Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

4 ""tJCMaii 1970. NOVEMBER ZU SZOMBAT írjak vagy olvassak? Most megmagyarázom, miért nem sikerül kellőképpen könyvet terjeszteni a művelt nép körében a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalatnak. A napokban két csinos küllemű szívélyes levelet, valamint két jellegtelen megrendelőlapot hozott a posta. Némi töprengés után eltökéltem, hogy kitöltőm az egyik megrendelőlapot, meg­veszem a Magyar Nyelv Értelmező Szótárát 1300 forintért, tíz­havi részletre. Végül is ez hézagpótló mű, olykor talány, hogy bizonyos teljesen értelmetlennek látszó szólamoknak mi értel­me van. Szeretem magam turistamód felszerelni az élet min­den eshetőségére; térképem, iránytűm már van, ha értelmező szótáram is lesz, többé nem tévedhetek, és nem tévedhetek el. Megragadom a töltőtollat, és máris töltögetem a megren­delőlap rubrikáit. Megrendelő neve... Pontos lakcím ... Mun­kahely ... Annak pontos címe... Szállítás (postai cím)... De most egy pillanatra megáll a toll a levegőben. Ejha! Ez meg micsoda? Különben... nincs abban semmi rontó szándék, ha a ter­jesztőt a megrendelő családi körülményei is érdeklik. Tulaj­donképpen meghitt, emberi érdeklődésre utal, hogy a rubrikák így folytatódnak: Anyja neve... Születési helye... Születési éve... Foglal­kozása ... De tényleg: ez mire kell? A kedves vevő már közölte nevét, lakóhelyét, munkahe­lyét, annak címét. Ennyi adalék is kevés a bizalomhoz? Mit vár akkor a könyvterjesztő a vevő életkorának ismeretétől? Talán csökkent ifjúságú nőnemű megrendelők korát a napila­pok nem létező Nyílttér rovatában teszi közszemlére notórius nem fizetés esetén? Hm. Aki értelmező szótárt olvasna, olvas az újságot is. Mint ilyen, különösképpen megdermed az indiszkrécióval társí­tott extra méretű bizalmatlanságtól. Hogyhogy? Ma, amikor harminc évre százezres hosszú lejáratú lakáshitelt, építési és egyéb hitelt kaphat szinte bárki — ingátlanfedezet nélkül? Ma rongyos havi százharminc forintos hitel kedvéért adjam közre az anyám nevét? Keserű ráadásul az életkoromat? Na neeeem! Arról nem is beszélve, mert már közhely (legutóbb a tv kék fénye világított rá) —, hogy súlyos gazdasági bűntettekért (magyarul sikkasztásért, lopásért) többszörösen büntetettek elő­életéről gyakran nem érdeklődik az új munkahelye, hogy őket teljes bizalom és diszkréció nevében alkalmazzák ismételten a legfelelősebb helyeken? A vevőtől meg mindent kikérdeznek? Nem és ezerszer sem! Ezen pár soromnak a Miheztartás végett címet adtam. Aki végigolvassa, már tudja magát mihez tartani — már tudja, miért nem tudja a könyvterjesztő eléggé terjeszteni a könyvet. Mert a kedves vevő vagy kedves vevő, vagy rendőrségi kihall­gatás alanya. Hogy úgy bánnak vele, mint utóbbival — akkor vi lágos, hogy elkedvetlenedik. És nem vesz. Legfeljebb veszi magának a bátorságot, és inkább ír arról, hogy miért nem olvas olyan könyvet, amelynek megvásárlásá­hoz a teljes nacionáléját is közkézre kell adnia. Pércli Gabriella 400 „tanyasi“ rádió A Művelődésügyi Miniszté­rium 400 nagy teljesítményű tranzisztoros rádiót juttat olyan kisebb falusi, tanyai is­koláknak, ahol eddig nem volt készülék. Ezek a rádiók háló­zatról és villanyáram nélkül egyaránt működnek. így az említett iskolák tanulói is rendszeresen hallgathatják az iskolarádió műsorait. Tavasziasan enyhe, perme­tező esőket hozó hétvége kö­szönt ránk. Szombaton délelőtt az em­berek általában ügyeiket in­tézik, ezért inkább estéli szó­rakozást javaslunk. Elsősor­ban is az Erzsébet- és a Kata- lin-bálokra menjenek el, ahol a családban az anya, vagy a nagylány ezt a nevet viseli. Mindkettőjüknek jó mulatóst jelent majd. Pomázon a köz­ségi sportegyesület vállalta a Katalin-bál rendezését, Tápió- györgyén Erzsébet-köszöntő ifjúsági bál lesz a művelődé­si házban, ahol az „Aposto­lok” zenélnek. Az Erzsiké lesz Vecsésen is a bálterem. Ceg­léden vasárnap este a Lovers gitáregyüttes közreműködésé­vel vizsgabál lesz a művelő­dési központban. Nagykátán minden különösebb cím nél­kül, csak a szokásos hétvégi táncestet tartják meg, a ze­nekar viszont vendég: a bu­dapesti Rulett-együttes. Nemcsak táncból áll a vi­lág, mások inkább a művé­szetben keresnek felüdülést. Nekik szól a következő hír: a Csepel Autógyár művelődési házában az állami Déryné Színház előadásában Schiller örökbecsű drámája, az Ár­mány és szerelem kerül színre. Cegléden a szegedi Nemzeti Színház operatársulata szere­pel. Szalatsy István vezény­letével Verdi: Trubadúr c. operáját adják elő. Jó szóra­kozást ígér a nagykátaiak szombat esti színháza is: Jacques Dévai: Potyautas c., hat képből álló táncos, zenés vígjátéka. Nagykőrösön szombaton dél­után öt órakor a mezőgazda- sági klubba hívják meg az érdeklődőket. Kötetlen be­szélgetés keretében Barabás Ferenc, a Szabadság Tsz fő­kertésze folytatja megkezdett előadását a zöldségfélék ta­lajelőkészítéséről és növény- védelméről. Elfogyott a szombat esti program, annál dúsabb a va­sárnapi kínálat. Itt az Állat­kert Budapesten. A kert künn SZOMBATI CSEVEGÉS ÜJ MAGYAR SZUPERPRODUKCIÓ Mivel úgyis divat a szuper- produkció, lenne nekem is egy ötletem. Lassan elhasználjak az összes, e célra alkalmas re­gényt, novellát és aforizmát, pedig csak most kezdünk bele­jönni a dologba. Népünk hoz­zászokott, hogy minden évben szurkolhat egy-egy ilyen monst­re film elkészüléséért. A tévé­híradósoknak kiváló téma le­filmezni, amint a Badacsonyt felépítik a Duna—Tisza közén, vagy mikor papírmaséból elké­szül a szegedi dóm, a kamu- pusztai Vásár téren. — A ka­tonáknak, akik a statisztériát szolgáltatják — nagyon jól jön, hogy a haditudományok elsa­játítása mellett beleszagolhat­nak a művészetbe is. Sok ifjú tehetségnek nyújt egy ilyen film reményt, hogy a tízezre­dik tatár megformálása után eljátszhatja a négyszázadik martálócot. A történelmi fű­nek azért is hasznosak, mert a felépített várakat, kastélyo­kat nem bontják le, így a vá­rakban szegény hazánk sok idegenforgalmi látványossággal gyarapszik. A környékbeli szü­lők örömmel fogadják, hogy kicsinyeik itt játszhatnak vár­ostromot, baj úgysem érheti őket, a legmagasabb toronyról sem esnek nagyot. De térjünk vissza az ötletem- 9»ez: javaslom, hogy jövőre fil- jmesítsük meg a telefonkönyvet. A mű mellett szól,. hogy sok szereplője van. Nincs benne sok cselekmény, így a drama­turgoknak sok munkát takarít meg: nem lesz mit kiirtani. A könyvet az eddigi kritikák (SZÍNOPSZIS) kedvezően fogadták és népünk mindennapos olvasmánya, ta­lán még Berkesivei is vetek­szik. Zseniális tömörségében is társadalmunk hű keresztmet­szetét adja, abszolút realiszti­kus, mentes minden esztétikai­lag elmarasztalható izmustól. A film kétrészes lehetne. Az első a közületi, a második a magánelőfizetők kötetét vinné a vászonra. Helyszínül a Hor- tobágyot ajánlom, ahol — mi­után a könyvben a budapestiek szerepelnek —, felépíthetnénk a fővárost papírmasséból, fur­nérból és műanyaghabból. Ter­mészetesen, nem kellene ere­deti nagyságban. A Mező Imre úti SZTK-palota, mondjuk, há­rom méter magas lenne. Egy ügyes operatőr ezt alulról, úgy tudja fényképezni, hogy húsz­méteresnek is kinéz. Azt sem kívánom, hogy a forgatáson minden telefonelőfizető részt vegyen. Ez már sok lenne az amatőrből. Két-három hadosz­tályból kitelne a szereplőgárda, mert attól, hogy valaki alakí­tott az A-betűnél, még nyugod­tan játszhat a K-nál, vagy a P-nél. Nyáron részt vehetnek a forgatáson az általános és középiskolások is, persze, csak a tömeg jelenetekben, a kato­nák háta mögött, messziről fo­tózva. Külön táborban laknának a fővonallal rendelkezők és az ikrek. A titkos számok tulaj­donosa1 álarcban és színes jel­mezekben közlekednének. Ve­lük lehetne egy látványos revü­betétet táncoltatni a foglalt jelzés ritmusára. A táncot meg­zavarnák a telefonbetyárok és az utcai fülkék rongálói. Izgal­mas csatajelenet lenne: ezt na­gyon eszi a közönség. A váro­son kívül, szegényes sátorban laknának a telefontalan sze­gények, akik aszott kezeiket kérőn nyújtanák ki egy tele­fonérméért. Természetesen, nekik nem lenne sem nevük, sem számuk, ők lennének a „sokan mások". A konfliktust a telefonnél­küliek és a telefontulajok an- tagonisztikusan szembenálló kasztjainak harca okozná. A telefontalanok nagy rohamo­kat intéznének a posta ellen, amely az ostromlókat külön­böző tervekkel és ígéretekkel veri vissza. A szerelmi bonyo­dalmat a Lipót és Teréz (mind­ketten jónevű telefonközpon­tok) vonzalma biztosítaná. Li­pót és Teréz nagy vágyakozás után egyesülnének és frigyük­ből több ezer új állomás szü­letne. Ez is lehetne a happy- end, mert anélkül nincsen szuperprodukció. Bízom benne, hogy ötletem megnyeri valamelyik jószemü rendező tetszését. A gazdasági embereknek se fájjon a fejük. A költségek minden bizonnyal megtérülnek, hiszen ezt a fil­met mindenki megnézi, annál is inkább, mert benne van a könyvben. A Hortobágyon fel­épített Budapestet is meg le­het hagyni, hátha a jövőben ide áramlanának a vidékiek. Persze, a Hortobágy kell az idegenforgalom miatt, de se­baj! A későbbiek folyamán egy újabb filmhez felépítjük a Horlobágyot a Népligetben! Ősz Ferenc LEÁNYKÓRUS ÓCSÁN BÁL A KATÁKNAK, ERZSIKNEK SÉTA AZ AKADÉMIÁN már szürke, novemberi eső veri a lombjukvesztett fá­kat. Benn a pálmaházban, az üvegtetők alatt azonban színes a kép. Most nyílnak a külön­böző orchideák, a különösen megkapó Cattleyák. Az ál­latkerti szemlélődés után két­perces séta a Népköztársaság útján a Hopp Ferenc Kelet­ázsiai Múzeum, ahol ötven év legszebb műtárgyait lát­hatják Közel-Keletről, Mon­góliából s Indiából—Indoné­ziából. Sokak érdeklődésére számot tartó előadás lesz vasárnap délelőtt 10 órakor Tápiósze- csőn, ahol a művelődési klubban Ofella Sándor tart előadást az öntevékeny szín­játszásról. Délután három órakor Kákán magyar nóta­szó mellett mulathatnak a fa­luban, miután ott tartják á járási népdalvetélkedő elő­döntőjét. Ócsán is zenére in­vitálják a vasárnapi progra­mot keresőket. Este hatkor a művelődési házban Madri­gáltól a modern zenéig cím­mel a művelődési ház arany­koszorús leány kamarakórusa ad önálló hangversenyt Hra- dil György tanár yezetésével. Vácrátóton ugyanakkor ka­cagni lehet, amiről Kazal László, Bodrogi Gyula és a többi neves művész gondos­kodik, aki a művelődési ház­ban a műsort adja. Befejezésül ismét gondolj junk a jövő hétre: Nagykőrö­sön, a művelődési otthon színpadán, a kecskeméti Ka­tona József Színház Lehár Ferenc: Pacsirta c. nagyope­rettjét adja elő vasárnap este. Budapesten az Erkel Szín­házban szombaton a Travia- tát, vasárnap délelőtt a Don Carlost lehet megtekinteni. Vasárnap délelőtti előadáson láthatják a Nemzeti Színház­ban Az ember tragédiáját. Komáromi Magda Alkotás közben Szántó Imre szentendrei grafikus alkotás közben. A NŐVÉR Pár éve néhány napot töl­töttem az Aszóddal szomszé­dos Kartalon, ebben a még leginkább népviseletben járó, ma is elég vallásos, részint a termelőszövetkezetből, háztá­jiból élő, másrészt ingázó községben, ahol az egész me­gyében a legnagyobb a gyer­mekszaporulat: az \ ezeregy­száz családiban évente vagy száz gyerek születik — ameny- nyi a közeli Túrán, ahol vi­szont a lakosság száma a duplája —, s ahol mindössze csak tizenhét elvált, másod­szor házasodott ember élt. Rozoga parasztházban látott szállóvendégül szobájában egy fiatal tanítónő. Leányfészek volt ez a ház — vagy négy tanítókisasszony lakta, fővá­rosiak. Először nem tudtam, miért érzem olyan jól magam közöttük — később jöttem rá, azért, mert ott mindennek, a földes szobáknak, ropogó mestergerendáknak, a lavór melegvizeknek, tiszta törülkö­zőknek, kertbe kitett nyug­ágyaknak, pesti szülők vasár­napi látogatásainak, kedve, lelke volt. A társaság összetartó lelké­nek pedig egy nyugdíj felé közelgő nő látszott, kinek arc­vonásait azonban elmosták emlékezetemben az évek. Szemüveges, kerek, nyugodt arc, fiatalabb a koránál. Örömmel tudatja: Orbán Er­zsiké azóta férjhezment, Hor­váth Annuska orvostanhall­gató, Magyar Marika meggyö- keredzett a faluban, lakást is kapott! ...Felsőbb helyen pe­dig végre méltányolni kezdik a magas kartali gyermeksza­porulatot: míg eddig hiány­zott a bölcsőde, s csak egy kis óvodába zsúfolhatták a kicsi­ket, hogy aztán szűk, elavult iskolában szorongjanak — mi­közben a szomszéd falu, Ver- seg, ahol volt olyan eszten­dő, hogy nem akadt elsőosz­tályos, vadonatúj típusiskolát kapott — már épül egy másik iskola, jövőre pedig bölcsőde, óvoda is ... Szemüveges, kerek, nyu­godt arc — ilyet kívánnék a betegágyam fölé — de Mol­nár Krisztina szeret beszélni, harsányan nevetni, sürgölőd­ni, forgolódni, biztos, jókat en­ni is. Parasztlány ő, aki azonban elejétől fogva tanítónő akart lenni: az udvaruk hátsó ré­szében kukoricacsutkákat ra­kott sorba, azoknak magya­rázott, ez volt a legkedvesebb játéka. Két apáca-rokona az­után taníttatta, ő pedig, irán­tuk érzett hálából is, miután elnyerte oklevelét, belépett az elsősorban betegápolással, de tanítással is foglalkozó, Szent Vincéről elnevezett irgalmas- rendbe. Harminckét éves ko­rában már igazgatója egyko­ri, budapesti, nyolcadik kerü­leti bölcsődéjüknek, iskolájuk­nak. Most pedig kiderül, hogy én őt nem három éve ismerem, hanem huszonhat éve! Hanem is személyesen: de hogy ne­gyedszázada gyakran töltöt­tünk együtt órákat is gellért­hegyi rendházuk óvóhelyén, az biztos. Mindig hirtelen jött az ame­rikai támadás: még szólt a sziréna, már hullottak a bom­bák. „Szőnyegbombázás.” A mi házunkban nem volt pin­ce. Az egyik szomszéd épü­letben németek: oda nem me­hettünk. A másikban magyar katonaság: oda sem. A lazaris- ta szerzetesek rendházából kiutasított a perjel: nők nem léphetnek a klauzurába. Szi­rénajajgatásban, repülőgép­zúgásban, a Citadellánál, fö­löttünk elhelyezett légelhárí- tók ugatása közben, az első bombák becsapódásával sar­kunkban szaladtunk az irgal­mas nővérekhez — ott befo­gadtak. Sárgacsillagos gyere­keket is bújtattak ott, lehet­tek vagy ötvenen, talán szá­zan. „Svéd állampolgárok.” — Gyerekek, és felnőttek... — emlékezik Molnár Kriszti­na. — Egyeseknek tudtunk svéd állampolgárságot szerez­ni. Mások katolizáltak: remél­tük, hogy segít. De volt, hogy a nyolcadik kerületi kápol­nánkból, a keresztelőről vitték el őket a nyilasok. Mégis, rengeteget sikerült megmenteni. Emlék­szem, egyszer egyedül men­tem fel a Várba, a pápai nun- ciushoz, a nagy táskám tele volt menlevelekkel, azt sze­rettem volna aláíratni. De utolért egy légitámadás: be­tereltek többedmagammal a Honvédelmi Minisztériumba. Tömve volt nyilasokkal. Min­denkit megmotoztak, igazoltat­tak, csak engem hagytak bé­kén. Nem féltem akkor soha — pedig különben gyáva va­gyok, itt Kartalon estefelé még az utcánkbeli kutyáktól is megijedek. A fényképeiből ítélve helyes kis apáca volt. És helyes nő, az államosítás után, kivetkőz­ve, kartali népviseletbe öltö­zötten. Mert itt kapott állást. Ahol az első időtől szívvel- lélekkel vetette magát a mun­kába. A tanításba: elsősöket tanított mindig, harminchárom éves tanítás után huszonöt első osztály került ki a szár­nyai alól. A „játékos tanítás” volt a specialitása — később ebből tartott bemutató órákat az egész járás területén ... — Amikor nyugdíjba men­tem, a tanácselnök is, a párt- titkár is, a kollégáim is ma­rasztaltak, ne hagyjam el a községet. Én is így gondoltam. Pedig van Budapesten egy fél lakásom. De itt voltam a leg­boldogabb, minden ideköt. Most is dolgozom. Tavaly a gyógypedagógiai tagozatot ve­zettem, amíg nem volt kép­zett gyógypedagógusunk. Most korrepetálok. Mindig akad tennivaló. Ha más nem, vi­gyázok a kollégák gyerekeire, amikor a szülők programot csinálnak maguknak. — És hová tűnt a százéves porcelán baba? — Egy múzeumnak adomá­nyoztam. Utóbb, minden évben jutalmat kapott, rendkívüli előléptetésekben részesült — s nyugdíjba mi­niszteri dicsérettel távozott. Példája azt bizonyítja szá­momra: aki tiszta szívvel, so­kat ad, az kap is. Megbecsü­lést, meg kitüntetést. És ami a legtöbb, szeretetet. Molnár Krisztina soha nem érezte magát egyedül. Padányi Anna Értesítjük üllői vásárlóinkat, hogy vállalatunk november 24-én, kedden reggel 8 órakor a Petőfi és a Hunyadi utca sarkán HATHÁZ BOLTJA néven, korszerű, vegyes élelmiszerboltot nyit, amelyben élelmiszer, háztartási, vegyi és edényáru, háztartási cikk, ruházati cikk nagy választékával állunk rendelkezésre. Új' boltunkban udvarias kiszolgálással, nagy áruválasztékkal, korszerű körülmények között várjuk Ont! CEGLÉD ÉS KÖRNYÉKE ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom