során valamely ese­ménynek, személynek, vágy- eszménynek szóló tiszteletadás. Funkciója ezen túlmenően az, hogy a hétköznapokat szer­tartással, mulatsággal, pihenés­sel elválassza egymástól. Min­den közösség kultúrájának gazdagságára következtetni le­het az ünnepeiből. Az ünnepek —1 a vallási eredetűek is — minden esetben világi örömö­ket is jelentenek: a szertar­tásokat szórakozás, vidámság, lakoma, tánc kíséri. Karácsony az a december 25-re eső ünnep, amelyen a ke­resztény egyházak Jézus szü­letését ünnepük. Krisztus szü­letésének ünnepi szokásai az ó-római téli napforduló, a ba­biloni zsidó Tammuz istenség ünnepének, a pogány romai szatnrnáliáknak és egy dél-európai vetési rí­tusnak az ötvözeteként alakul­tak ki. December 25. Mithras, a perzsa napisten születése, ja­nuár 6. a rómaiaknál a legyőz­hetetlen napisten, Sol invictus ünnepe. A rómaiaknál ezeken a napokon megvendégelték az élőket, a germánok pedig a halottaikat. A katolikus' egy­ház a karácsonyt a teremtés­sel, Ádám és Éva születésével kapcsolja össze, ezért tette az 6 születésnapjukat Krisztus születésnapja elé egy nappal. Mai karácsonyi és újévi nép­szokásaink nagyrésze a közép­korban alakult ki — rítusa a földművelő életmódhoz kap­csolódik, sok eleme azonban a pogány ősvalláshoz, az időköz­ben elhomályosult mítoszra enged következtetni. A termé­szetfölötti erő ekkor még nem a kereszténység istene, hanem a megnevezhetetlen, szeszé­lyes, kiszámíthatatlan, sokszor ártó szellem. Az ősi, pogány ritus szerint a karácsony a csa­lád áldozó ünnepnapja, a rosz- szak elleni védekezés alkalma és a jövendő megnyilatkozásá­nak ideje. Örségbén karácsony estéjén kaszakövet tettek az asztalfiá­ba, és ha a tehén tőgye meg­duzzadt, ezzel kellett megsi­mogatni. Szeged vidékén a „karácsonyi abrosszal” kötöt­ték keresztül a jószágot, ha va­lami baja volt. A szokások szinte faluról falura változnak, majdnem mindenhol találko­zunk azonban a termékenység­gel kapcsolatos varászlásokkal és a gabonacsíráztatás rítusá­val. Egyik Baranya megyei fa­luban karácsony este a gazda szalmát hoz a szobába és el­teregeti a padlón. Ilyenkor a családfő nem az ágyban alszik, hanem a padlón, illetve a szal­mán, mint a pásztorok. A két ünnep elteltével a szalmát a kertbe viszik és egy-egy marékkai a gyü­mölcsfákra kötöznek belőlük, hogy jó/-termés legyen. Kará­csony előestéjén azonban nem­csak a szoba földjére, hanem az asztalra is szalmát hinte­nek, erre teszik az ünnepi ab­roszt. Az abroszra kukoricát, búzát, zabot, árpát, rozsot, diót, babot szórnak és másnap reg­gelig ott hagyják Ekkor kivi­szik a kertbe és szétszórják, hogy jó termésük legyen az új esztendőben. A termésva- rázsló tevékenységek ezzel azonban még nem fejeződtek be. Karácsony este a tűznek egész éjjel égnie kell, felvált­va vigyáznak rá, hogy szépen, tartósan lobogjon. Vacsora előtt megfelelő módon elkészí­tett és felvágott kenyeret esz­nek, majd gerezdekre vágott almát, hogy olyan pirosak le­gyenek, mint az alma. Erre pálinkát isznak és fokhagyma csak ezután következik: víz-1 ben főtt bableves, zsírnélküli metélt, majd főtt hal. Az étel­ből legtöbb helyen az állatok­nak is adnak, de feltétlenül az éjféli harangszó előtt, mert a karácsonyra virradó éj­félen az állatok emberi hangon beszélni kezdnek, és a ház kö­rül szellemek sétálnak. Karácsony egyik — legtöbb országban elterjedt és még ma is élő — szokása a gabonacsí­ráztatás. A csírázás az élet, az új szakasz kezdete, az erő, ké­sőbb a táplálék, amely az em­bert élteti. Ettől az erőtől meg­mozdul a gabonaszemben a csíra, az anyában a gyermek, ez az erő táplálja magát az embert is. A katolikusok a ka­rácsonyra kicsíráztatott búza­szálakat az éjféli misére vi­szik, mondván: a pásztorok vittek Jézusnak tejet, sajtot, bárányt, a napkeleti bölcsek aranyat, tömjént, és mirhát, a földművesek pedig az első búza zsengéit, hogy legyen kenyere. A ma használatos kará­csonyfa csak jóval később ter­jedt el. Az első karácsonyfá­val egy VII. századi német le­írásban találkozunk, gyertyá­val díszített fáról pedig első adatunk Strassburgból, 1685- ből származik. Nálunk a XIX. században került először a gazdagabb házak asztalára, a falu azonban később is nehe­zen fogadta be, szívesebben ki­tartott a sok száz éven át őr­zött .betlehemezés mellett. A karácsonyfa való­színűleg a Katalin és Borbála napi zöldág, a májusfa és a lucabúza rokona, vagyis az örökké élő természet jel­képe. A karácsonyi népszokások kapcsán sokat lehetne még szólni a különféle jövendölési babonákról — hiszen, mint említettük — az ősvallás sze­rint a karácsony a jövendő 9. A bár műsora változatlanul telt házakat vonzott. Ritának itt is kialakult a tábora. Ezek javarészt fiatal legények és idős családapák voltak. Tün­tetőén viselték arcukon szen­vedélyüket. Nem is haragud­tak egymásra. Összetartotta őket a közös cél: látni Ritát és hallani a hangját. Mindnyájan tudták, hogy nem remélhet­nek. A lány komolyan csak Csala I. iránt érdeklődik. A csatár azonban sosem jött le a bárba, így este a nagy konkur- rens nélkül szedegették azokat az apró morzsákat, melyeket a lány, szerelmük ébrentartásá­ra közéjük vetett Rita boldogan fürdött a népszerűségben és nem is sej­tette, hogy a városi nőgyűlés egy tiltakozó memorandumot szerkesztett, melyen egy nap alatt háromszáz aláíró köve­telte: Szüntessék meg a vá­rosba települt fertőző gócot, mely veszélyezteti a tisztes családok békéjét. Az asszo­nyoknak feltűnt ugyanis, hogy rendkívüü mértékben elszapo­rodtak a különböző üzleti és egyéb tanácskozások, melyeket — természetesen a fél meg- puhítása miatt —, a bárban tartottak. Az asszonyok lá­zongtak és visszasírták azokat az időket, amikor még csak a szeszt és a kártyát kellett tíl- taniok. feltárulásának szent napja egyúttal. A jövendölések sok­szor kegyetlen tudósítások: betegségről, halálról, tragé­diáról értesítik az illetékes személyt vagy hozzátartozóit. Ezek a hiedelmek nem a vég­zettel való szembeszegülést jelzik, hanem az istenek aka­ratának kifürkészését, puszta tudomásulvételét. A néphit szerint, ha valaki látni akarja jövendő sorsát, éjfélkor, az utolsó harangkonduláskor menjen a keresztútra és onnét nézzen vissza. Másutt dióval, kulcslyukon való átnézéssel, szellemekkel való beszélgetés­sel próbálják megtudakolni: ki lesz, aki a családban az új évben legelőször hal meg. A néphit babonáinak nem jelentéktelen része foglalkozik a születéssel és a családalapí­tással is. Felsorolhatatlan azoknak a praktikáknak a száma, amelyeket i férjhezmenni akaró lányok kíváncsisága talált ki. A fel­jegyzések szerint a legnyugta­lanabb éjszakája karácsony­kor a tyúkoknak van: a gazd- asszonyok zabbal etetik, ráol­vasnak, vagy piszkaiéval szur- kálják, hogy jó tojók legye­nek, míg a fiatal lányok azért zavarják fel őket, hogy meg­tudják: férjhez mennek-e az elkövetkező évben. Ha éjféli misére harangozva a megzör­getett tyúkólban a kakas szó­lal meg először: a leányzónak szerencséje lesz. Az említett karácsonyi nép­szokások eredeti értelme ma már nagyrészt elfelejtődött. Némelyek — főleg az elmara­dottabb vidékeken és az idő­sebb korosztályoknál — babo­naként élnek tovább, mások viszont mechanikus ismétlő­déssé, másolássá alakultak. A rítusok tartalma időközben elhomályosult, vagy megvál­tozott, de mint hagyomány, mint ünnepi szokás, feltétle­nül pszichológiai szükségletet elégít ki még ma is az egyén, a család és a társadalom éle­tében. Egyik estén három asszony kereste Gruber urat, a bár ve­zetőjét. — Nem tudom, hogy az elv­társ, elvtárs-e... — kezdte a szóvivő. — Ahogy a vendég paran­csolja — mosolygott nyájasan Gruber. — De nem is ez a lényeg — folytatta az asszony. — Köve­teljük, hogy ezt a nőszemélyt távolítsa el a városból... — Törvényesség van, ké­rem ... Azok az idők elmúl­tak ... — sajnálkozott a ve­zető. — Ez a lány különben nagyon rendes... Nem „olyan” — mondta és az „olyan”-ra különösen erős hangsúlyt fektetett. — Az egy... — csattant fel a küldöttség másik tagja —, isten bocsássa meg, majdnem kimondtam. — Megengednek egy kérdést a hölgyek? — Csak tessék — mondta a szóvivő kelletlenül. — A hölgyek férje már lát­ta a műsort? — kérdezte Gru, bér. — Éppen ma jönnek! Mind a hárman. — Állítólag valami pesti fejest hoznak ide... Tár­gyalni! — Kiváló hely a tárgyalá­sokra. A három asszony soha töb­bé nem jelentkezett és nevü­ket sem írták a tiltakozó jegy­zői. alá. Kőszegi házak Üjabb kőszegi műemlékeket állítanak helyre 1971-ben. A magyar középkor egyik leg­szebb építészeti egysége, a Jurisich tér két jelentős mű­emléképülete szépül meg. A barokk lábasházban — amely dupla kosáríves árkádsorával egyedülálló hazánkban — kap helyet a városi levéltár. A tér egyik leghatásosabb házát, az 1668-ban épített, sgraffitóval díszített barokk házat is meg­fiatalítják. KÖNYVESPOLC Kandinszkij Most jelentette meg a Cor­vina Kiadó A művészetek kis­könyvtára sorozatának 54. kötetét, amely Kandinszkij művészetével ismerteti meg az olvasót. „A művészetek kezdete óta párhuzamosságok ismerhetők fel a festészet és a zene kife­jezésmódja között...” — ol­vasható a kötet fülszövegé­ben, de a feleletek elméleti kidolgozása és a következte­tések azonban a XX. század első évtizedéig, Vaszilij Kan­dinszkij fellépéséig várattak magukra. Az ő tiszta színhar­móniákból és színakkordok­ból kialakított kompozíciói az első tényleges absztrakt fest­mények. A kötetben Szabó Júlia mű­vészettörténész tanulmánya Kandinszkij munkásságában követi nyomon az európai művészet nagy fordulatát, amelynek során eljutott a képi ábrázolástól a képalko­tásig. A szöveget a világhírű mű­vészről és válogatott alkotá­sairól készült hatvan produk­ció — köztük hét színes nyo­mat — illusztrálja. Ezen az estén Rita tisztelői­nek népes tábora, hiába vár­ta, hogy a művésznő megje­lenjen közöttük és begyűjtse az egész napon át fogalmazott bókokat. Rita elkérte a főnök irodájának kulcsát, hogy egy pesti telefont lebonyolítson: — Halló! Inte^központ?... Kérem a budapesti Pipacs bárt... Hogy kit? A Zsuzsut vagy a Manszit! Hogyhogy ez nem név? Nyugodjan meg a kisasszony, hogy a két hölgyet csak így ismerik. Hiába mon­danám, hogy Rattler Sárát ké­rem! Ezt a nevet még nem hallották a cégnél. A Zsuzsu és a Manszi művésznév. A rendőrök is így ismerik őket... Persze, hogy sürgősen ké­rem ... Két perc elteltével jelentke­zett a hívott szám. — Zsuzsu? — kérdezte Rita. — Zsuzsut begyűjtötték 1 Itt Manszi! — Drága Manszikám, segíts rajtam. Szombat estére kelle­ne tíz lány. — Ne hülyülj! — Becsszó komoly. Nagy buli lesz. Fejenként ezres a gázsi és az útiköltség. — Külföldiek? — kérdezte egy kicsit élénkebben Manszi. — Nem. Egy futballcsa­pat ... — Értem. — Várj Manszi, még ne tedd le. A legklasszabb lányo­kat küldjed.., — Nyugi. Holt szezon van. NB I-es felhajtás lesz. De a dohány előre! — Tudom a szabályt! Légy szíves mondd meg a lányok­nak, az a szöveg, hogy érett­ségi találkozó van. Együtt érettségiztünk, de mivel én a fellépéseim miatt nem mehe­tek Pestre, ők jönnek le hoz­zám. Tavaly is érdekes tapaszta­latokkal, élményekkel tértek haza a végzős egyetemisták népművelési gyakorlatukról. Az idén is sor kerül a KISZ KB és a Művelődésügyi Mi­nisztérium közös akciójára: 1971. február 3—12-ig tíz na­pon keresztül ismerkedhetnek az egyetemisták a mai fálu, különösen a falusi értelmiség gondjaival, helyzetével. A gya­korlat, egyfajta falukutatási program, célkitűzéseit a mi­nisztérium így fogalmazta meg: „A hallgatók ismerjék — Ez gáz! Akkor nem küld- hetem Picit. Pedig ő specia­lista. De a harmadik monda­ta után kiderül, hogy iskolát nem látott belülről. De lásd ki vagyok! Lemegyek helyette. Nekem sem árt egy kis leve­gőváltozás ! — Puszi, te drága... Rita Spitzert kereste, hogy egy üzenetet továbbítson Kristófnak. Józsit azonban Gruber egy órája leléptette, mert egy tálca konyakkal rock and roll-ozni kezdett a parkett közepén, majd a po­harakat a vendégek közé ha- jlgálta és azt ordította, hogy ő a Z—28-as ügynök ügynöke. Reggel kénytelen volt el­menni a postára. Kristóf a te­lefon használatát határozottan megtiltotta. Ezért egy távira­tot adott fel. A szöveget egy óráig fogalmazta, hogy más ne értse, de benne legyen min­den ami fontos. A kisassszony csodálkozás nélkül vette át a szöveget. — Biztos valami szerelmi üzenet — gondolta, mert többéves szolgálata alatt megszokta, hogy semmin nem szabad cso­dálkozni. Az alsószéki postán azonban Pajor Krisztina, egy nyugdíj előtt álló vénkisasszony volt szolgálatban. Detektívregénye- ken hizlalt fantáziája azonnal szárnyra kapott, amikor a szőve;'et olvasta: „a Z akció elindítva stop. segeely csapatok pestroel eer- keznek stop doentoe taama- daas szombat este stop oessze- koetoem hasznaalhatatlan al- laandoan reeszeg stop új em­bert keerek de ne piaast stop koeltseegekre tíz ezer forintot kueloen futaaral a heetfoei ta- laalkahelyre szombat reggelre elindítani stop z 28”. Krisztina berohant a főnök­höz: meg a falun vagy az ipari te­lepülésen rájuk váró, szak­májukhoz kapcsolódó népmű­velési feladatokat; a helyi KISZ-szervezetek munkáját”. Az akcióban hat egyetem, illetve főiskola vesz részt. Minden kijelölt községbe egy 4—5 hallgatóból álló csoport utazik, az „ELTÉ-sek” egy- egy „közgázossal”, medikussal, állatorvostánhallgatóval, ag­rár ossal alkotnak majd csopor­tot. A résztvevők tapasztala­taikról jelentést írnak. A cso­portok az illető megye KISZ- eseivel, művelődési osztályával és más társadalmi szervekkel ankéton vitatják meg tapasz-' talataikat. — t — Jgy élünk” Az „Így élünk” a rádió leg­népszerűbb sorozatai közé tar- • tozik, A következő adásában — december 18-án — újszerű témával, azoknak a lengyelek­nek a sorsával fojglalkozik majd, akik a fasizmus idején Magyarországra menekültek. — Azonnal menjen a rend­őrségre! — Már megint egy össze­esküvést leplez le? Vegye tu­domásul, hogy a postai titok szent. És most menjen vissza a munkahelyére. Krisztina nem vitatkozott. Ravaszabb volt ő annál, hogy egy főnök kifogjon rajta. Tíz perc múlva mentő fékezett a posta előtt. — Valami nagyon felizgat­hatta — mondta a főnök a mentőorvosnak. — Láttam rajta, hogy nincs teljesen rendben. Krisztina behunyt szemmel feküdt a hordágyon. Szája időnként megvonaglott, de ez nem volt színlelés. Végre be­tették az autóba. AUg indult el a kocsi, Krisztina felpat­tant a hordágyról. — Azonnal hajtson a rend- ’ őrségre! — Feküdjön le — nyomta le a vállát gyengéden a mentő­orvos. — Maga engem nem lök- döshet! Vegye le rólam a ke­zét és tegye, amit mondok, különben maga vállalja a fe­lelősséget! — Nyugodjon meg... Krisztina a hajához kapott és a mentőorvos éles szúrást érzett az oldalában: — A hajtűm tízcentis! Ha megmozdul magába döföm. Ugyanígy jár, ha nem szól a sofőrnek, hogy hajtson a rendőrséghez. — Ez őrült — gondolta az orvos^ de engedelmeskedett. A nő feldúlt arcára nézve semmi kétsége nem volt, hogy be is váltaná fenyegetését. — A rendőrségre — utasí­totta a sofőrt. Arra gondolt, hogy ott biztos rá tudják húz­ni a kényszerzubbonyt... (Folytatjuk.) — K ■ Vathy Zsuzsa Tardyl-dal Mint kis kölyök a cukorkáért, álmom Tardylért tátja száját, dalocskáját is dúdolja, s éjszakai palotáját nem-bői, nincs-ből összerakja. Tardylcukor, kölyökálom: átröpít harminchét határon. Borbély Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom