Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

Kádár János beszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Elvtársnők! Pártunk, a Magyar Szocialista Munkás­párt a IX. kongresszus útmutatásait híven kö­vetve, határozatainak megvalósításáért küzd­ve, politikailag és szervezetileg megerősödve érkezett a X. kongresszus küszöbére. Munkás- osztályunk, népünk az elmúlt négy esztendő­ben a párt vezetésével céltudatosan haladt előre, és nagy eredményeket ért el a szocia­lizmus építésének minden területén. A Szervezeti Szabályzat előírásainak és a párt politikájának megfelelően készültünk fel a kongresszusra. A Központi Bizottság a kongresszusi okmányokat kellő időben a párt- szervezetek rendelkezésére bocsátotta, majd véleményezésre megküldte a Hazafias . Nép­front Országos Tanácsának, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának, az Országos Szövet­kezeti Tanácsnak, a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának, végül a sajtó útján is közzétette, az ország lakosságá­val is megismertette. A kongresszus előkészítésében pártunk min­den alapszervezete, a párttagság több mint 90 százaléka aktívan részt'vett. A taggyűléseken a részvevők 30 százaléka felszólalt, a pártérte­kezleteken a képviseleti aránynak megfele­lően, megválasztották a X. kongresszus kül­dötteit. A Központi Bizottság nagyra értékeli azt a széles körű és magas színvonalú vitát, amely a kongresszusi okmányok alapján a pártszer­vezetekben, a tömegszervezetekben és tömeg- mozgalmakban, az országban általában kibon­takozott. Ebben a vitában a pártélet, a bel­politika, a szocialista építés minden fontos kérdése felmerült. A beérkezett^ észrevételek nagy részét a Központi Bizottság már haszno­sította, a javaslatok más részét a kongresszus Szerkesztő Bizottságának rendelkezésére bo­csátja s ajánlja, vegye figyelembe a határo­zatok megszövegezésekor. A kongresszus elő­készítésének, a vitának további számos érté­kes tapasztalatát, megállapítását pedig a min-; tíennapi pártmunkában kell hasznosítani. Hazánkban a hatalom évek végén, az 50-es évek elején tették. Vi­szont még vannak, akikben az a téves hiede­lem él, hogy a munkásosztály vezető szerepe csak ott érvényesül, ahol a munkások fizikai­lag is jelen vannak, és többségben vannak. A munkásosztály politikai képviseletének és többségének meg kell lennie,^ és meg is van mindenütt, ahol ennek döntő a jelentősége, például a Központi Bizottságban, a kormány­ban, az országgyűlésben. De már elképzel­hetetlen és megvalósíthatatlan ez, mondjuk, a Tudományos Akadémia Elnökségében, az egyetemek vezető testületéiben, az írószövet­ség vezetőségében és más, hasonló helyeken. A munkások jelenléte sok helyen elengedhe­tetlen, mégsem a számarány a lényeg. A munkásosztály vezető szerepe hazánkban az osztályszervezetek, a munkásosztály forra­dalmi pártja és szakszervezetei útján, továb­bá az államhatalomban valósul meg, amely a munkásosztály hatalma. A munkásosztály ve­zető szerepét érvényesíti az a többszázezer munkás, akik a hatalom kivívásával egyidö- ben és azóta az ország vezető posztjaira ke­rültek. Érvényesül rendszerünk szocialista demokratizmusa révén, amely biztosítja a munkások közvetlen beleszólásának jogát és lehetőségét a közérdekű kérdések eldöntésé­be. Végezetül, a munkásosztály vezető szere­pének érvényesülését bizonyítja társadal­munk egész tevékenysége, amely a szocialis­ta társadalom építésével a munkásosztály for­radalmi célját valósítja meg. A munkásosztály nagy társadalmi jelentősé­ge és vezető szerepe mutatkozik meg legöntu- datosabb tagjainak példamutatásában és áldo­zatkészségében a munka frontján, a szocialista munkaversenyek eredményeiben. Megmutat­kozik a munkásosztály nagyszerű kezdemé­nyezése nyomán született és fejlődő szocialis­ta brigádmozgalomban, amelyben a résztvevő brigádok száma ma már százezer, a brigád­tagok száma pedig egymillió fölé emelkedett A közvélemény helyesli a párt politikáját A kongresszust, előkészítő vitában egyértel­műen kitűnt a legfontasabb: párttagságunk egységes, pártunk és népünk között egyetér­tés, nézetazonosság van az alapvető kérdések megítélésében. A párttagság, a közvélemény helyesli a párt politikáját, az elvégzett mun­kát eredményesnek tartja; a kongresszustól a párt fő irányvonalának megerősítését, a párttól a helyes politika következetes végre­hajtását, a gyakorlati piynka piégjavítását várja.. . - ,M'r < .. V.V.6V-') A Központi Bizottság előzetes jelentést ké­szített tevékenységéről, a párt munkájának, az ország fejlődésének, a társadalom helyze­tének főbb adatairól; e jelentését két héttel ezelőtt írásban eljuttatta a kongresszus kül­dötteinek, tegnap pedig a párt központi napi­lapjában nyilvánosságra hozta. Az előzetes jelentés részletes adatait figyelembe véve, a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója arra törekszik, hogy a legfontosabb és legidő­szerűbb elvi, politikai kérdésekre irányítsa a figyelmet. Az előkészítés véget ért; a párt X. kong­resszusa megkezdte munkáját. Párttagságunk, dolgozó népünk most a küldött elvtársaktól, a kongresszustól várja a nagy munka ered­ményes befejezését. A kongresszusnak el kell bírálnia a végzett munkát, elemeznie kell társadalmunk jelenlegi helyzetét; ki kell je­lölnie a párt feladatait, az ország további fej­lődésének irányát. Biztosítania kell, hogy né­pünk erőit még jobban tömörítve, az eddig elért eredményekre építve és támaszkodva, magasabb szinten folytathassuk a szocialista társadalom teljes felépítésére irányuló mun­kát. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Most, amikor a kongresszusnak pártunk egész tevékenységét kell1 mérlegelnie, min­denekelőtt a társadalmunkban végbemenő objektív folyamatokat kell megvizsgálni. Ak­kor járunk el a leghelyesebben, ha Leninnek a .kommunisták számúra mindenkor érvényes útmutatásából indulunk táv „A marxizmus azt követeli' tőlünk, — mon­dotta — hogy az osztályerőviszonyokat és minden egyes történelmi helyzet konkrét sa­játosságait a legpontosabban, objektíve el­lenőrizhetően számba vegyük." Az elmúlt négy év szocialista építőmunká­jának eredményeként tovább fejlődött társa­dalmunk osztályszerkezete, fejlődtek termelési és tulajdonviszonyai. A népgazdaság összes fő ágazataiban, az iparban, a meződazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben tovább szilárdultak a szocialista termelési viszonyok. A IX. kongresszus határozata alapján és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek országos kongresszusának egyetértésével megalkotott új földtörvény megteremtette a jogi alapját és gyakorlati lehetőségét annak, hogy a szö­vetkezetek használatában levő földek, meg­felelő megváltási ár ellenében termelőszövet­kezeti tulajdonba kerüljenek. Ezzel falun is megszilárdult a szocialista tulajdon, nagy lé­pést tettünk előre társadalmunk szocialista jellegének erősítésében. Szilárdak a szocialista termelési viszonyok Egész népgazdaságunkban uralkodóvá vált a termelési. eszközök szocialista tulajdona; szilárdak a szocialista termelési viszonyok. Ez abban is megfelelően tükröződik, hogy a nemzeti jövedelem 98 százalékát a szocialista szektor adja. Készletezve: az egész nemzeti jövedelem 69 százaléka az állami, 25 száza­léka a szövetkezeti, 4 százaléka pedig egyéb szocialista szektorból származik; a magán- szektor részesedése mindössze 2 százalék. F Társadalmunkban a szocialista forradalom ’győzelmével kialakultak és megszilárdultak rendszerünk új osztályalapjai. Az ország la­kosságának fele, 5 millió fő vesz részt a ter­melésben, aktív, önálló keresőként. Közülük 72 százalék munkás és alkalmazott, 25 száza­lék szövetkezeti tag. A magántermelők, az önálló kisiparosok és kiskereskedők, valamint a szabad foglalkozásúak aránya 3 százalék. Az a nagyarányú fejlődés, amely a felsza­badulás óta végbement, és országunkat köze­pesen fejlett agrár országból fejlett mezőgaz­dasággal rendelkező ipari országgá alakította át, a dolgozó osztályok helyzetében is átcso­portosulást és mélyreható változásokat idézett elő. A város és falu közötti nagyarányú tár­sadalmi mozgás, a mezőgazdaságból az iparba történő tömeges átáramlás az utóbbi években lelassult. Az ipar fejlődésével, a mezőgazda- sági termelés kultúrájának emelkedésével, a szolgáltató iparágak előtérbe kerülésével ter­mészetesen a jövőben is lesz bizonyos moz­gás, átáramlás társadalmunkban és az osztá­lyokon, rétegeken belül is. A munkások és alkalmazottak részaránya tovább nő, de ez a dolgozó osztályok és rétegek helyzetét alap­vetően már nem befolyásolja. Társadalmunk vezető osztálya a munkás- osztály. Felszabadult hazánk negyedszázados története során, a munkásosztály tanúsította a legnagyobb állhatatosságot és áldozatkész­séget. Számbelileg is a legnagyobb osztállyá vált: az utóbbi öt évben létszáma 8 százalék­kal növekedett, és a népgazdaságban most már 2 millió 600 ezer munkás dolgozik. A nemzeti jövedelem legnagyobb részét a munkásság termeli meg. A munkásosztály meghatározó módon befolyásolja a dolgozók minden rétegét: munkája, magatartása, fe­gyelme, szemlélete kihat az egész társadalom­ra; szerepének további növekedése egész né­pünk érdeke. A párt teljes meggyőződéssel vallja: a szo­cialista társadalom felépítésének alapvető feltétele a munkásosztály vezető szerepének szilárd és fokozódó érvényesülése. Teljesen világos, hogy üres formaság és a munkásosz­tály vezető szerepéhez a világon semmi köze nincs annak, ha az ország vezetői, szinte egyenruhaként, elkezdenek munkássapkát és felöltőt hordani, amint azt nálunk a 40-es jó kezekben van Hazánkban a hatalom jó kezekben van; a munkásosztály nemcsak vállalta, hanem fe­lelősen és méltóan be is tölti társadalmunk életében vezető szerepét. A munkásosztály eddig is helytállt, és a jövőben is mindenkor kész lesz a szocializmus vívmányainak védel­mére, gyarapítására, az építőmunka feladatai­nak megoldására. Társadalmunk másik nagy osztálya,- a szo­cializmus útjára lépett parasztság, szintén nagy fejlődést ért el. Parasztságunk a mun­kásosztály messzemenő segítségével, odaadó, szorgalmas munkával, különösen az elmúlt években, megszilárdította, és szocialista nagy­üzemi gazdaságokká fejlesztette al termelő- szövetkezeteket. A magyar mezőgazdaságban mind szélesebb körben alkalmazzák a tudo­mányok vívmányait; a mezőgazdaságban égy re nagyobb szerepe van a technikának, az ipari és mezőgazdasági szakmunkásaknak, az agrár értelmiségieknek.' Mindez gyökeresen meg­változtatta a helyzetet falun. A termelőszövetkezetek megerősödése, a nagyüzemi termelés, a közös munka színvo­nalának emelkedése növelte a parasztság jö­vedelmét, javította életkörülményeit. Politi­kánk, rendszerünk nagy eredménye, hogy a IX. kongresszus határozatának megfelelően, a munkásosztály életszínvonalának egyidejű emelkedése mellett, a munkások és a terme­lőszövetkezeti parasztok jövedelmi színvonala országosan. és átlagban már kiegyenlítődött. Hazánkban a termelőszövetkezetek megte­remtésével, a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás megvalósításával, parasztságunk szellemi és a"«”agi felemelkedésével falun is győzött a szocializmus, győzött a lenini szövetkezeti eszme. Kongresszusunk megállapíthatja, hogy mindezek eredményeként teljesebbé vált a munkásosztály és a termelőszövetkezeti pa­rasztság érdekazonossága a szocializmus épí­tésének alapkérdéseiben, tovább erősödött népi államunk legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Társadalmunkban növekszik az értelmiség szerepe, részaránya, súlya és felelőssége. A párt, az állam nagy figyelmet fordít a tudo­mány. a technika, a kultúra fejlesztésére. Tel­jes bizalommal támaszkodunk a tudományok, a kultúra, r művészet embereire, mert csak velük együtt haladva érhetjük el fő céljain­kat, a szocializmus, a kommunizmus felépíté­sét. Értelmiségünk Is jól tudja, hogy alkotó te­vékenysége csak a szocialista társadalmi rend­ben bontakozhat ki szabadon és igazán, csak ebben a rendszerben lehet biztos abban, hogy munkásságának hasznos és szép eredményei nem a kapitalista kizsákmányolok önző, szűk érdekeit, hanem a nép boldogulását és fel- emelkedését szolgálják. A Központi Bizottság véleménye szerint értelmiségünk a szocializ­mus céljait magáénak vallja, és méltó módon kiveszi részét a szocialista építőmunkából. A párt, az ország számíthat a magyar értelmi­ségre. Mindenkinek mindent meg kell tennie azért, hogy a jövőben ez még Inkább így legyen. A kispolgárság — a kisiparosok, kiskeres­kedők, a magánszektor más képviselőinek — száma, részaránya társadalmunkban kicsi. Nagy társadalmi céljaink javára együtt ha­lad velünk a kispolgárság is. Beilleszkedett az új társadalmi rendbe, elfogadja a szocia­lista társadalom építésének célját, s közülük a tisztességesen dolgozó többség munkájával, különösen a szolgáltatás, az ellátás területén, hasznosan szolgálja a közérdeket Társadal­munk értékeli ezt Hazánkban a szocialista forradalom győ­zelmével, eltűntek a kizsákmányoló osztályok. s velük a társadalmi osztályok közötti kibé­kíthetetlen ellentmondások. A dolgozó osztá­lyok alapvető érdekei egybeesnek, megkezdő­dött az ,osztályok közti különbségek csökke­nésének és fokozatos megszűnésének folya- mata.is. Társadalmunk egységes és harmo­nikusan fejlődik. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy vi­szonyaink között is adódnak ellentmondások a fejlesztés távlati és a lakosság napi érdekei, a munkások és a parasztok érdekei, a társada­lom általános érdekei és a csoportérdek, va­lamint az egyének érdekei között. Az érde­kek különbözősége jelentkezik a nemzeti jö­vedelem elosztásakor, ár, bér, és piaci viszo­nyokban, a város és a falu közötti különbsé­gek gyorsabb vagy lassúbb kiegyenlítésének meghatározásában, és más kérdésekben. Az ellentmondások áthidalhatók, feloldha­tók a munka menetében. A társadalom álta­lános érdekeinek és szocialista céljainak megfelelő töretlen fejlődést a különböző érde­keltségek összehangolásával biztosítottuk. Ez a jövőben is biztosítható, ha az alapvető ér­dekekért elsősorban felelős, a nemzeti jöve­delem elosztására befolyással bíró vezető tes­tületek mindenkor kellő figyelmet fordítanak az egyes dolgozó osztályok sajátos érdekeire, a dolgozók napi érdekeire is. Továbbá akkor biztosítható, ha az egyes munkások, parasz­tok, értelmiségiek és más dolgozók napi érde­keikből kiindulva sem feledkeznek meg a dolgozó osztályok sorsközösségéről és a társadalom távlati fejlesztésének általános kö­vetelményeiről. Az a fontos, hogy a megoldá­sokkal, a dolgozó osztályok alapvető érdek- közösségét szem előtt tartva, népi államunk hatalmát erősítsük, és szocialista céljaink megközelítését segítsük elő. Társadalmunk helyzetét, a fejlődés irányát áttekintve, megállapítható, az elmúlt négy év­ben hazánkban, a IX. kongresszus határoza­tainak megfelelően, a szocializmus alapjai to­vább szilárdultak, társadalmunk szocialista vonásai számottevően erősödtek. Előbbre ju­tottunk tehát, de meg nem állhatunk. Az or­szág további lendületes fejlődése ma, minde­nekelőtt a szocialista termelési viszonyok to­vábbi megszilárdítását igényli, a dolgozó osz­tályok öntudatának és egységének növelését, a társadalom szocialista vonásainak további erősítését követeli meg. Kedves Elvtársak! Államunk, a népi demokrácia állama, amely a munkáshataliriat testesíti meg, betölti tör­ténelmi szerepét, nélkülözhetetlen a mun­kásosztály számára a gazdasági és kulturális élet irányításában, a szocializmus építésének szervezésében. Államunk rendeltetésszerű, szervezett működésének felbecsülhetetlen a szerepe és jelentősége népünk' eddigi sikerei­ben, történelemformáló munkájában. A szocialista állam ereje abban van, hogy fő politikai alapja a munkásosztály és a pa­rasztság- szövetsége, és tevékenységében a la­kosság, a dolgozó milliók széles körű támoga­tására építhet. A munkásosztály államát, a dolgozó nép szocialista vívmányait, a Magyar Népköztársaság önállóságát és függetlenségét, területi sérthetetlenségét, belső rendjét, hűsé­gesen védelmezik fegyveres erőink, a néphad­sereg, a határőrség, a karhatalom és a belügyi szervek. A Központi Bizottság, a kormány a honvédelmet, a társadalmi rend védelmét egész népünk ügyének tekinti; az ellátásuk­hoz szükséges személyi és anyagi feltételeket biztosította, és a jövőben is biztosítja. Az állam funkciói a fejlődés során változ­nak. A szocialista viszonyok között az állam elnyomó szerepe folyamatosan csökken, poli-

Next

/
Oldalképek
Tartalom