Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

1970. NOVEMBER 21., SZOMBAT MST MEGYEI 'ZfCiritm Több mosoda a háziasszonyoknak, több javító az autósoknak Nagy fejlesztés előtt a szolgálíató-javitó ipar Pest mzgyében A szolgáltató és javító te­vékenység hiányosságai állan­dóan visszatérő témát jelente­nek az újságíró számára. Vajon eljut-e Pest megye odáig, hogy a szolgáltatásokra és javításokra elhangzó pana­szok végre lényegesen csökken­jenek? — A megyei tanács és más szervek ezen munkálkodnak — válaszol kérdésünkre Takács Lajos, a megyei tanács ipari j osztályának vezetője. Szakmaigényes a javítás — A kisipari termelőszövet­kezetek a feladatukká tett ja­vításoknál minden esetre töb­bet foglalkoznak árutermelés­sel, — Csakhogy árutermelésük úgyszólván minden egyes eset­ben a népgazdaság érdekét szolgálja, emellett azonban a megyében működő 58 ktsz a javító-szolgáltató munkából is kiveszi részét, sőt, egyik-másik nem is foglalkozik mással, ny­modon a kisipari szövetkezeteit a Pest megyében elvégzett ösz- szes javítások 30—35 százalé­kát látják el. Persze ez nem elégséges. — Akkor miért nem fejlesz­tik ezirányú tevékenységüket? — Hiszen fejlesztik, csak nem a kellő mértékben. Ennék viszont több oka van. A javí­tás például nemcsak munka- igényes, de szakmaigényes is, tehát a javításban dolgozóknál a magasszintű szaktudás el­engedhetetlen követelmény, különben könnyen rontás lesz a javításból. — Milyen iparban szükséges a nagyobb arányú fejlesztés? — Az erre vonatkozó irány­elveket a megyei tanács terv­osztálya és ipari osztálya kö­zösen kidolgozta. A szükséges vizsgálatok elvégzésével köz­gazdászokat bíztunk meg. El­sősorban a legfontosabb és a lakosság által leggyakrabban igényelt szolgáltatásokat vizs­gálták meg. Ezek közé tarto­zik például a textiltisztítás. Feltétlenül több átvevőhely kellene. A mosatásért nem na­gyon hajlandók az emberek utazgatni a szennyesruhával. — Csakhogy az átvevő-háló­zat fejlesztése új mosodák és vegytisztítok megnyitása nél­kül nem elég. Kis tájjellegű centrumokra van szükség. A Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Vállalat gödöllői vegytisztító üzeme mellett mű­szakonként féltonna szennyes mosására alkalmas mosodát kellene létesíteni, amely a mo- nori és nagykátai járás egy ré­szét is kiszolgálhatná. Hasonló kapacitásúra kell fejleszteni a szentendrei és egy tonnásra a váci üzemet. Szükséges továb­bá Százhalombattán vagy Ér­den és Cegléden új féltonnás mosoda felállítása. Ezeket vegytisztításra is be kell ren­dezni. Kis tájjelegű mosoda­központok építésére még Duna- harasztm, Dunakeszin, Sziget- szentmiklóson, Gyömrőn, Ve- csésen, Dabason, Ráckevén, Nagykátán, Kiskunlacházán. Pilisen, Nagykőrösön, Visegrá- don, Nagymaroson és Szobon lenne szükség. Jó lenne, ha 15 éven belül valamennyi meg­épülhetne, mert a mosatást egyre többen igénylik. — Lassan már minden ház­tartásban van mosógép. Amit az emberek maguk elvégez­hetnek, azt minek csináltat­nák mással? A mosás sokat vesz el a szabad időből azoknál is, akik a gépet csak kismosásra hasz­nálják. De, mert a mosógép­tulajdonosok száma állandóan Növekszik, meg az egyéb elekt­romos háztartási gépeké is, valamint a tévéké, rádióké, lemezjátszóké, ezek javító- hálózatát szintén sűríteni kell. A lakosság tulajdoná­ban levő különböző elektro­mos gépek értéke már ma el­éri a másfél milliárd forin­tot. Ekkora érték karban- j tartása talán nemcsak a la- i kosság érdeke. Megyénkben nagyrészt a GELKA foglalko- I zik az elektromos gépek ja­vításával, hálózatának kiépí­tése azonban még folyamat­ban van. A ktsz-ek javító- műhelyeinek számát is gya­rapítani kellene, erőseb­ben bekapcsolódhatnának az ÁFÉSZ-ek is a szolgáltatásnak ebbe az ágazatába. Ami pedig a magánkisipart illeti, arra szintén szükség lesz továbbra, sőt új iparengedélyek kiadása is indokolt. Háromszor annyi autójavító — Az autójavításnál, úgy látszik, szintén több kisipa­rosra lenne szükség. Sok a panasz, hogy lassan készül­nek el a munkák. — Ennek nemcsak a cse­kély kapacitás az oka. Az egész megyében nincs szer­vezett pótalkatrész-ellátás, még ami általában kapható, az is csak Budapestről sze­rezhető be. A IV. ötéves terv­ben az AUTÖKER több ke­reskedelmi vállalattal tervez megállapodást, hogy a megye területén is forgalomba ke­rülhessenek a szükséges pót- alkatrészek. — Ez jó dolog — csak az­után semmilyen szükséges al­katrész ne legyen hiánycikk. De az is panasza az autósok­nak. hogy a megyében úgy­szólván nincs kapacitás új kocsik garanciális javítására és átvizsgálására. — A következő ötéves terv időszakában sor kerül a ja­vítószolgálat jelentős fejlesz­tésére. Jelenleg mintegy 15 000 egyéni tulajdonban levő sze­mélygépkocsi fut a megyében és javításukra 400 ezer óra biztosítható évenként. 1975- re azonban az autók száma úgy megnövekszik, hogy egymillió-száznegyvenezer óra lesz a szükséglet. Az ál­lami autójavítóipar két új állomás építését tervezi, egyet Vácott, évi 250 000 ezer, egyet pedig Cegléden, 130 ezer óra kapacitással. Ktsz-ek Buda­örsön, Nagykőrösön, Kiskun­lacházán, Szentendrén és Gö­döllőn összesen 232 ezer, a MÉM Érden és Monoron 100—100 ezer, az INTERÁG Visegrádon töltőállomással egybekötött javítóállomást 29 ezer óra kapacitással tervez építeni. Negyvenezer órával növekszik a termelőszövetke­zetek autójavító szolgálata, a magánkisiparé pedig előre­Nemcsak én őrködöm... gazdám otthonát, családját védi az ÉPÜUT- ÉS HÍITARTfcl BIZTOSÍTÁS, láthatólag uo ezer órával. És minuezen felül az autóklub; tagjai reszere a megyeben szintén tervez 10 ezer óra Kapacitást bizonyos javítási, mérési es atvizsgálási mun- Kak elvégzésére. — Ha mmuez a fejlesztés megvaiosul, az a meglevő ja­vító kapacitással együtt meg­haladja az egymillió 300 ezer órát. Könnyen bekövetkez­het, hogy a megyéből nem Budapestre viszik a gépkocsi­kat javítani, hanem éppen megfordítva? — Valóban szó lehet erről a főváros közvetlen környé­kén. Szólni szeretnék azonban egy másik égető problémá­ról, a lakóskarbantartás és tatarozás kérdéséről. Gondos előzetes számítások alapján a IV. ötéves terv időszaká­ban a felújítási és karban­tartási igény közel 300 mil­lió forint, ezzel szemben a meglevő építőipari kapacitás csupán 90 millió értékű ilyen munka elvégzésére képes. Gebines műhelyek — Vajon az állami építő­iparra továbbra sem lehet számítani a lakáskarbantar­tásnál? — Egyelőre nem. Sok nagy építkezés lesz, nem vonhat el azoktól sem munkást, sem gépet. Viszont fejleszteni le­het — és kell is — éppen ezzel a célzattal a tanácsi építővállalatokat, az ingatlan- kezelő vállalat építőrészle­geit és a ktsz-ek kapacitá­sát. Persze, a munkaerőprob­lémák megszűnésében nem nagyon reménykedhetünk, vi­szont az építőipar fokozot­tabb gépesítése nagyot len­dítene, valamint az is, ha megfelelő feltételek terem­tésével a magánkisiparosok létszámcsökkenését meg, le­hetne állítani. A kisebb ja­vításoknál különösen nagy a szerepük. — Újabban különböző ipa­roknál önelszámoló ktsz-mű- helyek is létesültek. Bevál­tak-e az iparos gebinesek? — Ügy tudom, igen és a fejlesztésnél, gondolom, a ktsz-ek ezt a módot is szám­ba veszik. Szokoly Endre KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE Nemzetközi kapcsolataink „Magyarország külpolitikáját az az elv vezeti, hogy minél kedvezőbb nemzetközi feltéte­leket teremtsen az ország éle­te számára, összefüggésben a nemzetközi béke és biztonság — így mindenekelőtt az euró­pai béke és biztonság — érde­keivel. Magyarország ezt a kö­vetkező módon tudja a legjob­ban szolgálni: szoros szövet­ségben van elsősorban a Szov­jetunióval s vele együtt a töb­bi szocialista országgal a Var­sói Szerződés és a KGST ke­retében, ápolja kapcsolatait a fejlődő országokkal, és ... szé­lesíti kapcsolatait a fejlett tő­késországokkal is a békés egy­más mellett élés pontosan ér­telmezett elvei alapján”. Ezek­kel a szavakkal jellemezte külügyminiszterünk, Péter Já­nos, hazánk külpolitikáját az ENSZ 25. jubileumi közgyű­lésén. Összehangolt külpolitika Ha megvizsgáljuk a Magyar Népköztársaság külpolitikáját az MSZMP IX. kongresszusa óta eltelt időszakban, megálla­píthatjuk, hogy a fenti jel­lemzés helytálló. Tevékenysé­günket a nemzetközi politika terén összehangoltuk bará­tainkkal, egyeztettük álláspon­tunkat a különböző kérdések­ben, egységesen léptünk fel az európai biztonság megterem­tésére irányuló harcban, az indokínai és a közel-keleti kér­dés igazságos megoldása érde­kében. A szocialista országok veze­tői rendszeresen találkoztak, így hazánk vezetői is elláto­gattak a testvéri szocialista or­szágokba. Kádár János elvtárs vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség járt a Szovjetunióban, az NDK-ban, Bulgáriában, Csehszlovákiá­ban. Bulgáriai látogatásuk so­rán a magyar küldöttség ve­zetői aláírták az új magyar- bolgár barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Hasonló célból látogatott ha­zánkba L. I. Brezsnyev veze­tésével szovjet párt- és kor­mányküldöttség is. Az aláírt barátsági és segítségnyújtási szerződés újból megpecsételte a két nép barátságát. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének és a külügyminiszterek rendszeres találkozói biztosították poli­tikánk állandó összehangolá­sát, egymás véleményének köl­csönös megismerését. E talál­kozók során a megtárgyalt kérdések között fontos helyet foglalt el az európai biztonság kérdése. Hazánk fővárosa volt a színhelye annak a találkozó­nak, amelyről a Varsói Szer­ződés tagállamai felhívással fordultak a világ államaihoz. A Budapesti Felhívás néven is­mertté vált okmány újabb bi­zonyítéka volt a szocialista or­szágok konstruktív békepoliti­kájának. A szocialista orszá­goknak e cél érdekében foly­tatott munkájában a Magyar Népköztársaság vezetői is ki­vették részüket. Külügyminisz­terünk az utóbbi év során tíz ország külügyminiszterével folytatott kétoldalú tárgyalá­sokat, nyolc országot látogatott meg. Az elmúlt év végén And­rej Gromiko meghívására Moszkvában járt, majd ellá­togatott Bulgáriába, Belgium­ba, Hollandiába, Norvégiába, Svédországba, Lengyelország­ba, az NDK-ba, s Budapesten fogadta Aldo Moro olasz és Jan Marko csehszlovák kül­ügyminisztert Békés egymás mellett élés Hazánk történelmének ta­pasztalatai bizonyították, hogy csak akkor tudjuk helyesen képviselni a Magyar Népköz- társaság érdekeit, ha össze­egyeztetjük a nemzeti és nem­zetközi érdekeket. Saját ér­dekeinek árt az az ország, amely bármely vélt vagy va­lóságos konjunkturális előny érdekében letér az internacio­nalizmus útjáról. Magyaror­szág szocialista ország, a Var­sói Szerződés szilárd tagja, a Szovjetunió szövetségese. Ezeknek az elveknek az ál­landó szem előtt tartásával fejlesztjük kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal is. E kapcsolatok fejlesztésére első­sorban a gazdasági élet terü­letén van lehetőség, és ezek megvalósítására jó példákkal szolgál a közvetlen múlt is. Ebben az évben járt hazánk­ban Jonas osztrák elnök. A látogatás fontos állomás volt a két szomszédos ország kap­csolatainak javulásában. Gaz­dasági kapcsolataink további fejlődését segítette elő Tímár Mátyás miniszterelnök-he­lyettes látogatása Olaszor­szágban, valamint Kari Schil­KONGRESSZUSI KÜLDÖTT A tipikus munkásember Árbecz István, a 'Csepel Autógyár művezetője tipikus munkásember, markáns arc, erős kéz, egyenes tartás, bá­tor nézés jellemzi, ha festő, vagy szobrász proletármodell híján lesz, nyugodtan keresse meg a járműszerelde vezető­jét. Ismerkedjünk meg a „tipi­kus munkásemberrel”. Ár­becz István a Tanácsköztársa­ság éveiben született, mun­káscsaládban. A háború előtt alkalmi munkából élt, volt kifutó, dolgozott pékségben, szolgált, mint katona. A fel- szabadulás után, 1951-ig a de­mokratikus rendőrség őrmes­tere volt, a ráckevei járás községeiben teljesített szolgá­latot. Keveset keresett, szemé­lyi ellentétei is támadtak, hát leszerelt... Aztán a kőbányai Műszaki Gumigyárban állt a hengerosztály gépe mellé. 1952 végén megnősült — fele­sége az ötvenes évektől taná­csi dolgozó, jelenleg Taksony község tanácsának vb-titkára — és még ez évben megérke­zett a Csepel Autóba. Mind­járt a szereidébe került, és kezdetét vette a munkásember karrierje. Kezdetben betaní­tott szerelőként dolgozott, majd megszerezte a szakmai képesítést, a szalag gépkocsi­szerelője lett. maid csovort- vezető, 196fi-tól ő az üzem művezetőt” Mi lehet a kar­rier oka? T^tv-n ilyen magyarázatot talál: „A veze­tők észrevehették, hogy igyek­szem jól dolgozni”. Árbecz István 1948 óta párt­tag, azóta mindig betölt vala­milyen funkciót, gyakran nem is egyet, inkább kettőt-hár- mat. Volt csoportbizalmi és gyáregységi csúcsvezetőségi tag, 1957-től munkásőr, je­lenleg a vállalati szakszerve­zeti tanács tagja. Miért vál­lalt és vállal funkciókat. Ár­becz István? „Szeretek embe­rekkel foglalkozni, hamar fel­ismerem, hogy kivel hogyan lehet boldogulni. Az emberek problémáikkal hozzám for­dulnak, mert tudják, hogy én nem felejtem el. Persze, nem­csak szavalok, ha kell, meg is mutatom, hogyan kell a fel­adatot megoldani.” A művezető a munkások kö­zött él, szondaként érzékeli a változásokat, a problémá­kat, az örömöket. Ö a leg­alkalmasabb arra, hogy megítélje a munkások, a kol­lektívák hangulatát, s erről — épp a pártkongresszuson — jelentsen. Milyen a szerel­deiek hangulata? „Jelen pil­lanatban elég rossz, mivel mi bocsátjuk ki a végtermékeket, minden probléma — pl. selejt — nálunk jelentkezik. Ha az emberek nem tudnak folya­matosan dolgozni, bizony el­komorul a tekintetük. Akik szeretik a munkát és a pénzt is, jogosan követelik, hogy biztosítsák számukra a tenni­valót.” Az egyes jelenségekből ál­talános következtetések von­hatók le. Milyen társadalmi gond foglalkoztatja a kong­resszusi küldöttet? „A nagy munkaerő-csábítás! A rácke­vei járásban egyetlen ter­melőszövetkezet nincs, amely ne foglalkozna iparszerű ter­meléssel. A járás kiegészítő üzemeinek zömében volt au­tógyári szakemberek szorgos- kodnak, olyanok is, akik a Csepel Autóban tanulták a szakmát. Egy gyár sose tud versenyezni egy tsz-szel, ahol sem ebédidőt, sem fürdőt nem adnak a munkásnak, csak na­gyobb órabért. Sok ember csak azt nézi, hogy mit kap kézhez, ha csak néhány évre hagyja cserben a gyárat, ilyen indokkal mentegetőzik: legalább megszedem magam.” Milyen megoldást javasol a kongresszusi küldött? „Olyan termelőszövetkezetekben foly­tassanak kiegészítő tevékeny­séget, ahol a foglalkoztatás, a szolgáltatás fejlesztése meg­követeli, de ne legyeni felada­tuk az ipari árutermelés.” Hogyan készül a kongresz- szusra a küldött? Először meg­lepődik, hogy részt vehet a legmagasabb pártfórum ta­nácskozásán, aztán izgatott lesz, áttanulmányozza a kong­resszusi anyagot, s úgy véli. hogy a kongresszus után nem tud maid eleget magyarázni akkora lesz az érdeklődés. (f. P.) lernek, a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági minisz­terének a közelmúltban lezaj­lott magyarországi látogatása, amelynek során a két ország gazdasági kapcsolatainak fej­lesztését előirányzó dokumen­tumot írtak alá. A két kongresszus között következetesen arra töreked­tünk, hogy további fejlődést érjünk el azokhoz a tőkés or­szágokhoz fűződő viszonyunk­ban, amelyekkel korábban is jók voltak a kapcsolataink. Számos kapitalista országhoz fűződő kapcsolatainkra az el­lentétek, a problémák voltak a jellemzők. Ezeknél a kap­csolatok fokozatos javítására törekedtünk. Kezdeményezé­seink, amelyek rugalmasak, de mindig szilárd elvi alapo­kon nyugvók voltak, gyakran találtak pozitív visszhangra azoknál a nyugati vezetőknél, akik realisztikusabban nézik országaik érdekét. Diplomáciai kapcsolat 86 országgal Magyarország nemzetközi kapcsolatainak fejlődését, a magyar külpolitika aktivitását mutatják a számok is, ame­lyek mögött — mint az előb­biekben láttuk — megvan a tartalom is. A Magyar Nép- köztársaság jelenleg 86 or­szággal áll diplomáciai kap­csolatban: 85 állammal nagy­követi szinten, eggyel (Brazí­liával) követi szinten. A két kongresszus között 16 ország­gal létesítettünk diplomáciai kapcsolatot. Ezek döntő több­sége a fejlődő országokhoz tartozik. Így kapcsolatra lép­tünk a Dél-jemeni Népi Köz­társasággal, Egyenlítői Gui­neával, Elefántcsontparttal, Felső-Voltával, a Kongói Népi Köztársasággal, Líbiával, Pe­ruval, Malaysiával, Singapore- ral. Ez is bizonyítja, hogy a Magyar Népköztársaság állan­dóan fejleszti kapcsolatait a fejlődő világ országaival. Ha­sonlóképpen ezt támasztják alá a kölcsönös látogatások. A nyár folyamán járt három af­rikai országban, az Egyesült Arab Köztársaságban, Szudán­ban és Tanzániában Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Tavaly ázsiai országokban tett látogatást Losonczi Pál: In­diában és Iránban. Hazánkba látogatott Nimeri szudáni és Nyerere tanzániai elnök. Nem­rég járt nálunk V. V. Giri, az Indiai Köztársaság elnöke. Ezeknek a látogatásoknak az idején — és ezeken kívül is — sok külügyminiszteri és szakminiszteri találkozóra ke­rült sor. A Magyar Népköz- társaság erejéhez, lehetőségei­hez mérten fejleszti kapcsola­tait ezekkel az országokkal, igyekszik segítséget nyújtania gyarmati múlt okozta gazda­sági elmaradottságuk felszá­molásában, problémáik megol­dásában. Több mint 600 nemzetközi szervezetben Külpolitikai tevékenysé­günk fontos színterét jelentik a nemzetközi szervezetek. Ha­zánk 1955 óta tagja az ENSZ- nek. Nemzetközi politikai te­vékenységünk elismerését je­lentette, hogy 1968—69-ben a Biztonsági Tanács, tagjává vá­lasztották a Magyar Népköz- társaságot. 1969-ben hazánk képviselőjét is meghívták, hogy vegyen részt a Genfi Leszerelési Bizottság munká­jában és a közelmúltban vá­lasztották be Magyarországot az Európai Gazdasági és Szo­ciális Tanács tagjai közé. Az ENSZ és annak szakosított szervein kívül mintegy har­minc kormányközi-nemzetközi szervezetnek vagyunk tagjai, s további 600 nemzetközi szer­vezettel vagyunk kapcsolat­ban. Ezek a nemzetközi szer­vezetek képviselőink számára fórumot biztosítanak hazánk és a többi szocialista ország célkitűzéseinek ismertetésére, az ellenséges rágalmak lelep­lezésére, s a gyakorlatban bi­zonyíthatjuk, hogy külpoliti­kánk egyik alapeleme a békés egymás mellett élés. Pécsi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom