Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-15 / 293. szám
197«. DECEMBER 15., KEDD rrsT MEcrei '’íJCíriap Menő maszek, hasznos maszek A maszek keveset dolgozik és sokat keres. A maszek élelmes. Ügyes, sőt ügyeskedő. Jó szimata van. Nem szívbajos. Üzleti érzékkel megáldott. A semmiből is pénzt csinál. Ha divatról van szó: idejében föl - ébred. Ha vállalási időről: ígérget, hiteget. A maszek. így. Ki ez A Maszek? Budapest belvárosának néhány, manipulálástól sem visszariadó császára? A kisváros „jobb embereit” öltöztető szabó? Vagy éppen a picike falu fodrásza, aki havonta elhatározza: visszaadja az ipart? Mindegyikük maszek. A Maszek: sokféle magánkisiparos. Melyikük az igazi? Azaz a társadalomnak hasznot hajtó, szükséges, létező igényt kielégítő? A harmadik ötéves tervről szóló törvény „a meghatározott keretek között működő magánkisipar’’ feladatává a lakosság javítási és szolgáltatási igényeinek fokozott kielégítését tette. A negyedik ötéves tervről szóló törvény nem említi külön a magánkisipart, viszont kimondja: „Számottevő fejlődést keli elérni a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésében; különösen a textiltisztítást, a lakáskarbantartást, a személygépkocsi-javítást és karbantartást, a háztartási gépekkel kapcsolatos szolgáltatásokai kell nagymértékben fejleszteni.” Amiben a magankis- iparnak is nagy szerep jut. Tíz forintból 2,5 Hazánk az árujellegű szolgáltatások színvonalát tekintve nemzetközi összehasonlításban o gyengén ellátott országok közé tartozik. Ennek ellenére minden kiadott tíz forintunkból 2,5 valamilyen szolgáltatás ellenértéke. A szolgáltatásokra fordított kiadások nagyobb ütemben emelkednek évek óta, mint a fogyasztás egésze., I960 és 1969 között az ipari javító szolgáltatások mennyisége 40 százalékkal emelkedett. A szolgáltatások értéke meghaladta a hatmilliárd forintot, s egy főre számítva 550 forintot tesz ki, országos átlagban. Mert a fővárosban 1200, a falvakban — négyszáz forint... Mi köze mindennek a ma- szekhez? Az, hogy a szolgáltatások különböző területein a nagánszektor részesedése tíztől 95 százalékig terjed ... A maszek tehát — ha tetszik, ha nem — tényező mindennapi életünkben. Mi lenne például a megyében az építkezőkkel, ha egyik napról a másikra el tűnne a 2147 építőmester?! Rágondolni is rossz. A jól dolgozó, becsületes maszek tehát kell, igény van rá. Ami viszont nem menlevél arra, hogy egyes maszekok bármit csinálhatnak. Az arányokat kell megtalálni. Munkavállalásban, tevékenységi területben éppúgy, mint — jövedelmekben! Arányok. 1948-ban 169 ezer kisiparos tevékenykedett hazánkban. Alkalmazottjaik száma 162 ezerre rúgott. A megkülönböztetést és ésszerűséget nem isrherő intézkedések következtében számuk 1953- ra 47 ezerre csökkent. Mélypont volt ez, nemcsak a maszekok számát, hanem a kielégítetlenül hagyott igények mennyiségét nézve is. 1970 elején 82 ezer magánkisiparos _ közöttük 18 ezer építőmester szerepelt a nyilvántartásban. Alkalmazottjaik, az ipari tanulókat is beleértve, 41 ezren voltak. Vezet a budai járás Ami a megyét illeti: az utóbbi években — szemben a korábbi esztendőkkel — fokozatosan nőtt a magánkisiparosok száma. 1966-ban 6014, 1969-ben 7279 maszek Iparos tevékenykedett a megyében. A legtöbben a budai járásban, a legkevesebben Szentendrén. Ami kétségkívül pozitívum: szemben az országos irányzattal, a megyében elsősorban a községekben nőtt a kisipafosok száma. A legutóbbi négy esztendőben a városokban dolgozó kisiparosok csoportja mindössze 69 fővel bővült, a községekben viszont 1196 fő volt a gyarapodás. Szembetűnő, hogy Cegléden csökkent a kisiparosok száma, csupán három fővel nőtt Szentendrén, s hattal Vácott, holott ezekben a városokban jelentős a ki nem elégített szolgáltatások, javítások meny- nyisége. Ahogy a számszerű gyarapodás ellenére hasonló a helyzet a községekben is, különösen néhány szakma esetében. A tíz legfontosabb szakmát tekintve az ország kétezer települése számítódik — valamelyikből vagy többől — az ellátatlanok közé, s ebben a megye sem kivétel. A főváros közelében sajnos nem ritkaság, hogy a szomszéd faluban találni csak műszerészt', három faluval odébb női fodrászt, szabóhoz meg egyenesen a járási székhelyre kell utazni... 1961—1965 között 37 852 iparjogosítványt adtak vissza, s 24 013-at váltottak ki. A kelleténél nagyobb a hullámzás a magánkisipar állományában, s néhány szakma — így például a mértákes szabóság, ahol a magánszektor aránya 70 százalék — íxalódik. Űzői öregek, s nincs utánpótlás. Ha már a szakmáknál tartunk: a megyében a legtöbb magánkisiparos a fémtömegcikk s a lakatos szakmákban, illetve a fuvarozásban található, a már említett építőipari tevékenységet űzőkön kívül. Ugyanakikor kevés a kárpitos, a csőszerelő, a gumis, a szűcs, hogy csak néhány szakmát említsünk. Nem az érdekesség kedvéért soroltuk fel mindezt föntebb, hanem azért, hogy az olvasó érzékelhesse: sok javítási, szolgáltatási területen a magánkisipar nélkül napok alatt súlyos helyzet teremtődne. Azaz, a tisztes magánkisipar támogatásra, fejlesztésre érdemes, hiszen szükség van rá. Nem kisebb fórum, mint a Minisztertanács mondta ezt ki, a lakosság részére végzett javítások, szolgáltatások fejlesztéséről szóló 1038/1969. számú határozatában. Létszám és támogatás A javítás, szolgáltatás: létszámot igényel. A fodrász, dolgozzon bár villanygéppel, csak meghatározott idő alatt tud végezni egy-egy hajnyírással, azaz termelékenysége korlátok közé szorított, nem növelhető. Hasonló a helyzet sok más javítási, szolgáltatási területen is. Érthető tehát, ha világszerte a fejlett országokban a szolgáltatásban foglalkoztatottak száma kétszer olyan gyorsan nő, mint az iparban dolgozóké. Ami természetesen nem zárja ki a gépesítés lehetőségét az erre módot nyújtó területeken. (Például a mosás, vegytisztí- tás stb.) A fejlesztés szükségességéről, a támogatás hasznosságáról sokat elmond az az egyetlen adat, hogy országosan a hatmilliárd forint értékű munkából a magánszektor 2,8 milliárddal részesedett! Ami ugyanakkor elgondolkoztató is, hiszen a minisztériumi, tanácsi vállalatok és kisipari szövetkezetek évek óta lényegében változatlan mennyiségű munkát végeznek el a lakosság részére javításként, szolgáltatásként, sőt több területen a szolgáltatás rovására az árutermelést növelték. A szocialista szektor tartózkodása az ilyesfajta munkáktól természetesen utat nyit a magánkisipar áremelésének, hiszen az ügyfél örül, ha végre valaki vállalja a munkát, bármennyit kérjen is érte. (Vagy marad a kétesértékű, minőségű fuser-munka.) A magánszektorban dolgozók 87 százalékának havi adózott jövedelme 3000 forint alatt van, s a kisiparosok tíz százaléka élvez havi 4—14 ezer forint közötti jövedelmet. Persze, az adózott és a tényleges jövedelem között olykor van különbség, nem is kevés. A múlt évben ezer esetben folytatott eljárást a Kisiparosok Országos Szövetsége különböző visszásságok miatt kisiparosok ellen. Ez a magánkisipárosok alig több mint egy százalékát érin- tette. Nem riasztó arány. Ám j ennek ellenére a jogos szigorúság, a törvények, rendelkezések tiszteletben tartásának megkövetelése, mint a közvélemény igénye, érthető és indokolt. A szigorral, a jó értelmű szabályozottsággal párosuló sokoladú támogatás elősegítheti, hogy az 1975-ig 31 százalékos ipariszoigáltatás-nö- vekedésben a magánszektor is ésszerűen részesedjék. Ehhez azonban az kell, hogy javuljon a kisiparosok anyagellátása — az' új rendelkezések sze- j rint már alakíthatnak beszerzési társulásokat, beléphetnek önállóságuk fenntartása mellett az általános értékesítési és fogyasztási szövetkezetekbe — a tanácsok tanúsítsanak több megértést az üzlethelyiségele keresésekor stb. Ahogy segíthet a fejlesztésben az az új rendelkezés is, amely szerint a kisiparosnak joga van az értékcsökkenési ■ leírásra, azaz érdemessé válik gépek, berendezések beszerzése, illetve egy másik rendelkezés, amely szerint a községekben újonnan letelepült kisiparos két évig adómentességet élvez. A menő maszek, a harácsoló, idegen jelenség társadalmunkban, s eszerint kell eljárni vele. A hasznos maszek, a lakosságot becsülettel szolgáló kisiparos természetes alkotóeleme mindennapjainknak, tehát megítélése is ilyen, természetes, azaz reális kell, hogy legyen. Mészáros Ottó KISI—MA DISZ- találkozó — Cegléden Pillanatképek 25 év után Képünk a városnézésen készült: az ÉVIG hármas számú meg a MADISZ-találkozó részvevői. ADATOK A krónika lejegyzi a következőket: 1970. december 12-és 13-án kétnapos vendégségben találkoztak, akik 25 éve nem látták egymást. Szám szerint 80-an, Cegléden, abból az alkalomból, hogy ők alapították meg az alföldi városban a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget, a MADISZ-t. A krónika lejegyzi, hogy a városi tanács dísztermében fogadta a vendégeket Kürti András vb- elnök, majd városnézésre indultak. Ezután estebéden találkoztak a város fiataljaival, a KISZ-esekkel. A vasárnapi program múzeumlátogatással kezdődött, s búcsúebéddel fejeződött be a Berda kocsmában. BESZÉLGETÉSEK Reggel értünk Ceglédre. A vendégek délután két órára hivatalosak. A városi KISZ méhkashoz hasonlít: Balogh György titkár az írógépet veri, Kovács Zoltán munkatárs az utolsó telefonokat bonyolítja. Két óra után lassan telik a tanácsi díszterem. Egymás után érkeznek a meghívottak. Először mint az ismeretlenek néznek körül, s mikor a régi barátot megváltozott vonásai ellenére felfedezik, nevetve ölelik át őket. — Te? Csak nem a Kovács Anti vagy? — De... — És te tudod, hogy én ki vagyok? — Tudom hát! A Darnyi Margit... Gazdag dánosiak Beruházás 42 millióért Esztendeje, december elején már hó borította a dánszent- miklósi határt. Az idén még nyoma sincs a fehér takarónak. Pillanatnyilag nem is hiányzik senkinek. Amíg fagymentesek az éjszakák, jobb feketének látni a határt — ez a véleménye Székely Istvánnak, a Micsurin Termelőszövetkezet elnökének. — Nagy fába vágtuk a fejszénket — mondja. — Nekünk most minden enyhe decemberi nap nyereségnek számit. Nemcsak azért, mert még a határba is kijárhatnak a gépek s az emberek, hanem a megkezdett nagyarányú építkezések miatt is. Rövid sétára invitál a gazdaság központjában. Az első látvány, amely nyomban szembetűnő, egy hatalmas, ezüstösen csillogó épület. — Ez lesz az új hűtőtárolőnk — büszkélkedik s nem jogtalanul. — Ez a kétszázötven vagon alma tárolására alkalmas épület tizennégymillió forintba kerül a gazdaságnak. A falak poliuietánból készültek, hullámos alumínium borítással. Bent, a már elkészült épületben, négy darab tizenötezer kalóriás és tizennyolc tízezer kalóriás hűtőagg- regát bekapcsolásra vár. A nagy teljesítményű hűtőgépeket a Lehel Hűtőgépgyár szállította. Az impozáns épület hossza hetvenkét méter, szélessége huszonnégy és nyolc méter magas. — Két héten belül sor kerül a hűtőház műszaki átadására — jelenti ki elégedetten az elnök, s már kalauzol is tovább, az épülő mini-konzervgyárhoz. Ez az épület is tető alatt áll már, ami azt jelenti, hogy a zord téli hónapok alatt sem keli abbahagyniuk a munkát az építőknek. És hasonlóképpen nem szünetel a munka a szomszédságában épülő kazánházon sem, amelynek emeletén kapnak majd helyet a szociális létesítmények, a mosdók, zuhanyozók és öltözők. — Ez az építkezésünk tizenhatmillió forintunkba kerül. Márciusban szerelik be a kazánokat, a gépsorokat pedig a nyáron. Hogy miért nem előbb? A legkorszerűbb, aro- ma-visszanyerő gépsorokat ugyanis a Láng Gépgyár előbb még kiállítja a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. Ez azonban késést nem okoz: a mini-konzervgyár augusztus elsején megkezdi működését. A napi kapacitása három-négy vagon nyersáru feldolgozása lesz. Hogy mit készítünk majd benne? Elsősorban paradicsomlét és pürét, de alkalmas lesz tartósított, természetes mást készítésére és sűrítésére, valamint különböző gyümölcslevek előállítására. Egyébként ez lesz az ország második konzervgyára, amelyben aromavisszanyerő készülékekkel ellátott gépsorok üzemelnek. A termelőszövetkezet harmadik nagy beruházása: részvétel a Hungarofruct Budaörsön épülő ezer vagonos hűtőtárolójában. — Tizenkétmillió forinttal veszünk részt az építkezésben, s ezért egy száz vagonos hűtőtároló résszel rendelkezik majd Budaörsön gazdaságunk. Hogy ez miért jó nekünk? Oda szállítjuk majd, még szezonban, az exportra szánt almát. Innen, Dánszentmiklósról, a kemény téli időben erre nincs lehetőség. A gazdaságtól hét kilométernyire van a legközelebbi vasútállomás. Fagyos időben az export minőségű almát nem lehet nyitott tehergépkocsikon szállítani. A kérdés akaratlan: mit szólt a tagság a negyvenkétmilliós beruházáshoz? Könnyű szívvel adták rá a voksukat? — Talán furcsának tűnik, de igen. Pedig a terhét nyilvánvalóan érezzük mindannyian. Hogy mégis igennel szavaztak? Amikor 1967-ben elhatároztuk, hogy felépítünk egy hatvannégy vagonos hűtőtárolót, itt, a gazdaságban, bizony zúgolódtak az emberek. Még nem látták a hasznát, csak a millió forintokat érzékelték, ameny- nyibe a felépítése belekerül. Nagyon nehezen szavazták meg. Mégis felépült hatmilliós költséggel. 1968 óta üzemel. Azóta nemcsak a ráfordított pénzt hozta vissza, hanem jelentős haszon is volt. Ezért aztán, amikor az újabb hűtőtárolók építését javasoltuk, már nem vonakodott senki. A jó dolgot hamar megértik az emberek. És azt is, hogy hatalmas almatermésük biztonságos értékesítését jelentik. És hasznos feldolgozását. — Milyen változtatásokat kíván mindez a gazdaság termelési szerkezetében? — A konzervgyár tervezett évi kapacitása hat-hétszáz vagon áru feldolgozása. Almából, szőlőből nincs nyersanyagproblémánk. Ha mégis lenne, akkor elsősorban az állami gazdaság ipari almájára számítunk. Ami pedig a paradicsomot illeti: eddig húsz holdon termeltünk, 1971-ben ezt száz holdra kívánjuk emelni. — És mi lesz a nagy beruházások gyakorlati haszna? — Elsősorban állandó munkalehetőséget biztosít a gazdaság nődolgozóinak. A konzervgyár működését ugyanis nem időszakosra tervezzük. A folyamatosság biztosítéka a hűtőház. A másik haszon: a három létesítmény a termelőszövetkezet bruttó forgalmát évente huszonöt-harmincmillióval növeli majd, a tiszta nyereséget pedig három-ötmillióval. Az elmondottak szerint munkás tél vár a dánszentmik- lósi gazdákra. p. p. modern üzemegységét tekintik Foto: Urbán Könnyes az asszony szeme. Nemcsak a nevetéstől, a rég nem látott egykori társ látásának örömétől, hanem az emlékek dorombolásétól: akkor még fiatal lány volt Darnyi Margit, pofont kapott anyjától, ha későig kimaradt, s most gyerekeket nevel Tiszavár- konyban. — Mi lett belőled, Anti? Nem változtál sokat... Kicsit kigömbölyödtél, de ugyanolyan mosolygós az arcod ... Mit csinálsz most? — A pártban dolgozom. Vasban. Kiderül: Kovács Antal, az MSZMP Vas megyei Bizottságának első titkára. Váczi Dezső rendőr alezredes, a budapesti közlekedés- rendészeten. Öt küldték le 1945-ben Budapestről MA- DlSZ-titkárnak Ceglédre. — Mire én lejöttem, már működött egy ifjúsági csoport. Egy nyilas ügyvéd házába költöztek, a Körösi útra. Fürst Feri bácsi volt a pártösszekötő, ő foglalkozott velünk. A MADISZ-mag hatvan tag volt. Pedig mennyi közös emlék, s most már talán történelem köt össze minket! Lesz mit mesélni a KISZ-eseknek... Mutogatnak egymásra. Egy katonatisztben a „filozófusra” ismernek. Vörös Mihály volt a MA- DISZ ceglédi szervezetének filozófusa. Könyvekkel a hóna alatt mindenre tudott idézeteket. Most katonatiszt — őrnagy Kecskeméten. Űjabb ismerősök, felkiáltások, „hát te vagy az”, ölelések, nevetések, „te szavaltad a Farkasok dalát...”, és tudakoló- dás: „mit csinálsz most, család, egészség?” ... Jogászok, tudományos kutatók, munkások emlékeznek, és 25 évet pergetnek le egymásnak. KÉT MONDAT Fürst Ferenc, aki a MADISZ pártösszekötője volt: — Ügy érzem, mintha a saját gyerekeim volnának. Büszke vagyok rájuk. Fürst Ferenc nyugdíjas. (tamás) A Cement* és Mészművek váci gyára FELVESZ: tmk-előadót villamosipari technikusi végzettséggel, férfi és női betanított munkásokat, segédmunkásokat. A segédmunkásokat átképezzük könnyűgépkezelőnek és cementipari szakmunkásnak. Jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál, 7-től 15 óráig.
