Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-04 / 259. szám
Mit HEU 1970. NOVEMBER 4., SZERDA kMívlap Tíz tulajdonos Eger szívében, a Klapka utcában, a Park Szállóval szemben épült fel az a reprezentatív irodaház, ahol tíz vállalat és intézmény központja kapott helyet. Kormányrendelet a földterületek méterrendszerű nyilvántartásáról A Magyar Közlöny pénteki számában megjelent a földterületek méterrendszerben való nyilvántartásáról szóló kormányrendelet, amely intézkedik az eddig ölrendszerben (négyszögölben, kataszteri hóidban) nyilvántartott földele területének méterrendszerre (négyzetméter, hektár) történő átszámításáról. A rendelettel kapcsolatban dr, Egri Antal, a MÉM főosztályvezetője elmondotta: a földek területét az elmúlt évig országosan négyszögölben és kataszteri holdban számítva tartották nyilván. Ebben a rendszerben a számolás és a nyilvántartás bonyolult volt és nem felelt meg á korszerű gépi adatfeldolgozás követelményeinek sem. Ráadásul ezt a mértékegységet hivatalosan ma már egyetlen államban sem használják, ami a földekkel kapcsolatos adatok nemzetközi összehasonlítását nagymértékben megnehezítette. A méterrendszerű földterületi adatok használatát — a métermérték 1874. évi bevezetése óta — már több, különböző szintű jogszabály is elrendelte hazánkban. Ennek ellenére az áttérésre nem került sor, miután az ölrendszerben nyilvántartott adatok átértékelésének feltételeit korábban nem biztosították. A modem elektronikus adatfeldolgozó számítógépek segítségével most erre lehetőség nyílik és így korszerűsítik a földnyilvántartást. A gépi rendszerű nyilvántartásra való átállás 1973-ban fejeződik be, addig méterrendszerre számítják át a földterületeket. Mindez nagy munkát jelent, hiszen országosan tízmillió földrészletről van szó. Á főosztályvezető elmondotta, hogy azokban a községekben, ahol az átszámítás meg- . történt, végérvényesen el- ' állnak majd az ölrendszerű területi adatok használatától. ' A földek minőségét az aranykorona érték fejezi ki. A főosztályvezető tájékoztatása szerint a méterrendszerre való áttérés után a jelenlegi számítás alapjául szolgáló úgynevezett fokozatok nem tarthatók meg, azokat is hektárra kell átszámítani. A hektáros „fokozatokat” az egyszerűsítés érdekében a jogszabály megfelelő — 10 filléres — kerekítéssel alkalmazza. A kerekítés csak jelentéktelen mértékben földek tiszta jömódosítja a védelmét. Számos jogszabály tartalmaz négyszögöles, kataszteri holdas területi határokat (ilyen például a háztáji föld, a személyi földtulajdon nagysága stb.) ezeknek a területeknek méterrendszerre való átszámítása után olyan területhatárok adódnának, amelyeket igen nehéz lenne megjegyezni, már csak azért is, mert az átszámításnál töredékszámok jönnek ki. Ezért az ilyen területhatárokat az új rendszerben — a régihez hasonlóan — kerekítve határozzák meg. Errenézve is intézkedik a rendelet. ÉRD ÍJ KISIPAROS-SZÉKHÁZ Az ország legnépszerűbb községében, a 33 000 lakosú Érden, kedden avatták fel a kisiparosok helyi szervezetének új székhazát. Az épületet az érdi, valamint a körzetéhez tartozó százhalombattai, diósdi, sóskúti és tárnoki kisiparosok építették, társadalmi munkával. „Fagyos” fűszerpaprika A vidéki gazdaságokban befejeződött a fűszerpaprikaszedése. A terméseredményeket illetően az ország különböző vidékein igen vegyes kép alakult ki. Egyes vidékeken az esőzések miatt felrepedezett a paprika héja. Nagy gondot okoztak a szeptemberi fagyok, amelyek egyes vidékeken sokat rontottak a minőségen. A termésbecslések 32—35 mázsás terméssel számoltak. A fagyok azonban sajnos valószínűleg rontottak ezen az eredményen. A magyar mezőgazdaságban idén 15 500 holdon termesztették az export szempontjából is igen fontos fűszernövényt. Ami a paprika termőterületét illeti, továbbra is Csongrád megye vezet, ahol az ország fűszerpaprika-területének csaknem felét tartják számon. A második helyen áll Bács-Kis- kun megye több mint 40 százalékos részesedéssel. Gazdaságfejlesztésünk kiemelt programja (1.) Az építők „ipari forradalma“ Országos garázsgondok Az egyre súlyosabb garázsgondok megoldásáról tanácskoztak kedden Győrött 19 megye és a főváros általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteinek képviselői. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek rövid időn belül több ezer magángépkocsi elhelyezését oldják meg garáasszö- vetkezetek szervezésével. Az országgyűlés őszi ülés- j szakán törvénybe iktatták a ! népgazdaság fejlesztését, a tár- j sadalom gyarapítását, az élet- | körülmények javítását 1975-ig meghatározó munkaprogramot — a negyedik ötéves tervet. A fő népgazdasági fejlesztési programok összeállítása egyfelől a reális és sürgős társadalmi szükségletekből és lehetőségekből, másfelől — főképp — a hazai adottságokból indulnak ki, jelentős mértékben támaszkodva — a baráti országokkal a tervegyeztetések során már rögzített — nemzetközi együttműködésre, a bontakozó szocialista integrációra. így a konkrét beruházási előirányzatok elsősorban a központi fejlesztési programokat szolgálják: a földgázprogram folytatását, az alumínium- ipar fejlesztését, a közúti járműprogramot, a kőolajtermékek vegyipari feldolgozásánál? fejlesztését, az építőipar korszerűsítését, fejlesztését, a textil- és ruházati ipar rekonstrukcióját, a számítástechnikai programot. A parlamenti vita második napján, a délutáni szünetben, jegyezte meg egy képviselő — a közötte állók helyeslése közepette: — ,.Szerintem a következő években le kell zajlania a hazai építőiparban is az ipari forradalomnak — különben egyik-másik fejlesztési elgondolásunkkal nem boldogulhatunk Az építőipar teljesítőképessége az utóbbi esztendőkben a tervezettnél lényegesen jobban emelkedett: a harmadik ötéves terv kezdetekor 24—28 százalékos kapacitásbővítést irányoztak elő, az 1967-es kormányhatározat ezt az időközben jelentkező feszültségek enyhítésére 34 százalékra MIÉRT BOSSZANKODIK? A GYÁRIGAZGATÓ BESZÉLGETÉS VÁNDOR BÉLÁVAL, VÁCI HÍRADÁSTECHNIKAI ANYAGOK GYÁRA IGAZGATÓJÁVAL — Engem, mint kommunista gyárigazgatót elsősorban örömök érnek — kezdi beszélgetésünket Vándor Béla. — Ugyanis bosszúságainkat kiküszöböljük, és ez szintén öröm. — Tehát akkor mit kell megoldani, hogy a bosszúság örömmé váljon? — A központi kérdés nálunk is a termelékenység. Ennek alakulásáért kell elsősorban aggódni, idegeskedni. Elhatároztuk, hogy magasabb szintű belső szervezéssel lendítünk a termelékenységen. Ez is elsősorban anyagi ösztönzés kérdése. — Ezek szerint több prémiumot, jutalmat. fizetnek majd? — Elsősorban másként osztjuk el a prémiumot, jutalmakat. Az a legfontosabb, hogy az kapja, aki megérdemli. Ugye milyen közhely ez? Mégsem egyszerű megoldani. Most a prémium- és a jutalomkeret az üzemvezetőkhöz került, akik saját hatáskörükben osztják szét, mert ők tudják pontosan, hogy ki érdemli meg. A középszintű vezetők joga tehát megnőtt. De ez nem elég. A több joggal több kötelesség is jár — és ez a momentum a legfontosabb. Egyelőre még gyorsabban megy a jogok ki- szélesítése, mint a felelősség növekedése. Mindenesetre a középvezetőket a gazdálkodás irányába szorítjuk — mint a férj a háziasszony feleségét —, úgy termeljen és úgy osz- szon el, ahogy az a leggazdaságosabb. — Persze a termelékenység problémáit önmagában ez nem oldja meg. — Igen, de nagy gondot for- , dítunk a műszaki fejlesztésre is. Igyekszünk olyan új technológiákat bevezetni, amelyekkel — azonos termelési értéket figyelembe véve — korszerűbb gyártmányokat, modernebb úton, kulturáltabb körülmények között, és kevesebb munkással állíthatunk elő. Nemrégiben vásároltunk egy új fénycsőfojtó licencet — egy gépsort —, amellyel ugyanazt a gyártmányt harmadannyi emberrel, harmadrésznyi területen állítjuk elő, mint azelőtt. Egymillió fény- csőfoj tónál 200 ezer dollár értékű anyagot takarítunk meg. — Az újra való áttérés bizonyára nehézségekkel jár. — De még milyen nagyokkal. Bosszant például, hogy már két éve tart a huzavona, hogy a vörös vasoxid gyártását modernizálni tudjuk. Dollár kellene hozzá, de azok a pénzintézetek, amelyektől ez függ, úgy látszik, nem sietnek, mert húzzák, halogatják a döntést Az idő pedig pénz. Nemcsak mi károsodunk, hanem felhasználóink is. — Pedig a híradástechnikában a gyors változások korát éljük. — Igen. Mi is áttérünk a nyomtatott áramkörökre, ez összefügg a számítógépprogrammal. Ezt az üzemet teljesen korszerűsítjük 35 millió forinttal. Jelenleg termelési értékük 20—30 millió forint évente. A korszerűsödés után, két-három év múlva, 150 milliós termelési értékük lehet. Mindez a jelenleginél összesen másfélszer nagyobb termelési területen és másfélszer több munkással. — Lesz munkaerő? — Kell, hogy legyen. Bosz- szant, hogy most munkaerőhiánnyal küszködünk, amikor ktsz-ek és tsz-ek tele vannak emberrel, mert többet tudnak fizetni. Hiszem, hogy ez rövidesen megváltozik, hogy olyan gazdasági ösztönzőket vezetnek be, amelyek ez ellen fognak hatni. Most például sokkal több horgany kell az országnak — mi gyártjuk egyedül a horganylemezt — mert szükséges az árvízi építkezésekhez. Vagy: a Gazdasági Bizottság meghozta határozatát az akkumulátor és szárazelemprogramról, amelybe mi is bekapcsolódtunk. Ha ezeknek érvényt akarunk szerezni, akkor meg kell tudni tartanunk is a munkaerőt. Jelenleg szakmunkás- és férfi segédmunkáshiányunk van. A szakmunkáshiány látszik enyhébbnek, mert a korszerűbb technológia segíthet. A férfi segédmunkáshiány aggasztóbb. Sajnos, fizetésüket nem emelhetjük, mivel bérfeszültséget szülne. — Mindez bosszantó lehet, hiszen gyártmányaik nagy keresettségnek örvendenek. — De a külkereskedelmi monopólium is bosszantó. Sajnos, vállalatunk csupán egyetlen külkereskedelmi vállalatnak szállíthat, hiába vannak olyan vállalatok, amelyek szintén foglalkoznának termékeinkkel, hozzájuk nem fordulhatunk. Pedig így lehetne kontroliunk, hogy jó üzletet csinálunk-e. Annak a vállalatnak adnánk, amelyik többet ígérne érte, jobb feltételekkel értékesítene. Erre nincs lehetőségünk, sőt az illető külkereskedelmi vállalat megteheti, hogy mástól vásárol inkább. Tehát ki vagyunk szolgáltatva, és ez a legbosszantóbb. Berkovils György emelte. A növekedés várhatóan az ötven százalékot is meghaladja majd. Ez a teljesítményemelkedés mintegy 40 milliárd forintnyi többletet hoz. az ágazat egy egész esztendő alatt elért termelésének felel meg. A harmadik ötéves terv időszakában például egymillió ember költözhetett új otthonba, az elkészült 320 ezer lakás valamelyikébe. S mégis tény, hogy most, a III. ötéves terv végén, is egyik legsürgősebben megoldásra váró gondunk a lakáshelyzet megoldása. Ugyanígy, noha a 60-as évek derekától számítva, mintegy 50 százalékkal csökkent az építőipar által el nem vállalt munkák mennyisége, mégis — a beruházási piac egyensúlyhiányában változatlanul alapvető ok az építőipari kapacitáshiány és az építkezési anyagok mennyiségi, választéki hiánya. Mindez arra utal, hogy az utóbbi években az építőipar és az építőanyag-ipar teljesítőképességének, a várhatónál nagyobb emelkedésénél is gyorsabban növekedtek az építőiparral szemben támasztott igények. A népgazdaság építési igényei — s ebbe most a lakosság szükségletei is értendők, a IV. ötéves tervben tovább növekszenek. Ráadásul itt már korántsem pusztán mennyiségi igényekről lesz szó, hanem egyre fokozódó minőségi követelményekről is: a korszerűsödő ipar új üzemcsarnokainak az eddiginél célszerűbbeknek, komfortosabbaknak, speciális igények kielégítésére is alkalmasabbaknak kell lenniük. A mezőgazdaság hasonló módon a céloknak jobban megfelelő gazdasági épületeket vár az építőktől. Ráadásul, minthogy a beruházásokban egyre töbh lesz a vállalati pénz, _de változik majd a lakók érdekeltsége is az új1 otthonok kivitelezésében — az átfutási időket is rövidíteni kell, mert sem a vállalatok, sem a jövőbeni lakók nem lesznek hajlandók hasszasan várakozni befektetéseik ellenértékére. Erre a várható változásokra — a növekvő igényekre — utalnak a terv konkrét adatai is. A IV. ötéves tervben mintegy 500 milliárd forintot költ- hetünk majd beruházásokra — állami és vállalati alapokból összesen. Ennek mintegy 50 százaléka építési költség, vagyis értékét tekintve a tervezett beruházások felének sorsa az építők kezébe van letéve. A tervezett 400 ezer lakásból például az építőipar szocialista szektorának legalább 280 ezret kell felhúznia. Jelentős a szerepe az építőknek a központi ipari beruházásokban is: az olaj- és a földgáz-programhoz új vezetékeket, feldolgozó üzemeket, ezekhez lakótelepeket kell építeni. A települések bekapcsolása a föld- gázhálózatba szintén építési feladat. A kohászat, a vegyipar, a cellulóz és a papír új üzemei átlagon felül építés- igényesek. A mezőgazdaságban a korszerű állattenyésztés és feldolgozóipar-fejlesztés sem mehet végbe az építőipar nélkül. A szállítás és hírközlés rekonstrukcióprogramja is 46 —47 százalékban építésigényes: a közúti hálózat fejlesztése önmagában is nagy feladat. Létezik víz-, csatorna- és közműfejlesztési program is — fő szerep az építőké. — Az új egészségügyi, szociális és kulturális beruházások az építőipari kapacitás 10 százalékát igénylik. (8 ezer kórházi ágy, több mint 3 ezer általános és középiskolai tanterem, 9 ezer diákotthoni férőhely és így tovább.) A fenntartási, felújítási munkák értéke pedig — 1975-ig — majd 100 milliárd forint. Ezeknek a feladatoknak az építők csak akkor lesznek képesek megfelelni, ha a kivitelezési kapacitást legalább 43 százalékkal, az építőanyagipar termelését pedig legalább 55 százalékkal növelik. Ezért az építőipar saját ötéves terve — összhangban az országos tervvel, az előbb vázoit feladatokkal — kimondja, hogy a műszaki-technikai fejlesztésnek az építés valameny- nyi döntő technológiai folyamatára egyszerre kell kiterjednie. Az előregyártott vasbeton szerkezetek felhasználását 30 —40 százalékkal, a könnyű- és nehézacél szerkezetekét kétszeresére tervezik emelni az építők. 240 ezer lakást korszerű technológiával kell megépíteni. A házgyári kapacitást 1975-re legalább az évenkénti 42 ezer lakás szintjére kívánják emelni, ezért az ágazat- irányítás a már folyamatban levő házgyári fejlesztéseken túl további 5 új házgyár munkába állítását tervezi. A komplex gépláncok, egyes munka- folyamatok teljes gépesítését kell megoldani: a cél, hogy 1975-re a jelenlegi egy munkásra jutó 3 gépi lóerő helyett 5 lóerő legyen a gépesítés foka. Hat új közműépítő vállalatot állítanak fel 1973-ig: Kelet-Magyarországon, Eszak- Dunántúlon, Pest megyében, Dél-Magyarországon, Dél-Du- nántúlon és Észak-Magyaror- szágon. Az építőipar technikai bázisának bővítésére mintegy 15 milliárd forintot irányoz elő az ágazati terv — s ennek több mint felét — saját, vállalati forrásból teremtik elő. A cement termelését 89 százalékkal, a falazóanyagokét 25 százalékkal, a tetőfedő anyagokét 35 százalékkal kell fokozni ahhoz, hogy az építőanyagpiac teljesíthesse a negyedik ötéves terv »megrendeléseit”. A síküvegtermelés két és félszeres, a falburkoló csempe ellátás háromszoros emelése lehet elfogadható. Üj cementgyárak: Beremend, Hejőcsaba. Síküveggyár: Orosháza. Betonelemgyár: Szentendre. Előreláthatóan azonban, a fejlesztés ilyen aránya mellett sem lesz elegendő mennyiség bizonyos építési anyagokból, s érért a tárca, a KGST keretében, a már eddig lezajlott tervegyeztető tárgyalások során gondoskodott a szükséges import 80 százalékának lekötéséről. Emellett Bulgáriából felvonók, Lengyelországból radiátorok, lég- és klímatechnikai berendezések érkeznek majd. Az építőiparban is, miként a többi ágazatban, most a saját, konkrét, vállalati tervek összeállításának ideje következik. A népgazdasági terv fő irányait az ágazati terv mintegy „lefordította”, konkretizálta az építők számára: most a vállalatokon a sor, úgy összeállítani a saját középtávú munkaprogramjukat, hogy az az egész ágazat, s ezen keresztül az egész ország megfelelő ütemű gyarapodását szolgálja. Ezekben a vállalati tervekben a munkafegyelem megszilárdítására, a minőség javítására is gondolni kellene, konkrét intézkedésekkel, mert pusztán az anyagi eszközök előteremtése és munkába állítása ezek nélkül aligha hozhatja meg a szükséges eredményt. Pedig az építőknek kulcsszerep jutott a IV. ötéves terv valóra váltásában. Gerencsér Ferenc KÖVETKEZIK: REKONSTRUKCIÓ — A JOBB ELLÁTÁSÉRT