Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

A karácsonyi vásáron óriási választékot kínálnak IMPORTÁLT LAKÓSZOBÁKBÓL ÉS SZEKRÉNYSOROKBÓL a CEGLÉDI, a NAGYKŐRÖSI, a NAG YKATAI, a GÖDÖLLŐI és az ABONYI FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET SZAKÜZLETEI, ÁRUHÁZAI rest Mccvn 1970. DECEMBER IS., VASÁRNAP Schütz és a passierschesn A nyugat-berlini szenátus szóvivőjének szombati közlése szerint Klaus Schütz nyugat­berlini kormányzó polgármes­ter levelet juttatott el az NDK minisztertanácsi hivatalához, amelyben „a jóakarat jelének” kifejezésre juttatását kérte az NDK kormányától A UPI hírügynökség nyugat- berlini értesülése szerint a Schütz-levél a nyugat-berli­niek számára szóló határátlé­pési engedélyek (Passier­schein) kiadását javasolja ka­rácsonyra és újévre. Az ADN hírügynökség ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy Klaus Schütz támogatta a nyugatnémet keresztényde­mokrata parlamenti frakció provokatív nyugat-berlini fel­lépését, s elősegített más nyu­gat-berlini provokációkat is. Schütz magatartása nem segí­tette a nyugat-berlini négyha­talmi megbeszéléseket. Egy­idejűleg megakadályozta az NDK és az NSZK, illetve áz NDK és a nyugat-berlini sze­nátus közötti, az NDK szuve­rén jogainak és a nyugat-ber­liniek szükségleteinek megfele­lő, az enyhülést elősegítő, a tárgyra vonatkozó ■ konkrét megbeszéléseket és szabályo - zásokat A hírügynökség végezetül rámutat: Schütz kormányzó polgármesteren múlik, hogy elősegíti-e az NDK és Nyugat- Berlin kapcsolatainak norma­lizálását. Az NDK ismételten kinyilvánította erre vonatkozó készségét. Térdhajtás és realitás CSAK RÖVim GUSTAV HUSAK zárszavá­val pénteken este. véget ért a CSKP-pléraum vitája. Ezt kö­vetően határozatokat hoztak. Ezzel befejeződött a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának ülése. A határozatokat szombaton a te­levízió és a rádió hozta nyilvá­nosságra, hétfőn pedig a sajtó közli. A FRANCIA és brit partok között közlekedő komp pénte­ken Calaás-ban szokatlan ra­kományt vett a fedélzetére: 20 ezer darab gyertyát, minthogy Nagy-Britanmiában továbbra is sztrájkoltak az áramszolgál­tatók. Két napig Varsóra figyelt a világ. De oly módon, hogy közben tekintetével Európát pásztázta. Háromszázhetven- egynéhány külföldi újságíró, rádió- és tv-riporter nevét őrizte a Hotel Europejski, a lengyel főváros legelegánsabb szállodája első emeletén be­rendezett sajtóirodán kifüg­gesztett lista. Aki december 6-án csak ebédután kérte el az akkreditálási igazolványát, az már lemaradt a névsorról. Szerény számítások szerint is legalább négyszázain lastük- vártuk a hírügynökségek leg­frissebb jelentéseit, a lengyel és a nyugatnémet szóvivők tájékoztatásait Willy Brandt varsói eszmecseréiről, a népes NSZiK-küldöttség tárgyalásai­ról. Hála az Intervisiónak és az Euróvisiónak, a december 7- én délben, pontban 12 órakor négy zöld karosszékben he- lyetfoglaló lengyel és nyugat­német yezetők: Cyrankiewicz miniszterelnök és Jedrychows- ki külügyminiszter, illetve tő­lük jobbra Brandt kancellár és Scheel külügyminiszter úgyszólván a világ szeme előtt látta el kézjegyével a törté­nelmi fontosságú államközi szerződés vörös borítású len­gyel és fekete bőrbe kötött né­met nyelvű változatát. A két ország televíziói és rádióállo­másai egyenes adásban, a kon­tinens többi államában és a tengeren túlon némi időeltoló­dással számoltak be a 17. szá­zad második felében épült Radziwill-palota oszloptermé- ben lezajlott rövid, alig tíz percig tartó ünnepélyes aktus­ról és a két ország vezetőinek azt követő kézfogásáról. Bár éppen ma egy hete, hogy a nyugatnémet kancellár Hansa-Jet típusú, nyolcszemé- lyes különgépe délután leszállt Varsó katonai repülőterén, a kétnapos látogatás, s elsősor­ban a 1 ángy el—nyu ga t német szerződés változatlanul a nem­zetközi politika érdeklődésé­nek középpontjában áll. Ért­hető módon. Lengyelország — a Szovjet­unió nélkvjl —, a legtöbbet szenvedett állam, Európában: a II. világháborúban hatmil­liónál több lengyel lelte halá­lát a frontokon és a gázkam­rákban, kivégzőosztagok előtt és a bombázások alatt, par­Az ír Jeanne dT Arc tizáncsatákban és a varsói fel­kelés dicső heteibei}. Hitler hordái falvakat égettek föl, s nem kímélték a becses mű­emlékekben oly gazdag Varsót sem, amelynek belvárosa az utolsó házig elpusztult. Bonn korábbi hivatalos vo­nalvezetése sehogysem óhaj­tott megbékélést a kelet-euró­pai szocialista országokkal, köztük Lengyelországgal. Re- vansista törekvéseiket nem rejtették suba alá: hallani sem akartak például az Ode­ra—Neisse határ elismerésé­ről. Willy Brandt és a vezeté­se alatt álló SPD—FDP kor­mányzat szakított a kelétre kacsintó múlttal. A kancellár által meghirdetett „Ostpolitik” vagyis keleti politika' alapja annak a felismerése, hogy Európa békéje és biztonsága elképzelhetetlen a jelenlegi ál­lamhatárok nyugatnémet rész­ről történő elismerése nélkül. Nélkülözhetetlen velejárója a kontinens békés fejlődésének a különböző társadalmi rendsze­rű államok együttműködése, mindenekelőtt a gazdasági, tu­dományos, műszála és kultu­rális élet területein. , Brandt — a II. világháború­ban maga is meggyőződéses antifasiszta emigráns — a realitások talaján kezdett tárgyalásokat a Szov­jetunióval és ez eredményezte augusztus 12-én a szovjet— nyugatnémet szerződés aláírá­sát Moszkvában. Nem kisebb fontosságú megállapodást ké­szítettek elő a szakértők Var­sóban, hogy végül december 7-én az öt fejezetből álló, ki­lenc bekezdésre tagolódó szer­ződés alá odakerüljön a kor­mányfők kézjegye. Huszonhét órát töltött a két napból tárgyalással, hivatalos programmal az NSZK Varsó­ban időző kancellárja. Mint a látogatása végén kiadott kö­zös közlemény hangoztatta, a megbeszélések „hasznosak és gyümölcsözőek” voltak. „Mind­két fél teljes nyíltsággal ki­fejtette álláspontját. Megelé­gedésüket fejezték ki a szerző­dés aláírása felett, s megálla­pították, hogy végrehajtásánál le kell zárni a múltat, és for­dulatot kell teremteni a két állam kapcsolatában.” Négy — a szokottnál hosz- szabb, beszédnek is beillő — pohárköszüntő, s a lengyel ve­zetőknek — köztük Wladyslaw Gomulkánák, a LEMP KB első titkárának —, valamint az or­szág gazdasági és kulturális élete képviselőinek a nyugat­német küldöttséggel folytatott tárgyalásai minden túlzás nél­kül történelmi rangra emeltéli Brandt és kísérete varsói láto­gatását. Amikor a keddi sajtó- értekezleten valaki feltette kérdést, lehetséges-e a szerző­dést már a ratifikálás előtt életteli tartalommal .kitölteni, mind á ’ lengyel, mind az NSZK-kormányfő határozott igennel felelt. Nem kevésbé örvende­tes, hogy a közös közlemény tanúsága szerint mindkét fél — tehát az NSZK is — fellép Európában a további enyhülé­sért, és mindent elkövet a kon­tinens biztonságáról és az eu­rópai országok együttműködé­séről tárgyaló konferencia elő­készítéséért, sikeres lebonyolí­tásáért. — Még hosszú út áll előt­tünk, de most már könnyebb lesz a dolgunk — mondta Brandt kancellár a sajtóérte­kezleten. Való igaz: a lengyel —nyugatnémet szerződés — s vele együtt a szovjet—NSZK egyezmény — ratifikálása pil­lanatnyilag leküzdhetetlennek tűnő akadályok elé állítja a Bundestagban mindössze négy szótöbbséggel rendelkező koa­líciót. Miként változik a CDU —CSU, vagyis az ellenzék ál­láspontja, s milyen taktikához folyamodik Brandt, minderről ma kockázatos lenne bizony­talan hitelű jóálatokba bocsát­kozni. Annyi kétségtelen, hogy az NSZK kancellárja embe­ri nagyságáról és a politikai realitások iránti érzékéről ta­núbizonyságot adott, amikor térdet s fejet hajtott a varsói gettó hőseinek emlékműve előtt, aláírta a szovjet, majd a lengyel—szovjet szerződé­seket. Ám;túlzott illúziókat nem táplálhatunk. A nyugatnémet közvélemény egy része — nem utolsósorban a CDU—CSU égi­sze alatt — kevésbé fogékony az emberi nagyságok és a po­litikai. realitások iránt. „Jelenleg a jövőre kell gon­dolnunk” — mondta Willy Brandt a Politykának, a LEMP KB hetilapjának adott nyilatkozatában. S ha a világ közvéleménye a hét elején. Varsóra figyelt, de közben Eu­rópát pásztázta — a jövő esé­lyeit latolgatta. Féltő-óvatosan, de tele bizakodással, mint a halász, aki bárkájában a csi­tuló vihar lassan szelídülő hul­lámait fürkészi a végtelen óceánon. Gyapay Dénes % Washingtoni képek Nixon elnök az amerikai ENSZ-delegáeió vezetője, Charles ff. Yost helyett George Bush-t nevezte ki a világszervezet amerikai küldöttsége vezetőjének. Képünkön: Nixon elnök a Fehér Házban bejelenti a változást. A képen (balról jobbra): George Bush, William Rogers külügyminiszter, Nixon elnök és Charles W. Yost. Dajan izraeli hadügyminiszter, aki nem hivatalos látoga­táson az Egyesült Államokban tartózkodik, tárgyalást folyta­tott Laird amerikai hadügyminiszterrel. Képünk a két had­ügyminiszter — hazájában mindkettő a szélsőséges politikusok, * »héják” közé tartozik — közös ebédjén készült. — gitárkisérettel OTTHONÁBA? VENDÉGSÉGBE? VIGYEN MAGÁVAL VIRÁGOT! Bernadette Dev­lin ismét új „sze­repkörben”, de tö­retlenül régi el­veiért. A fiatal északír képviselő­nő ezúttal gitárkí­sérettel népdalo­kat énekelt egy koncerten, amely­nek jövedelmét az ír politikai fog­lyok védelmére gyűjtött alap ja­vára ajánlották fel. Xt’Eloilé-viicft aó Site A párizsi városi tanács pén­tek éjjel órákig tartó vita után visszavonta azt a korábbi egy­hangú döntését, hogy az el­hunyt Charles de Gaulle volt köztársasági elnök nevére vál­toztassák Párizs leghíresebb terét, a Place de l’Etoíle-t. Torok matróna Törökország legidősebb lako­sa a 132 éves Hatidzse Kork- máz asszóny, aki egy közép­anatóliai kis falucskában él. Életének 132 éve alatt három házasságot kötött Betanító átképzés tanfolyamét indítunk ács, kőműves, parkettás, műanyagburkoló, festő, tapétázó, épületasztalos, villany-, vízvezeték-, és . gázszerelő szakmákban. A tanfolyam időtartama 5 hónap. i jelentkezési határidő: 1971. január 10-ig. A tanfolyam ideje alatt 1700 Ft bért fizetünk. JELENTKEZHETNEK A NYOLC ALTALANOS ISKOLÁT VÉGZETT, 18. ÉLETÉVET BETÖLTÖTT SZEMÉLYEK, 40 ÉVES KORIG. Vidékiek részére szállást adunk. Jelentkezés személyesen: 43. sz. AEV. Szakoktatási Csoport Budapest X!., Dombóvári út 19. [Megközelíthető: 4-es, 41-es, 43-as, 47-es villamossal.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom