Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-26 / 277. szám
1970. NOVEMBER 26., CSÜTÖRTÖK ""^Miriesp Folytatja munkáját az MSZMP X. kongresszusa ' (Folytatás a 2. oldalról) közgazdász, tanár stb. — 14,1 százalék; állami és államigazgatási vezető 10,3 százalék, társadalmi és tömegszer- ivezeti vezető 5,5 százalék, függetlenített; pártmunkás 28,4 százalék, a fegyveres erők tagja 5,4 százalék; egyéb 5,9 százalék. Életkor szerint: 30 év alatti a küldötteknek 4,9 százaléka, 30—39 éves 19,7 százaléka, 40—49 éves 511.5 százaléka, 50—59 éves 17,8 százaléka, 60 éven felüli pedig 6,1 százaléka. A párttagság kelte szerint : felszabadulás előtti párttag a küldöttek 16.4 százaléka, 1944—45 óta 23,4 százaléka, 1946—56 közötti 36,1 százaléka, 1957—66 közötti 20,8 százaléka, 1967-től pedig 3,3 százaléka. Pártiskolái végzettség szerint: a küldöttek 30,3 százaléka felsőfokú, 22 százaléka középfokú, 24,6 százaléka alsófokú végzettséggel rendelkezik. Nem végzett pártisiko- lát a küldöttek 23,1 százaléka. Iskolai végzettség szerint: 4» egyetemet, főiskolát végzett a küldöttek 58,6 százaléka, középiskolát 13,9 százaléka, nyolc általános iskolát 23 százaléka. A mandátumvizsgáló bizottság jelentését a kongresszus tudomásul vette, majd szünet következett. Szünet után Simon József- né, a Lenin Kohászati Művek daruvezetője, Borsod megyei küldött elnökölt, aki Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának, adta meg a szót. Komócsin Zoltán beszéde Tisztelt kongresszus! Kedves elv társak! Felszólalásomban pártunk nemzetközi politikájával kívánok foglalkozni. A marxizmus—leninizmus elvei szerint bármilyen társadalmi rendszerű ország bel- és külpolitikája összefüggésben és kölcsönhatásban van egymással. A mi külpolitikai érdekeinket és törekvéseinket a szogializmus építésének céljai, a nemzetközi munkásosztály ügyének szolgálata határozza meg, amint a Központi Bizottság beszámolója hangsúlyozta, külpolitikánk fő feladata: kedvező nemzetközi feltételek biztosítása a szocialista Magyar- ország építéséhez. A bel- és külpolitika összefüggésének és kölcsönhatásának témájában egyes imperialista sajtóorgánumok támadásokat intéznek ellenünk. A magyar párt- és állami vezetésre nagy előszeretettel ragasztanak olyan címkéket, hogy „a legbátrabb reformerek” a belpolitikában, ugyanakkor „szélsőségesen konzervatívak” a külpolitikában. Mindenki számára világos: lehetetlen volna egyidejűleg bátor reformernek és szélsőséges konzervatívnak lenni. Pártunk marxista-leninista irányvonala a külpolitikában Azért érjük el eredményeinket hazánk határain belül és azon kívül is, mert pártunk marxista—leninista irányvonalat valósít meg mind a belpolitikában, mind a nemzetközi politikában. Egyébként a külpolitikánk konzervativizmusáról elhangzó fejtegetéseket mások, ugyancsak imperialista oldalról, maguk cáfolják meg, amikor elismerik pártunk aktív szerepét a nemzetközi kommunista mozgalomban, valamint hazánk kezdeményező, eredményes hozzájárulását az Időszerű nemzetközi problémák megoldásához. Miért próbálják hát mégis a „szélsőséges konzervativizmus” címkéjét reánk' ragasztani? Azért, mert hűségesek vagyunk elveinkhez, szövetségesi elkötelezettségünkhöz. Mi azonban eddig, most és a jövőben is az alapvető elveinkkel, népünk, hazánk érdekeivel, szocializmust építő céljaival összhangban álló nemzetközi politikát folytatunk. Arra . törekszünk, hogy mindent megtegyünk, ami csak tőlünk telik, együttműködésünk és barátságunk fejlesztéséért a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a nemzetközi kommunista mozgalom, az ösz- szes antiimperialista erők egységéért, összeforrottságuk erősítéséért, közös, nagy ügyünk győzelméért. A Magyar Népköztársaság érdekeit és céljait szolgáló, a marxizmus—leninizmus elvei alapján kialakított nemzetközi Jjolitikánkban és gyakorlati erőfeszítéseinkben sarkalatos jelentősége van a proletár in- ternaéionalizmuonak. Az internacionalizmus jelentősége, a fogalom általános meghatározása nem okoz problémát a nemzetközi kommunista mozgalomban. A testvérpártok, a kommunisták általánosságban azonos felfogást vallanak. Azonban jelenleg olyan a helyzet, hogy az internacionalizmusra hivatkozik mindenki: a marxizmus—leninizmus elveit következetesen vallók csakúgy, mint a jobboldali vagy a „baloldali” opportunisták. Az internacionalizmus próbaköve: a Szovjetunióhoz és kommunista pártjához való viszony Az internacionalizmus kritériumai nem lehetnek a szép, hangzatos kijelentések, sem a klasszikusok egyébként pontos citálása. Az első és legfontosabb kritérium csakis az lehet, hogy a fogalom használata, a cselekedetek ténye megfelel-e az osztályharc követelményének. Az internacionalizmus lényege, legfőbb tartalma: a következetes osztályharcos szemlélet és magatartás. Az internacionalizmus próbaköve a Szovjetunióhoz és kommunista pártjához való viszony. A Szovjetuniónak és kommunista pártjának szerepe, jelentősége a nemzetközi kommunista mozgalomban és a világfejlődés folyamatában az idő múlásával nemhogy csökkenne, de állandóan növekszik. A nemzetközi munkásmozgalomnak, valamint a felszabadult és szabadságukért küzdő országok népeinek harcában a Szovjetunió olyan rendíthetetlen támasz és kiapadhatatlan erőforrás, amelynek puszta léte is nagy erőt kölcsönöz az önfeláldozó harcosoknak és rettegéssel tölti el a népek elnyomóit. Az, hogy a békeszerető emberiség eddig eredményesen szállt síkra a világháború elhárításáért — mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a világméretekben folyó békeharc igazát erővel párosítja, hatásfokát megsokszorozza a Szovjetunió gazdasági, katonai hatalma, békepolitikája. A Szovjetuniónak és kommunista pártjának jelentősége korunk történelmileg kialakult valóságában gyökerezik, s nem függ sem az imperialista osztályellenség szubjektív véleményétől, sem a nemzetközi mozgalmunkon belül létező jobb vagy „baloldali” opportunisták nacionalizmusátóL Mindezek alapján pártunk elvi meggyőződéssel vallja: internacionalizmusunk fokmérője a Szovjetunióhoz és kommunista pártjához való viszonyunk. Nemzetközi politikánk kiindulása, minden mást megelőző célja: a megbonthatatlan, örök magyar—szovjet barátság fejlesztése és erősítése. Ezen állandó törekvésünkhöz kapcsolódnak szorosan a szocialista világrendszer erejének, egységének növelésére irányuló erőfeszítéseink. Nemzetközi politikánkban mindig abból indulunk ki, hogy csak az lehet jó nekünk, ami jó barátainknak is, szövetségeseinknek is, amivel egyaránt erősítjük magunkat és közösségünket. Hazánk, valamint a többi szocialista ország két- és több oldalú kapcsolatai is igazolják, hogy meghatározó szerepe alapvetően annak van, ami bennünket összeköt, egységbe tömörít és nem a szétválasztó tényezőknek. A következő években« a kétoldalú és a sokoldalú együttműködés lehetőségeit jobban hasznosítva, egymást segítve haladunk tovább a felemelkedés útján, és növeljük a szocialista ~ világrendszer súlyát, a világ dolgozóira gyakorolt befolyását, vonzerejét. Vietnami testvéreink harcát támogatnunk keil Az internacionalista elvek érvényesülésének, erejének széip példája a hősiesen harcoló vietnami testvéreink mellett megnyilvánuló szolidaritás. A mi pártunk és kormányunk — népünk egyetértésével — kezdettől fogva azt tartja, hogy vietnami testvéreink harcát támogatnunk kell anyagi, katonai, politikai és diplomáciai téren, valamint a propaganda eszközeivel, egészen a végső győzelem kivívásáig. Vietnami testvéreink önfeláldozó harcának már elért történelmi jelentőségű eredménye, hogy az egész világnak bebizonyították: a legerősebb imperialista nagyhatalom — az Amerikai, Egyesült Államok — sem képes legyőzni a számarányánál, gazdasági erejénél fogva jóval kisebb, de a hazája, szabadságáért, függetlenségéért minden áldozatra kész népet. Pártunknak és népünknek a vietnami nép iránt megnyilvánuló szolidaritása arra kötelez bennünket, hogy változatlanul munkálkodjunk minden erőnkkel, ösz- szes lehetőségeink hasznosításával a nemzetközi kommunista mozgalomnak a mainál hatékonyabb egységéért, hősiesen harcoló vietnami testvéreink, Laosz, Kambodzsa népeinek,’ az ösz- szes antiirnperiaiista erők javára. „ Pártunk, kormányunk, dolgozó népünk éber figyelemmel kíséri az amerikai imperializmus állandó zaklatásaival szemben helytálló koreai, valamint kubai testvéreink küzdelmét. Szolidárisak vagyunk a Koreai Munkapárt, a testvéri koreai nép hazája békés egyesítéséért, az amerikai imperialisták és délkoreai bábjaik ineg-meg- újuló provokációinak elhárításáért folytatott harcával. Együtt vagyunk testvéri szolidaritásban a bátor kubai néppel, kommunista pártjával, abban a hősi harcban, amelyet a jenki imperialistákkal szemben állhatatosan és eredménnyel folytat. Az egységérij; folytatott erőfeszítéseink közepette reményt keltő az a változás, amely kezdetét vette a Kínai Népköztársaság külpolitikájában. Érlelődnek a lehetőségek Kína, valamint a többi szocialista ország államközi kapcsolatainak javítására. Egy évtized után most kerültünk ismét dlyan helyzetbe, amikor nem a távolodás, hanem a közeledés perspektívája elé tekinthetünk hagy várakozással és tetfcrekészséggel. Nem szabad természetesen szem elől téveszteni, hogy jelenleg a kínai vezetés még csak az államközi kapcsolatok normalizálására vállalkozik és a pártkapcsolatok helyreállításától elzárkózik. Ezzel függ össze, hogy — sajnálatunkra — nem fogadták él meghívásunkat kongresszusunkra, mint ahogy az albán pártvezetés is elzárkózott ettől. A magunk részéről tovább szeretnénk haladná a megkezdett úton: norma- lizálni, fejleszteni akarjuk a kínai—magyar államközi kapcsolatokat. Marxista—leninista elveink alapján valósítjuk meg nemzetközi politikánkat a gyarmati kizsákmányolás és elnyomás utolsó maradványainak felszámolásáért harcoló népek, valamint a felszabadult országok vonatkozásában is. Politikai, anyagi és minden más tőlünk telhető támogatással fejezzük ki szolidaritásunkat a portugál gyarmatokon és a dél-afrikai fajüldöző fasiszta rezsimek ellen harcoló népekkel. Gazdasági, politikai, diplomáciai kapcsolatainkban a fejlődő országokkal az őszinte, önzetlen segítőkészségből indulunk ki. A közel-keleti háborús tűzfészek felszámolására irányuló politikánk különös élességgel bizonyítja, hogy milyen elvek vezérelnek bennünket. Szolidárisak vagyunk az arab népek igazságos harcával, elítéljük az izraeli agresszorokat és imperialista támogatóikat. Azért állunk az arab népek oldalán, mert nekik van igazuk és mert harcuk antiimperialista harc. Az izraeli uralkodó körökkel azért állunk szemben, mert területrablók, az arab népeket elnyomó politikát folytatnak és az imperialisták céljait szolgálják. Izrael a mi számunkra természetesen nem vallási, nem zsidókérdésként jelentkezik. Elvi meggyőződésünk alapján szemben állunk mindkét reakciós ideológiával: az antiszemitizmussal is és a cionizmussal is. A zsidó munkás és paraszt — éljen Izraelben vagy bárhol a világon — ugyanúgy osztálytestvérünk, mint az arab munkás és paraszt vagy a világ bármelyik országának munkásai és parasztjai. Nekünk nem az izraeli dolgozókkal van ellentétünk, hanem azzal az uralkodó osztállyal, amely a cionista ideológia alapján, féktelen kom- munistagyűlölétében, arabelle- nességében a fajelmélet politikáját nemcsak hirdeti, de megvalósításához is hozzákezdett. és amely az imperialista politika kiszolgálója a Közel- Keleten. A mi közel-keleti politikánk, amelyet szövetségeseinkkel együtt valósítunk meg, az egyetlen lehetséges út, amely mindegyik érdekelt ország népének igazságos nemzeti és emberi céljainak eléréséhez vezet. A békés egymás mellett élés hívei vagyunk Pártunk nemzetközi politikájának megvalósításában arra törekszünk, hogy a Magyar Népköztársaság — hasonlóan a többi szocialista országhoz — sokoldalú kapcsolatban legyen a miénkkel ellentétes társadalmi rendszerű országokkal is. Amikor — a békés egymás mellett élés elve alapján — kapcsolatainkat fejlesztjük a tőkés országokkal, mindig figyelemmel vagyunk szövetségesi elkötelezettségünkre. A szocialista országok egységes, összehangolt fellépésében rejlő nagy erő és lehetőségek bizonyítékai azok az eredmények, amelyeket az európai biztonsági értekezlet megszervezésére irányuló kezdeményezésünkkel eddig elértünk. Kontinensünk népei és a legtöbb ország kormánya egyetért az európai biztonsági értekezlet összehívásával. Pártunk és kormányunk politikájának, erőfeszítéseinek igazolását is látjuk abban, hogy az összes európai népek érdekeinek megfelelő biztonsági értekezlet földrészünkön az érdeklődés középpontjába került. Jól tudjuk: még sokat kell tenni azért, hogy az első találkozó létrejöjjön. Mint eddig, ezután is ott leszünk azoknak a sorában, akik a siker eléréséért fáradoznak. Az európai biztonsági értekezlet feltételeit javította a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között megkötött szerződés. Pozitív hatása lesz a lengyel—nyugatnémet szerződésnek is. E szerződések mielőbbi ratifikálása nagymértékben elősegítené a továbbhaladást a megkezdett úton. Az európai béke és biztonság érdekei azonban azt kívánják, hogy a nyugatnémet kormány tovább lépjen előre: ismerje el nemzetközi jogi te-’ kintetben a Német Demokratikus Köztársaságot. Ugyancsak célszerű lenne, ha intézkedéseket tennének a Nyugat-Né- metországba települt, ott hivatalos támogatást élvező valamennyi szocialista országgal szemben uszító, diverziókat szervező propagandaapparátusok és emigránsszervezetek te-; vékenységének felszámolására.' A kommunista mozgalomban megerősödött az egység Kedves elvtársak! Annak következtében, hogy a testvérpártok megtisztelő bizalmából az 1989-es moszkvai nemzetközi tanácskozás előkészítésének egy hosszú, jelentős időszaka nálunk volt, közvetlen és rendszeres kapcsolatba kerültünk a kommunista és munkáspártok nagy többségével. A moszkvai tanácskozás budapesti előkészítésében a testvérpártoknak a mi pártunk iránt megnyilvánuló bizalmát és megbecsülését látjuk. Hálásak vagyunk ezért a bizalomért, és a jövőben is arra tör rekszünk, hogy megfeleljünk a testvérpártok várakozásainak. A moszkvai tanácskozáson — előkészítése alatt és után —■ a nemzetközi kommunista mozgalomban megerősödött az egység: éppen ebben van a tar nácskozás egyik fő eredménye,' a jövőre kiható jelentősége. A1 nemzetközi kommunista mozr galom egységét természetesen nem tekinthetjük egyszer s mindenkorra megoldottnak.1 Az egység erősítése állandó feladat, megszakítás nélküli folyamat, amelynek eszközei: a két- és sokoldalú találkozók,1 az álláspontok egyeztetése, az eszmecserék, az elvtársi viták, és mindenekelőtt a közös célo- kért folytatott harc, az együtt tes akciók gyakorlati megváló*- sítása. Jelenleg joggal állapítjuk meg, hogy növekedett a testvérpártok közötti bizalom, sok akadályt elhárított az útból a moszkvai találkozó hosszú előkészítése és főként maga a tanácskozás. Ma kedvezőbbek a feltételek az egység további fejlesztéséhez, mint néhány évvel' ezelőtt. Ugyanakkor nagy elvi állhatatosságra, türelemre, egymás kölcsönös» még jobb megismerésére van szükség a további előrehaladás érdekében. — A mi pártunk — meggyőződésem, hogy kongresszusunk ezt támogatja — a jövőben is kész mindent megtenni a közös célok megvalósításáért, a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottságának továbbfejlesztéséért, az összes antiimperialista erők akcióegységének megvalósításáért. E korunk parancsát jelentő célok szem előtt tartásával fejlesztjük további kétoldalú kapcsolatainkat az összes testvérpártokkal, amelyek ezt — ugyanúgy, mint mi — akarják. Pártunk a jövőben is részt vesz a kommunista és munkáspártok sokoldalú találkozóin. A mi pártunk számára nincs nagyobb és megtisztelőbb feladat, mint szolgálni munkásosztályunk, népünk és ezzel együtt a nemzetközi kommunista mozgalom törekvéseit és céljainak valóra váltását. Komócsin Zoltán nagy tapssal fogadott beszédének befejeztével Frank Ferenc Békés megyei és Parmicsán László budapesti küldött szólalt fel» majd Albert de Coninck lépett az emelvényre. Albert de Coninck felszólalása — Mi, belga kommunisták érdeklődéssel követjük az önök eredeti és állhatatos kutatásait, amelyekkel gazdagítják és kiszélesítik a szocialista demokráciát. Mélységes örömmel tölt el bennünket az a magabiztosság és dinamizmus, amellyel ezen az úton haladnak. Ezt követően a jövő év tavaszán megtartandó pártkongresszusukról szólott, mint mondotta: az előkészítés nagy nehézségek közepette folyik. — Erőfeszítéseink — folytatta —, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom erőfeszítéseinek eredményeként valóban megérett a helyzet az európai biztonsági konferencia összehívására. A legkülönbözőbb köröket — így a szakszervezeti és keresztény köröket —, nyertük meg ennek a gondolatnak. (Folytatás a 4. oldalon.) \ ♦ •*
