Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

1970. OKTÓBER 25., VASÄRNAP

xhfCúrliiP

$

S

!

!

I

GYÁRFÁS ENDRE:

Kővilág

Hercegovinában

A földnek itt már holdja sincs, csak néhány négyszögöl.

Morzsák a sziklafogsoron.

A szenteltvíz, ha volna itt, valóban áldana: ös-szomjat oltana.

Kövekkel védik a kötői a földet, köveken szülnek és kövekkel ölnek, kőforma súlyos felleget imádnak,

hallgatnak mint a kő. Nem is köszönnek, ha elballag a kőpalánkok mellett rakéta-mankón a huszadik század.

^ssssssssssssssssssssssssssssssssssssxmrsssssssssssfsssssssxsssssssssssxtxmmsssA^

A nagytétényi kastély vendégkönyvébe

E pompás magyar Kafka-kastély múzeumi parkettám — nézd, mint pöffeszkednek grófi nyoszolyák, fehérlenek üvegburák alól ocsmány elefántcsont mithológiák, történelmi árulásaink intarziás credenza-i, elrohadt európai herék tiszafa szekrény-koporsói, a sehonnai Homonnayk és Tiszák kincseivel mérgezett ártatlan ládikák — cselédek házaiban a pókháló nem szebb-é e baldachinnál, nagyapám kamrájából a sovány kisszék e kövér asztaloknál — ki őrzi meg volt-kunyhók kopott küszöbét, hasa e dagadt kályháknak püffedt gazdáiké, nem, eszméik zsíros csempéi helyett arcom inkább szabad kémények kormában fürdetem, ó jámbor fafaragók, tisztes mesterek keze nyomán a rendet, jaj, -* * -f «5 mint rondítja le a vonalat, a mintát, ördögi gondatlansága e hazai sans-soucinak! — Menj, menj e kastély másik szárnyába hol zsúfoltan, ágy vaságy mellett, deszkán és kövön ketrec, falon csövek és az idiótagyermek-otthon közepén, kificamodott ujjak és nyelvek, riadt röfögések, idétlen bőgősek, a felperzselt agyvelők öntudatlan vigyora közt — de kinek bűne miatt, de miféle biológiai törvénytelenség gyalázatára, de miféle remény jegyében, emberségünk mekkora próbájaként ott, ez intézménybe egybesűrített rettenet poklában fekszik két egybenőtt dinnyeként, pislog sárga sebbel a semmibe, ráakasztva e négyéves iszonyatra forog véres kör-kereszten az ember gyermek arca, jaj, az anyja, felejtve ép kisebbikét, e méhéből szakadt torz elől lenn, a Dunán, bomlik rég, de, mint a kastély két szárnyához hasonlatosan megosztott, szárnyaszegetten vergődő világ másik fele, él és szemünkbe

néz — a HYDROCEPHAL.

Németh Géza

SZERELMESEK

(MTI Foto, Bara felv.)

^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS?}

kaszás, az embert kutatja a cselekedetek, a magatartás mögött, az embert, aki — ha parányi gyűjtőlencseként is — a kort sűríti magába.

Űj arcát mutatja a költő Garai Gábor is, ugyancsak a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent filozofikus töltésű, s ugyanakkor népiesen vidám, bővérű verses játékával, az Orpheusz átváltozásaival. „Kergessétek csak! El nem éritek! / Nem él — és meg se holt. / Csak tulajdon dalává változott" — mondatja az öreg vincellérrel a játékban Orpheuszról a költő, s e három sor a mű egészét sűríti. Mert Garai arra vállalkozott, hogy Orpheusz történetének újraköltésével az örök dalolási kedvnek, a költői elhivatottságnak állítson emléket. A természet, a szerelem, a munka mutatja ezer alakját, színét Orpheusz dalaiban, s vele az ember. Mert itt, az embernek, s nem az önmagának való dalolásban van Orpheusz — s az Opheuszok — elhivatottságának, küldetésének értelme. Ezt sugallja az egész mű, s ezt a megkapóan lírai, nyersen naturális, s filozofikus emelkedettségű részletek. A szép kiállítású kötetet Borsos Miklós illusztrálta.

Furcsa, meghökkentő, megragadó, borzongtató, lebilincselő. Ez együtt, olykor lap- ; ról lapra váltakozva Robert I Graves könyve, A görög míto- I szók. A költőnek, regényíró- : nak sem akármilyen szerző ! olyan — jobb kifejezés hí- | ján — kultúrtörténeti mun- : kát produkált, hogy az olvasó ! ámulatból formálhatja csak : elismerését. Mert hisz’ már ; maga az bátorság, hogy va- i laki nekivágjon a görög míto- \ szók buján sűrű világának, ; s modern prózai nylevre ül- ; tesse át e világ legszebb s ! legkülönösebb gyöngyszemeit, i S még nagyobb, hogy nem ! félti e mítoszokat a tudomá- ! nyos valóságtól, a leleplezés«WX////////////////////////////////////////////X//////////////X////////.7////////////,

NYÍRTAS

Korongolatlan bögre

Bronzkori település az almatároló táján

tői, s ezért egy-egy történet végén összefoglalja mindazt, amit a tudomány — a régészet, az antropológia s a többi — megállapított a mítosz való és lehetséges forrásairól, tényleges kiindulópontjáról. Mert a kétkötetes mű ilyen tagolású: egy mítosz, modern prózában, bőséges jegyzet és irodalmi forrás- megjelölés, majd tömör ösz- szegezés arról, mit mond a tudomány. S ismét egy történet, jegyzet...

Mit mond a tudomány? Azt például, hogy az istenek itala, a nektár nem volt más, mint bizonyos halocinogén hatású gombák főzete, mely színes káprázatokhoz segítette fogyasztóját. Azt, hogy a labirintus eredetileg nem volt más, mint táncalakzat, koreográfia, ahogy Ariadné fonala sem volt más valójában, mint kötél, melyet a táncosok fogtak, hogy az előírt távolságot és alakzatot megtarthassák. Azt, hogy a bikával való küzdelem rituális szertartás volt, s hogy a görög mítoszokban — mint minden más nép mítoszaiban — ezrével lelhetők fel hasonlóságok és rokonságok közelebbi és távolabbi népek mondáival. Illúzió romboló lenne amit Graves ír? Pillanatra sem! Sőt, így kapják meg igazi fényüket, szépségüket a mítoszok, hiszen így válik világossá micsoda világteremtő az emberi képzelet, s mennyire gazdag az emberi fantázia.

Lenyűgöző a szerző anyagismerete, s a lényeget megvilágító biztonsága. Százhetvenegy mítoszt dolgozott fel, teljes alapossággal, közöttük természetesen a leghíresebbeket is, Tróját, Héraklész csodás kalandjait, Odüsszeusz bolyongásait, az aranygyapjú történetét. A joggal nagy sikerre számot tartó művet Szíjártó László fordította, s az Európa Kkönyvkiadó jelentette meg.

M. O. '

KÖNYVESPOLC

Három újdonság

Nagy kiterjedésű bronzkori településre bukkantak Nyírta- son, a helyi Dózsa Tsz almatárolójának környékén. Ásatások nélkül is sok obszidián szilánkot, bronzkori kerámiatöredé- ; két gyűjtöttek Össze. A hasz- I nálati tárgyak a gyümölcstele- 1 pítéskor kerültek a föld felszínére. A község belterületén; az egyik lakás pincegödrének; ásása közben, másfél méter mélyből egy teljesen ép állapotban levő cserép ivóbögre került elő. Ez eltérően a későbbi korokból származó edényektől, még korongolatlan és függőlegesen mintázott.

*

j Ismert alkotó új arcát mu- ; tatja a Szépirodalmi Könyv- j kiadó újdonsága. Az író Barta l Lajost nem kell bemutatni az

> olvasóknak, ismerik, szeretik.

> S ha végiglapozzák Árnyak a 5 hídon címmel most megje- ! lent kötetét, az újságíró, a ! publicista Barta Lajost is ! megismerhetik, megszerethe- ! tik. Stenczer Ferenc vállalko- ! zott arra, hogy összegyűjti, ! kiválogatja a hírlapok hasáb- ; jain pihenő írásokat, s mun- ! kája eredménye a több, mint ! ötven cikket magába foglaló ! kötet. „Mi hiszünk a proletary riátusban, a lelke egyszerű és ! tiszta" — írja Barta egyik, ! 1919-ben megjelent cikkében, ! s e mondat akár mottója is ! lehetne hírlapírói tevékeny- ; ségének. Mert ezt, a dolgozók,

> az egyszerű emberek igazsá- S gát szolgálta mondataival, ! higgadt, okos érvelésű cik> keivel, érzelmekre ható esz> mefuttatásaival. Akkor is, ! amikor az „igazi békeidők> ben”, az első világháború ! előtti években írt sorsukról, : mint fiatal pályakezdő, s ! akkor is, amikor már érett

> alkotóként tudatosan harcolt ! a holnap emberei mellett. ! Akár művészekről ír — mert ! a kötetben Adyról, Blaha ! Lujzáról, Krúdyról s mások- ! ról is lelünk sajátos hangvé- ! telű írásokat —, akár a né- ! metvölgyi postásról, akit egy ! csöndes éjjelen elvitt a nagy

és erőszakos vadász, aki — mivel másra nem lőhet — a ^ vadakat célozza. Politikai :• meggyőződésért lőni — fórra- ^ dalmi helyzetben — és álla- ^ tokra vadászni — minden ^ helyzetben — össze nem cse- rélhető kétféle dolog. Ezért erőltetett ez a párhuzam, az $ emberről, aki „hű maradt ön- ÍJ magához” és sose tette le a ^ fegyvert. A rendező és egyút- ^ tál író is, könnyű leckét adott fel magának, amikor ilyen- ^ fajta sértett és meg nem értett § pozíciót kölcsönzött a régen $ forradalmár orvosnak, ahe- ^ lyett, hogy valódi cselekvő- ^ sekkel ruházta volna fel. ^ Könnyű nem egyetérteni az ^ ilyenfajta — ma már kiábrán- dúlt, cinikus — emberrel és ^ nehéz konfliktust kölcsönözni ÍJ a filmnek, amely egy ilyen, ^ eleve bukásra ítélt hőst ábrá- ^ zol. A konfliktus így csak ne- ^ vetséges lehet — az is lett: azg orvos lelövi vetélytársát, aki | felesége régi szerelme. Ez j! utóbbi szerelmi háromszög 5: szinte független a film fő vo- ^ nalától. &

Nem sikerült Kézdi Kovács Zsolt első filmje — Kende János fényképezése annál in- $ kábfo —, mert gondolatilag ^ megalapozatlan alkotással ^

állt elő. &

.

A színészek vergődtek rósz- szül megírt szerepükben — $ különösen Kozák András — $ ez alól csak Törőcsik Mari ki- $ vétel. Somogyvári Rudolf, a $ főszereplő, még visszataszí- $ tóbbra formálta meg az or- ^ vos szerepét, annyira, hogy 5 nem is lehetett kétségünk $ afelől: ez az ember bukásra $ van ítélve, ez az ember nem 5 lehet se vitapartnerünk, se 5 olyan, akit meg kellene győz- 5 nünk. Sőt még olyan sem, aki- $ ről mindenáron filmet kell ké- 5 Szíteni. 5

Berkovits György >

sólymokat arra, hogy megkönnyítse velük a maga munkáját. Ebben nincs semmi különös.

Az emberek lehetnek mindenfélék. Például vérengzők, ragadozók. De ettől még nem sólymok, mint ahogy a sólymok sem emberek attól, hogy veszélyes életpusztítók — de az emberre nem veszélyesek. A pusztító ember és a pusztító sólyom nem egyforma. A pusztító ember az emberre veszélyes.

Hol van a pusztító ember Gaál István filmjében, a Magasiskolában? Csak pusztító sólymokat látunk, s ez természetes, sólymokról lévén szó. Ezért aztán a rendezőnek sem az lehetett a célja, hogy a sólymokat saját funkciójukban mutassa be a solymászte- lepen. Gondolom, inkább az volt a szándéka, hogy a vérengző állatokat idomító emberekről mondjon valamit. A sólymászok pontosan ugyanolyan emberek, mint a többiek. Ez a foglalkozásuk. „Embert barátjáról...”, mert foglalkozásáról? Nem hiszem.

Mindenesetre azt látjuk, hogy ezen a világtól elzárt solymásztelepen — máshol nem is lehet ilyen telep — egy kis emberi közösség éli sajátos világát: a sólymokat idomítják. Mivel az idomítás rendszeres, következetes, szorgalmas, fegyelmezett munkát kíván, a sólymászok élete ilyen. A rend szinte katonás. A rend idomításból fakad — sugallná a film. Csakhogy! Csakhogy a sólymok idomítá- sából az emberek idomítására következtem, a sólymok vérengzéséből az emberekére következtetni, felesleges. Illetve hamis. Mert a sólymok és az emberek összehasonlíthatatlanok. Ugyanígy a sólymok és az emberek dresszúráztatá- sa is. Egyikből a másikra párhuzamot vonni nevetséges, gyermeteg.

Gaál filmje gondolatilag teljesen tisztázatlan, illetve hibás. Ezen nem változtat a caranes-i díj, a nemzetközi elismerés son. Nem enyhíti —fi sőt súlyosbítja —, hogy ábrázolásmódja emelkedett, képei rendkívül szuggesztívek és festőiek — Ragályi Elemér bravúros munkája — ritmusteremtésének technikáját filmfőiskolákon lehetne tanítani, csakúgy, mint néhány jelenetét — természetfilmesek számára oktatni. De a biológia törvényeit soha nem lehet a társadalom törvényeivel ösz- szekevemi.

Mérsékelt égöv

Égövünk valóban mérsékelt — jelenlegi társadalmunk kiegyensúlyozott és konszolidált. Vannak emberek, akik nem tudják elképzelni, hogy jelenünk nem olyan — a szó szoros értelmében — forradalmi, mint akkor volt, amikor harcolni kellett — minden eszközzel —, hogy megteremthessük mai világunkat. Ök az állandó „forradalmárok”, akik nem tudnak beilleszkedni a békés építőmunkába. Harcolni akarnak, illetve tüzelni, lőni, lövöldözni. Mi pedig vitázni — ez bonyolultabb harc 1— akarunk, meggyőzni, és nem utolsósorban dolgozni.

Kézdi Kovács Zsolt egy beilleszkedni nem tudó, éppen ezért — egy hegyvidéki erdő sűrű magányába — elzárkózó távoli kis település orvosáról készítette filmjét, akit ma másképp már nem nevezhetünk, mint álforradalmámak. Valamikor igazi forradalmár volt, ma — csak egy cinikus

Magasiskola

A sólymok nem emberek. ; Madarak. Biológiai mozgató- : rugóik állatiak — ösztönösek, i A sólymok ragadozók, így i alakult ki szervezetük, így il- j leszkedtek be a természet ! biológiai egyensúlyába, amely : megbonthatatlan. A sólymok I vérengzéseikért nem ítélhetők I el, a természet sem veti ki i magából őket, sőt befogadja ! és szerepet ad nekik.

I Az emberek nem sólymok.

; Emberek. Elvárható tőlük, : hogy tudatukkal irányítsák 'ösztöneiket. Az ember igyek- j szik a természet biológiai tör- j vényeit befolyásolni. Irányít- I ja — idomítja — például a I sólymokat arra, hogy vadász- iszanak neki. Felhasználja a

Óraelőzetes I

Dr. Smidt Lajos nyugalma- > zott szombathelyi főorvos Vas ; megyének és Szombathely vá- $ rosának ajándékozta nagy ér- ! tékű műgyűjteményét. A több j ezer hadtörténelmi, orvos- * történeti, ipar- és képzőmű- ! vészeti emlékből, tárgyból i álló anyag bemutatására a $ Vas megyei Tanács Szombat- $ hely egyik patinás belvárosi i középületét múzeummá ala- ; kítja. Jövő tavasszal nyitja $ meg kapuját az intézmény. 5 Egyik elkészült helyiségében ! az ajándékozó muzeológus Iá- ! nya bemutatta a leendő mú-; zeum óragyűjteményét. A S különleges napórák, értékes! barokk, rokokó és reneszánsz $ időmutatók több száz év idő- $ mérési alkalmatosságait, mód- ! fait reprezentálják. 5

KÉT MAGYAR FILM