Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

1970. DECEMBER 13., VASÄRNAP rear NECVEI CirtoP Az iparszert termelés a mezőgazdaságban Interjú dr. Pogácsás György egyetemi tanszékvezető tanárral, a gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának igazgatójával — Mit értünk iparszerű ter­melésen a mezőgazdaságban? — Az iparszerű termelés a mezőgazdaságban azt jelenti, hogy valamennyi munkafolya­mat gépesített, automatizált, a tartás, tenyésztés, termesztés különböző fázisai tudományos pontossággal felmértek, és ezek biztosítására olyan tech­nológiai eljárás és berendezé­sek állnak rendelkezésre, ame­lyek az időjárástól függetlenül télen-nyáron, szárazságban és esőben egyaránt megteremtik az állat, a növény maximális termeléséhez a legjobb felté­teleket. — Melyeb a feltételei az iparszerű termelés bevezetésé­nek a mezőgazdaságban? — A hazánkban megterem­tett előfeltételek között első helyen említeném a mezőgaz­daság szocialista átszervezését, amely a korszerű mezőgazda- sági termelés társadalmi alap­jának kialakítása mellett lét­rehozta annak üzemi, gazda­sági feltételeit is. A szocialis­ta átszervezéssel a magyar mezőgazdaság történetében a legnagyobb méretű üzemi koncentráció következett be, mely törvényszerűen maga után vonja a termelés szakosí­tását és koncentrálását is... A fejlődés nagy eredménye, hogy az állati vonóerőt felvál­• tóttá a gépi, illetve moitor-ló- ero; a kézi és fogatos eszkö­zök, szerszámok helyett ma a gépi vontatású munkagépek és elektromos meghajtású beren­dezések dominálnak. A föld­művelés alapvető munkafolya­matait csaknem Í00 százalék­ban géppel végezzük, és jelen­tős előrehaladás történt a főbb kultúrák komplex gépesítése terén; Az állattartásban pedig kezd kibontakozni az ipari jel­leg. — Kiemelkedő jelentőségű az előfeltételek között a tudo­mány és a technika fejlődése. A mezőgazdaság fejlődését számos tudományág lendíti előre, és ezeknek fejlődése az utóbbi fél évtizedben különö­sen felgyorsult. Elég, ha meg­említem a biológia, a műszaki, kémiai, állatorvosi és ökonó­miai tudományok rohamos előrehaladását. Tudományos módszerekkel sikerült felderí­teni mind a növényi, mind az állati szervezetek igényét a környezettel szemben, tisztáz­ták mind a növények, mind az állatok táplálkozástani, víz, hő, levegő, levegő-nedvességtarta­lom iránti szükségletét. A ge­netika feltárta azoknak a tu­lajdonságoknak örökletességét, amelyek a mezőgazdaság szá­mára a legnagyobb hasznot jelentik. Sikerült nagy terme­lőképességű, tiszta vonalak és ezek keresztezése révén hib­ridek előállítása (kukorica, ba­romfi), továbbá számos inten­zív növényfajtát létrehozni (intenzív búzafajták). Az ál­latorvosi tudományok mai fej­lettségével általában képesek vagyunk a betegségek megelő­zésére,' vagy a betegséget lehet lokalizálni és likvidálni. A műszaki tudományok létrehoz­zák azokat az eszközöket, be­rendezéseket, kémiai anyago­kat, amelyek szükségesek a biológiai tudományok által megadott technológiák beveze­téséhez. — Végül a mezőgazdaságban az ipari jellegű termelés szer­vezésének alapvető feltétele a népgazdaság és ezen belül is az ipar és a külkereskedelem fejlettsége. Ma már fejlett gépipar, vasipar, vegyipar, gyógyszeripar, építő- és építő- anyagipar, energiaipar, élelmi­szeripar nélküL el sem képzel­hetők a mezőgazdasági beru­házások. Hallatlanul megnőtt a mezőgazdaság fejlesztésében a külkereskedelem szerepe is, mert a hazai ipar rfém rendez­kedhet be valamennyi korsze­rű termelőeszköz és anyag gyártására — a mezőgazdaság termelvényeinek jelentős ré­szét pedig a nemzetközi piacon értékesíti. — Miért szükségszerű az Iparszerű termelés bevezetése hazánk mezőgazdaságában? — A nemzetközi piacon kon­kurenciával kell megbirkóz­ni. A konkurencia egyrészt minőség terén, de még éleseb­ben a gazdaságosság terén je­lentkezik. Ma a világpiacra ke­rülő mezőgazdasági terméke­ket korszerű technológiával, kevés élőmunka-ráfordítással állítják elő az iparilag fejlett, exportáló országok Sem a többlet élőmunkát, sem a többlet anyagráfordítást a nemzetközi piacon nem fizetik meg. Ebből logikusan követke­zik, hogy az exportáruk előál­lítására mi sem fordíthatunk több élő és holt munkát, mint amit a nemzetközi piac elis­mer és megfizet. — Az élőmunkával való ta­karékosság mezőgazdaságunk­ban kétszeresen is időszerű. Közismert dolog, hogy az ag­rárnépsűrűség az elmúlt ne­gyedszázad alatt 50 százalékról lecsökkent 26—30 százalékra. Mezőgazdaságunkból több mint 700 0Q0 ember távozott el, a téeszekben levő, mintegy 1 038 000 főnyi tagság 40—45 százaléka pedig elöregedett. — A mezőgazdaság külön­böző ágazatai közűi hol való­sítható még már a jelenben iparszerű termelés, és mik a legfőbb jellemzők, eredmé­nyek? — A növénytermesztésben ipari jellegű termelés csak a melegházakban és a gombater­mesztésben alakult ki. A nö­vénytermesztés többi ágában az időjárás továbbra is meg­határozó tényező, ezért itt ipa­ri jellegű termelésről nem be­szélhetünk, csupán az egyes kultúrák komplex gépesítésé­ről. — A mezőgazdasági terme­lésben a baromfitartás az a terület, ahol mind a tojás-, mind a hústermelés és az ezek alapját képező tenyészál­lat-nevelés a leginkább ipar- szerűen történik. E téren tan­gazdaságunkból is igen kedve­ző tapasztalatokról adhatok számot... Amerikából impor­tálunk chornis apai és Ply­mouth anyai nagyszülőket. A szülőpárok után tízhónapos ciklusban előállítható 144 db tenyésztojás, amelyből 110— 120 db broyler csibe keltethe­tő. A tudomány pontosan tisz­tázta napos kortól beólazásig (húszhetes kor) a baromfi hő-, fény-, levegő-, páratartalom-, takarmány- és vízigényét. Ter­mészetes, hogy e korszerű technológiát csak zárt tartású épületekben lehet megvalósíta­ni, ahol gépi eszközök szolgál­tatják a fényt, ventillációt, hőt, a takarmány- és a vízel­látást. A tenyészállat-kiválasz­tás nyolc-húsz hetes korban szelekcióval történik. Húszhe­tes korban a tenyészállatok te- nyésztelepen kerülnek beóla- zásra. A tenyésztojás termelé­se, kezelése, fertőtlenítése, tá­rolása is pontos technológiai előírás alapján megy. A tan­gazdaság korszerű tojótelepek­kel rendelkezik, ahol évenite százhúszezer tenyésztyúk ter­mel. A keltetőállomáson folyik a baromfiak ivar szerinti vá­logatása — a keltetőállomá­sokról kerül a tenyészbaromfi partnereinkhez. A szállítást fűthető, szellőztethető, fertőt­leníthető csibeszállító kocsik­ban végzik... A baromfiak hizlalása - külön telepeken megy, ahol hét, nyolc hétig neveljük a csirkéket... A hús- és tojástermelés egyetlen ága­zatban sem növelhető olyan gyorsan, mint az iparszerű ba­romfitartásban. A tangazdaság összes állatfajai közül 1 kiló élősúly előállításához a legke­vesebb takarmányt a baromfi használja fel. 1 kiló élősúlyt a baromfi 2—2,5 kiló takar­mányból, a sertés 4—5 kiló ta­karmányból állít elő. Az élő­munka termelékenysége is a baromfi ágazatban a legma­gasabb. Ma már megfelelő nagyságú épületek esetében egy baromfigondozó képes egyszerre százezer baromfit is kezelni; — A baromfi tartás mintájára kezd kialakulni az ipari jel­legű sertéstartás is. A gödöllői tangazdaság épít egy 720 te- nyészkocára méretezett és évi 14 400 hízott sertést kibo­csátó sertéskombinátot. A sertéstelep teljesen zárt, te- nyész- és hízótelepre tagozó­dik. A malacok 180—200 napos korban érik- el az optimális vágási súlyt, a 110 kg-ot. Az ipari jellegű sertéstelepen a takarmány értékesülése lé­nyegesen jobb, mint a hagyo­mányos sertéstartás esetében. Jó a tenyészkocák kihasználá­sa, évenként 2,7 ellésre számí­tunk, és ellésenként 10 db vá­lasztott malacra. A sertéste­lepre különben csak a telep dolgozói léphetnek be, „feke­te-fehér” öltözőn át. — A szarvasmarha-hizlalás­ban is kezd kibontakozni az ipari jellegű marhatartás. En­nek lényege az, hogy a hízó­marhák kötetlen tartásban, egyszerűbb kivitelű épületek­ben vannak elhelyezve, a ta­karmányozás pedig keverékta­karmánnyal történik. Ezt au­tomatikus berendezés juttatja a jászolba. Az állatok étvá­gyuk szerint fogyasztanak, és ennek következtében a napi súlygyarapodás a hagyomá­nyos 1—1,3 kilogrammal szem­ben 1,3—1,5 kiló. Ezzel a hiz- lalási idő megrövidül, és a ta­karmány értékesülése is jobb. A tehenészetben és a növen­déknevelésben széles körű tu­dományos kutatómunka folyik az ipari jelleg kialakítása ér­dekében. A kísérleti eredmé­nyek biztatóak, azonban túl­ságosan költségesek az eddigi megoldások, ezért általános beveztésük még későbbi idő­ben várható. P. A. Napirenden a termelékenység Zárszó, pont nélkül A Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusának határozata a többi között eze­ket állapítja meg: „Fő felada­tunk a következő években a IV. ötéves terv teljesítése. Folytatódik a szocializmus építése magasabb szinten, bő­vülnek a szocializmus anyagi­műszaki alapjai, erősödik az ország védelmi képessége, s tovább emelkedik a lakosság életszínvonala, javul a dolgo­zók anyagi, kulturális és egészségügyi ellátottsága. E célok elérését a termelékeny­ség erőteljesebb emelésével, az ipar szerkezeti összetételé­nek további javításával, a me­zőgazdaság belterjességének és jövedelmezőségének fokozásá­val, a termelési, technikai és technológiai folyamatok kor­szerűsítésével és színvonalas, kulturált kereskedelemmel kell elősegíteni. Az országépí- tő célok elérésének követel­ménye az alkotó szellem to­vábbi kibontakoztatása, a munkamorál erősítése, a mun­kafegyelem megszilárdítása mindenütt, ahol az nem kielé­gítő.” A negyedik ötéves tervben, 1971—1975 között az ipari ter­melés 32—34 százalékos növe­kedését 75—80 százalékban a munka termelékenységének javulásával kell elérni. Ilyen hányadost a magyar ipar még egyetlen időszakban sem tel­jesített, a feladat nagysága 11 - hát nyilvánvaló. Társadalmi méretű feladat Lapunk 1970. szeptember 18-i számában közöltük az el­ső, a problémakör általános áttekintését nyújtó cikket, majd ezt követően egy-egy részterület témáját tűztük „Napirenden” rovatunk — napirendjére... Az emlékez- tetés, de ugyanakkor a prob­léma bonyolultságának érzé­keltetésére is, címszavakban idézzük fel a tárgyalt kérdé­seket: szakképzés és gazdasági hatékonyság; kutatás, fejlesz­tés; munkaerőforgalom; szál­lítás, anyagmozgatás; állóesz­köz ellátottság; technikai, technológiai háttér; gépesített­ség a termelő és a kisegítő te­vékenységben; nemzetközi kooperáció, licencia és know­how forgalom, szabadalmak. A címszavak puszta felso­rolása is kétségtelenné teszi: gazdasági életünk legfőbb kérdésének, a termelékeny­ségnek, a hatékonyságnak nö­velése nem néhány tárca ügye, hanem olyan méretű tendő változásait a termelé­kenység területén, az összkép a holnapi, s holnaputáni le­hetséges több biztatását nyújt­ja. Ezt igazolják különben az 1970 január—október között elért eredmények is. Minden ágazat Szemben 1968 és 1969 eléggé szélsőséges ágazati teljesítmé­nyeivel — 1969-ben például a híradás- és a vákuumtechni­kai ipar tíz százalékkal többet, az építőanyagipar öt száza­lékkal kevesebbet termelt, mint 1968-ban —, 1970 január­ja és októbere között minden ágazat produktuma nagyobb volt, mint a múlt év hasonló időszakában. A szocialista ipar termelése hét százalék­kal volt több, mint 1969 meg­felelő tíz hónapjában, az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés pedig hat százalékkal emelkedett. Ez utóbbi mutató esetében is valamennyi ágazat fölötte állt az egy évvel ko­rábbi értéknek. Fontos jellemzőként érté­kelhetjük, hogy a termelé­kenység továbbra is az átlagot meghaladó mértékben növek­szik a dinamikusan fejlődő, népgazdaságilag kiemelt ipar­ágakban — így például a köz­lekedési eszközök gyártásában 15, a villamosipari gépek és készülékek gyártásában 13, a vegyiparban 11 százalékkal volt több az egy foglalkozta­tottra jutó termelés, mint 1969 januárja és októbere között —, de korábban stagnáló, il­letve eredményromlást felmu­tató könnyűipari ágazatok is a fejlődők közé kerültek, minta fafeldolgozó ipar, a textilru­házati és a bőr-, szőrme- és cipőipar. A várakozások, melyek a negyedik ötéves tervben fog­laltakhoz fűződnek a termelé­kenység növelése tekintetében, nem alaptalanok: mód van a 75—80 százalékos hányad el­érésére. Éppen ezért valljuk mi magunk Is, hogy az 197Í— 1975 közötti éveknek döntő és végleges fordulatot kell hoz­niuk a termelékenység emel­kedésében, a növekedési üte­met s az abszolút értéket néz­ve egyaránt. Cikksorozatunk zárszavaként tehát bátran le­írhatjuk: a problémák s a te­endők megfogalmazása a gaz­dasági élet minden területén világos. S ha a cselekedetek is egyértelműek, következete­sek lesznek, végre pont ke­rülhet egy régóta vajúdó, mindannyiunkat érintő ügy végére. Mészáros Ottó Mező Imre Születése hatvanötödik évfordulóján — Szerencsémnek tartom, hogy el­nyerhettem barátságát — írta Kádár János elvtárs a Mező Imréről szóló könyv előszavában. Mások is — magya­rok és külföldiek ,— őszinte nagy meg­becsüléssel gondolnak rá, mint az olyan emberek egyikére, akik eszméikért egész életükben bármily áldozatra ké­pesek voltak. Elindult egy szegény munkásgyerek — a tíz testvér közül az egyik — a Sza­bolcs megyei Ramocsaházáról... Nem szerencsét próbálni, mint a mesék hő­sei, hanem azért, hogy kenyérre valót szerezzen hozzátartozóinak. Ezért aztán iskolába se járhatott, cselédnek kellett beállnia az egyik uradalomba. Tizen­hat éves korában sem tudott még írni, olvasni. Aztán nyakába vette a nagy­világot és huszonkét évesen megérkezett Belgiumba. Az antwerpeni kikötőben akkortájt Mátyás László és más emig­ráns magyar kommunisták agitációs és szervező munkát folytattak az odake­rült idegenek között, ök vonták be az ifjú Mező Imrét munkájukba, kezdet­ben a forradalmi sajtó terjesztésébe, a kultúrmunkába, a tanulásba, majd a szervezésbe. Megtanult nemcsak írni, ol­vasni, de németül is, flamandul, fran­ciául, spanyolul. Hajtotta a tudásvágy, a tettkészség. A szabolcsi proligyerek önerejéből értelmiségi lett. Nem is akár­milyen. Eredetiben olvasta a marxiz­mus klasszikusait, Heine verseit, s ta­lán rá is gondolt a költő, Komját Ala­dár, amikor a fiatalokról szóló versét így kezdte: Micsoda álmok, s micsoda álmodok... Az antifasiszta forradalmi harc szer­vezője a nyugat-európai küzdőtéren nem érte be szavakkal: odaadóan, me­részen vállalkozott a legveszedelmesebb illegális feladatok teljesítésére is. 1936 őszén a Pireneusokon át Spanyolország­ba ment, hogy fegyverrel küzdjön a né­pek szabadságáért. Hamarosan követte fiatal felesége is. Mező Imre többször megsebesült, de felépülése -után újra és újra a frontra ment, hogy Münnich Ferenccel, Szalvai Mihállyal és a többi internacionalista harcossal együtt, becsületei és elisme­rést szerezzen a magyar forradalmárok­nak. Ütja Spanyolországból Franciaország­ba vezetett. Belépett a francia hadsereg­be, mert Hitler hadai már rátörtek Lengyelországra és Franciaország hadi­állapotba került a Harmadik Biroda­lommal. A Külföldi önkéntesek Tenge­rentúli Zászlóalját Libanonba vitték, ott zajlott le első hadgyakorlatuk Baalbek vidékén, a sok ezer éves romváros köze­lében, melyről csodálatos képeket festett Csontváry Kosztka Tivadar, A sereget Szíriába vezényelték, ott érte a francia összeomlás, s Mező Imrének csak akkor nyílt ismét alkalma a cselekvésre, ami­kor 1941 májusában az angolok és De Gaulle hadserege bevonultak Szíriába. A magyar antifasiszták egy csoportjával Párizsba ment, s résztvett az ellenállás­ban. a Párizs felszabadításáért vívott harcokban. Rendkívül érdekesen ír Mező Imre eseményekben, küzdelmekben gazdag éveiről, róla szóló könyvében a barát és harcostárs: Komját Irén. A felszabadulás előtti évek Mező Im­rével összefüggő eseményei a nemzet­közi munkásmozgalom történetének ada­lékai, de a felszabadulást követően Mező Imre már itthon, hazájában dolgozott a párt által számára kijelölt helyeken. A pártmunka volt az életeleme, s kezdet­ben korlátlanul nyílt rá lehetősége, hogy kivegye részét ebből. De később, ahogy kezdett eluralkodni a rideg bizalmat­lanság, a gyanakvás légköre, éppen azo­kat az elvtársakat szorították háttér­be, akik külföldi kényszertartózkodá­suk idején a legnagyobb tapasztalatok­ra tettek szert, és vérük hullásával bi­zonyították hűségüket. Mező Imre a kez­det kezdetén érezte ezeknek a rossz elő­jelű káros módszereknek meghonosodá­sát, szót emelt ellenük, s ezért hamaro­san „kegyvesztett” lett. A. szektás, dog­matikus, antihumanista eszközökkel ope­ráló pártvezetés őt is félreállította. Kétszeres tragédia, hogy az 1956-os ellenforradalmi események során a bu­dapesti Köztársaság téri orvtámadás ál­dozataival együtt, az elsők között halt hősi halált az a Mező Imre, aki mar jóideje minden idegszálával, tudásával és akaraterejével a pártélet lenini nor­máinak visszaállításáért, a szociálist! demokratizmus érvényesítéséért, annalt a kommunista politikának a győzelméé!) küzdött, amelyet alkalmasnak látott ar­ra, hogy visszaszerezze a tömegek bizal­mát, megnyerje a nép közreműködését a szocialista építés eredményesebb és töretlen vonala folytatásához. Elveszté­sével fájdalmas csapás érte a pártot éi a magyar munkásosztályt. Ha élne, ma hatvanöt esztendős len­ne, s nem kétséges, hogy az utóbbi más­fél évtizedben múltjához méltó módon sok értékeset és maradandót alkotott volna. Vadás* Ferenc társadalmi feladat, mely min­den érintettől nagyfokú akti­vitást kíván. Éppen azért idő­ről időre visszatérő gond a termelékenység relatív ala­csony színvonala, s növekedé­sének lassúsága, mert eddig nem sikerült megvalósítani a teendők komplex kezelését, azt a társadalmi méretű koo­perációt, mely már a szak­képzésnél, az oktatásnál szá­mol a növekvő követelmé­nyekkel, hogy azután ugyan­ehhez igazodjék a kutatási, fejlesztési tervek kimunkálá­sánál épp úgy, mint a beru­házási tervek készítésekor. E társadalmi méretű összehan­goltság elengedhetetlenségét a gazdasági reform tette nyil­vánvalóvá, az addig is meg­levő, de jórészt rejtve maradt problémák, ellentmondások felszínre hozásával. Változó tendenciák Cikkeink bőséges tény- és adattárat vonultattak föl an­nak bizonyítására, hogy a ter­melékenységgel összefüggő mai gondok gyökere messzi­re, a magyar ipar sok évtize­des általános elmaradottságá­ra vezethető vissza, s hogy a felszabadulást követően kiala­kult helyzet is elsősorban az extenzív, s nem az intenzív fejlesztés lehetőségét állította előtérbe. A gazdasági reform bevezetése egyben azt is je­lentette, hogy . megérett a hely­zet az intenzív fejlesztés kö­vetelményének körvonalazásá­ra, s ezen belül is a termelé­kenység a korábbiaknál gyor­sabb ütemű növelésének na­pirendre tűzésére. Paradoxon­ként hat, de igaz: o gyorsabb növekedési ütemhez sok tekin­tetben az átmeneti lelassulás teremtette meg a feltételeket. Az átmeneti lelassulás ugyanis megváltoztatta a ko­rábbi tendenciákat. Szakítva a mennyiségi szemlélettel, a termékek értékesíthetőségét, korszerűségét, műszaki színvo- I nalát tűzte napirendre, s ami ettől elválaszthatatlan, a gyár­tás' technikai, technológiai fej­lesztését. A termelési szerke­zet változása, a termékszerke­zet módosulása logikusan ma­ga után vonta az egyik leg­főbb termelési tényező, az idő szerepének növekedését, mind a műszaki haladás eredmé­nyeinek gyors — vagy leg­alábbis a korábbiaknál gyor­sabb — fölhasználásában, mind a piaci hatásokra való reagálásban. Ha e nézőpontból vizsgáljuk a reform bevezeté­se óta eltelt majd’ három esz­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom