Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-10 / 289. szám

6 “‘'s^Ctriap 1970. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK VÁC Átadás előtt az új telefonközpont Vácon a Marx téri új tele­fonközpont építése befejezésé­hez közeledik. Belül még hát­ravan a lépcsőház kiképzése. Az udvart is betonozni kell. Előreláthatólag december végére, az erede­ti határidőre, befejezik a munkát, és megkezdődik az épület átadása. A járókelők örömmel álla­pítják meg, hogy a postapark nemcsak korszerű, de tetsze­tős, szép épülettel gazdago­dott. Az aranyosan csillogó, kőmozaikkal kirakott falrész, a fémkeretes, színesre festett alsó és felső ablaksor kelle­mes hatást kelt. A kocsibejá­rat feletti függőfolyosó a négy évtizeddel ezelőtt épült főpostát köti össze az 1970— 71/ben elkészülő telefonköz­ponttal. Az építők betartották a Vállalt határidőt — a belső szerelési munka eltolódik, előreláthatólag egy-két hó­nappal. Az ok: késett a központi fűtés szerelése és hideg teremben nem tud­tak dolgozni a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár szere­lői. Ma már működik a kazán, kellemes a hőmérséklet az el­ső emeleti nagyteremben, ahol szerelik a 2000 előfizetőt be­fogadó svéd állomás helyét. Ez a helyiség egynegyedét tölti be, ha jelentkeznek újabb előfizetők, mód lesz nyolcez­res központ kialakítására. Új pékségek, feldolgozó üzemek KISEBB SÖRGYÁRAK NYITÁSA IS VÁRHATÓ A gazdasági reform beveze­tése óta szerteágazóbbá vált, dinamikusabban fejlődik a fo­gyasztási szövetkezetek ipari tevékenysége. Ez év végére A Nagymarosi Vas- és Műszeripari Ktsz OLCSÓN - GYORSAN - GARANCIÁVAL JAVÍT ORAT, RÁDIÓT, TELEVÍZIÓT, MAGNETOFONT. NAGYMAROS, Kossuth tér 3. Telefon: 14. AUTOKAROSSZERIA- LAKATOS MUNKÁK NAGYMAROS, Sógvóri út 30. Telefon: 57. Hibabejelentés Szob és kornyéke községekben a tanácsoknál rendszeresített hibabejelentő lapokon. Heti két alkalommal rendszeresen és külön hívásra is mennek. A visontai óriás Európában egyedülálló épít­mények azok a Heller—Forgó féle magyar—svéd szabadalom alapján épített hűtőtornyok, amelyekből Visontán most épült fel a második és egyben az utolsó. Magassága 116 mé­ter, átmérője 100, falvastag­sága pedig a kezdeti méterek után egyöntetűen 18 centimé­ter. Azonnaii belépéssel FELVESZÜNK villanyszerelő, ács, asztalos, könnyűgépkezelő, vasbetonszerelő, kőműves, tetőfedő, bádogos, vízvezeték- és fűtésszerelő, festő, lakatos, diszműbádogos, parkettás szak-, betanított és segédmunkásokat (16 évet betöltött fiúkat is), rakodókat, Panther autódaru-kezelőt, dózervezetőt (D-159-B), gépkocsiszerelőt, építőgép-szerelőt, gépkocsi- és dömpervezetőket. raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takaritónőket és minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz Munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. 20 vállalat közös üdülőt épít A zalakarosi termálfürdőt néhány éven belül a Dunántúl egyik jelentős fürdőhelyévé fejlesztik. A nyitott úszó- és fürdőmedencék mellett meg­kezdődött egy állandó, fedett­fürdő építése. A termálfürdő­fejlesztésbe bekapcsolódtak a helyiipari vállalatok is: 20 vál­lalat társult egy közös, 120 sze­mélyes üdülő építésére. A fe­dettfürdővel egyidőben, 1972. tavaszára készül el. Bővíti za­lakarosi szolgáltatásait a zalai idegenforgalmi hivatal is, egy további 120 személyes szálló létesítésével. Zománcozó, sajtoló és forgácsoló üzemünkbe SÜRGŐSEN FELVÉTELRE KERESÜNK NŐI ES FÉRFI BETANÍTOTT MUNKASOKAT, műszaki rajzolókat, szerkezeti lakatosokat, műszerészeket és takarítónőket. Jelentkezés a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalatnál Budapest XIII., Révész u. 27/31. mintegy ötszörösére növekszik ebben az üzemágban a terme­lési érték, és annak nagysága eléri a 2 milliárd forintot. A korábbi időszakban a fo­gyasztási szövetkezetek főleg szeszfőzéssel, tartósítással és üdítőital készítéssel foglalkoz­tak. Az utóbbi 3 év során sü­tőüzemeket, húsfeldolgozókat, tésztaüzemeket, építőanyag­üzemek, ruházati, fa- és mű­anyagfeldolgozó és sok más egyéb hasznos helyiipari üze­met létesítettek az ÁFÉSZ-ek. A fogyasztási szövetkeze­tek kiegészítő jellegű ipa­ri tevékenysége kettős célt szolgál. Az egyik a helyileg hasznosít­ható nyersanyagok, munka­erő, épületek, gépek, szakem­berek munkába állítása, azért, hogy bővüljön a szövetkezeti kereskedelem árualapja, ja­vuljon a lakosság ellátása. A másik cél, hogy megoldják a falvakban még fellelhető fog­lalkoztatási gondokat. E célok teljesülése a szövetkezeti tag­ság hasznát és a népgazdaság javát egyaránt szolgálja. Jelenleg az ÁFÉSZ-eknek háromezer kisipari üzeme van, és az utóbbi években né­hány középüzem is létesült. Ismeretes, hogy a negyedik ötéves terv során a kis- és középüzemek fejlesztése több segítséget kap. A gazdasági verseny fel­lendítése érdekében na­gyobb lesz a jelentősége a lakosság igényére gyorsan és rugalmasan reagáló kls- és középüzemeknek. Különösen fontos szerep vár az eddig is dinamikussá fej­lődő szövetkezeti építőanyag­ipari üzemekre az országos la­kásprogram végrehajtásában. Az ÁFÉSZ-üzemek alkalma­sak arra, hogy a munkaerő gyors átcsoportosításával né­hány kiegészítő géppel terme­lési szerkezetüket rugalma­san változtassák és a keletke­ző új szükségletek kielégítése érdekében termeljenek. Lendületes fejlődés várható a fogyasztási szövetkezetek élelmiszeripari tevékenységé­ben is. A tartósító, a szesz­főzdéi, a sütőipari és a hús­ipari üzemek mellé, esetleg itt-ott felsorakozhatnak kisebb sörgyárak is. Jelentős erőfe­szítéseket kell tenni a szövet­kezeteknek a sütőipar fejlesz­tésére. Az elmúlt 3 évben az ÁFÉSZ-ek országosan 25 sü­tőüzemet létesítettek. Várha­tó, hogy a tagság sürgetésére fogyasztási szövetkezetek a negyedik ötéves tervben, a sütőüzemek egész lánco­latát hozzák majd létre. A fogyasztási szövetkezetek keretében mintegy 150 helvi, illetve körzeti pékség üzembe helyezésére lehet számítani. összességében az általános értékesítő és fogyasztási szö­vetkezetek ipari tevékenysé­gének értéke öt év alatt meg­duplázódik és jelenleg évi 2 milliárd forintról várhatóan négymilliárd forintra növek­szik. Falu végén kurta kocsma A Magyar—Koreai Barát­ság Tsz a jászberényi úton, az autósok számára is jól megközelíthető helyen „Birka- csárdát” nyitott. A tsz terü­letén egy régi italboltot ala­kítottak át korszerű, kul­turált étkezőhellyé. Felsze­relése a legmodernebb, a han­gulata azonban olyan, mint a régi híres csárdákban volt. Kár, hogy a valódi cigányzene helyett magnóról lehet hal­lani a csárdásokat... A csárda egyik fele a közön­ségé, a másik pedig a terme­lőszövetkezeti tagok étkezője. Naponta 30—40 tsz-tag kap­hat itt meleg ételt, de nagy dologidőben legalább 150 tag juthat házikoszthoz. Elekes Éva nagykátai tudósító JANUAR 1-TŐL: VOLÁN Gyorsabban ér a címzetthez az áru 1971. január 1-től az egész országban a Volán Tröszt veszi át a darabáruszállítást. A ko­rábbi években a MÁV és az autóközlekedési vállalatok egy­mástól függetlenül továbbítot­ták az áruszállítmányokat. 1967. óta azonban közösen bo­nyolítják le, s ezzel a módszer­rel megoldották ez áruk ház- tól-házig szállítását. A közös munkával rendkívül sokat fej­lődött ez a fuvarozási ág, gyor­sabbá és kulturáltabbá vált a lakosság kiszolgálása. Nemcsak a lakosságnak, hanem a válla­latoknak, termelőszövetkeze­teknek, állami gazdaságoknak is házhoz szállítják az árut. Már az ország valamennyi köz­ségét és sok, megfelelő közút­tal rendelkező kis települést is bekapcsolták az országos da­rabáru fuvarozás hálózatába. A településeken hetenként többször is megjelennek a me­netrend szerint közlekedő áru­szállító járatok. Az egész áru­szállítási rendszer korszerűsí­tését célozza az a miniszteri döntés, hogy a jövő év január­jától megszüntetik a kettőssé­get, és a darabáru fuvarozást teljes jogkörrel a Volán Tröszt veszi át. Természetesen to­vábbra is együtt dolgoznak a MÁV-val és a postával, de a jövőben a Volán mint egye­düli gazda szervezi, irányítja, ellenőrzi és felelősséget vállal a megbízható gyors szállításért. Csupán a nemzetközi, az ex­press és néhány speciális da­rabáru gyűjtése és továbbítása marad a MÁV feladata. SAGHEGY Múzeum a kráterben és a bagolyvárban Felújítják a szőlőket a ke- menesaljai táj legszebb, leglát­ványosabb területén, a Ság- hegyen. Rövid tenyészidejű szőlőfajtákat telepítenek, ame­lyek a vidék klíma- és talaj- adottságai közepette jobban cukrosodnak, ízesebb bort ad­nak. A Celldömölki Járási Ta­nács e területet egyébként pi­henő- és üdülőhellyé fejleszti. A tervek szerint kiépítik a vízvezetékrendszert, létrehoz­zák a szabadtéri „krátermú­zeumot”, s a bagolyvárban a sághegyi tájmúzeumot. DEMENY OTTO: • • Öreg szőlő A szőlő csak nyolc sor, de mert három paszta, lenyúlik a kertek-aljai dülőútig. Már senki nem tudja pontosan, hány éves. — Csak én benne élek, amióta asszony vagyok — mondja a nagymama —, s amikor idejöttem, ez már öreg szőlő volt Mégis szép nagyon, kivált ilyenkor, szüret után. A bor, amit termett, elfér két kis hor­dócskában; tán már lei is forrt, mert meleg volt az ősz. A prést két hete elraktuk s csak a ház mögötti konyhakert végében lassan el- málló törköly rozsdaszín tömbje emlékeztet szüretre. Szüret? Na hiszen! Reggel nyolckor álltunk be a sorok közé hatan, s délre már le volt szedve. Az idén nem is találtunk olyan fürtöt, amit érdemes lett volna kitenni a mesgyére, mert csak magunkat csúfoltuk volna vele. — Kár a gálicért, amit az ember beleöl — mond­ja bosszúsan a sógor —, de a nagymama le­inti: — Mert már rég nincs lelketek hozzá! Igaza van, nem vitatom. De kinek volna ideje és türelme közülünk ide jönni nyitni, kapálni, kötözni? Csak ő — a nagymama — tesz-vesz benne, s a sógor kétszer-háromszor megpermetezi. Most november vége van, maradék napsugár bujócskázik a diófa lecsupált ágai között, s könnyű szél rezegted a tőkén maradt réz­színű leveleket. — Jövőre még ennyi sem lesz — dünnyögöm magamban, számbavéve a homok új halottait. Mert az elpusztult tőke körül megtöpped a föld, s a feketére égett csonk erőtlenül hanyatlik a homokra: a kis­gyerek is játszva ránthatja ki belőle. Azért végigsimogatok mindent a szememmel, amíg visszaérek a házig. A kulcs benne van a kamra zárban, meg sem kell fordítani, hang­ra nyílik, szinte magától. Belépek s ott is a pusztulás jeleit látom. Pedig milyen jó kis kamra volt ez, amikor én ide kerültem. Nagy­apa MÁV bognár volt. s a munkahelyén kanta a kimustrált vagonpallókat, amelyekből épí­tette. Egyik sarkába beállította a gyalupadot, a másikba meg szerszámszekrényt ügyeske­dett össze a vésőknek, gyaluknak, reszelőknek. Körbe hatalmas kampósszegeket ütött, rájuk akasztani a fűrészeket, hordóráfokat s a har­madik sarokba válogatott szál dongafák vol­tak lerakva szépen, forsiftosan. Most mindent por lep, rozsda esz s méteres pókhálók lógnak a mennyezetről. — Meg kellene nézni a bort! I ehajlok, két ujjamat beakasztom a vaska­rikába s megemelem a pinceajtót Hét lépcső vezet a hideg, betonozott üregbe. A pici ablakrés alatti sarokban — mint mindig — homokba rakva a zöldség; ez kitart újig. A másik oldalon van a bor. Betontalpakra két ászok van fektetve hosszában; ezeken állnak a hordók. Megnézem — gáz már rég nincs —, odahajtom fejemet egyiknek az oldalához. — Na, ez már nem susog! A dugó azért még nincs beleütve, csak úgy keresztbe van állítva a lyukon. Odébb teszem, s megfogom a kék műanyag csövet. Tudom, hogy bajos lesz — ezt sosem fogom megtanulni —•, de azért nagy üggyel-bajjal sikerül kicsalnom egy kancsóra valót. Rendet teszek magam után, aztán a kancsóval fölmegyek a napra. Lesüt az az edény fenekéig s látom már, hogy tiszta a bor. Kis hab var. a tetején, azt elfújom, s kezdem kóstolgatni. Savanyú, mint a múlt évben s mindig, mióta ismerem, de tudja isten? — a harmadik pohárnál már elkezd édesedni, és még soha nem kaptam fejfájást tőle. Viszem a házba, ahol nagymama vár az ajtóban: — Mi van? Csak nem bort húztál? — De! Ezzel a kis kancsóval. — És milyen? Még én sem kóstoltam. — Mint mindig: kevés és savanyú. — Nem baj! Az ünnepekre elég lesz. — Elég hát! Még egy kishordóval húsvétra is marad. Leteszem a kancsót s nézek magam elé. Mérhetetlenül sajnálok, valamit, amit szere­tek. de nem tudok megmenteni. — Három év, öt év? — aztán végképp elmúlik az öreg szőlő; nem is sejtem mi lesz belőle? Csemegeüzle­tekből veszem maid a tükörfényű borokat, mindig csak egv-két üveggel, s ha jobbak lesznek is ennél, nem tudom majd ennyire szeretni őket. Elmúlik tőlem a birtoklás édes­sége. elmaradnak a meghitt mozzanatok, s az évente ismétlődő, derűs bizonyosság: — J6 lett a bor!

Next

/
Oldalképek
Tartalom