Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

MOZI VAGY FILM? Spartacus és FB9-» MEGrei ^öirfap 1970. DECEMBER 15., KEDD Egy fogalmon két ember nem mindig ugyanazt érti. Eb­ből félreértések végeláthatat­lan sora következhet. Szórakozás Kussinszky Kornél, a szent­endrei idegenforgalmi hivatal huszonéves előadója, melles­leg iparművész is, vasat ko­vácsol. — Nagyon szeretek moziba járni. Minden műfaj érdekei, ha jó. Nekem a mozi a leg­főbb kikapcsolódás. "Szerintem az a jó film, amelyen az em­ber egy hét múlva is jót ne­vet, ha eszébe jut, vagy egy fél év múlva is felötlik egy- egy gondolata. Mániákus mo­zizó vagyok. Minden új ma­gyar filmet megnézek: elvből. Elolvasom a kritikákat is. Azt nem szeretem, ha a már fel­talált spanyolviaszt akarják újra feltalálni. A legutoljára látott filmek: ßpartacus, Folytassa, doktor, A taxisofőr halála, Fehér rob­bantás, Virágvasárnap, Mér­sékelt égöv, Szerelmi álmok. Valamennyi tetszett. További okok, amivel mozi- szeretetét magyarázza: gye­rekkorában nem engedték, mert pénzbe került, és nem szerették, ha este elmarad, most pótolja, ezért fordul elő, hogy matinékra is elmegy, a gyerekek között egyedül ül felnőttként, megnézi azokat a mesefilmeket, amelyeket ak­kor nem láthatott. És mert felesége lengyel, magyarul még csak törve beszél, s az ide­gen nyelvű könyvek nagyon drágák, de a mozi jó szórako­zás, ilyenformán csaknem az egyetlen, s érthető is, mivel az igazán jó filmeknél a képek úgyis önmagukért beszélnek *— viszi hát a feleségét is. A legjobb hazai rendezők között Fábry Zoltánt, Gaál Istvánt, Gyöngyössy Imrét, Keleti Mártont és Várkonyi Zoltánt sorolja feL A szórakozás fogalmát tá­gan értelmezi, a mozi és a film fogalmán ugyanazt érti. Szentendrey Gézáné admi­nisztrátor, szintén fiatal, de mióta férjhez ment, ritkán jár moziba. A rendezők között nem állít fel rangsort: „nem ismerem őket annyira”. — Különben egyáltalán nem hiányzik nekem a mozi, van televíziónk, és abban minden héten legalább három filmet láthatunk. Persze, van néhány igazán jó film, ami megéri a fáradságot, hogy Pestre is be­mentünk érte, így láttam a Kleopátrát, egy-két jó kaland- lilmet. Tagadás Tóth Antal, a Ferenczy Ká­roly Múzeum művészettörténé­sze: — A magam részéről egyál­talán nem járok moziba. Nem érdekel a film. Ha ráérek, ak­kor inkább olvasok. Igaz, a film képalkotó művészet, de tőlem távol áll. Ha néha még­is elmegyek, akkor csak a fe­leségem unszolására, ha nincs éppen színház- vagy operaje­gyünk, és mégsem akar otthon ülni. Olyankor jegyet váltunk arra a filmre, amit éppen ját­szanak, az úgyis mindegy, csak időtöltés. Engem személy sze­rint sokkal jobban érdekel a színház. Bensőségesebb mű­faj, színházba sokat járok. A legutóbb látott színdara­bok: Urak és elvtársak, Arzén és levendula, Sakk-matt, Vo­nó Ignác, Festett egek. Vala­mennyi egyformán tetszett. Állítás Hajdú Lajos, a szekszárdi megyei kórház gazdasági osz­tályának vezetője, közgazdász, Csákvári mester Karácsony előtt keresett ajándéktárgy a csákvári zöld­mázas kancsó és tál. Az érté­kes népművészeti cikkekéit a Dunántúl hajdani legnagyobb fazekasfalujában, Csákváron, már csak egyetlen mester, a 72 éves Csizmadia János ké­szíti. Ezekben a napokban szinte erejét megsokszorozva dolgozik, hogy eleget tudjon tenni a megrendeléseknek. Naponta 30—40 jellegzetes, zöldmázas, népi motívumok­kal díszített kancsó és tái ke­rül ki égetőkemencéjéből lem, hogy az elnök úr és a mester, dicsérjék meg a csa­patot. Kell a fiúknak az önbi­zalom ... — Na és a győzelmi pénz... — tette hozzá Apor. — Hogy a gólpénzről ne is beszéljek — mondta Berek. Hámori már éppen szólni akart, de Kristóf megelőzte: — Természetesen fiúk. Este a banketten nem marad el az erkölcsi elismerés... — Súlyosbítva az anyagiak­kal — szegezte le a kapitány és a kijárat felé indult, ahol a róla elnevezett „Berek Meós Leánybrigád” tagjai várták névadójukat. Berek csak másnap délután került elő. Szeme karikás volt és alig tudta nyitva tartani. Járása olyan volt, mint egy szárazföldi patkányé, a viha­ros tengeren hányódó hajón. Messze szaglott róla a konyak, a pálinka, a bor, szóval egy teljes italkollékció. Kristóf dühöngött: — Most ilyen állapotban vi­gyelek a Z—28-hoz? — Ki az a Z—28? — kér­dezte bambán a taccsra tett csatár. — Idiótái — Ha idióta, akkor nem is érdekel! — mondta Berek és amíg Kristóf levegőért kapko­dott, aludt egy kicsit — Most mit csináljak. így nem kerülhetsz a szeme elé! — Nem tehetek róla, drága mesterem. Ilyen a népszerű­ség! Maga ezt persze nem tudhatja — gagyogta Berek. Kristóf bevágta magát a gyár kocsijába és dühösen ki­áltott a sofőrre: — Sóvárád! Szálloda! A sofőr tíz kilométer után merte csak megkérdezni: — Sokáig maradunk? Ugyanis ma van a huszadik! házassági évfordulóm... —- Fogalmam sincs. Az a körülményektől függ. A csa­pat érdeke, hogy mai tárgya­lásom sikerrel járjon. A szálloda előtt Rita várta a kocsit. Kristóf belekarolt és szinte berántotta a szálloda kapuján. — Mondtam, hogy maga menjen fel a szobába és Spi­tzer, azaz az összekötő vár­jon. Hol van a Józsi? — Fent a szobában. Hulla részeg! És Laci hol van? — Majd odafent elmesélem. Menjen előre... A sofőr kintről figyelte a je­lenetet. Látta a lányt felmen­ni, majd észrevette, amint Kristóf egy ötvenest ad a portásnak és utána settenke­dik. — Hazudhat ezeknek az ember akármit — morogta magában. — Tegnap a főmér­nöknek volt ugyanitt „fontos tárgyalása” és hiába mondtam, hogy a kisebbik lányom eskü­vője van, éjfélkor került elő Ma is hiába vár a Piroska... Dühösen vágta be maga után a kocsi ajtaját (Folytatjuk.) Jusztin (Tápiószecső) 82 pon­tot, Szabó Anna (Tápióság) 80 pontot kapott. A szecsői isko­lai kórus műsorát 82 ponttal jutalmazták. Délután 3 órakor a kökai kultúrházban a járás északi községeinek képviselői ver­sengtek. A szecsői öregasz­szonykórus 96, a menyecske­koszorú pedig 94 pontot szer­zett. Jól szerepelt Lesti Ist­vánná szecsői szólóénekes is. Este 7-kor Tápiószelén foly­tatódott a verseny; a déli köz­ségek között. Itt Szabó László- né szentlőrinokátai és Nemes Józsefné nagykátai énekes kapott legtöbb . pontot, vala­mint a tápiószelei férfikórus, A középdöntő január 16-án lesz Tápiószecsőn, ugyan csalt ifjúsági és felnőtt kategóriá­ban. Természetesen itt még részt vesznek olyanok is, akik ebbe a felsorolásba nem fér­ték bele — de jól szerepeltek. Rendkívül nagy érdeklődés tapasztalható: 8—900 fős né­zőserege volt a vasárnap esti rendezvényeknek. A szakem­bereit szerint nagy jövője van a közművelődés és a hagyo­mányápolás eme formájának, s igénylik is a műsorokat a falvak, községek lakói. Tény, hogy a vetélkedőre a tíz köz­ségből közel százan neveztek be, s így nemcsak a publikum népes, hanem a szereplőgár­da is. Ha vannak is apró döccenők az alkalmi versekben, aktuali­zált népdalokban — az önte­vékeny, lelkes munkát elis­merés illeti. <-di) hivatalos kiküldetésben járt Szentendrén. Mielőtt haza in­dult volna, még sétált a vá­rosban, a mozi előtt lestoppolt, végigböngészte a plakátokat. — Szeretem a jó filmeket. A jó film azt jelenti számom­ra, hogy elgondolkoztat, föl­kavar, egyszóval: élmény. Mo­ziba nem járok, csak jó fil­mekre. A filmújságokból elő­zőleg értesülök; milyen bemu­tatók lesznek a közeljövőben. Kiválasztom, ami érdekel, és legtöbbször a bemutató után rögtön megnézem. Legutoljára Szabó István Szerelmesfilmjét láttam, nagyon tetszett, szép és igaz alkotás. Persze, van olyan eset is, hogy a film, amit várok, nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. így jártam Kósa Ferenc ítéletével. A jó film olyan, mint a jó iro­dalom. A moziban játszott dömping - kommerszfilmek ugyanazt a feladatot látják el, mint a kabaré vagy a pony­varegények. Ezért nem ad-ok ki pénzt, ha már nagyon fá­radt vagyok, és csak az időt akarom elütni, szállít ebből eleget a tv. A fogalmak tisztázása na­gyon fontos. De keveredésü­kön nem csodálkozhatunk ak­kor, ha a művészetet olykor a többi — piacon forgalomba kerülő — áruval tévesztjük össze. Varga Vera pességét latba kellett vetnie, hogy Berek elé perdítsék a labdát. A híres csodacsatár alig vánszorgott át a félpá­lyán. Az MTE teljes csatár­sorát a kórház idegosztályán ápolják, annyira összeroppan- totta őket az, hogy amikor akaratuk ellenére eléjük ke­rült a labda, és a mi kapusunk egy lánynak hintett csókokat, a védelem lottószelvényelvet töltött ki, nekik mégis a kapu mellé kellett rúgni a labdát Csak egy szakasz rendőr tudta őket megmenteni a népharag­tól. Kórusban zengett a lelátó, hogy „bunda-bunda” ... — Előfordult már ez az NB I-ben is... — De nem ilyen kis pén­zért. A centerük mindössze egy ezrest kapott és most he­tekig nem mer az utcára men­ni... Kristóf hirtelen másról kez­dett beszélni, mert Berek és Apor, a kapus lépett hozzájuj:. — Na milyen voltam mes­ter? Remélem az elnök úr is elégedett... — Szűz maradt a kapum — vigyorgott Apor. — Nem is nagyon ostromol­ták — mondta Hámori. — Azért egy nagy védésem volt — húzta ki magát Apor. — Persze, amikor az a hü­lye Zafurek hazagurította a labdát, miközben te egy lány­nak integettél. Véletlenül pont a csókot dobó kezedre esett a bőr... — Ez a hála! — morgott Be­rek. — Mint kapitány követe­TV-FIGYELŐ Egy fokkal jobb A televízió elmúlt heti prog­ramja egy fokkal jobb volt az előző hetinél. Bár kiemelkedő ön­álló produkcióval ezúttal sem ké­nyeztették el közönségüket a te­levízió műsorszerkesztői, mégis változatosabb, sokszínűbb és szín­vonalasabb műsorokat mutattak be. Ünnepek előtti szűkös idők­ben ez is több a semminél. Kedden este Beethoven Fide- liójának operafilm-változatát lát­hattuk. Kitűnő előadás, remek énekesek, nagy tudású karmester telte még emlékezetesebbé a tv- nézők számára a nagy zeneköltő születésének 200. évfordulóját. A kedd este azonban egy más produkcióval is szolgált, neveze­tesen A „tehén” című nyugatné­met rövidjátékfilmmel. • Szerdán este Heltai Jenő: Tün­dérlaki lányok című tv-játékát láthattuk, meglehetősen negédes előadásban, édes-bús kicsengés­ben. Az ígért, álszent polgári er­kölcsöket leleplező keserű szatíra ezúttal elmaradt. Csütörtökön este a mozikban már játszott Július hatodika cí­mű szovjet filmet vetítették. Sors- fontosságú órák valóságos izgal­mai elevenedtek meg, sajnos nem egy jelenetben meglehetősen se­matikus feldolgozásban. Kár az elszalasztott nagy drámai lehető­ségekért. Péntek este vetéIk£dtü.Q&* A ha úgy tetszik: végkimer ülésig'.' Este nyolctól majdnem éjfélig tartott a Tiszán innen — Dunán túl című rádióvetélkedő döntője, amelyet a televízió is közvetített. Bács-Kis- kun, Békés és Vas megye csapa­tai mérték össze tudásukat és tet­tek ország-világ előtt tanúbizony­ságot nem mindennapi tudásukról és lokálpatriotizmusukról. Kár, hogy az izzó hangulatú vetélkedőt sok bosszantó hiba tarkította. Már a hosszadalmas, több, mint fél óráig tartó bevezető-magyarázko­dással kezdődött, technikai pon­tatlanságokkal folytatódott, meg­lehetősen agresszív játékvezetési módszerrel párosult s ugyanakkor hiányzott a korábbi, hasonló jel­legű vetélkedőkkel szemben a látványos játékosság, a különbö­ző vidám, ügyességi versenyek és így tovább. • Szombaton a Katona József Színházba invitálták a nézőket a tv-müsor szerkesztői. Zorin: Var­sói melódiáját közvetítették. Kitű­nő darab, két remek színészi tel­jesítmény — Törőcsik Mari és Sztankay István —, és jó rendézés — Iglódi István — tette élvezetes­sé ezt a műsort. Kár, hogy a Varsói melódiát alig egy héttel ezelőtt közvetítette a rádió. Szombaton éjszaka megint kés­tünk húsz esztendőt. Alf Sjöberg világhírű filmjét, a Júlia kisasz- szonyt láthattuk. Bár a film húsz esztendő után sem veszített sem­mit drámai és művészi értékéből, mégis akaratlan a kérdés: miért kell vámunk egy-egy kitűnő al­kotás bemutatására két hosszú év­tizedig? ^ Vasárnap délután újra jött, lá­tott és győzött Kloss kapitány, a kora esti órákban a Nyomozók társasága, este pedig az Angyal. Krimi, krimi, krimi — végkimerü­lésig. P- P* Czóbel Béla festőművész ne­ve jól ismert megyeszer te, élete nagy részét eddig Szent­endrén töltötte, számos világ­hírű alkotása is ott született. „Tisztelettel adózunk a mes­ternek — írja Philipp Clarisse francia műtörténész; a Cor­vina Kiadó most megjelente­tett Czóbel című kötetében —, aki századunk gyakran vál­tozó emberi és művészi ideál­jai között mindvégig meg tud­ta őrizni egyéniségét.. Az életmű hátterében nagy történelmi fordulatok állnak: 1909-ben a párizsi Weill-galé- riában egy fiatal magyar festő első gyűjteményes kiállítására figyeltek fel újból a kritiku­sok és a műértő közönség. Czóbel Béla neve akkor már Vasárnap nagy „folklór-fesz­tivál’’ volt a nagykátai járás­ban. Ismeretes: a „Tápiómenti Nyár 1970” elnevezésű műve­lődési program során, augusz­tus végén hirdették meg a „De szeretnék az égen csillag lenni ..'.” című népdalvetélke­dőt. Azóta a szólistáik és az együttesek szorgalmasan ké­szültek az erőpróbára. Az elődöntőkre most került sor. Vasárnap délelőtt úttörőik léptek a tápiószecsői művelő­dési ház pódiumára. Énekel­tek, táncoltak, szavaltak a lelkes közönségnek. Nem hiá­ba: a zsűri pontszámai jelzik, hogy jól készültek feL Nagy nem volt egészen ismeretlen, hiszen két évvel ezelőtt a Fauves-csoporttal együtt ál­lított ki á Sálon d’Aútomne- ban. És akkoriban kezdődött barátsága Picassoval és Braque-kal. Czóbel Béla sokfelé vető­dött el élete során. Mindkét háborút átélte. Évtizedek óta vándoréletet él: a téli hónapo­kat Párizsban tölti, tavasztól őszig pedig Szentendrén dol­gozik. A változatos életet, az Iz­galmas művészi pályafutást mutatja be a francia műtör­ténész érdekes tanulmánya, a kötetben található 25 színes és hat fekete-fehér reprodukció segítségével. — K — KÖNYVESPOLC Czóbel volna elhamarkodni azt a le­mondást — veregette Hámori klubelnök és gyárigazgató vállát Kristóf. — Lám Berek is megemberelte magát. öt biztos gólhelyzetből kettőt ér­tékesített, ami már régennem fordult vele elő. Hámori kezdte unni az ön­telt lelkesedést; — Ide figyelj, te elfuserált állatidomító! Elmondok neked valamit, nehogy a fejedbe szálljon a gőz. Igaz, hogy le­győztétek a mocsolai TE-t, de erről a te tuskólábú testi és szellemi fogyatékos bandád nem tehet Mit gondolsz, ho­gyan alakult Berek előtt az az öt helyzet? — Korszerű támadásunk következtében! — Ne tájold el magad! A mocsolai Szerelvénygyár, amely az MTE-et patronálja, több kötbéres megrendelésün­ket nem teljesített. Ezt a meccset az ottani igazgatóval már tegnap lejátszottuk. Ha nyertek volna, elindítom a kötbérpert és máris ugrik a nyereségük, amiből a csapatot is támogatják. A csapat vé­delmének minden taktikai ké­— Kitűnően alakulnak a dolgok — mondta Kristóf ed­zés után Bereknek. — Itt az első jelentés: „A Z-akció meg­indult. Z—28 döntő támadást indított a főcél ellen. Cs. még tartja magát, de már inog. Nagynénikéje betegségére való hivatkozással elkérte magát az edzésről, hogy Z—28-cal randevúzzon. Űjabb utasítá­sokat kérünk!: Spitzer”. —■ Mondtam én, hogy ez a nő egy szentet is lecsal a ta­lapzatáról — jelentette ki Be­rek. — Nem is vagy féltékeny? — kérdezte Kristóf. — Nézze mester... Nő van elég, de hamarjában egy má­sik csapatot nem találnék. — Csak vigyázz! Hétfon ta­lálkoztok. Legyél szenvedélyes és szerelmes. Mert ne feledd: ez a lány érted vállalkozott erre a munkára. Vasárnap az FFC idegenből csak egy pontot hozott haza. Az ATC győzött. így a két ri­vális csapat pontszáma egyen­lő lett, és a gólarány alapján az ATC szerepelt az FFC előtt. — Na, ugye, hogy kár lett Közgazdasági középiskolai végzettséggel rendelkező nőt BÉRELSZÁMOLÓI MUNKAKÖRBE azonnal felveszünk. Bérezés kollektív szerint Jelentkezni lehet a Pest-Nógrád megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat Ceglédi Gyárában. Népművészeti vasárnap Tíz falu a pódiumon

Next

/
Oldalképek
Tartalom