Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
4 nn Meere* 1970. NOVEMBER 83., VASÁRNAP DANUBIUS, SZENTENDRE Leány a portán Hirtelen ered meg az eső, tér aki odafigyelt, a szertelenül szaladgáló szél üzenetéből kiolvashatta érkezését. A szentendrei országúiról jó néhány embert bezavar az idő, fedett helyre. A Danubius Szálló jól fűtött, otthonos halijából már nem is tűnik olyan reszketőnek a világ. Nincs most nagy forgalom, a szálló külföldi vendégei — német turisták csoportja — Esztergomba, Visegrádra mentek autóbusszal, késő este lesz, mire hazaérnek, az egészség- j ügyi dolgozók 43 tagú dso- ' portja pedig az étterem helyiségében hallgatja az előadást: továbbképző tanfolyamon vesznek részt, az ország minden részéből jötték, s egy hétig a Danubius Szálló ad nekik otthont. A presszóban Sincs teljes üzem, a fiatal pincérlány kényelmesen a pulthoz támaszkodik — csak néha kell elmozdulnia, ha a számlát kéri valaki — és hallgatja az egymás után sorra kerülő lemezeket. A sarokban ülő négytagú fiatal társaság wurlitzerezik. Egy bőrkabátos német vendég — nem tartott a kirándulókkal, inkább maga indult felfedezni gyalogsétával Szentendrét, de az eső hazakergette — a kulcsát kéri a portán. A portás fekete hosszúnadrágban, narancssárga hazakban, vállán dús barna hajjal és nagyon szép mosollyal nyújtja a kért kulcsot, Tóth Ágnes, húszéves múlt. A szállónak négy portása van, 24 óránként váltják egymást. Három nő, egy férfi. Tóth Agnes a legfiatalabb. ■yisegrádon lakik, onnan jár be. A gimnázium második osztályából kellett kimaradnia, mert édesanyja megbetegedett. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal visegrádi kirendeltségénél kért és kapott állást, a Fellegvár pénztárában szedte a belépti díjakat. De ez csak nyolchónapos kenyéfkerésetet jelentett egy évben, s hogy telente se maradjon munka nélkül, „behozták”, a Danuhiusba, segítségnek a portára. Meglepőén gyorsan beletanult a portás mesterségbe, s különben is kevés megfelelő embert találtak, tehát itt maradt, végleg. — Valóban végleg? — Igen. Annyira megszerettem ezt a munkát, hogy nem is tudok elképzelni jobbat. Jövőre jelentkezem a vendéglátóipari technikumba, elvégzem estin, hogy szakmai bizonyítványom és érettségim is legyen. Bonyolult feladat portásnak lenni, először én sem hittem volna, hogy tanulni kell hozzá. Aki kívülről nézi, csak annyit lát, hogy itt állunk a pult mögött, kiadjuk a kulcsokat... Ha csak enyA Forte Fotokémiai Ipar (Vác, Vám utca 3.) pályázatot hirdet az alábbi munkakörökre:- üzemszervezői munkakörbe felsőfokú végzettséggel, gyakorlattal rendelkezőt;- közgazdászt, gépi adatfeldolgozáshoz értőt és anyag- ismerettel rendelkezőt;- anyagbeszerzőt, megfelelő végzettséggel és gyakorlattal ;- mérés- és szabályozástechnikai szakon végzett villamosI mérnököt. A pályázatot a személyzeti és oktatási osztályra kérjük le- j adni, önéletrajz mellékelésével. A pályázók 45 éves korhatárig jelentkezzenek. nyiből állna, nem is lenne érdekes. De a vendégek minden kérésükkel hozzánk fordulnak, tanácsot kérnek, hol lehet jól szórakozni, hová menjenek kirándulni, mit érdemes megnézni, és így tovább. Legalább annyi mindent kell tudni, mint egy idegenvezetőnek. Az egész Dunakanyarról, de Pestről is, hogy ajánlani tudjunk. Legalább egy nyelvet jól kell beszélni, ezzel én még nem dicsekedhetem ... Akadnak persze olyan vendégek is, akik furcsa kérésekkel állnak elő. Ezek o kérések minden esetben a portás személyére vonatkoznak, s neki fegyelmezetten, udvariasan és tapintatosan kell értésükre adnia: ez alkalommal tévedtek. Ezekről az esetekről nem szívesen mesél a vőlegényének, aki vízgazdálkodási mérnök és nincs híján a féltékenységnek. Most is ellenzi, hogy Ágnes portás, s a lány ellenvetéseire rosszkedvűen annyit válaszol: neki nem keli bemutatni a férfiakat. Menyasszonyát ez nem érdekli, jókedvvel végzi a munkáját és együtt nevet Kecskés László- néval, a szobaasszonnyal, amikor az annyit mond összefoglalásul: változatosság az élet sója :— Én ezt csak viccből mondom, de komolyra is fordíthatjuk, mert itt sokféle ember fordul meg és mindnek más kívánságai vannak, mások a szokásaik, a modoruk... Ezért nem lehet megunni a szállodát Úgy látszik, a természet jobban szereti Erzsiket^ mint a Katikat. Legalábbis erre lehet következtetni áz időjárásból, mivel az Erzsébeteket szép, napos idő köszöntötte, a Katalinokat pedig borús, de viszonylag meleg időre számíthatnak. — Hogyan köszöntötték az Erzsébeteket Vácon? — Nyolcszázhatvankilenc táviratot továbbítottunk 19-én és háromszázötvenegyet vettünk fel ezen a napon — tájékoztatott Pintér Istvánná, a váci postahivatalban. — Ez a rendes napi forgalom kétszerese. A távirdán általában két ember dolgozik, most hatan voltak. Hasonló, vagy valamivel kisebb forgalomra számítunk 25-én, Katalin-napon. Cegléden 760 táviratot toTegnap álmomban hosszú és unalmas termelési értekezleten vettem részt. Már túl voltunk a protokoll feketén, amikor X. elvtárs kért szót, a törzsgyár gazdasági igazgatója. Kezében sűrűn gépelt, félíves papírlapokat tartott, s színültig töltötte a vizespoharát, mielőtt olvasni kezdett: „Tisztelt elvtársak! Vállalatunk illetékes osztálya nemrégiben elkészítette 1970 év első háromnegyedévi gazdálkodási mérlegét. A számok alapján megállapíthatjuk, hogy bázis időszakhoz képest nemcsak maradéktalanul hoztuk az időarányos készárú- és exporttervet, de a spénszóró témában három százalékos túlteljesítést értünk el. Az év eleji — úgymond —, nehézségek mindenki előtt ismeretesek. Ügyszintén az is, hogy a problémákat az ifjúsági brigádok védnökségvállalásával lerendeztük, kvázi az első negyed végére sikerült egyenesbe jönnünk. Nehézségeink elsősorban a lekötetlen kapacitásból adódtak, de amióta a felsőbb szervek megfelelő nagyságrendű megrendeléseket eszközöltek felénk, Kecskés hászlóné egyedül látja el a szobák felügyeletét, ellenőrzi a rendet, a tisztaságot, gondoskodik a vendégeli kényelméről. Reggel* fél 8-tól délután fél 4-ig dolgozik. Fizetése 1600 forint, nem valami sok, mégsem cserélne állást. A hallban beszélgetünk. Azt javasolja: — Inkább a vendégeket kérdezze, majd ők elmondják, milyen ez a szálloda, és milyen munkát végzünk mi. Havas Leó és felesége éppen elekor érkezik le a lépcsőn, sétálni indulnak, körülnézni, mi váitozott tavaly óta. Űk ugyanis visszaférő vendégek, egyébként a szálló színvonalának egyik mércéje; hány vendég tér vissza, s a Danubiusban nem panaszkodhatnak erre. Az idős házaspár, mindketten túl vannak nyolcvanadik születésnapjukon; már tavaly is itt töltött két hetet, s olyan jól érezték magukat, hogy most megint a Danubiust választották, egy hét alapos pihenésre. Nyugdíjasok mind a ketten, lakásuk Pesten van. — Itt minden kényelmet megtalálunk, amire szükségünk van. Az árak normálisak, megfizethetők, a környék pedig megfizethetetlenül szép.. De amiért visszajöttünk és még jövőre is, ha megérjük, eljövünk, az a kedvesség, amivel fogadtak. Akármit kívánunk, teljesítik, előzékenyek, udvariasak, úgy, hogy mi nagyon megszerettük őket. Varga Vera vábbítottak. Az alföldi városban; vigzont nem érezték meg annyira, hogy több ez az átlagodnál, tnert kökan nYár néhány nappal előbb elküldték az üdvözletét. Szűcs Rózsa mégis panaszkodik: — Sokan nem címezték meg pontosan a táviratot, emiatt nekünk több munkánk volt. Reméljük, Katalin-napon ez már nem fordul elő, márcsak azért sem, mert a Katalinok kevesebben vannak. Gyors statisztika, a két város virágboltjainak forgalmáról: a legkeresettebb virág a krizantém volt. ezután a rózsa és a szegfű következett. Most egyelőre üresek a boltok, de mindegyik üzletben ígérik, hogy Katalin-napon is állják a rohamot. azóta folyamatosan megvalósítjuk a bel- és külföldi szükségletet. A zökkenőmentes munkatevékenységhez az is hozzájárult, hogy szocialista brigádjaink a kongresszus tiszteletére nagyarányú plusz munkafelajánlásokat tettek folyamatba, összesen mintegy 300 per ern forint értékben. Beindítottuk a műhelyek közötti munkaversenyt is, amely igen jól áll, mivel a győztesek jutalmazására az igazgatóság által ígéret lett téve. Tavasz- szal megtartott versenyértékeléskor már látni lehetett, hogy zavartalan anyagellátás esetén dolgozóink mindent megtesznek az éves terv maradéktalan teljesítése érdekében. 1970 év első kilenc hónapja viszonylatában fel kell hívnom az elvtársak figyelmét arra, hogy vidiaolajból az ellátás gyenge, amelyet az anyagi lehetőségek korlátozott volta is akadályoz, ezért takarékossági mozgalmat tettünk folyamatba a vidiaolaj témában. Bázis időszakhoz képest komolyan javult az önköltségcsökkenés helyzete. Kilenc hónap átlagában vizsgálva 0,003 forint per darabbal csökkent a panirmarók árfekvése iIzeErzsébet-nap után — Katalin-nap — m s — MORFONDÍROZOK Édes anyanyelvűnk... Műszaki ereklyék a Golhard-kúrián Tudománytörténetünk becses dokumentumgyűjteményéből, Gothard Jenő szombathelyi csillagász hagyatékából múzeumot hoznak létre Szombathelyen. A városi tanács 300 ezer forintért megvásárolta és tataroztatta a tudós egykori kúriáját a város herényi peremkerületében, és itt kap majd otthont a rendkívül gazdag anyag. Szombathelyen 1881-ben alapított csillag- vizsgálót Gothard Jenő, s maga készítetté műszerei ma már műszaki ereklyének számítanak. Rendkívül sok csillagászati fényképe is fennmaradt. Sajátkezű- leg gyártott röntgenberendezéssel — amely a világ első röntgenei közé tartozik — készítette az „égi fotókat". Úttörő vas út Tiszakécskén Bács-Kiskun megye első út- törővasútja Tiszakécskén épül fel A MÁV-tól ajándékba kapott két keskeny nyomtávú kis Diesel-mozdony és két vasúti kocsi már megérkezett a nagyközségbe. Hamarosan hozzákezdenek az egy kilométer hosszú sínpár lefektetéséhez, amely a most épülő községi sportligetet köti majd össze a Tisza-parti üdülőhellyel. MADÁRLÁTTA VILÁG ' v. .-j-V '$ ■' <■ » Nem kontinens, amelyet tenger ölel körül, afféle mini félsziget a délegyliázi kavicsbánya látképe. A kitermelt anyag helyét elfoglalta a víz; horgászparadicsom, üdülőtelep létesül ezen a vidéken. Nincs rá törvény?... Egy garázda emberről A fáradt, ráncos arcú, szemüveges asszony, a kislány, a fiú riadt szemmel kérlel: — Jaj, az istenért meg ne tudja a férjem, az apánk, hogy beszéltünk magával, mert agyonver bennünket. .Nagykovácsiban, a Rákóczi út 46. -számú ház1 konyhájában Teszarek Károlyné a sublót formájú bútordarab alá nyúl és ellebbenti az alsó polcot takaró függönyt. — Itt őrzöm a késeket, ide dugom. Oh, hányszor kellett eldobni mesz- szire a fejszét előle, hogy szét ne hasítsa a fejemet. Kísérőm, Kugler József, a községi tanács elnökhelyettese az udvarra húz, nézzem, a ház tetőjét, a széldeszkákat verte dühében széjjel a megvadult férj. — Igaz, hogy sokszor máshol kénytelen aludni apja haragja miatt? — a kérdést a sovány testalkatú, ijedt, de dacos tekintetű fiúhoz, a 17 éves Gyulához intézem. — Néha a mezőn, a határmünkben, amely iparági szinten komoly eredmény. Ebből eredő forintmegtakarítás nép- gazdaságilag mintegy több- százezer forintot tesz ki. Röviden szeretnék kitérni a fogazóüzem problematikájára is. Mint bizottsági tagként, magam is részt vettem a mérlegkészítés felmérésében. Megállapítottuk, hagy a munkaszervezetlenségből és a gépállásokból kifolyóan az üzem rendszeresen túllépi az engedélyezett túlórakeretet, s a hóvégi hajrákban magas a selejtszázalék nagyságrendje. Az igazgatóság ezt jelezte is az üzemvezetőség felé, aki Ígéretet tett a munkaszervezés kiküszöbölésére. összességében a vállalat tervteljesítése kielégítőnek mondható, és ha az üzemvezetőségek pontosítják a dekád feladat okát, nemcsak az éves tervet tudjuk maradéktalanul hozni, hanem a nemzeti jövedelem 1 százalékos emelésére tett párt- és kormányhatározatot is". A felszólalást követő dörgő tapsra felébredtem. Éppen idejében: X. elvtárs egyenesen felém tartott, leült a mellettem levő üres székre és odasúgta: — Értekezlet után jöjjön be az irodámba. Odaadom a beszédem másolatát az újságcikkhez. Nyíri Éva ban töltöm az éjszakát — mondja szemét lesütve. — Nem akarok civódni vele. És félek tőle. A tanácson Kucsera Jánosné titkár mesél: „A náluk bérben lakó 70 éves Horváth János- néra kétszer rátörte már részegen az ajtót, Bércesi tanárnő járt bent panasszal nálam, de aztán Teszar ek ösz- szetalálkozott a tanárnővel és megfenyegette, nagy baj lesz belőle, ha szólni mer”. Állok az alacsony konyhában, a gerendára akasztott díszpoharak, mintás főzőkana- lak között, nézem a polcon levő kis rádiót és arra gondolok, hiszen ez a család élhetne békességben, szeretetben is. A beszélgetésből ugyanis megtudom, Teszarek Károly a Rozmaring Tsz-ben segédmunkás, havi 2000 forint körül keres. Előző házasságából származó 16 éves lánya, Éva a budai üzemben havi 1500-at, fia, Gyula, aki a Csemegeke- reskedelmi Vállalatnál segédmunkás, havi 1500-at hoz haza. ötezer forintból — mert házuk is van (igaz, az asszony nevén!) — mindent megvehetnének maguknak.- Egyszerűen durva ember az apám — mondja Éva. — Akkorát tud ütni, hogy napokig meglátszik a helye. — Nézze meg anyánk karját — mondja sötéten a fiú és nagyot sóhajt — hat öltéssel varrták össze. Megszúrta, késsel. Az asszony a lila sebforradást mutatja, szörnyű helyét a „férji gesztusnak”, amit azért kapott, mert nem elég gyorsan tálalta az ételt. — Elmentem a rendőrségre — suttogja —, s behívatták. Valami papirt is aláíratott vele a rendőr elvtárs, hogy többé nem tesz ilyet Cseh István megbízott rendőr felesége a falu gyógyszerésze. Teszarekék gondjára csak legyint: — Hej, kérem lehetne itt másokról is írni! Egyetlen eset: vérezve jön, sírva-ríva az egyik asszony, a férje részegen nekitámadt, nem mer hazamenni. Ugrik' a férjem, megy vele. Amikor belép a szobába, a vérző asszony eléje áll: „Jaj, ne vigye el, ne bántsa hiszen ő olyan jó ember, csak most egy kicsit ivott.. Varga Jenő, a községi tanács elnöke tehetetlenül tárja szét karját — A Teszarekné is iszik. Nálam a férje volt bent panasszal, hogy a felesége elkölti italra a pénzt Most aztán kinek higgyen az ember? — Nem iratom rá a házat, azért viselkedik így — végső tromfot vág ki Teszarekné. — De nekem is van két gyerekem és akkor sem iratom rá, ha agyonver. Ezeket a gyerekeket én nevelem, kicsiny koruk óta. Szeretnek... Hogy iszom néha? Biztatnak: „Idd el előle a bort, legalább nem lesz olyan részeg”. Mit tehetek?... Riadtan állnak a konyhában, egymásra néznek, majd a köves padlóra. Nem tudják, mit lehetne tenni, rettegnek minden naptól, a napok minden órájától, percétől, amikor a férfi belép a küszöbön s ez így megy évek óta. A legérdekesebb az ügyben a kívülállók véleménye, akik Teszarek Károlyt nagyon ügyes, szorgalmas embernek ismerik, aki rendesen dolgozik. Munkahelyén sem tudnak rá rosszat mondani, tehát csak akkor vadul meg, ha feleségét, fiát, lányát látja. Van-e törvényes lehetőség arra, hogy a tanács beavatkozzon? Vagy meg kell várni, amíg valami jóvátehetetlen tragédia történik, amíg valakiben „meg nem áll a kés?”... Sajnos, a lehetőségek eléggé korlátozottak, Teszarek olyan gyakran nem részeg, hogy elvonókúrára lehessen — hivatalból — küldeni. A falakon belüli ténykedése „magánügy" — mondják a tanácson. Mi mégis intézkedést sürgetünk, a gyerekek érdekében, kérjük ezen felül a község közvéleményének nyomását, befolyását, amely már sok ilyen esetben sikeres volt, s le tudta fogni a magáról megfeled- kezettek kezét. Teszarek Károly viselkedésének társadalmi veszélyességét ugyan ki tagadhatná, példája brutalitásra buzdíthat másokat, gyerekeit rossz útra térítheti. Legyen a helyi vezetőkben annyi erély és bátorság, hogy megfékezzék a garázda embert! Szűts Dénes
