Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-08 / 236. szám
6 MS* NECVEI 1970. OKTÓBER 8., CSÜTÖRTÖK M-1, M—3, M—7 HUNGÁRIA KÖRÚTI FELÜLJÁRÓRENDSZER 1975 végéig előreláthatóan megduplázódik a fővárosban a személyautó-forgalom. A közlekedés megjavítására több főútvonalat átépítenek és újabb forgalmi csomópontokat alakítanak ki. A legnagyobb létesítmények közé tartozik a Hungária körúti felül- járórendszer, amely lehetővé teszi, hogy az M—3-as (miskolci) útról a főváros megkerülésével juthassanak el a járművek az M—1-es (tatabányai) és az M—7-es (balatoni) autópálya felé. Vegyszeres rizslombtalanítás és szárítás — repülőgépről Érdekes bemutató zajlott le kedden a karcagi Lenin Tsz határában. A lecsapolt és aratásra váró rizsföldek felett repülőgép keringett és Region nevű vegyszert permetezett a rizsre. A vegyszer a vegetáló rizsnövény zöld részeit rövid idő alatt elsorvasztja, leszárítja. A „csupaszon” maradt szárak, bugák betakarítása rizskombájnnal lényegesen köny- nyebb és gyorsabb, s ami különösen fontos, feleslegessé válik a rizs szárítása. A szakemberek elismeréssel nyilatkoztak a vegyszeres lomjptalanító és szárító eljárásróL Utószezon (Zsoldos rajza) SÖRÉNVES JUHOK A KENGURUBÁZBAN A budapesti Állatkertbe négy sörényes juh érkezett a lengyelországi Poznanból. Az észak-afrikai sziklás hegyekben honos állatokat stílszerű környezetben, a nagy szikla oldalában- helyezik majd el. A selymes sörényt viselő juhok azonban egyelőre még egészségügyi zárlat alatt vannak és a kenguruház egyik kifutójában lehet látni őket. Három ország, 3000 kilométer Segítő autóstársadalom képp csődöt mondott a Trabant. Megeredt az eső, mert a baj nem jár egyedül. A döntés megszületett; így nem mehetünk tovább. (Indítás, egyes, kettes, hármas, négyes, negyven kilométeres sebesség, 30, 20, 10, csönd, aztán kezdtük élőiről.) Leintettünk egy csehszlovák kamiont, több nyelven kértük a vezetőjét, hogy vontassanak be Várnába. A kamion vezetője magyar nyelven válaszolt, előkerült a kb. 5 méter hosszú drótkötél, és a zuhogó esőben, sötétben megindultunk. Sárosán, elcsigázva érkeztünk az Arany-partra, a nemzetközi újságíró-üdülőbe. © Szabó másnap Három, országban jártunk, Romániában, Bulgáriában és Jugoszláviában — 3000 kilométert tettünk meg a CM 68-24 forgalmi rendszámú Trabanttal. A kis kocsi immár harmadszor tette meg ezt az utat, most viszont gyakorlatlan gépkocsivezetővel — személyemmel — a volán mögött. Az élményekben gazdag tizenhét nap autókalandokat is hozott, és összeísmertétett á segítő autóstársadalommal. haladva, újra rángatni kezdett a motor. Leálltam az út mentén, s heves integetéssel kérD. Pál filmrendező felajánlotta, hogy Moszkvicsával bevontat a várnai szervizbe. Megnéztük az AUTÓKLUB tájékoztató füzetét, s e szerint indultunk el a Kari Marx útra. A szervizben nagy szívélyességgel fogadtak, ellenőrizték a gyújtást és a karburátort, megtalálták a fő hibát is: vizes benzint tankoltam Romániában, amelyben hosszú „moszatok” is úszkáltak. Kitisztították a tankot és az üzemanyag-rendszert, öt lévát fizettem, száz forintnál kevesebbet. Hazafelé tökéletes volt a kocsi, nyugodtan gyönyörködAz indulás előtt nem is egyszer, kétszer ellenőriztettem a Trabantot, ugyanis a budapesti Ecseri úti Trabant-szervizben nem végeztek az első alkalommal minőségi munkát. A második szerviz után legalább reménykedve vágtunk az útnak. A valósághoz híven el kell mondanom, hogy Brassóig nem is volt semmi 'problémánk, a pojanai szerpentinen hagyott ki először a motor — végig az emelkedőn egyre gyakrabban. Az üzemanyaggal lehet baj — diagnosztizáltam, s már sajnáltam, hogy elfelejtettem azt a jó tanácsot: prémiumbenzint kellett volna vásárolni. Brassóban a tankba töltöttem az otthonról.hozott keveréket, s ettől új erőre kapott a Trabant — égés; Bukarestig. E kis intermezzo nem vette el a kedvünket, hogy a tájban gyönyörködjünk Bukarest után, a határ felé Gazdaságunk megvételre ajánl 80-90 cm hosszú, karácsonyfának alkalmas GYÖKERES LUCFENYŐFÁCSKÁKAT 0,43 Ft/cm-es egységáron (telephelyen). Megrendeléseket 1971. tavaszára is elfogadunk. Érdeklődni lehet levélben vagy telefonon. Gödöllői Állami Erdő■ és Vadgazdaság Gödöllő, Dózsa György út 63. Telefon: Gödöllő, 679. tem segítséget a trabantosok- tól. Egy világoskék Trabant állt meg, vezetője és utasa magyarul ajánlotta fel támogatását. A férfi ellenőrizte a motort, majd üzemanyagát ajánlotta fel. A segítők kollégák voltak — a férfi a tv magyar adásainak munkatársa, a feleség a Magyar Üjság riporternője. Megköszöntük szívélyességüket, és átléptük a bolgár határt. Csak 300 kilométer választott el Várnától, de a Trabant már alig akart menni. Űjra leintettem egy Trabantot, Nyi- kolajev Velizárov gépkocsiját. A fiatal férfi azt mondta, hogy a közeli faluban lakik, kövessük oda, és majd megcsinálják a kocsimat. Odadöcögtünk, és néhány perc múlva — a foto tanúsága szerint is — kisebb brigád kezdett a Trabant szereléséhez Három órát dolgoztak, s én csodáltam szívélyességüket, ugyanis rajtuk múlott további utam, mert vasárnap Bulgáriában sem dolgoznak a szervizek. Három óra után azt ígérték: a kocsi eljut Várnáig. Búcsúztunk, de ekkor Nyikoláj Velizárov, aki a közeli városban plakátfeslő, ebédre invitált családjához. Olyan kedvesek voltak, hogy nem utasíthattuk vissza a meghívást. A kertben terítettek, finom ebédet tálaltak, jót és sokat ettünk. (Másik képünk az ebéd után készült kedves vendéglátóink társaságában.) A segítőkészség határtalan volt, a lap hasábjain is tisztel- gek a „bolgáros vendéglátás” előtt. Várnától 80 kilométerre vég-hettünk Szófiában, Belgrád- ban. Öröm volt csszeismerkedni a segítőkész autóstársadalommal. F. P. Foto: Szalay LEVÉL A VÁROSRÓL Budapest szíve S' 'fzeretem a nagy városokat, a sokhangú lármát, a nyüzsgést, a villamosok csörömpölését. Valahányszor ismeretlen városba kerülve bolyongok a város utcáin, jól megnézem a házak és az emberek arcát. Ez is, az is segít megérteni a város lelkét, hiszen az emberekhez hasonlóan minden városnak is van valami belső sajátossága, ami megkülönbözteti a többitől. S most, életemben először vagyok Budapesten. Nem mondhatom, hogy eddig semmit sem tudtam erről a városról. Gergely Sándor Békéje, Illés Béla Eg a Tiszája, Hidas Antal Eiczek ura s még sok más könyv, amelyeket az évek során olvastam', lehetővé tették, hogy valami képet alkossak magamnak róla. S most, amikor saját szememmel látom ezt a Duna-parti várost, igyekszem összehasonlítani a könyvekből szerzett benyomásaimat az élettel. Tudtam, hogy Budapestet „második Párizsnak” nevezik. A szépségnek azonban nincs szüksége összehasonlításra. Budapest pedig szép. Szépsége olyan sajátos, hogy hazatérve mindig sajnálok tőle elszakadni, s még utoljára körülnézve, igyekszem magamba zárni gyönyörű épületeinek körvonalait, amint beleolvadnak a reklámfényeknek a szivárvány minden színében tündöklő tengerébe. Nemzedékem tagjai még emlékeznek, hogy a háború előtti években a Budapest szó a Horthy-diktatúrát jelentette számunkra. Később, a háború éveiben a Szovjetunióban izgatottan figyeltük a hadijelentéseket, amelyekben 1944 végén és 1945 elején olyan gyakran tűnt fel a magyar főváros neve. Ma már mi, Szovjet emberek ismerjük sok magyar hazafi nevét is, akik életüket nem kímélve harcoltak a fasizmus ellen, Magyarország jövőjéért. Járom Budapestet, olvasom az utcák és a terek névtábláit. Ezek a nevek mintegy mérföldkövei a Duna-parti város és Magyarország történelmének. Rákóczinak és Kossuthnak, a nemzeti függetlenségért vívott harc hőseinek, Bajcsy-Zsi- linszkynek, a bátor hazafinak neve ragyog ránk. Tudjuk, miilyen drágák ezek a nevek minden magyarnak. De közel állnak hozzánk, szovjet emberekhez is, akik tudjuk, hogy mit jelent a szabadságért vívott harc. Egyik nap elkísért egy magyar barátom. Amikor átvágtunk a Liszt Ferenc téren, magyarázni kezdte nekem, hogy ki volt Liszt Azután hirtelen észbekapott, s ráeszmélt, hogy amikor nálam járt Moszkvában, együtt mentünk el arra a hangversenyre, amelyet a nagy zeneszerző műveiből rendeztek. Valóban, abban a városban, ahol Puskinról nevezitek el utcát, szovjet embernek csak szórakozottságból lehet magyarázni, hogy ki volt Liszt, Petőfi, Bartók Béla. Lenin körút, Moszkva tér — ezek a nevek mintegy szimbólumai az új Budapestnek, a szocialista országok testvéri közösségébe tartozó népi Magyarország fővárosának. Egész nap pezseg az élet a Duna gyöngyének utcáin. A járdákon emberfolyam hömpölyög, az úttesten a különböző márkájú gépkocsik áradata. Ügy tűnik, mintha fél Európa Magyarország fővárosába özönlött volna, amely ezekben a napokban csaknem nyáriasan meleg verőfényben fürdik. Nézem a város központjában a különféle ruhák tarka forgatagát, hallgatom a nemzetközi hangzavart, és eleinte úgy tűnik, hogy valami sajátos vidám előadást látok. Ez azonban csak futó benyomás, amelyen csakhamar átüt Budapest munkás életének lüktetése, munkáskerületeinek szívverése, a Híres vörös Csepel gépeinek zúgása. Nem tudok magyarul. De minden budapesti szívélyes és figyelmes. A taglejtések nemzetközi nyelvén türelmesen megmagyarázza, hogyan kell a kérdezett helyre eljutni. S amikor a tört mondatokból és szavakból kiderül, hogy a „néma" vendég Moszkvából jött, a beszélgetőtársak arcán szívélyes, sugárzó mosoly jelenik meg. Végigfutottam papírra vetett gondolataim és érzéseim, e rendezetlen halmazát, elrémültem: és hol van Budapest szíve? Természetesen az emberekben. Elmosódhatnak az emlékezetemben a házak körvonalai, elfelejthetem a villamos és autóbuszvonalakat, de örökre lelkemben őrzöm e gyönyörű város nagy és szépséges szívének emlékét, azoknak az emlékét, akik legdrágább ékei a magyar fővárosnak. Budapest, 1970 szeptember Arkagyij Butlickij, a Leninszkoje Znamja munkatársa ÉPÜLT 1970-BEN SZÍNE es visszája Nem lehet öröm és megelégedettség nélkül szólni az új Csévharaszti Általános Iskoláról. Szeptember 1. óta itt tanulnak már a gyerekek. Kár, hogy nem voltunk jelen az első találkozáskor, az évnyitón, biztosan nagyon csillogtak a szemek. Mint a karácsonyfa alatt, az ajándékosztáskor. . Kívülről is szép az emeletes épület, a hatalmas ablakokkal, a sárga függönyökkel, s még külön díszítés is jutott rá, pasztellkék csempemozaik. Belülről sem éri csalódás az embert. Igaz, a bejárati ajtó nem csukódik rendesen, megereszkedett, más ajtónál pedig akad akikora rés, hogy befér az ujjunk ... Persze, a Ceglédi Építőipari Szövetkezet az apróbb hibákat készségesen kijavította és kijavítja. Ne szidjuk hát őket, egyöntetű a vélemény: igazán tisztessége? munkát végeztek. Tágas, világos a földszinti és az emeleti zsibongó, a falon a ruháknak fogas, megfelelően nagyok és levegősek a tantermek, van igazgatói, nevelői szoba, szertár. úttörőszoba, fizikai előadóterem, és az épülethez építve egy kétszobás, fürdőszobás nevelői lakás. Az iskola hivatalosan négytantermes, de ■ tanteremnek használják délelőtt az úttörőszobát és a fizikai előadót is. így a felső tagozat állandóan délelőtt tanul, két-két alsó tagozatos osztáU' pedig felváltva, délelőtt és délután. Tanulószoba is működik, 23 gyerekkel. összegezve: lényegében megoldódott Csévharaszt iskolagondja. Hosszú évekre előre is! örülni lehet, örülni kell, őszintén ennek. Ez a színe a dolognak. ' P Es a visszája? Ha nem láttuk volna, nem hinnénk el. Senki ne keresse az iskolában a vizet, a vízcsapot. Nincs! Menjen ki száz métert, az út mellé, ott van a nyomóskút, onnan hozhat a lavórba annyit, amennyi kell. Nem az építők felejtették el megépíteni, a típusterv közmű nélküli változat. Azon természetesen senki sem lepődik meg, hogy a nevelői lakásban sincs víz. Van viszont — mint említettük — fürdőszoba. Teljesen üresen, vállmagasságig csempézve. Menjünk tovább: a fürdőszobában nincs lefolyó. Az iskola építésének éve — ne felejtsük el a dátumot! — 1970. Annak a mérnöknek is kijár az elismerés, aki ezt a típustervet a helyi viszonyoknak megfelelően adaptálta, bejelölte a térbe. Valameny- nyi tanterem ablaka északnyugatra néz, a zsibongóké pedig — ahol a gyerekek a fél napból, napból csupán néhány tízpercet töltenek — délnek. A nevelői lakás elhelyezkedését ezek után tessék kitalálná. Igaz, az iskola szép homlokzata az utcára tekint, a „városképet” emeli, no de — nagy ár ez érte. Őszintén sajnáljuk, hogy az 1 millió 800 ezer forintért épült új csévharaszti iskolának nem tudunk zavartalanul örülni. Azt hittük, hogy felépítésével hosszú évtizedekre teljesen megszűnik az iskolakérdés gondnak lenni. A nagy gond’ valóban megszűnt, áll a jó, a szép épület, végül is nem lehet öröm, gyönyörködés nélkül ránézni. Elforgatni már nem lehet a megfelelő égtáj felé, a víz bevezetését azonban — persze falbontás árán — a község/ hamarosan megoldandó feladatai közé bejegyezheti. Deregán Gábor
