Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

MS» jf terei 1970. DECEMBER 15., KEDD Újabb tárgyalás Kisajátítás vagy kártérítés? Mikor rendeződik a vácsejcei „robbantott" ingatlanok ügye ? Tovább gyűrűzik a DCM kő­bányája körüli házák, ingatla­nok kisajátításának ügye. Mint arról már korábban is hírt adtunk, a Cement- és Mészművek váci gyárának sejcei kőbányájából a robban­tások idején kisebb-nagyobb kövek hullanak a környező telkekre. Ezért negyven család azt kér­te, hogy a DCM sajátítsa ki a veszélyeztetett ingatlanokat. Az ügy számtalan fórumot megjárt már, vizsgálatot foly­tatott a kerületi bányamű­szaki felügyelőség, a Szilikát­ipari Kutató Intézet és a já- rási-városi népi ellenőrzési bizottság is. Mi a legújabb fejlemény? A közelmúltban az érdekel­tek — a Váci Városi Tanács igazgatási osztályának kezde­ményezésére — ismét tárgyal­tak. A DCM képviseletében Hol­tai Imre igazgató, dr. Cső­vári Ervin jogtanácsos és Zománcozó, sajtoló és forgácsoló üzemünkbe SÜRGŐSEN FELVÉTELRE KERESÜNK NŐI ÉS FÉRFI BETANÍTOTT MUNKASOKAT, műszaki rajzolókat, szerkezeti lakatosokat, műszerészeket és takarítónőket. jelentkezés a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalatnál Budapest XIII., Révész u. 27/31. Martényí Árpád bányaüzem­vezető vett részt a tárgyalá­son. A vezérigazgatóságot Kugler Ferenc főosztályve­zető és Mónus Ferenc bánya­mérnök képviselte. A városi tanács építési osz­tályának mérnöke, Kövics Csabáné ismertette szakvé­leményét, amelynek alapján több ingatlan kisajátítását ja­vasolta. Vele szemben Kugler Fe­renc és dr. Csővári Ervin úgy nyilatkozott, hogy sem­miféle kisajátítást nem tart szükségesnek. Mégpedig azért, mert a Bányaműszaki Fel­ügyelőség vizsgálata nyomán új robbantási technológiát vezetnek be, utána a korábbi panaszok megszűnnek. A városi tanács mezőgazda- sági csoportjának munkatársa, Szigeti Lászlóné szerint a pa­naszosok ingatlanain a me­zőgazdasági művelést aka­dályozza a kőhullás. Dr. Csővári Ervin jogtaná­csos Szerint az új technológia kizárja a kőhullást, s egyéb­ként is csak kéthetenként rob­bantanak és akkor is előre meghatározott időben. Éppen ezért — szerinte — a robban­tás nem akadályozza a föl­dek megművelését. Elmond­ta azt is, hogy a sejcei és vas­kapu-aljai bányarészen a Bá­nyaműszaki Felügyelőség még júniusban beszüntette a rob­bantásokat, tehát az ad­dig okozott károk az­óta nem súlyosbodhat­tak, az eddigi károkat vi­szont készek megtéríteni, és az építési osztály szakvélemé­nye után erre ajánlatot is tesznek. Rendkívül érdekes VöK dr, Zilay István népi ellenőr vé­leménye. Ö továbbra is szük­ségesnek tartja az érintett ingatlanok kisajátítását. Népgazdaságilag indokolat­lan, hogy a jelenlegi cement­ellátás mellett a DCM kor­látozott bányaművelést foly­tasson, indokolatlannak tart­ja, hogy a gyár kártérítést fi­zessen, de a területen tovább­ra se legyenek jogai! Az ál­lamnak sem érdeke, hogy a leromlott állapotban levő há­A PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT (Budapest XXL, Kiss János altábornagy u. 19-21.) azonnali belépésre felvesz: dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, központifűtés­szerelő, kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesítés megszerzése gyakorlati idő után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. a szükséges zakat rendbehozza, mert a sejcei területen építési tila­lom van! Mindezek után dr. Csővári Ervin jogtanácsos kijelentet­te, ha a Kerületi Bányamű­szaki Felügyelőség újabb — s az eddigitől eltérő — véle­ményt ad, vagy a sejcei— vaskapu-aljai bányarészen is­mét szükségessé válik a rob­bantás — a DCM újabb nyi­latkozatot tesz. Végül, mi a véleménye az ügyről a városi tanács igaz­gatási osztályának? Az igazgatási osztály állás­pontja az, hogy a hivatalból történő kisajátítás feltételei megvannak. A szak­értői vélemények beszerzése után meghozza határozatát. Mi pedig reméljük, hogy a sejcei házak ügyében miha­marabb beszámolhatunk a mindegyik fél számára meg­nyugtató intézkedésekről. (Bányász) FELGYO 4000 éves élelmiszertároló A Csongrád megyei Felgyő község közelében az idei ár­vízveszély idején egy domb­ból hordtak földet a töltések erősítéséhez. A munkálatoknál cseréptöredékek kerültek fel­színre. A lakosságtól érkezett bejelentésre a közelmúltban a csongrádi városi múzeum munkatársai átvizsgálták a telepet, s a leletmentő ásatás­nál egy rézkori település ma­radványaira bukkantak. Sike­rült megtalálniuk egy ősi ház maradványait, tűzhellyel és cseréptöredékekkel. Számos kisebb élelmiszer-tárolásra al­kalmas cserépedényt ép ál­lapotban hoztak felszínre. Ezek mellett egy nagy, 60 centiméter magas és 50 cen­timéter átmérőjű, öblös, mint­egy 4000 évesre becsült élel­miszertároló is egészben ke­rült elő. A leletek között sok csontmaradvány utal az ak­kori népek állattartására, ét­kezési viszonyaira. Szonett Ellobbant már az őszi tűz varázs, Sűrű köd ül a néma bérceken. Szederjes ég, a nap kihűlt parázs — dér csillog már az alvó réteken. A kerteket vad orkán tépi szét — és fagy dermeszt meg minden szegletet — Felszítanám a csillagok tüzét — de melegedni — náluk sem lehet olyanok mint az emberi szivek egykönnyen el nem érhetők — — csak fényévekkel mérhetők.. . mert nincsen út lélektől lélekig csak visszariasztó közöny — amitől megdermed a könny ... Ferenczy Hanna gj™“ gy időben Maczerkával vasárnaponként jfaÉk. összejöttünk, hol náluk, hol nálunk, fii. Borozgattunk, kártyáztunk, sakkoz- tunk, beszélgettünk. Vittük természe­tesen magunkkal a feleségeket is, a lányo­kat, ahogy ő montda: az öreglány okai. Ez a Maczerka egy talpraesett ember volt, nyugta­lan anya szülte, folyton törte valamiben a fe­jét. Bármiről is esett szó, állandóan oda lyu­kadott ki: hogy kéne meggazdagodni! Annyi­ra beleélte ebbe a gondolatba magát, hogy végül engem is teljesen magával ragadott. Emlékszem, az első lázas korszakunk úgy három, négy évvel ezelőtt lehetett. Vasárnap délután ingre vetkőzve a konyhaasztalnál ta­láltuk a fiút. Előtte kibelezett hatalmas vil­lanykörték hevertek szerteszét, különböző üvegformák, vastagabb-vékonyabb kémcsö­vek, fogókJés csipietők. Széles lámpabelet ha­sogatott hosszú, keskeny csíkokra, aztán fel­állt, s a gázon fővő, fortyogó büdös valamibe tubusból zöld festéket nyomott. — Mit csinálsz, te Maczerka? — kérdezte gyanakodva a feleségem. — Óriási ötletem van, öregem — fordult felém a fiú. — Most meggazdagodunk! Dísz­gyertyákat fogunk gyártani, nagyban! Érdekelt az ügy, én is nekivetkőztem. Az asszonyok bevonultak a szobába, nem éppen hízelgő véleményt mondva elmebéli állapo­tunkra. — Ide figyelj — folytatta Maczerka —, megelőzzük az állami ipart! Óriási divat most a díszgyertya, mi csak szórjuk kifelé, s a nagy pénzeket meg zsebre rakjuk. Mert mi kell hozzá: padlóviasz, festék, lámpabél és ötszázas kiégett villanykörték. Te beszerzed a villanykörtéket, és árulod a gömbgyertyát. Darabját mondjuk húsz forintért. Naponta játszva megcsinálunk húszat, számold ki, az milyen havi jövedelem ... Számolni kezdtem, s fontolgatni. Nem is lett az egészből semmi. Mert a fontolgatás a tett halála. Hosszú távon bizonytalannak lát-' tűk ä meggazdagodást. A második korszak a könyvállvány kor­szaka volt. Egy remek, az egész falat bebo­rító könyvállványt csináltam a szobánkba, használt vascsőből. A polcoknak új deszkát vettem a fatelepen. Amikor meglátta Maczerka, egyből lázba jött. — Ez a nagy üzlet, komám — lelkesedett —, mennyiben van ez neked? — Ötszázban. — Na, látod, kétezerért, mint a cukrot, el lehet adni. Ez a haszon! Rá kéne állni a nagy­bani gyártásra. Legyártanánk vagy tízféle könyvállványt, különféle méretben. Kiállíta­nánk! Berendeznénk egy exkluzív szalont a belvárosban. Bérelnénk, persze, egy üzlethe­lyiséget hozzá. Felvennénk a megrendelése­ket, az előlegeket, aztán nekifognánk a gyár­tásnak ... A lelkesedés első órái után papírral és ceruzával a kézben, józanul mérlegelni kezd­tünk. A belvárosi üzlethelyiséget azonnal ki­húztuk, se pénz rá, se üzlethelyiség. Maradna kiállítóteremnek az én szobám. Ebből pedig nagy üzlet soha nem lesz. Meg különben is — iparszerű gyártás, ehhez engedély kell... S akkor oda a haszon. — A gombatermesztéshez nem kell en­gedély — jött lelkendezve egy hét múlva Maczerka. — Tudod, mennyi egy kiló gom­ba? Negyvenhat forint! Beszéltem egy-két ürgével, ezt csinálják. Borzasztó pénzt vág­nak belőle zsebre! Megegyeznénk két-három maszek zöldségessel, azok fixre átvennék tő­lünk, mi csak szállítanánk nekik ... — Pince kell hozzá, Maczerka — mondtam töprengve a fiúnak —, lótrágya, meg az isten tudja, még mi. Spóra vagy mi, meg fűteni kellene a pincét. Meg locsolni, azt hiszem. HOGY KÉNE MEGGAZDAGODNI? Belátta Maczerka, nem butaság, amit mon­dok. Főleg ez a pincedolog... — Meg rengeteg munka van vele — mondtam Maczerkának. Ez aztán végképp elvette tőle a kedvét. Én is keres tem-kutattam a nagy lehetősé­geket. — Mi lenne, ha borkimérést nyitnánk — javasoltam egy alkalommal. — Hogy képzeled ? — Tsz-borkimérést nyitnánk/ Pesten — vá­zoltam elképzelésemet. — Árulnánk a tsz borát, pálinkáját. Azt mondják, bombaüzlet! Ha olyan becsületes vagy, mint maga Jézus, megvan a négyezer, de ha csak egy kicsit is serteperte, felmegy az tízre is... — Hol van az a tsz — keskenyedett el Ma­czerka —, meg hol van az a pince? Meg oda­van minden estéd, szombaton-vasárnap pláne! S az a sok részeg ember... — Ja, kérlek, valamit valamiért — mond­tam, s láttam, ebből sem lesz már semmi. Tavaszba hajlott a tél, amikor ajtóstul rob­bant be Maczerka. — Földiepret termesztünk, öregem! Kibére­lünk valahol a város szélén egy telket és be- eprezzük az egészet. Fenomenális üzlet, egy- komám! Erre már én is gondoltam, csak... — Lassan a testtel. Kell egy telek, ez még menne. Kell jófajta eperpalánta, egy vagon­nal, ez már nehezebben menne. Ide is kell az az átkozott trágya. Vízcsap is legyen a tel­ken, mert az epret gazdagon kell locsolni. S gyomlálni, szétültetni... Van neked erre időd? Mert nekem nincs. — Ültessétek be azt a telket fokhagymá­val — szólt közbe a felesége —, hiánycikk az most, s ha van is, nagyon drága. Felé fordultunk, s glóriát láttunk a feje fölött. Ö, a nagy Ö, a zseniális, a remek! Cso­dálatos az ötlet! Megegyeztünk, hogy tanulmányozni fogjuk az értékesítési lehetőségeket is. Közben a vo­naton félfüllel hallgatózva hallom ám, hogy valakik a gyógynövényről társalognak, hogy az így, meg hogy az úgy ... — Te, Maczerka — szóltam neki a követ­kező vasárnapon —, mi lenne, ha gyógynö­vénnyel foglalkoznánk? Azzal van a legke­vesebb munka. Bevetnénk vele az egész tel­ket, s csak várnánk, hogy beérjen ... Megegyeztünk, hogy tanulmányozzuk ezt a kérdést is. Egy hét múlva ő jött egy újabb ötlettel. — Ide figyelj, egykomám, Skrabecz — szólt hozzám —, tudod, hogy kéne meggazdagodni? Ha fehéregeret meg fehér patkányt tenyész­tenénk a kutatóintézeteknek. Veszik, mint a cukrot. Van egy ismerősöm, a héten kinn voltam nála, nohát, hogy ott mi van, ha te azt látnád ... Akárhogy is ecsetelte ez utóbbi meggaada- godási lehetőség szépségeit, elvetettük a dol­got. A fokhagyma- és a gyógynövényügy azonban továbbra is függőben maradt. Végleg függőben maradt. Maczerkával ugyans történt valami: vidékre települő üze­mükben művezető lett. Kétszobás lakást is kapott. Később is, néha még meglátogattak min­ket. Aztán megszakadtak a kapcsolataink. Hallom, vett egy autót, mostanában autón furikázik. Gyerekük is született. Szóval itt hagyott engem Maczerka a nagy kérdéssel: hogy kéne meggazdagodni ? Deregán Gábor Hatan Szentendréről Hatan a legjobbak közül a szentendrei vendéglátóiparból: Knotel Mártonná, a Teátrum üzletvezető-helyettese Vara Tamásné, a Kék Duna felszolgálója Janiesek Ferencné, a Görög Kancsó szakácsnője Virág Béláné, a Határcsárda konyhalánya Kómár Edit, a Művész presszó felszolgálója Varga Imréné, a Béke étterem szakácstanulója Foto: Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom