Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

4 nn Meere* 1970. NOVEMBER 83., VASÁRNAP DANUBIUS, SZENTENDRE Leány a portán Hirtelen ered meg az eső, tér aki odafigyelt, a szertele­nül szaladgáló szél üzenetéből kiolvashatta érkezését. A szentendrei országúiról jó né­hány embert bezavar az idő, fedett helyre. A Danubius Szál­ló jól fűtött, otthonos halijá­ból már nem is tűnik olyan reszketőnek a világ. Nincs most nagy forgalom, a szálló külföldi vendégei — német turisták csoportja — Eszter­gomba, Visegrádra mentek autóbusszal, késő este lesz, mire hazaérnek, az egészség- j ügyi dolgozók 43 tagú dso- ' portja pedig az étterem he­lyiségében hallgatja az elő­adást: továbbképző tanfolya­mon vesznek részt, az ország minden részéből jötték, s egy hétig a Danubius Szálló ad nekik otthont. A presszóban Sincs teljes üzem, a fiatal pin­cérlány kényelmesen a pult­hoz támaszkodik — csak né­ha kell elmozdulnia, ha a számlát kéri valaki — és hall­gatja az egymás után sorra ke­rülő lemezeket. A sarokban ülő négytagú fiatal társaság wurlitzerezik. Egy bőrkabátos német ven­dég — nem tartott a kirándu­lókkal, inkább maga indult felfedezni gyalogsétával Szent­endrét, de az eső hazakerget­te — a kulcsát kéri a por­tán. A portás fekete hosszú­nadrágban, narancssárga ha­zakban, vállán dús barna haj­jal és nagyon szép mosollyal nyújtja a kért kulcsot, Tóth Ágnes, húszéves múlt. A szállónak négy portása van, 24 óránként váltják egy­mást. Három nő, egy férfi. Tóth Agnes a legfiatalabb. ■yisegrádon lakik, onnan jár be. A gimnázium második osztályából kellett kimarad­nia, mert édesanyja megbete­gedett. A Pest megyei Ide­genforgalmi Hivatal visegrádi kirendeltségénél kért és ka­pott állást, a Fellegvár pénz­tárában szedte a belépti díja­kat. De ez csak nyolchónapos kenyéfkerésetet jelentett egy évben, s hogy telente se ma­radjon munka nélkül, „behoz­ták”, a Danuhiusba, segítség­nek a portára. Meglepőén gyorsan beletanult a portás mesterségbe, s különben is kevés megfelelő embert talál­tak, tehát itt maradt, végleg. — Valóban végleg? — Igen. Annyira megszeret­tem ezt a munkát, hogy nem is tudok elképzelni jobbat. Jövőre jelentkezem a vendég­látóipari technikumba, elvég­zem estin, hogy szakmai bi­zonyítványom és érettségim is legyen. Bonyolult feladat portásnak lenni, először én sem hittem volna, hogy ta­nulni kell hozzá. Aki kívülről nézi, csak annyit lát, hogy itt állunk a pult mögött, kiadjuk a kulcsokat... Ha csak eny­A Forte Fotokémiai Ipar (Vác, Vám utca 3.) pályázatot hirdet az alábbi munkakörökre:- üzemszervezői munkakörbe felsőfokú végzettséggel, gya­korlattal rendelkezőt;- közgazdászt, gépi adatfel­dolgozáshoz értőt és anyag- ismerettel rendelkezőt;- anyagbeszerzőt, megfelelő végzettséggel és gyakorlattal ;- mérés- és szabályozástech­nikai szakon végzett villamos­I mérnököt. A pályázatot a személyzeti és oktatási osztályra kérjük le- j adni, önéletrajz mellékelésé­vel. A pályázók 45 éves kor­határig jelentkezzenek. nyiből állna, nem is lenne ér­dekes. De a vendégek minden kérésükkel hozzánk fordulnak, tanácsot kérnek, hol lehet jól szórakozni, hová menjenek ki­rándulni, mit érdemes meg­nézni, és így tovább. Leg­alább annyi mindent kell tud­ni, mint egy idegenvezetőnek. Az egész Dunakanyarról, de Pestről is, hogy ajánlani tud­junk. Legalább egy nyelvet jól kell beszélni, ezzel én még nem dicsekedhetem ... Akadnak persze olyan ven­dégek is, akik furcsa kérések­kel állnak elő. Ezek o kérések minden esetben a portás sze­mélyére vonatkoznak, s neki fegyelmezetten, udvariasan és tapintatosan kell értésükre adnia: ez alkalommal téved­tek. Ezekről az esetekről nem szívesen mesél a vőlegényé­nek, aki vízgazdálkodási mér­nök és nincs híján a félté­kenységnek. Most is ellenzi, hogy Ágnes portás, s a lány ellenvetéseire rosszkedvűen annyit válaszol: neki nem keli bemutatni a férfiakat. Meny­asszonyát ez nem érdekli, jó­kedvvel végzi a munkáját és együtt nevet Kecskés László- néval, a szobaasszonnyal, ami­kor az annyit mond összefog­lalásul: változatosság az élet sója :— Én ezt csak viccből mon­dom, de komolyra is fordít­hatjuk, mert itt sokféle em­ber fordul meg és mindnek más kívánságai vannak, má­sok a szokásaik, a modoruk... Ezért nem lehet megunni a szállodát Úgy látszik, a természet job­ban szereti Erzsiket^ mint a Katikat. Legalábbis erre le­het következtetni áz időjárás­ból, mivel az Erzsébeteket szép, napos idő köszöntötte, a Katalinokat pedig borús, de viszonylag meleg időre számít­hatnak. — Hogyan köszöntötték az Erzsébeteket Vácon? — Nyolcszázhatvankilenc táviratot továbbítottunk 19-én és háromszázötvenegyet vettünk fel ezen a napon — tájékozta­tott Pintér Istvánná, a váci postahivatalban. — Ez a rendes napi forgalom kétszerese. A távirdán általában két ember dolgozik, most hatan voltak. Hasonló, vagy valamivel ki­sebb forgalomra számítunk 25-én, Katalin-napon. Cegléden 760 táviratot to­Tegnap álmomban hosszú és unalmas termelési értekezle­ten vettem részt. Már túl vol­tunk a protokoll feketén, ami­kor X. elvtárs kért szót, a törzsgyár gazdasági igazgatója. Kezében sűrűn gépelt, félíves papírlapokat tartott, s színül­tig töltötte a vizespoharát, mielőtt olvasni kezdett: „Tisztelt elvtársak! Vállalatunk illetékes osztá­lya nemrégiben elkészítette 1970 év első háromnegyedévi gazdálkodási mérlegét. A szá­mok alapján megállapíthat­juk, hogy bázis időszakhoz képest nemcsak maradéktala­nul hoztuk az időarányos készárú- és exporttervet, de a spénszóró témában három szá­zalékos túlteljesítést értünk el. Az év eleji — úgymond —, nehézségek mindenki előtt is­meretesek. Ügyszintén az is, hogy a problémákat az ifjúsá­gi brigádok védnökségválla­lásával lerendeztük, kvázi az első negyed végére sikerült egyenesbe jönnünk. Nehézsé­geink elsősorban a lekötetlen kapacitásból adódtak, de amióta a felsőbb szervek meg­felelő nagyságrendű megren­deléseket eszközöltek felénk, Kecskés hászlóné egyedül látja el a szobák felügyeletét, ellenőrzi a rendet, a tisztasá­got, gondoskodik a vendégeli kényelméről. Reggel* fél 8-tól délután fél 4-ig dolgozik. Fi­zetése 1600 forint, nem vala­mi sok, mégsem cserélne ál­lást. A hallban beszélgetünk. Azt javasolja: — Inkább a vendégeket kérdezze, majd ők elmondják, milyen ez a szálloda, és milyen munkát végzünk mi. Havas Leó és felesége éppen elekor érkezik le a lépcsőn, sétálni indulnak, körülnézni, mi váitozott tavaly óta. Űk ugyanis visszaférő vendégek, egyébként a szálló színvonalá­nak egyik mércéje; hány ven­dég tér vissza, s a Danubius­ban nem panaszkodhatnak er­re. Az idős házaspár, mindket­ten túl vannak nyolcvanadik születésnapjukon; már tavaly is itt töltött két hetet, s olyan jól érezték magukat, hogy most megint a Danubiust vá­lasztották, egy hét alapos pi­henésre. Nyugdíjasok mind a ketten, lakásuk Pesten van. — Itt minden kényelmet megtalálunk, amire szüksé­günk van. Az árak normáli­sak, megfizethetők, a kör­nyék pedig megfizethetetlenül szép.. De amiért visszajöttünk és még jövőre is, ha megér­jük, eljövünk, az a kedves­ség, amivel fogadtak. Akármit kívánunk, teljesítik, előzéke­nyek, udvariasak, úgy, hogy mi nagyon megszerettük őket. Varga Vera vábbítottak. Az alföldi város­ban; vigzont nem érezték meg annyira, hogy több ez az átla­godnál, tnert kökan nYár néhány nappal előbb elküldték az üd­vözletét. Szűcs Rózsa mégis panaszkodik: — Sokan nem címezték meg pontosan a táviratot, emiatt nekünk több munkánk volt. Reméljük, Katalin-napon ez már nem fordul elő, márcsak azért sem, mert a Katalinok kevesebben vannak. Gyors statisztika, a két vá­ros virágboltjainak forgalmá­ról: a legkeresettebb virág a krizantém volt. ezután a rózsa és a szegfű következett. Most egyelőre üresek a boltok, de mindegyik üzletben ígérik, hogy Katalin-napon is állják a rohamot. azóta folyamatosan megvaló­sítjuk a bel- és külföldi szük­ségletet. A zökkenőmentes munkatevékenységhez az is hozzájárult, hogy szocialista brigádjaink a kongresszus tiszteletére nagyarányú plusz munkafelajánlásokat tettek folyamatba, összesen mintegy 300 per ern forint értékben. Beindítottuk a műhelyek kö­zötti munkaversenyt is, amely igen jól áll, mivel a győztesek jutalmazására az igazgatóság által ígéret lett téve. Tavasz- szal megtartott versenyértéke­léskor már látni lehetett, hogy zavartalan anyagellátás esetén dolgozóink mindent megtesz­nek az éves terv maradékta­lan teljesítése érdekében. 1970 év első kilenc hónapja viszonylatában fel kell hív­nom az elvtársak figyelmét arra, hogy vidiaolajból az el­látás gyenge, amelyet az anya­gi lehetőségek korlátozott vol­ta is akadályoz, ezért takaré­kossági mozgalmat tettünk fo­lyamatba a vidiaolaj témában. Bázis időszakhoz képest ko­molyan javult az önköltség­csökkenés helyzete. Kilenc hó­nap átlagában vizsgálva 0,003 forint per darabbal csökkent a panirmarók árfekvése iIze­Erzsébet-nap után — Katalin-nap — m s — MORFONDÍROZOK Édes anyanyelvűnk... Műszaki ereklyék a Golhard-kúrián Tudománytörténetünk be­cses dokumentumgyűjtemé­nyéből, Gothard Jenő szom­bathelyi csillagász hagyatéká­ból múzeumot hoznak létre Szombathelyen. A városi ta­nács 300 ezer forintért meg­vásárolta és tataroztatta a tu­dós egykori kúriáját a város herényi peremkerületében, és itt kap majd otthont a rendkí­vül gazdag anyag. Szombathe­lyen 1881-ben alapított csillag- vizsgálót Gothard Jenő, s maga készítetté műszerei ma már műszaki erek­lyének számítanak. Rend­kívül sok csillagászati fényké­pe is fennmaradt. Sajátkezű- leg gyártott röntgenberende­zéssel — amely a világ első röntgenei közé tartozik — ké­szítette az „égi fotókat". Úttörő vas út Tiszakécskén Bács-Kiskun megye első út- törővasútja Tiszakécskén épül fel A MÁV-tól ajándékba ka­pott két keskeny nyomtávú kis Diesel-mozdony és két vasúti kocsi már megérkezett a nagy­községbe. Hamarosan hozzá­kezdenek az egy kilométer hosszú sínpár lefektetéséhez, amely a most épülő községi sportligetet köti majd össze a Tisza-parti üdülőhellyel. MADÁRLÁTTA VILÁG ' v. .-j-V '$ ■' <■ » Nem kontinens, amelyet tenger ölel körül, afféle mini fél­sziget a délegyliázi kavicsbánya látképe. A kitermelt anyag he­lyét elfoglalta a víz; horgászparadicsom, üdülőtelep létesül ezen a vidéken. Nincs rá törvény?... Egy garázda emberről A fáradt, ráncos arcú, szem­üveges asszony, a kislány, a fiú riadt szemmel kérlel: — Jaj, az istenért meg ne tudja a férjem, az apánk, hogy beszéltünk magával, mert agyonver ben­nünket. .Nagykovácsiban, a Rákóczi út 46. -számú ház1 konyhájá­ban Teszarek Károlyné a sub­lót formájú bútordarab alá nyúl és ellebbenti az alsó pol­cot takaró függönyt. — Itt őr­zöm a késeket, ide dugom. Oh, hányszor kellett eldobni mesz- szire a fejszét előle, hogy szét ne hasítsa a fejemet. Kísérőm, Kugler József, a községi tanács elnökhelyette­se az udvarra húz, nézzem, a ház tetőjét, a széldeszkákat verte dühében széjjel a meg­vadult férj. — Igaz, hogy sokszor más­hol kénytelen aludni apja ha­ragja miatt? — a kérdést a sovány testalkatú, ijedt, de dacos tekintetű fiúhoz, a 17 éves Gyulához intézem. — Néha a mezőn, a határ­münkben, amely iparági szin­ten komoly eredmény. Ebből eredő forintmegtakarítás nép- gazdaságilag mintegy több- százezer forintot tesz ki. Röviden szeretnék kitérni a fogazóüzem problematikájára is. Mint bizottsági tagként, magam is részt vettem a mér­legkészítés felmérésében. Meg­állapítottuk, hagy a munka­szervezetlenségből és a gép­állásokból kifolyóan az üzem rendszeresen túllépi az enge­délyezett túlórakeretet, s a hó­végi hajrákban magas a se­lejtszázalék nagyságrendje. Az igazgatóság ezt jelezte is az üzemvezetőség felé, aki Ígé­retet tett a munkaszervezés kiküszöbölésére. összességében a vállalat tervteljesítése kielégítőnek mondható, és ha az üzemve­zetőségek pontosítják a de­kád feladat okát, nemcsak az éves tervet tudjuk maradék­talanul hozni, hanem a nem­zeti jövedelem 1 százalékos emelésére tett párt- és kor­mányhatározatot is". A felszólalást követő dör­gő tapsra felébredtem. Éppen idejében: X. elvtárs egyenesen felém tartott, leült a mellet­tem levő üres székre és oda­súgta: — Értekezlet után jöjjön be az irodámba. Odaadom a be­szédem másolatát az újság­cikkhez. Nyíri Éva ban töltöm az éjszakát — mondja szemét lesütve. — Nem akarok civódni vele. És félek tőle. A tanácson Kucsera Jánosné titkár mesél: „A náluk bérben lakó 70 éves Horváth János- néra kétszer rátörte már ré­szegen az ajtót, Bércesi ta­nárnő járt bent panasszal ná­lam, de aztán Teszar ek ösz- szetalálkozott a tanárnővel és megfenyegette, nagy baj lesz belőle, ha szólni mer”. Állok az alacsony konyhá­ban, a gerendára akasztott díszpoharak, mintás főzőkana- lak között, nézem a polcon le­vő kis rádiót és arra gondo­lok, hiszen ez a család élhet­ne békességben, szeretetben is. A beszélgetésből ugyanis megtudom, Teszarek Károly a Rozmaring Tsz-ben segédmun­kás, havi 2000 forint körül keres. Előző házasságából szár­mazó 16 éves lánya, Éva a budai üzemben havi 1500-at, fia, Gyula, aki a Csemegeke- reskedelmi Vállalatnál segéd­munkás, havi 1500-at hoz ha­za. ötezer forintból — mert házuk is van (igaz, az asszony nevén!) — mindent megvehet­nének maguknak.- Egyszerűen durva ember az apám — mondja Éva. — Akkorát tud ütni, hogy napo­kig meglátszik a helye. — Nézze meg anyánk kar­ját — mondja sötéten a fiú és nagyot sóhajt — hat öltés­sel varrták össze. Megszúrta, késsel. Az asszony a lila sebforra­dást mutatja, szörnyű helyét a „férji gesztusnak”, amit azért kapott, mert nem elég gyorsan tálalta az ételt. — Elmentem a rendőrségre — suttogja —, s behívatták. Valami papirt is aláíratott ve­le a rendőr elvtárs, hogy töb­bé nem tesz ilyet Cseh István megbízott rend­őr felesége a falu gyógysze­része. Teszarekék gondjára csak legyint: — Hej, kérem lehetne itt másokról is írni! Egyetlen eset: vérezve jön, sírva-ríva az egyik asszony, a férje ré­szegen nekitámadt, nem mer hazamenni. Ugrik' a férjem, megy vele. Amikor belép a szobába, a vérző asszony eléje áll: „Jaj, ne vigye el, ne bánt­sa hiszen ő olyan jó ember, csak most egy kicsit ivott.. Varga Jenő, a községi ta­nács elnöke tehetetlenül tár­ja szét karját — A Teszarekné is iszik. Nálam a férje volt bent panasszal, hogy a fele­sége elkölti italra a pénzt Most aztán kinek higgyen az ember? — Nem iratom rá a házat, azért viselkedik így — végső tromfot vág ki Teszarekné. — De nekem is van két gyere­kem és akkor sem iratom rá, ha agyonver. Ezeket a gyere­keket én nevelem, kicsiny ko­ruk óta. Szeretnek... Hogy iszom néha? Biztatnak: „Idd el előle a bort, legalább nem lesz olyan részeg”. Mit tehe­tek?... Riadtan állnak a konyhá­ban, egymásra néznek, majd a köves padlóra. Nem tudják, mit lehetne tenni, rettegnek minden naptól, a napok min­den órájától, percétől, ami­kor a férfi belép a küszöbön s ez így megy évek óta. A leg­érdekesebb az ügyben a kívül­állók véleménye, akik Tesza­rek Károlyt nagyon ügyes, szorgalmas embernek ismerik, aki rendesen dolgozik. Mun­kahelyén sem tudnak rá rosszat mondani, tehát csak akkor vadul meg, ha felesé­gét, fiát, lányát látja. Van-e törvényes lehetőség arra, hogy a tanács beavatkoz­zon? Vagy meg kell várni, amíg valami jóvátehetetlen tragédia történik, amíg vala­kiben „meg nem áll a kés?”... Sajnos, a lehetőségek eléggé korlátozottak, Teszarek olyan gyakran nem részeg, hogy el­vonókúrára lehessen — hiva­talból — küldeni. A falakon belüli ténykedése „magánügy" — mondják a tanácson. Mi mégis intézkedést sürgetünk, a gyerekek érdekében, kér­jük ezen felül a község köz­véleményének nyomását, be­folyását, amely már sok ilyen esetben sikeres volt, s le tud­ta fogni a magáról megfeled- kezettek kezét. Teszarek Ká­roly viselkedésének társa­dalmi veszélyességét ugyan ki tagadhatná, példája bruta­litásra buzdíthat másokat, gyerekeit rossz útra térítheti. Legyen a helyi vezetőkben annyi erély és bátorság, hogy megfékezzék a garázda em­bert! Szűts Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom