Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-03 / 258. szám

1970. NOVEMBER 3., KEDD res T HEGYEI k/Círiap Tízmillió Sor int célíoglalkoséiB Munkahely gyógyult betegeknek, legyengült szervezeteteknek, kisgyermekes anyáknak, kisnyE„gáíj»soksiah Több kormány- és minisz­teri rendelet intézkedik a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának előmozdí­tásáról. Ezzel a céllal alakult másfél éve Pest megyében is úgynevezett rehabilitációs bi­zottság, amelynek feladata elsősorban gondoskodni a tel­jes munkaerejüket vissza nem nyert, gyógyult betegek meg­felelő munkakörben való el­helyezéséről. — Ezt különben a megye iparvállalatai saját dolgozóik­kal kapcsolatban általában megtették, az utóbbi években pedig még az eddiginél is fo­kozottabban végrehajtják — jelenti ki Hidas Pál, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője, a bizottság egyik tagja, akinek osztálya évek óta foglalkozik a rehabilitáció­sok ügyével. Közli továbbá: — Minden gyárban, nagyobb üzemben megvizsgálták és számbavették azokat a mun­kahelyeket, amelyek, mert el­látásukhoz nem szükséges nagyobb fizikai erőfeszítés, be- tölthetők csökkent munkaké­pességűekkel. — Hány ilyen munka­helyet tartanak nyilván a megyében? — A nagyobb üzemeknél 1700-at, de ezek 40 százalékát egészséges dolgozókkal töltöt­ték be, mert nincs több csök­kent munkaképességű jelent­kező. Azaz, néhol csak azt tekintik csökkent munkaké­pességűnek, akit az SZTK il­letékes orvosi bizottsága an­nak nyilvánít. Holott rendelet írja elő, hogy az üzemorvos javaslatára szintén könnyebb munkát kell biztosítani a rá­szorulóknak. A legtöbb he­lyen ezt meg is teszik anélkül azonban, hogy csökkent mun­kaképességűnek tartanák eze­ket az embereket. — Saját dolgozóikon kí­vül más rászorulókat is el­helyeznek a vállalatok? — Gyakran. Sőt, azt mond­hatnám, . ha a járási munka- agyi előadók a náluk jelent­kező csökkent munkaképessé­Az 1. sz. AKOV 11. sz. Üzemegysége Nagykátai Főnökségére azonnali belépéssel felvesz gépkocsivezetőt, autószerelőt, festő-fényezőt. jelentkezni lehet az 1. sz. AKOV-nél, Nagykáta, Jászberényi ÚL Építészmérnök házaspárt alkalmaz KIVITELEZŐ VÁLLALAT. A pályázatot a Kiadóhivatalba kérjük „Duna-kanyar H." jeligére. ugyancsak épületátalakítás­hoz, műhelyt kíván felállítani. A községben nagyon sok kis nyugdíjú él, részben ezek jö­vedelmének kiegészítésére, részben otthonuktól távol munkát vállalni nem képes nőknek akar kereseti lehető­séget nyújtani. — Tehát nemcsak csök­kent munkaképességűek foglalkoztatását szolgálja a tanácsi támogatás? — Nemcsak csökkent mun­kaképességűek, csökkent mun­kavállalási képességűek is vannak. Például falun élő öreg nyugdíjasok és sokgyermekes vagy kisgyermekes anyák, akik nem járhatnak el dolgozni, de házi munkájuk mellett vállal­hatnak otthon végezhető be­dolgozói munkát. Számukra is kell kereseti lehetőségről gon­doskodni. — Most még csak any- nyit: mennyi lesz előrelát­hatólag a negyedik ötéves terv folyamán a célfoglal­koztató üzemek és részle­gek létesítéséhez nyújtott támogatás? — Javaslatunkat már elké­szítettük. Öt év alatt tízmillió forintot tartunk szükségesnek a további támogatásra. Re­mélhető, hogy a megyei tanács hozzájárul javaslatunkhoz és az új ötéves tervben sok rá­szorulónak biztosíthatunk ez­által munka- és kereseti lehe­tőséget — fejezte be nyilatko­zatát Hidas Pál osztályvezető. Sz. E. Népfronttitkárok értekezlete A folyamatban levő mun­kákról, a kongresszusi ver­senyben eddig elért eredmé­nyekről, valamint az ezután következő feladatokról szá­moltak be a Hazafias Nép­front járási, városi titkárai és a megyei iroda munkatársai hétfő délelőtti ülésükön. A titkári beszámolók után S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront megyei titkára, or­szággyűlési képviselő össze­foglalta az elhangzottakat, majd a soron következő fel­adatokról és a megoldásra váró kérdésekről tájékoztatta az egybegyűlteket. gűt el akarják helyezni, ez minden esetben azonnal si­kerül. Többnyire más vállala­tok dolgozóiról van szó, akik legyengült egészségi állapotuk miatt nem vállalhatják a tá­voli utazást munkahelyükre, még ha ott részükre megfele­lő beosztás is kínálkozna. Ha pedig valamelyik megyei üzem saját dolgozójának se- hogysem tud könnyebb mun­kahelyet adni, akkor, hogy el­helyezzék, megkeresik osztá­lyunkat. A legutóbbi másfél esztendő alatt összesen hét ilyen eset fordult elő. A gyá­rak azonban közbenjöttünk nélkül egymás közt is igye­keznek ilyen esetekben segí­teni. Például a Nagykőrösi Konzervgyár a Ládagyártói vett át csökkent munkaké­pességűeket. — Ahol van nagyobb üzem, ott a csökkent mun­kaképességűek elhelyezése úgy látszik, valóban nem probléma. Faluhelyen azon­ban ... — Tulajdonképpen csak a kisipari és háziipari szövetke­zetek segíthetnek úgy, hogy műhelyeket, vagy munka­kiosztó és -átvevő részlegeket hoznak létre. Ilyen részlegek alakításához 1868 végétől 1969 végéig a Munkaügyi Minisz­térium egymillió 400 ezer, a megyei tanács fejlesztési alap­ja pedig másfélmillió forintot biztosított. Ebből a pénzből tá­mogattuk a vállalkozó szövet­kezeteket. — Kik kaptak belőle és mit adnak érte? — Például a Budai Járási Háziipari Szövetkezet beruhá­zását egészítette ki a kapott 446 000 forinttal, hogy több embert foglalkoztathasson. Száz csökkent munkaképessé­gű alkalmazását vállalta, de jelentkezés hiányában csupán harminchármat vett fel. A Gödöllői Járási Javító és Szol­gáltató Ktsz a kapott 800 ezer forintot építkezésre használja fel. Már folyik az építkezés, de nagyon vontatottan, úgy, hogy talán csak jövő év végé­re biztosíthat 30 főnek műhe­lyen belüli és száz embernek bedolgozó munkát. A Takso­nyi Kosárfonó Htsz 70 ezer forintot használt fel, 20 csök­kent munkaképességű foglal­koztatását vállalta, de máris 58 főt foglalkoztat. A Duna- varsányi Htsz a megyei ta­nácstól 1,5, az OKISZ-tól egy­millió-kétszázezer forintot ka­pott dunaharaszti nyomda- és papíripari részlegének felállí­tására. A gépek nagy részét még csak ez év végén szállít­ják le. az üzem azonban már megindult. Most még csupán 11 csökkent munkaképességű dolgozik benne, de ha teljesen kiépül, jelentős lesz a szá­muk, máris sok a jelentkező. — A IV. ötéves terv so­rán gondoskodás történik-c újabb lehetőségekről? — Természetesen. Támoga­tást nemcsak szövetkezetek­nek szándékozunk nyújtani. Üjabban más szervek is je­lentkeztek. Például az aszódi ÁFÉSZ varroda létesítéséhez kér 200 ezer forintot. Göd ta­nácsa százezret a szociális ott­hon melletti épület átalakítá­sára, ahol aztán részben az otthon lakóinak is juttatnának munkát. Erdőkertes tanácsa négyszázezer forintot igényel ÁCS Korpóílék- az idős tsz-tagoknak Példamutató kezdeménye­zést vezettek be az ácsi Egyet­értés Tsz-ben: korpótlékot fi­zetnek az idős tsz-tagoknak Minden 55. életévét betöltött nő, illetve 60 évnél idősebb férfi, akinek keresete nem ha­ladja meg a 2500 forintot, az első évben 5 százalék, majd évenként újabb 5 százalék fi­zetéskiegészítést kap. A 640 tagú szövetkezetben, most 56- an élvezik a kedvezményt. Havonta több mint 45 000 fo­rintot fizetnek ki részükre. Idényvég Bugacon Az idén rendkívüli idegen- forgalmi évet zárt Bugac. Az érdekes, romantikus tájat ez évben több mint húszezren keresték fel. Többnyire a sváj­ciak „bérelték” a pusztát. Va­sárnap az idény utolsó turista- csoportját fogadta a puszta. Saját javukat ellenezve K ivétel lenne a szabály alól? Nem hiszem. Pedig fur­csa. Sokan verekednek a maguk javáért, több kenye­réért, olykor nem is a legjobb úton s eszközökkel. Megszok­tuk, eltűrjük, háborgunk miat­ta, s ha már nagyon szembe­tűnő, akkor elítéljük. Ám alig vesszük észre — legalábbis nem sok figyelmet fordítunk rá —, hogy sok esetben azok­kal kell küzdeni, akiknek ja­vát szolgálná ez meg az a do­log, de ők a legmakacsabb el­lenzői. A példa közelebb hozza a megértést. Történt Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, hogy a szerszám - üzem dolgozói soron kívüli ju­talmat kaptak. A szakszerve­zeti bizottságnak feltűnt a so­ronkívüliség, meg az is, hogy túl sokfelé oszlik a jutalom­ként kiadott — azaz: már majdnem kifizetett — összeg. A szakszervezet — jogával él­ve — letiltotta a pénz kifize­tését, mert kiderítette: nem jutalomról van szó, hanem fe­ketén — engedély nélkül — végzett túlórákról, amelyekért így véltek fizetni a gazdasági vezetők. Mivel a jutalomkeret is más, meg a túlórakeret is más — az egyik üzemi hatás­kör, a másik gyári —, a kifi­zetésre szánt jutalmakkal meg­rövidültek volna a munkások. Érdeküket, javukat védte te­hát a szakszervezeti bizottság, amikor megálljt mondott. S mi történt? Az emberek fölhábo­rodtak, mondván, „elvették a pénzünket”. Nem vették el. A hangulat mégis forró volt. Pe­dig a túlórák szabályos kifize­tése — a túlórakeret terhére — a jutalomkeret érintetlensé­NE VARJA MEG A KARÁCSONYI TORLÓDÁST! Arany- és ezüsttárgyait TORTARANYAT, FOGARANYAT és TORTEZUSTOT a mindenkori legkedvezőbb áron (fazon- és törtárban) MEGVÁSÁROLJÁK AZ m BOLTJAIBAN: CEGLÉD, Szabadság tér 1. VÁC, Széchenyi út 4. A főid sokféle gyümölcsöt terem Főszereplőm, Boda János < hatvannnyolc éves ceglédi ker­tész, akinek ma is csudaszép gyümölcsöse a negyvenes, öt­venes években párját ritkítot­ta országszerte, és állítólag nemcsak ott. Legalábbis erről tanúskodnak az emlékkönyvi bejegyzések, régi fényképek, újságcikkek. S ahány fajta vé­lemény, annyi társadalmi tö­rekvés, típus. A látogatók egy része a Kert-Magyarország gondolatát látta igazolni. Má­soknak nemzeti önérzetük da­gadt. Egy orosz küldöttség a társadalom számára végzett munka dicsőségét emlegette. Alább, mások, annak örvend­tek, hogy az egyéni gazdaság, a kisüzem is életképes... S hány kampány alkalmából használta fel Boda Jánost a sajtó! A neves kertész is jegy­zett békekölcsönt! A híres gyümölcstermesztő is belépett a földművesszövetkezetbe! Az ismert, tehetséges újságíró az országos laptól megmaradt a puszta leírásnál, tündérkertről regélt, de nem tudta kibon­tani témáját. Amit nem cso­dálhatunk — ő is sejthette, hogy a tündérkertet kissé meg­tépázza, felszabdalja a jöven­dő. .. .Hja, a történelmi ké­sés: az ilyen önképző kertész­zsenik, mint amilyen Boda János, az ilyen csodakertek akkorra szaporodtak el, mikor már a nagyüzemet sürgette a kor. Mások látták, ahogy látták —, de hogy mutassam be én? Az együtt töltött órák után erősen fontolgatom a vonásokat, ame­lyekből a portré, s életút ösz- szeáll. Egyik öccse nemrég vetett véget életének —, de elég egy pászta az ő arcán, hogy a parasztember típusába rejtve felfedezzük a ritka in­tuitív tehetséget. Micsoda ke­gyetlen kísérlet küldte a csa­lád egyik tagját örvény mé­lyére, s repítette a magasba a másikat! ...Elgondolkoztat a kései érés is, s az öregkorba nyújtózó ifjúság: a nemrég vett Volkswagenjén hetven év felé tanult meg vezetni —- ,de hisz harminchárom éves korá­ra ébredt csak rá, mivel akar foglalkozni, s ötven esztendős lett, mire a kert csodát virág­zott __Amiért nemcsak ma­gasztalták, meg is alázták, fel­kérték, alapítson téeszcsét, majd, mert nem állt rá, bizott­ságok elé idézték, évi huszon­négyezer forintra adóztatták, hogy már fel akarta ajánlani a földjét Rákosinak... Nem csupán megszállott kertész, jó üzletember is: a gyümölcsö­se, városi háza, s a piac között kitűnően szervezett az üzem­menet, üzletvitel, ő s szorgos családtagok — felesége, ne­velt lánya, veje, ki a mozdony­vezetést hagyta ott a családi üzem kedvéért — hajnaltól estig művelnek, szednek, cso­magolnak, szállítanak, árulnak. Nemrég is volt olyan nap, hogy négyezer szál kardvirá­got adtak el. Édesapja meghalt az első világháborúban — szinte gye­rekfejjel nevelte fel három testvérét tíz holdon. Ebből ju­tott neki három hold, a fele­sége hozott két hold szőlőt. A három holdra almát, barackot, szőlőt telepített. A háború előtt maga építette fel rá a fürdőszobás, villanyvilágításos házát. Saját berendezés fej­lesztette az áramot. A felsza­badulás után kutakat ásatott, szivattyút szereltetett, motor­jával permetezett, három hol­dat hat óra alatt beszórt, messziről jártak annak is a hírére. Ládáit maga gyártotta saját fűrészgéppel. Házához vagy három méter magas, sűrű, szabályozott al­masövény vezetett. A tsz át­szervezésekor az is a közös táblába jutott. „Azt mondták, nagyon öregek a fák, ki kell őket vágni.” A megmaradt ezerkétszáz négyszögölön las­san ő is új fákat telepített. Csak egyet hagyott meg a ré­giekből, hogy bizonyítsa, azért nem kellett volna olyan na­gyon sietni a vágással. Tizen­hét láda almát, három és fél mázsát termett tavaly a har­mincnyolc éves fa. Édes must pezsgett, fekete szőlő illatozott a présben, ke­rengő zümmögéssel, a meg­érett termés színe lobbant a fényben, méz csörgött a leve­gőben, fekete kutya követett hűségesen, ahogy átmentünk a kerten, át a kerítéskapun. Ez itt az egyetlen nagyüze­mi almás Cegléden, harminc- három hold, az Alkotmány Termelőszövetkezeté. Az ő te­lepítése! Tíz évig dolgozott a tsz-ben mint brigádvezető, most már nyugdíjasként szaktanácsadó. Egyszer viszont, az első évek­ben, összekülönböztek a gyü­mölcs megmunkálásán, akitor sokáig távolmaradt. A gaz szin­te magasabbra nőtt a fáknál. (Sajnálkozva emeli fel a piros, fényes, tömör almákat. Nincs elég ember a szedésre.) Aztán az új elnökkel kibékültek. A rendbe hozott almás most hol­danként ötven mázsát terem. A húszholdas barackos pedig, amelyet csak felújított, tavaly hétszázhatvan mázsát holdan­ként. Később megkért Boda János, nézzük meg egykori almasövé­nyét — egy ismerősének ugyanolyat telepített pár éve. Szántók, kertek között ment a kocsi, láttuk egyik-másik gyü­mölcsös leveleit, termését fe­ketére rágta a szövőlepke. Nem permetezték. Ez is érdekes, húsz, harminc éve még sokkal kevesebb s gyengébb növény­védő szer is hatásosnak bizo­nyult, ma rengeteg erős méreg megy ki, de a kártevők is sza­porodtak, s erősebbek. Egy napot töltöttem Boda Jánossal. Nem fogytunk ki a szóból. Akár annak idején Szűcs bácsival, a sokgyerekes cselédember föld nélküli fia­ként kezdő szentendrei szőlő­nemesítővei, a mag nélküli szőlő kitermesztőjével. Parasz­tok? Autodidakták? Hiába, a föld nem hazudik, rajta nemcsak a kert, de a te­hetség, az ember is kivirágzik. Az idő azonban már nem az övék, a magányosan tündér- kertet varázslóké. Mindeneset­re azzal a kívánsággal néztem vissza Boda János megzsugo- rodott-megnövekedett almásá­ra, hogy a tehetségekkel a kö­vetkező kor se bánjon sehol mostohán. Adjon nekik, földe­ken, gyárakban, szellemi élet­ben, bárhol, de olyan eszmei földet, ahol gyümölcsöket ne­velhetnek, s ahol a személyi­ség is kihajt. Padányi Anna gét biztosította. Azt, hogy több pénz maradt jutalomra. Kis ügy, mégis napokon át idegességet keltett a gyárban, vitákat kavart, energiákat emésztett fel. A saját javukat, érdeküket ellenző munkások hangoskodása egy valamire mégis jó volt. Arra, hogy né­hány embert meggyőzzön a gyárban: nem elég képviselni a jót, a helyeset. Magyarázni, megértetni is szükséges. Ami megtörtént itt, a Hír­adástechnikában, megtörténik másutt is. Nemcsak gyárban, hanem a legkülönbözőbb mun­kahelyeken s településeken. Mert hisz’ az árvíz — s ez még ma is szívet melengető jó ér­zés — bár rátört gyanútlan te­lepülésekre, nem szedett em­beréletvámot. Azok fizettek né- hányan életükkel, akik javuk, érdekük ellenére áthágták a rendelkezéseket, s visszatértek megroggyant, összeomlás előtt álló házukba! Ahogy az is el­gondolkoztató: a fertőző tüdő­beteget — pedig itt már nem is érdekről, hanem szó szerint életről van szó! — kényszerrel kell rábírni a rendszeres keze­lésre, gondozásra. H iszen ha jól meggondoljuk, mellettünk, körülöttünk, szőkébb és tágabb kör­nyezetünkben százával mo­zognak emberek,, akik ja­vukat ellenezve élnek! Le­hetséges ez? Miféle fintora ez a közösségek változó arcu­latának? Mitől függ, hogy valaki föl­ismeri-e érdekeit vagy sem? Sok mindentől, de alapvetően attól, hogy — megtanítják-e erre? Megtanítani? Igen. Az ember ösztönökkel születik, de már a csecsemőt is tanítani kell. Arra, hogy fölismerje a tüzet s a vele járó veszélyeket. A gyermeket arra, hogy a kés kenyeret is szelhet, de ejthet sebet is. Az ember mindent t a n ul. Tanulnia kell azt is, hogy a társadalom mozgásá­ban, a kisebb és nagyobb kö­zösségekben fölismerje a maga szerepét, helyzetét, meglássa érdekeit, megkülönböztesse, mi szolgálja javát, s mi van kárá­ra. Tanítjuk-e egymást és magunkat erre? Inkább csak tanítgatjuk. Riasztóan sok példa van ar­ra, hogy a tudat e szintje mennyire alacsony! Nem is az untig ismertekre gondolok, ar­ra, hogy a faluban frissen el­ültetett facsemetéket kitörde­lik, a közvilágítást szétzúzzák — pedig a sötétben a lámpa­pusztító is botladozik —, ha­nem az olyan rejtettebb pél­dákra, mint a Híradástechnika szerszámüzemében történtek vagy a gondatlanul kezelt anyagokra, gépekre, amelyek annak zsebét is apasztják, aki hangoskodva veri az asztalt több bérért, nagyobb nyere­ségrészesedésért. Az emberek jelentős része — ne tagadjuk, igenis, jelentős része — képte­len fölfedezni azokat az egy­szerű összefüggéseket, amelyek a saját érdeke s a közös érde­kek között fennállnak. Képte­len megérteni, hogy a társada­lom — bármennyire is frázis­ként hangzik — minden intéz­kedése, rendelkezése, szabálya érdeket szolgál. Érdeket, közös és egyéni értelemben egyaránt. A nnyit beszélünk, vitatko­zunk arról, hogyan le­hetne jobb a sorsunk, holnapunk, s közben ezer meg ezer dologban teszünk saját érdekeink ellenére, javunk he­lyett kárunkat növeljük. Fur­csa...? A legelgondolkozta- tóbb furcsasága mai életünk­nek! Mert hisz’ hosszú eszten­dők vannak a hátunk mögött, melyek nemcsak anyagi javak gyarapításával, de emberfor­málással is teltek! S bizony, a lehetségesnél, a szükségesnél kisebbek az eredmények. Ta­lán azért, mert legtöbbször úgy hisszük: elég kimondani a jót, s máris mindenki megér­tette, elfogadta. Ideje, hogy szembenézzünk e sok veszélyt rejtő, sok bajt okozó tévedés­sel. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom