Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

KÁDÁR JÁNOS BESZEDE .tíkai, gazdasági és kulturális szervező szerepe viszont folyamatosan növekszik. Államunk már sok feladat megoldásába bevonja a tár­sadalom különböző szervezeteit és erőit, az egyes állampolgárokat. A fegyveres testületek mellett az ország, a hatalom védelmét szol­gálják a munkásőrök, önkéntes rendőrök, a polgári védelem tagjai. A szakszervezetek vették át és látják el a társadalombiztosítás­sal, a munkavédelemmel kapcsolatos felada­tok legnagyobb részét. A dolgozók tömege­sen vesznek részt az állam munkájában, mint tanácsi aktívák, bírósági ülnökök, népi ellen-' őrök. Meggyőződésünk szerint az államnak fon­tos szerepe van a szocializmus építésének időszakában. Nem fogadjuk el azokat a né­zeteket, amelyek kétségbe vonják a szocialis­ta állam szerepét, lebecsülik jelentőségét, és a hatalom gyengítésével voltaképpen veszélyez­tetik a nép vívmányait. Belső feladataink és a nemzetközi körülmények egyaránt azt kö­vetelik, hogy tovább erősítsük szocialista ál­lamunkat, növeljük gazdaságszervező és kul­turális szervező szerepét, fejlesszük az állam- igazgatási munkát, emeljük színvonalát. Ez­zel egyidejűleg arra kell törekedni, hogy a lakosság még nagyobb tömegei vegyenek részt a közéletben, az állami szervek, a tanácsok és más állami szervezetek munkájában. Az ál- laimélet, a szocialista demokrácia továbbfej­lesztése olyan feladat, amelynek sikeres meg­oldása lendületet ad további fejlődésünknek. A szocialista demokrácia további kibonta­koztatására irányuló tervünket biztos alapok­ra építjük, mert hazánkban a hatalom szi­lárd, az államépítésben pártunk, munkásosz­tályunk negyedszázados tapasztalatokkal ren­delkezik, belpolitikai helyzetünk nemcsak szükségessé, hanem lehetővé is teszi terveink (Végrehajtását. Az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése a munkáshatalom, a szocialista ál­lam további megszilárdítását, erejének növe­lését, hatékonyságának fokozását jelenti. Államéletünk, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének lényege, hogy egyidejűleg erősítjük a központi hatalmút és növeljük a helyi szervek önállóságát. Pártunk a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásának híve Különösen jelentősnek tartjuk a törvény­hozói és kormányzati munka korszerűsítését. Országgyűlésünk a népszuverenitás legfőbb megtestesítője, országunk legfőbb törvény­hozó szerve. Társadalmi előrehaladásunk gyorsítása, rendszerünk szocialista jellegének fejlesztése céljából szükséges, hogy az ország- gyűlésben erősödjék a törvényalkotói tevé­kenység, növekedjék szerepe a kormányzati munka alkotmányos ellenőrzésében. A szocializmus építésének előbbrevitele az államapparátusban tevékenykedő kommunis­táktól, minden dolgozótól politikánk követke­zetesebb érvényesítését, a munkásosztály érde­keinek jobb képviseletét, a kormány rendel­kezéseinek pontos végrehajtását kívánja, he­lyes vezetési módszert, jó közigazgatást, ha­tékony, operatív és jó ügyintézést követel. Az államigazgatási szervezet tökéletesítése, a pontosan körülírt hatáskör, a személyes fele­lősséggel végzett jó ügyintézés egyúttal a leg­hatásosabb harc a bürokrácia ellen. Ez a harc állandó és elemi kötelességünk, mert el­hanyagolása fékezi fejlődésünket. Az államigazgatási szervezet tökéletesítésé­ben és az ügyintézés fejlesztésében számítunk a köztisztviselőkre, akiknek e törekvésünk megvalósításában kulcsszerepük van. A köz- tisztviselő az állam képviselője és a köz szol­gálója. Magatartása, az ügyfélhez való vi­szonya nagymértékben befolyásolja az állam­polgár véleményét, az államhatalomról kiala­kuló álláspontját; az ügyintézés ez által válik politikává. Most, az államélet fejlesztésének központi feladata a helyi és a középfokú tanácsok ha­táskörének és munkájának fejlesztése. Meg­győződésünk, hogy a szocializmus építésében, a nép életének megkönnyítésében jelentősen előbbre léphetünk, ha az ügyek tetemes há­nyadát intéző tanácsok nagyobb önállósággal, nagyobb felelősséggel dolgoznak. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy az államigazgatási munka és hatáskör fejlesztésével egyidejűleg erősödjék a taná­csok népképviseleti, önkormányzati jellege. Ez nem mond ellent állami szervezetünk de­mokratikus centralizmuson felépülő elvének és gyakorlatának. Ellenkezőleg, így biztosít­ható, hogy a központi szervek hatáskörében olyan ügyek maradjanak, amelyek a társadal­mi összfolyamatok szempontjából ' fáníosak, lényegesek, a helyileg megoldható ügyeket viszont a helyi szervekben intézzék. Fontos, hogy a minisztériumok és más központi, állami szervek mielőbb adjanak át konkrét intézkedési jogköröket a Fővárosi Tanácsnak és a megyei tanácsoknak. Ugyan­csak szükséges, hogy egyidejűleg a Fővárosi Tanács a kerületi tanácsoknak, a megyei ta­nácsok a városi és községi tanácsoknak adják át a helyileg sokkal jobban intézhető ügyek­ben a döntést, és segítsenek megteremteni az önállóság, felelősség, önkormányzat érvényre juttatásának feltételeit. A tanácsok önkormányzati jellege feltéte­lezi és megkívánja a lakossággal, a tömegek­kel való szoros kapcsolatot, tevékenységük sokoldalú ellenőrzését. A tanácsok ügyvitele feletti ellenőrzést a kormány, a felsőbb ta­nácsszervek, a tanácstagok, a választók, a néptömegek gyakorolják. Vannak, akik a népi hatalom szilárdságá­nak kockáztatását látják az irányítás további decentralizálásában, a tanácsok önállóságá­nak növelésében. Központi Bizottságunknak meggyőződése, hogy az államélet, a szocialis­ta demokrácia továbbfejlesztése, ezen belül a tanácsok önállóságának növelése helyes osz­tálypolitika, amely államunkat, a dolgozó nép hatalmát erősíti. Az államéletben a szocialista demokrácia változatlan követelménye, hogy hazánkban maradéktalanul érvényesüljön a törvényes­ség. A szocialista törvényesség elengedhetet­len eleme egyrészről, hogy alkotmányos tör­vényes rendünket senki sem sértheti meg büntetlenül, másrészről, hogy hazánkban minden törvénytisztelő állampolgár, szárma­zásra, foglalkozásra, világnézetre való tekin­tet nélkül — teljes védelmet élvez. A szocia­lista törvényesség e kéft követelménye érvé­nyesül, és a jövőben is érvényesülni fog. Az erről való gondoskodást pártunk, kormányunk alapvető kötelességének tartja. Nagy jelentősége van az új választási tör­vénynek, azoknak az új eljárási szabályok­nak, amelyek választási rendszerünket to­vábbfejlesztik, hogy még alkalmasabb legyen a népakarat kifejezésére és érvényrejuttatá- sára. Az általános, egyenlő és titkos válasz­tói jog nálunk a népi demokratikus rend­szer vívmánya. A szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének fontos eleme választási rendszerünk tökéletesítése. Ennek lényege, hogy 02 állampolgárok — o jelölési jog és választási lehetőség bővítésével — még in­kább, mint eddig, a véleményük szerint leg­alkalmasabb személyeket küldhetik az or­szággyűlésbe, a tanácsokba. A választási törvény egyik új rendelkezése, hogy a Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok tagjait a jövőben nem közvetlenül a válasz­tók, hanem közvetett választással a helyi ta­nácsok választják. Ily módon a községi taná­csok munkáját irányító megyei tanácsok tény­legesen a helyi tanácsok küldötteiből alakul­nak meg. A IX. kongresszus már utalt arra, hogy időszerűvé vált Alkotmányunk módosítása. E munka hosszabb Időt vett igénybe — és most került olyan stádiumba, hogy a közeli jövő­ben végrehajtsuk. A Magyar Népköztársaság 1949-ben elfogadott Alkotmánya népünk nagy Itörténelpji vívmánya. A több, mint két évti­zeddel ezelőtt elfogadott Alkotmány rögzí­tette, hogy a Magyar Népköztársaság a dol­gozó nép állama, összegezte addigi harcunk, munkánk eredményeit és nagy vonalakban kijelölte hazánk fejlődésének irányát. Az eltelt húsz esztendő alatt gyökeres vál­tozások következtek be hazánk politikai, gaz­dasági, kulturális életében. A történelmi je­lentőségű vívmányok ellenére sem szükséges új Alkotmányt kidolgozni. Szükségesnek tartjuk és javasoljuk viszont, hogy az or­szággyűlés jelenlegi helyzetünknek megfele­lően módosítsa, fejlessze tovább a Magyar Népköztársaság alaptörvényét. A módosított Alkotmány tükrözze az elmúlt két évtized alatt bekövetkezett változásokat. Utaljon az államéletben, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok tevékenységében, általában az ál­lami intézmények munkájában bekövetkezett változásokra. Pontosabban határozza meg az állampolgárok jogait és kötelességeit a szo­cializmus építésének jelenlegi szakaszában. Az Alkotmány módosításának kérdéseivel való foglalkozás közben már felvetődött, és nyilván a későbbiekben szélesebb körben is felvetődhet, az ország hivatalos elnevezésé­nek, címerének, állami zászlajának kérdése. A Magyar Népköztársaság elnevezés jól kifeje­zi munkásosztályunk, népünk harcának legna­gyobb eredményét, azt, hogy megalkotta ed­digi legnagyobb történelmi vívmányát; a nép államát. Államunk, rendszerünk fő jellemvonásai­ban, a tulajdon- és osztályviszonyok tekinte- tében már szocialista, a szocialista társa­dalom teljes felépítése viszont még csak fo­lyamatban van. Pártunk úgy véli, még nem érkezett el az ideje, hogy országunkat szo­cialista köztársasággá kiáltsuk ki. Azt tart­juk, inkább jussunk előbbre az építéssel és késsünk az elnevezéssel, mint siessünk az el­nevezéssel és késsünk a szocializmus építésé­vel. A Magyar Népköztársaság neve ma is dol­gozó népünk hatalmát, államát, hazáját, az épülő új, szocialista világot jelenti, hirdeti félreérthetetlenül mindenhol és mindenki szá­mára. Kedves Elvtársak! Pártunk, a magyar munkásosztály marxis­ta—leninista, kommunista élcsapataként tár­sadalmunk eszmei-politikai vezetője; irányít­ja, szervezi a szocialista építést, s ezzel az egész magyar nép érdekeit szolgálja. Kor­mányzópárt, amelynek politikája meghatáro­zóan kihat az ország, a társadalom életének egészére. A párt csak azért és azáltal töltheti be megfelelően történelmi misszióját, mert tevé­kenységében -a marxizmus—leninizmus tudo­mányos elmélete vezérli. Pártunk a marxiz­mus—leninizmus alkotó alkalmazásának híve. Lenint követi, aki arra tanít, hogy ......a marxizmus nem holt dogma, nem valami be­fejezett, kész, változatlan tanítás, hanem a cselekvés vezérfonala”, másutt, ugyanezt más­képpen kifejezve azt mondja: „ .. .a marxiz­musban a leglényegesebb, ami a marxizmus élő lelke: a konkrét helyzet konkrét elemzése”. Pártunk a marxizmus—leninizmus elveiből, a magyar és a nemzetközi munkásosztály forradalmi tapasztalataiból indul ki, és a konkrét helyzet konkrét vizsgálata alapján hozza meg döntéseit. A legutóbbi másfél évti­zedben pártunknak három nagy feladatot kellett megoldania. Az ellenforradalmi fel­kelés erőinek szétzúzásával a népi hatalmat megvédeni és megszilárdítani; a mezőgazda­ság szocialista átszervezését végrehajtani; végül a gazdaságirányítás továbbfejlesztésé­nek bonyolult kérdéseit kellett megoldania. Hogy pártunk ezeket a nagy feladatokat ki­elégítően meg tudta oldani, azt elsősorban an­nak köszönheti, hogy a revizionista és a dog­matikus megközelítési módokat határozot­tan és egyformán elvetette, a marxizmus— leninizmus elveit követte. Pártunk működésének legfontosabb szerve­zési alapelve a demokratikus centralizmus amelyet a kommunista mozgalom számára Lenin dolgozott ki tudományos pontossággal. A munkásosztály újtípusú forradalmi pártja szervezeti életének és működésének lenini alapelveit a történelem igazolta, azok mind­máig érvényesek. A demokratikus centraliz­mus elvét kiegészíti a kollektív vezetés és a személyi felelősség elve. Saját taoasztalataink alapján teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy megsértésük esetén nem érvényesülhet maradéktalanul a marxizmus—leninizmus, a politika eltorzul, elsorvadnak a párt tömeg­kapcsolatai, s elvész akcióképessége; érvénye­sülésük viszont meghatványozza a párt erőit. Gyakorlatunkban a döntések demokratikus előkészítését, a kérdések sokoldalú és szabad megvitatását, a különböző vélemények meg­hallgatását és figyelembevételét szorgalmaz­zuk, éppen úgy, mint a meghozott határoza­tok egységes, kötelező és pontos végrehajtá­sát. A pártdemokrácia nélkül nem lehet igazi eszmei, politikai egységet teremteni, nem le­het a belső meggyőződésen alapuló magasfokú tudatosságot kifejleszteni. Centralizmus, szer­vezeteinek fölé- és alárendeltsége nélkül a párt nem szervezett erő, elvész élcsapat jel­lege, ereje és egységes cselekvésre képtelen vitaklubok tömegére esik szét. . Pártunk szervezeti .felépítésében, életének belső rendjében híven követi a munkásosztály forradalmi pártjának hagyományos lenini el­veit. Jelenthetjük, a párt, » beszámolási idő­szakban ideológiailag, politikailag, szerveze­tileg egyaránt egészségesen fejlődött, erősö­dött, megbonthatatlan egységben halad mind­máig. A pártnak négy évvel ezelőtt 19 ezer alap­szervezete és kereken 585 ezer tagja, illetve tagjelöltje volt. Most 21 ezer az alapszerve­zetek száma, a tagságé pedig 77 ezer fővel, 13 százalékkal magasabb, 662 ezer fő. A IX. kongresszus határozata alapján pártunkban megszűnt a tagjelöltség intézménye. Az akkor nyilvántartott 37 900 tagjelöltből, egyéni el­bírálás alapján, 35 250 elvtársat felvettek a párt tagjai közé. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a tagjelöltség intézményének meg­szüntetése pártunkban helyesnek bizonyult. A párt taglétszáma és összetétele alapjában megfelelően alakult. A taglétszám növekedése összhangban van a kommunista eszme vonzó­erejének, a párt politikai befolyásának nö­vekedésével. Pártunk munkásjellege a tagság összetételében is érvényesül. A tagság 70 szá­zaléka eredeti foglalkozása szerint munkás: jelenleg is fizikai munkát végez a párttagság 38 százaléka. A társadalomban végbemenő átrétegeződési folyamatok következtében a tagság egészén belül a fizikai dolgozók ará­nya 4,5 százalékkal csökkent. Valamelyest emelkedett a párttagság átlagos életkora, ez jelenleg 44 év. A beszámolási időszakban újonnan felvett tagok 48 százaléka fizikai dolgozó, megfelelő arányban vannak közöttük nők; a korcsoportok képviselete is egészsé­ges : 84 százalékuk 40 éven aluli. Pártunkban együtt él, dolgozik, összeforr­va harcol a forradalmárok három nemzedé­ke: a veterán harcosok, a középkorúak és az ifjabbak nemzedéke. Figyelemre méltó, hogy jelenlegi párttagságunknak több mint a fele 1956 óta lépett a pártba; az azóta folytatott harc menetében került közel a párthoz és vált párttaggá. A párt új tagjai általában a munkában élenjárók, a társadalmi és tömeg­szervezeti aktivisták közül kerülnek ki, s en­nek így kell történnie ezután is. A tagfelvé­teli munkában továbbra is el kell kerülni a kampányszerűséget. A jövőben is megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkás' jellegének erősítésére, az ipari mun­kások, a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok felvételére. A párt szervezeti ereje szempontjából nem közömbös tagjainak száma. Akcióképessége és igazi hatóereje azonban, a helyes politikai vonal mellett, tagságának egységében van. A Központi Bizottság jelentheti a kongresszus­nak, hogy az elmúlt négy évben tovább erősö­dött pártunk eszmei, politikai, szervezeti egy­sége, akcióképessége. A párt egységét nem tekintjük egyszer és mindenkorra adottnak. Pártunk egysége a lé­nyeges politikai, gazdasági, ideológiai kérdé­sekben szilárd. Ezt az egységet azonban a gyakorlati munkában minden új kérdésben újból meg újból meg kell teremteni. A párt az egység erősítésén dolgozik ezután is; azt megbontani, rombolni, sem kívülről, sem be­lülről nem engedi senkinek. Az önként vál­lalt, lenini értelemben vett pártfegyelem, be­osztásra és rangra való tekintet nélkül, kö­telező mindenkire. A párt fő ereje eszméinek igazságában és a tömegek támogatásában van. A szocializ­mus építésének soron levő feladatai nagyobb követelményeket támasztanak a párt tömeg­politikai, agitációs, és propaganda munkájá­val szemben. A párt politikájának képvisele­te, céljainak hirdetése a párt valamennyi alapszervezetének és tagjának kötelessége. Ezt a feladatot szolgálják a párt agitációs és propagandaeszközei; a sajtó, a rádió, a televí­zió, a párt lapjai és folyóiratai. A párt központi napilapja a Népszabadság 755 ezer példányban, a 19 megyei napilapja összesen 780 ezer példányban jelenik meg. A Társadalmi Szemle, a párt elméleti folyóirata 36 ezer példányban, szervezeti lapja, a Pártélet 95 ezer példányban jelenik meg havonta. Pártunk elveti a tömegeket lebecsülő, a köz­véleményt manipuláló minden megnyilvánu­lást. Ugyanakkor a közvélemény jó tájékoz­tatását, a szocializmus eszméinek propagálását rendkívül fontos feladatnak tekinti. A párt, a népi állam kezében levő tömegpropaganda eszközöknek ezekét a nemes célokat kell szol- gálniok a jövőben még inkább és jobban, mint eddig is tették. Hatékonyabb ellenőrzési tevékenységet A kongresszusi felkészülés időszakában az egész pártban mélyrehatóan megvitatták a pártmunika legidőszerűbb kérdéseit. Az ered­mények általános elismerése mellett a pártta­gok sokhelyütt és jogosan kifogásolták, hogy egyes kérdésekben, egyes területeken nem, következetlenül, vagy hibásan hajtják végre a párt politikáját. A párt politikájának meg­felelő érvényesítését csak az biztosíthatja, ha a Központi Bizottság, a párt középfokú irá­nyító szervei és a párt alapszervezetei, a fel­adatok azonos értelmezése alapján, a legna­gyobb összehangoltsággal, egyidejűleg, és ugyanazért dolgoznak. A kongresszust előké­szítő tanácskozások vitáiból is kitűnt, hogy a pártmunka fejlesztésében most nagy fon­tossága van a politika az eddiginél következe­tesebb és egységes végrehajtásának, a párt­ellenőrzés erősítésének, és az alapszervezetd munka fejlesztésének. A Központi Bizottságnak és végrehajtó szerveinek, a Politikai Bizottságnak, a Titkár­ságnak, a Központi Bizottság apparátusának munkájában, és részben a pártbizottságok és pártszervezetek tevékenységében is az utóbbi időben a különböző kérdésekkel kapcsolatos elemző munkán, a párthatározatok kidolgo­zásán volt a hangsúly, s a szükségesnél ke­vesebb figyelem jutott a hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzésére. Az ellenőrzés megjavítása nélkülözhetetlen és sürgető az egész pártban, annak érdeké­ben, hogy a gyakorlat teljesen megfeleljen az elvi döntéseknek, és a párt politikája hiány­talanul érvényesüljön a gazdasági és a kultu­rális építőmunka, a szociálpolitika egész te­rületén. A hatékonyabb ellenőrzés szükséges a tapasztalatok jobb és gyorsabb hasznosí­tása, a gyakorlati munka állandó javítása, a párt ideológiai és politikai munkájának szün­telen fejlesztése szempontjából is. A pártalapszervezeteknek különlegesen fon­tos szerepük van a párthatározatok megvaló­sításában és a párt tömegkapcsolatainak erő­sítésében. A párt politikáját a dolgozó milliók nem kis mértékben annak alapján ítélik meg, milyen tapasztalatokat szereznek közvetlen munkahelyükön, hogyan érvényesül a párt po­litikája helyileg, milyen az alapszervezetek munkája, a kommunisták magatartása. A gazdasági reform viszonyai között a párt- szervek, a pártalapszervezetek egy része még nem találta meg munkájának új, megfelelőbb formáját. Egyes állami, gazdasági vezetők le­becsülik a politikai munka fontosságát, a helyi pártszervezetek szerepét. Miközben nö­vekedett a gazdasági vezetés önállósága és hatásköre, sok helyen nem erősödött ezzel egyidejűleg megfelelően a pártszervezet be­folyása az üzem tevékenységét alapvetően meghatározó tényezőkre. Nem tudták kellően elősegíteni a párt politikájának érvényesítését, nem tudtak kellő határozottsággal fellépni a hibák és fogyatékosságok ellen. A pártnak, a kommunistáknak megtisztelő feladata, hogy a harcban, a munkában elöl járjanak, példát mutassanak. Ez nagyfokú fegyelmet, önzetlenséget, elvhűséget, határo­zottságot és öntevékenységet, kezdeményezést vár a kommunistáktól. A párt a jövőben még fokozottabb mértékben igényli, és meg is kö­veteli minden tagjától, hogy a párt politiká­jáért, a párt határozatainak képviseled Korszerűsödő államigazgatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom