Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

Meerei f/fíf/űP 1970. NOVEMBER 1., VASÁRNAP Szórakoztat-e a szórakoztatóipar? A SZÓRAKOZÁS SZÜKSÉ­GES és hasznos időtöltés. Az egész napi vagy heti fárasztó munka után pihentet, felüdít, jó kedvre hangol. Egy kelle­mesen töltött este vagy hét vé­ge után frissen, újult erővel folytathatjuk a munkánkat. A munkaidő csökkentésének bevezetése óta a tanulás, a művelődés és a pihenés mellett több idő jut a szórakozásra is. A kérdés: hol és hogyan szóra­kozzunk? A művelődési há­zakban? A vendéglátó vállala­tok üzleteiben? A hol-ra aránylag könnyű a válasz: a művelődési házak egyre kevésbé tudják kielégí­teni a megnövekedett igénye­ket. A Művelődésügyi Minisz­térium felkérésére készített több mint hatvanoldalas ta­nulmány is világosan megálla­pítja: „A szórakoztató rendez­vények mindinkább kicsúsz­nak a művelődési házak ha­tásköréből. Ezt a funkciót a fényűzően berendezett ven­déglátó egységek veszik át fa­lun és városon egyaránt. A jól felszerelt eszpresszókkal, zenés, táncos vendéglőkkel a művelődési otthonok már nem vehetik fel a versenyt.” A hogyan-ra válaszolni már sokkal nehezebb. A szórakozás esztétikájáról ugyanis nálunk alig-alig esik szó. Ha igen, ak­kor is leginkább tiltó hang­nemben. KEZDJÜK TALÁN AZ ALAPKÉRDÉSSEL: miért mennek el az emberek a ze­nés éttermekbe, eszpresszókba, bárokba? Enni, inni, közben beszélgetni, zenét hallgatni, udvarolni, táncolni, azaz né­hány órára kikapcsolódni az otthoni és munkahelyi gondok­ból — kellemesen és derűsen kívánják eltölteni szabad ide­jüket. Tanulási és művelődési igényeik máshova — színhá­zakba, hangversenyekre, mű­velődési házakba, múzeumok­ba, tárlatokra — vonzzák őket. A vendéglátóipar fel­adata tehát nem ezek helyet­tesítése, hanem csupán az emberek jogos szórakozási igényeinek a kielégítése. Per­sze, ha ennél valamivel töb­bet is tudnak nyújtani, az egyáltalán nem baj. De az sem lehet „bűn”, ha csak de­rűsen szórakoztatni kívánják vendégeiket. Sajnos, a magyar szórakoz­tatóipar szolgáltatásai a leg­több esetben gyenge színvona­lúak és jellegtelenek. Pedig az árak ugyancsak borsosak. Az ok: országszerte kevés a jó zenész, táncos, énekes. (Két esztendeje még csak három­ezer, ma pedig már hatezer ze­nész dolgozik a vendéglátó- iparban és más szórakozóhe­lyeken.) A vendég a pénzéért nem dilettánsok produkcióira kíváncsi, hanem nívós, szóra­koztató zenére, műsorra tart igényt. Az ilyen azonban ritka, mint a fehér holló. Bizonyítja ezt az is, hogy az október ele­jén tartott működési engedély­vizsgán o nyolcvankét jelent­kező közül — akik mór egy esztendeje „dolgoztak” a ven­déglátóiparban — több mint a fele nem ütötte meg a kívánt mértéket. MIT KIVAN A KÖZÖN­SÉG? A zenekarok és éneke­sek mellett napjaink legdiva­tosabb szórakoztató műfaja a show. Szó szerinti fordításban látványosságot jelent. Tulaj­donképpen a régebben oly népszerű revük sok színűbb és minibb változata. Sok színűbb, mert szinte valamennyi szóra­koztató műfaj — kabaré, vil­lámtréfa, ének, zene, tánc, ar­tistaszám, paródia, sanzon, pantomim is „belefér”. Ugyan­akkor nem igényel túlságosan nagy helyet, színházi színpa­dot, elég egy kisebb pódium, vagy akár a táncparkett is. Ez pedig döntő és meghatáro­zó szempont, mivel szórakozó­helyeink nem a legtágasabbak. Alapszabály: jobban meg kell ismerni a szórakoztató­ipar vagy más szóval, a közhasználatú művészet sajá­tos törvényeit. Erről rendez­tek érdekes ankétot az elmúlt napokban Cegléden, a Róna Vendéglátó Vállalat kezdemé­nyezésére, amelyen országos szervezetek képviselői is meg­jelentek s mondták el vélemé­nyüket A részvevők szinte ki­vétel nélkül hangsúlyozták: kevesebb „művészkedéssel”, de több mesterségbeli tudással kell megcsinálni ezeket a pro­dukciókat — legyen az zene, tánc, kabaré. Az ízlésnevelés ugyanis nem jelentheti e mű­vek és produkciók mellőzését, hanem azt, hogy ezen a terü­leten is a legjobbat, a legszín­vonalasabbat kell nyújtani a közönségnek. Ugyanakkor tu­datosan törekedni kell új, ha­tásosabb szórakoztatási for­mák meghonosítására is. AZ UJ UTAK keresésében a Róna Vendéglátó Vállalat né­hány érdekes „kezedeményezé- se érdemel figyelmet, amelyek célja: átmenetet teremteni a közönség számára a közhasz­nálatú művészet és — a mű­vészet között. A vállalat üzletpolitikájában a zenének fontos szerepe van. A jó műsor, a jó zene — jó üzlet is. (A korábbi évek tíz­ezer forint zenefelár nyeresé­ge ma már eléri az évi egy­millió forintot!) És miközben jó muzsikával növelik forgal­mukat, a vendéglátást nemes ügy szolgálatába állítják: szín­vonalas zeneszolgáltatással, igényes zenei rendezvényekkel fejlesztik a vendégek zenei íz­lését. Ezért vezették be a dzsesszműsorok egészen spe­ciális, látványos, szórakoztató formáját, a jamsessiont. A nyilvános dzsesszestek köny- nyű, kötetlen, szórakoztató jellege jobban magával ra­gadja a hallgatóságot, mintha koncert jellegű műsorokat ad­nának. A sokféle zenekar és hangszer, a különböző stílus- irányzatok egy esten való be­mutatása, az élő muzsika Szövetkezetünk fertőtlenítő, rágcsáló- és rovarirtó melléküzeme eredményességi garanciával vállal patkány- és egérirtást, valamint mindenféle rovar irtását Kössön velünk éves karbantartási szerződést: megszűnnek a rágcsálók és rovarok okozta károk. Karbantartási szerződés esetén az élelmiszergazdaságban tevékenykedő gazdálkodó szerveknek jelentős árengedményt adunk. ■mtiitiiiiiiiinnp Dnmsodi Dózsa Mg. Tsz. Fertőtlenítő Üzeme rendkívül színes, érdekes lát­vány és zenei produkció. Mivel a dzsessz hallgatása zenei kultúráltságot kíván, a hagyományos, koncert jelle­gű műsorokba az új érdeklő­dők nehezen tudnának bekap­csolódni. Ezzel szemben a jamsession-ek kötetlen zenei impressziói megragadják a hallgatót, felkeltik érdeklő­dését a dzsessz iránt. S ha csupán ennyit sikerül ezeken a rendezvényeken elérni, ak­kor a vendéglátó vállalat már többet nyújtott, mint egyszerű szórakoztatást, hiszen a dzsesszmuzsikában a vendég már igazi zenei élményt kap és így fejlődik általános zenei műveltsége is. A JÖ MUZSIKA MELLETT az irodalmi rendezvények sem idegenek a vállalat műsorpoli- tikajától. Kezdetben csak iro­dalmi esteket patronált a Ró­na, finanszírozta és helyet biztosított megrendezésük­höz. Es a folytatás: a Berda- kocsma megnyitása. Az ok: a tréfáskedvű költő gyakran megfordult Cegléden és kör­nyékén, szerette a vidék fur­fangos ízű ételeit és kedvnö­velő borait. Mindezt meg is énekelte a ceglédi paprikáról és szüretéről írt verseiben. A cél: itt is a vendéglátás és a kultúra kapcsolatát gazdagabb tartalommal telíteni. A Berda-kocsma, megnyitá­sa óta, gyakorta színhelye kü­lönböző irodalmi rendezvé­nyeknek. Járt már itt Baranyi Ferenc és Simon István s leg­utóbb Szendrö József színész­költő adott önálló estet. A gasztronómia dicséretét zen­gő verses műsorával nagy si­kert aratott — telt ház előtt. É; minden jegy elkelt Zsol- nay Hédi sanzonestjén, Fónay Márta műsorán is. MINDEZ BIZONYÍT: így is-----színvonalas és tartalmas műsorokkal — lehet szórakoz­tatni az éttermek, vendéglátó­ipari szórakozóhelyek közön­ségét. Nemcsak a műdal és a beatzene az önfeledt szóra­koztatás egyedül üdvözítő „receptje”. Természetesen hi­ba lenne azt állítani, hogy a jam-session-ek és az irodalmi rendezvények jelentik az egyedül követésre méltó pél­dát. Szükség van a jó népi muzsikára csak úgy, mint a tánczenére, az önfeledt tré­fálkozásra, a gunyoros csip­kelődésre, a látványos tánc­betétekre, artistaprodukciókra is. A lényeg: mindenből a leg­jobbat, a legszínvonalasabbat kell nyújtani a közönségnek, kevesebb „művészkedéssel”, de annál több mesterségbeli tu­dással. Prukner Pál Budapesti zenei hetek A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye a Zeneakadémián. Közreműködött: Irina Kolpakova, Simándy József és a Szvesnyikov-kórus, vezényelt Németh Gyula. Ünnepi tanácsülés Gödöllőn Tegnap délelőtt Gödöllőn ünnepi ülést rendezett a váro­si tanács a tanácsok megala­kulásának húszesztendős év­fordulója alkalmából. A ta­nácstagokat és a meghívott vendégeket dr. Vrascsák Jó­zsef, a városi tanács vb-titká- ra üdvözölte, majd dr. Galicz Tibor, a városi tanács vb-el- nöke mondott ünnepi megem- lékezőt. Ezt követően átnyúj­totta az Elnöki Tanács okleve­lét Czeczulics Istvánná, Csiba József, Gregonya Istvánná, Ep­res János, dr. Getvai József ta­nácstagoknak. Az ünnepséget követő baráti összejövetelen, amelyen Gre­gonya Istvánná. Gödöllő első tanácselnöke is jelen volt, dr. Nagy Sándor, a városi és dr. Benedek János, a járási párt- bizottság titkára, valamint Né­meth Alajos, a népfront városi titkára köszöntötte a megjelen­teket. A kamerák mögött Választási lehetőség Hétfőn változatlanul szünet TÖRŐCSIK A LEVEGŐBEN — ÁRVIZES LESZ A HÉT A napokiban a Parlament gobelintermében tartott sajtó- tájékoztatóján Pécsi Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió el­nökhelyettese beszámolt az 1972-ben „belépő” második programról és az 1973-ban in­duló, immár nem kísérleti, ha­nem rendszeres színes adá­sokról. A második program létrejöttének legfőbb indoka: a közönség differenciálódó igé­nye. Magyarán: egyre többen vannak, akik például sportközvetítés helyett mást szeretnének nézni, mások a zenekari hangverse­nyeket nem kedvelik a televí­zióban, ismét másokat esetleg éppen egy tudományos témá­jú interjú hagy közömbösen, s ilyenkor nem tehetnek mást, minit azt, hogy otthagyják vagy kikapcsolják a készülé­ket. A második program legfőbb erénye, hogy a választás le­hetőségét biztosítja. (Ezzel kö­rülbelül az elkövetkezendő húsz évre a televízió bebizto­sította a maga számára az ál­landó szidalmazási lehetősé­get: ezt vagy azt a műsort miért pont emezzel párosítot­ták és nem amazzal.) Érdekes nemzetközi tapasztalat azon­ban, hogy a második program indulásával — a harmadik, ne­gyedik vagy akár az ötödikkel még inkább — nem növekszik Koszorúeidorádó Különleges piaci nap volt tegnap. A ma is, a holnap is a virágárusoké. A halottak napján megtelnek a temetők emberekkel és virágokkal. Péntek, szombat és vasárnap délelőttje a kertészek erőpró­bája Cegléden is. Talicskákkal, szekerekkel, vödrökkel és ke­rékpárokkal indulnak a bevá­sárlók és virágeldorádóval tér­nek‘ haza. Balogh Mihályné nem panaszkodhat a mai nap­ra, a vízben már csak néhány hervadó csokor búslakodik. — A törpe krizantém nem kell annyira, az embereknek, mint régen, túl olcsó. Bizony, inkább a drágábbat veszik, a Drablénak 20 forint szálja — mégis alig van belőle. Az örökzöld csokor ja 2 forint és majd a nyakamon marad. Akik a hét végén a temetőbe mennek, csak szép virágot visznek. Kádas Istvánná kertész Nyársapáiról jött — koszo­rúkkal. — Legalább 150-et adtam el, lelkem. Ilyenkor, tudja, na­gyon viszik. Az én koszorúim persze szépek, gondosan csiná­lom őket. Elkelnek az utolsó darabig. Van moha — az a legolcsóbb — szívrózsa, és örökzöldek... Hogy mennyi virág kelt el a tegnapi piaci napon Cegléden? Sok-sok ezer; szálas, cserepes, virág, megszámlálhatatlan ko­szorú. Pontos adatunk nincs, csak annyi, hogy a többi árus a kertészeket okolta a rosz- szabb forgalomért. T. E. TÁG BARAKKGERENDÁK Hazánk egyik legjelentő­sebb római kori ásatásán, a táci Gorsiumban, befejező­dött az idei feltárási év. Az ásatások során egyre látvá­nyosabban bontakozik ki a római kori település, Alsó- Pannonia hajdani vallási köz­pontjának képe. A Capitoliu mon a római katonai tábor barakkjainak újabb gerendáira bukkantak, a Capitólium ke­leti oldalán pedig új épület- csoportot fedeztek fel a ré­gészek. Folytatták a IV—V. századbeli temető föltárását is. az az idő, amit a nézők a ké­szülék előtt töltenek. A másik bejelentés, hogy hétfő változatlanul adásmen­tes nap marad. Egyedülálló magyar spe­cialitás ez: sehol a vilá­gon, ahol kiépült a televí­ziózás, nem hagynak ilyen „szabadnapot”. Sok érv szól a hétfői adás mellett, például az, hogy so­kan a televízió híradójából in­formálódnak a világ esemé­nyeiről és hiányzik a hétfőn elmaradt híradó. Másrészt a televízió technikailag a mű­sor idejét úgy is eloszthatná, hogy a jelenlegi, mintegy öt­ven órát nem hat, hanem hét adásnapon sugározná. Ez te­hát nem probléma. Törőcsik Mari mesélte a Kö­lyök című film forgatása után, amit Dunaújvárosban, a Vas­műben vettek fel. Az egyik je­lenet miatt órákig kellett ka­paszkodni a tető egy vasge­rendájába. Igaz, kifeszített ponyvával vigyáztak alatta, a felvétel végére mégis annyira kimerült idegileg, hogy félre­vonult egy sarokba, és sírva fakadt. Egy öreg szakmunkás, aki végignézte a felvételeket, odament hozzá és ezt mondta: „Ne sírjon, Marika, ha magá­val ezek a filmesek így bán­nak, jöjjön hozzánk dolgozni, én biztosítom, hogy nagyon rendes munkát kap majd ná­lunk.” _Mint a példa mutatja, Tö­rőcsik Marival nemcsak mint színésznővel, hanem mint em­berrel is, hamar megbarátkoz­nak a munkások. Most is így történt, amikor Fejes Endre Kék tiszta szerelem című írásá­ból készült tévéfilmet forgat­ták, amit most november elején láthatnak majd a nézők. A felvételek az Elzett Gyár­ban készültek, ahol a statisz­taként szereplő gyárbeli mun­kások és a gép mellett ügyes­kedő — azt mondták: „való­ban ügyesen csinálja” — Tö­rőcsik Mari között hamar ba­rátság szövődött. (Partnerei a filmben Latinovits Zoltán és Kállai Ferenc.) A hét című új televíziós fo­lyóirat jóformán még meg sem született, máris sok vitára adott alkalmat. Nemcsak a né­zők körében, hanem a televí­zióban is. Vannak, akik még mindig az első adást tartják a legjobbnak, vannak, akik a harmadikra esküsznek. A tele­vízióban működik egy társa­dalmi tanácsadó testület is, amelynek tagjai a tévén kívül­álló újságírók és egyéb szak­emberek. Nemrégiben megvi­tatták A hét eddigi adásait, természetesen azonban olyan új javarlatokat még nem ké­szítettek, amelyek bármiféle változtatást igényelnének, hi­szen ideje sem volt még en­nek a műsortípusnak, hogy kipróbálja lehetőségeit. Márványi György szerkesz­tőtől azt kérdeztük: milyen érdekességet kínál a közeljö­vőben A hét? — November 8-án este Fe­hérgyarmatról és Csenger- ről, a két árvíz sújtotta fa­luból jelentkezik A hét. Bizonyára sokan emlékeznek még a Tv jelenti egyik külön­kiadására, amelyben kizárólag árvízi ügyekről volt szó. Ak­kor ott sokan nem akarták vállalni az elköltözést. Most azt próbáljuk bemutatni: mi történt azóta, mit sikerült fel­építeni, hogyan élnek, gondol­kodnak azok az emberek, akik akkor szerepeltek a tv-ben. A műsort a stúdióban most is Vértessy Sándor vezeti, a helyszínen Balogh Mária és Horváth János lesz a riporter. B. U „Kékszakállú herceg vára“ A pécsi Bóbita bábegyüttes a „Kékszakállú herceg vára” című opera bábszínpadra állí­tásával adózik Bartók Béla em­lékének. Egyedülálló vállalko­zás ez, hiszen sem Magyaror­szágon, sem sehol másutt a vi­lágon nem mutatták még be bábszínpadon ezt az alkotást. A Bóbita műhelyében megkez­dődtek az előkészítő munkák; Kós Lajos, az együttes vezető­je, tervezi a koreográfiát, va­lamint a bábokat és a várat. A negyvenperces előadáson Szé­kely Mihály és Palánkat Klá­ra énekli a szerepeket — hang­lemezről, s ennek megfelelően mozognak majd a bábok a színpadon. A „Kékszakállú herceg pá­ra” az eddigi legszebb, egy­szersmind a legnehezebb pro­dukciója lesz a Bóbita együt­tesnek, hiszen bábelőadással teremtik meg az ének-zene, á mozgás és a jelzésrendszer bo­nyolult összhangját. Sajátos feladatokat kell hát megolda­niuk a szereplőknek. A bemu­tató előadásra még a télen sor kerül a Bóbita pécsi színházá­ban. Jövőre Bartók Béla másik halhatatlan művét, a „Fából faragott királyfit” padra az együttesi viszi szín-

Next

/
Oldalképek
Tartalom