Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-26 / 277. szám

Folytatja munkáját az MSZMP X. kongresszusa PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! •AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS'A MEGYEI TANÁCS LAPJA A Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusa szer­dán reggel 9 órakor folytatta i tanácskozását az Építők Rózsa | Ferenc Művelődési Házában. Az ülést az elnöklő Kárpáti Ferenc vezérőrnagy nyitotta meg, bejelentette, hogy újabb testvérpártok juttatták el üd­vözletüket a Magyar Szocia­lista Munkáspárt X. kongresz- szusához. Üdvözlő táviratot küldött az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártja, a Chilei Kommunista Párt, a Haiti Kommunisták Egyesült Pártja. Az elnök a kongresszus résztvevőinek nagy tapsa köz­ben köszönetét fejezte ki a testvérpártok szívélyes üdvöz­leteiért. Ezután Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fék Biszku Béla beszéde Központi Bizottság 1969. no­vemberében átfogóan megtár­gyalta a pártdemokrácia hely­zetét. Ezt a kérdést elméletileg vizsgálva és a gyakorlati ta­pasztalatokkal egybevetve, mindenekelőtt abból indultunk ki, hogy a nép szolgálata, a szocialista építőmunka megkö­veteli a munkásosztály, a párt vezető szerepének erősítését, a vezetés hatékonyságának javí­tását. A pártirányítás rendkí­vül fontos feladata, hogy gon­doskodjék az elvi politika ér­vényesítéséről, a politika vé­delméről és továbbfejlesztésé­ről. Politikánkban szükség van állandóságra és megúju­lásra, elvi szilárdságra és ru­galmasságra. Állandóságra a szocializmus céljaiban a töme­gekkel való kapcsolat, fejlesz­tésében; az életkörülmények állandó kijavításában; meg­újulásra az új kérdésekre adott, új alkotó válaszokban; szilárdságra alapelveinkben; rugalmasságra, körültekintés­re módszereinkben. E bonyo­lult folyamat céltifdatos irá­nyítása elképzelhetetlen, ha hiányosak azok a demokra­tikus formák és módszerek, amelyek erre biztosítékot ny új tanaik. (Folytatás a 2. oldalon.) Tisztelt kongresszus, tisz­telt küldött elvtársak! A Központi Bizottság kong­resszusi irányelvei, valamint a kongresszus elé terjesztett jelentése sokoldalúan foglal­kozott a pártdemokrácia és a szocialista demokrácia jelen­tőségével, helyzetével és to­vábbfejlesztésének feladatai­val. Teljes mértékben egyet­értve a bennük foglaltakkal, néhány gondolatot kívánok fűzni ezekhez a kérdésekhez. A demokratizmus helyes irányú szocialista jellegű to­vábbfejlesztésének fontos kö­vetelménye, hogy a fogalom jelentését, mindenekelőtt a de­mokrácia osztálytartalmát, va­lamennyien egységesen, mar­xista—leninista módon értel­mezzük. Közismert, hogy osztályok­tól független demokrácia nincs és nem is lehetséges. A demokratizmus eredeti jelen­tése a népuralom — hadd emlékeztessünk — csak a szo­cializmusban, a mi társadal­munkban valósulhat meg. Tár­sadalmunkban osztálypoliti- I káruknak megfelelően a 1 szo­cialista demokrácia fő célja az, hogy tovább erősödjék ál­tala á’ munkásosztály hatal­ma, az egész dolgozó nép ér­dekében, hogy hatékonyab­ban érvényesüljön a munkás- osztály és pártjának vezető szerepe, tovább szilárduljon a munkásosztálynak és szövet­ségeseinek termékeny kap­csolata, növekedjék a pártot támogató dolgozó tömegek közéleti aktivitása. Ebből a nézőpontból szükséges megítélnünk a demokratizmus minden problémáját. Társa­dalmunk létérdeke, hogy a még létező és a jövőben is je­lentkező társadalmi ellentétek a haladás szellemében oldód­janak meg. Az ezért folyó küzdelmet csak a párt tudja vezetni, amely ösztönzője, fej­lesztője, szervezője a szocia­lista demokráciának. Biztosíték a pártdemokrácia A szocialista társadalomban a közéleti demokrácia fejlődé­sének biztosítéka a pártde­mokrácia. Ebből kell kiindul­nunk, amikor a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésének lehetőségeit és feladatait vizs­gáljuk. A szocialista társada­lom felépítéséhez a dolgozó i tömegek tevékeny közremű­ködésére, cselekvő közéleti részvételre van szükség. An­nál erősebb a rendszerünk, minél többen, minél cselek­vőében vesznek részt célkitű­zéseink meghatározásában és megvalósításában, minél töb­ben érzik a közügyet saját ügyüknek. Hol dönthetett de­mokratikusan a munkás a gyár ügyeiben, a dolgozó pa­raszt, a földmunkás a nagy­birtok bármely kérdésében, a város vagy a falu dolgaiban az ezt megelőző társadalmak­ban? Csak a szocializmus ké­pes százak, ezrek és tízezrek; párttagok és pártonkívüliek; a tömegek alkotó részvételét biztosítani a döntésekben. En­nek előmozdítása és szünte­len ösztönzése a párt alapvető politikai feladatai közé tartó-« zik. A párt úgy tehet eleget ennek a feladatának, ha a párttagság példásan aktív, a pártélet erőteljes politikai- társadalmi energiát sugároz. A kommunisták aktivitásának viszont nélkülözhetetlen fel­tétele az, hogy minél jobban kiteljesedjék a pártélet belső demokratizmusa. A néptöme­gek növekvő, alkotó részvétele a szocializmus építésében a párton belüli demokrácia és az államélet, a szocialista de­mokrácia fejlesztését,« szélesí­tését követeli. Ezért mi a de­mokratizmus sokoldalú fej­lesztését a szocializmus épí­tése törvényszerűségének te­kintjük, amely az új társada­lom teljes felépítésének egyik legfontosabb eszköze. Helytelen volna, ha a párt- demokrácia erősítését kizáró­lag a párt belső ügyének te­kintenénk, illetve elválaszta­nánk a szocializmus építésének általános feltételeitől és köve­telményeitől. Különösen fontos felismerés ez a hatalmon levő munkásosztály vezető pártjai, így tehát a mi pártunk számára is. Ugyanis a történelmi fej­lődés tapasztalatai szerint a demokratizmus fejlettsége meghatározóan befolyásolja a párt politikájának kidolgozá­sát, megvalósítását. Hazánkban a kibékíthetetlen osztályeílen- tétek és osztályösszeütközések korszaka már a múlté, de az osztálynélküli társadalom lét­rehozása még sok-sok évig tartó folyamat. Ennek követ­keztében léteznek és hatnak a szövetséges osztályok, valamint a társadalom különböző réte­gei közötti érdekkülönbségek. Az előadó ezután arról be­szélt, hogy ezzel a jelenséggel számolni kell a politikában is, majd így folytatta: — Minél teljesebben érvé­nyesül a demokrácia, annál nagyobb lehetőség nyílik a po­litika és a szocialista építés folyamatainak társadalmi el­lenőrzésére, a hibák gyors fel­tárására, a nehézségek leküz­désére, a problémák megoldá­sára. * Amint ismeretes, nálunk úgy alakult a történelmi fejlődés, hogy a proletárdiktatúra me­chanizmusa az egypártrendszer viszonyai között működik. Ez a helyzet korántsem minden­ben könnyíti meg, hanem bi­zonyos fokig bonyolultabbá te­szi a vezetés munkáját. Pár­tunknak be kell töltenie vezető szerepét, meg kell határoznia a társadalom haladásának irá­nyát, kezdeményeznie és ösztö­nöznie kell a szocialista építő­munkát. Az is a pártra hárul, hogy ellenőrizze a végrehaj­tást, támogassa a helyes kez­deményezéseket, tárja fel a fo­gyatékosságokat, az életben ki­termelődő ellentmondásokat és helyes választ adjon a problé­mákra. Pártunk tehát olyan kormányzó párt, amelynek a kritika funkcióját is magára kell vállalnia. A párt csak úgy töltheti be ezt a szerepét, ha a társadalom tapasztalataira támaszkodik, állandóan figyel tagságára és annak segítségé­vel az egész ország közvéle­ményére, általánosítja a tanul­ságokat és gondoskodik érvé­nyesítésükről. A tömegek ta­pasztalatai elsősorban a szo­cialista demokrácia révén jut­nak el sokoldalúan/ teljesebben a vezetéshez. Biszku elvtárs ezután a de­mokrácia és centralizmus ösz- szefüggéseiről beszélt. Kifejtet­te: —• A párton belüli demokra­tizmus elveszítené jelentősé­gét, ha nem szolgálna megha­tározott konkrét célokat, így a párt politikájának kialakítását és leninista fejlesztését, a párt egységének, szervezettségének erősítését, a párt politikájának végrehajtását. Ami pedig a centralizmus demokratikus tartalmát illeti, elsősorban arra utalok, hogy nem csak a központi ha­tározatokat és döntéseket kell a centralizmus fogalmába besorolni, hanem a helyi párt­szervekét, sőt az alapszerveze­tek, vagy a helyi állami és társadalmi szervek vezetőségé­nek a határozatait is. Így pár­tunkban a demokratikus cent­ralizmus egységes, összefüggő, egymásba kapcsolődó irányítási rendszert biztosít, amely a Központi Bizottságtól a helyi szervezetekig érvényesül, nél­külözhetetlen része és ösztön­zője a helyi szervek öntevé­kenységének, a helyi kezdemé­nyezések kibontakoztatásának, vagyis a politikai tevékenység demokratizmusának. Politikánkban szükség van állandóságra és megújulásra Tisztelt kongresszus! Központi Bizottságunk min­denkor nagy figyelmet fordí­tott a pártdemokrácia fejlesz­tésének kérdéseire. A fejlődés azonban növekvő követelmé­nyeket támaszt pártunkkal szemben. Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait és tör­ténelmileg új viszonyok között folytatjuk a szocialista építő­munkát. Hogy a párt megfe­lelhessen a növekvő követel­ményeknek, szükségképpen ar­ra kellett és kell törekednünk, hogy a pártdemokrácia kitel­jesítésével is növeljük szerve­zeteink cselekvőképességét, gyarapítsuk alkotóerejét. En­nek a folyamatnak fontos ál­lomása volt, amikor pártunk IX. kongresszusa megbízta a Központi Bizottságot; elméle­tileg kutassuk a pártdemokrá­cia fejlesztésének új lehetősé­geit és ennek eredményeit for­máljuk konkrét döntésekké. Így került sor arra, hogy több éves előkészítő munka után a XIV. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM ,4f|A 80 FILLÉR 1970- NOVEMBER 26., CSÜTÖRTÖK „Vigyék magukkal baráti üdvözletünket" A Norvég Kommunista Párt küldöttei a budai járásban Ünneplőbe öltözött úttörők, és KISZ-esek sorfala fogadta tegnap reggel a budakeszi ál­talános iskola és gimnázium kapujában a X. pártkongresz- szus norvég vendégeit: Lei/ Hammerstadot, a Norvég Kom­munista Párt Központi Bizott­sága titkárságának tagját és Birger Bakkent, a központi bi­zottság tagját. A vörös szegfű­csokrokból, amelyekkel a ked­ves vendégeket köszöntötték, jutott a kíséretükben levő Cservenka Ferencnének, a Központi Bizottság tagjának, az MSZMP Pest megyei Bi­zottsága első titkárának és Tu­sa Sándornénak, a Budai Já­rási Pártbizottság titkárának is. Az iskola tanulói nevében Kékedi Zoltán másodikos gim­nazista, a tanári kar nevében pedig Szabó Gyula igazgató üdvözölte a vendégeket. Az is­kola életéről, kilencesztendős működéséről szóló tájékoztatás után a norvég vendégek meg­tekintettek néhány tantermet. Első útjuk az általános iskola VII/B. osztályába vezetett, ahol a kislányok éppen a gépi var­rás „mesterfogásaival” ismer­kedtek a gyakorlati oktatás keretében. Fiú osztálytársaik ezalatt a fémműhelyben szor­goskodtak: kalapácsot készí­tettek. Még néhány búcsúszó az igazgatói irodában, néhány bú­csúsor az úttörők csapatnapló­jába, s a norvég testvérpárt képviselői — nyakukban az emlékbe kapott úttörő-nyak­kendővel, kezükben az aján­dék hímzett terítővei — Soly­már felé folytatták útjukat. Itt a Pest megyei Mű­anyagipari Vállalat vezetői és dolgozói várták őket. Horváth Ferenc igazgató röviden tájé­koztatta a vendégeket a válla­lat működéséről, termelési pro­filjáról, gazdasági eredményei­ről. A jövőről szólva elmon­dotta, hogy vállalatuk — amely az ország harmadik legna­gyobb műanyag-feldolgozó üzeme — a műszaki, háztartá­si és divatcikkek mellett pro­filjába iktatja a műanyag csö­vek és összekötő idomok gyár­tását is. Ugyancsak itt kezdik meg — hazánkban elsőnek — szovjet alapanyagból a teflon­gyártást. Már eddig is sok dolga akadt a tolmácsnak, a java pe­dig még ezután következett Északi vendégeink számtalan kérdéssel fordultak a gyár ve­zetőihez. ' , Hogyan érvényesíthetik jogai- kát a dolgozók — sztrájk nél­kül? Milyen a gyár munká­sainak lakáshelyzete? Horváth Ferenc igazgató és Bozsér Gé­za mérnök, alapszer^ezeti tit­kár válaszait — mint mondot­ták — nagyszerűen tudják hasznosítani otthon agitációs- propagandá munkájukban. A baráti hangulatú üzemlá­togatásról a norvég vendégek magukkal vitték a PEMÜ dol­gozóinak szívélyes, internacio­nalista üdvözletét — nyíri —

Next

/
Oldalképek
Tartalom